HTML

[egy kicsi belőlem]

Nektek, tőlem.. vagy inkább magamtól nekem.?

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Választék

Címkefelhő

Napi adag

lény 2008.11.19. 18:51

Tudom, az utóbbi időben kissé visszavonultam. De ez annak is köszönhető, hogy beteg vagyok.
Hurrá. Már hiányzott az a rengeteg orrfújás, szipogás, tüsszentés.. A napi ötezer liter teáról nem is beszélve. :) Szerencsére a torokfájós időszakon már túlvagyok, és ha jobban belegondolok, F van rosszabb helyzetben, mert ő még csak most kezdte. Én egész héten nem mentem/megyek. Ő csak a maradék 2 napot tölti itthon, nem túl sok örömmel. Ilyet is ritkán hallani. Máskor ujjongtunk volna, ha nem kellett volna Suliba menni. Mostmeg... Persze nehogy azt higgyétek, hogy a jókis dolgozatok, vagy felelések miatt szeretne Isiben lenni. á-á! Hanem mert bepasizott [lassan már 1 hónapja], és azóta nála másról sem szól az élet, csak M-ről. :) Ami persze a maga módján rendjén is van. De engem kicsit elszomorít, hogy olykor több időt van vele, mint velem..

Annyira nem tudok kiigazodni magamon. Megint előtört belőlem, a "mi lenne, ha járnánk" című agyrém. Mert nem tudom máshogy nevezni. Hajnalban, mikor felkeltem egy kis időre, azzal a gondolattal tértem ismét nyugovóra, hogy 'mi lenne, ha összejönnénk K-val'??? Egy egész helyes kis story-t kombináltam össze, ami talán meg is állná a helyét az életemben, ha nem lennének apró kis bibik. Pl, hogy nem tudom [még mindig!!!!], hogy mit érzek iránta? Azt se tudom, hogy Ő mit érez irántam??? És a legfőbb probléma; az exe. De ez már a könyökötökön jön ki.
Álmomban a Táborban voltunk [ahol tavaly jártunk az Osztállyal]. Eleinte csak jókat nevettünk, aztán azon kaptam magam, hogy elmegyünk sétálni kettesben. Jókat beszélgetünk, és végül megkér, hogy kora este ismét találkozzak vele, a tűzrakó helynél. Odamegyek, Ő hátulról eltakarja a szemem, majd leül mellém, és megtanít, hogyan kell célozni a csúzlival. Egyre közelebb ülünk egymáshoz, majd egyszercsak... elcsattan egy csók.
Nekem pedig az lenne a dolgom, hogy felriadjak, és értetlenül agyaljak azon, mit jelenthet, hogy már nem egyszer Vele álmodok. De nem. Ehelyett tovább alszom, és élvezem a történteket, úgy, hogy közben mások eszembe sem jutnak.

Valaki mondja meg nekem; miért ilyen bonyolult az életem???

Címkék: dolgaim örök~rejtély

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://linnya.blog.hu/api/trackback/id/tr71778233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása