HTML

[egy kicsi belőlem]

Nektek, tőlem.. vagy inkább magamtól nekem.?

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Választék

Címkefelhő

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

lény 2008.11.19. 19:56

"Azt hiszed, értesz a mágikus pillanatokhoz, a bennünk lakozó gyermekhez. Nem is tudom, mit keresek itt, melletted.
Elnevette magát.
- Csodállak - mondta. - És csodálom a küzdelmet, amit a szíved ellen folytatsz.
- Miféle küzdelmet?
- Nem érdekes - mondta.
De én jól tudtam, mit akar mondani.
- Ne ringasd magad illúziókba - mondtam. - Ha annyira akarod, beszélhetünk róla. Tévedsz az érzéseimet illetően.
Letette a poharát, és rám nézett.
- Nem tévedek. Tudom, hogy nem szeretsz.
Ettől még jobban zavarba jöttem.
- De harcolni fogok érte - folytatta. - Vannak dolgok az életben, amikért érdemes a végsőkig harcolni.
Elakadt a szavam.
- És érted érdemes - mondta."                       

                                                   [...]

" De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni?
Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs
nemesség és nagyság - csak a gyötrelem. "


                                                   [...]

"Azon az éjszakán lefeküdtem a fagyos földre, és rögtön elkábított a hideg. Egy pillanatra átvillant az agyamon a gondolat, hogy meg is halhatok, ha nem szerzek valami meleg ruhát - de kit érdekel? Minden, ami fontos volt az életemben, egy hét alatt történt velem - és egy perc alatt szertefoszlott, még arra sem volt időm, hogy megszólaljak.
 A testem remegni kezdett a hidegtől, de nem törődtem vele. Majd csak abbahagyja - ha már minden energiáját elpazarolta arra, hogy felmelegedjen. Akkor végre megpihenhet. És magához ölel a halál.
 Több, mint egy óráig remegtem. És akkor rám köszöntött a mélységes nyugalom.
 Mielőtt végleg lehunytam a szemem, anyám hangját hallottam. Egy történetet mesélt, amelyet gyerekkoromban többször is elmondott, csakhogy akkor még nem is sejtettem, hogy rólam szól."

"Egy fiú és egy lány őrülten egymásba szeretett" - hallottam anya hangját álom és önkívület határán. "Elhatározták, hogy eljegyzik egymást. A jegyesek mindig megajándékozzák egymást, de a fiú szegény volt: minden vagyona az az óra volt, amelyet a nagyapjától örökölt. Kedvesének szép hajára gondolt, és úgy döntött, hogy eladja az órát, hogy az árából vehessen egy szép ezüst hajcsatot. A lánynak se volt pénze ajándékra. Elment tehát a falu legnagyobb kereskedőjéhez, és eladta a haját. Az árából pedig vett egy aranyláncot kedvese órájára. Amikor találkoztak, az eljegyzés napján, a lány odaadta a fiúnak a láncot az órára, amit az eladott, a fiú pedig odaadta a lánynak a hajcsatot, amelyet már nem volt hova tűzni."

[...]
 

Címkék: könyv amit olvasok

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://linnya.blog.hu/api/trackback/id/tr53778365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tibor2 · http://e-karpatalja.blog.hu 2009.01.25. 13:49:29

Szia, tetszik a blogod, bekerültél a kedvenceim közé. Átolvasok mindent, amit csak írtál.

tibor2 · http://e-karpatalja.blog.hu 2009.01.25. 13:50:49

Ui: megvan neked ez a könyv gépen? ha igen légszivesz vegyél fel msn-re: hujemsn@hotmail.com

lény 2009.01.27. 20:46:05

Szia! :)) Híí, ez meglepő, ugyanis nem igazán gondoltam rá, hogy bárki olvassa rajtam kívül az írkálásaimat.. :) Mégha gyakran úgy is írok, hogy megszólitom azokat, akik épp errejárnak. :D
Sajnos a könyv nincs meg gépen, ne haragudj... De figyelmedbe ajánlom a könyvesboltot, szerintem jobb kézben tartani a könyvet és abból olvasni, mint a gépen... :D köszi a kommentet :)