HTML

[egy kicsi belőlem]

Nektek, tőlem.. vagy inkább magamtól nekem.?

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Választék

Címkefelhő

Címkék » D


lény 2014.10.27. 10:44

Sosem gondoltam volna, hogy valaha lehetek/leszek ennyire bizonytalan.
Szinte Napról napra változnak az érzéseim és a hozzáállásom D-vel kapcsolatban. Az egyik percben hiányzik és Vele akarok lenni, a másikban pedig csak arra tudok gondolni, hogy van-e értelme egyáltalán együtt lennünk még? Mert szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne húzna fel valamivel. Akár csak valami apró kis cselekedettel is. Amiről persze nem mindig Ő tehet, hisz én is elég feszült és idegbajos tudok lenni, sőt.. De ez akkor is kezd nagyon bosszantani.
Az elmúlt 4 napot együtt töltöttük és korántsem olyan volt, mint régen.
Már nem azt éreztem, hogy "Úristen, nem akarok hazamenni, hanem itt akarok lenni Vele" , vagy hogy "Bárcsak minden reggel úgy kezdődne, hogy mellette ébredek fel", hanem inkább úgy, hogy "Mikor mehetek már végre haza? Meddig kell még itt lennem?"
És ez marhára nem jó. Ahogy egyre közelebb kerülünk az összeköltözéshez, én egyre távolabbnak érzem magam Tőle. Egyszerűen azt érzem, hogy már nem szeretem úgy, mint régen. Vagy hogy már egyáltalán nem is szeretem..

De ugyanakkor egyik percben úgy vagyok vele, hogy küzdenék azért, hogy megint minden olyan legyen, mint régen, a másikban viszont már azon agyalok, hogy talán okosabb(?) lenne véget vetni a kapcsolatnak, mert nincs értelme húzni-halasztani. Nem tudom.
Ennyire bizonytalannak még sosem éreztem magam. :(

Címkék: dolgaim eldöntendő ez~van D

Szólj hozzá!

Tartós hullámvölgy

lény 2014.10.06. 22:17

Azt hiszem, most már bizton állíthatom, hogy hónapok óta hullámvölgyet tapasztalok a D-vel való kapcsolatomban.
Ez alatt azt értem, hogy hónapok óta érzem egyik percben azt, hogy boldogan élném le Vele az életem [ami persze lehet, hogy kissé nevetségesen hangzik. Bár 3 év, az 3 év..], a másikban pedig azt, hogy csak idő kérdése, hogy szétmenjünk, mert nem érzem úgy, hogy Ő az "Igazi" és nem akarom tovább húzni a kapcsolatot. No meg persze azért is, mert egy belső hang azt súgja, hogy még mindig hülyére vesz..
Mostanában sokat agyalok a dolgainkon és arra jutottam, talán az könnyítené meg a helyzetemet, ha összeköltöznénk. Akkor legalább kiderülne, hogy tudunk-e egyáltalán közös életet élni? És talán az is, hogy titkolózik-e még a hátam mögött? [Erre mondjuk már most tudok biztos választ adni; igen.. :'( ]

De ha ilyeneket biztosan(?) tudok, akkor mi a faszért nem beszélek Vele? Miért nem állok oda elé,  miért nem szembesítem a dologgal és tisztázom Vele végre?
Nos, ez marha jó kérdés.. Olyannyira jó, hogy nem is tudok rá válaszolni.

Csak annyit tudok, hogy ami most van, az nem jó és ha nem történik valamiféle változás, nem is lesz jobb. :|

Címkék: dolgaim eldöntendő ez~van D

Szólj hozzá!

Nehéz.

lény 2014.05.18. 21:43

Ez elég hülye cím, de tartalmazza azt a rengeteg tanácstalanságot, kétségbeesést, határozatlanságot és döntésképtelenséget, amit az utóbbi pár hétben érzek.
Az egész úgy 1 hónapja kezdődött és azóta föl-le billen a mérce. Legtöbbször inkább le..
És nem tudom, hogy ez most mi!?
Fásulás?
Vágyakozás valami másra? Valami újra?
Fellángolás?
Vagy.. eltávolodás?
Nem tudom. De hetek óta ez van és kezdem unni, hogy ennyire nehéz rájönnöm, hogy mi is történik velem.
És bár marhára félek ezt "kimondani", de az utóbbi időben az is elég sokszor megfordult a fejemben, hogy D és én szakítunk.. Pontosabban én szakítok.
Csak épp azt nem tudom még, hogy miért?
Mert úgy érzem, hogy megszokottá vált a kapcsolatunk és váltani szeretnék?
Mert valaki más iránt érdeklődöm mostanában?
Mert valaki más iránt érdeklődöm mostanában, aki iránt tudom jól, hogy felesleges, értelmetlen és marhaság?
Vagy mert kezdek eltávolodni D-től és úgy érzem, hogy nincs értelme tovább folytatni?

Tudom, hogy ezt nekem kell megoldanom,
de valaki segítsen.

Címkék: miért dolgaim eldöntendő kérdem én D

1 komment

Tanácstalanság

lény 2014.02.27. 14:26

Nem tudom, mit tegyek.
Van egy olyan érzésem (Érzésem? Szinte biztos vagyok benne.), hogy D továbbra is levelezget a hátam mögött N-el. Nem tudom, hogy mi a büdös faszról tudnak állandóan beszélni, de engem nagyon felbosszant, hogy D megint kussol róla.
Mert ha kussol róla, akkor oka van rá, hogy nem mondja el.
Miért csinálja ezt velem? A viselkedéséből nem azt szűröm le, hogy már nem szeret, vagy ilyesmi. Akkor meg miért jó ez? Miért jó a hátam mögött pusmogni és közben a pofámba röhögni, mintha mi sem történne?
Soha nem ártottam Neki. Soha nem tettem semmi olyat, amiért megérdemelném ezt a bánásmódot.
És mégis; megint ezt csinálja.
Nekem meg gőzöm sincs, hogy mit tegyek. Amíg nem vagyok biztos benne, nem hozhatom fel. De azt sem tudom, hogy hogyan deríthetném ki, hogy igaz-e vagy sem? Gondolkodtam már azon, hogy csak simán rákérdezek, teljesen nyugodtan, hogy szoktak-e még beszélgetni? De ez csak azért problémás, mert ha D azt feleli, hogy nem, akkor arra nem tudok mit lépni. Azt mégsem mondhatom rá, hogy bizonyítsa.
Ugyanakkor meg állandóan ez jár a fejemben. És addig nem hagy nyugodni, amíg nem teszek valamit..
:(

Címkék: szomorú miért dühöngő dolgaim eldöntendő D

Szólj hozzá!

lény 2014.02.18. 22:48

Lassan ennek a hónapnak is vége, én meg felszívódtam, ismét. :-/
Pedig - mint mindig - most is lenne miről írnom. Például, hogy mennyire rühellem, amikor valaki mond valamit és aztán végül nem tartja be. Legyen az sms, vagy bármilyen más dolog, amire az ember - miután a másik beígérte - számít. És D (mert ki másról is lenne szó?) egy csomószor csinálta már ezt velem. És marhára idegesít.
"Még írok ma" Aztán baszik írni.
És ne gondoljátok, hogy azt várom el Tőle, hogy egész álló nap nekem írogasson sms-t, meg velem foglalkozzon, amikor nem vagyunk együtt. Mindössze annyit szeretnék, ha nem hitegetne..

Címkék: dolgaim D

Szólj hozzá!

:-/

lény 2014.01.15. 22:22

Az elmúlt napokban annyira ingerült vagyok, hogy néha már én is megijedek magamtól. :-O :(
Nem tudom, hogy ez most a közelgő vizsgaidőszak [jövőhét!!!] miatt van-e, vagy esetleg valami más rejtőzik a dolog mögött, de eléggé zavar. Mert nem tudom, miért van!?
Újabban D dolgain is egyre gyakrabban - minden nap - kiakadok és panaszkodok itthon - na jó, azért jó pár dologban igazam van! -, meg úgy vettem észre, hogy megint irtó hamar felkapom a vizet apróságokon. :( Az érzés nem új, mert rengetegszer volt már velem ilyen, de olyankor mindig tudtam mi áll a viselkedésem mögött. Most viszont.. kicsit tanácstalan vagyok. :-s

Remélem hamar elmúlik és lenyugszom.

Címkék: dolgaim ez~van D

Szólj hozzá!

Unom.

lény 2014.01.14. 20:45

Elegem van, hogy valahányszor nálunk van D, mindig talál valami kifogást, hogy hamar hazamehessen.
"Holnap dolgozom"
"Még be kell vásárolnom a vacsihoz"
"Mosnom kell"
"Takarítanom kell"

Ma is; suli után találkoztunk, feljött, erre másfél óra után benyögi, hogy Ő hazamegy, mert fáradt. [Pontosabban: "fáradt"]
Persze mondanom sem kell, hogy miután hazaért, nem dőlt le, helyette inkább mosogatott meg mittudomén mit csinált..
És tudtam, hogy ez lesz. Mert amiket felhoz "mentségül", legtöbbször csak kifogások.
Azt már meg sem említem, hogy megint kezdi ezt a "nem vagyok éhes, nem vagyok szomjas" dolgot is..
Már épp kezdtem örülni, hogy végre otthon érzi magát, mikor átjön [Ugyanis mikor legutóbb itt aludt, tényleg olyan volt, mintha kicserélték volna. És annyira örültem neki!] , erre tessék.. Ugyanaz a lemez kezdődik újra.
Kérdem én; miért jó ez?
Mert egyszer - kétszer még elnézem, hogy nem tud maradni, mert dolga van, vagy nem kér enni, mert nemrég kajált, de az, hogy folyamatosan ezt csinálja, az már bosszantó. És elszomorító. :(
Mert rosszul esik, hogy úgy viselkedik, mintha nem érezné jól magát nálunk. :( Nem iszik, nem eszik, nem marad sokáig, már-már szinte azt érzem, hogy azt várja, hogy mehessen. És ez nagyon rosszul esik. :'(

Persze én vagyok a hülye, amiért nem kérdezek rá.. Főleg, hogy tényleg sokszor előfordult már.
Bár biztos akkor is lenne valami magyarázata arra, hogy miért viselkedik így. Nem tudom..
Minden esetre, nem bánom, hogy pár napig nem találkozunk, mert most haragszom .

Címkék: szomorú miért dühöngő dolgaim mások dolgai D

Szólj hozzá!

Mindenféléről.

lény 2013.12.29. 22:49

Nem lesz könnyű, de rá kell vennem magam a tanulásra. Január végén vizsgáim vannak és nem akarom megint az utolsó pillanatra hagyni a felkészülést. Persze lehet, hogy már elkéstem, de úgy gondolom, hogy ha a napokban nekiülök, nem lesz miért aggódnom.
Csak annyi "teendőm" van még! Annyi olyan tennivaló, amit nem szívesen cserélek le füzetek fölötti görnyedésre..
Olvasnék.., filmeznék.., fotóznék... Dolgoznék!
Mert újabban a munka is fontossá vált számomra.
Az utóbbi 1 hónapban sokszor hívtak és szerencsére az időm is engedte, hogy gyakrabban menjek. Azért lenne most igazán fontos, mert D jövőre 25 éves lesz és valami nagy durranást szeretnék összehozni a szülinapjára. Valami olyat, amire egész életében boldogan gondol majd vissza.!
És ehhez pénz kell.
Korábban is mindig a "pénzhiány" határozta meg, hogy mekkora felhajtást csaptam az egyes ünnepekből, de jövőre másképp szeretném. Azt szeretném, hogy a 25. szülinapja legyen élete egyik legboldogabb napja! Amihez nekem is közöm van. :)
Ő már annyi boldog pillanatot okozott nekem.. Ideje törleszteni! :)

Címkék: jövő dolgaim D

Szólj hozzá!

Hol is kezdjem?...

lény 2013.12.02. 09:24

Igazából már azt sem tudom, hogy hol vesztettem el a fonalat!? Nagyon rég írtam és azóta annyi dolog történt, hogy talán az lenne a legegyszerűbb, ha előkapnám a kis naptárkámat és szépen mindent elmesélnék..
Pillanat.

Úristen.! Ha jól vettem észre, az utóbbi másfél-két év (!!!) szinte teljesen kimaradt. Héba-hóba megjelentem ugyan, de akkor is csak azért, hogy siránkozzak egy kicsit, amiért nincs időm írni. :( Jó, akkor valahol a tavalyi év eleje-közepe felé fogom felvenni a fonalat.

2012.02.13.
Valentín nap alkalmából maradjunk csak annyiban, hogy kaptam D-től egy ííírtó édes Micimackós és Malackás plüsst [fotó később], ami lassan 2 éves lesz.. :) Tartsatok gyerekesnek, de én még 20 éves fejjel is szeretem az ilyen kis mütyűröket.. A plüssökről és úgy általában "Micimackóékról" nem is beszélve.. :):$ Persze a legnagyobb kedvencem Malacka. Olyan kis édi. :)))

2012.03.15.
Március 15., tehát ünnepnap. Se suli, se meló, se semmi, így felkerekedett a kis Brigád és elindult Z-ékhez bográcsozni. Szeretem az ilyen összeröffenéseket, de valahol mélyen belül tartok is tőlük mindig valamiért. :-s Ez aznap sem volt másképp és be is jött a "félelmem", ugyanis a vonaton belebotlottunk N-be. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ő is hivatalos a bográcsozásra, úgyhogy marhára örültem neki, hogy jó pár órát az ő társaságában kell majd elviselni.
Szerencsére meg tudom állni, hogy ne köpjem szembe azt, aki nem túl szimpatikus :D, így az egész program jó hangulatban telt, és nem volt semmiféle konfliktus. Talán ő is megértette, hogy ha lekopik D-ről, nekem sem lesz vele különösebb bajom.
Mindössze 1 olyan dolog történt, amit nem hagyhatok ki az elmesélésből; épp krumplit pucoltunk N-el [tökre szeretek krumplit pucolni. De ez most mellékes :D]. Szóóóval épp krumplit pucoltunk, amikor L kihozta nekem a krumplipucolót - igazából nem is tudom, hogy miért, mert én jobban boldogulok késsel, de mindegy.. Ja, várjunk, tudom már! Voltak ilyen göcsörtök, vagy mik a krumpliban és L úgy gondolta, hogy majd a pucolóval könnyebben ki tudom azokat a részeket vágni. Igen. És ezért hozta. Én meg elfogadtam, bár neki is mondtam, hogy elvagyok a késsel..
Most jön a lényeg; mikor igyekeztem a pucolóval boldogulni, hirtelen kipattant a kis göcsört, egyenesen N felé. Pontosabban N szeme felé. [kuncog] Totál meglepődtem én is, hisz nem az volt a célom, hogy eltaláljam. Esküszöm!
És nem is esett semmi baja - a pápaszemén nem tudott áthatolni a krumplidarab -, szóval nyugi. [Jó, bevallom, nem sajnáltam egy csöppet sem, de azért nem akarok én neki rosszat. Egyenlőre..]
Mondanom sem kel, hogy bocsánatot kértem, és rögtön visszaváltottam késre, mert én azzal jobban és szívesebben is boldogulok, nem győzöm hangsúlyozni... :)

2012. D szülinapja [Ha nem bánjátok a dátumot nem írom le. :)]
Hosszas tervezgetés előzte meg ezt a napot, hisz nem csak azt kellett alaposan kieszelni, hogy mit kapjon D, hanem azt is, hogy hogyan lepjem meg?
Szerencsémre kapóra jött egy iskolai "rendezvény", pontosabban egy kiállítás megtekintése, amit a biosz tanárral néztünk volna meg pont D szülinapján. Ez tökéletes alibi volt, így hamar be is adtam D-nek nagy nagy szomorúsággal, hogy rögtön suli után nem tudunk majd találkozni, mert elmegyünk a kiállításra. És nem látott át a szitán! :D Elraktározta magában, hogy biosz óra keretén belül kiállításra megyünk, így csak a nap vége felé látjuk majd egymást..
Ám a nap végül egészen máshogy alakult. :)
Ugyanis én már korán reggel felkeltem, hogy Anya segítségét kérjem a tortasütésben és az ajándékok csomagolásában. Ezt követően pedig még délelőtt útra keltem - egyenesen D-hez -, hogy meglepjem tortástul, ajándékostul, mindenestül. :D
A meglepi tökéletesen sikerült, D egyáltalán nem számított rám. Büszke voltam magamra, hisz D mindig azt mondja, hogy kiszámítható vagyok. Azt hiszem, most sikerült rácáfolnom erre! :D

Folytatás... valamikor egyszercsak..

Címkék: múlt dolgaim D

Szólj hozzá!

lény 2012.04.23. 22:10

Azt hiszem, még soha nem zokogtam telefonbeszélgetés alatt. Pláne nem a barátommal történő telefonbeszélgetés alatt.
Hát, mostanra ezen is túl vagyok, és őszintén mondhatom; pokolian szar érzés. Főleg akkor, ha az bassza át a fejed bosszúból [?], akit a világon mindennél jobban szeretsz.. :'(

Címkék: szomorú dolgaim káromkodós mások dolgai D

Szólj hozzá!

lény 2012.04.15. 19:52

Öröm Vele az élet. <3

Címkék: dolgaim D

Szólj hozzá!

mára csak ennyit;

lény 2012.04.07. 19:12

Egyre jobban szeretem D-t.!
És minden Vele töltött percet. :)


Címkék: boldog dolgaim most épp D

Szólj hozzá!

Viszlát, 2011! :)

lény 2011.12.30. 21:38

Nem maradok sokáig, mert van pár dolgom és nem szeretnék túl későn lefeküdni se.
Igazából csak szerettem volna minden erre járónak BOLDOG KARÁCSONYT kívánni így utólag is. :$ És BOLDOG ÚJ ÉVET is szeretnék kívánni, hisz ki tudja, mikor tudok megint leülni és írogatni kicsit.

Tényleg nagyon sajnálom, hogy mióta D-vel vagyok nem tudok leülni blogolni, pedig ha valakiről, hát Róla aztán tudnék írni. :))) És csak jó dolgokat!
Ajjj, egyszerűen imádom... :$ És már alig várom a holnapot, mert megint találkozunk! :)

Egyébként az, hogy nincs időm blogolni, azért jót is jelent.. :) Mert legalább nem a gép előtt töltöm a szabadidőmet, hanem mondjuk D-vel :)))))), vagy tanulással. :-/ És az előbbit egyáltalán nem bánom! :D

Na, ha már itt vagyok, akkor pár szót a Karácsonyról. :)
Rengeteg dolgot kaptam és az avonos cuccokat leszámítva minden ajándék meglepetés is volt egyben, hisz egyikről sem tudtam. :D
Anyáéktól dvd-t [Karácsonyi ének], After Eight-et, zoknikat [yeeeee :D:D], kesztyűt, avonos testápolót, tusfürdőt és testpermetet [szilva-vanília-fahéj illatút] ééés egy nagyon hangulatos kis házikót kaptam. :) Kép hamarosan! ;)
D-től pedig....

eeeegy....
.
.
.
[Csak azért húzom-halasztom, mert hetekkel Karácsony előtt én is folyamatosan ennek voltam kitéve.:P]
.
.
.
Na jó, kinyögöm! :D
Egy DIGITÁLIS KÉPKERETET kaptam Tőle. :)))))
Aminek nagyon nagyon örültem! :D És olyan aranyos volt, mert töltött is rá jópár általam készített képet, így mikor legelőször működésbe helyeztük, már lehetett gyönyörködni a fotókban. :)

Egyébként a Karácsonyozás úgy zajlott, hogy 24-én itthon volt mindenki, 25-én elmentünk [kivételesen mi mentünk és nem ők jöttek] F-ékhez [tudjátok, H barátja, csak hát nem tudom máshogy leírni :'D], 26-án pedig D jött hozzánk. :)
Ettünk, ajándékoztunk, aztán elmentünk Hozzá és csak 28-án jöttem haza. :))

Életem eddigi legemlékezetesebb és legboldogabb Karácsonya volt az idei. Több okból is, hisz arra, hogy Apa mindennek örül és nincs egy rossz szava és megjegyzése sem, ritkán van alkalom. Másrészről mindig öröm látni, ha a szeretteim boldogok. :)
Harmadrészt pedig D miatt. :D Mert jó érzés volt ajándékot venni Neki, áthívni hozzánk ebédre, utána pedig három napig csak Vele lenni.. :)
Tiszta szívből szeretem és még rengeteg Karácsonyt szeretnék Vele eltölteni! :$

Éééééééééés képzeljétek!!!! :D
December 28-án voltunk FÉL ÉVesek. :D
Annyira jó minden nap úgy lefeküdni, hogy egy csomó kép bevillan az együtt töltött hónapokról és pillanatokról. :)
Lassan minden kis mozdulata tisztán megjelenik a fejemben.. És örülök neki, hogy már csukott szemmel is Őt látom magam előtt. :$:)
Nagyon szeretem! :)
 

Ó, és mielőtt elfelejtem! :)
Úgy döntöttem, hogy az elmúlt hónapok azért itt sem maradnak nyom nélkül, ezért utólag fogok készíteni bejegyzéseket 1-1 napra. :D És talán majd azt is kiírom, hogy hol lehet elolvasgatni a pótlásokat... :)
Hm, talán még összegzést is csinálok valamikor.. Nagyon kéne, mert az idei év - vagy legalábbis a második fele az évnek - elég tartalmas volt! :) 

Na puszi mindenkinek és BUÉK! :D
A piálással meg csak óvatosan! :)

Címkék: ünnep emlék évforduló boldog dolgaim év vége D

Szólj hozzá!

:( :)!!

lény 2011.11.29. 18:13

És kurva szar, hogy hónapok óta nem tudok leülni blogolni. :(
Bevallom, volt, hogy eszembe sem jutott, mert mióta D-vel vagyok, szinte az egész világ megszűnt számomra. :$

És talán még most is alig bírom felfogni, hogy 5 hónapja Vele vagyok. (: Egy magas, helyes, kedves, vicces, figyelmes, odaadó, önzetlen, okos, erős, bátor, megértő és értelmes férfival (!!), aki mindig meg tud lepni a figyelmességével. És valahányszor találkozunk, vagy beszélünk telefonon, mindig érezteti velem, hogy mennyire szeret.
És ezt fel sem tudom fogni, mert nem tudom mivel érdemeltem ki!?
De nagyon hálás vagyok érte, mert D-nél jobb embert el sem tudnék képzelni magam mellé.
Egyszerűen szeretem. Tiszta szívből.

Címkék: gondolatok boldog dolgaim ez~van D

Szólj hozzá!

:-/

lény 2011.11.05. 22:05

Sajnálom, de nagyon úgy néz ki, hogy mostanában már csak nagyon ritkán fogok jelentkezni, mert egyszerűen nem tudok időt szakítani a hosszabb blogolásra. :'(
Nem örülök neki, mert az utóbbi hónapokban elmondhatatlanul sokszor voltam boldog - D miatt :)))) - és jó lett volna kiírni magamból, de sajnos nem volt rá lehetőségem. :s

Azért most annyit leírnék, hogy a Nála töltött 2 nap megint annnyira jó volt.. :))) :D
Imádok Vele lenni. :$ Hozzábújni, simogatni, ölelgetni..
Legszívesebben el sem engedném, hanem egész nap csak csüngenék rajta és puszilgatnám. :$ :))
És úúgy hiányzik. :( Pedig ma reggel váltunk el egymástól.. Csak már annyira ragaszkodom Hozzá, hogy pár óra kiváltja a hiányát.
Szeretem! Nagyon nagyon nagyon szeretem. :$:)

Címkék: boldog dolgaim ez~van D

Szólj hozzá!

:$

lény 2011.11.01. 17:34

Úgy döntöttem, hogy nem lesz hosszú beszámoló. Ahhoz túl sok idő eltelt már a történések óta és egyrészt nincs kedvem mindent felidézni és pontosan leírni, másrészt nem is tudnék már mindent pontosan megosztani Veletek. :( Bocsánat!

A legfontosabb úgyis az, hogy Nagyon Szeretem D-t! :D
És pénteken voltunk 4 hónaposak! :D:D

És alig várom, hogy csütörtök legyen, mert akkor megint Nála alszom.. :)

Címkék: boldog dolgaim ez~van D

Szólj hozzá!

folytatás

lény 2011.09.03. 22:37

Igen, szeretem! És ezt már olyan régóta elszeretném Neki mondani! Csak eddig féltem.. Meg vártam a "megfelelő időre"..
És hétfőn, búcsúzáskor ott lett volna az alkalom. Azt terveztem, hogy akkor mondom el Neki, csak ugye ez már nem valósítható meg. :(
De akkor sem fogom most már sokáig magamban tartani. Szeretném, hogy tudja mit érzek. :$

Címkék: dolgaim ez~van D

Szólj hozzá!

!!! :)

lény 2011.09.03. 22:11

Képzeljéééétek!!!! Holnap bemegyek Apával D-hez!!! :) Mégiscsak!!!! :D:D:D:D

Úgy örülök most.. :) Alig várom, hogy lássam. :)
Elmesélem, hogyan alakult mégiscsak úgy, hogy bemegyek Hozzá. :) Ma beszéltünk telefonon és miután letettük, Apa - nem túl kedvesen - elkezdett kérdezősködni, hogy "Hogy tudunk ennyit beszélni" [10 perc volt az egész] meg hogy "D hívott-e?" Kicsit haragudtam is rá a kérdései után, mert nem értettem miért volt úgy kiakadva.. Hát basszus, ha már kedd óta nem találkoztunk és most még a találkozás halvány reménysugara is kezd elhalványulni, akkor legalább telefonon had beszéljünk annyit, amennyit szeretnénk!
A kérdések után a következőket mondta: "Egyébként csak azt akartam mondani, hogy ha gondolod, holnap bemehetünk Hozzá, elmegyek veled. Akartam mondani az előbb is, de hát hozzád nem lehet beszélni, ha telefonálsz." xD
Én meg csak néztem. :O Kicsit megdöbbentő volt ezt Apától hallani, de nagyon örültem neki. :D:D Eleinte nem akartam rögtön rávágni, hogy "igen", mert tudtam, hogy D "nem venné jó néven", mivel ugye fertőző a mandulagyulladása, meg én is kicsit vonakodtam a látogatástól emiatt.. De aztán Anyáék meggyőztek! :D Azt mondták, hogy ők sem úgy gondolták, hogy akkor majd a nyakába ugrom, hanem inkább hogy legfeljebb ablakon keresztül integetek csak Neki és a cuccokat, amiket viszünk, a nővérkével beküldetjük. (:
Ez is valami.! És most tényleg az számít, hogy lássuk egymást, mielőtt elutazom.

Most boldog is vagyok ám, mert D szóhoz sem jutott, amikor közöltem Vele, hogy márpedig én holnap bemegyek Hozzá. :Đ
Mikor megírtam Neki sms-ben és megkértem, hogy írja le a kórház nevét, így reagált; "Neeeeeem! Ne gyere ide, lebetegedsz-kimaradsz a kirándulásból és ezt nem bocsájtom meg magamnak."
Mire én sarokba szorítottam a következővel; "Dee! Ha csak ablakon keresztül is, de látni akarlak. Már megvan a jegy, Apa elkísér. Nem lesz bajom, nyugi."

A kiemelt mondat kegyes hazugság volt, mivel akkor még nem volt megvéve a jegy, amikor sms-eztünk. De tudtam, hogy ha azt írom Neki, akkor arra már nem tud mit lépni. :P
Nos, miután elolvasta a válaszomat, azonnal felhívott és az volt az első kérdése, hogy "Ezt most nem mondod komolyan?" Mire felvázoltam Neki, hogy "Deee, nagyon is komolyan gondolom. És csak nem képzeled, hogy úgy utazok el Lengyelországba, hogy előtte nem látlak?"
Erre nem jött válasz. Néhány pillanatig néma csend volt, aztán mindketten beleszóltunk a telefonba. Én azt mondtam, hogy mondjon már valamit, Ő pedig azt, hogy Imádlak. :$$$$
És hallottam is a hangján - pontosabban az elnémulásán -, hogy mennyire mélyen érinti, hogy bemegyek Hozzá. :)
És annyira örülök, hogy így reagált. :) Hogy tényleg őszintén örül annak, hogy meglátogatom, annak ellenére, hogy fertőző a betegsége.
És annak is örülök, hogy Ő pedig ennyire aggódik értem. Hogy azért nem akarja, hogy elmenjek Hozzá, mert fél, hogy elkapom és nem tudok elutazni.
úúúgy.. szeretem! :$

Címkék: váratlan boldog dolgaim várt~váratlan D

Szólj hozzá!

:'( [ :@! ]

lény 2011.09.02. 19:05

Na már megijedtem, hogy megint akkor nem tudok belépni bloghu-ra, amikor leginkább írni akarok. De szerencsére sikerült!

Sok dologról tudnék beszámolni, de a "legfontosabb" közlendőm ebben a percben, hogy D kórházban van. :'(
Tüszős mandulagyulladása van, lázzal és torokfájással. Szegény nyelni és beszélni is alig tud. :(
És annyira aggódok Érte. :'( A legrosszabb, hogy fertőző, így mégcsak be sem tudok menni Hozzá. :'( Annyira szar itthon ülni tehetetlenül. Ennél már csak az a gondolat szarabb, hogy hétfőn elutazok Lengyelországba [végzős osztálykirándulás] 5 napra, így legközelebb max 1 hét múlva találkozhatunk. Esetleg jövőhét pénteken. Kurva szar, hogy el sem tudok búcsúzni Tőle. :'( Kedd óta nem találkoztunk és annyira hiányzik!!!! :'(

Amellett, hogy rohadtul szomorú vagyok, haragszom is Rá!
Mert nem érdekli, hogy Neki is ugyanúgy baja eshet, mint bárki másnak.. Egyszerűen leszarja. És ezek szerint azt is, hogy én meg aggódom Miatta és féltem.
Simán megiszik egyhuzamra 1 üveg jéghideg [!!!] üdítőt, ha Neki ahhoz van kedve és nem foglalkozik azzal, hogy ezzel milyen rosszat tesz a szervezetének. És akkor a cigiről meg a hülye söreiről nem is beszéltem..
De persze ha szóvá merem tenni, akkor én vagyok a rossz, meg a mittudoménmi.. :(

Ajj, nem akarom én bántani, mert van elég baja anélkül is, de tényleg haragszom Rá, amiért ilyen felelőtlen és mohó.
Faszért szarja le a saját egészségét!? :(

Címkék: szomorú váratlan dühöngő dolgaim káromkodós ez~van mások dolgai D

Szólj hozzá!

Minden napra valami :-)

lény 2011.08.25. 20:30

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elszaladt ez a nyár. :O Tudom, mindig ezt mondom, de ez most tényleg így volt. Máskor leginkább a semmittevéssel teltek el gyorsan a napjaim, idén viszont a sok program gyorsította fel az idő múlását. :) Ami persze nem feltétlen rossz, csak a gondolat, hogy mennyi minden vár rám idén, megrémít. :|
Először is egy lengyelországi kirándulás - rögtön év elején -, utána szalagavató, foci, ballagás és persze a legfontosabbat ki ne felejtsem; az érettségi.
Nem tagadom; félek. Persze ez normális, tudom én és úgy gondolom, hogy ezzel rajtam kívül még jó pár ember így van, de akkor is.. Ez engem nem vigasztal. :D

Na jó, evezzünk más irányba. Egy sokkal, de sokkal kellemesebb irányba. :D:D
Kééépzeljétek; kedden voltunk Velencén megint. :'D De most nem D baráti körével, hanem az enyémmel. :D Pontosabban H-val és F-el [H barátja F, nem pedig a tesóm F. :D]
Az ötlet valójában hármunk agyában született meg, de F vizsgája és pénzügyi helyzete miatt ő és P nem jöttek, így aztán négyes randi volt, nem pedig hatos. :P
Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat és örültem neki, hogy vééégre D megismerte H-t! :D Régebb óta terveztem már, hogy bemutatom őket egymásnak, de eddig a sors mindig közbeszólt. :s Vagy épp D nem ért rá, vagy H-nak nem volt jó.. Esetleg más okból kellett elhalasztani a találkozást.
D-nek igaza volt; nem szabad túlságosan megtervezni semmit, mert akkor úgysem úgy alakul, ahogy az ember kitalálta. :D
A Velencei kiruccanásnak csak egy rossz pillanata volt; a hazaút. Ugyanis hazafelé 1 órát várakoztunk a vonaton, valami áramszünet miatt. :-/ Hamar elfogyott a türelmem, mert pisilnem kellett és éhes is voltam. :s Arról nem is beszélve, hogy a várakozás miatt lekéstük a fél 10-es vonatot, így csak 1 órával később tudtunk D-hez indulni.
Persze ez sem volt ilyen egyszerű; amint megérkeztünk a vonattal, rohantunk hozzánk, hogy összetudjak pakolni és elmehessek wc-re. :s Szerencsére időben a buszállomásra értünk, így amiatt már nem kellett aggódni, hogy hajnalban érünk haza. :)

Ajjj és olyan jóó volt D-nél. :))) Szeretek Nála lenni. :) És most "végre" én is tapasztaltam, hogy mennyire meleg van abban a tetőtéri lakásban. :s Valami iszonyatos. :s
Megértem, hogy D ebben a hőségben inkább elmegy otthonról, mert ezt hosszú távon szinte lehetetlen elviselni. :s Éjszaka voltam is fent párszor, mert nem tudtam aludni.
De nem bántam, mert legalább tudtam nézni, ahogy D alszik. :)))

Címkék: boldog dolgaim D

Szólj hozzá!

lény 2011.08.21. 18:50

Nem megy ki a fejemből a tegnapi nap.
Folyton arra gondolok, amiket D mondott. Meg arra a sok dologra, amit átéltünk már együtt.
És azok után, ahogy viselkedik velem, ahogy beszél hozzám, ahogy mosolyogva rám néz, még most sem merem elhinni, hogy ez tényleg velem történik.
A kapcsolatunk elején kimondottan féltem attól, hogy D rajongása is csak amolyan fellángolás, és nem tart tovább pár napnál. Féltem, hogy nem gondolja komolyan, amiket mond. Hogy ő is csak találkozgat velem, aztán mikor már kötődöm hozzá, elmegy. És vége mindennek. Féltem, hogy csak szédít.
El sem hinnétek, mennyire vártam, hogy túl legyünk a másfél héten. Odáig folyton az lebegett a szemem előtt, hogy bármelyik nap véget érhet a kapcsolatunk.
Pedig ez hülyeség!!!!! Mert D semmiben sem hasonlít A-ra!!
Csak amiatt az egy kibaszott tapasztalat miatt D-hez már nem mertem olyan nyitottan hozzáállni. Bizalmatlan voltam és igyekeztem nem beleélni magam abba, hogy összejöttünk. Próbáltam "nem megkedvelni túlzottan", hogy ha arra kerülne a sor, ne fájjon annyira a szakítás..

De a tegnap történtek óta sokat gondolkoztam.
És most már kezdem elhinni, hogy ami velem/velünk történik az a valóság.
Tényleg létezik, hogy D szeret velem lenni és komolyan gondolja ezt a kapcsolatot. És ezt érezteti is velem! Eddig is éreztette, de én mégsem akartam elhinni.. És féltem viszonozni is. Kicsit még most is félek, mert minél közelebb engedek magamhoz valakit, annál nagyobb fájdalmat tud okozni. És ez az, ami a leginkább visszatart attól, hogy kimutassam az érzéseimet.
Azt, hogy mennyire szeretek minden egyes percet, amit Vele tölthetek, és hogy mennyire szeretem nézni, hallgatni, fogni a kezét, megölelni, aludni mellette, együtt nevetni Vele..

Ezeket a dolgokat nem is lehet igazán szavakba önteni.. Most nem megy.
De értitek, hogy mit akarok mondani?

Címkék: dolgaim ez~van D

Szólj hozzá!

Csak máról

lény 2011.08.21. 01:44

Ajjjjj, pár napig nem volt netünk és megint nem tudtam beszámolni a történésekről! :s
Most nincs kedvem pótolni a hiányosságokat, azt majd később. Most csak a mai napról fogok írni. :)
Megint leugrottunk Velencére. :D Ezúttal hatan voltunk, mert Z is elhozta a barátnőjét. Elsősorban nem az ott töltött időről fogok írni, hanem arról, ami hazafele úton történt. Ugyanis volt egy kis mosolyszünet köztem és D között.. Úgy éreztem, hogy átlépett egy bizonyos határt és miután ez bekövetkezett, nem titkoltam a nemtetszésemet. Olyannyira nem, hogy szerintem mindenki észre vette, hogy valami bajom van. És én úgy gondolom, hogy joggal voltam kibukva kicsit..
Az nem tetszett, hogy D és Z túlzásba vitték a buzis poénkodást. Azzal nekem semmi bajom nem volt eddig [és továbbra sem lesz], hogy a fiúk szórakozásból fogdossák egymást, meg viccelődnek, de az, hogy alig pár centi válassza el D száját Z szájától, kicsit sok volt. Tényleg azt hittem, hogy mindjárt smárolnak.. Utána meg Z megnyalta D nyakát is.. Én meg csak ültem és néztem. Hogy most ez tényleg komoly-e!?
Mindenki nevetett - vagy legalábbis a többség -, én viszont csak ültem döbbenten. Ha akartam volna, sem tudtam volna leplezni, hogy nem tetszett, amit láttam, mert az arcomra volt írva. [És egyébként nem ez volt az első, de a múltkori fölött szemet hunytam, mert nem volt ennyire komoly.]
Nos, a látottak után elment a kedvem a poénkodástól meg röhögcséléstől. Csend is lett egy kis ideig, mert mindenkinek feltűnt, hogy én másképp reagálok, mint ők.
D ijedten rám nézett, majd elkezdte simogatni a lábam. Eleinte ellöktem a kezét, jelezve, hogy ott van Z, ha eddig ilyen jól elvoltak, akkor a továbbiakban is őt taperolja inkább és ne engem..
Szerintem D akkor szembesült igazán azzal, hogy nekem sok volt, amit láttam, mikor se néztem..  Ő simogatta a lábam, én viszont nem értem Hozzá és nem is néztem . [Úúúúristen, el sem tudjátok képzelni mennyire nehéz volt "nem ránézni". :s Szinte lyukat égetett az arcomba, annyira bámult, én meg csak hébe-hóba pillantottam Felé. :(] De hát valahogy jeleznem kellett, hogy mi van.. És veszekedni meg nem akartam ott mindenki előtt. Sőt, amúgyse. Úgy voltam vele, hogy ha leszálltunk a vonatról, megbeszéljük.
És így is lett.
Addigra persze kicsit felengedtem és mondtam Neki, hogy majd megbeszéljük a dolgot. Megérkezéskor mi mentünk leghátul és nem sokkal a leszállás után meg is álltunk, hogy tisztázzuk a dolgot. Őszintén elmondtam D-nek, hogy mit érzek és mit gondolok. Azzal kezdtem, hogy nem akarom megmondani Neki, hogy mit csinálhat és mit nem, de szeretném, ha a későbbiekben a vonaton történtekhez hasonló nem fordulna elő, mert úgy érzem, hogy kicsit több volt a kelleténél. Hozzátettem azt is, hogy néha az az érzésem, hogy Ő nem csak poénból csinálja..
Mikor ezt meghallotta, megállított és azt kérdezte; "Szerinted egy buzi tud így csókolni?" És megcsókolt.
Nem akartam kijavítani, de én 1 szóval se mondtam, hogy buzinak tartom, csak szimplán úgy tűnik néha, hogy nem csak poénkodik.
Miután befejeztem, bocsánatot kért és azt mondta, hogy ez még Neki is új. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy most már arra is figyelnie kell, hogy én mit szólok a tetteihez. Erre megint azt mondtam, hogy én nem is akarom megszabni, hogy mit tehet és mit nem, csak .. Mire közbevágott, hogy Ő meg nem akarja azt mondani, hogy megszabhatom, de valamilyen szinten mégiscsak így van vele.
Végül abban maradtunk, hogy a későbbiekben visszafogja fogni magát.

Megbeszéltük és sikerült tisztázni mindent. :) Utána már nem is haragudtam . Sőőt..
Odáig voltam attól, hogy Ő nem volt mérges, amiért én kibuktam. És nem kezdett el ott magyarázni nekem, hogy pedig jobb, ha hozzászokom ehhez, meg ilyesmik.. :) Örültem neki nagyon, hogy veszekedés nélkül megtudtuk beszélni a dolgot. :D:D:D
Az is tetszett, hogy D-nek hamar feltűnt a vonaton, hogy valami bajom van és onnantól kezdve csak azzal foglalkozott, hogy valahogy kibékítsen. Picit tartottam attól, hogy ha huzamosabb ideig nem figyelek "eléggé", akkor megunja és rámhagyja az egészet. De nem így lett! :D
Bocsánatot kért, nézett rám ártatlan bociszemekkel és próbált egyre jobban közeledni, hogy megtudjuk beszélni a dolgot. Láttam rajta, hogy bántja, hogy haragszom egy kicsit.

Van más fontos esemény is, amely a mai naphoz és Hozzánk köthető.
Mikor K-ékhoz tartottunk, mi voltunk legelöl, mert a többiek leálltak beszélgetni és amíg bevártuk őket, alkalmunk volt beszélni pár szót.
D megkérdezte, hogy "Lehetne-e egy indiszkrét kérdése?", mire én kicsit bepánikolva azt feleltem, hogy igen.
Álmaimban nem gondoltam volna, hogy azt fogja kérdezni, hogy "Szeretem-e?" :O Nem tagadom, ledöbbentem a kérdésen, de kicsit csalafinta voltam és nem adtam konkrét választ, hanem inkább visszakérdeztem; "Miért ne szeretnélek?" Erre azt felelte, hogy "most komolyan" Mondtam Neki, hogy "Komolyan!" Aztán megölelt és azt mondta, hogy örül neki és hogy még most sem tudja elhinni, hogy együtt vagyunk.
:$$:)))
De ez még semmi..
Miután megérkeztünk a házunkhoz, még bementünk a lépcsőházba - ami egy külön story, de nektek nem fogom elmondani, bocsi. :$ - és beszélgettünk. D csak nézett rám mosolyogva és azt mondta, hogy el sem hiszi, hogy velem van. Aztán megölelt és azt mondta, hogy; "Nem hittem volna, hogy szeretni fogok egy nőt." Annyira magához szorított, amennyire csak bírt és nem is akartuk elengedni egymást.
Ezután a mondat után, komolyan mondom, majdnem elsírtam magam.. :$ De aztán D folytatta. Rám nézett és azt mondta, hogy "és még szép is, okos is.."
Tényleg alig akartam elhinni, hogy ezt nekem mondja valaki. Méghozzá egy olyan valaki, akihez én is gyengéd érzelmeket táplálok. :$

Címkék: váratlan boldog dolgaim D

Szólj hozzá!

:D:D:D:D:D

lény 2011.08.15. 20:19

Kéééépzeljétek, tegnap volt nálunk D. :))) Megvolt a nagy találkozás Anyáékkal. :D Illetve igazából csak Apa volt számára új, mert csak ő nem volt lent tavaly Balatonon.
Ennek ellenére - hogy Apán kívül mindenkit "ismert" már valamilyen szinten - nagyon izgult Ő is. :) Az, hogy zavarban volt, szinte sütött Róla, de ez  egyáltalán nem baj. :) Aranyos volt. :)) És teljes mértékben megértem, hogy zavarban volt, hisz ez a helyzet Neki is új. Én is izgultam kicsit, hogy mi lesz. :$:)
Pár órát töltöttünk nálunk, utána pedig én mentem el Hozzá. :))) Viszonylag későn; fél 10 körül értünk hozzájuk, mert hétvégén csak 2 óránként járnak a buszok.
Nagyon jól éreztem magam Nála. :))) Kéépzeljétek, reggel csinált nekem reggelit! :D Szerintem eddig nem meséltem, de amellett, hogy okos, kedves, vicces, helyes, magas, aranyos, és megértő, még főzni is tud! Nem is akárhogy.! :D Ámulattal figyeltem, hogy mennyire otthonosan mozog a konyhában. :)))
Hihetetlen, hogy egy ilyen fiú férfi a barátom. :))) De komolyan..

Címkék: boldog dolgaim mások dolgai D

Szólj hozzá!

:)))

lény 2011.08.12. 23:56

Most fejeztem be a Balaton-i beszámolót. De nem írtam még le mindent.
Például azt sem, hogy milyen jó érzés volt visszatérni Oda, ahol először találkoztunk D-vel. :)) A többiekkel is beszéltük, hogy 1 éve ilyenkor mindegyik fiú barátnő nélkül volt lent, most pedig amolyan "hatos randi" volt ez a 2 nap. :D
És iszonyat jól éreztem magam! :D Nagyon szeretem ezt a társaságot. :D Mindenki vicces és jófej, nagyon jó volt Velük lenni. :) F irigyelt is kicsit.. Sőőt, a mai napig irigyel, amiért én "bekerültem" ebbe a csapatba és sok időt töltök Velük. :)

Azért ez hihetetlen.. :)
Ha valaki 1 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy "1 év múlva ilyenkor ismét itt leszel, de nem családostul, hanem "D-stül" :P, nem hittem volna neki szerintem.. És nem feltétlen azért, mert ez olyan hűde elképzelhetetlen volt 1 évvel ezelőtt, hanem mert.. Mert nem szeretek ennyire előre tervezni. Ha össze is jöttünk volna még tavaly, nem biztos, hogy augusztusig együtt lettünk volna. De persze, ki tudja!? :)

A lényeg úgyis az, hogy eszméletlen boldog vagyok D-vel. :))) Imádok Vele lenni.
Szeretem, ahogy nevet.
Szeretem, ahogy rám néz.
Szeretem, amikor hallom a hangját a telefonban.
Szeretem, amikor ül a megszokott tali-helyen és rám vár..
Szeretem, ha megnevettet.
Szeretem, hogy jól érzi magát velem.
Szeretem, hogy okos és vicces.
Szeretem, hogy tud főzni.
Szeretem megölelni.
Szeretem szagolgatni.
Szeretem megpuszilni a nyakát.
Szeretem nézni. :)
Nézni, miközben kézenfogva sétálunk,
Nézni, miközben cigizik,
Nézni, miközben alszik.
Nézni csak úgy.. Bármit is csinál. :)

Címkék: gondolatok boldog dolgaim ez~van D

Szólj hozzá!

Bálátoooon :D:D:D:D:D

lény 2011.08.12. 23:32

Hú, eltelt egy hét a Balatonozás óta. Nem is értem, hogy tudtam kibírni, hogy ne üljek le megosztani Veletek mindent!? :s Talán mert nem volt idő.. :-/ DE! Most itt az alkalom, szóval tessék hátradőlni és olvasni a beszámolómat! :D
A találkozót szombat reggel 7-re beszéltük meg egy bolt előtt, de végül áttettük 10-re, mert a csapat nagy részének még józanodnia kellett az előző napi buli után.. :D:P
Azt kell mondjam; pár dolog nem úgy alakult, ahogy azt én elképzeltem. De ez nem feltétlen baj, csak.. "Nem annyira jó."
Azzal, hogy indulás előtt még felugrottunk Z-hez, az ég világon semmi bajom nem volt. :) Sőőt, örültem is neki, mert így legalább megismertem a hugát. :)) Meg láttam a lakást is. :D Viszont az, hogy végül mégiscsak kocsival mentünk le Balcsira, egyáltalán nem tetszett. Nem ez volt megbeszélve és nem örültem neki, hogy miután bepakoltuk a cuccokat a csomagtartóba, D kinyitotta nekem az ajtót. Jelezve, hogy "indulunk".
Eleinte mondjuk nem tudtam, hogy most mi van!? Kivisznek minket a vonatállomásra, vagy mi!?
Az út első 1 órájában kissé be voltam szarva, mert elég rég ültem már kocsiban, meg nem tudtam azt se, hogy Z hogy vezet. És persze az is ott lebegett a szemem előtt, hogy mihez kezdek, ha esetleg Anyáék rámtelefonálnak, vagy valami.. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy tettünk egy kis kitérőt. [Elvittük B-t innen-oda, onnan-ide.. Lényegtelen, a fő az, hogy azzal elment 1 óra legalább. :s]
Az út ezáltal legalább 3 órás volt, ami nekem egyáltalán nem okozott volna gondot, ha nem titokban történik.. :s Így viszont számoltam a perceket, hogy mikor érünk már le. :-/

Nem sokkal a leérkezés után újabb meglepetés ért; a fiúk olyanokkal riogattak, hogy remélik; lesz helyünk. :O Én meg csak néztem és nem tudtam elsőre felfogni, hogy mit akarnak ezzel mondani!? Aztán megtudtam; kiderült, hogy úgy mentünk le, hogy azt sem tudtuk; lesz-e szabad szoba!? A srácok a szerencsére bízták és úgy voltak vele, hogy ha nincs, alszunk a kocsiban, vagy valami hasonló módon oldjuk majd meg a helyzetet.. :'D
Hááát.. hazudnék, ha azt mondanám, hogy örültem ennek a spontaneitásnak.. :)
De szerencsére iszonyat mázlink volt: kaptunk 2 db 2 ágyas szobát. :))) Jeee :D:D:D

Miután kiszedtük a cuccokat a kocsiból, mindenki ment a szobájába, feltérképezni az adottságokat... :) Pééldául, hogy megfelelő-e az ágyikó!? :D:D:D:D Vagy hogy jól zárható-e az ajtó? :D:D:D:D:D:$$
Aztán átöltözés és irány a víz! :D
Szombaton mondjuk nem töltöttünk sok időt bent, mert mi is későn értünk le, meg kicsit hideg is volt. :s A nap további részét a bogrács előkészítésével töltöttük. Megmostuk és felvágtuk a zöldségeket, meg a húst. A "tábor"tűzről D gondoskodott minden szempontból. :)) Ő vágta a fát és a tüzet is Ő fújogatta, hogy meggyulladjon. :D Jó volt látni, hogy ehhez is mennyire ért.. :) Büszke voltam Rá. :)
A hozzáértése ellenére sajnos eltartott egy darabig, mire a tűz "használható" állapotba került és elkezdhettük főzni rajta a husit. Volt vagy' 23:15, mire elkezdtünk végre enni. :) De megérte várni, mert finom lett a kaja. Én nem is bírtam az egész kiszedett adagot megenni.
Evés utánra eléggé elfáradtam és ezzel nem voltam egyedül.. Miután megvacsoráztunk, D aludt is egy keveset az ölemben, amíg a többiek a tűz körül beszélgettek és cigiztek. :)) Ajj és úgy sajnálom, hogy arról nem készült kép. :( Jó lett volna kívülről látni, hogy hogy festettünk!? :)
Neki elég is volt annyi pihenés, így - velem ellentétben - Ő nem hagyta ki az éjszakai fürdőzést. :P Nekem igazából túl sok kedvem se volt hozzá [nappal sem vagyok az a vízimádó, aki állandóan vízben szeretne lenni, éjszaka meg aztán végképp nem.. :$], meg tényleg nagyon fáradt voltam már. :s Miután D elment, szerintem 10 percen belül el is aludtam. :$
Miután véget ért a pancsolás és D visszért a szobába, felkeltett.. Nem ok nélkül... :P Ennél többet nem írok le, úgysem fogom elfelejteni szerintem soha, így nem szeretném kiteregetni. Bocsánat. :$ :P

Másnap reggel meglepően korán ébredtünk fel; már 8-kor fent voltunk. :O Persze utána visszaaludtunk és lustálkodtunk. :D:D  Annyira jó érzés volt mellette aludni.. :) Vagy épp nézni, ahogy alszik.. :))) Olyan édesen aludt.. :) És úgy sajnáltam, hogy nem tudtam lefotózni. :( Kicsit össze voltunk gabalyodva, így féltem tőle, hogy ha megmozdulok, felkel. Ezért inkább csak feküdtem mellette és néztem.. :$:)
Elég gyorsan elszaladt a nap, mert a többiek is későn keltek. Viszont vasárnap már sokkal több időt töltöttünk a vízben. :) Órákig labdáztunk. :D Élveztem, jó volt nagyon. :D
Az mondjuk egy kicsit zavaró, hogy negyed óra séta után is csak derékig ér a víz, dehát.. Letérdeltem és akkor már vállig ért. :P

Vasárnap a saját készítésű étel Bolognai volt. :D Igyekeztük a legolcsóbb alapanyagokat megvenni és abból összehozni valami ehető kaját. Mondjuk a főzésből leginkább K és R vette ki a részét.. :)
Lehet, hogy az éhség miatt, de nekem nagyon ízlett a kaja! :D Jól is laktam azzal a nagy adaggal, amit Z szedett nekem. Eleinte soknak tűnt, de Z nyugtatgatott, hogy ha megmarad, majd D megeszi.. :P Végül nem volt szükség segítségre, elbírtam vele egyedül is és megettem mindet! :D
Evés után indultunk készülődni, mert úgy terveztük, hogy 6-7 körül elindulunk hazafelé.
Nos, ebből végül fél 8 lett, mert azzal nem számoltunk, hogy a stégtől való búcsúzkodás elhúzódik.. :P:)
Csináltunk soook sok képet. :))) Úgy sajnálom, hogy nem mutathatom meg.. :(
De örülök neki nagyon, hogy végre van mit nézegetni.. :) Jók lettek nagyon! :)

Címkék: emlék nyár titkok kaland boldog dolgaim mások dolgai D

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása