HTML

[egy kicsi belőlem]

Nektek, tőlem.. vagy inkább magamtól nekem.?

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Választék

Címkefelhő

Viszlát, 2011! :)

lény 2011.12.30. 21:38

Nem maradok sokáig, mert van pár dolgom és nem szeretnék túl későn lefeküdni se.
Igazából csak szerettem volna minden erre járónak BOLDOG KARÁCSONYT kívánni így utólag is. :$ És BOLDOG ÚJ ÉVET is szeretnék kívánni, hisz ki tudja, mikor tudok megint leülni és írogatni kicsit.

Tényleg nagyon sajnálom, hogy mióta D-vel vagyok nem tudok leülni blogolni, pedig ha valakiről, hát Róla aztán tudnék írni. :))) És csak jó dolgokat!
Ajjj, egyszerűen imádom... :$ És már alig várom a holnapot, mert megint találkozunk! :)

Egyébként az, hogy nincs időm blogolni, azért jót is jelent.. :) Mert legalább nem a gép előtt töltöm a szabadidőmet, hanem mondjuk D-vel :)))))), vagy tanulással. :-/ És az előbbit egyáltalán nem bánom! :D

Na, ha már itt vagyok, akkor pár szót a Karácsonyról. :)
Rengeteg dolgot kaptam és az avonos cuccokat leszámítva minden ajándék meglepetés is volt egyben, hisz egyikről sem tudtam. :D
Anyáéktól dvd-t [Karácsonyi ének], After Eight-et, zoknikat [yeeeee :D:D], kesztyűt, avonos testápolót, tusfürdőt és testpermetet [szilva-vanília-fahéj illatút] ééés egy nagyon hangulatos kis házikót kaptam. :) Kép hamarosan! ;)
D-től pedig....

eeeegy....
.
.
.
[Csak azért húzom-halasztom, mert hetekkel Karácsony előtt én is folyamatosan ennek voltam kitéve.:P]
.
.
.
Na jó, kinyögöm! :D
Egy DIGITÁLIS KÉPKERETET kaptam Tőle. :)))))
Aminek nagyon nagyon örültem! :D És olyan aranyos volt, mert töltött is rá jópár általam készített képet, így mikor legelőször működésbe helyeztük, már lehetett gyönyörködni a fotókban. :)

Egyébként a Karácsonyozás úgy zajlott, hogy 24-én itthon volt mindenki, 25-én elmentünk [kivételesen mi mentünk és nem ők jöttek] F-ékhez [tudjátok, H barátja, csak hát nem tudom máshogy leírni :'D], 26-án pedig D jött hozzánk. :)
Ettünk, ajándékoztunk, aztán elmentünk Hozzá és csak 28-án jöttem haza. :))

Életem eddigi legemlékezetesebb és legboldogabb Karácsonya volt az idei. Több okból is, hisz arra, hogy Apa mindennek örül és nincs egy rossz szava és megjegyzése sem, ritkán van alkalom. Másrészről mindig öröm látni, ha a szeretteim boldogok. :)
Harmadrészt pedig D miatt. :D Mert jó érzés volt ajándékot venni Neki, áthívni hozzánk ebédre, utána pedig három napig csak Vele lenni.. :)
Tiszta szívből szeretem és még rengeteg Karácsonyt szeretnék Vele eltölteni! :$

Éééééééééés képzeljétek!!!! :D
December 28-án voltunk FÉL ÉVesek. :D
Annyira jó minden nap úgy lefeküdni, hogy egy csomó kép bevillan az együtt töltött hónapokról és pillanatokról. :)
Lassan minden kis mozdulata tisztán megjelenik a fejemben.. És örülök neki, hogy már csukott szemmel is Őt látom magam előtt. :$:)
Nagyon szeretem! :)
 

Ó, és mielőtt elfelejtem! :)
Úgy döntöttem, hogy az elmúlt hónapok azért itt sem maradnak nyom nélkül, ezért utólag fogok készíteni bejegyzéseket 1-1 napra. :D És talán majd azt is kiírom, hogy hol lehet elolvasgatni a pótlásokat... :)
Hm, talán még összegzést is csinálok valamikor.. Nagyon kéne, mert az idei év - vagy legalábbis a második fele az évnek - elég tartalmas volt! :) 

Na puszi mindenkinek és BUÉK! :D
A piálással meg csak óvatosan! :)

Címkék: ünnep emlék évforduló boldog dolgaim év vége D

Szólj hozzá!

Bálátoooon :D:D:D:D:D

lény 2011.08.12. 23:32

Hú, eltelt egy hét a Balatonozás óta. Nem is értem, hogy tudtam kibírni, hogy ne üljek le megosztani Veletek mindent!? :s Talán mert nem volt idő.. :-/ DE! Most itt az alkalom, szóval tessék hátradőlni és olvasni a beszámolómat! :D
A találkozót szombat reggel 7-re beszéltük meg egy bolt előtt, de végül áttettük 10-re, mert a csapat nagy részének még józanodnia kellett az előző napi buli után.. :D:P
Azt kell mondjam; pár dolog nem úgy alakult, ahogy azt én elképzeltem. De ez nem feltétlen baj, csak.. "Nem annyira jó."
Azzal, hogy indulás előtt még felugrottunk Z-hez, az ég világon semmi bajom nem volt. :) Sőőt, örültem is neki, mert így legalább megismertem a hugát. :)) Meg láttam a lakást is. :D Viszont az, hogy végül mégiscsak kocsival mentünk le Balcsira, egyáltalán nem tetszett. Nem ez volt megbeszélve és nem örültem neki, hogy miután bepakoltuk a cuccokat a csomagtartóba, D kinyitotta nekem az ajtót. Jelezve, hogy "indulunk".
Eleinte mondjuk nem tudtam, hogy most mi van!? Kivisznek minket a vonatállomásra, vagy mi!?
Az út első 1 órájában kissé be voltam szarva, mert elég rég ültem már kocsiban, meg nem tudtam azt se, hogy Z hogy vezet. És persze az is ott lebegett a szemem előtt, hogy mihez kezdek, ha esetleg Anyáék rámtelefonálnak, vagy valami.. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy tettünk egy kis kitérőt. [Elvittük B-t innen-oda, onnan-ide.. Lényegtelen, a fő az, hogy azzal elment 1 óra legalább. :s]
Az út ezáltal legalább 3 órás volt, ami nekem egyáltalán nem okozott volna gondot, ha nem titokban történik.. :s Így viszont számoltam a perceket, hogy mikor érünk már le. :-/

Nem sokkal a leérkezés után újabb meglepetés ért; a fiúk olyanokkal riogattak, hogy remélik; lesz helyünk. :O Én meg csak néztem és nem tudtam elsőre felfogni, hogy mit akarnak ezzel mondani!? Aztán megtudtam; kiderült, hogy úgy mentünk le, hogy azt sem tudtuk; lesz-e szabad szoba!? A srácok a szerencsére bízták és úgy voltak vele, hogy ha nincs, alszunk a kocsiban, vagy valami hasonló módon oldjuk majd meg a helyzetet.. :'D
Hááát.. hazudnék, ha azt mondanám, hogy örültem ennek a spontaneitásnak.. :)
De szerencsére iszonyat mázlink volt: kaptunk 2 db 2 ágyas szobát. :))) Jeee :D:D:D

Miután kiszedtük a cuccokat a kocsiból, mindenki ment a szobájába, feltérképezni az adottságokat... :) Pééldául, hogy megfelelő-e az ágyikó!? :D:D:D:D Vagy hogy jól zárható-e az ajtó? :D:D:D:D:D:$$
Aztán átöltözés és irány a víz! :D
Szombaton mondjuk nem töltöttünk sok időt bent, mert mi is későn értünk le, meg kicsit hideg is volt. :s A nap további részét a bogrács előkészítésével töltöttük. Megmostuk és felvágtuk a zöldségeket, meg a húst. A "tábor"tűzről D gondoskodott minden szempontból. :)) Ő vágta a fát és a tüzet is Ő fújogatta, hogy meggyulladjon. :D Jó volt látni, hogy ehhez is mennyire ért.. :) Büszke voltam Rá. :)
A hozzáértése ellenére sajnos eltartott egy darabig, mire a tűz "használható" állapotba került és elkezdhettük főzni rajta a husit. Volt vagy' 23:15, mire elkezdtünk végre enni. :) De megérte várni, mert finom lett a kaja. Én nem is bírtam az egész kiszedett adagot megenni.
Evés utánra eléggé elfáradtam és ezzel nem voltam egyedül.. Miután megvacsoráztunk, D aludt is egy keveset az ölemben, amíg a többiek a tűz körül beszélgettek és cigiztek. :)) Ajj és úgy sajnálom, hogy arról nem készült kép. :( Jó lett volna kívülről látni, hogy hogy festettünk!? :)
Neki elég is volt annyi pihenés, így - velem ellentétben - Ő nem hagyta ki az éjszakai fürdőzést. :P Nekem igazából túl sok kedvem se volt hozzá [nappal sem vagyok az a vízimádó, aki állandóan vízben szeretne lenni, éjszaka meg aztán végképp nem.. :$], meg tényleg nagyon fáradt voltam már. :s Miután D elment, szerintem 10 percen belül el is aludtam. :$
Miután véget ért a pancsolás és D visszért a szobába, felkeltett.. Nem ok nélkül... :P Ennél többet nem írok le, úgysem fogom elfelejteni szerintem soha, így nem szeretném kiteregetni. Bocsánat. :$ :P

Másnap reggel meglepően korán ébredtünk fel; már 8-kor fent voltunk. :O Persze utána visszaaludtunk és lustálkodtunk. :D:D  Annyira jó érzés volt mellette aludni.. :) Vagy épp nézni, ahogy alszik.. :))) Olyan édesen aludt.. :) És úgy sajnáltam, hogy nem tudtam lefotózni. :( Kicsit össze voltunk gabalyodva, így féltem tőle, hogy ha megmozdulok, felkel. Ezért inkább csak feküdtem mellette és néztem.. :$:)
Elég gyorsan elszaladt a nap, mert a többiek is későn keltek. Viszont vasárnap már sokkal több időt töltöttünk a vízben. :) Órákig labdáztunk. :D Élveztem, jó volt nagyon. :D
Az mondjuk egy kicsit zavaró, hogy negyed óra séta után is csak derékig ér a víz, dehát.. Letérdeltem és akkor már vállig ért. :P

Vasárnap a saját készítésű étel Bolognai volt. :D Igyekeztük a legolcsóbb alapanyagokat megvenni és abból összehozni valami ehető kaját. Mondjuk a főzésből leginkább K és R vette ki a részét.. :)
Lehet, hogy az éhség miatt, de nekem nagyon ízlett a kaja! :D Jól is laktam azzal a nagy adaggal, amit Z szedett nekem. Eleinte soknak tűnt, de Z nyugtatgatott, hogy ha megmarad, majd D megeszi.. :P Végül nem volt szükség segítségre, elbírtam vele egyedül is és megettem mindet! :D
Evés után indultunk készülődni, mert úgy terveztük, hogy 6-7 körül elindulunk hazafelé.
Nos, ebből végül fél 8 lett, mert azzal nem számoltunk, hogy a stégtől való búcsúzkodás elhúzódik.. :P:)
Csináltunk soook sok képet. :))) Úgy sajnálom, hogy nem mutathatom meg.. :(
De örülök neki nagyon, hogy végre van mit nézegetni.. :) Jók lettek nagyon! :)

Címkék: emlék nyár titkok kaland boldog dolgaim mások dolgai D

Szólj hozzá!

Mikor hol...

lény 2011.03.19. 21:51

Most épp megint valahol a föld alatt, miközben körülöttem sokan a föld felett vannak.
Köztük elsősorban H, aki tényleg annyira boldog, hogy el sem hiszem. :) És én is az vagyok, persze.. De az mégsem ugyanaz. :(
Egyébként ő azért annyira de annyira boldog, mert úúúújra összejöttek F-el. :D De most már annyira, hogy.. Hogy el sem akartak szakadni egymástól, mikor találkoztak ma. :)

Hm.. És tudjátok, hogy nekem mennyi közöm van ehhez? :D Mindössze annyi, hogy én hoztam össze őket... :D
Nem volt könnyű, de küzdöttem addig, ameddig értelmét láttam és láááám; újra egy párt alkotnak. :D És újra boldogok. :D Ennél több nem is kell. :)
És komolyan mondom, mostanában sokszor irigylem H-t, amiért ilyen pasit fogott ki..
F tényleg olyan dolgokat tesz néha, hogy úgy érzem, nincs még egy ilyen fiú, mint ő.. :$
De mindemellett nagyon örülök, hogy H-val így egymásra találtak. Tényleg annyira boldogok együtt.. :)

Istenem, de irigylem őket.. :(

Címkék: emlék múlt magányos dolgaim őnzősködős várt~váratlan mások dolgai most épp

Szólj hozzá!

Ez volt 2010?

lény 2010.12.31. 23:00

Gondolkodtam egy keveset és utánaolvastam, mi minden történt velem ebben az évben, de úgy döntöttem mégsem lesz most részletes év-elemzés.
Nem vagyok abban a hangulatban, hogy minden apró kis momentumot felidézzek, ezért aztán csak azokat a dolgokat írom le, amik eszembe jutottak.
Például az, hogy ez az idei év számomra az "új dolgok kipróbálásában" volt emlékezetes. Hisz kipróbáltam a cigit, ittam pálinkát és...

Szóval kipróbáltam új dolgokat és bár nem mindegyik jött be, egyiket sem bántam meg! Azt mondjuk megkell valljam, a cigihez mindig is úgy álltam hozzá, hogy inkább húzom-halasztom a kipróbálását, nehogy a végén még rászokjak.. :P Mindig is azt hittem, hogy az olyan könnyen megy. :P
És bár most is úúgy elszívnék egy szálat.. nem kell aggódni, nem leszek dohányos! [remélem.. :P]
Ami a pálinkát illeti, talán az is jól jönne most, hogy kicsit elengedjem magam.. De mivel nincs a közelben és feltehetőleg ha lenne sem innék.. teljesen mindegy. :D

A másik fontos dolog, amiről 2010 kapcsán írhatnék, az A-val való kapcsolatom. Már ha azt a néhány napot lehet kapcsolatnak nevezni..
Nincs kedvem felidézni az együtt töltött rövid kis időt, mert akkor aztán tuti kibuggyan belőlem a régóta benem szunnyadó sírás, szóval ennyit 2010-ről.
Jövőre talán többet írok majd..

Minden jót!

Címkék: emlék szomorú múlt dolgaim év vége

Szólj hozzá!

lény 2010.12.09. 12:32

Most nem megy a címadás..
Gondoltam rá, hogy most is 'szemétláda' lesz, de mostanra kicsit tisztábban látok és rájöttem, hogy nem [csak?] Ő a szemétláda..

Tegnap mégiscsak beszéltünk msn-en, bár A-nak kellett egy óra ahoz, hogy egyáltalán válaszra méltassa magát. Miután leírtam Neki, amit gondoltam és éreztem, az volt a válasza, hogy mindenben igazam van és Ő egy bunkó paraszt volt és sajnálja, ne haragudjak..
Ezután rögtön megkérdeztem Tőle, hogy nem akarja-e esetleg megmagyarázni, de Ő azzal jött, hogy nem tudja megmagyarázni.
ajj, várjatok.. Azt még itt le sem írtam, hogy az sms után [amit kedd 4-kor írtam Neki], írtam msn-en is néhány sort.
Íme; "szia, mi van Veled? ma nem is beszéltünk és már kezdek aggódni :$ ha ezt elolvasod még ma, légyszives írj egy sms-t akármilyen késő van. Szeretném tudni, hogy minden rendben van-e!? aludj jól, puszi! (K)"

Ezek után jött az Ő üzenete hajnalban, de innen már Ti is tudjátok..
A legérdekesebb az egészben, hogy állítása szerint Ő ezt meg se kapta, tehát az sms-t, amit fél 1-kor írt, az én délutáni üzenetem válaszaként írta.

Lényegtelen.. azt akarom már percek óta megfogalmazni valahogy, hogy tegnap A elmondta, hogy annak ellenére, hogy az 'ideálja' vagyok és jól érezte magát velem, mert jó volt velem lenni, beszélgetni.. stb.
Mindezek ellenére azért szakított, mert a volt barátnőjébe szerelmes.
Joggal felmerülhet bennetek a kérdés - ahogy bennem is felmerült -, hogy ha tudja, hogy még mindig őt szereti, akkor miért hülyít más lányt??
Erre azt felelte, hogy nem hülyítés volt, mert akkor tényleg úgy érezte, hogy már elfelejtette az exét és már nem szereti..
De egyik pillanatról a másikra ez az érzés megváltozott.

És ez az, ami engem azóta sem hagy nyugodni.

Hogy miért történhet meg egy ilyen dolog  egyik percről a másikra?
Miért érzi úgy az ember egyszer azt, hogy találkozott egy különleges lánnyal, akivel azelőtt soha, aztán másnap meg úgy elfelejti, mintha nem is lett volna, mert ismét az előző barátnőjére gondol?
Miért nem tudjuk irányítani az érzéseinket?

És miért gondoltam azt, hogy A az a fiú, akire mindig is vártam?
hogy
Ő az, aki törődik velem,
Ő az, akit érdekelnek a gondjaim, az érzéseim, a családom,
Ő az, aki érezteti velem, hogy fontos vagyok Neki
Ő az, aki sokszor megnevettet,
aki folyton azt hajtogatja, mikor napok eltelte után ismét találkozunk, hogy mennyire hiányoztam Neki..
És Ő az, aki azt kérdezi tőlem, hogy "Hogy tud az ember ennyire ragaszkodni valakihez?"

Aztán kiderül, hogy mindez csak valami idióta, felfoghatatlan, érthetetlen, rövid ideig tartó fellángolás volt.

És itt véget is ér minden.
Megszűnnek a jóéjt sms-ek, a hosszú percekig tartó telefonhívások, az msn-ezések, a találkozások, az ölelések, a csókok és az együtt töltött órák is...
Csak épp a hiánya nem ér véget. Mert az egyre erősebb és gyötrőbb lesz.

És ha arra a rövid kis időre gondolok, ami alatt rengeteg dolgon keresztülmentünk és amialatt megismertem,
rájövök, hogy mégsem ismerem..
És mégsem mentünk keresztül sok dolgon, mert az egész nem tartott tovább 10-11 napnál.
És én ennek ellenére úgy szenvedek, mintha hónapokig, vagy akár évekig lettünk volna együtt.

Talán azért fáj ennyire, mert tényleg elhittem, hogy sokáig fog tartani ez a kapcsolat.
Tényleg elhittem, hogy létezhet olyan ember, akinek végre én számítok sokat és aki minden öleléskor ugyanúgy azt érzi, amit én; hogy soha többé nem akar elengedni..

És annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy az Ő érzései miatt lett vége, mégis magamban keresem a hibát.
Hogy hol rontottam el?

Soha többé nem akarok senkit közel engedni magamhoz.
Épp ez az, amitől mindig is féltem. Mert ha valakit közel engedsz magadhoz, akkor ő sokkal nagyobb fájdalmat tud okozni, mint az, akihez nem ragaszkodsz annyira.

És a végén nem marad más, csak a szenvedés.
Meg a gyötrő fájdalom, a hiány és a tudat, hogy az élet ugyanúgy megy tovább..


Most még borzasztóbban érzem magam, mint akkor, amikor azért szenvedtem, mert a fiú, aki tetszett, mással járt, vagy nem vett észre, vagy egyszerűen csak élt és nem is tudta, hogy van egy ember, aki mindent eldobna azért, hogy vele lehessen..
És ha ez eszembejut, akkor azt érzem, hogy többé nem is kell senkit közel engednem magamhoz, mert úgyis csak szenvedés lesz a vége. Ha pedig így is - úgy is szenvedek, akkor inkább a "kevésbé" fájdalmasat választom..

Úgyhogy ne haragudj H, de a kérésednek, miszerint; "emiatt ne menjen el a "kedved" azért más fiúktól", nem tudok eleget tenni..

Egyenlőre maradok a magányos életmódnál. Ahoz már úgyis hozzászoktam az évek alatt.

Címkék: emlék gondolatok szomorú váratlan magányos dolgaim

Szólj hozzá!

Lezárult egy korszak

lény 2010.06.15. 20:56

Ennél jobb címet nem is találhattam volna a mai bejegyzésemhez. Hiszen ez a 3 szó kiválóan tükrözi azt a helyzetet, amiben most vagyok.
Ma volt a 'hangszeres' évzáró, ami végérvényesen lezárta a 8 éven át tartó korszakát az életemnek. Ez volt az utolsó ilyen évzáróm. Őszintén szólva nem volt túl sok kedvem végig állni, de ki lehetett bírni.
A kezdés előtt majdnem elsírtam magam, mert mikor odaadtam a tanáromnak az ajándékot [virág, bonbon és fénykép, mert már nagyon régóta szeretett volna rólam és F-ről kapni 1-1 fotót emlékbe], én is kaptam valamit. Már az, hogy 'gondolt rám', nagyon jól esett, de mikor kinyitottam a kis verseskötetet és elolvastam azt a néhány kedves szót, amit beleírt, tényleg kicsi hiányzott ahhoz, hogy elsírjam magam.
Az a pár sor így szólt:
"Nyolc éven át tartó közös munkánk emlékére."
2010.június 15.
Sok szeretettel [és az aláírás]

Nagyon megható volt, és abban a percben hirtelen megbánást éreztem azért, mert abbahagytam a gitározást.
Persze azóta ez elmúlt és eggyáltalán nem érzem úgy, hogy rossz döntés volt. Csak azért 8 év az mégiscsak 8 év. És ha visszagondolok, hogy mennyi fellépésen, vizsgán, próbán és órán vagyok túl, büszke vagyok magamra, amiért idáig eljutottam. :D És nem bántam meg, hogy belevágtam! Voltak persze rossz napjaim, nem is 1, de visszatekintve csak jó dolgok jutnak eszembe.
És ez elsősorban a tanáromnak köszönhető, akinek mindig is hálás leszek. :D

Címkék: emlék múlt dolgaim

Szólj hozzá!

cím nélkül

lény 2009.07.29. 15:22

Fontos nap ez a mai. Nem feltétlenül nekem, hiszen elméletben már nem érzek semmit Iránta.
Pontosan egy évvel ezelőtt képes voltam több mint 1 órát várni, csak azért, hogy odaadhassam Neki, amit vettem.. Éjfélig vártam arra, hogy elinduljon haza és végre alkalmam nyíljon beszélni Vele pár szót. Felköszönteni...
Végül nem jött össze, mert Ő nem jött ki, én pedig nem mentem be. Már csak az hiányzott volna, hogy mindenki engem bámuljon..
Szarul éreztem magam utána. Csalódott voltam, de amellett rébredtem arra, hogy talán jobb is így.. Hazafelé végig az járt a fejemben, hogy hogyan tovább? Elvégre is, ha már nem tudtam odaadni Neki, amit akartam, legalább a felköszöntés meglegyen.. Még ha csak számítógépen keresztül is..
Nem volt sok időm gondolkodni, hiszen fél 12-re értünk haza.. Gyorsan kellett cselekedni, ígyhát F-el azt találtuk ki, hogy megírom Neki levélben, amit akarok. Ezt most nem fontos leírni, hiszen biztos vagyok benne, hogy még évekig emlékezni fogok rá...

A lényeg, hogy most ideges vagyok és kicsit fáradt. Már tegnap este az eszemben volt a mai nap, sőt, tulajdonképpen már 1 éve az eszemben van.. Lefekvéskor a telefonomnak köszönhetően gondoltam rá, hiszen csörgött 00:00-kor, azzal a szöveggel, hogy; "...... szülinapja <333 :)". Mikor már végre kezdett kimenni a fejemből...
Egyszerűen fura érzés, magam sem tudom, miért.. Talán mert eszembe juttatja a történteket.
Folyton azon agyalok, vajon épp mit csinál? Ő hogyan éli meg ezt a napot? Eszébe jut-e egyáltalán a tavalyi év? ...

Tagadhatatlanul ideges vagyok, és ennek tetejébe a gyomrom is fáj. Épp Bob Marley-t hallgatok, hátha kicsit lenyugtat, de nem úgy tűnik, mintha bármi is változna.
Semmihez sincs kedvem, egyedül csak annak a fiúnak a gondolataiban olvasni, akiről ez az egész bejegyzés szól. Hallod!?!? Én a mai napig gondolok Rád!
Mégha nem is úgy, mint 1 évvel ezelőtt..
Legyen ez az utolsó gondolat.

Boldog Szülinapot!

Címkék: emlék gondolatok évforduló múlt dolgaim neki

Szólj hozzá!

jujdejó! Vagy mégsem?

lény 2009.07.15. 20:47

Végre tudok újra írni. Eddig a blog.hu pihent, vagy átalakult, vagy mindkettő. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azt sem tudom mit akartam írni, amikor először próbálkoztam.

Talán azt, hogy tegnap vettem egy nagyon jó fehér halásznadrág-szerű gatyát 3500 Ft-ért. :)) Igaz, nem olyan, amilyenért valójában elmentünk a kínaiba, mert nekem épp az volt a célom, hogy valami rövidebb, sort-szerűt vegyek, hogy ne csak a térdemtől lefelé süssön meg a Nap. :P De nem bántam meg, mert jól néz ki, kényelmes és az ára sem volt vészes. :)
Egyébként a vásárlás vége felé találtam egy rövidet is, ami barna színű, rendelkezik 2 nagyobb zsebbel és 2200 Ft. De azt még nem szereztem be, mert egyrészt nem jöttem volna ki a pénzből, másrészt pedig nem tudom, hgy mit lehetne fölvenni hozzá?
F szerint bármit, de én úgy gondolom, hogy valami olyasmit kéne, ami egy kicsit "feldobja" vagy nem is tudom... Minden esetre, lehet, hogy azt is megveszem, mert tényleg eléggé megtetszett. :))

Talán azt, hogy hamar telik a nyár, és a július vége is egyre jobban közeledik. Ami engem annyiban érint, hogy eszembe juttatja az 1 évvel ezelőtt történteket. Augusztus elejére pl azt tervezem [tudom, kicsit korai..], hogy ugyanarra elmegyek, amerre egykor Vele voltunk..
Tudom; hülyeség és nem kéne. De egyszerűen úgy érzem, szükségem van rá. Az sem kizárt, hogy előtör belőlem a sírás..

Talán azt, hogy utálom ezt a nagy meleget, mert teljesen kiszívja belőlem az energiákat, amik biztosítják a jó kedvemet. Kicsit ingerült vagyok, ami persze nem meglepő, mert gyakran vagyok az.. :| De most ez a hőség még rátesz egy lapáttal.
Amellett pedig mostanában gyakran volt kedvem kimozdulni, de az időjárás miatt most megint tök lusta vagyok. :S Ma össz-vissz a szemetet voltam hajlandó kivinni, tehát az utcán nem is voltam, csak az udvaron és a folyosón. Remélem holnaptól már enyhül az idő, mert engem is megvisel..

Talán azt, hogy B-ről [az a srác, akivel leveleztem, de ez azóta sms-ezésbe és msn-ezésbe ment át :P] hetek óta megint nem tudok semmit. Legutóbb nem tudta megmondani, hogy mikor fogunk legközelebb beszélni, csak annyit tudok, hogy azóta volt egy kerti party-n és Balatonon is. Pont ma gondoltam rá, hogy írok neki valami sms-t, de miután megláttam, hogy mennyi pénz van a telómon, letettem erről az ötletről. :Đ
Szóval majd meglátom, ő jelentkezik-e, aztán ha egy pillanatnyi gondolattól vezérelve mégis írok neki, értesítelek titeket. :P

Talán azt, hogy tegnap voltam V-nél, mert minket kért meg a virágaik locsolására. Láttam az új bútorokat, és azt is, mennyit változott az utóbbi hónapokban a szobája. Idejét sem tudom, mikor voltam nálluk utoljára.. Ahhoz képest, hogy régen mennyit járkáltunk egymáshoz, mostanában ilyesmi szóba sem kerül..
És még mindig utálom, hogy ez a helyzet. Hiányzik a régi kapcsolatunk. Az ökörködések, a közös vásárolgatások, a pizza-rendelések, a röhögések, pletykálkodások, ajándékozások. Mióta mi is jóba vagyunk D-vel, az az érzésem, hogy már a titkainkat sem beszélhetjük meg úgy, mint régen.

Címkék: jövő emlék nyár szomorú múlt vegyes dolgaim eldöntendő

Szólj hozzá!

rémlik?

lény 2009.06.22. 21:38

Emlékeztek még október 26-ára? Hogy mit írtam akkor? Kiről? Miért?
...
Ahogy beleolvasgatok a régebbi írásaimba, elég sok dolog eszembe jut. Újra átélem a történteket, csak más szemszögből. Van, ami szép emlék marad, van, amit soha nem felejtek el, annyira szörnyű volt..
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a múltat le kell zárni. Akármennyire fáj, túl kell lépni rajta. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyű, nekem több hónapba telt, mire lezártam. De csak akkor lehet boldog a jövőnk, ha átlépünk bizonyos dolgokon..
Oda akartam mindezzel kilyukadni, hogy amit 2008. október 26-án írtam egy bizonyos dobozzal és a emlékeztető dolgokkal kapcsolatban... azt a mai napig szinte elő se vettem. Még mindig megvan, és jó darabig meg is lesz, mert sok szép dolgot eszembe juttat. De lezártam és továbbléptem.
Mindenkinek így kellene tennie, hogy jobb legyen az élete...

Címkék: emlék gondolatok múlt dolgaim

Szólj hozzá!

UTOLSÓ NAAAP :Đ

lény 2009.06.15. 20:08

Végre! El sem hiszem, hogy túl vagyok ezen a tanéven. Pedig, ha visszagondolok az elejére, elég rég volt, tehát nem mondhatom, hogy hamar elment.. Csak egyszerűen furcsa, mert ilyenkor eszembe jut, hogy már csak 3 évem van a Suliból. És ez azért elszomorító, akárhogy is nézzük... Épp a tegnapi sétánkon beszéltük ezt a lányokkal, hogy reméljük, érettségi után nem az lesz, hogy mindenki új életet kezd, és az együtt töltött éveket kidobjuk az ablakon. Nem akarom, hogy érettségi után évekig ne lássuk egymást, csak majd az 5 éves osztálytalálkozón... Nekem már a mai nap is rossz volt. Még csak elsem tudtam köszönni rendesen mindenkitől. Olyan volt, mintha csak egy röpke őszi, vagy téli szünet előtt búcsúzkodtunk volna.

Na de pár szót a mai napról. Reggel meglepően korán keltem fel magamtól. -> 05.45 :Đ Ennek örömére kicsit lustálkodtam, meghallgattam egy isteni jó zenét és csak 05.51-kor mentem ki a konyhába/wc-be/ és fürdőszobába. :P
Egy hatalmas ugrással rátérnék az 1. órára, amit kicsit bánok, hogy a Suliban töltöttem, mert megint Spongya Bob-ot néztünk dvd-n. Őszintén szólva nem szoktam nézni ezt a rajzfilmet, sőt szinte egyet sem.. :$ Én nem tartom annyira viccesnek, hogy folyamatosan nyomon kövessem a tv-ben.. :$:$
Ezt követte a fantasztikus tesi óra, amit eleinte vártam is, mert úgy volt, hogy a fiúkkal együtt röplabdázunk. Sajnos ebből végül nem lett semmi, mert ők szokás szerint fociztak. :@ És mivel a lányok nem voltak elegen ahhoz, hogy 2 röpicsapatot tudjunk alkotni, felosztottuk az órát, és az első felében kosaraztunk, azt követően fociztunk és az óra végén még egy kis röplabdára is maradt idő. :)) Eléggé kifáradtam, szinte kapkodtam a levegő után, mert folyamatosan futni kellett... :S :P
És most jön a nagy hír! A délelőtt további részét moziban töltöttük. :D Az o.fő ugyanis beváltotta "ígéretét", és elintézte, hogy elmehessen az osztály. Mikor felértünk a terembe, és megtudtuk, először nem örültem, mert egyrészről nem volt nálam elég pénz, másrészről pedig viták voltak arról, hogy mit nézzünk meg. Végül az o.fő azt mondta, hogy mindenki nézhet amit akar, és majd legközelebb az Évzárón találkozunk..
Így esett, hogy az osztály nagy része az Éjszaka a múzeumban 2 mellett döntött, abból a megfontolásból, hogy arra időben oda érünk. Én amiatt is szerettem volna megnézni, mert az első részt is az osztállyal láttam 2 éve. Szép emlék, hogy együtt néztük meg mindkét részt.
A film mellesleg nagyon jó, én sokat nevettem és izgultam. Ajánlom mindenkinek! De csak abban az esetben, ha látta az első részt, mert szerintem csak úgy az igazi.. :)

Ha már mozinál tartunk; tervezem, hogy megint megyek egyedül. :)) Szerintem a Nász-ajánlatot fogom megnézni, mert mikor legutóbb voltam, láttam az előzetesét, és jónak ígérkezik... Ott van még a Megint 17 is, de az nem érdekel annyira, hogy rohanjak megnézni. :)

Zárásul annyit, hogy tegnap teljesen késsz voltam. Lehet, hogy a bolondos idő miatt, hisz amikor átmentünk a hídon, balról hatalmas erősséggel fújta az arcunkat a szél. Utána pedig a Nap tűzött ránk. Szerintem a bal szemem egy kis huzatot is kapott, mert eléggé fájt lefekvéskor.. :(
Végül olyan 7 körül le is dőltem egy órácskára, de igazából csak ma reggelre éreztem jobban magam.

Címkék: film mozi emlék dolgaim év vége

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása