Igen, az vagyok. Vagy csak egyszerűen feledékeny. Ami nem jó dolog. :S Mostanra is készültem egy listával, mert amikor befejezem a napi irományomat, mindig utólag jutnak eszembe dolgok... És most, - hogy ne felejtsek ki semmit -, feljegyeztem egy lapra a fontosabb témákat.
Tegnap néztem a Szívek szállodáját. Mindig is tetszett az a sorozat, de úgy igazából csak akkor néztem, ha épp odakapcsoltam. Meg nehéz elsőre felfogni, hogy ki kicsoda, mert nem láttam többet 5-6 epizódnál. Viszont most tudtam, mikor kezdődik, mert láttam a bemutatót. :) Talán azért is fogott meg annyira ez a műsor, mert csak úgy pörögnek az események, nincs olyan pillanat, amikor ne történne valami izgalmas dolog. A tegnapi részben elhangzott két jótanács esküvőre, ezt szeretném most "kihirdetni".
1. Kérjük meg a fotóst, hogy készítsen néhány spontán fotót is, ne csak beállítottakat, az őszinte, szép pillanatokért. [hmmm.. milyen igaz... hisz mindenki tudja, hogy a beállított képeken mindenki csak azért mosolyog, hogy végre eltűnjön a fotós az idióta masinájával... :P]
2. Ha lehetséges, a gyűrűhordó ne legyen fiatalabb 5 évnél. Ha mégis előfordul, hogy pl 3 éves, a gyűrűket csak közvetlen a ceremónia előtt kapja meg, nehogy lenyelje, vagy elveszítse...
Ha végiggondolod, ezek kis apróságoknak tűnnek, de azért jó rájuk odafigyelni! :)
A következő dolog valószínüleg a film "közti", vagy nem is tudom mi a helyes kifejezés, reklámban juthatott eszembe. Ilyenkor ugyebár a legtöbb ember kapcsolgat, elvégzi ügyes-bajos dolgát, eszik, stb... Nálam az evés kimaradt, mert én szünetbe elkészítem a kaját és film közben eszek általában. Meg most a konyhában TV-ztem, így akár film közbe is nyugodtan elkészíthetem. :P Na de ne térjünk el a tárgytól. Igazából csak annyiról van szó, hogy mi lehet életünkben az egyik legnagyobb csalódás?? Többféle is van, szerintem... Ott van a szerelmi [ez talán a legborzasztóbb], az, ha egy barátodban csalódsz, vagy esetleg a családban és még sorolhatnám...
Nekem ezek mellett olyan alapvető dolgok is csalódások lennének, mint például egy néger férfi/nő sárga foggal. Hisz köztudott, hogy ők a csodás mosolyukról és a vérükben levő tánctudásukról híresek. Vagy ott van még a "sztárok" világa. Sok filmben láthattuk viszont azt a fajta csalódást, amikor a híres ember után vágyódó kisgyerek találkozik az eddig okos, kedves, szép, egyszóval "tökéletes" embernek hitt hírességgel. Aztán kénytelen rádöbbenni, hogy a valóságban ez nem így van...
Tényleg, ha már szóba jött ez az álomvilágnak [nem] nevezhető média, meg minden, ami beletartozik, elmesélem mennyire UTÁLOM az olyan embereket, akik folyton megállítanak különböző sablon dumákat bevetve, hogy nem akarok-e én is híressé válni??? Sajnos ritka az olyan közöttük, aki elsőre megérti és valamelyest elfogadja, hogy NEM!!! Mert a legtöbb hosszú perceken keresztül faggat, hogy "ugyan mért nem?". Holott eleve úgy jönnek oda, hogy "bocsi, zavarhatlak egy percre?". Talán nekem is azt kéne tennem, amit a legtöbben; úgy teszek, mint aki nem hallotta, hogy hozzászóltak, és továbbmegyek... Csak én mindig elgondolkodom rajta, milyen lenne, ha az ő helyében lennék? Elvégre ő ezért pénzt kap!? Épp nemrégiben történt, hogy egy nap 2× is megállítottak. Szerencsére nem voltam egyedül, és a tesóm ügyesen kifarolt. Azt mondta, már jelentkeztünk hasonlóra... :P:P És bevallom, néha azért eszembe jut, milyen is lehet olyan életet élni, mint ezeknek a "híres" embereknek. De aztán mindig rájövök, hogy nekem a földön a helyem...
Kicsit megint visszatérek a filmek világába. A Film+ - on minden filmet ezerszer leadnak [persze csak az Elnökcsemetét nem, mert tudják, milyen fontos lenne fölvenni... [hari] ]. Nem is tudom, hányadszorra látok részletet a Londoni csapásból. Most mongyuk hosszabb részletről van szó, mert miután bementem a szobába a Szívek szállodája után, azt voltam kénytelen hallgatni, mert a család nagy része azt nézte. Félreértés ne essék, nem volt teher, csak engem nem túlzottan érdekelt... Viszont az első [úgy értem, ahonnan én láttam] 15-20 perc után rákellett ébrednem, nem rossz film. Onnantól kezdve nemcsak hallgattam, hanem figyelemmel követtem a történéseket. És megfogott egy poénos mondat, amit szintén kénytelen vagyok megosztani a blogommal. Íme; "felmondták a munkaviszonyomat". Elsőre nem biztos, hogy leesik, mit akar kinyögni az illető!? Lefordítom; kirúgták. :P Szerintem humoros, és mindent összevetve az egész film az.
ÁÁÁ!!!! Tulajdonképp csak most kezdem felfogni, hogy holnaptól számítva 3 napot nem itthon töltök. :( :) Ez egyrészről jó, mert kell egy kis kikapcsolódás, másrészről pedig rossz . Most perpillanat elég sok dolog aggaszt az utazást, kirándulást illetően.
1. Belefér-e minden cuccom a táskába, vagy vigyek egy kétszer nagyobbat, ami lehet, hogy fölösleges néhány váltóruhának, meg piperéknek...
2. A csajokkal attól rettegtünk, hogy út közben, esetleg lenn Balcsin jön majd meg.. Hát nekem, meg tesómnak emiatt már nem kell aggódni. Vagyis pont az, hogy igen!! Mert bekövetkezett, amitől tartottunk. Annyi jó van benne, hogy legalább nem Balatonon, illetve az úton. De így is 2× annyiszor járkálunk majd WC-re, és a hasunk se lesz az igazi... :S :(:(
3. Bízom benne, hogy jó, legrosszabb esetben elfogadható idő lesz. Mert semmi kedvem csöpörgő, esetleg szakadó esőben túrázni/hajókázni.
A bal fölső sarokban látható fehér folt valójában egy fénykép. De remélem megértitek, hogy kitakartam.. :P
A nap fontos eseménye, hogy Anya csinált mézeskalácsot!!! :D:D:D Örülök neki nagyon, mert szerintem elmaradhatatlan édesség Karácsonykor, de sajnos nálunk eddig sosem volt. :( Valamiért mindig elfelejtődött..JPG)
De megkönnyebbültem, amikor mindhárom kedvencem továbbjutott. :)) Név szerint; Fekete Dávid, Szecsődi Károly és Lakatos Krisztián. aaa de szeretem őket. :D Meg a hangjukat. :D Jó sok kiadásom lesz, ha vége lesz a Megasztárnak.. Nem győzöm majd venni a CD-ket. :PP