[egy kicsi belőlem]

Nem tudom, mit tegyek.
Van egy olyan érzésem (Érzésem? Szinte biztos vagyok benne.), hogy D továbbra is levelezget a hátam mögött N-el. Nem tudom, hogy mi a büdös faszról tudnak állandóan beszélni, de engem nagyon felbosszant, hogy D megint kussol róla.
Mert ha kussol róla, akkor oka van rá, hogy nem mondja el.
Miért csinálja ezt velem? A viselkedéséből nem azt szűröm le, hogy már nem szeret, vagy ilyesmi. Akkor meg miért jó ez? Miért jó a hátam mögött pusmogni és közben a pofámba röhögni, mintha mi sem történne?
Soha nem ártottam Neki. Soha nem tettem semmi olyat, amiért megérdemelném ezt a bánásmódot.
És mégis; megint ezt csinálja.
Nekem meg gőzöm sincs, hogy mit tegyek. Amíg nem vagyok biztos benne, nem hozhatom fel. De azt sem tudom, hogy hogyan deríthetném ki, hogy igaz-e vagy sem? Gondolkodtam már azon, hogy csak simán rákérdezek, teljesen nyugodtan, hogy szoktak-e még beszélgetni? De ez csak azért problémás, mert ha D azt feleli, hogy nem, akkor arra nem tudok mit lépni. Azt mégsem mondhatom rá, hogy bizonyítsa.
Ugyanakkor meg állandóan ez jár a fejemben. És addig nem hagy nyugodni, amíg nem teszek valamit..
:(

Elegem van, hogy valahányszor nálunk van D, mindig talál valami kifogást, hogy hamar hazamehessen.
"Holnap dolgozom"
"Még be kell vásárolnom a vacsihoz"
"Mosnom kell"
"Takarítanom kell"

Ma is; suli után találkoztunk, feljött, erre másfél óra után benyögi, hogy Ő hazamegy, mert fáradt. [Pontosabban: "fáradt"]
Persze mondanom sem kell, hogy miután hazaért, nem dőlt le, helyette inkább mosogatott meg mittudomén mit csinált..
És tudtam, hogy ez lesz. Mert amiket felhoz "mentségül", legtöbbször csak kifogások.
Azt már meg sem említem, hogy megint kezdi ezt a "nem vagyok éhes, nem vagyok szomjas" dolgot is..
Már épp kezdtem örülni, hogy végre otthon érzi magát, mikor átjön [Ugyanis mikor legutóbb itt aludt, tényleg olyan volt, mintha kicserélték volna. És annyira örültem neki!] , erre tessék.. Ugyanaz a lemez kezdődik újra.
Kérdem én; miért jó ez?
Mert egyszer - kétszer még elnézem, hogy nem tud maradni, mert dolga van, vagy nem kér enni, mert nemrég kajált, de az, hogy folyamatosan ezt csinálja, az már bosszantó. És elszomorító. :(
Mert rosszul esik, hogy úgy viselkedik, mintha nem érezné jól magát nálunk. :( Nem iszik, nem eszik, nem marad sokáig, már-már szinte azt érzem, hogy azt várja, hogy mehessen. És ez nagyon rosszul esik. :'(

Persze én vagyok a hülye, amiért nem kérdezek rá.. Főleg, hogy tényleg sokszor előfordult már.
Bár biztos akkor is lenne valami magyarázata arra, hogy miért viselkedik így. Nem tudom..
Minden esetre, nem bánom, hogy pár napig nem találkozunk, mert most haragszom Rá.

Miért nem múlik el ez az állandó gyomorgörcs?
Miért nem tudok egy napot úgy eltölteni, hogy ne idegeskednék és félnék?
Félnék?, Rettegnék! Állandóan elönt ez az érzés és úgy érzem, ennek soha nem lesz vége.. :'(

Miért nem tudok 100%-osan bízni benne??? :'(

Csoda történt, végre van időm írni.
És jól is fog esni, ha picit kiírogatom magamból a dolgokat, mert elég elkeseredett vagyok most. :'(
Hónapok óta én is érettségi-lázban égek - nem véletlen. Ám ezúttal nem a bátyám, nem a barátnőm és nem rokonok miatt "izgat" a dolog. Ezúttal magam miatt kell az érettségivel foglalkoznom.
Az első és legfontosabb, amit meg kell Veletek osztanom, hogy bárki bármit mond, NEM A 12. A LEGJOBB ÉV! Hiába mondják, hogy akkor már alig kell bejárni, meg szalagavató, meg ballagás, bankett, mittudoménmi.. És minden "jajdejó". Nem. Kurvára nem..!
Egyetlen jó dolog van az utolsó évben és az mindössze annyi, hogy az az utolsó év. Akkor koptatod a padokat utoljára abban a rühes iskolában, ahova évek óta jársz. A szerencsétlenebbek - mint például én - már 12 éve ugyanott rohadnak és csak az utolsó évben ébrednek rá, milyen rosszul is döntöttek.. De ezt most hagyjuk.
Azért jöttem, hogy az érettségikről számoljak be.
Az írásbeliken - mint tudjátok - már túlvagyunk. Ezek eredményeinek kihirdetése más és más időpontokban volt/lesz, ez tanárfüggő. Nekem már csak a matek és a töri kihirdetése van hátra, a többi eredményről már értesültem.
Legnagyobb meglepetésemre a maradék három [angol, magyar, biosz] mind egyformán sikerült. Sajnos a meglepetés ezúttal nem csak jót jelent, annak ellenére, hogy a biosz 3-as lett - holott eleinte azért imádkoztam, hogy a 2-es meglegyen. Nem ezzel az eredménnyel nem vagyok megelégedve, hanem a magyarral. :(
Mert az az a tantárgy, amiből igenis jó vagyok! És mégis sikerült elcsesznem az érettségit egy vacak 3-assal, holott én is és a tanár is tudom, hogy ennél jobbra vagyok képes.
A legrosszabb az egészben, hogy a félelmem vált valóra; amit eddig gond nélkül megírtam jól, azt most az érettségin nem tudtam megcsinálni.
Talán az izgalom, talán a félelem, vagy csak a feladat nehézsége miatt, de a fogalmazás egyszerűen nem sikerült. És ezt már éreztem akkor is, mikor beadtam, de bíztam benne, hogy a szövegértéssel együtt sikerülhet a 4-es.
Nem sikerült.
És nem azért vagyok elkeseredve, mert beszámítják valahol az eredményem, hanem mert tudom, hogy ennél többre vagyok képes. És ezzel az eredménnyel saját magamnak okoztam csalódást.
Elegem van az érettségiből. Elegem van a tanulásból.
És most kezdem azt érezni, hogy még messze a vége. Még sokat kell gürizni azért, hogy végül jó eredménnyel zárhassak. Már amennyire jó lehet ezek után..
:'(

Azt hiszem, még soha nem zokogtam telefonbeszélgetés alatt. Pláne nem a barátommal történő telefonbeszélgetés alatt.
Hát, mostanra ezen is túl vagyok, és őszintén mondhatom; pokolian szar érzés. Főleg akkor, ha az bassza át a fejed bosszúból [?], akit a világon mindennél jobban szeretsz.. :'(

Picsába. :'(
Múlt hét vége óta annyira rámjár a rúd, hogy az hihetetlen. :'( Szerda éjjel olyan szarul voltam, hogy azt hittem belepusztulok. :( Hánytam, hasmenésem volt és nagyon fájt a hasam is. Mindemellett kurvára kiszáradtam és csak kortyonként ihattam egy keveset. :-/
A lebetegedésemnek hála, nem tudtam D-nél tölteni a hétvégét, ami nagyon nagyon rosszul érintett mindkettőnket, főleg, hogy mostanában az Ő életében sincs minden rendben.. És ahelyett, hogy mellette lettem volna, még én szorultam az Ő ápolgatására. :'( Kurvajó.

Ennek tetejébe ma, mikor végre láthattam volna 20 percnél több időre D-t és végre Ő sem szétesve, legyengülve, sápadtan és smink nélkül láthatott volna engem, nem tudtunk találkozni. :'(:'(:'(
Mert most meg Ő érzi magát rosszul. :'( Akkor kelt fel, amikor délután 4 körül írtam Neki egy sms-t, hogy mi újság Vele és mikor láthatom? Néhány perccel később fel is hívott rögtön és megbeszéltük, hogy a mai tali elmarad.. :'(
És legszívesebben elsírtam volna magam. Mert tényleg annyira vártam a mai napot, hogy az számomra is meglepő volt. Szinte aludni nem tudtam az izgatottságtól. Komolyan mondom, mint valami gyerek, aki a Szent este előtt nem bír magával.
Erre tessék.. Nem hogy ma nem találkoztunk, de ha holnap sem lesz jól D, akkor lehet, hogy csak hétvégén látjuk egymást. :'( És hol van az még..!? :(

Na már megijedtem, hogy megint akkor nem tudok belépni bloghu-ra, amikor leginkább írni akarok. De szerencsére sikerült!

Sok dologról tudnék beszámolni, de a "legfontosabb" közlendőm ebben a percben, hogy D kórházban van. :'(
Tüszős mandulagyulladása van, lázzal és torokfájással. Szegény nyelni és beszélni is alig tud. :(
És annyira aggódok Érte. :'( A legrosszabb, hogy fertőző, így mégcsak be sem tudok menni Hozzá. :'( Annyira szar itthon ülni tehetetlenül. Ennél már csak az a gondolat szarabb, hogy hétfőn elutazok Lengyelországba [végzős osztálykirándulás] 5 napra, így legközelebb max 1 hét múlva találkozhatunk. Esetleg jövőhét pénteken. Kurva szar, hogy el sem tudok búcsúzni Tőle. :'( Kedd óta nem találkoztunk és annyira hiányzik!!!! :'(

Amellett, hogy rohadtul szomorú vagyok, haragszom is Rá!
Mert nem érdekli, hogy Neki is ugyanúgy baja eshet, mint bárki másnak.. Egyszerűen leszarja. És ezek szerint azt is, hogy én meg aggódom Miatta és féltem.
Simán megiszik egyhuzamra 1 üveg jéghideg [!!!] üdítőt, ha Neki ahhoz van kedve és nem foglalkozik azzal, hogy ezzel milyen rosszat tesz a szervezetének. És akkor a cigiről meg a hülye söreiről nem is beszéltem..
De persze ha szóvá merem tenni, akkor én vagyok a rossz, meg a mittudoménmi.. :(

Ajj, nem akarom én bántani, mert van elég baja anélkül is, de tényleg haragszom Rá, amiért ilyen felelőtlen és mohó.
Faszért szarja le a saját egészségét!? :(

Fejeződjön már be az, hogy állandóan magam alatt vagyok, miközben F-ék 1 méterrel a föld felett járnak..
És fejeződjön már be a vizsgahét is, meg ez a sok aggódás és izgulás. Tiszta ideg vagyok, és minden bajom van. :(
Vagy azért, mert félek, hogy nem sikerülnek a vizsgák,
vagy azért, mert attól tartok, hogy nem lesz fényes az év végi bizi,
vagy azért, mert vizsgák után találkozni fogok KE-vel és már előre félek, mert van egy olyan sejtésem, hogy ő nem csak barátként tekint rám.. És akkor ebből megint csak a bonyodalom van.. :s
És olyan szar, hogy sokszor írok ilyenekről, hogy "lehet, hogy többet akar", mert ez olyan képet fest rólam, mint valami libáról, aki el van szállva magától és ha valaki azt írja neki, hogy "puszi", ő már rögtön kombinálni kezd..
Pedig nem erről van szó!
KE tényleg elég egyértelműen viselkedik, ám mégis bizonyos határokon belül teszi ezt..
Gondolok itt olyasmikre, hogy naponta nézegeti az adatlapomat; hogy mikor mit csinálok, meg ír levelet, hogy ha eltelik néhány nap anélkül, hogy beszélnénk.. Tehát hiányol..
Mi ez, ha nem valamiféle ragaszkodás? Vagymi.

Picit másabb téma:
Rohadt kellemetlen "élményben" volt ma [is] részem, F által..
Történt ugyanis, hogy reggel elmentünk reggeliért és összefutottunk P-vel, meg a haverjával. Amivel önmagában nem lenne baj, de az, hogy a találkozás helyszínéről együtt indultunk el, már rossz volt, mert ugye F és P kéz a kézben andalogtak, mi pedig ott baktattunk mellettük/mögöttük, mint 2 gyertyatartó..
De a legkellemetlenebb az elköszönés pillanata volt, mikor F és P "nyalták falták" egymást, mi pedig csak álltunk és néztük.
Életemben nem voltam még ilyen kellemetlen, szar helyzetben.
Állni tétlenül és látni, hogy ők milyen boldogok és milyen nehezen válnak el egymástól és arra gondolni, hogy az én életem egy kibaszott nagy kudarc és semmi értelme nincs. :'(
A [P haverja] is csak állt és nézett. Ő is elég kellemetlenül érezte magát..

Szar volt, na!
Nem is akarok gondolni rá.
Van nekem enélkül is elég bajom. :'(

Faszomat már, elegem van.. :'(
Nem szeretem az életem. Továbbra sem.

Istenem de elegem van az összes létező szemétláda görény pasiból!
Picsáért nem tudnak békén hagyni!?

És elegem van abból, hogy igaz dolgokat vágnak a fejemhez, amitől aztán megint padlóra kerülök..
És elegem van, hogy senki nem képes leszállni rólam és megérteni a helyzetem és velem lenni..
Utálom, hogy nincs senki, akivel megbeszélhetném a dolgaimat. :'(

Faszért vagyok én mindig egyedül. :'(:'(:'(:'(

Most ez a nemtudommárhogyhányadik pasi is.. Nem hagy békén, állandóan a hülye sétájával baszogat, meg hogy találkozzunk, meg mittudomén mi és mikor 100-adszorra is elutasítom [azért, mert a faszomnak van kedve ennyi "ismeretség" után találkozni], elkezd sértegetni meg felháborodik.
Idézem;
"Csőlátású vagy és zárkózott."
"Te mindenben a rosszat látod és érdektelen vagy. Nézzél tévét vagy facebookolj, ha csak ennyi az életed."
"Hamar feladsz mindent és másokban keresed a hibát."
"Remélem mikor egyszer valakibe beleszeretsz és kiderül, hogy csak meg akart fektetni, akkor eszedbe jut, hogy vannak normális emberek is, csak szartál a fejükre."
"Tök mindegy, átnézel.
Nincs az a mondat, amin elgondolkodnál."
"Téged még az sem izgatna, ha a szomszéd lakás kigyulladna, mert érdektelen önző ember vagy."
"Mindent megtettem, hogy megismerhesselek, de egy 2 hónapossal jobban elbeszélgetek, mint veled.
Annyira felületes vagy, hogy nem is emlékszel mi történt a múltban."

Jól van, te meg akkor menj el a jóbüdös picsába. :D:D:D:D

És én hülye próbáltam higgadtan viselkedni, ahelyett, hogy hagytam volna a faszba az egészet, vagy én is írtam volna neki hasonlókat!
Kibaszottul megérdemelte volna, hogy elküldjem a gecibe, de neeem, én hülye nem tettem. :s

Na most jött el az az idő, hogy szépen megyek aludni a picsába és átgondolom az életem.

Na jó, az túlzás.
De kezdek fáradt lenni, mert annak ellenére, hogy rövid napom volt a suliban [az 5-ből 2 órám is elmaradt :)))], kimerültem.

És rohadtul bosszant A viselkedése.
Engem még senki nem vett annyira semmibe, mint Ő.. :(
Az egy dolog, hogy "most egy ideig nem szeretne velem beszélni", de mi a faszért nem volt képes elmondani nekem, hogy elutazik? Hisz így, hogy elmegy, tuti nem beszélünk jó darabig. Sőt, én már azon se lepődnék meg, ha 'soha' nem beszélnénk..
Egyszerűen olyan szinten leszar engem, hogy azt el sem hiszem.. És akkor még van képe a fejemhez vágni, hogy "hát kb én kerestelek mindig te kb 2-3-szor írtál smst".
Most meg!?!?
Arra nem képes, hogy nekem basszon egy levelet azzal a szöveggel, hogy "elmegyek, majd jövök", vagy faszom tudja mi..

Tényleg nem értem Neki semmit?
Az ég világon semmit?
Annyit se, hogy tudassa velem, hogy xy ideig nem lesz az országban?

A!
Mi a faszért csinálod ezt velem?

A fenébe is..
    .  .  .       miért kellett nekünk találkoznunk? Csak megkeserítetted az életem.. :'( Anélkül, hogy tudtál volna róla!

És mindezek után én vagyok olyan hülye, hogy ne haragudjak Rád... :'(:'(
Mert egy naív fasz vagyok.

Nem írok címet, mert nem tudom, milyen címet adhatnék ennek a bejegyzésnek.
És azt sem tudom, hogy hogy kezdjek bele, mert most jutottam el arra a pontra, ahol már nem csak azt nem tudom, hogy most mi van, hanem azt se, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi nem!?
Semmit nem tudok. Tanácstalan vagyok, szomorú vagyok, dühös vagyok, elkeseredett vagyok, magányos vagyok, naív vagyok.
És iszonyatosan boldogtalan.

Tegnap vagy' 3 órán keresztül vitatkoztunk A-val.
Bekövetkezett a beszélgetés, amitől féltem. Nem ok nélkül.
Egymásnak estünk és olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, hogy néha már nem csak kerülgetett a sírás, hanem ki is jött belőlem. Igazából be kéne másolnom az egész beszélgetést, vagy legalábbis a 90%-át, mert tényleg egymást követték a kiakadások, meg a támadások.
Én Őt hibáztattam, Ő engem, aztán egyikünk sem értette meg a másikat.

Persze most is én kaptam a legtöbb bántást. Mert ebben A nagyon otthon van; hogy hogyan lehet jól beledöngölni a másikat a földbe és hogyan lehet még egyet belerugni, még akkor is, ha az illető már réges rég a földön van..
És ezt nem azért írom, mert Ő a hibás mindenért és én vagyok az, akit sajnálni kell.
Tudom, hogy én is hülye fasz voltam/vagyok és nekem is rengeteg hibám van, sőt.. De minden hibám ellenére én igyekeztem nem megbántani Őt. Próbáltam úgy megbeszélni a dolgokat, hogy mindenki normális hangon kommunikáljon a másikkal.
De nem sikerült, mert nálam is nagyon hamar elszakadt a cérna.
Méghozzá olyan hamar, hogy amint megkérdeztem A-tól, hogy milyen alapon gondol Ő engem gyerekesnek és azt felete, hogy "Nem tök mind1 ez csak az én véleményem", máris elborult az agyam. Kurvára kiakadtam, hogy így kezelte ezt a dolgot, utána meg még H-t is belekeverte és ahelyett, hogy válaszolt volna arra a kibaszott kérdésre, folyamatosan Ő kérdezett engem.
Hogy H-tól tudom-e?
És hogy H mondott-e mást is?
Aztán meg elkezdte, hogy ha H nem mondott mást, akkor addig Ő se mond semmit, mert Ő nem geci és nem fogja elárulni H-t meg mittudomén mi. És hogy nem mondhatja el, mert H nekem nem mondott el mindent.
Meg hogy mielőtt A ezt mondta volna, H mondott Neki valamit.
Én meg kb kurvára nem értettem semmit és attól, hogy A "kibújt" a válaszadás alól, csak még jobban kiakadtam.
Aztán felhoztam Neki, hogy Ő folyamatosan számonkér engem, mire megkérdezte, hogy mikor kért számon? Leírtam Neki, hogy múltkor sms-be [nem válaszoltam Neki negyed óráig és jött egy üzenet azzal a szöveggel, hogy 'Hahó miért nem írsz?'], utána pedig szintén sms-be, csak akkor már az volt a szitu, hogy 1 percig nem válaszoltam Neki msn-en. Rajtam kívülálló okokból! Tehát nem direkt volt így.!
Erre a következőket írta: "Jajj hallod na ezért is vagy 'gyerekes' mert nem fogod fel mi a poén és mi nem nem tudom miért"

Most nem írok le mindent, mert nagyon hosszú lenne és bonyolult. Lényeg, hogy veszekedtünk. Sokáig.
Én is a fejéhez vágtam dolgokat, Ő is a fejemhez vágott dolgokat. Aztán meg már úgy beszélt velem, hogy legszívesebben én is durvábban fogalmaztam volna.. De nem tettem, mert nem vagyok ilyen. Nem fogok Neki esni msn-en, hogy "de bazdmeg" meg mittudomén mi.
Nagy vita volt anélkül is.

És most szarul érzem magam.
Utálom, hogy a beszélgetés sokkal inkább veszekedés volt,
utálom, hogy az utóbbi időben folyamatosan vitázunk,
utálom, hogy ilyen módon vágtunk egymás fejéhez dolgokat,
utálom, hogy egyáltalán beszéltünk..
Talán jobb lett volna, ha az akkori sms-ezés után nem jelentkezik, hanem abban marad ez a 'kapcsolat'.
Talán mindkettőnknek az lett volna a legjobb, ha nem beszélünk többé. :'(

Na most nagyon kihúztad a gyufát A!
De annyira, hogy lassan ott tartok, hogy nem is beszélek Veled többé.. Akármennyire nem lesz könnyű, be kell fejeznem ezt az egészet.
Véget kell vetni neki, mert különben előbb-utóbb beleőrülök.
Én ezt már nem bírom :'(

Menj a fenébe!
Faszért intézed állandóan úgy, hogy én érezzem rosszul magam???

A JÓ BÜDÖS KURVA ÉLETBE MÁR!!!

A és az exe ismét ismerősök..
És ahogy én ezt megláttam, azonnal pánikba estem. És elkezdtem pityeregni is, mert félek attól, hogy nem kezdhetjük újra. :'(
Nagyon félek..  :(

H azt mondta, hogy inkább azzal számoljak, hogy így lesz és ha mégsem, akkor mégiscsak jobb előre félni, mint utólag csalódni hatalmasat.

De nekem ez nem megy..
Nem akarok abba belegondolni, hogy nem jövünk össze többé. :(
Több okból sem, de nagyrészt azért sem, mert azt mondják, hogy ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, akkor nagyobb eséllyel valósulnak meg.
Most akkor én mihez kezdjek? :'(

Az külön megrémít, hogy tegnap és ma sem beszéltünk. :'(
Én direkt nem keresem Őt, mert nem akarom "zaklatni" és mivel időt kért, nem írkálhatok Neki minden nap..
De az elkeserít, hogy Ő sem keres engem. :'(
Sőt, az még jobban elkeserít, hogy nem tudom, hogy miért nem keres!?
Talán, mert nem akar áltatni, amíg Ő maga sem tudja, hogy mit akar?
Vagy már eldöntötte és így akarja jelezni?

Istenem de nehéz ez a helyzet..

És én lassan kezdek beleőrülni. :'(

Ajjj, olyan rossz, hogy ma még nem beszéltünk. :( Reggel óta arra várok, hogy hátha ír.. de nem hiszem, hogy fog. :(
Pedig annyira szeretnék beszélni Vele..
ahh :'( úgy hiányzik...

Most ezt megint miért kell?
Miért kell olyat írnia, hogy "Szerintem tudunk beszélni.", miután leírtam Neki, hogy hány körül érek haza?
És miért nem tud feljönni msn-re, amikor nem dolgozik?

És miért nem találkozunk végre??? Annyira hiányzik....
:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(

A picsába már, tényleg! ....

- fáradt vagyok :|
- ingerült vagyok :@
- dühös vagyok :@
- és elvagyok keseredve.. :'(

Annyira elegem van, hogy legszívesebben elmennék a világ végére és vissza se jönnék jódarabig!
Faszom kivan már, hogy az utóbbi időben állandóan csak szívok. :'(
Először F hetek óta tartó betegeskedése, ami nem csak Anyát, de engem is totál kikészített lelkileg, aztán a sok kibaszott 1-es a suliban, közbe persze A-t se felejtsem ki, akivel most úgy összetudnék veszni, hogy el se hinnétek, és most még F is, aki megint azt csinálja, hogy "titkos" dolgokról beszél velem msn-en és tesz erről egy célzást H-nak, akinek rohadtul nem szabadna tudnia az egészről, mert épp azért titkos beszélgetés, mert F olyanokat ír le nekem, amikről H [még] nem tudhat.
És miután célozgat rá H-nak, H rögtön engem faggat, én meg nem tudok hogy kibújni a válaszadás alól, mert ha elmondom neki az igazat, azzal F-et árulom el, ha pedig hazudok neki, az megint nekem szar érzés.
És F már nem először csinálja ezt.. Múltkor még elviccelődtük és ügyesen kibújtam a konkrét válaszadás alól, de most pont olyan hangulatban kezdte el ezt megint, hogy otthagytam a picsába.
Biztos feltűnt neki, hogy nem kéne szórakoznia - mert ezzel megint engem hoz szar helyzetbe -, mivel nem csak mérges voltam rá, hanem bunkó módon is hagytam ott.. Elköszönés nélkül.

De leszarom!
Kurvára nincs jó kedvem, már tegnap se volt.. és most még arra sincs lehetőségem, hogy megint elmennyek kicsit, mert persze holnapra megint tanulni kell.
Aminek ugyan megint nem lesz majd meg a gyümölcse, ahogy mostanában sosincs, de leszarom ezt is.
És az egész világot, amiért megint ellenem fordult.. :'(:'(:'(

Kapja be mindenki!

De főleg A, mert miatta vagyok a legjobban kikészülve.. :'(:'(
Mi a faszért hazudozik nekem olyat, hogy hiányzom Neki?
És mi a faszért szórakozik velem?
És én ezt mi a faszért nem vettem eddig észre? Vagy miért nem akartam eddig tudomást venni róla?

:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(

És kurva bizonytalan is..

A jó hír, hogy F tegnap hazajött a kórházból! :D Sajnos ettől még nincs teljesen rendben, de az már megnyugtató, hogy végre itthon tölti az éjszakáit. :)
 

Kb ennyi a jó hírekről. Per pillanat még a matek dogám gondolata vidít fel, mert 4-es lett.. de valahogy mégsem érzem hűde happy-nek magam tőle..

Mert olvastam valamit A adatlapján, ami kiverte a biztosítékot.
És konkrétan lefagytam az olvasásakor, mert... kibaszott elszomorító.
Jó, persze ez csak egy hülye facebook-alkalmazás, de mégis kurva szar azt olvasni A "szerelmi életéről", hogy;
"Összejösz a legutóbbi exeddel és jobb lesz az újboli kapcsolatotok, mint a régi. És fellángol köztetek újra a szerelem!"

Úgyhogy asszem itt én be is fejeztem.
Beszélni se tudunk, lehet, hogy Ő már nem is akar.. Akkor én minek erőlködjek?
A picsába már... ideje lenne végre elfogadni, hogy itt már semmi nem "menthető"! Ez már egy befejeződött dolog kettőnk között..
:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(

Azt se tudom hogy kezdjek neki..
Annyira szarul vagyok, hogy el sem hiszitek. :'(:'(:'(:'(
F-et korházba kellett vinni, mert most már tényleg annyira leromlott az állapota, hogy egyszerűen nem bírta ki a fájdalmat.
Már 4. hete (!!!) kínlódik és a mai napig nem tudjuk, hogy mi baja!? Az egész hasmenéssel meg hasfájással kezdődött.. Eleinte persze senki nem gondolta, hogy ez ilyen komolyra fog fordulni, de mikor már a második hét után sem akartak múlni a panaszai, beutalták laborvizsgálatra.
Múlt héten annyit megtudtunk, hogy valami baktérium van a vizeletében, de ezen kívül semmi konkrétumot.
Aztán elkezdett romlani az állapota, mert a hasfájás és hasmenés mellé felment a láza is.
Ma pedig olyan iszonyatosan érezte magát, hogy kihívtuk hozzá az ügyeletet.
De persze nem ment ilyen könnyen.. Előtte órákig néztük, ahogy szenved, közben pedig Anya hol a háziorvosunkkal beszélt, hol pedig az ügyeletes nővérrel.
Később még a saját dokijával is beszélt, mivel se a háziorvosunk, se az ügyelet nem jött ki. A háziorvos vidéken van, a felnőtt ügyeleten pedig csak 1 orvos van. [Ja és a legjobb az egészben, hogy a gyermek ügyelet nem is foglalkozott velünk, mivel F a 17 évével már nem számít gyereknek.]
Anya orvosa sem jött ki, mert ő meg beteg. Viszont elintézte (!), hogy az ügyelet kijöjjön és kezdjen valamit velünk. Illetve F-el.
El sem tudjátok képzelni, hogy milyen érzés, ha látjátok, hogy a testvéretek - vagy bárki - ott fekszik előttetek az ágyon és szinte mozdulni sem bír, annyira fáj a hasa, az oldala, a veséje, mindene.
Órákig néztem, ahogy kínlódik szegény és egyszerűen nem tudtam mit csinálni.
A végén már gyógyszert se mertünk adni neki, mert már annyi volt benne, hogy attól féltünk, hogy azzal is csak ártunk neki.

Az ügyelet háromnegyed 11-kor ért ide.
Megvizsgálták, elmondta a pasi, hogy ő valami vékonybélgyulladásra gyanakszik első ránézésre és tapintásra, de nem akar és nem is tud biztosat mondani.
Aztán közölte, hogy nem lehet halogatni a korházat, így beutalták és kb 40 percen belül jött is a mentő..

De nem is akarom tovább írni, mert tényleg kurvára kivagyok.. :'(:'(:'(:'(:'(
És az még hagyján, hogy én folyamatosan bőgök, de Anya mit érezhet!? Ő már kezdetektől fogva aggódott és aludni sem bírt..

Kibaszott szar ez most. :'(

És nem értem, hogy mivel érdemeltük ezt ki?
Mit tettünk, vagy mit tett F, amiért így bünteti a sors?
HA??

A lelki és fizikai betegségek párban járnak? Vagy mi a fene?

Ahogy ismét padlóra kerültem A miatt, hamar jött is mellé egy jókis megfázás. :@
Így hát a sírás mellett még orrot is fújhatok és a torkomat is fájlalhatom. :'(

Istenem, miért kell ezt csinálni velem?????
Nem bírtam ki, úgyhogy - ahogy mondtam korábban - írtam Neki. A válasz 4 perc után jött, meg persze a tökéletes magyarázat is; "pancsiztam éppen" Ami miatt nem hibáztathatom, de akkor is.... Mi a faszért akkor kellett Neki fürdenie, amikor én is fentvoltam msn-en és írhatott volna nekem? :(
A legrosszabb az egészben, hogy amennyire mérges voltam Rá eleinte, annyira meg is lágyúlt a szívem kb a 4. mondata után, amikor azt írta, hogy "ohh egyelek meg".
Szerencsére "nem voltam egyedül", mikor beszéltünk; H-val is beszéltem közben és folyamatosan őt kérdeztem, hogy mit csináljak szerinte!? Meg közben próbált észhez téríteni, írta, hogy "ne hagyjam magam". Mert ő is tudja, hogy ilyenkor - amikor a fiú, akiért odavagy -, azt írja, hogy "egyelek meg", vagy bármi hasonlót, egyszerűen képtelen vagy haragudni rá.. És mindent elhiszel neki. :(
Na, aztán írta, hogy nagyon sokat dolgozott és hogy mire hazaért, én valószínűleg már aludtam. Ez volt az utolsó mondata.
Én közbe írogattam Neki, hogy igen, meglehet, hogy nem voltam már fönt, pedig előfordult, hogy este 11-ig is gépnél voltam. :P
Aztán írtam, hogy egyébként megvagyok, pótolgatok, mert 2 napot nem voltam suliban..
.hatásszünet.
Erre nem írt semmit és elegem lett. Meg mennem is kellett, mert még tanulnom kell.
Így aztán vártam egy darabig, hogy reagál-e végre valamit a kibaszott mondataimra, de hiába.
Eltelt 8 perc [Leszarom, ha nem is olyan hosszú idő! Ha egyszer gépnél vagyok és beszélgetek valakivel, akkor ennyi idő alatt reagálnom kell arra, amit a másik írt! :@] és befejeztem a "beszélgetést" ezzel:
"Na jó, látom nem nagyon figyelsz ide, mindegy, majd akkor valamikor beszélünk 1 hét múlva, vagy nem tudom.. szia"
És ennyi.

Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy tényleg (?) lezárjam ezt az egészet.
És úgy érzem, már így is elkéstem, mert megint hagytam, hogy szórakozzon velem.. :'(
Nincs értelme reménykedni, mert rohadtul nem akar már semmi komolyat tőlem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy azt írta le, amit hallani szerettem volna és persze ahogy ez bekövetkezett, felerősödtek bennem az Iránta/irántunk táplált remények.
Bíztam benne, hogy tényleg komolyan gondolja ezt a "hiányzol"-os dolgot, bár legbelül éreztem, hogy ha komolyan gondolná, akkor nem tűnne el napokra anélkül, hogy beszélnénk. :'(

De most már elegem van!
Nem fogom újra és újra ugyanabba beleélni magam, amiből úgysem lesz már semmi. :'(
Itt az ideje, hogy végre túltegyem magam Rajta... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(

Mérlegeltem, amit "az a bizonyos" rokon [F. De nem az az F, hanem egy tááávolabbi F :))] mondott a napokban; "Problémás a srác és inkább hagyni kéne"
Határozottan érzem, hogy van benne valami.. Sőt! ... :'(

Fentvan msn-en, de baszik írni. :'(
Ebből már soha nem lesz újrakezdés, itt az ideje, hogy ezt végre én is belássam.. :'(
Viszont nem hagyom ennyiben! Írok Neki csakazértis.! :@