[egy kicsi belőlem]

Február 28.
Színház- és Filmművészeti Főiskola, 13.30h

Nem D miatt volt fontos, sem pedig a hófordulónk miatt. Hanem másvalaki miatt...

Bárcsak újra ott lehetnék..!

"Szólni ha kezd isteni szád, fogaid kivillanók, s elűzik vak kétségem homályát.
Orcád holdkereke szemem madarait élteti, add vonagló mosolyod csodáját!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Szépfogú! ha tán neheztelsz, tépj rojtokká, semmivé, körmeidnek sok nyílvesszejével,
zárj karjaid bilincsébe, mard nyelvemet, ínyemet, vagy cselekedd, ami tetszik éppen.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Te vagy ékem, te vagy éltem, te vagy létem óriás tengerében rejlő igazgyöngyszem,
sóhajomat, óhajomat vedd kegyesen, szívesen, mert tetőled több nem menekszem.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Vízililiomkék szemed piros vízirózsa lett, átváltozva pompáz új díszében,
ha a virágnyilas isten feketére festi át, az enyémhez illik csodaképpen.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Melleden a gyöngykoszorú csillagosan ég-ragyog, fénye melegítse szíved éjét,
derekadon ezüst öved csilingelve hirdeti a szerelem hatalmas zenéjét.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Szólj, te szelíd édesszavú! Hol vidoran csillogó, szétözönlő lakk hullámzik, árad,
hagyd pirosra befesteni a szerelem harcterén diadalmas, szívem-tipró lábad!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Rakd fejemre diadémul talpad fénylő bimbait, a szerelem mérge orvosságát:
Káma nyila izzó sima napsugara lángra gyújt, lábad hűtse lelkem forróságát.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Dzsajadéva áhítatos hívek örömére most megidézi Krisna szép beszédét,
nyájasság is, bölcsesség is, közepe és partja nincs; áldozásuk sose érje végét!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét."

                                                                  /Dzsajadéva: Gíta Govinda - részlet -/

De nagyon nem!

Idejét sem tudom, mikor éreztem hasonlót egy srác közelében, mint amilyet ma. [Vagy inkább hetek óta..]
Izgatott leszek, boldog, ugyanakkor ideges és rendkívül igényes a külsejére. Sőt! Amikor ma Nála fizettem a kasszánál, egyenesen megremegett a kezem! Mint mikor az ember az első randiján van.
Totálisan megőrültem. Hisz nem lenne szabad így éreznem Iránta. Sőt, senki iránt.
Egy; mert barátom van.
Kettő; mert ha nem is lenne barátom, én biztos nem érdeklem Őt.. :'( Mert ha jópofizik is velem, akkor az mindössze azért van, mert Ő ilyen. Nem csak velem, hanem mindenkivel.
Közvetlen [talán túlságosan is], vicceskedő és nyílt.

Egyenlőre senkinem nem beszéltem a dologról, mindössze az tűnhetett fel a körülöttem lévőknek, hogy sokszor(?) beszélek Róla.
Azt hiszem nem lenne jó ötlet részletekbe merülni, hisz magam sem tudom, mi is történik most!?

A legrosszabb az egészben, hogy a mai nap után állandóan a fejemben jár.. És alig várom, hogy megint lássam. :$$$
Nem lesz ez így jó.!

Nem szabad! Nagyon nagyon nem!

Hú, eltelt egy hét a Balatonozás óta. Nem is értem, hogy tudtam kibírni, hogy ne üljek le megosztani Veletek mindent!? :s Talán mert nem volt idő.. :-/ DE! Most itt az alkalom, szóval tessék hátradőlni és olvasni a beszámolómat! :D
A találkozót szombat reggel 7-re beszéltük meg egy bolt előtt, de végül áttettük 10-re, mert a csapat nagy részének még józanodnia kellett az előző napi buli után.. :D:P
Azt kell mondjam; pár dolog nem úgy alakult, ahogy azt én elképzeltem. De ez nem feltétlen baj, csak.. "Nem annyira jó."
Azzal, hogy indulás előtt még felugrottunk Z-hez, az ég világon semmi bajom nem volt. :) Sőőt, örültem is neki, mert így legalább megismertem a hugát. :)) Meg láttam a lakást is. :D Viszont az, hogy végül mégiscsak kocsival mentünk le Balcsira, egyáltalán nem tetszett. Nem ez volt megbeszélve és nem örültem neki, hogy miután bepakoltuk a cuccokat a csomagtartóba, D kinyitotta nekem az ajtót. Jelezve, hogy "indulunk".
Eleinte mondjuk nem tudtam, hogy most mi van!? Kivisznek minket a vonatállomásra, vagy mi!?
Az út első 1 órájában kissé be voltam szarva, mert elég rég ültem már kocsiban, meg nem tudtam azt se, hogy Z hogy vezet. És persze az is ott lebegett a szemem előtt, hogy mihez kezdek, ha esetleg Anyáék rámtelefonálnak, vagy valami.. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy tettünk egy kis kitérőt. [Elvittük B-t innen-oda, onnan-ide.. Lényegtelen, a fő az, hogy azzal elment 1 óra legalább. :s]
Az út ezáltal legalább 3 órás volt, ami nekem egyáltalán nem okozott volna gondot, ha nem titokban történik.. :s Így viszont számoltam a perceket, hogy mikor érünk már le. :-/

Nem sokkal a leérkezés után újabb meglepetés ért; a fiúk olyanokkal riogattak, hogy remélik; lesz helyünk. :O Én meg csak néztem és nem tudtam elsőre felfogni, hogy mit akarnak ezzel mondani!? Aztán megtudtam; kiderült, hogy úgy mentünk le, hogy azt sem tudtuk; lesz-e szabad szoba!? A srácok a szerencsére bízták és úgy voltak vele, hogy ha nincs, alszunk a kocsiban, vagy valami hasonló módon oldjuk majd meg a helyzetet.. :'D
Hááát.. hazudnék, ha azt mondanám, hogy örültem ennek a spontaneitásnak.. :)
De szerencsére iszonyat mázlink volt: kaptunk 2 db 2 ágyas szobát. :))) Jeee :D:D:D

Miután kiszedtük a cuccokat a kocsiból, mindenki ment a szobájába, feltérképezni az adottságokat... :) Pééldául, hogy megfelelő-e az ágyikó!? :D:D:D:D Vagy hogy jól zárható-e az ajtó? :D:D:D:D:D:$$
Aztán átöltözés és irány a víz! :D
Szombaton mondjuk nem töltöttünk sok időt bent, mert mi is későn értünk le, meg kicsit hideg is volt. :s A nap további részét a bogrács előkészítésével töltöttük. Megmostuk és felvágtuk a zöldségeket, meg a húst. A "tábor"tűzről D gondoskodott minden szempontból. :)) Ő vágta a fát és a tüzet is Ő fújogatta, hogy meggyulladjon. :D Jó volt látni, hogy ehhez is mennyire ért.. :) Büszke voltam Rá. :)
A hozzáértése ellenére sajnos eltartott egy darabig, mire a tűz "használható" állapotba került és elkezdhettük főzni rajta a husit. Volt vagy' 23:15, mire elkezdtünk végre enni. :) De megérte várni, mert finom lett a kaja. Én nem is bírtam az egész kiszedett adagot megenni.
Evés utánra eléggé elfáradtam és ezzel nem voltam egyedül.. Miután megvacsoráztunk, D aludt is egy keveset az ölemben, amíg a többiek a tűz körül beszélgettek és cigiztek. :)) Ajj és úgy sajnálom, hogy arról nem készült kép. :( Jó lett volna kívülről látni, hogy hogy festettünk!? :)
Neki elég is volt annyi pihenés, így - velem ellentétben - Ő nem hagyta ki az éjszakai fürdőzést. :P Nekem igazából túl sok kedvem se volt hozzá [nappal sem vagyok az a vízimádó, aki állandóan vízben szeretne lenni, éjszaka meg aztán végképp nem.. :$], meg tényleg nagyon fáradt voltam már. :s Miután D elment, szerintem 10 percen belül el is aludtam. :$
Miután véget ért a pancsolás és D visszért a szobába, felkeltett.. Nem ok nélkül... :P Ennél többet nem írok le, úgysem fogom elfelejteni szerintem soha, így nem szeretném kiteregetni. Bocsánat. :$ :P

Másnap reggel meglepően korán ébredtünk fel; már 8-kor fent voltunk. :O Persze utána visszaaludtunk és lustálkodtunk. :D:D  Annyira jó érzés volt mellette aludni.. :) Vagy épp nézni, ahogy alszik.. :))) Olyan édesen aludt.. :) És úgy sajnáltam, hogy nem tudtam lefotózni. :( Kicsit össze voltunk gabalyodva, így féltem tőle, hogy ha megmozdulok, felkel. Ezért inkább csak feküdtem mellette és néztem.. :$:)
Elég gyorsan elszaladt a nap, mert a többiek is későn keltek. Viszont vasárnap már sokkal több időt töltöttünk a vízben. :) Órákig labdáztunk. :D Élveztem, jó volt nagyon. :D
Az mondjuk egy kicsit zavaró, hogy negyed óra séta után is csak derékig ér a víz, dehát.. Letérdeltem és akkor már vállig ért. :P

Vasárnap a saját készítésű étel Bolognai volt. :D Igyekeztük a legolcsóbb alapanyagokat megvenni és abból összehozni valami ehető kaját. Mondjuk a főzésből leginkább K és R vette ki a részét.. :)
Lehet, hogy az éhség miatt, de nekem nagyon ízlett a kaja! :D Jól is laktam azzal a nagy adaggal, amit Z szedett nekem. Eleinte soknak tűnt, de Z nyugtatgatott, hogy ha megmarad, majd D megeszi.. :P Végül nem volt szükség segítségre, elbírtam vele egyedül is és megettem mindet! :D
Evés után indultunk készülődni, mert úgy terveztük, hogy 6-7 körül elindulunk hazafelé.
Nos, ebből végül fél 8 lett, mert azzal nem számoltunk, hogy a stégtől való búcsúzkodás elhúzódik.. :P:)
Csináltunk soook sok képet. :))) Úgy sajnálom, hogy nem mutathatom meg.. :(
De örülök neki nagyon, hogy végre van mit nézegetni.. :) Jók lettek nagyon! :)

És rajzolt nekem egy kutyát. :)))))
Amit sajnos nem mutathatok meg.. :(

Jöhet a beszámoló a második taliról. :D
Ahogy korábban említettem, ez alkalommal volt uticél, fölmentünk a Várba. :D D-nek ez is új volt kissé, mert nem nagyon szokott erre járni, úgyhogy örültem neki, hogy olyan helyre jön velem - megint -, ahol korábban nemigen volt. :)
Végül úgy alakult, hogy egész végig ott voltunk, így nem kellett azon "aggódni", hogy hova menjünk utána. :)
Jól éreztem magam. :D Minél jobban kezdem megismerni D-t, annál jobban kezdem megkedvelni is.. :$:) Vicces, kedves, magas (!!) :D, udvarias, kommunikatív - ami nagyon meglepő azok után, hogy a legelső találkozásunkkor szinte egy szót sem szólt. :o :D.
Ami talán a legérdekesebb számomra benne, hogy kettős személyiség. Egyszerre bátor, bevállalós és beszédes, ugyanakkor meg visszahúzódó és kissé bátortalan.
Utóbbi kettőt arra alapozom, hogy a második találkozás alkalmával sem közeledett hozzám "semmilyen" módon. :( Arra gondolok, hogy nem fogta meg a kezem, vagy nem ölelt meg.. Persze ezt nem szemrehányásként írom! [Csak furcsa nekem azok után, hogy A már a legelső találkozásunk alkalmával ölelgetett.]

Viszont azt elhatároztam, hogy ha kedden sem történik előrelépés az ő részéről, akkor én fogok cselekedni.! :D
Egyébként kétlem, hogy harmadszorra ne történne valami.. :$:) Sőt, most egyel több okom van ezt gondolni.. :))) Ugyanis nemrég válaszolt a levelemre, amiben megkérdeztem, hogy van-e ötlete, hogy hova menjünk kedden és azt írta, hogy "Megvan a célpont, de titkos. :) Nem túl eredeti, de hangulatos. :)"
És úúúúúúúúúristen azóta tiszta ideg vagyok és iszonyatosan kiváncsiii. :D:D:D Vajon mit tervez? :)))
Ajj és hol van még a kedd.. !? :D:D:D
Tuti, hogy mostantól ezen fogok agyalni egyfolytában. :D Ajjjjjjjjjj :))

És még csak el sem tudom mesélni senkinek, mert H nincs msn-en, F pedig Kapcsolat koncerten van.. hajj :D:D Kösz csajok! :P

A talira visszatérve; igazából szerintem lett volna alkalom arra, hogy összejöjjünk.. :$:) Csak én még kicsit tartottam tőle és ezért valahányszor - akár egy pillanatra is - csend lett, rögtön bedobtam valami témát, amiről ismét hosszú percekig tudtunk beszélgetni.. :s
Így utólag visszagondolva bánom kicsit, de most már úgy érzem, hogy fel vagyok készülve arra, hogy D-vel közelebb kerüljünk egymáshoz. :) És szeretném is, hogy így legyen.! :D

"Új hírek és lehetőségek várnak rád a szerelem és a karrier terén is, így a nap végére annyira feltöltenek energiával, hogy egészen felvillanyozódsz. Majd' kiugrasz a bőrödből a boldogságtól, s szeretnéd, ha minden pontosan ugyanígy maradna örökre."

És tényleg... :D:D

Na de nem maradok ilyen titokzatos. :P Lássuk csak azokat a híreket/lehetőségeket:
- "karrier" terén: 5-ös lett a francia TZ-m!!!!!! :D:D:D:D És ennek nagyoooon örülök. :)
- szerelem terén.. : A írt ma sms-t.. és.. ááá úgy örültem neki.. :$ Mondjuk a legutolsó üzenetemre nem válaszolt, de attól még örülök, hogy írt. :))
Van mondjuk ennek az egésznek előzménye is, de azt most nincs időm leírni. :/

Meg van egy másik dolog is... de azt nem szeretném elkiabálni. :$ :)
 

Izgulok.
És emellett meg abban bízom, hogy a napokban sikerül beszélnem Vele. Olyan jó lenne..
Mostanában gyakran van msn-en, aminek nagyon örülök. :)
Viszont az lenne a legszuperebb, ha úgy tudnánk beszélni, hogy mások "nem látják". Mármint úgy értem, hogy jó volna, ha itthon nem nézegetne senki a gépre, amikor msn-ezünk. Vagy inkább ne is legyenek itthon..
Had maradjon csak köztünk, hogy beszéltünk. :-)

Ijesztő, hogy a környezetem mennyire nincs tisztában azzal, hogy mi van velem!? De olyan szinten nem, hogy... az már tényleg felfoghatatlan.. :o
Ezek szerint nagyon jól leplezek mindent. (?) :)

Állítom, hogy mindenki azt gondolja, hogy már rééég túlvagyok A-n.. Hogy már 1 héttel a történtek után minden rendben volt.
Pedig rohadtul nem így van! És ha ők ezt tudnák, nem is értenék meg, az tuti.. Vagy nem is tudom, csak..
Ez a helyzet nagyon érdekes.

Az, hogy a hozzád legközelebb álló emberek 'semmit' nem tudnak Rólad.
Azt hiszem, az elmúlt 3-4 év után simán elmondhatom, hogy nagyon kifinomult a titkolózási képességem. Vagy titoktartási képességem. Vagy egyszerűen csak a "magamba-folytás".
Hiszen a mai napig van egy csomó olyan dolog, amit anélkül éltem át, hogy "bárki" is tudott volna róla..
Sőt! Van olyan is, amiről még TI sem tudtok! :P De az nem olyan lényeges.

Csak ha jobban belegondolok..
Ez nem csak azt jelenti, hogy "ügyesen tartom meg magamnak a titkaimat", hanem azt is, hogy a környezetem nem figyel rám eléggé.. Mert ha jobban figyelnének és többet foglalkoznának velem, feltűnne nekik, hogy valami a mai napig nincs rendben velem.

És állítom, hogy az a köhögős betegségem sem valami egyszerű megfázás/nátha, vagy ilyesmi volt.
Már hetek [hónapok?] óta leakarom írni ide, hogy szerintem lelki okai is voltak annak a betegségnek.
Mert a szakításkor olyannyira legyengült a szervezetem, hogy nem tudta 1 hét alatt kikúrálni magát. Meg én sem "akartam" meggyógyulni, mert abban az időszakban teljesen más dolgok körül forogtak a gondolataim..
Az érdekes az, hogy később az is feltűnt, hogy ha A-ra gondoltam, rámjött a köhögés. Ijesztő volt, mert néha tényleg úgy éreztem, hogy a fizikai betegségnek köze van a lelkihez. :O

ohh, és ha már A-nál tartunk; megint (!!!) Vele álmodtam. Pontosabban fogalmazva benne volt az álmomban. De most nem csak rajta volt a hangsúly, hanem a barátján is. Most ugyanis neki nagyobb jelentősége volt.
Sajna részletekre nem emlékszem, inkább csak 1-2 kép villan fel előttem, amiben M-el egy lakásba megyünk és beszélgetünk közben.
Talán mintha megszerette volna mutatni nekem a lakását? ... Vagy valami ilyesmi.... :S gondolom.
Aztán egyszercsak A is feltűnik.. ennyi.

De komolyan mondom, mikor esténként/hajnalonként felkelek, néha nem tudom eldönteni, hogy ez most álom volt, vagy csak valami képzelődés?
Mondjuk ez a "mai" biztos nem képzelődés volt, de akkor is érdekes, hogy néhány 'kép' ennyire megtudja zavarni az ember gondolatait.

Volt a mai is és a tegnapi is.
De olyannyira, hogy ugyanabban az épületben voltam 13 órán keresztül! Nem részletezem, mert ez olyan élmény volt, hogy soha nem felejtem el, viszont nem tartozik mindenkire.. Úgyhogy megtartom magamnak.
Bocsánat.
Legyen elég ennyi:

"Hírességekkel szemezni nem is 'olyan' rossz.." :P:P:D:D:D:D

____________________________________________
Arról, hogy most mi a helyzet..
Csak annyit, hogy A-ra gondolok [megint!] és folyton az jár a fejemben, hogy vajon most mit csinál? És hol van? És kivel?
[Valahányszor felnézek msn-re és látom, hogy nincs fönnt, állandóan ezek a kérdések merülnek fel bennem..]
És... mik a szándékai velem? Vannak egyáltalán szándékai? :(
Nem tudom, mi tévő legyek!? Holnap utolsó nap.. Nem fogok írni Neki újévkor.. Elvégre Karácsonykor sem írtam..
Csak.. akkor abból lehet, hogy azt veszi le, hogy "már nem érdekel". Viszont ha meg írok Neki, akkor meg lehet, hogy arra következtet majd, hogy "akarok Tőle valamit". Á! Sehogy sem jó.. :(
És most azzal, hogy írt sms-t, felhívott és msn-en is beszéltünk, megint kiszúrt velem. Mert azóta állandóan azon agyalok, hogy MIÉRT? Miért írt és miért hívott fel?
Szimplán "kedvességből"? Vagy miéééééért????

És nem értem, hogy miért csinálja ezt velem...
A fenébeis! Találkozni akarok szeretnék Vele, hogy mindent megtudjunk beszélni.
Csak félek; fájna..

És! ááá ezt a hülye "akarom-áthúzást" is Tőle vettem.. Mert Ő folyton kijavította saját magát meg "engem is", mikor azt mondtam/mondta, hogy akarom.
És ezt én is átvettem Tőle, mert minek mondja azt az ember, hogy "akarom", amikor mondhat helyette szebb kifejezést is?
Csak... olyan szar. :'(
Hiányzik. Még mindig! 22 nap eltelte után is! :(((

A írt sms-t..
Most az egyszer nem jól időzített, mert pont akkor jött az üzenet, amikor indultunk át Anyáék szobájába megnézni az ajándékokat.
Képzelhetitek, milyen volt az ajándékozás előtt elolvasni az sms-ét.. Legszívesebben sírva fakadtam volna, mert..
Mert jól esett, hogy gondolt rám, ugyanakkor meg rohadt szar érzés volt arra gondolni, hogy már nem vagyunk együtt.
Kicsit "le is fagytam", miután átértünk a szobába, mert minden gondolatom A körül forgott.

És tudjátok mi az érdekes?
Hogy már napok óta abban bíztam, hogy írni fog.
Nem most, Karácsonykor, hanem valamikor "csak úgy"..
Ez most nagyon nevetségesen fog hangzani, de kedden megcsörrent a telefonom este [mert beállítottam, hogy szóljon az Üvöltő szelek előtt] és ahogy megszólalt, rögtön arra gondoltam, hogy A írt.. Illetve reménykedtem benne.
Aztán persze kiderült, hogy nem és annyira elszomorodtam.. :(

Most pedig az jár a fejemben, hogy ha felmentem volna msn-re [ugyanis A fentvolt/van], akkor biztos ott írt volna.
Csak mivel nem mentem - és nem is fogok mostanában, az biztos -, így sms-t írt.

Utána volt is 1-2 üzenet váltás, mert miután írtam Neki, hogy most az egyszer nem jól időzített, megkérdezte, hogy miket kaptam és miután beszámoltam Neki az ajándékaimról, én is rákérdeztem, hogy Neki mit hozott a Jézuska?
Ennyi.

És egy újabb marhaság, amin rohadtul nem kellene agyalnom;
írjak Neki a névnapján? Januárban?

Ja és persze a leglényegesebb kérdés: miért?
Miért írt nekem?
Talán mert még szokott rám gondolni?
Talán mert jóvá szerette volna tenni azt, amit velem tett?
Vagy csak szimplán kötelességének érezte?

Este elhalasztva.
pont.

attraktív? ÉN? :O

Ó, Istenem, annnnnnnnyira jóóóóóóóóóóóóóó! :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
nagyon..

Tegnap kicsit összekaptunk F-el, mert elmondtam neki, hogy mit tervezek holnapra. És ahogy elhagyta a számat a kijelentés, rögtön meg is bántam, mert a korábbiak alapján tudhattam volna, hogy most sem hagyja szó nélkül..
Az a baj, hogy ha a továbbiakban nem mondom el neki, akkor is tudni fogja. És "meg lesz a véleménye." Amivel én nem tudok mit kezdeni, mert ő ezt nem érti.. Nem érti, hogy mit miért csinálok és nem is fogom neki elmagyarázni, mert..
..mert akkor valószínűleg hülyének nézne. Vagy kiröhögne, vagy.. mindkettő.
És lehet, hogy igaza is lenne, de próbálok nem erre gondolni, hanem arra, hogy muszáj megvalósítani a céljaimat, mert én ezektől a dolgoktól leszek boldog.

És akármennyire nem fogható fel, nekem ezek az apró kis tettek igenis sokat számítanak!
És különbenis.. az én dolgom, hogy mikor, hova és miért megyek...
:)

Szeretem.
Egyre jobban.

Ejdejó késő van! Nem fogok hazudni, eddig direkt nem írtam, mert megakartam várni, amíg vasárnap lesz. ha-ha :D És néztem Showder Club-ot - talán annak hatására vagyok vicces kedvembe. :P
De már percek óta azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne meginni egy pohár tejet. És azt hiszem, hamarosan ki is fogok menni és ledöntök egy pohárral.

A vicceskedések meg a showder club ellenére nincs jó kedvem.
Ami persze nem túl meglepő, csak egyszerűen már elegem van abból, hogy ha tudom, hogy boldog is lehetnék (?), miért nem vagyok az? Illetve ez így nem hangzik túl értelmesen, mert tudom, hogy miért nem vagyok, csak nem tudok tenni ellene.
És ez tényleg így van. Mostanában valahányszor kiteszem a lábam a házból, vagy megnézek egy filmet, mindig azzal találom szembe magam, hogy "itt a tavasz, mindenki boldog, mindenki SZERELMES". És itt most nem is csak a nagybetűvel írt szó, hanem a MINDENKI a kulcsszó.
Egyrészt azért, mert szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne látnék szerelmespárokat, vagy valami filmet, amiben épp összejön valaki valakivel..
Másrészt azért, mert egyre többször tudatosul bennem az, hogy félek.

Félek belegondolni, hogy milyen lenne, ha találkoznék egy fiúval...
[satöbbi, most nem írom le..]
Tehát hogy milyen lenne, ha én is "találnék" [ez a szó most iszonyat hülyén hangzik] valakit.
Több dolog miatt is félek, és ez az érzés a szomorúsággal, a magánnyal és a vággyal - hogy végre én is tudhassak magam mellett valakit, akinek ugyanolyan fontos vagyok, mint ő nekem - forr össze.
Ez most biztos nagyon idiótán hangzik és elismerem, elég zavaros is.
De nem is tudjátok mióta kiakarom írni magamból..
Mert ez számomra olyan dolog, amit nem oszthatok meg mással, mert annyira személyes és annyira hozzám tartozik, hogy egyszerűen képtelen vagyok hangosan kimondani, akár magamnak is..

Mióta eltelt pár év, és kezd számomra is világossá válni, hogy hamarosan felnőtt leszek, jópár olyan dolgon elgondolkodtam már, amin eddig soha. Mert ugye fiatal voltam hozzá, vagy épp más dolgok kötötték le a figyelmem.

Nem is tudom mit írjak még, mert most annyi dolog jár a fejemben, meg annyi emberre gondolok hirtelen, hogy talán jobb lenne meginni azt a pohár tejet, aztán szép lassan aludni egy jót.

Mindezek között a 'legbetegesebb' dolog, hogy nap mint nap ugyanaz az 1 fiú jár a fejemben, akivel [már hónapok óta] a legszívesebben lennék. De nem csak abban a percben, amikor épp eszembejut, hanem mindig.
Nyomon követem az életét és minden nap arról álmodom, hogy valamikor találkozunk és onnantól kezdve soha nem válunk el egymástól.
És ez annyira gyerekes dolog. Vagy nem tudom milyen, de nem normális.
És azt hiszem, 10 emberből 9 körbe is röhögne, ha mindenről tudna, ami bennem zajlik...

Ha hamarabb írok bejegyzést, mint tájékozódom a tegnapi eseményekről, akkor valami olyasmi szöveget olvashattatok volna, hogy; "Úristen, el sem hiszem, hogy valóra vált egy régi álmom! Tegnap láttam... És olyan aranyos volt..." stb. stb..

De mivel nem így történt, kénytelen vagyok azokról az érzésekről beszámolni néhány mondatban, melyek most kavarognak bennem.
Nem is tudom pontosan leírni, amit most érzek. Úgy elég nehéz megfogalmazni, hogy nem írok le konkrét dolgokat. A lényeg tulajdonképpen annyi, hogy az a bizonyos személy, aki miatt most akár boldog is lehetnék, olyan dolgot tett, amit egyrészt álmomban sem gondoltam volna, másrészt pedig olyan fájdalmat okozott vele, amit azt hiszem egy darabig nem tudok elfelejteni.

Fájdalom.
Nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb szó, mert ürességet érzek. Mintha minden eddigi "imádatom" és rajongásom eltűnt volna és nem tudnám, mit gondoljak. A gyomrom görcsben, valami olyasmit érzek - azt hiszem -, amit legutóbb VELE kapcsolatban éreztem. Amikor megtudtam, hogy barátnője van. Azután pedig mikor tudatosult bennem, hogy rohadtul leszar és a legkevésbé sem érdeklem semmilyen szempontból, szimplán csak jól esik NEKI, hogy én odavagyok érte...
Talán nem is csak fájdalom és üresség ez, hanem mélységes csalódás is.
Mert Ő csinálta... Amikor Róla aztán tényleg nem tudnám elképzelni..
És mégis.

Néhány óra leforgása alatt átéltem a legjobbat és a legrosszabbat. Mindez alig pár percen belül fordult át mennyből a pokolba.

És most annyira szar...
Sírni akarok.
Egy sötét szobában.
Egyedül.

És tudjátok mi a legszarabb?
Az, hogy az örömömet le sem tudtam írni. Hogy tegnap mennyire boldog voltam és végre tényleg tiszta szívemből azt éreztem, hogy minden rendben van.
Hogy nem kell semmi miatt aggódnom,
Hogy hamarosan a sulinak is vége,
Hogy valóra vált egy hónapok óta dédelgetett álmom.

Erre egy szempillantás alatt minden öröm szertefoszlott.
Az egész csak ennyi: VOLT - NINCS.

Óóóóóóóó, mit tudtam meg..
Holnap......
holnaaaaap!!! :D:D

De jó lenne... :)
Olyan régóta szeretném.....

Annyi minden van, amiről már régóta írni szeretnék, hogy azt sem tudom hol kezdjem!?
Már péntek van. És folyamatosan a közelgő osztáykirándulás jár a fejemben. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy az idei is olyan jó lesz-e, mint az előző kettő!? De ez hülye kérdés, hisz miért ne lenne jó? :D

A mai péntek hamar eltelt. Legalábbis a Suliban eltöltött része, mert a Ballagás miatt mindössze 3 óra volt megtartva, azt követően pedig az egész iskola díszített. Élveztem a díszítést, bár nem volt mindig hálás feladat fölragasztani az orgonákat az ajtókra, szekrényekre stb., mert a cellux elég sok helyzetben gyenge ragasztónak bizonyult. Ennek ellenére jó hangulatban teltek a díszítéssel töltött órák (?).
A végén - mikor "sorfalat" álltunk, várva a végzősökre - viszont már nagyon elegem volt a hiábavaló várakozásból. Mikor az A-s osztály végre leért a földszintre, nemhogy a terembe nem mentek be, amit mi díszítettünk, de még a folyosót is kihagyták. Elég mérgesek voltunk, mert mindenki elszomorodott, hogy fölöslegesen fáradoztunk..
Szerencsére a B-s osztálynak [mily meglepő :D:D] volt annyi esze, hogy az 'udvarlátogatás' előtt végigment az általunk "felvirágozott" termen és folyosón. Addigra mondjuk már mind azt vártuk, hogy végre elmehessünk, de én kimondottan élveztem azt a néhány percet. :D [Márcsak azért is, mert abban az osztályban van 1-2 fiú, akit az utóbbi időben megkedveltem.. :$:)]

Mielőtt még elfelejteném leírni, muszáj kitérnem az elmúlt 3-4 éjszakámra, mert mindegyikben voltak közös motívumok. Az egyik például az, hogy mostanában állandóan forgolódok éjszakánként. Előfordult olyan is, hogy háromszor, négyszer felkeltem egy este. Ez csak azért fura, mert eddig nem volt jellemző, hogy nem tudtam aludni.
A másik dolog érdekesebb. :P Ugyanis az elmúlt héten több alkalommal is emlékeztem néhány momentumra az álmaimból. És az a különös, hogy egy bizonyos személy többször is "felbukkant" az álmaimban.
Méghozzá tudjátok ki? :)
A szomszéd fiú. [Tudjátok, aki már vagy' 2 éve a szomszédban lakik(?) és még mindig nem tudom a nevét.. :$] Én elképzelhetőnek tartom, hogy azért "álmodtam Vele", mert az elmúlt idszakban gyakrabban láttam, mint azelőtt. Azért is tettem egy ?-et zárójelbe a 'lakik' kifejezés mögé, mert van, hogy 1 hónapig nem is látom/látjuk.

Ohh! Ha már az álmoknál tartunk.. Van mégvalaki, aki - sajnos csak egyszer - szerepelt az álmomban.. Méghozzá az a személy, akivel kapcsolatban elég szűkszavú és titokzatos bejegyzéseket olvashattatok, amikor épp írtam Róla.. [Gondolok itt például az "Annnnyira szeretném látni...", és az ehhez hasonló tartalmú bejegyzésekre.. :D]
Ami azt illeti, Róla továbbra sem nyilatkozom "tartalmasabban". És több, mint valószínű, hogy ez még jódarabig így marad. Ne haragudjatok.
 

Annnnnyira szeretném látni....

Visszaolvastam az előző bejegyzésemet és a tegnapit is.
Ne tartsatok hülyének, de szeretem utólag átolvasni, akár többször is, mert van, hogy nem tetszik a megfogalmazásom, vagy találok benne helyesírási hibákat.. :P Igyekszem ezeknek a számát csökkenteni, mert én sem szeretek olyan dolgokat olvasni, amikből kifolynak a helyesírási hibák/elírások. :P

Na de, eredetileg arra szerettem volna kilyukadni, hogy biztos feltűnt már Nektek, hogy hébe-hóba vannak 'elszórt' mondataim, amik nem feltétlenül tartoznak az adott témához, amiről éppen írok. Arról nem is beszélve, hogy túl sok konkrétumot sem találtok ezekben az összefüggő, ám mégis hiányos mondatokban.
Sajnos a megmagyarázásukra most sem kerül sor, és ez még jó darabig így is marad, ne haragudjatok.. Mindössze arról van szó, hogy van valaki... aki az utóbbi időben nagyon foglalkoztat. :)) ....

Annyira szeretném látni.....
____________________________________________________________

Boldog Valentín napot Nektek!

Ezt nem mondod????????????????!!!!!!

Gyerekek, olyan dolgot tudtam meg.........
amit még jóóó sokáig magamban kell tartanom.

Ez....
nagyon durva. De tényleg.