[egy kicsi belőlem]

Február 28.
Színház- és Filmművészeti Főiskola, 13.30h

Nem D miatt volt fontos, sem pedig a hófordulónk miatt. Hanem másvalaki miatt...

Bárcsak újra ott lehetnék..!

"Szólni ha kezd isteni szád, fogaid kivillanók, s elűzik vak kétségem homályát.
Orcád holdkereke szemem madarait élteti, add vonagló mosolyod csodáját!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Szépfogú! ha tán neheztelsz, tépj rojtokká, semmivé, körmeidnek sok nyílvesszejével,
zárj karjaid bilincsébe, mard nyelvemet, ínyemet, vagy cselekedd, ami tetszik éppen.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Te vagy ékem, te vagy éltem, te vagy létem óriás tengerében rejlő igazgyöngyszem,
sóhajomat, óhajomat vedd kegyesen, szívesen, mert tetőled több nem menekszem.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Vízililiomkék szemed piros vízirózsa lett, átváltozva pompáz új díszében,
ha a virágnyilas isten feketére festi át, az enyémhez illik csodaképpen.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Melleden a gyöngykoszorú csillagosan ég-ragyog, fénye melegítse szíved éjét,
derekadon ezüst öved csilingelve hirdeti a szerelem hatalmas zenéjét.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Szólj, te szelíd édesszavú! Hol vidoran csillogó, szétözönlő lakk hullámzik, árad,
hagyd pirosra befesteni a szerelem harcterén diadalmas, szívem-tipró lábad!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Rakd fejemre diadémul talpad fénylő bimbait, a szerelem mérge orvosságát:
Káma nyila izzó sima napsugara lángra gyújt, lábad hűtse lelkem forróságát.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Dzsajadéva áhítatos hívek örömére most megidézi Krisna szép beszédét,
nyájasság is, bölcsesség is, közepe és partja nincs; áldozásuk sose érje végét!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét."

                                                                  /Dzsajadéva: Gíta Govinda - részlet -/

Ma kezdődtek el a fél évi vizsgáim. Az elsőn már túl is vagyok, 5-ös lett!!!! :D:D
Pedig elképesztően izgultam előtte, ugyanis az előttem lévők elmondása szerint a tanár eléggé bekeményített. Én alapjáraton izgulós típus vagyok, még akkor is, ha tudom, hogy lelkiismeretesen felkészültem korábban.
De igazából akármennyire is készülök, mindig marad 1-2 olyan tétel, amit nem szívesen húznék ki, mert nem vagyok biztos a tudásomban. És ma sikerült ezek közül kifognom egyet.
Hogy ezek után miért lett mégis 5-ös?
Őszintén szólva magam sem tudom.. De úgy érzem, hogy kiérdemeltem! :) Bejárok órákra, jegyzetelek, készülök a vizsgákra. Szerintem elegendőt teszek azért, hogy aztán végül jó jegyet kapjak. :)

Amit mára tartogattam még, az egy álláslehetőség, amire most bukkantam rá.
Ruhabolti kisegítés heti minimum 20 órában, rugalmas munkabeosztással. Igazán kecsegtető ajánlat, főleg, hogy nekem ezen a téren már tapasztalatom is van! Felkeltette az érdeklődésemet, csak már most azon kattog az agyam, hogy ha esetleg összejönne, akkor hogyan tudnám összeegyeztetni a sulival, a gyakorlattal és nem utolsó sorban D-vel?
Ugyanis a leírás szerint hosszú távra keresnek embert - tehát gondolom nem 1-2 hónapra - és nekem az év végi vizsgá[i]mat mindenek elé kell helyeznem, hisz a "végzettségem" függ tőle. Aztán a gyakorlatot sem hanyagolhatom el, mert az meg kell a sulihoz, meg az osztálytársaimmal sem szeretnék kiszúrni.
És akkor D-ről nem is beszélve, akit aztán végképp nem akarok fogok háttérbe helyezni a munka miatt. Később úgyis dolgozom/dolgozunk majd eleget..

Mindezeket végiggondolva beadtam a jelentkezésemet. Főleg, hogy a mai horoszkópom is bíztató dolgokat írt. :P Elvégre, ha nem is próbálkozom, esélyem sem lehet. Ha összejön, majd ráérek akkor gondolkodni a többi dolgon.! :)

"Ha ma ki kellene mozdulnod a megszokott körülményeid közül, tudd, hogy mindenképpen remek eredmények várnak rád. Légy nyugodt, mert akkor is szép pillanatok jönnek, ha csak a szokásos rutinfeladatokat végzed. Az utazás, esetleg költözés, munkahelyváltás gondolata ma mindenképpen fontos szerepet kap. Semmiben se tétovázz, hanem cselekedj!

Napi tipp: légy határozott. Ha vacillálsz egy-egy részletkérdés felett, elveszhet a lényeg!"

Talán egy időre vége szenvedéseimnek? :D

Képzeljéééétek!!!! Holnap bemegyek Apával D-hez!!! :) Mégiscsak!!!! :D:D:D:D

Úgy örülök most.. :) Alig várom, hogy lássam. :)
Elmesélem, hogyan alakult mégiscsak úgy, hogy bemegyek Hozzá. :) Ma beszéltünk telefonon és miután letettük, Apa - nem túl kedvesen - elkezdett kérdezősködni, hogy "Hogy tudunk ennyit beszélni" [10 perc volt az egész] meg hogy "D hívott-e?" Kicsit haragudtam is rá a kérdései után, mert nem értettem miért volt úgy kiakadva.. Hát basszus, ha már kedd óta nem találkoztunk és most még a találkozás halvány reménysugara is kezd elhalványulni, akkor legalább telefonon had beszéljünk annyit, amennyit szeretnénk!
A kérdések után a következőket mondta: "Egyébként csak azt akartam mondani, hogy ha gondolod, holnap bemehetünk Hozzá, elmegyek veled. Akartam mondani az előbb is, de hát hozzád nem lehet beszélni, ha telefonálsz." xD
Én meg csak néztem. :O Kicsit megdöbbentő volt ezt Apától hallani, de nagyon örültem neki. :D:D Eleinte nem akartam rögtön rávágni, hogy "igen", mert tudtam, hogy D "nem venné jó néven", mivel ugye fertőző a mandulagyulladása, meg én is kicsit vonakodtam a látogatástól emiatt.. De aztán Anyáék meggyőztek! :D Azt mondták, hogy ők sem úgy gondolták, hogy akkor majd a nyakába ugrom, hanem inkább hogy legfeljebb ablakon keresztül integetek csak Neki és a cuccokat, amiket viszünk, a nővérkével beküldetjük. (:
Ez is valami.! És most tényleg az számít, hogy lássuk egymást, mielőtt elutazom.

Most boldog is vagyok ám, mert D szóhoz sem jutott, amikor közöltem Vele, hogy márpedig én holnap bemegyek Hozzá. :Đ
Mikor megírtam Neki sms-ben és megkértem, hogy írja le a kórház nevét, így reagált; "Neeeeeem! Ne gyere ide, lebetegedsz-kimaradsz a kirándulásból és ezt nem bocsájtom meg magamnak."
Mire én sarokba szorítottam a következővel; "Dee! Ha csak ablakon keresztül is, de látni akarlak. Már megvan a jegy, Apa elkísér. Nem lesz bajom, nyugi."

A kiemelt mondat kegyes hazugság volt, mivel akkor még nem volt megvéve a jegy, amikor sms-eztünk. De tudtam, hogy ha azt írom Neki, akkor arra már nem tud mit lépni. :P
Nos, miután elolvasta a válaszomat, azonnal felhívott és az volt az első kérdése, hogy "Ezt most nem mondod komolyan?" Mire felvázoltam Neki, hogy "Deee, nagyon is komolyan gondolom. És csak nem képzeled, hogy úgy utazok el Lengyelországba, hogy előtte nem látlak?"
Erre nem jött válasz. Néhány pillanatig néma csend volt, aztán mindketten beleszóltunk a telefonba. Én azt mondtam, hogy mondjon már valamit, Ő pedig azt, hogy Imádlak. :$$$$
És hallottam is a hangján - pontosabban az elnémulásán -, hogy mennyire mélyen érinti, hogy bemegyek Hozzá. :)
És annyira örülök, hogy így reagált. :) Hogy tényleg őszintén örül annak, hogy meglátogatom, annak ellenére, hogy fertőző a betegsége.
És annak is örülök, hogy Ő pedig ennyire aggódik értem. Hogy azért nem akarja, hogy elmenjek Hozzá, mert fél, hogy elkapom és nem tudok elutazni.
úúúgy.. szeretem! :$

Tegnap végül közbejött 1-2 dolog és nagyon gyorsan elszaladt az idő.. :D Így már nem volt erőm nekiállni blogolni. :$
De majd most elmesélem, hogy mik történtek szombaton!? :) Aznap is D-nél voltam és képzeljétek, megismerkedtem az Anyukájával. :) Sajnos nem volt alkalmunk túl sokat beszélgetni, de nekem nagyon szimpatikus. :) Aranyos volt, megdicsérte a hajam :$, és mikor eljöttem, azt mondta, hogy menjek máskor is. :)) Remélem, ha legközelebb találkozunk, tudok vele többet beszélni.! :)
A nap váratlan eseménye, hogy D is megismerte Anyát. :D:D Ugyanis úgy hozta a sors, hogy mikor hazafelé jöttünk, Anya épp kutyát sétáltatott és összefutottunk. :P Én nagyon örültem neki, hogy így alakult. :D Mindketten zavarban voltak, de Anya jól leplezte. :P
D szinte alig szólalt meg, csak állt és mosolygott. :) Olyan aranyos volt, hogy megilletődött.. :)) Próbálta adni a lazát, de nem nagyon jött össze.. :))

Ajjj és most már tényleg szeretném áthívni valamelyik nap! Minél hamarabb. :D Kiváncsi vagyok Apa véleményére is.
Anya odáig volt érte. :D Amint beértem a lakásba, áradozott Róla. :))) Hogy milyen szép a szeme és hogy bemutatkozásnál mélyen az ő szemébe nézett [Anya ezt nagyon értékeli! Neki ez sokat számít. :)], meg hogy milyen aranyos orra van. :))) És hogy az első benyomás nagyon jóóóó. :))))
És én úgy örülök. :D:D:D Mondjuk sejtettem én, hogy Anyával nem lesz gond.
Tényleg kiváncsi leszek, hogy Apa mit mond majd!? :)

Jaaaaj nem fogjátok elhinni hova mentünk. :)))
Az állatkertbe. :D:D És részemről telitalálat volt ez az ötlet. :D:D Nem is akartam elhinni. :D Odafele úton vagy' háromszor rákérdeztem még, hogy "Most akkor tényleg az állatkertbe megyünk?" :))
Ajjjjj és olyan jóó volt.. :$:))
Rég voltam állatkertben, legalább 3 éve. Örülök, hogy most D-vel sikerült újra ellátogatnom oda. :D
Bejártuk az egészet. :D Láttunk orrszarvút, vizilovakat, zsiráfokat [futni is! :P], kecskéket, farkast, mackóót, jegesmacit is, sok-sok halat, pupu tevéket, fókákat, kígyót, szinte mindent. :D
A rovarházat úgy ahogy volt kihagytuk.., mert mondtam D-nek, hogy én oda biztos nem megyek be. [Tudjátok, pókoktól való félelem.. Meg úgy minden rovartól is. :$:))] Viszont mondtam neki, hogy ő nyugodtan nézzen szét, ha szeretne, én megvárom kint. Aranyos volt, végül ő sem ment be, azt mondta, hogy nem izgatja őt se túlzottan, szóval kihagyja ő is. :)
A madarakat is igyekeztünk kerülni az állatkerti séta során, mert D fél tőlük. [Gyerekkori rossz emlék miatt.]
Végül mondjuk megfordultunk olyan helyeken is, ahol szabadon (!!) repkedtek a fejünk fölött a madarak, mert D azt mondta, hogy menjünk be. Aztán persze meg is bánta szerintem, mert láttam rajta, hogy kicsit tart attól, hogy a közelébe megy valami szárnyas. :s És fogadok, hogy azért szeretett volna mégis bemenni, mert nem akart "férfiatlannak" tűnni a szememben. Pedig ha valaki, hát én aztán nagyon megértem, ha az ember fél valamitől. Legyen az kutya, vagy éppen madár.

A nap fénypontja az volt, mikor az Állatkert körbejárása után leültünk egy padra.. :) Beszélgettünk, nevettünk, aztán egyszer csak... Eljött a pillanat. :$ D közelebb hajolt és megcsókolt. :$$$
Nem volt váratlan, mert mindkettőnk úgy "tervezte", hogy a mai nap után már kéz a kézben, párként sétálunk majd haza... (: És így is lett.
És most olyan jó.. :$:D

A padon való beszélgetéskor szóba jöttek kissé személyes dolgok is. Mind D múltjából, mind az enyémből. És örülök neki, hogy még mielőtt bármi is kialakult volna köztünk, tisztáztuk ezeket a dolgokat. :D Így mindketten tiszta lappal indulunk. :)

D szeretne találkozni velem. :$ Most írta levélben.
Nekem meg azóta görcsben van a gyomrom. :))):$

És tudjátok mi a durva?
Hogy egyre többet gondolok rá.. :$
Hm, ez nem is durva, csak.. Nagyon úgy néz ki, hogy itt kialakulóban van valami.. :$$$$

És én meg görcsölööööök :s:$

Róla nem is ejtek több szót.
Ma legalábbis biztos nem.

Helyette inkább elmesélem, hogy vééééééégre valahára tudtam beszélni Dével. [Hm, mostantól akár így is írhatnám a nevét.. :)] Kedden ugyanis én voltam este gépen és annyi hét elteltével végre ő is fent volt, így írtam neki.. :$:)
Eleinte mondjuk vártam egy kicsit, egyrészt azért, hogy hátha majd ő ír nekem, másrészt pedig azért, mert picit késő volt már és úgy voltam vele, hogy inkább nem kezdek bele a beszélgetésbe, mert úgyis hamar el kell majd köszönnöm. :-/
De végül mégis csak írtam neki, mert nagyon zavart már, hogy rég beszéltünk.. :(:$
És jól tettem, hogy írtam neki, mert végül másfél órát beszélgettünk. :) [Szerencsémre Anya elaludt a másik szobában, így nem nyaggatott, hogy menjünk már aludni. :P]

Szokás szerint jót beszélgettünk. :)
Sőőt, most felmerült 2 olyan dolog is, aminek örültem, hogy szóba került. :D Az egyik ilyen a találkozás, ami ugyan nem teljes mértékben volt terítéken, hanem csak "említve volt", de ez akkor is jó. :)
A futás kapcsán jött szóba, mert Dé gyakran jár futni, én pedig rákérdeztem, hogy kb mennyit szokott és merre!? Mire ő válaszolt és hozzátette, hogy "majd gyere el valamikor". :))
A másik dolog pedig a fénykép.
Ugyanis - asszem korábban már említettem - én nem tudom, hogy ő hogy néz ki!? :$ És miután beszéltük, hogy 1 éve levelezünk már, mondtam neki, hogy az azért durva, hogy én még csak azt sem tudom, hogy ő hogy néz ki. :P Mire ő azt írta, hogy majd akkor küld valami képet.
:)

Sok mindenről beszéltünk, de volt egy nagyon jópofa és aranyos megnyilvánulása, amit el is mesélek. :)
Írtam neki, hogy az elmúlt 1 hónapban visszaolvastam a levelezéseinket, mire ő kérdezte, hogy mióta leveleztünk!? Megnéztem és [nagyon durvaaa! :P] szinte napra pontosan 1 éve kezdtünk el levelezni! [2010.05.29.]
Mikor leírtam neki, tudjátok mit reagált? :) Idézem; "Nanee! :D Akkor évfordulónk van! :D"
És ez annyira aranyos volt... :) Nekem nagyon tetszett, hogy ezt írta. :D

Egyébként visszagondolva arra, mikor írta nekem, hogy "puszi"..
Rájöttem, hogy nem szabad emögé semmit gondolnom. Ha valaki, hát Dé biztos nem Úgy tekint rám. Ami talán nem is baj!? :)

Hogy ez a Kaméleon mekkora jó film.. !!! :D

Most épp megint valahol a föld alatt, miközben körülöttem sokan a föld felett vannak.
Köztük elsősorban H, aki tényleg annyira boldog, hogy el sem hiszem. :) És én is az vagyok, persze.. De az mégsem ugyanaz. :(
Egyébként ő azért annyira de annyira boldog, mert úúúújra összejöttek F-el. :D De most már annyira, hogy.. Hogy el sem akartak szakadni egymástól, mikor találkoztak ma. :)

Hm.. És tudjátok, hogy nekem mennyi közöm van ehhez? :D Mindössze annyi, hogy én hoztam össze őket... :D
Nem volt könnyű, de küzdöttem addig, ameddig értelmét láttam és láááám; újra egy párt alkotnak. :D És újra boldogok. :D Ennél több nem is kell. :)
És komolyan mondom, mostanában sokszor irigylem H-t, amiért ilyen pasit fogott ki..
F tényleg olyan dolgokat tesz néha, hogy úgy érzem, nincs még egy ilyen fiú, mint ő.. :$
De mindemellett nagyon örülök, hogy H-val így egymásra találtak. Tényleg annyira boldogok együtt.. :)

Istenem, de irigylem őket.. :(

ajjj, Istenem.. Annyira utálom ezt a helyzetet. :(
Hogy most képbe jött az együtt alvás kérdése és egyszerűen nem tudjuk megoldani.. :s

Gondolkodtam és arra jutottam, hogy talán az lesz a legjobb, ha nem kezdjük újra. :(
Bármennyire is szeretném az ellenkezőjét, sajnos nem fog menni. :( Én nem vállalom azt a kockázatot, hogy mégiscsak megpróbáljuk és "teszteljük", hogy egyáltalán eljutnánk-e odáig, aztán meg szakítanánk, mert nem tudtuk megoldani, hogy együtt legyünk este is..
Borzasztó lenne megint ugyanazt átélni, mint decemberben. Sőt, ezúttal még borzasztóbb lenne, mert nem csak egy másfél hetes kapcsolat érne véget.

Ma majdnem nekiálltam egy "mellette-ellene" listának, de amint az "ellene" oldalra néztem, rádöbbentem, hogy oda több dolgot tudnék írni.. Azokat, amikről tegnap beszéltem.

Szóval akármennyire fáj és akármennyire A-val szeretnék lenni, muszáj a legjobb belátás[om] szerint dönteni és az alapján ennek a kapcsolatnak most nem jött el a folytatása.
Direkt írtam így - hogy most nem -, mert van bennem egy gondolat, amely arra enged következtetni, hogy talán évek múlva újra egymáshoz sodor minket az élet... !?
És talán akkor ott lesz a megfelelő idő, és ott lesz a lehetőség az együtt alvásra, és akkor talán boldogok lehetünk együtt sokáig..
Ki tudja!?
Bármi előfordulhat.. És hiszem, hogy tényleg így van.

Én még nem zártam le teljesen és tényleg úgy gondolom, hogy nekünk még lehet közös jövőnk.
De nem most. :'(

4-kor tali.

És én már tiszta ideg vagyok.. :s :$ :D

Szombaton beszéltünk msn-en..
Mérges voltam Rá, amiért eltelt egy hét a legutóbbi beszélgetésünk óta és ezt a tudtára is adtam. Azt nem mondanám, hogy veszekedtünk, de azért volt egy kis nézeteltérés köztünk, mert haragudtam és azt hittem, hogy ha Rajta múlik, akkor akár hetek is eltelhetnek anélkül, hogy tudnánk valamit a másikról..
Miután valamennyire tisztáztuk a dolgokat, sok minden szóbajött. Hogy Vele mi újság mostanság, meg hogy az én napjaim hogy telnek..
Aztán megint felmerült, hogy kéne valami házibuli. Olyan, mint H-éknál volt.. És mikor A ezt felhozta, írtam Neki, hogy ezt most úgy írja, mintha rajtam múlna. :P Erre ilyet szól, hogy alkossak össze valamit és hogy rajtam múlik. :P
Aztán megkérdeztem Tőle, hogy mi lenne, ha összehoznám?
Válasz: "Elmennék rá, ha hivatalos lennék oda :DD és jól éreznénk magunkat"

Később kétszer is azt írta, hogy gonosz vagyok.. :P
Először azért, mert elmondtam Neki, hogy a személyes üzenetemben látható "dühöngő fej" [:@] Neki is szólt, amiért eltűnt..
Aztán pedig azért, mert mikor azt írta, hogy "változatos vagyok", én azt reagáltam rá, hogy; "Jaja, talán ezért nehéz kitalálni, hogy mit miért csinálsz :P"
Ez az utóbbi szerintem nem tetszett Neki.. de hát basszuskulcs! :D Így éreztem és azt szerettem volna, ha kicsit tisztában van vele Ő is, hogy mi a helyzet..

És egyébként a beszélgetésünk elején zajló "vitára" is büszke voltam, mert általában ahogy elkezdünk beszélgetni, valahogy hirtelen elszáll minden dühöm.. :$ És nem tudok semmi olyat megbeszélni Vele, ami zavar engem, vagy bánt..
De most sikerült tisztázni 1-2 dolgot! És ennek örülök. :)

Na de, ami lényeges! Megadtam Neki a számom.. - de most már utoljára!
Azt ígérte, hogy ha megadom, soha nem "hagyja" el.. Reméljük tényleg nem fogja. :)))

Mondjuk emiatt is "kapott" tőlem... Mert mikor írtam Neki, hogy már mióta nem beszéltünk, Ő azt felelte, hogy akart írni ekkor meg ekkor, de nem adtam meg a számom..
Én meg erre azt írtam, hogy a telefonszámot nem csak msn-en lehet elkérni.. És hogy Neki nem is számít nagyon az enyém, ha állandóan elhagyja..
Aztán kivágta magát, mert elmesélte, hogy megint új telója van mittudomén.. Szóval megbeszéltük.
DE! Én ezúttal annak is utánajártam, hogy tulajdonképpen miért kell Neki a számom?
Eleinte próbált rávezetni, azzal, hogy megkérdezte "most miért beszélünk?"
Erre én azt írtam, hogy; "Én azért, mert szeretnék tisztázni 1-2 dolgot és mert hiányzik az, hogy beszéljünk."
Erre Ő; "Megvan a válasz akkor?"
Én; "Nincs. Mert most is azért beszélünk, mert én (!!!) írtam Neked."
Ő; "Igen, de pl sms-ben is tudnánk beszélgetni délelőttönként. Vagy akármikor hogy gyere fel msn-re vagy bármi."

Szóóóval, a lényeg, hogy ismét tudja a számom és remélhetőleg többé nem is kéri már el. :))
Nos, a szombati beszélgetés óta sms-eztünk egy keveset. :D
Hétfőn Ő írt, hogy mi újság, hogy telik a napom, ilyesmik. De végül az utolsó üzenetet én írtam, amire már nem válaszolt. :( Pedig direkt tettem bele kérdést is! :P
Kedden nem volt sms-ezés. Én valahol éreztem, hogy nem fog írni [persze azért bíztam benne, hogy hátha mégis..], de viszont azt elhatároztam, hogy ma mindenképpen írok Neki. :$:D
Alig vártam, hogy vége legyen a második órának és elküldhessem az sms-t..  :) Utána már csak azon izgultam, hogy mielőbb válaszoljon is. :P
És így lett. Ha nem is túl hamar, de 10 perc múlva jött a válasz. Jó hosszú válasz. :))
Aminek a legfontosabb mondata az utolsó volt: "Valamikor talni kéne nem?"

[Deeeeeeeee :D:D:D:D]

Fú, el sem hiszitek mennyire örültem, mikor ezt megláttam.. Utána még visszaolvastam vagy' 2× az üzenetet, hogy biztos ezt írta-e!? :D
Én csak annyit feleltem erre a mondatára, hogy "Igen, valamikor találkozhatnánk.. :)"
Ezután Ő megkérdezte, hogy mikor végzek, amiből én arra következtettem, hogy talán már ma talizni szeretne. :P
De végül csak azt beszéltük meg, hogy hánykor tudunk msn-en lenni.

4 körül.
Szóval rohanok msn-r és majd mesélek, hogy mire jutottunk!? :D:D:D:D:D:D:D:D:D

___________________________________________________

Egyébként tudjátok mi a furcsa? :)
Hogy mikor megtudtam, hogy jövőhét hétfőn és kedden síszünet lesz, az volt az első gondolatom, hogy ezt majd elmesélem A-nak is, hátha felhozza a talit..
De nem is kellett tudnia a síszünetről.. :)))))

"Új hírek és lehetőségek várnak rád a szerelem és a karrier terén is, így a nap végére annyira feltöltenek energiával, hogy egészen felvillanyozódsz. Majd' kiugrasz a bőrödből a boldogságtól, s szeretnéd, ha minden pontosan ugyanígy maradna örökre."

És tényleg... :D:D

Na de nem maradok ilyen titokzatos. :P Lássuk csak azokat a híreket/lehetőségeket:
- "karrier" terén: 5-ös lett a francia TZ-m!!!!!! :D:D:D:D És ennek nagyoooon örülök. :)
- szerelem terén.. : A írt ma sms-t.. és.. ááá úgy örültem neki.. :$ Mondjuk a legutolsó üzenetemre nem válaszolt, de attól még örülök, hogy írt. :))
Van mondjuk ennek az egésznek előzménye is, de azt most nincs időm leírni. :/

Meg van egy másik dolog is... de azt nem szeretném elkiabálni. :$ :)
 

Meglepő és váratlan dolog történt.
Tegnap, miután fölmentem lefekvés előtt facebook-ra, A írt egy levelet. És sajnos ezt én csak ma vettem észre! :o ááá
És... úgy sajnálom, hogy nem tudtam tegnap beszélni Vele..
És azt is sajnálom, hogy ma megint annyira hülyén jött ki a helyzet, hogy nem tudtunk beszélni. :'(
Ugyanis hazaérkezésem után ismét fölnéztem facebook-ra és a levél elolvasása után válaszoltam is rá - mondjuk nem volt túl tartalmas üzenete, mert csak az állt benne, hogy "Szia, itt vagy még?". A válaszom az volt, hogy "Jaaj, szia, ne haragudj! Gondolom feltűnt, hogy már nem voltam itt.. Csak felnéztem lefekvés előtt. :P Bocsi."
Miután ezt elküldtem, felnéztem chat-re, aholis megláttam, hogy A fentvan! :D:D Így hát nem haboztam sokáig, ott is írtam Neki. Gondoltam így azért mégiscsak könnyebb "megmagyarázni" a tegnapi dolgot.
De sajnos a sors ismét közbeszólt, ugyanis most A nem volt gépnél.. Vagy nem tudom mit csinált, de a fő az, hogy nem válaszolt.
Mondjuk nem is hagytam rá túl sok időt, mert közbe nekem mennem kellett - megint :( -, így hamar elköszöntem és otthagytam. :'(

És ez most annyira hülyén jött ki. :(
Jó mondjuk tegnap is hülyén jött volna ki, mert nem tudtam volna huzamosabb ideig beszélni Vele, de annyira örültem neki, mikor láttam, hogy írt..
Mert mióta otthagytam msn-en - amiért nem "figyelt oda" -, most tudtunk volna először beszélni..
És... a leglényegesebb, hogy Ő keresett engem! Illetve Ő "kezdeményezett".
És most annyira sajnálom, hogy nem tudtunk beszélni. :'(

Elegem van már, hogy sosem tudok a tanulás mellett másra is időt fordítani. :'(
Pedig én tényleg úgy szeretnék beszélni Vele! :(

A nap másik fontos történése, hogy Vele álmodtam..
És amennyire örültem ennek, annyira el is voltam keseredve miatta, mert....   áhh, sokmindenért..
Reggel még pityeregtem is, mert rossz volt megint arra gondolni, hogy nem vagyunk együtt.
És hogy nem is leszünk már... (?)
:'(

Már most látom, hogy nem lesz elég időm leírni mindent, de azért belekezdek és legfeljebb holnap még kipótolom. :D

Kezdem az elején.
A-val múlt hét elején sms-eztünk egy keveset, mert írtam Neki a névnapja alkalmából.
Már ez az ügy is kicsit zavaros, mert az üzenetemre csak 1 óra múlva kaptam választ, amiben amellett, hogy A megköszönte a köszöntést [XD], egyúttal bocsánatot is kért, amiért sajna nem tudja, hogy ki vagyok, mert elveszett az összes száma..
Eléggé meglepett ez az üzenet és hirtelen nem is tudtam, hogy mit reagáljak rá, meg időm se volt azonnal válaszolni, így ezúttal is én kb 1 óra múlva válaszoltam. És akkor is csak annyit, hogy ki vagyok.
Erre megint bocsánatot kért és leírta, hogy új telója van és még nem mentette át a számokat.
Nekem erre a következő volt a válaszom; "Nem baj. Csak azért írtam, hogy tudj róla, hogy nem felejtettem el. :)"
Erre Ő; "Köszönöm! És hogyhogy facebuksizol?"
Leírtam, de arra már nem válaszolt.
Innentől pedig már ismeritek a story-t, mert arról már korábban beszámoltam, hogy beszéltünk msn-en. :)

Na de.! A mai napról..
A levél után, amit írt, még volt 1-2 levélváltás, de aztán én azt javasoltam, hogy folytassuk a beszélgetést inkább msn-en.
Sok dologról beszéltünk.
Hogy kinek mennyi az átlaga, hogy kaptam egy figyelmeztetőt [erről majd később :P], hogy Ő mennyit dolgozik mostanában, meg ilyenek.

Aztán komolyabb témára váltottunk, mert egyszercsak 'kinyögte', hogy hiányzom Neki. Komolyan.
Én meg csak ültem és nem reagáltam rá semmit.
Csak próbáltam türtőztetni magam, hogy ne írjam le Neki rögtön, hogy Ő is nekem.
Mivel nem reagáltam semmit, 2 perc múlva azt kérdezte, hogy; "Megsértettelek most?" Kérdeztem Tőle, hogy ezzel? Aztán írtam, hogy nem, csak.. nem tudom, hogy mit reagáljak rá.
Később arra is rákérdeztem, hogy ha nem like-oltam volna a videót, amit kirakott, akkor nem is írt volna levelet és nem is beszéltünk volna? Erre azt felete, hogy de, biztosan, csak most szarul jött ki és hogy Ő keresett chat-en, de nem talált és csak utána írt levelet.
Hm.. a chat egy másik dolog, a lényeg az, hogy ott hiába keresett. :P
Miután tisztázódott ez a 'félreértés' vagy nem tudom mi, megkérdeztem Tőle, hogy mi a helyzet a barátnőjével? Röviden csak annyit felelt, hogy nincs.
Én; "Mi az, hogy nincs?"
Ő; "Nincs már barátnőm. Pár napja."
Én; "És miért nincs?"
Lehet, hogy nem illő dolog ennyit kérdezősködni, de most már elővigyázatos vagyok és tudni szeretnék mindent.. Vagy legalábbis sok mindent.
Ő; "Mert hülye volt. Meg feszült. Meg mindig veszekedtünk meg mittudomén. De szerinte ő nem volt hibás ő volt a tökély ő mindig jó. És ha nem neki van igaza, úgy csinálja, hogy neki legyen igaza."
Én; "És eleged lett és szakítottál?"
Ő; "Háát inkább közös."
Tulajdonképpen az egész beszélgetést leírhatnám, mert tele van fontos dolgokkal és kérdésekkel.

Amit most gondolok, az az, hogy jó, hogy beszéltünk egy kicsit "ilyen" dolgokról. Hogy Ő mit érez (?), hogy én mit érzek... Ugyanis megosztottam Vele néhány dolgot..
Hogy Ő is hiányzik nekem és hogy Neki fogalma sincs arról, hogy az elmúlt 2 hónapban mennyit gondoltam Rá!?
Meg, hogy megzavart azzal, hogy egyik nap felbukkant újra, aztán megint eltűnt.
Erre még Ő kérdezett rá, hogy "Én tűnök el?" És így folytatta; "Mindig kerestelek és vártam, hogy te is keresel-e"
Erre azt írtam, hogy arra hiába várt, mert én eldöntöttem magamban, hogy nem fogom keresni. Vagy legalábbis nem olyan "gyakran", mert hülyén vette volna ki magát, hogy Ő szakított velem, én meg "koslatok" utána.
Erre ilyet ír; "Nem hiszem."
Utána írtam Neki, hogy próbáltam elfogadni a helyzetet, mire Ő megkérdezte, hogy sikerült-e?
Írtam, hogy nem. Azt nem, hogy szakítottunk. És hogy az még pluszba megzavart, hogy néha beszéltünk.
Erre elkezdett bocsánatot kérni és olyat írt, hogy "Én kerestelek, mert jó volt veled lenni."
Ez a mondata kicsit felbosszantott, mert úgy éreztem, hogy ezzel azt akarja mondani, hogy én nem éreztem jól magam Vele. Pedig kurvára nem így van!

Most az zavar a legjobban, hogy nem tudtam "kiszedni" belőle, hogy miért mondta el, hogy hiányzom Neki. Illetve hogy ez Nála mit jelent?
Nem tudtam meg, hogy azok után, hogy szakítottak a barátnőjével, én pedig hiányzom Neki, akar-e tőlem ismét valamit?
És ez most napokig az agyamban fog motoszkálni..

Na most van az, hogy nem értek semmit.
És nem tudom, hogy örüljek-e!?

Sajna tényleg muszáj tanulnom, de ha tudok, jövök még és beszámolok mindenről, mert van miről!
 

Beszélünk.
Vééééééééééééégre. :D:D:D:D
És most olyan boldog vagyok. :))
Csak.. félek is, hogy nehogy nagyon beleéljem magam a "semmibe".. :(

Jézusom, tiszta görcs a gyomrom.
A fentvan. És most én is.
És.. nem ír. :'( És én se Neki. Pedig minden vágyam, hogy beszéljünk. Csak én nem is maradok sokáig, mert megyek le reggeliért a boltba.
áááá :'(
Remeg kezem-lábam. :S

Most is fentvan. :D:D:D:D És én megint nem megyek föl.. Mert tanulnom köll holnapra, meg..
szeretném, hogy hiányoljon..
Persze attól, hogy nem lát msn-en, még nem fogok hiányozni Neki, de... azért én reménykedek.. :)
Csak így olyan rossz. :(

áááááá fentvan!!!! Vééégre fentvan msn-en!
És nem tudom, hogy én is fölmennyek-e!? áh, nem fogok...
Muszáj törire tanulnom. :S
Csak annnnnnyira szeretnék beszélni Vele.... áááá :D:D:D nagyon nagyon..
De persze nem is biztos, hogy írna... Én nem írnék rá, az tuti.
Csak... olyan rossz, hogy Ő fentvan, én meg 'nem'.. :/

De legalább nem tiltott le (?) !!!!! :D:D:D:D:D:D:D
ajj de jóóóó :D:D:D

A mai horoszkópja:

"Csak egyszer szeretnél még valakit látni a múltadból, aki a mai napig nagyon sokat jelent. Sajnos elsodorta mellőled az élet, s nem úgy teljesedett ki a kapcsolat, ahogy azt te szeretted volna, de ettől függetlenül - vagy talán emiatt - nap mint nap gondolsz rá."

Ó, Istenem, add, hogy tényleg így van! [Leszámítva a mondat eleji 'csak egyszer'-t.]

[És én vagyok az a valaki...]

Jajjj ne.. :'(
F átírta a jelszavát facebook-on és emiatt nem fogok tudni felnézni.. És.. nem fogom tudni megnézni A adatlapját.
Neeeeeeee :'(
Így végképp nem fogok tudni Róla semmit. :'( És ebbe bele fogok őrülni. :((

A írt sms-t..
Most az egyszer nem jól időzített, mert pont akkor jött az üzenet, amikor indultunk át Anyáék szobájába megnézni az ajándékokat.
Képzelhetitek, milyen volt az ajándékozás előtt elolvasni az sms-ét.. Legszívesebben sírva fakadtam volna, mert..
Mert jól esett, hogy gondolt rám, ugyanakkor meg rohadt szar érzés volt arra gondolni, hogy már nem vagyunk együtt.
Kicsit "le is fagytam", miután átértünk a szobába, mert minden gondolatom A körül forgott.

És tudjátok mi az érdekes?
Hogy már napok óta abban bíztam, hogy írni fog.
Nem most, Karácsonykor, hanem valamikor "csak úgy"..
Ez most nagyon nevetségesen fog hangzani, de kedden megcsörrent a telefonom este [mert beállítottam, hogy szóljon az Üvöltő szelek előtt] és ahogy megszólalt, rögtön arra gondoltam, hogy A írt.. Illetve reménykedtem benne.
Aztán persze kiderült, hogy nem és annyira elszomorodtam.. :(

Most pedig az jár a fejemben, hogy ha felmentem volna msn-re [ugyanis A fentvolt/van], akkor biztos ott írt volna.
Csak mivel nem mentem - és nem is fogok mostanában, az biztos -, így sms-t írt.

Utána volt is 1-2 üzenet váltás, mert miután írtam Neki, hogy most az egyszer nem jól időzített, megkérdezte, hogy miket kaptam és miután beszámoltam Neki az ajándékaimról, én is rákérdeztem, hogy Neki mit hozott a Jézuska?
Ennyi.

És egy újabb marhaság, amin rohadtul nem kellene agyalnom;
írjak Neki a névnapján? Januárban?

Ja és persze a leglényegesebb kérdés: miért?
Miért írt nekem?
Talán mert még szokott rám gondolni?
Talán mert jóvá szerette volna tenni azt, amit velem tett?
Vagy csak szimplán kötelességének érezte?

Ó, elsem tudom mondani, hogy mennyire jó volt a tegnapi napom. :D:D:DD
Találkoztunk A-val és annyira jóóóó volt Vele, hogy nem is akartam hazajönni.. :Đ:$ Sétáltunk a városban, aztán átmentünk egy hídon [amin fél órát ácsorogtunk és "megvártuk", míg besötétedik :))], utána pedig beültünk egy bevásárlóközpontba és ott töltöttünk órákat együtt. :D
Annyira jó volt...
a karjaiban lenni, beszélgetni Vele, megölelni, megpuszilni...
:)))))
Aaaa és most annnnyira boldog vagyok. :Đ
Alig várom, hogy újra találkozzunk. :D

(2010.november 27. soha nem felejtelek el.)