Szar volt az éjszakám. Ugyanis megint órákig nem tudtam elaludni az állandó köhögésemtől. :(
Ez már a második - harmadik ilyen este és kezd nagyon elegem lenni belőle. Szinte percenként jön rám egy "inger", ami folyamatos köhögést idéz elő. És még csak a torkom se fáj, meg semmi. Csak szimplán köhögök egyfolytában. :|
A legjobb az egészben, hogy van itthon 4-féle (!!!) gyógyszer is, de ezek közül egyik sem használ túl sokat. :S Anya azt tanácsolta, hogy tegyek még 1 párnát a fejem alá, hátha az majd segít, de az sem ért semmit. Emiatt hajnalban kicsit vitatkoztunk is, mert elegem volt már az örökös forgolódásokból meg krákogásokból és kicsit ingerültebb voltam a kelleténél..
Nem volt nagy szóváltás, de Anyának biztos feltűnt, hogy k*rvára nem vagyok jókedvemben. :)
Ez az ingerült, szomorú hangulat később csak fokozódott, méghozzá olyannyira, hogy kis idő elteltével - mikor Anya visszament a szobájába - elkezdtem sírni is.
Mert az elmúlt hetekben annyira összejött minden rossz, hogy félek; lassan már nem tudok hova menekülni a gondok elől..
Mostanában itthon sem szeretek már lenni, mert itt is mindig van valami. Vagy épp Anyáék veszekednek napjában századszorra, vagy siránkozik valaki, vagy tönkremegy a mosógép..
Valami mindig van. És ez egyre jobban kiborít.
A másik dolog - amiről rohadtul nem kéne már írnom, de amíg nem vagyok túl rajta teljes mértékben, addig sajnos Titeket sem hagylak békén vele.. - A..
Próbálom túltenni magam rajta, tényleg! És most úgy érzem, hogy jó úton haladok, mert egyre erősebben érzem, hogy Miatta nem dőlt össze a világ. A világom.
Persze nehéz és rossz és fájdalmas, de MÉG Ő SEM ÉR ANNYIT, hogy Miatta mindent feladjak és eldobjak.
Azért mondjuk a szilveszter elég szar lesz..
Mert H-val beszéltünk róla, hogy megint tarthatnának házibulit és tök szuper lenne megint összekovácsolni azt a kis csapatot, amit legutóbb.
Én már el is képzeltem magamban, hogy milyen jó lesz ezúttal úgy ott lenni, hogy A-val együtt vagyunk..
[Sőt! Nem mi lettünk volna az egyetlen olyan pár, akik a buli "által" jöttek össze. Van egy srác meg egy csaj, akik szintén összejöttek a buli után nem sokkal.
Ők azóta is együtt vannak...]
Viszont így, hogy mi szakítottunk, semmi kedvem elmenni a bulira. Feltéve, ha lesz egyáltalán!?
Mert ha A nem is, de 1-2 olyan ember biztos ott lesz, aki tud arról, hogy volt köztünk valami. És már nincs..
És nem szeretnék az év utolsó napján is azon keseregni, hogy szakítottunk. Épp emiatt nem is vagyok "bulizós" kedvemben, így azt hiszem itthon leszek 31-én és valamivel elütöm majd az időt..
Ahogy figyeltem, túl sok jó filmre nem számíthatok a tv-ben, így majd bekészítek előre jópár dvd-t magamnak. :D:D
Egyébként meg ez a "szakítottunk" szó annyira nem helyes. Pontosabban annyira nem illik ide.. Mert csak Ő szakított.
Csak valahányszor erre gondolok, állandóan F és H jut eszembe. Mert az ő kapcsolatuk elején is voltak gondok.. F-nél körülbelül 1 hónap "kimaradás" volt és utána újra egymásra találtak P-vel és azóta is boldogok.
H-nál is volt pár hét szünet, de mióta megbeszélték F-el, ők is boldogok újra együtt. :)
És én rengetegszer gondoltam erre. A mai napig eszembejut, hogy talán pár hét alatt A is rájön, hogy nem döntött helyesen, amikor szakított velem..
Mert annyi mindent szerettem volna még..
Annyi mindent szerettem volna még átélni Vele, elmondani Neki..
Kezdve olyan zenéktől, amikben felfedezhető valamilyen magyar kifejezés [mert A-nak van egy olyan szokása, hogy külföldi számokban "keres" magyar szavakat/mondatokat], egészen a közös kürtőskalácsozáson át a jégkorcsolyázásig.
Mert A sokszor hangoztatta, hogy nagyon szeretne már korizni és miután én is "beadtam a derekam" - eleinte ugyanis nem volt túl sok kedvem hozzá, mivel nem tudok korizni :$ -, abban maradtunk, hogy ha megkapja a fizuját, elmegyünk.. Nem csak ketten, hanem a barátja is jött volna, mert mikor beszéltünk msn-en meg személyesen, ő is fölhozta..
De mindebből már úgysem lesz semmi. :'(
