[egy kicsi belőlem]

"Ne ragaszkodj semmihez és tiéd a világ."

Mintha az olyan könnyű volna... :-|

4

Az emberi jellemről

A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Mert ez a legközvetlenebb emberi tapasztalás, igen, a jellem maga az ember.
 S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevéssé rejtegetheti az ember, mint ahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.

"..Sok lökdösődő, bunkó ember..
Néha utálok közéjük tartozni."

És kurva szar, hogy hónapok óta nem tudok leülni blogolni. :(
Bevallom, volt, hogy eszembe sem jutott, mert mióta D-vel vagyok, szinte az egész világ megszűnt számomra. :$

És talán még most is alig bírom felfogni, hogy 5 hónapja Vele vagyok. (: Egy magas, helyes, kedves, vicces, figyelmes, odaadó, önzetlen, okos, erős, bátor, megértő és értelmes férfival (!!), aki mindig meg tud lepni a figyelmességével. És valahányszor találkozunk, vagy beszélünk telefonon, mindig érezteti velem, hogy mennyire szeret.
És ezt fel sem tudom fogni, mert nem tudom mivel érdemeltem ki!?
De nagyon hálás vagyok érte, mert D-nél jobb embert el sem tudnék képzelni magam mellé.
Egyszerűen szeretem. Tiszta szívből.

Most fejeztem be a Balaton-i beszámolót. De nem írtam még le mindent.
Például azt sem, hogy milyen jó érzés volt visszatérni Oda, ahol először találkoztunk D-vel. :)) A többiekkel is beszéltük, hogy 1 éve ilyenkor mindegyik fiú barátnő nélkül volt lent, most pedig amolyan "hatos randi" volt ez a 2 nap. :D
És iszonyat jól éreztem magam! :D Nagyon szeretem ezt a társaságot. :D Mindenki vicces és jófej, nagyon jó volt Velük lenni. :) F irigyelt is kicsit.. Sőőt, a mai napig irigyel, amiért én "bekerültem" ebbe a csapatba és sok időt töltök Velük. :)

Azért ez hihetetlen.. :)
Ha valaki 1 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy "1 év múlva ilyenkor ismét itt leszel, de nem családostul, hanem "D-stül" :P, nem hittem volna neki szerintem.. És nem feltétlen azért, mert ez olyan hűde elképzelhetetlen volt 1 évvel ezelőtt, hanem mert.. Mert nem szeretek ennyire előre tervezni. Ha össze is jöttünk volna még tavaly, nem biztos, hogy augusztusig együtt lettünk volna. De persze, ki tudja!? :)

A lényeg úgyis az, hogy eszméletlen boldog vagyok D-vel. :))) Imádok Vele lenni.
Szeretem, ahogy nevet.
Szeretem, ahogy rám néz.
Szeretem, amikor hallom a hangját a telefonban.
Szeretem, amikor ül a megszokott tali-helyen és rám vár..
Szeretem, ha megnevettet.
Szeretem, hogy jól érzi magát velem.
Szeretem, hogy okos és vicces.
Szeretem, hogy tud főzni.
Szeretem megölelni.
Szeretem szagolgatni.
Szeretem megpuszilni a nyakát.
Szeretem nézni. :)
Nézni, miközben kézenfogva sétálunk,
Nézni, miközben cigizik,
Nézni, miközben alszik.
Nézni csak úgy.. Bármit is csinál. :)

Például, hogy nagyon ügyes vagyooook, mert tudok uralkodni magamon és már jó ideje nem nézegetem A adatlapját. !!!
Nem kell kinevetni, ez igenis nagy szó. Nagyon nagy, főleg azok után, hogy az utóbbi időben nem telik el nap anélkül, hogy ne jutna eszembe.. De én ennek ellenére is tudok uralkodni magamon és megtudom csinálni, hogy NE nézzek utána, hogy mi van vele mostanában.

Egyébként már várom, hogy mikor bukkan fel megint..
Biztos az lesz az első megjegyzése, hogy én mennyire szarok rá és hogy engem nem is érdekel, hogy mi van vele. Meg hogy legutóbb is ő keresett engem..
Igen, így van!
Nem kerestem, mert nem érdekel már annyira, hogy mi van vele. És túl sok közöm sincs hozzá.
Tudom én, hogy folyton ő keresett engem.. Én szándékosan nem írogattam neki msn-en. Amikor írtam, kb szart a fejemre. Vagy ha épp méltóztatott 1-2 tőmondatnál többet is írni, akkor veszekedtünk. Vagy írt valami félreérthetőt, ami után megint más szemmel néztem rá..
Hát köszönöm nem. :D Nekem nincs szükségem már ezekre. Bőven eleget szenvedtem [és szenvedek a mai napig is] miatta.
És most már végérvényesen elegem lett.
Nem érdekel már, hogy mit gondol rólam. És az sem, hogy épp hol van, mit csinál vagy hogy kivel csinálja!?
Leszarom, ha jóban van az exével, vagy összejöttek századszorra is.
Én nem leszek olyan, hogy írogatok neki és állandóan a sarkában vagyok.
Vegye csak tudomásul, hogy ha barátnőként nem kellettem neki, akkor más formában sem kap meg. :)))
Igyekszem szép lassan eltűnni az életéből..!

Ijesztő, hogy mennyi dalszöveg tükrözi pontosan azt, amit érzek. Szó szerint olyan dolgokat énekelnek meg egyesek, amiket akár én is mondhatnék..
Íme néhány ilyen dalszöveg-részlet a Children of Distance-től;

"..Erősnek mutatom magam, de mikor nem lát senki könnyezek a szobám mélyén éjnek éjén a sötétben.."
[...]
"A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn"
[...]
"..Azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm, pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm"
[...]
"Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket, látni akartam ismét szemedben a fényeket"
[...]
"Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra, akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra, de Téged nem érdekel, amit érzek.."
[...]
"Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék, de csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék, hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám és így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám.."

/Búcsúlevél/

"Az Ő nevét lehetett hallani minden mondatomban"
[...]
"Nem akartam, hogy belém láss, de most rávisz a kényszer..."
[...]
"Minden egyes éjszaka bőgtem, mint egy ökör, elegem volt már abból, hogy én voltam a szemetesvödör, amibe beledobhattál bármit, mondhattál rá bármit..

Hozzám mindig jöhettek, hisz vigasztaltam bárkit,
de én nem kaptam ezt vissza..
Mikor rám szakadt az égbolt, mindenki csak basztatott és rosszabb lett, mint volt.."

/A karjaidban meghalni/

"Szemtől szembe elmondani nem merted, így tessék; elmondok most mindent, bár tudom ezt nem akarod.."
[...]
"Én mindig Téged akartalak, de rájöttem, hogy így nem.
Csak azt akartam, Te is tudd, nem tűnt el nyom nélkül; a seb, amit Te okoztál majd megöl engem végül."
[...]
"..Sírtam egész este, könnyektől fájt a fejem, megoldást álmaimban kerestem.."

/Gyűlöllek/

"Betelt 100 lapom, hogy leírtam bánatom"

/Kedves Naplóm/

"Vajon számít-e rám valaki? Vajon lesz-e, kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?"
[...]
"...De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek.
Nem maradt már semmi, csak egy ének, fel az égnek!
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok Rád. Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.."
[...]
"Szívem mélyén, magam mögött hagynám ezt a világot.."
[...]
"Így az idő távlatából már minden másképp fest"
[...]
"Éltem halálomig, de végig ember voltam, aki mindig csak álmodik."

/Emlékezz rám/

"..Mert a magány most az életed és erről szólnak napjaid"
[...]
"Éjszakákat sírtam át egyedül és gyáván, s könnyeimmel küszködtem más mosolyát látván"
[...]
"..Mert eltűnik a bánat, ha minden nap kisírod"
[...]
"Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik, csak egy hegyes karó, ami szúr szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát, család, vagy más,
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged, mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek, így a magány könnyek hadán talál rád, talán végleg."
[...]
"Sírni valakiért, sírni valami miatt.."
[...]
"Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az ég, akkor elszürkül a világ, akkor fakó, ami szép.
És ha nehéz szívvel fekszel, megváltoztathatatlan, hogy meglátszik majd reggel, hiába takar paplan..
Hiába menekülsz a sok nyomasztó gond elől, ha a bánat megtalál; így kap el és megöl."
[...]
"Ha könnyeid hullanak, a színes világ kifakul"
[...]
"Ha mégis nagy bánat ér és a könnyeid potyognak,
hát sírd csak ki magadat és hidd el; jobb lesz holnap!"

/Ha sírsz/

"Mint egy madár a levegőben, úgy szárnyaltam én is, nem hittem volna, hogy egyszer majd.. de akkor mégis.."
[...]
"Elmúltak a szép idők, most a magány, ami fertőz."
[...]
"Mikor velem voltál minden jó volt, minden szép és tiszta, de beborult az ég.."
[...]
"Könnyű kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét.
Eddig utánad futottam, most meg előled menekülhetek. Az emlékedet temetném, de minden reggel sírva ébredek."
[...]
"Aludjunk el együtt, remélem egyedül kelek fel,
Ha nem leszel mellettem, talán szebb lesz majd a reggel."

/Te vagy az, te voltál/

Nem hagytam ám annyiban azt sem, hogy H eltitkolta előlem ezt a dolgot. Tegnap úgy alakult, hogy tudtunk sétálni egy nagyot a jó időben és akkor rátértem erre a témára.
Elmondtam neki, hogy nem esett jól, hogy nem mondta el és megkérdeztem még egyszer, hogy tulajdonképpen miért is történt ez így?
Mire azt felelte, hogy "már el volt döntve [azaz én már eldöntöttem], hogy mi lesz és nem akartam bekavarni ezzel".
Én meg közbevágtam és nyomatékosan a tudtára adtam, hogy nem, nem volt eldöntve, mert én addig a napig folyamatosan azon agyaltam, hogy mit csináljak!?
Írjak-e Neki? Ha igen, akkor mikor és mit? Megemlítsem-e Neki ezt meg azt, amikor beszélünk?
És még sorolhatnám az ilyen dolgokat..

Szóval a lényeg, hogy én addig a napig nem voltam képes eldönteni, hogy mit kezdjek az A és a közöttem levő kapcsolattal!?
Mert mindig történt valami, ami megváltoztatta a döntésemet és így állandóan "visszatáncoltam" az eredetileg felállított tervhez.

A H által elmondott dolog viszont egyértelmű döntést váltott ki belőlem, ami már nem fog megváltozni.
Most már tényleg biztos vagyok abban, hogy az a helyes döntés, ha nem beszélek többet A-val.
Ha nincs köztünk semmiféle kapcsolat, még beszélőviszony sem.
Nekem ez lesz a legjobb.

Az pedig, hogy Neki mi a legjobb, már nem érdekel. Elegem van abból, hogy folyton az Ő érdekeit tartsam szem előtt.
De kívánom, hogy valamikor döbbenjen rá, hogy nagyon nagy hiba volt, hogy így bánt velem.
Azt szeretném, ha Neki is fájna, nem csak nekem...

jóéjt.

"Amikor várod, hogy rád írjon... de nem ír.
Amikor várod, hogy jöjjön... de nem jön.
Mikor várod, hogy láthasd... de nem láthatod.
Amikor elakarod végre felejteni, de csak rá tudsz gondolni..
Amikor meglátod mással és azt mondod; 'Már nem érdekel'... De otthon mégsem bírod ki sírás nélkül.
Őrülten, tiszta szívből szeretni valakit... aki nem viszonozza az érzelmeinket.
Tudni, hogy talán soha nem lehet a miénk, de valami mégis köt hozzá..
Ez az igazi, önzetlen szeretet."

És én így érzek?
Mert már magam sem tudom.. :(

Most legszívesebben kocsiba pattannék és elautóznék valahova egy totál üres és nagyon hosszú úton.
Csak mennék, mennék.. Magam sem tudom, hogy hova, csak el valahova.
Jól kiszellőztetném a fejem és üvöltetném Celine Dion-tól az 'I drove all night'-ot.

Igen. Szabadon autózni de jó is lenne most..
Vagy legalább szabadnak lenni egy kicsit.

ajj, nagyon nem jó..
Kezdek megint... megint.. ajj le se akarom írni, mert nem jó, hogy így van. :s

Kezdek megint sokat gondolni A-ra.. :( És most úgy érzem, hogy "nem vagyok jól". Hogy nem tudom elfogadni, hogy nem kezdtük újra. :(
De neeee! Ezt nee. :( Nem jó ez így... És én ezt nagyon jól tudom. Csak.. nem könnyű.
Rohadtul nem könnyű túllépni Rajta, főleg azok után, hogy sokszor olyan dolgokat csinál, amikből én azt hiszem, hogy érdemes még reménykednem.. :s Pedig nem.!

Például az is milyen volt már múltkor, hogy a szombati beszélgetésünk után írt nekem sms-t hétfőn is, kedden is és szerdán is!?!?
Ez... furcsa. Mert ez azt jelenti, hogy érdekli, hogy mi van velem.. nem? Tehát akkor nem az van, hogy nem érez irántam semmit.. nem?
Vagy igen? De közbe meg tartani akarja a kapcsolatot? Vagy miiii? 
ajj de tanácstalan vagyok..

Jó, mondjuk tudom én, hogy nincs értelme reménykedni..
Már csak azért se, mert.. ha megváltozna a véleménye, lehet, hogy nekem kellene "elhajtani" Őt.. És megmondani Neki, hogy ez nem így megy.. Hogy akkor kezdjük újra, amikor Ő akarja..
Már csak azért is, mert megérdemelné, hogy most Ő essen pofára.. Kiváncsi vagyok, mit érezne, ha Ő szeretne újra velem lenni és én azt mondanám Neki, hogy én már nem így szeretném.. És hogy már túlléptem rajta, felejtsen el.. stb.
De én erre úgyis képtelen lennék! Mert ha én is Vele akarok lenni, akkor nem leszek hülye és nem fogom lekoptatni.. Azzal basszus magamnak is rosszat tennék..!

De persze ez a veszély nem fenyeget.. :s

Viszont..
Van egy dolog, ami egy ideje már a fejemben van és próbálom megvalósítani. Nem tudom, sikerül-e, mert jobban belegondolva pont az előbb leírtakat eredményezné.. :s Szóval lehet, hogy hülyeség.. :s
Arról van szó, hogy most arra próbálok törekedni, hogy bebizonyítsam A-nak, hogy igenis rosszul döntött, mikor szakított velem.. Meg akkor is, mikor nem kezdte újra velem..
Szóval azt szeretném, hogy hiányozzak Neki.. :$
Hogy legalább annyi dologról jussak eszébe, ahányról Ő jut az én eszembe.
Hogy másoknak is beszéljen rólam.
Hogy érdekelje, hogy mi van velem!?
És hogy vágyjon arra, hogy velem beszélhessen és hogy velem legyen... :$:$:$

Tudom, nagy kérés. Nagyon nagy..
De annyira jó lenne újra boldognak lenni! :'(

ajjj, Istenem.. Annyira utálom ezt a helyzetet. :(
Hogy most képbe jött az együtt alvás kérdése és egyszerűen nem tudjuk megoldani.. :s

Gondolkodtam és arra jutottam, hogy talán az lesz a legjobb, ha nem kezdjük újra. :(
Bármennyire is szeretném az ellenkezőjét, sajnos nem fog menni. :( Én nem vállalom azt a kockázatot, hogy mégiscsak megpróbáljuk és "teszteljük", hogy egyáltalán eljutnánk-e odáig, aztán meg szakítanánk, mert nem tudtuk megoldani, hogy együtt legyünk este is..
Borzasztó lenne megint ugyanazt átélni, mint decemberben. Sőt, ezúttal még borzasztóbb lenne, mert nem csak egy másfél hetes kapcsolat érne véget.

Ma majdnem nekiálltam egy "mellette-ellene" listának, de amint az "ellene" oldalra néztem, rádöbbentem, hogy oda több dolgot tudnék írni.. Azokat, amikről tegnap beszéltem.

Szóval akármennyire fáj és akármennyire A-val szeretnék lenni, muszáj a legjobb belátás[om] szerint dönteni és az alapján ennek a kapcsolatnak most nem jött el a folytatása.
Direkt írtam így - hogy most nem -, mert van bennem egy gondolat, amely arra enged következtetni, hogy talán évek múlva újra egymáshoz sodor minket az élet... !?
És talán akkor ott lesz a megfelelő idő, és ott lesz a lehetőség az együtt alvásra, és akkor talán boldogok lehetünk együtt sokáig..
Ki tudja!?
Bármi előfordulhat.. És hiszem, hogy tényleg így van.

Én még nem zártam le teljesen és tényleg úgy gondolom, hogy nekünk még lehet közös jövőnk.
De nem most. :'(

Beszéltem H-val.
Ezekről a dolgokról. 2 hónapra visszamenőleg is.
Ma jött el az a pillanat, amikor már nem bírtam tovább magamban tartani és muszáj volt elmondanom valakinek mindazt, amit eddig átéltem és átélek.
Sokat beszéltünk, mert mostanában H-nak is van egy csomó megosztanivalója és mivel ő nem tudja magában tartani, velem beszélte meg. :) [Mivel F most beteg, így vele csak levélben tudja közölni a dolgait/érzéseit.]
Még tudtunk volna dumálni órákon át.
De a lényeg most az, hogy neki mi a véleménye a tegnap [meg az azelőtt] történtekről!?
Igazából ő sem tud kiigazodni A-n - ahogy én sem :S -, de azt mondta, hogy ő már akkor "letett" Róla, amikor kiderült, hogy az irántam érzett "dolog" csak valami fellángolás volt a részéről.
Erre most meg hiányzom Neki...
Pár nappal azután, hogy ismét (!!!) szakított az exével. Immáron sokadszorra. (!)
H azt mondta, hogy nem akarja, hogy A játsszon velem és nem akar rosszat, de szerinte jobb lenne, ha túltenném magam rajta.
Sokszor elmondtam neki az együtt töltött délután alkalmával, hogy nem azzal van a "gond", hogy nem tudom túltenni magam A-n, hanem azzal, hogy nem is akarom!
Így meg aztán, hogy tegnap azt mondta, hogy hiányzom Neki, végképp nem.. :'(

Csak olyan rohadtul idegesít, hogy nem tudom, hogy milyen értelemben hiányzom Neki?
H is mondta, hogy - magából kiindulva - tudja, hogy A hiányolhat barátként és hiányolhat barátnőként is. És nem mindegy ám, hogy ezesetben melyikről van szó!?

És most pár napig muszáj türelmesnek lennem, amíg nem beszélünk. Addig legalább én is rendbe teszem magamban, hogy én mit szeretnék?
Csak úgy nehéz "tervezni" a folytatást, ha nem tudom, hogy A mit érez és mit gondol?
ajj, basszus.. a legjobb az lenne, ha találkoznánk.. Annyira rég láttam.. :(
És ha szemtől szemben beszélnénk meg a dolgainkat, legalább mindketten választ kapnánk a kérdéseinkre..

Hogy a picsába képesek a pasik úgy intézni a szerelmi ügyeiket, hogy mindig a lányok érezzék magukat hibásnak??
Mert, ha máshoz nem, ehhez nagyon nagy érzékük van...

De most nem ezt akartam.!
Hanem azt, hogy miután 1 órán keresztül vártam A válaszára - hiába -, úgy köszöntem el Tőle, hogy "Jó volt beszélni.. szia"
Aztán elmentem meglátogatni H-t, mert szegénynek dobhártya gyulladása van/volt és hamár "arra jártam", vittem neki néhány füzetet, hogy ne legyen nagyon lemaradva. :) Jókat beszélgettünk - már amennyire az öccse jelenlétében lehetett :P - és szokás szerint most is voltak nagy röhögések. :D:D:D Azt hiszem, sikerült egy időre elfeledtetnem vele, hogy fáj a füle. :))
Sőt, én magam is elfelejtettem egy kis időre a délelőtt történteket.
De aztán jött a hazaút..
Aholis megpillantottam azt a boltot, ahol együtt voltunk a buli napján.
Ahova hirtelen felindulásból vitt magával, hogy vegyünk cigit 1-2 embernek.
És ahova úgy mentünk, hogy átkarolt..
És ahova a sötétben csak mi ketten mentünk..
És...
annyira hiányzik. :'(
Egyszerűen képtelen vagyok Rá huzamosabb ideig haragudni. Mert mindig eszembe jutnak az együtt töltött napok.. Amikor olyan boldog voltam Vele..

Na de.!
Oda szerettem volna kilyukadni, hogy miután hazaértem, felnéztem msn-re. És fentvolt. Még mindig. [Nem is értem... az egy dolog, hogy nem dolgozik, de pl a csaja?? Vagy.. áhh nemtudom! Csak fura. :S]
És nem csak fentvolt, de írt is. 14:44-kor, ezt: "Szija Neharagudj de aludtam és este nem kapcsoltapemm ki a g" [???]
Ennyi. Mégcsak lesem tudta írni normálisan.. pf
Lényegtelen.
Aztán egy keveset még fentvoltam, de baszott írni. Hogy "na szija, bocsi mégegyszer" vagy valami..
Ja és! Bejelölt facebook-on. Aminek nem tudom, hogy van-e jelentősége!? [Hülye kérdés, mert persze, hogy van! Erre várok napok óta....]
És így már nem is akarok annyira törlődni.. Mert egyébként nem leszek fent sokáig.
Ugyanis csak H miatt regisztráltam, mivel a költözés miatt egy [jó]darabig nem lesz netük és csak facebook-on tudunk beszélni.
Erre most A bejelöl.. És.. én így már szivesen fentmaradnék.. Hogy lássam, mi minden történik Vele!? És hogy Ő is lássa, hogy velem mi a helyzet..
Szóval hogy maradjon fent köztünk valami kapcsolat..

A mai nap után nem írok Neki többször msn-en. Legalábbis a közeljövőben biztos nem.
Viszont hogy a névnapi sms-sel mi legyen...!? Nem tudom. Direkt azért terveztem, hogy írok majd Neki, hogy tudja; gondolok Rá és nem felejtettem el, hogy aznap van.
De most tanácstalan vagyok.

Egyébként miután hazaértem, F-el még elmentünk a boltba és beszélgettünk..
Nagyon kicsin múlt, hogy ne mondjam el neki a dolgokat.. De aztán számoltam 3-ig és inkább úgy döntöttem, hogy nem.. jobb, ha megtartom őket magamnak.
Az mondjuk elég szar helyzet volt, mikor felmentem msn-re és ő is, meg Anya is látta, hogy A írt. Rögtön kérdezték, hogy mit írt, de én leráztam őket annyival, hogy "nem lényeg.."
Utána nem is kérdezősködtek.
Talán tényleg ennyire nem érdekli őket?

Ijesztő, hogy a környezetem mennyire nincs tisztában azzal, hogy mi van velem!? De olyan szinten nem, hogy... az már tényleg felfoghatatlan.. :o
Ezek szerint nagyon jól leplezek mindent. (?) :)

Állítom, hogy mindenki azt gondolja, hogy már rééég túlvagyok A-n.. Hogy már 1 héttel a történtek után minden rendben volt.
Pedig rohadtul nem így van! És ha ők ezt tudnák, nem is értenék meg, az tuti.. Vagy nem is tudom, csak..
Ez a helyzet nagyon érdekes.

Az, hogy a hozzád legközelebb álló emberek 'semmit' nem tudnak Rólad.
Azt hiszem, az elmúlt 3-4 év után simán elmondhatom, hogy nagyon kifinomult a titkolózási képességem. Vagy titoktartási képességem. Vagy egyszerűen csak a "magamba-folytás".
Hiszen a mai napig van egy csomó olyan dolog, amit anélkül éltem át, hogy "bárki" is tudott volna róla..
Sőt! Van olyan is, amiről még TI sem tudtok! :P De az nem olyan lényeges.

Csak ha jobban belegondolok..
Ez nem csak azt jelenti, hogy "ügyesen tartom meg magamnak a titkaimat", hanem azt is, hogy a környezetem nem figyel rám eléggé.. Mert ha jobban figyelnének és többet foglalkoznának velem, feltűnne nekik, hogy valami a mai napig nincs rendben velem.

És állítom, hogy az a köhögős betegségem sem valami egyszerű megfázás/nátha, vagy ilyesmi volt.
Már hetek [hónapok?] óta leakarom írni ide, hogy szerintem lelki okai is voltak annak a betegségnek.
Mert a szakításkor olyannyira legyengült a szervezetem, hogy nem tudta 1 hét alatt kikúrálni magát. Meg én sem "akartam" meggyógyulni, mert abban az időszakban teljesen más dolgok körül forogtak a gondolataim..
Az érdekes az, hogy később az is feltűnt, hogy ha A-ra gondoltam, rámjött a köhögés. Ijesztő volt, mert néha tényleg úgy éreztem, hogy a fizikai betegségnek köze van a lelkihez. :O

ohh, és ha már A-nál tartunk; megint (!!!) Vele álmodtam. Pontosabban fogalmazva benne volt az álmomban. De most nem csak rajta volt a hangsúly, hanem a barátján is. Most ugyanis neki nagyobb jelentősége volt.
Sajna részletekre nem emlékszem, inkább csak 1-2 kép villan fel előttem, amiben M-el egy lakásba megyünk és beszélgetünk közben.
Talán mintha megszerette volna mutatni nekem a lakását? ... Vagy valami ilyesmi.... :S gondolom.
Aztán egyszercsak A is feltűnik.. ennyi.

De komolyan mondom, mikor esténként/hajnalonként felkelek, néha nem tudom eldönteni, hogy ez most álom volt, vagy csak valami képzelődés?
Mondjuk ez a "mai" biztos nem képzelődés volt, de akkor is érdekes, hogy néhány 'kép' ennyire megtudja zavarni az ember gondolatait.

"Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe mondani, ÁM sokkal értékesebb a szemébe mondani?"

"Tudod-e, hogyha valamit becsületesen, a szívedből kérsz, az a kérésed teljesül?"

"Tudod-e, hogy a 3 legnehezebben kimondható szó a 'Szeretlek!', 'Bocsáss meg!', és 'Kérlek, segíts!'?"

Azt hiszem, mindhárom nagyon elgondolkodtató..

A kiemelt mondatot NEKED küldeném.
Bár felesleges, hiszen úgyis tudod..

 

Mégiscsak ide tudtam jönni, mivel mostanra minden vendég elment.
Sőt! EGGYESEK a kelleténél korábban mentek el, úgy érzem.. Eleve később jöttek és mikor elkezdtek készülődni, én szó szerint ledöbbentem. És értetlenül álltam az indulásuk előtt, mivel máskor 8-ig itt vannak. Most meg..
Jöttek, ajándékoztak, ettek-ittak és el is mentek.
Kicsit rosszul esett. :(
Márcsak azért is, mert a fiúkkal épp egy nagyon jó beszélgetés közepén tartottunk. És Apa ekkor jött be a szobába és kérdezte, hogy a fiúk maradnak-e még!? Mi pedig néztünk értelmesen, mert nem tudtuk, hogy Apa miért kérdez ilyet? pf. :P

Egyébként délelőtt nagyon írhatnékom volt, mert este volt időm gondolkodni.
Illetve nem is gondolkodni, hanem 'gondolni'. A kettő nem ugyanaz!
Szóval, sok mindenre gondoltam hajnalban.
A-ra leginkább..
Meg arra, hogy senki sem tud róla, hogy írt tegnap. És nem is tervezem, hogy elmondom "bárkinek is".
Egyenlőre ez maradjon csak titok.
Így lesz a legjobb.
Bár jó volna másnak is kikérni a véleményét erről az egészről, csak félek, hogy mindenki ugyanazt mondja majd; hogy ez nem jelent semmit. Ahogy házisárkány is mondta: "nem jelent többet annál, ami". És ez annyira elkeserít. :'(

És tudjátok mi a legdurvább?
Hogy mikor hajnalban felkeltem és benyomtam a rádiót, ez ment.
:'(

Még jó, hogy blogolásnál nem kell leírnom a dátumot, meg az időt, amikor írok. Ha [még mindig] kézzel írt naplót vezetnék, ott már bizony erről is gondoskodnom kéne, ami nem lenne túl jó, mert lehet, hogy akkor naponta 3-4 bejegyzést is készítenék, attól függően, hogy mikor hogy érzem magam!?
Lényegtelen.
Most azzal a céllal kezdtem neki az írásnak, hogy elmeséljem, rohadtul nem tudom túltenni magam A-n és a történteken néhány nap alatt. Persze ezt nem is állítottam soha, de a tegnap után tényleg bíztam benne, hogy a továbbiakban kicsit könnyebb lesz.
Tévedtem.
Már a nap végén ismét Rá gondoltam és most nem is akármiért.
Apa ugyanis "meglátogatott" hajvasalás közben és miután elejtett 1-2 mondatot azzal kapcsolatban, hogy "hova szépülök", megkérdezte, hogy megvan-e még a barátom?
Miután válaszoltam, hogy nincs, elkezdett kicsit nevetni [gondolom nem ezt a választ várta] és azt kérdezte, hogy 'Ennyi volt?' Mondtam neki, hogy nem rajtam múlt..
Erre ő rákérdezett, hogy a fiú megmondta, hogy nem akar már járni velem? Az én válaszom a következő volt; 'Nem, nem megmondta, hanem leírta sms-ben..'
Rövid hallgatás után Apa ezzel a mondattal zárta le a beszélgetést; 'Akkor mennyen a picsába... mi?'
Szerencsére már túlvoltam azon a szakaszon, hogy rögtön kicsorduljon a könnyem, amikor csak szóbajön, vagy eszembejut, így szerencsére nem sírtam el magam Apa előtt, de szar érzés volt elmondani neki a történteket.
És tegnap óta eszembejutott, hogy nemcsak V és D nem tud az egészről [még mindig!] semmit, hanem A se [egy lány a suliból, akivel sokszor gitár-duóztam együtt].
És nem akarom elmondani nekik.. Mert kurvaszar visszagondolni rá és hosszasan ecsetelni a többieknek. :'(
 

Csak hogy a mai napról is tegyek említést; nem is volt olyan rossz szombaton suliba menni. :P
Eleinte persze semmi kedvem nem volt az egészhez - márcsak azért sem, mert általában ilyen helyzetben mindig úgy intézzük, hogy ne kelljen bemenni -, de a rövidített órák és szünetek miatt hamar eltelt a nap. :))
A suliban mondjuk nem mindig tűnt úgy, hogy hamar telnek az órák..
Rajzon például zenét hallgattam és firkálgattam a szokásos kis virág motívumot [mert mást nem tudok] egy lapra, de mindezek ellenére ugyanúgy A járt a fejemben. Meg egy csomó olyan dolog, amit még le sem írtam ide. [Nyugi, valamikor sor kerül rá, mert azok a dolgok újabb dolgokat vetnek fel. vagymi]
Ja és persze a "legfontosabb"...
az, hogy ma lennénk 2 hetesek. Na, ez az a gondolat, ami egész délelőttre megadta a melankólikus és szomorkás hangulatot.

áhh, annyira rossz, hogy nem tudom kiverni a fejemből!
Egyszerűen hiányzik!

És ezellen egyenlőre nem tudok semmit tenni. :(
Mert ha arra gondolok, hogy nem jó, hogy Rá gondolok, akkor is Rá gondolok..
Értitek?

Azt hiszem, a következő az lesz, hogy listát írok mindarról, amiről Ő jut eszembe..

Most nem megy a címadás..
Gondoltam rá, hogy most is 'szemétláda' lesz, de mostanra kicsit tisztábban látok és rájöttem, hogy nem [csak?] Ő a szemétláda..

Tegnap mégiscsak beszéltünk msn-en, bár A-nak kellett egy óra ahoz, hogy egyáltalán válaszra méltassa magát. Miután leírtam Neki, amit gondoltam és éreztem, az volt a válasza, hogy mindenben igazam van és Ő egy bunkó paraszt volt és sajnálja, ne haragudjak..
Ezután rögtön megkérdeztem Tőle, hogy nem akarja-e esetleg megmagyarázni, de Ő azzal jött, hogy nem tudja megmagyarázni.
ajj, várjatok.. Azt még itt le sem írtam, hogy az sms után [amit kedd 4-kor írtam Neki], írtam msn-en is néhány sort.
Íme; "szia, mi van Veled? ma nem is beszéltünk és már kezdek aggódni :$ ha ezt elolvasod még ma, légyszives írj egy sms-t akármilyen késő van. Szeretném tudni, hogy minden rendben van-e!? aludj jól, puszi! (K)"

Ezek után jött az Ő üzenete hajnalban, de innen már Ti is tudjátok..
A legérdekesebb az egészben, hogy állítása szerint Ő ezt meg se kapta, tehát az sms-t, amit fél 1-kor írt, az én délutáni üzenetem válaszaként írta.

Lényegtelen.. azt akarom már percek óta megfogalmazni valahogy, hogy tegnap A elmondta, hogy annak ellenére, hogy az 'ideálja' vagyok és jól érezte magát velem, mert jó volt velem lenni, beszélgetni.. stb.
Mindezek ellenére azért szakított, mert a volt barátnőjébe szerelmes.
Joggal felmerülhet bennetek a kérdés - ahogy bennem is felmerült -, hogy ha tudja, hogy még mindig őt szereti, akkor miért hülyít más lányt??
Erre azt felelte, hogy nem hülyítés volt, mert akkor tényleg úgy érezte, hogy már elfelejtette az exét és már nem szereti..
De egyik pillanatról a másikra ez az érzés megváltozott.

És ez az, ami engem azóta sem hagy nyugodni.

Hogy miért történhet meg egy ilyen dolog  egyik percről a másikra?
Miért érzi úgy az ember egyszer azt, hogy találkozott egy különleges lánnyal, akivel azelőtt soha, aztán másnap meg úgy elfelejti, mintha nem is lett volna, mert ismét az előző barátnőjére gondol?
Miért nem tudjuk irányítani az érzéseinket?

És miért gondoltam azt, hogy A az a fiú, akire mindig is vártam?
hogy
Ő az, aki törődik velem,
Ő az, akit érdekelnek a gondjaim, az érzéseim, a családom,
Ő az, aki érezteti velem, hogy fontos vagyok Neki
Ő az, aki sokszor megnevettet,
aki folyton azt hajtogatja, mikor napok eltelte után ismét találkozunk, hogy mennyire hiányoztam Neki..
És Ő az, aki azt kérdezi tőlem, hogy "Hogy tud az ember ennyire ragaszkodni valakihez?"

Aztán kiderül, hogy mindez csak valami idióta, felfoghatatlan, érthetetlen, rövid ideig tartó fellángolás volt.

És itt véget is ér minden.
Megszűnnek a jóéjt sms-ek, a hosszú percekig tartó telefonhívások, az msn-ezések, a találkozások, az ölelések, a csókok és az együtt töltött órák is...
Csak épp a hiánya nem ér véget. Mert az egyre erősebb és gyötrőbb lesz.

És ha arra a rövid kis időre gondolok, ami alatt rengeteg dolgon keresztülmentünk és amialatt megismertem,
rájövök, hogy mégsem ismerem..
És mégsem mentünk keresztül sok dolgon, mert az egész nem tartott tovább 10-11 napnál.
És én ennek ellenére úgy szenvedek, mintha hónapokig, vagy akár évekig lettünk volna együtt.

Talán azért fáj ennyire, mert tényleg elhittem, hogy sokáig fog tartani ez a kapcsolat.
Tényleg elhittem, hogy létezhet olyan ember, akinek végre én számítok sokat és aki minden öleléskor ugyanúgy azt érzi, amit én; hogy soha többé nem akar elengedni..

És annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy az Ő érzései miatt lett vége, mégis magamban keresem a hibát.
Hogy hol rontottam el?

Soha többé nem akarok senkit közel engedni magamhoz.
Épp ez az, amitől mindig is féltem. Mert ha valakit közel engedsz magadhoz, akkor ő sokkal nagyobb fájdalmat tud okozni, mint az, akihez nem ragaszkodsz annyira.

És a végén nem marad más, csak a szenvedés.
Meg a gyötrő fájdalom, a hiány és a tudat, hogy az élet ugyanúgy megy tovább..


Most még borzasztóbban érzem magam, mint akkor, amikor azért szenvedtem, mert a fiú, aki tetszett, mással járt, vagy nem vett észre, vagy egyszerűen csak élt és nem is tudta, hogy van egy ember, aki mindent eldobna azért, hogy vele lehessen..
És ha ez eszembejut, akkor azt érzem, hogy többé nem is kell senkit közel engednem magamhoz, mert úgyis csak szenvedés lesz a vége. Ha pedig így is - úgy is szenvedek, akkor inkább a "kevésbé" fájdalmasat választom..

Úgyhogy ne haragudj H, de a kérésednek, miszerint; "emiatt ne menjen el a "kedved" azért más fiúktól", nem tudok eleget tenni..

Egyenlőre maradok a magányos életmódnál. Ahoz már úgyis hozzászoktam az évek alatt.

Mondtam már, hogy nem szeretem azt a sztereotípiát, miszerint a nőkön nem lehet kiigazodni?
Legfőképpen azért, mert nem így van! És ezt most nem azért mondom, mert én is nő vagyok, hanem azért, mert épp az ellenkező nemre igaz a feltevés!

Vagy csak szimplán én vagyok hülye?

A tegnap este - mikor beszéltünk telefonon -, azt mondta, hogy este még ír sms-t [ahogy szokott is minden este :))].
De végül nem írt. És nem tudom, miért!?
Persze több oka is lehet, én a legvalószínűbbnek azt tartom, hogy későn ért haza és nem akart 'felkelteni'.
Nem is voltam Rá mérges emiatt, csak nem értettem a dolgot.. De úgy voltam vele, hogy majd ma úgyis megtudom, HA beszélünk. Erősen kiemelve a HA, ugyanis lassan vége a napnak és még egy szót sem beszéltünk. Én már írtam Neki egy sms-t 4-kor, hogy mi van Vele, de nem válaszolt..
És ez kezd idegesíteni.
Leginkább az zavar, hogy nem tudom, hogy mi van Vele!?
Azt meg képtelen vagyok elhinni, hogy annyira elfoglalt lenne, hogy egy rohadt sms-t sem tud írni..
áhhh, idegesít ez a tétlenség... nagyon!

az az, hogy gondolkodtam azon is, hogy mi volt az, amit hónapokig a másik fiú iránt éreztem!?
És arra jutottam, hogy talán valami plátó szerelem? lehetett. (?) Nem tudom biztosan, de valami ilyesmiről lehetett szó, hisz mióta A belépett az életembe, azóta a másik fiúra szinte alig gondolok és a képeket is kitöröltem a telómból róla.
Szinte teljesen "megszűnt" számomra, ami azért elég meglepő, hisz eddig minden napomnak ő is "része volt".
Fura..
Magam sem értem, hogy hogyan tudtam ennyi idő alatt így 'elfelejteni'!?!? ...

Veletek volt már olyan, hogy a Titeket ért rossz élmények és minden olyan dolog, ami miatt sz*rul éreztétek magatokat, egyszerre buggyant ki belőletek? Ezalatt azt értem, hogy felgyülemlett bennetek a sok rossz és egy gyenge pillanatotokban kijött belőletek!? És egyszerűen nem tudtátok visszafogni a sírást és nem is akartátok, mert már olyan sokminden volt bennetek, hogy nem tudtátok tovább magatokban tartani..

Velem volt. Nem is egyszer.

És úgy gondolom, ilyenkor az a legjobb, ha sírsz.
Ha kisírod magadból minden bánatod.
Ilyenkor szerintem az sem baj, ha egyedül vagy. Az csak megkönnyíti a szomorkodást, mert nem kell senkinek magyarázkodni, hogy miért sírsz, mi bajod van..
[Nekem sem volt könnyű a tegnapi bőgésemet letagadni, miután Anyának feltűnt, hogy valami nem stimmel..]

Persze nem mondom, hogy ez jó dolog.
Van, akinek az segít, ha az aktuális problémáit elmondja valakinek. Ha kibeszéli magából a bánatát és esetleg nem csak meghallgatják, hanem tanácsot is adnak neki.
Szerintem nekem ez nem segítene, és azt hiszem, én nem is lennék képes elsírni másoknak a gondjaimat. Legalábbis az olyan gondjaimat, amiket eddig is magamban tartottam. Mert ezek olyan fájdalmas tények (?), amiket nincs kivel megosztanom, pont azért, mert...

"...A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

/Stephen King/

Ejdejó késő van! Nem fogok hazudni, eddig direkt nem írtam, mert megakartam várni, amíg vasárnap lesz. ha-ha :D És néztem Showder Club-ot - talán annak hatására vagyok vicces kedvembe. :P
De már percek óta azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne meginni egy pohár tejet. És azt hiszem, hamarosan ki is fogok menni és ledöntök egy pohárral.

A vicceskedések meg a showder club ellenére nincs jó kedvem.
Ami persze nem túl meglepő, csak egyszerűen már elegem van abból, hogy ha tudom, hogy boldog is lehetnék (?), miért nem vagyok az? Illetve ez így nem hangzik túl értelmesen, mert tudom, hogy miért nem vagyok, csak nem tudok tenni ellene.
És ez tényleg így van. Mostanában valahányszor kiteszem a lábam a házból, vagy megnézek egy filmet, mindig azzal találom szembe magam, hogy "itt a tavasz, mindenki boldog, mindenki SZERELMES". És itt most nem is csak a nagybetűvel írt szó, hanem a MINDENKI a kulcsszó.
Egyrészt azért, mert szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne látnék szerelmespárokat, vagy valami filmet, amiben épp összejön valaki valakivel..
Másrészt azért, mert egyre többször tudatosul bennem az, hogy félek.

Félek belegondolni, hogy milyen lenne, ha találkoznék egy fiúval...
[satöbbi, most nem írom le..]
Tehát hogy milyen lenne, ha én is "találnék" [ez a szó most iszonyat hülyén hangzik] valakit.
Több dolog miatt is félek, és ez az érzés a szomorúsággal, a magánnyal és a vággyal - hogy végre én is tudhassak magam mellett valakit, akinek ugyanolyan fontos vagyok, mint ő nekem - forr össze.
Ez most biztos nagyon idiótán hangzik és elismerem, elég zavaros is.
De nem is tudjátok mióta kiakarom írni magamból..
Mert ez számomra olyan dolog, amit nem oszthatok meg mással, mert annyira személyes és annyira hozzám tartozik, hogy egyszerűen képtelen vagyok hangosan kimondani, akár magamnak is..

Mióta eltelt pár év, és kezd számomra is világossá válni, hogy hamarosan felnőtt leszek, jópár olyan dolgon elgondolkodtam már, amin eddig soha. Mert ugye fiatal voltam hozzá, vagy épp más dolgok kötötték le a figyelmem.

Nem is tudom mit írjak még, mert most annyi dolog jár a fejemben, meg annyi emberre gondolok hirtelen, hogy talán jobb lenne meginni azt a pohár tejet, aztán szép lassan aludni egy jót.

Mindezek között a 'legbetegesebb' dolog, hogy nap mint nap ugyanaz az 1 fiú jár a fejemben, akivel [már hónapok óta] a legszívesebben lennék. De nem csak abban a percben, amikor épp eszembejut, hanem mindig.
Nyomon követem az életét és minden nap arról álmodom, hogy valamikor találkozunk és onnantól kezdve soha nem válunk el egymástól.
És ez annyira gyerekes dolog. Vagy nem tudom milyen, de nem normális.
És azt hiszem, 10 emberből 9 körbe is röhögne, ha mindenről tudna, ami bennem zajlik...

Most legszívesebben elmennék sétálni.
Persze nem egyedül...
Már csak azért sem, mert nappal sem mindig van kedvem egyedül kimozdulni, hátmég este..
De most mégis olyan jó lenne elmenni.. Vele... Erről már nemegyszer álmodoztam, miközben bámultam kifelé az ablakon.
Szinte minden nap elhangzik egy olyan mondat a fejemben, hogy "Milyen jó lenne, ha...". Ezzel persze biztos mások is így vannak. Azt hiszem, én inkább a dolgok elképzelésében vagyok jó. Minden részletet aprólékosan kidolgozok a fejemben, hogy még véletlenül se kelljen csalódnom. És ez persze mindaddig csodálatos, amíg a való életben nem találom magam.
Azt ugyanis nem lehet mindig szépnek és hibátlannak látni. Ott mindigis érnek majd csalódások.
És ez olyan elszomorító..

Nem hagytam fel azon jó szokásommal, hogy ha hallok egy megindító/vicces/jópofa stb. mondatot egy filmben/sorozatban stb., azt feljegyzem. Most megint sikerült néhány kellemes kis szöveget összegyűjtenem, így aztán olvassátok figyelemmel. :)

"[telefonál] Tudod még tartani kb 5 emeletig?" :D
                                  /Mezítláb a parkban/

"Az elszigeteltség magányt szül."
                                     /Legjobb évek/

"Tök jó látni téged, mióta sosem láttalak."
                                     /Cserebereszerelem/

"Mingyárt belesírok a sütimbe."
                        /Szex & New York/

"Fura dolog a búcsúzás.
Elronthatja a napot.
Néha az egész életünket..."
                                                  /Esküvőláz/

"- Már megint ez a f*s zene?
- Nagyon dallamos!..." :D
                        /Lelkes testcsere/

"Van, ami örökre rögződik. Mintha csak tegnap lett volna.."
                                                               /Vészhelyzet/