[egy kicsi belőlem]

Képzeljétek!
Az Alexandrában óriási leárazás van szeptember 14-ig!
Vannak könyvek, amik mindössze pár száz forintba kerülnek, úgyhogy rohanok is átnyálazni az akciós katalógust és kinézni, hogy miket érdemes most megvenni!? :D Ti is tegyetek így! :)
Aztán írom a beszámolót, hogy miket sikerült beszereznem.

Ma bevásárlókörútra megyek, mert hamarabb utalták át a fizumat - illetve annak egy részét. :) És mivel hetek óta égető vágyat érzek egy kis pénzköltésre, ma eljött az én időm! :D
Csizmát kell vennem - pár hete ki is néztem magamnak egyet, nagyon jól néz ki, az ára is szuper, már csak azon imádkozom, hogy legyen a méretemben -, meg jó ideje kinéztem pár cuccot [fölsőket, ruhákat, szoknyát..] a H&M-ben, szóval oda is megyek ma. Remélem szerencsével járok és sok új ruhával térek haza! :)

Egyre jobban szeretem D-t.!
És minden Vele töltött percet. :)

Nem maradok sokáig, mert van pár dolgom és nem szeretnék túl későn lefeküdni se.
Igazából csak szerettem volna minden erre járónak BOLDOG KARÁCSONYT kívánni így utólag is. :$ És BOLDOG ÚJ ÉVET is szeretnék kívánni, hisz ki tudja, mikor tudok megint leülni és írogatni kicsit.

Tényleg nagyon sajnálom, hogy mióta D-vel vagyok nem tudok leülni blogolni, pedig ha valakiről, hát Róla aztán tudnék írni. :))) És csak jó dolgokat!
Ajjj, egyszerűen imádom... :$ És már alig várom a holnapot, mert megint találkozunk! :)

Egyébként az, hogy nincs időm blogolni, azért jót is jelent.. :) Mert legalább nem a gép előtt töltöm a szabadidőmet, hanem mondjuk D-vel :)))))), vagy tanulással. :-/ És az előbbit egyáltalán nem bánom! :D

Na, ha már itt vagyok, akkor pár szót a Karácsonyról. :)
Rengeteg dolgot kaptam és az avonos cuccokat leszámítva minden ajándék meglepetés is volt egyben, hisz egyikről sem tudtam. :D
Anyáéktól dvd-t [Karácsonyi ének], After Eight-et, zoknikat [yeeeee :D:D], kesztyűt, avonos testápolót, tusfürdőt és testpermetet [szilva-vanília-fahéj illatút] ééés egy nagyon hangulatos kis házikót kaptam. :) Kép hamarosan! ;)
D-től pedig....

eeeegy....
.
.
.
[Csak azért húzom-halasztom, mert hetekkel Karácsony előtt én is folyamatosan ennek voltam kitéve.:P]
.
.
.
Na jó, kinyögöm! :D
Egy DIGITÁLIS KÉPKERETET kaptam Tőle. :)))))
Aminek nagyon nagyon örültem! :D És olyan aranyos volt, mert töltött is rá jópár általam készített képet, így mikor legelőször működésbe helyeztük, már lehetett gyönyörködni a fotókban. :)

Egyébként a Karácsonyozás úgy zajlott, hogy 24-én itthon volt mindenki, 25-én elmentünk [kivételesen mi mentünk és nem ők jöttek] F-ékhez [tudjátok, H barátja, csak hát nem tudom máshogy leírni :'D], 26-án pedig D jött hozzánk. :)
Ettünk, ajándékoztunk, aztán elmentünk Hozzá és csak 28-án jöttem haza. :))

Életem eddigi legemlékezetesebb és legboldogabb Karácsonya volt az idei. Több okból is, hisz arra, hogy Apa mindennek örül és nincs egy rossz szava és megjegyzése sem, ritkán van alkalom. Másrészről mindig öröm látni, ha a szeretteim boldogok. :)
Harmadrészt pedig D miatt. :D Mert jó érzés volt ajándékot venni Neki, áthívni hozzánk ebédre, utána pedig három napig csak Vele lenni.. :)
Tiszta szívből szeretem és még rengeteg Karácsonyt szeretnék Vele eltölteni! :$

Éééééééééés képzeljétek!!!! :D
December 28-án voltunk FÉL ÉVesek. :D
Annyira jó minden nap úgy lefeküdni, hogy egy csomó kép bevillan az együtt töltött hónapokról és pillanatokról. :)
Lassan minden kis mozdulata tisztán megjelenik a fejemben.. És örülök neki, hogy már csukott szemmel is Őt látom magam előtt. :$:)
Nagyon szeretem! :)
 

Ó, és mielőtt elfelejtem! :)
Úgy döntöttem, hogy az elmúlt hónapok azért itt sem maradnak nyom nélkül, ezért utólag fogok készíteni bejegyzéseket 1-1 napra. :D És talán majd azt is kiírom, hogy hol lehet elolvasgatni a pótlásokat... :)
Hm, talán még összegzést is csinálok valamikor.. Nagyon kéne, mert az idei év - vagy legalábbis a második fele az évnek - elég tartalmas volt! :) 

Na puszi mindenkinek és BUÉK! :D
A piálással meg csak óvatosan! :)

És kurva szar, hogy hónapok óta nem tudok leülni blogolni. :(
Bevallom, volt, hogy eszembe sem jutott, mert mióta D-vel vagyok, szinte az egész világ megszűnt számomra. :$

És talán még most is alig bírom felfogni, hogy 5 hónapja Vele vagyok. (: Egy magas, helyes, kedves, vicces, figyelmes, odaadó, önzetlen, okos, erős, bátor, megértő és értelmes férfival (!!), aki mindig meg tud lepni a figyelmességével. És valahányszor találkozunk, vagy beszélünk telefonon, mindig érezteti velem, hogy mennyire szeret.
És ezt fel sem tudom fogni, mert nem tudom mivel érdemeltem ki!?
De nagyon hálás vagyok érte, mert D-nél jobb embert el sem tudnék képzelni magam mellé.
Egyszerűen szeretem. Tiszta szívből.

Sajnálom, de nagyon úgy néz ki, hogy mostanában már csak nagyon ritkán fogok jelentkezni, mert egyszerűen nem tudok időt szakítani a hosszabb blogolásra. :'(
Nem örülök neki, mert az utóbbi hónapokban elmondhatatlanul sokszor voltam boldog - D miatt :)))) - és jó lett volna kiírni magamból, de sajnos nem volt rá lehetőségem. :s

Azért most annyit leírnék, hogy a Nála töltött 2 nap megint annnyira jó volt.. :))) :D
Imádok Vele lenni. :$ Hozzábújni, simogatni, ölelgetni..
Legszívesebben el sem engedném, hanem egész nap csak csüngenék rajta és puszilgatnám. :$ :))
És úúgy hiányzik. :( Pedig ma reggel váltunk el egymástól.. Csak már annyira ragaszkodom Hozzá, hogy pár óra kiváltja a hiányát.
Szeretem! Nagyon nagyon nagyon szeretem. :$:)

Úgy döntöttem, hogy nem lesz hosszú beszámoló. Ahhoz túl sok idő eltelt már a történések óta és egyrészt nincs kedvem mindent felidézni és pontosan leírni, másrészt nem is tudnék már mindent pontosan megosztani Veletek. :( Bocsánat!

A legfontosabb úgyis az, hogy Nagyon Szeretem D-t! :D
És pénteken voltunk 4 hónaposak! :D:D

És alig várom, hogy csütörtök legyen, mert akkor megint Nála alszom.. :)

Képzeljéééétek!!!! Holnap bemegyek Apával D-hez!!! :) Mégiscsak!!!! :D:D:D:D

Úgy örülök most.. :) Alig várom, hogy lássam. :)
Elmesélem, hogyan alakult mégiscsak úgy, hogy bemegyek Hozzá. :) Ma beszéltünk telefonon és miután letettük, Apa - nem túl kedvesen - elkezdett kérdezősködni, hogy "Hogy tudunk ennyit beszélni" [10 perc volt az egész] meg hogy "D hívott-e?" Kicsit haragudtam is rá a kérdései után, mert nem értettem miért volt úgy kiakadva.. Hát basszus, ha már kedd óta nem találkoztunk és most még a találkozás halvány reménysugara is kezd elhalványulni, akkor legalább telefonon had beszéljünk annyit, amennyit szeretnénk!
A kérdések után a következőket mondta: "Egyébként csak azt akartam mondani, hogy ha gondolod, holnap bemehetünk Hozzá, elmegyek veled. Akartam mondani az előbb is, de hát hozzád nem lehet beszélni, ha telefonálsz." xD
Én meg csak néztem. :O Kicsit megdöbbentő volt ezt Apától hallani, de nagyon örültem neki. :D:D Eleinte nem akartam rögtön rávágni, hogy "igen", mert tudtam, hogy D "nem venné jó néven", mivel ugye fertőző a mandulagyulladása, meg én is kicsit vonakodtam a látogatástól emiatt.. De aztán Anyáék meggyőztek! :D Azt mondták, hogy ők sem úgy gondolták, hogy akkor majd a nyakába ugrom, hanem inkább hogy legfeljebb ablakon keresztül integetek csak Neki és a cuccokat, amiket viszünk, a nővérkével beküldetjük. (:
Ez is valami.! És most tényleg az számít, hogy lássuk egymást, mielőtt elutazom.

Most boldog is vagyok ám, mert D szóhoz sem jutott, amikor közöltem Vele, hogy márpedig én holnap bemegyek Hozzá. :Đ
Mikor megírtam Neki sms-ben és megkértem, hogy írja le a kórház nevét, így reagált; "Neeeeeem! Ne gyere ide, lebetegedsz-kimaradsz a kirándulásból és ezt nem bocsájtom meg magamnak."
Mire én sarokba szorítottam a következővel; "Dee! Ha csak ablakon keresztül is, de látni akarlak. Már megvan a jegy, Apa elkísér. Nem lesz bajom, nyugi."

A kiemelt mondat kegyes hazugság volt, mivel akkor még nem volt megvéve a jegy, amikor sms-eztünk. De tudtam, hogy ha azt írom Neki, akkor arra már nem tud mit lépni. :P
Nos, miután elolvasta a válaszomat, azonnal felhívott és az volt az első kérdése, hogy "Ezt most nem mondod komolyan?" Mire felvázoltam Neki, hogy "Deee, nagyon is komolyan gondolom. És csak nem képzeled, hogy úgy utazok el Lengyelországba, hogy előtte nem látlak?"
Erre nem jött válasz. Néhány pillanatig néma csend volt, aztán mindketten beleszóltunk a telefonba. Én azt mondtam, hogy mondjon már valamit, Ő pedig azt, hogy Imádlak. :$$$$
És hallottam is a hangján - pontosabban az elnémulásán -, hogy mennyire mélyen érinti, hogy bemegyek Hozzá. :)
És annyira örülök, hogy így reagált. :) Hogy tényleg őszintén örül annak, hogy meglátogatom, annak ellenére, hogy fertőző a betegsége.
És annak is örülök, hogy Ő pedig ennyire aggódik értem. Hogy azért nem akarja, hogy elmenjek Hozzá, mert fél, hogy elkapom és nem tudok elutazni.
úúúgy.. szeretem! :$

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elszaladt ez a nyár. :O Tudom, mindig ezt mondom, de ez most tényleg így volt. Máskor leginkább a semmittevéssel teltek el gyorsan a napjaim, idén viszont a sok program gyorsította fel az idő múlását. :) Ami persze nem feltétlen rossz, csak a gondolat, hogy mennyi minden vár rám idén, megrémít. :|
Először is egy lengyelországi kirándulás - rögtön év elején -, utána szalagavató, foci, ballagás és persze a legfontosabbat ki ne felejtsem; az érettségi.
Nem tagadom; félek. Persze ez normális, tudom én és úgy gondolom, hogy ezzel rajtam kívül még jó pár ember így van, de akkor is.. Ez engem nem vigasztal. :D

Na jó, evezzünk más irányba. Egy sokkal, de sokkal kellemesebb irányba. :D:D
Kééépzeljétek; kedden voltunk Velencén megint. :'D De most nem D baráti körével, hanem az enyémmel. :D Pontosabban H-val és F-el [H barátja F, nem pedig a tesóm F. :D]
Az ötlet valójában hármunk agyában született meg, de F vizsgája és pénzügyi helyzete miatt ő és P nem jöttek, így aztán négyes randi volt, nem pedig hatos. :P
Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat és örültem neki, hogy vééégre D megismerte H-t! :D Régebb óta terveztem már, hogy bemutatom őket egymásnak, de eddig a sors mindig közbeszólt. :s Vagy épp D nem ért rá, vagy H-nak nem volt jó.. Esetleg más okból kellett elhalasztani a találkozást.
D-nek igaza volt; nem szabad túlságosan megtervezni semmit, mert akkor úgysem úgy alakul, ahogy az ember kitalálta. :D
A Velencei kiruccanásnak csak egy rossz pillanata volt; a hazaút. Ugyanis hazafelé 1 órát várakoztunk a vonaton, valami áramszünet miatt. :-/ Hamar elfogyott a türelmem, mert pisilnem kellett és éhes is voltam. :s Arról nem is beszélve, hogy a várakozás miatt lekéstük a fél 10-es vonatot, így csak 1 órával később tudtunk D-hez indulni.
Persze ez sem volt ilyen egyszerű; amint megérkeztünk a vonattal, rohantunk hozzánk, hogy összetudjak pakolni és elmehessek wc-re. :s Szerencsére időben a buszállomásra értünk, így amiatt már nem kellett aggódni, hogy hajnalban érünk haza. :)

Ajjj és olyan jóó volt D-nél. :))) Szeretek Nála lenni. :) És most "végre" én is tapasztaltam, hogy mennyire meleg van abban a tetőtéri lakásban. :s Valami iszonyatos. :s
Megértem, hogy D ebben a hőségben inkább elmegy otthonról, mert ezt hosszú távon szinte lehetetlen elviselni. :s Éjszaka voltam is fent párszor, mert nem tudtam aludni.
De nem bántam, mert legalább tudtam nézni, ahogy D alszik. :)))

Ajjjjj, pár napig nem volt netünk és megint nem tudtam beszámolni a történésekről! :s
Most nincs kedvem pótolni a hiányosságokat, azt majd később. Most csak a mai napról fogok írni. :)
Megint leugrottunk Velencére. :D Ezúttal hatan voltunk, mert Z is elhozta a barátnőjét. Elsősorban nem az ott töltött időről fogok írni, hanem arról, ami hazafele úton történt. Ugyanis volt egy kis mosolyszünet köztem és D között.. Úgy éreztem, hogy átlépett egy bizonyos határt és miután ez bekövetkezett, nem titkoltam a nemtetszésemet. Olyannyira nem, hogy szerintem mindenki észre vette, hogy valami bajom van. És én úgy gondolom, hogy joggal voltam kibukva kicsit..
Az nem tetszett, hogy D és Z túlzásba vitték a buzis poénkodást. Azzal nekem semmi bajom nem volt eddig [és továbbra sem lesz], hogy a fiúk szórakozásból fogdossák egymást, meg viccelődnek, de az, hogy alig pár centi válassza el D száját Z szájától, kicsit sok volt. Tényleg azt hittem, hogy mindjárt smárolnak.. Utána meg Z megnyalta D nyakát is.. Én meg csak ültem és néztem. Hogy most ez tényleg komoly-e!?
Mindenki nevetett - vagy legalábbis a többség -, én viszont csak ültem döbbenten. Ha akartam volna, sem tudtam volna leplezni, hogy nem tetszett, amit láttam, mert az arcomra volt írva. [És egyébként nem ez volt az első, de a múltkori fölött szemet hunytam, mert nem volt ennyire komoly.]
Nos, a látottak után elment a kedvem a poénkodástól meg röhögcséléstől. Csend is lett egy kis ideig, mert mindenkinek feltűnt, hogy én másképp reagálok, mint ők.
D ijedten rám nézett, majd elkezdte simogatni a lábam. Eleinte ellöktem a kezét, jelezve, hogy ott van Z, ha eddig ilyen jól elvoltak, akkor a továbbiakban is őt taperolja inkább és ne engem..
Szerintem D akkor szembesült igazán azzal, hogy nekem sok volt, amit láttam, mikor Rá se néztem..  Ő simogatta a lábam, én viszont nem értem Hozzá és nem is néztem Rá. [Úúúúristen, el sem tudjátok képzelni mennyire nehéz volt "nem ránézni". :s Szinte lyukat égetett az arcomba, annyira bámult, én meg csak hébe-hóba pillantottam Felé. :(] De hát valahogy jeleznem kellett, hogy mi van.. És veszekedni meg nem akartam ott mindenki előtt. Sőt, amúgyse. Úgy voltam vele, hogy ha leszálltunk a vonatról, megbeszéljük.
És így is lett.
Addigra persze kicsit felengedtem és mondtam Neki, hogy majd megbeszéljük a dolgot. Megérkezéskor mi mentünk leghátul és nem sokkal a leszállás után meg is álltunk, hogy tisztázzuk a dolgot. Őszintén elmondtam D-nek, hogy mit érzek és mit gondolok. Azzal kezdtem, hogy nem akarom megmondani Neki, hogy mit csinálhat és mit nem, de szeretném, ha a későbbiekben a vonaton történtekhez hasonló nem fordulna elő, mert úgy érzem, hogy kicsit több volt a kelleténél. Hozzátettem azt is, hogy néha az az érzésem, hogy Ő nem csak poénból csinálja..
Mikor ezt meghallotta, megállított és azt kérdezte; "Szerinted egy buzi tud így csókolni?" És megcsókolt.
Nem akartam kijavítani, de én 1 szóval se mondtam, hogy buzinak tartom, csak szimplán úgy tűnik néha, hogy nem csak poénkodik.
Miután befejeztem, bocsánatot kért és azt mondta, hogy ez még Neki is új. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy most már arra is figyelnie kell, hogy én mit szólok a tetteihez. Erre megint azt mondtam, hogy én nem is akarom megszabni, hogy mit tehet és mit nem, csak .. Mire közbevágott, hogy Ő meg nem akarja azt mondani, hogy megszabhatom, de valamilyen szinten mégiscsak így van vele.
Végül abban maradtunk, hogy a későbbiekben visszafogja fogni magát.

Megbeszéltük és sikerült tisztázni mindent. :) Utána már nem is haragudtam Rá. Sőőt..
Odáig voltam attól, hogy Ő nem volt mérges, amiért én kibuktam. És nem kezdett el ott magyarázni nekem, hogy pedig jobb, ha hozzászokom ehhez, meg ilyesmik.. :) Örültem neki nagyon, hogy veszekedés nélkül megtudtuk beszélni a dolgot. :D:D:D
Az is tetszett, hogy D-nek hamar feltűnt a vonaton, hogy valami bajom van és onnantól kezdve csak azzal foglalkozott, hogy valahogy kibékítsen. Picit tartottam attól, hogy ha huzamosabb ideig nem figyelek Rá "eléggé", akkor megunja és rámhagyja az egészet. De nem így lett! :D
Bocsánatot kért, nézett rám ártatlan bociszemekkel és próbált egyre jobban közeledni, hogy megtudjuk beszélni a dolgot. Láttam rajta, hogy bántja, hogy haragszom Rá egy kicsit.

Van más fontos esemény is, amely a mai naphoz és Hozzánk köthető.
Mikor K-ékhoz tartottunk, mi voltunk legelöl, mert a többiek leálltak beszélgetni és amíg bevártuk őket, alkalmunk volt beszélni pár szót.
D megkérdezte, hogy "Lehetne-e egy indiszkrét kérdése?", mire én kicsit bepánikolva azt feleltem, hogy igen.
Álmaimban nem gondoltam volna, hogy azt fogja kérdezni, hogy "Szeretem-e?" :O Nem tagadom, ledöbbentem a kérdésen, de kicsit csalafinta voltam és nem adtam konkrét választ, hanem inkább visszakérdeztem; "Miért ne szeretnélek?" Erre azt felelte, hogy "most komolyan" Mondtam Neki, hogy "Komolyan!" Aztán megölelt és azt mondta, hogy örül neki és hogy még most sem tudja elhinni, hogy együtt vagyunk.
:$$:)))
De ez még semmi..
Miután megérkeztünk a házunkhoz, még bementünk a lépcsőházba - ami egy külön story, de nektek nem fogom elmondani, bocsi. :$ - és beszélgettünk. D csak nézett rám mosolyogva és azt mondta, hogy el sem hiszi, hogy velem van. Aztán megölelt és azt mondta, hogy; "Nem hittem volna, hogy szeretni fogok egy nőt." Annyira magához szorított, amennyire csak bírt és nem is akartuk elengedni egymást.
Ezután a mondat után, komolyan mondom, majdnem elsírtam magam.. :$ De aztán D folytatta. Rám nézett és azt mondta, hogy "és még szép is, okos is.."
Tényleg alig akartam elhinni, hogy ezt nekem mondja valaki. Méghozzá egy olyan valaki, akihez én is gyengéd érzelmeket táplálok. :$

Kéééépzeljétek, tegnap volt nálunk D. :))) Megvolt a nagy találkozás Anyáékkal. :D Illetve igazából csak Apa volt számára új, mert csak ő nem volt lent tavaly Balatonon.
Ennek ellenére - hogy Apán kívül mindenkit "ismert" már valamilyen szinten - nagyon izgult Ő is. :) Az, hogy zavarban volt, szinte sütött Róla, de ez  egyáltalán nem baj. :) Aranyos volt. :)) És teljes mértékben megértem, hogy zavarban volt, hisz ez a helyzet Neki is új. Én is izgultam kicsit, hogy mi lesz. :$:)
Pár órát töltöttünk nálunk, utána pedig én mentem el Hozzá. :))) Viszonylag későn; fél 10 körül értünk hozzájuk, mert hétvégén csak 2 óránként járnak a buszok.
Nagyon jól éreztem magam Nála. :))) Kéépzeljétek, reggel csinált nekem reggelit! :D Szerintem eddig nem meséltem, de amellett, hogy okos, kedves, vicces, helyes, magas, aranyos, és megértő, még főzni is tud! Nem is akárhogy.! :D Ámulattal figyeltem, hogy mennyire otthonosan mozog a konyhában. :)))
Hihetetlen, hogy egy ilyen fiú férfi a barátom. :))) De komolyan..

Most fejeztem be a Balaton-i beszámolót. De nem írtam még le mindent.
Például azt sem, hogy milyen jó érzés volt visszatérni Oda, ahol először találkoztunk D-vel. :)) A többiekkel is beszéltük, hogy 1 éve ilyenkor mindegyik fiú barátnő nélkül volt lent, most pedig amolyan "hatos randi" volt ez a 2 nap. :D
És iszonyat jól éreztem magam! :D Nagyon szeretem ezt a társaságot. :D Mindenki vicces és jófej, nagyon jó volt Velük lenni. :) F irigyelt is kicsit.. Sőőt, a mai napig irigyel, amiért én "bekerültem" ebbe a csapatba és sok időt töltök Velük. :)

Azért ez hihetetlen.. :)
Ha valaki 1 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy "1 év múlva ilyenkor ismét itt leszel, de nem családostul, hanem "D-stül" :P, nem hittem volna neki szerintem.. És nem feltétlen azért, mert ez olyan hűde elképzelhetetlen volt 1 évvel ezelőtt, hanem mert.. Mert nem szeretek ennyire előre tervezni. Ha össze is jöttünk volna még tavaly, nem biztos, hogy augusztusig együtt lettünk volna. De persze, ki tudja!? :)

A lényeg úgyis az, hogy eszméletlen boldog vagyok D-vel. :))) Imádok Vele lenni.
Szeretem, ahogy nevet.
Szeretem, ahogy rám néz.
Szeretem, amikor hallom a hangját a telefonban.
Szeretem, amikor ül a megszokott tali-helyen és rám vár..
Szeretem, ha megnevettet.
Szeretem, hogy jól érzi magát velem.
Szeretem, hogy okos és vicces.
Szeretem, hogy tud főzni.
Szeretem megölelni.
Szeretem szagolgatni.
Szeretem megpuszilni a nyakát.
Szeretem nézni. :)
Nézni, miközben kézenfogva sétálunk,
Nézni, miközben cigizik,
Nézni, miközben alszik.
Nézni csak úgy.. Bármit is csinál. :)

Hú, eltelt egy hét a Balatonozás óta. Nem is értem, hogy tudtam kibírni, hogy ne üljek le megosztani Veletek mindent!? :s Talán mert nem volt idő.. :-/ DE! Most itt az alkalom, szóval tessék hátradőlni és olvasni a beszámolómat! :D
A találkozót szombat reggel 7-re beszéltük meg egy bolt előtt, de végül áttettük 10-re, mert a csapat nagy részének még józanodnia kellett az előző napi buli után.. :D:P
Azt kell mondjam; pár dolog nem úgy alakult, ahogy azt én elképzeltem. De ez nem feltétlen baj, csak.. "Nem annyira jó."
Azzal, hogy indulás előtt még felugrottunk Z-hez, az ég világon semmi bajom nem volt. :) Sőőt, örültem is neki, mert így legalább megismertem a hugát. :)) Meg láttam a lakást is. :D Viszont az, hogy végül mégiscsak kocsival mentünk le Balcsira, egyáltalán nem tetszett. Nem ez volt megbeszélve és nem örültem neki, hogy miután bepakoltuk a cuccokat a csomagtartóba, D kinyitotta nekem az ajtót. Jelezve, hogy "indulunk".
Eleinte mondjuk nem tudtam, hogy most mi van!? Kivisznek minket a vonatállomásra, vagy mi!?
Az út első 1 órájában kissé be voltam szarva, mert elég rég ültem már kocsiban, meg nem tudtam azt se, hogy Z hogy vezet. És persze az is ott lebegett a szemem előtt, hogy mihez kezdek, ha esetleg Anyáék rámtelefonálnak, vagy valami.. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy tettünk egy kis kitérőt. [Elvittük B-t innen-oda, onnan-ide.. Lényegtelen, a fő az, hogy azzal elment 1 óra legalább. :s]
Az út ezáltal legalább 3 órás volt, ami nekem egyáltalán nem okozott volna gondot, ha nem titokban történik.. :s Így viszont számoltam a perceket, hogy mikor érünk már le. :-/

Nem sokkal a leérkezés után újabb meglepetés ért; a fiúk olyanokkal riogattak, hogy remélik; lesz helyünk. :O Én meg csak néztem és nem tudtam elsőre felfogni, hogy mit akarnak ezzel mondani!? Aztán megtudtam; kiderült, hogy úgy mentünk le, hogy azt sem tudtuk; lesz-e szabad szoba!? A srácok a szerencsére bízták és úgy voltak vele, hogy ha nincs, alszunk a kocsiban, vagy valami hasonló módon oldjuk majd meg a helyzetet.. :'D
Hááát.. hazudnék, ha azt mondanám, hogy örültem ennek a spontaneitásnak.. :)
De szerencsére iszonyat mázlink volt: kaptunk 2 db 2 ágyas szobát. :))) Jeee :D:D:D

Miután kiszedtük a cuccokat a kocsiból, mindenki ment a szobájába, feltérképezni az adottságokat... :) Pééldául, hogy megfelelő-e az ágyikó!? :D:D:D:D Vagy hogy jól zárható-e az ajtó? :D:D:D:D:D:$$
Aztán átöltözés és irány a víz! :D
Szombaton mondjuk nem töltöttünk sok időt bent, mert mi is későn értünk le, meg kicsit hideg is volt. :s A nap további részét a bogrács előkészítésével töltöttük. Megmostuk és felvágtuk a zöldségeket, meg a húst. A "tábor"tűzről D gondoskodott minden szempontból. :)) Ő vágta a fát és a tüzet is Ő fújogatta, hogy meggyulladjon. :D Jó volt látni, hogy ehhez is mennyire ért.. :) Büszke voltam Rá. :)
A hozzáértése ellenére sajnos eltartott egy darabig, mire a tűz "használható" állapotba került és elkezdhettük főzni rajta a husit. Volt vagy' 23:15, mire elkezdtünk végre enni. :) De megérte várni, mert finom lett a kaja. Én nem is bírtam az egész kiszedett adagot megenni.
Evés utánra eléggé elfáradtam és ezzel nem voltam egyedül.. Miután megvacsoráztunk, D aludt is egy keveset az ölemben, amíg a többiek a tűz körül beszélgettek és cigiztek. :)) Ajj és úgy sajnálom, hogy arról nem készült kép. :( Jó lett volna kívülről látni, hogy hogy festettünk!? :)
Neki elég is volt annyi pihenés, így - velem ellentétben - Ő nem hagyta ki az éjszakai fürdőzést. :P Nekem igazából túl sok kedvem se volt hozzá [nappal sem vagyok az a vízimádó, aki állandóan vízben szeretne lenni, éjszaka meg aztán végképp nem.. :$], meg tényleg nagyon fáradt voltam már. :s Miután D elment, szerintem 10 percen belül el is aludtam. :$
Miután véget ért a pancsolás és D visszért a szobába, felkeltett.. Nem ok nélkül... :P Ennél többet nem írok le, úgysem fogom elfelejteni szerintem soha, így nem szeretném kiteregetni. Bocsánat. :$ :P

Másnap reggel meglepően korán ébredtünk fel; már 8-kor fent voltunk. :O Persze utána visszaaludtunk és lustálkodtunk. :D:D  Annyira jó érzés volt mellette aludni.. :) Vagy épp nézni, ahogy alszik.. :))) Olyan édesen aludt.. :) És úgy sajnáltam, hogy nem tudtam lefotózni. :( Kicsit össze voltunk gabalyodva, így féltem tőle, hogy ha megmozdulok, felkel. Ezért inkább csak feküdtem mellette és néztem.. :$:)
Elég gyorsan elszaladt a nap, mert a többiek is későn keltek. Viszont vasárnap már sokkal több időt töltöttünk a vízben. :) Órákig labdáztunk. :D Élveztem, jó volt nagyon. :D
Az mondjuk egy kicsit zavaró, hogy negyed óra séta után is csak derékig ér a víz, dehát.. Letérdeltem és akkor már vállig ért. :P

Vasárnap a saját készítésű étel Bolognai volt. :D Igyekeztük a legolcsóbb alapanyagokat megvenni és abból összehozni valami ehető kaját. Mondjuk a főzésből leginkább K és R vette ki a részét.. :)
Lehet, hogy az éhség miatt, de nekem nagyon ízlett a kaja! :D Jól is laktam azzal a nagy adaggal, amit Z szedett nekem. Eleinte soknak tűnt, de Z nyugtatgatott, hogy ha megmarad, majd D megeszi.. :P Végül nem volt szükség segítségre, elbírtam vele egyedül is és megettem mindet! :D
Evés után indultunk készülődni, mert úgy terveztük, hogy 6-7 körül elindulunk hazafelé.
Nos, ebből végül fél 8 lett, mert azzal nem számoltunk, hogy a stégtől való búcsúzkodás elhúzódik.. :P:)
Csináltunk soook sok képet. :))) Úgy sajnálom, hogy nem mutathatom meg.. :(
De örülök neki nagyon, hogy végre van mit nézegetni.. :) Jók lettek nagyon! :)

Kb 6 perc múlva leáll a bloghu. :'(
Neee, így nem tudok beszámolni a tegnapról. :( Ajj, pedig annyi mesélnivalóm lenne.. :D:$
De akkor most csak gyorsan elhadarom, hogy voltam D-nél.. :))) Megnéztük - illetve "megnéztük" :P - a Ponyvaregényt. Nem jutottunk el a végéig, mert hamar elszaladt az idő.., de nagyon jól éreztem magam, nem is akartam hazajönni.. :( :)
Tetszik D otthona. Bár mondjuk kissé zavaró, hogy tetőtéri a lakás, de azért ki lehet bírni. :D
Ééééés képzeljétek; kaptam Tőle ajándékot. :$ Az 1 hónapos évfordulónkra. :))))) El sem akartam hinni. Annyira meglepődtem és annyira örültem neki. :D Álmaimban sem számítottam rá, hogy kapok bármit is és nem is "vártam el". És hihetetlen, hogy D ennyire aranyos és figyelmes. :))) De komolyan! El sem hinnétek, mennyire hálás vagyok, hogy Ő van nekem... :$:)
Tudjátok, mit kaptam? Egy tusfürdőt és Szabó Magda: Liber Mortis című könyvét. Egy pillanatra kellemetlenül is éreztem magam, mert a könyvet korábban mutattam D-nek és mondogattam is neki, hogy nekem ez kell és hogy majd megveszem.. De nem azért volt ez, hogy jelezzem felé, hogy alkalom adtán vegye meg! Hanem épp azért, hogy ezután Ő is mutasson valami könyvet, ami érdekli és esetleg még nem volt alkalma megvenni magának.. Az volt a tervem, hogy a névnapjára majd így sikerül találnom valami könyvet, de végül nem így alakult. Ami persze nem baj, csak így végül nem könyvet vettem Neki, hanem egy mappát [a rajzainak], egy képeslapot és Raffaello-t. :)

És ez tényleg annyira hihetetlen. Nekem még nem volt részem ilyenben és annyira új és "furcsa". De jó értelemben furcsa! :D
Azt érzem, hogy D tényleg komoly érzéseket táplál irántam és ez fordítva is így van.. :)
Imádok Vele lenni.. :$:)))

Neeem, nincs jó kedvem.. Nem vagyok feldobódva. :))))) Kicsit sem.. :D
Ajjjjjj, olyan jó volt ma [is!!!]. Megint Velencei tónál voltunk, megint négyesben. :)
Az eredeti tervek szerint lettünk volna vagy' heten, de végül F és P úgy döntött, hogy nem jönnek.. Azt most hagyjuk, hogy miért nem.
Rajtuk kívül Z is lemondta, mert más dolga akadt, így maradtunk mi és K meg R. :D
Jó volt nagyon. :))) Annak ellenére, hogy egészségügyi okok miatt nem tudtam vízbe menni :$, nagyon jól éreztem magam. :D Pedig az idő sem volt épp megfelelő, de a társaság mindenért kárpótolt. :))
Egyszerűen annyira jól érzem magam D-vel, hogy az hihetetlen. :$:))) És alig hiszem el, hogy holnap leszünk 3 hetesek. :$

Eleinte féltem ettől a kapcsolattól. Leginkább A miatt.. :@
De egyre inkább úgy érzem, hogy D igenis komolyan gondolja. :) Látom rajta, hogy Ő is szeret velem lenni. :) És minden egyes tali alkalmával jelzi felém, hogy Ő is alig hiszi el, hogy együtt vagyunk. Ilyenkor mindig megszorítja a kezem és mosolyog. (: És látom rajta, hogy ez őszinte öröm.! :)

Úgy érzem, nagyon jó úton haladok a boldogság felé.. :)

Húú és alig várom már a csütörtököt! :D:D:D Aznap találkozunk legközelebb ééééés akkor van D névnapja. :D:D:D Már alig várom, hogy lássam; mit szól majd az ajándékhoz!? :$:)))

Gyönyörűűséges álmokat! ((((:

Kéépzeljétek, tegnap leugrottunk a Velencei tóra D-vel, K-val és K barátnőjével, R-el. :))
Ez az egész annyira hirtelen jött, hogy mikor háromnegyed 12-kor D megkérdezte a telefonban, hogy "Ma Velencei tó?", hirtelen lefagytam és szinte szóhoz sem jutottam. Őszinte leszek; eleinte nem örültem az ötletnek, mert D elég későn szólt, meg sajna fürdőruha téren is gondban voltam, de végül minden megoldódott szerencsére és boldogan mondtam igent. :)))
És nagyon jól éreztem magam!!!! :D:D:D:D:D
A vonatunk fél 4-kor indult, így fél 5-re már lent is voltunk négyen. Pár órával később Z-vel egészültünk ki, aki gondoskodott róla, hogy az amúgy is jó hangulat a továbbiakban fokozódjon. :D
Fúú, nagyon jól éreztem magam. :))) Ezt az is bizonyítja, hogy a tervezett 9 órai hazaérkezés helyett fél 11-re értem haza.. :s Kaptam is érte letolást, mert nem szóltam Anyáéknak. :s Szarul is éreztem magam miatta, mert láttam Anyán, hogy tényleg nagyon aggódott. :( De az sem volt kellemes, hogy megint az történt velem, ami lassan már az egész életemre jellemző lesz; nem tudtam örülni a saját boldogságomnak, meg a jó kis Velencézésnek, mert otthon mindenki ki volt bukva, hogy nem adtam hírt magamról.
És tudom, hogy jelentkeznem kellett volna, de egyszerűen nem érdekelt.. Végre egyszer jól akartam érezni magam és nem akartam mással foglalkozni.
És jó is volt. Élveztem, hogy nem kellett azon aggódni, hogy "nem érek haza időben" és hí meg há, mi lesz!? ...
Jó volt kicsit szabadnak lenni és spontán csinálni mindent. És leszarni, hogy mikor jön a vonat!?
És jó volt egy fél napot D-vel meg a többiekkel tölteni. :D Annyira élveztem és alig várom, hogy megismételjük! :D Ugyanis lesz folytatás! :D:D:D

Fú, most nagyon eltűntem, mert összefolynak a napok, meg mindig van valami program és hát sajnos alkalmam sincs mindig lecsüccsenni ide és blogolgatni, bocsánat. :$
Hm, azt sem tudom hol kezdjem!?
Talán D-nél. :)))))
Fú, most nézem, hogy a mozi volt az utolsó program, amiről beszámoltam.. Ez esetben lesz mit pótolni. :$:D Nos, azóta többször is találkoztunk - ami gondolom nem meglepő. :D Voltunk a Feneketlen tónál esőben, utána benéztünk D egyik barátjához - akit mellesleg én is ismerek Balatonról - és "plázáztunk" is, mert a szakadó eső nem tette lehetővé, hogy bármerre is menni tudjunk. :-/
Az ezutáni célpont a Gellérthegy volt, ahol annyira jól éreztük magunkat, hogy máshova nem is mentünk onnan, csak haza. :D Eleinte mondjuk zavaró volt a nagy tömeg, mert a túristák ellepték a Citadellát, de szerencsére találtunk egy csendes, tömeg-mentes helyet, ahol kettesben lehettünk. :)
Legutóbb pedig [tegnap] a Normafánál voltunk. :D Utólag picit tartottam attól, nehogy kullancsos legyek, mert sapka meg minden nélkül mászkáltunk az erdőben, de ezt leszámítva semmi gond nem volt. :) És olyan jól éreztem magam.. :))) Most is.!
De mindig jól érzem magam. :)))) D annyira kedves, vicces, gyengéd :$.. Szeretek vele lenni. :)
És azt is szeretem, mikor csak némán sétálunk egymás mellett.. Egyszerűen nem érzem kellemetlennek, ha nem beszélgetünk, csak kéz a kézben megyünk. :)))
Ajjj, olyan jó vele.. :)

Hm, mindjárt 2 óra. Lassan készülődnöm kell, mert H-val jelenésünk van! :P

De ha már itt vagyok, elmesélem milyen jó volt D-vel csütörtökön. :)))) Amennyire fáradt és kimerült voltam, annyira feltöltődtem energiával, mikor vele voltam. :) Különösebben a rossz idő sem zavart, sőt, ha nem esett volna, akkor nem mentünk volna moziba. :P
Így viszont ott kötöttünk ki végül. :) D felhozta, én pedig szívesen beleegyeztem. A Másnaposok 2-t néztük meg, aminek nem örültem túlzottan eleinte, de utólag úgy gondolok vissza rá, hogy nem is volt annyira vészes..
Korábban sokan mondták, hogy nem lett jó, mert ugyanolyan, mint az 1 és vannak benne erős túlzások is, mindezek ellenére én mégsem akartam lebeszélni D-t. Nem is tudtam volna.. :D Meg az milyen már, hogy ő hív meg és akkor én még válogatok, hogy mit nézzünk meg!?
És különben is; tényleg nem volt olyan hűde szar, mint ahogy gondoltam.. :P Mondjuk lehet azért gondolom így, mert nem csak a filmmel voltam elfoglalva.. :$$:)))
Ajjj és annyira jó volt. :))))) A film után még mászkáltunk a bevásárlóközpontban, mert nem akartunk a szakadó esőben - 2 órával korábban - hazaindulni.
Aztán végül mégis csak szakadó esőben indultunk haza, mert még este is megállás nélkül esett. De nem baaaaj, nem az számított, hogy megázunk - bár én azért féltettem a hajam. :P
Az volt a lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam D-vel és alig várom, hogy holnap talizzunk. :D:D:D
Remélem azért esni nem fog.. :D

Nem is tudom, milyen jelzővel illethetném a tegnapi találkozásunkat.
Talán érdekes!? .. Nem tudom.
Minden esetre sokat beszélgettünk a múltban történtekről és a mostani dolgokról is.
A elmesélte, hogy mi lett Vele meg az exével.. Kiderült, hogy a csaj folyamatosan hazudozott Neki és Ő erre csak most jött rá. :( De ahogy számára is világossá vált mindez, megszakított minden kapcsolatot a csajjal. Törölte a számát, törölte msn-ről, és minden létező közösségi portálról is, ahol ismerőse volt.
És ez jó.. :) Nagyon úgy tűnik, hogy ennek a sokszor véget ért és újrakezdett kapcsolatnak immáron tényleg vége.
Most már csak 1 kérdés van..
Hogy mi lesz A-val és velem?
Összejöhetünk valaha is újra?

Tegnap este sokat gondolkodtam erről. Nagyon sokat, mert rengetegszer voltam fent éjszaka és mindig úgy aludtam vissza, hogy azon agyaltam, hogy hogyan tovább!?
Jutottam is valamire. Eléggé "megdöbbentő" dologra, amit ugyan legbelül tudtam én valahol, csak nem akartam bevallani..
És ez nem más, mint az, hogy képtelen vagyok kimutatni az érzéseimet. Legalábbis annyira, amennyire kellene. :(
Ahogy visszagondoltam a tegnap Vele töltött órákra, rádöbbentem, hogy nem adtam a tudtára, hogy én nyitott vagyok az újrakezdésre.. Sőt.. hogy hónapok óta arra várok, hogy visszajöjjön hozzám..
És ez most annyira bánt.. :( Annyira bánt, hogy nem mutattam ki, hogy mennyire jó Vele és hogy mennyire hiányzott már.. :(

És ma reggel, mikor felkeltem, jobban hiányzott, mint eddig bármikor. :$ Asszem kezdek teljesen belebolondulni.. :$$$
A felkelés utáni első dolgom majdnem az volt, hogy sms-t írtam Neki. De aztán rájöttem, hogy túl korai lenne 8-9 körül írni, így csak 10 óra 10-kor küldtem el azt, hogy ; "Szijja! :) Remélem nem olyan szar a suliban, ha ez megnyugtat; én is tanulok. Sajnos muszáj. :( Hogy vagy? :) Mi újság? Nálatok is szálingózik a hó? :)"

Fú, el sem hiszitek, mennyire szerettem volna írni Neki.. És úgy voltam vele, hogy "miért ne?" Legalább nem tudja a fejemhez vágni, hogy én nem kerestem. :P [Majd erről később.. :)]
Nos, akármennyire is felvoltam dobódva, hogy elküldtem Neki az üzenetet, sajnos hamar elszomorodtam, mert sokáig nem jött válasz. :( Nagyon sokáig.
Már-már ott tartottam, hogy kikapcsolom a telefonom, hogy ne tudjam percenként nézegetni, hogy írt-e!? :$
Közben legalább a készülődés elterelte egy kis időre a figyelmem, mert délután elugrottam a filmjeimért [Hófehérke; Derült égből szerelem]. :)
Olyannyira elraktároztam magamban, hogy ma már nemigen kapok választ, hogy a fürdőbe be sem vittem magammal a telefont.
DE aztán nem sokkal azelőtt, hogy nekikezdtem a hajam megcsinálásának, meghallottam, hogy csöng a telóóóóm! :D:D:D:D [Ez volt 14.31-kor] Mindent eldobtam és rohantam ki érte, de nem kellett messze mennem, mert V odahozta az ajtóba. :P
Kitéptem gyorsan a kezéből és már olvastam is, hogy mit írt A. :)))
Közben F is kijött és érdeklődve nézett rám, én pedig ujjongva mondtam neki, hogy A írt. :D:D:D

Ajjj annyira örültem, mint valami kisgyerek egy régóta várt játéknak, vagy én nem tudom. :))
Az üzenetben ez állt; "Szija nem voltam suliba mert beteg lettem. :s Igen itt is szálingózik! Mizus mi rosszat tanulsz?"

Sajnos nem meglepő, hogy beteg lett, én már tegnap is észrevettem, hogy feltűnően sokat szipog és köhög. :( De ezúttal is készültem zsepivel és adtam is Neki sokszor. :):)

Nos, most nem fogom az összes sms-ünket közkinccsé tenni, a lényeg, hogy visszaírt. Aminek én nagyon nagyon örültem. Utána még sms-eztünk egy keveset. :D:D

Zárásul még annyit, hogy meghívott egy házibuliba, ami szombaton lesz. Nagyon bízom benne, hogy Anyáék elengednek, mert nagyon szeretnék elmenni..
És sokszor megfordult a fejemben, hogy ott majd beszélek Vele és elmondom Neki, hogy "mit érzek" és mit gondolok.
De addig még van idő, szóval sok minden változhat.

A tali részleteiről később! :)

Szombaton beszéltünk msn-en..
Mérges voltam Rá, amiért eltelt egy hét a legutóbbi beszélgetésünk óta és ezt a tudtára is adtam. Azt nem mondanám, hogy veszekedtünk, de azért volt egy kis nézeteltérés köztünk, mert haragudtam és azt hittem, hogy ha Rajta múlik, akkor akár hetek is eltelhetnek anélkül, hogy tudnánk valamit a másikról..
Miután valamennyire tisztáztuk a dolgokat, sok minden szóbajött. Hogy Vele mi újság mostanság, meg hogy az én napjaim hogy telnek..
Aztán megint felmerült, hogy kéne valami házibuli. Olyan, mint H-éknál volt.. És mikor A ezt felhozta, írtam Neki, hogy ezt most úgy írja, mintha rajtam múlna. :P Erre ilyet szól, hogy alkossak össze valamit és hogy rajtam múlik. :P
Aztán megkérdeztem Tőle, hogy mi lenne, ha összehoznám?
Válasz: "Elmennék rá, ha hivatalos lennék oda :DD és jól éreznénk magunkat"

Később kétszer is azt írta, hogy gonosz vagyok.. :P
Először azért, mert elmondtam Neki, hogy a személyes üzenetemben látható "dühöngő fej" [:@] Neki is szólt, amiért eltűnt..
Aztán pedig azért, mert mikor azt írta, hogy "változatos vagyok", én azt reagáltam rá, hogy; "Jaja, talán ezért nehéz kitalálni, hogy mit miért csinálsz :P"
Ez az utóbbi szerintem nem tetszett Neki.. de hát basszuskulcs! :D Így éreztem és azt szerettem volna, ha kicsit tisztában van vele Ő is, hogy mi a helyzet..

És egyébként a beszélgetésünk elején zajló "vitára" is büszke voltam, mert általában ahogy elkezdünk beszélgetni, valahogy hirtelen elszáll minden dühöm.. :$ És nem tudok semmi olyat megbeszélni Vele, ami zavar engem, vagy bánt..
De most sikerült tisztázni 1-2 dolgot! És ennek örülök. :)

Na de, ami lényeges! Megadtam Neki a számom.. - de most már utoljára!
Azt ígérte, hogy ha megadom, soha nem "hagyja" el.. Reméljük tényleg nem fogja. :)))

Mondjuk emiatt is "kapott" tőlem... Mert mikor írtam Neki, hogy már mióta nem beszéltünk, Ő azt felelte, hogy akart írni ekkor meg ekkor, de nem adtam meg a számom..
Én meg erre azt írtam, hogy a telefonszámot nem csak msn-en lehet elkérni.. És hogy Neki nem is számít nagyon az enyém, ha állandóan elhagyja..
Aztán kivágta magát, mert elmesélte, hogy megint új telója van mittudomén.. Szóval megbeszéltük.
DE! Én ezúttal annak is utánajártam, hogy tulajdonképpen miért kell Neki a számom?
Eleinte próbált rávezetni, azzal, hogy megkérdezte "most miért beszélünk?"
Erre én azt írtam, hogy; "Én azért, mert szeretnék tisztázni 1-2 dolgot és mert hiányzik az, hogy beszéljünk."
Erre Ő; "Megvan a válasz akkor?"
Én; "Nincs. Mert most is azért beszélünk, mert én (!!!) írtam Neked."
Ő; "Igen, de pl sms-ben is tudnánk beszélgetni délelőttönként. Vagy akármikor hogy gyere fel msn-re vagy bármi."

Szóóóval, a lényeg, hogy ismét tudja a számom és remélhetőleg többé nem is kéri már el. :))
Nos, a szombati beszélgetés óta sms-eztünk egy keveset. :D
Hétfőn Ő írt, hogy mi újság, hogy telik a napom, ilyesmik. De végül az utolsó üzenetet én írtam, amire már nem válaszolt. :( Pedig direkt tettem bele kérdést is! :P
Kedden nem volt sms-ezés. Én valahol éreztem, hogy nem fog írni [persze azért bíztam benne, hogy hátha mégis..], de viszont azt elhatároztam, hogy ma mindenképpen írok Neki. :$:D
Alig vártam, hogy vége legyen a második órának és elküldhessem az sms-t..  :) Utána már csak azon izgultam, hogy mielőbb válaszoljon is. :P
És így lett. Ha nem is túl hamar, de 10 perc múlva jött a válasz. Jó hosszú válasz. :))
Aminek a legfontosabb mondata az utolsó volt: "Valamikor talni kéne nem?"

[Deeeeeeeee :D:D:D:D]

Fú, el sem hiszitek mennyire örültem, mikor ezt megláttam.. Utána még visszaolvastam vagy' 2× az üzenetet, hogy biztos ezt írta-e!? :D
Én csak annyit feleltem erre a mondatára, hogy "Igen, valamikor találkozhatnánk.. :)"
Ezután Ő megkérdezte, hogy mikor végzek, amiből én arra következtettem, hogy talán már ma talizni szeretne. :P
De végül csak azt beszéltük meg, hogy hánykor tudunk msn-en lenni.

4 körül.
Szóval rohanok msn-r és majd mesélek, hogy mire jutottunk!? :D:D:D:D:D:D:D:D:D

___________________________________________________

Egyébként tudjátok mi a furcsa? :)
Hogy mikor megtudtam, hogy jövőhét hétfőn és kedden síszünet lesz, az volt az első gondolatom, hogy ezt majd elmesélem A-nak is, hátha felhozza a talit..
De nem is kellett tudnia a síszünetről.. :)))))

"Új hírek és lehetőségek várnak rád a szerelem és a karrier terén is, így a nap végére annyira feltöltenek energiával, hogy egészen felvillanyozódsz. Majd' kiugrasz a bőrödből a boldogságtól, s szeretnéd, ha minden pontosan ugyanígy maradna örökre."

És tényleg... :D:D

Na de nem maradok ilyen titokzatos. :P Lássuk csak azokat a híreket/lehetőségeket:
- "karrier" terén: 5-ös lett a francia TZ-m!!!!!! :D:D:D:D És ennek nagyoooon örülök. :)
- szerelem terén.. : A írt ma sms-t.. és.. ááá úgy örültem neki.. :$ Mondjuk a legutolsó üzenetemre nem válaszolt, de attól még örülök, hogy írt. :))
Van mondjuk ennek az egésznek előzménye is, de azt most nincs időm leírni. :/

Meg van egy másik dolog is... de azt nem szeretném elkiabálni. :$ :)
 

Elköszöntem.
Pedig legszívesebben egész nap beszéltem volna Vele.. Csak hát muszáj tanulnom. :(

Az biztos, hogy a nap hátralevő részében azon fogok agyalni, hogy vajon jelentette-e valamit ez a beszélgetés!? Mármint hogy Neki jelentett-e valamit!?
Mert nekem nagyon sokat.. Ahogy vége lett az utolsó órának, már rohantam volna haza, hogy felmennyek msn-re, hátha Ő is fentvan!?
És végülis majdnem így történt, csak ugye ott volt F, aki előtt nem szabadott volna nagyon kimutatnom, hogy mennyire otthon szeretnék már lenni. Sajna nem sikerült lepleznem, hogy haza szeretnék már menni, mert F a sürgetésből és a siető lépteimből hamar levette, hogy valamiért nagyon "sietnékem" van..
Szerencsére sikerült valahogy kimagyaráznom, de mivel a beszélgetés alatt F idenézett és látta, hogy A-val beszélek, gondolom összerakta a képet.. Vagy nem tudom.

De ez most nem számít! :D
Most az számít, hogy beszéltünk és ennek annnnyira örülök! :D:D:D:D:D:D:D
Ezen kívül van más is, de azt majd később mesélem el. ;)

pusziiiiii :)))