[egy kicsi belőlem]

Menj te a jó büdös picsába! :'(

Fú, most annyi mindenről tudnék írni, hogy nem is szaporítom a szót, inkább belevágok!

Fiúkról lesz szó, mert mostanában mindig történik valami, amihez nekik elég sok közük van.
Először kezdeném Ke-vel, vagy már azt sem tudom, hogy hogy hívom itt.. :s Kezd nagyon elegem lenni belőle, mert nem hagy békén. Napi szinten beszélünk, mert vagy rám ír msn-en, vagy pedig levelet ír facebook-on..
És rohadtul idegesít most már, hogy állandóan beszélni akar, meg most már találkozni is.
Múlt szerdán találkoztam vele és rá 1-2 napra már olyanokat írt a levelében, hogy azon gondolkodik, hogy mikor tudunk legközelebb találkozni.
Hát basszus, semmikor.. Mert én nem akarok.
És most ez megint annyira szar helyzet. :s És persze megint én voltam a hülye, amiért nem ráztam le már a legelején.! Akkor most nem kéne emiatt aggódnom.. Valahogy pedig jeleznem kell felé minél előbb, hogy nem akarok tőle semmit. Olyannyira semmit, hogy már nagyon beszélni se..
Ajj, csak nem tudom, hogy hogy csináljam!? :s

A következő "story" eléggé elkeserített.. Dé -ről lesz szó, akiről kiderült (?), hogy csak amolyan "tartalékként" tekint rám.Ugyanis szombaton beszéltem F-el msn-en és szóba került Dé is. Meséltem F-nek, hogy milyen jókat szoktunk dumálni, de hogy még nem találkoztunk, sőt én azt sem tudom, hogy Dé hogy néz ki!? [Talán jobb is..]
Aztán valahogy odáig jutottunk a beszélgetésben, hogy F elmondta, hogy szerinte én csak valami tartalék lehetek Dé szemében. Például azért, mert valahányszor beszélünk, mindig én kezdeményezem a beszélgetést..

És jobban belegondolva tényleg így van! Mert olyan ritkán beszélünk, hogy amint meglátom, hogy fent van, írok neki.. De a beszélgetésekből nekem eddig nem jött le, hogy kurvára úgy áll hozzám, hogy csak "elvisel" kb.. Tehát figyeli, amiket írok neki, meg ő is ír dolgokat, de amúgy nem írna nekem.. Úgy van vele, hogy "ha beszélünk, beszélünk, ha nem, nem".

Ez kedves. :D:D:D Nagyon jól esik, hogy akiről valamiért eddig azt hittem, hogy megbízhatok benne és tök jól elbeszélgethetek vele, most kiderül, hogy valójában kurvára nem érdekli semmi, csak elviseli a dolgaimat..

Ééés persze megint ki volt a hülye? :D:D:D:D ÉN. Amiért azt hittem, hogy Dé más.."Nem olyan, mint a többi."
Hát tévedtem.

Ma egyébként direkt teszteltem is.. Mikor fölmentem fél 10-kor msn-re, már fönt volt, így tehát lát[hat]ta, hogy bejelentkeztem. Eltelt fél óra, nem írt. Aztán 1..,2.., de semmi.
7 perce jöttem le msn-ről és még akkor is fent volt!
Szóval menjen ő is a fenébe..
Mostantól nem is írok neki. Majd beszélünk, ha ő ír, azt késsz.! :@ De ha megmeri majd említeni, hogy rég hallott felőlem, vagy valami ehhez hasonló, akkor azért mondom neki, hogy "igen, rég beszéltünk, mert eddig basztál írni".
El vagyok keseredve kicsit.. Rosszul esik, hogy így viselkedik. :(

A végére hagytam D-t, akivel az utóbbi időben megint levelezünk. :) És olyanokat ír, hogy kész vagyok.. :$:D Mutatom.
"Ennyire szétkapkodnak a faszik? :) Ezt nem is csodálom szépségem."
"Én bármit megtennék érted drágám, ezek a mai faszik nem értékelik igazán a szép nőket. Ez van. Miért nem jöttök Balcsira? Hm? Pedig szerettem volna együtt fürcsizni veled :)"
"Szívesen látnálak köreimben, ha benne vagy."
"Tavaly *** már leadta a hírt, hogy van Balcsin két szép csaj. Mondjuk azt nem is sejtettem, hogy az egyik látványától elakad a szavam."

És ehhez hasonlók.. :$$
Én meg kezdem megkedvelni... :$:)

Istenem de elegem van az összes létező szemétláda görény pasiból!
Picsáért nem tudnak békén hagyni!?

És elegem van abból, hogy igaz dolgokat vágnak a fejemhez, amitől aztán megint padlóra kerülök..
És elegem van, hogy senki nem képes leszállni rólam és megérteni a helyzetem és velem lenni..
Utálom, hogy nincs senki, akivel megbeszélhetném a dolgaimat. :'(

Faszért vagyok én mindig egyedül. :'(:'(:'(:'(

Most ez a nemtudommárhogyhányadik pasi is.. Nem hagy békén, állandóan a hülye sétájával baszogat, meg hogy találkozzunk, meg mittudomén mi és mikor 100-adszorra is elutasítom [azért, mert a faszomnak van kedve ennyi "ismeretség" után találkozni], elkezd sértegetni meg felháborodik.
Idézem;
"Csőlátású vagy és zárkózott."
"Te mindenben a rosszat látod és érdektelen vagy. Nézzél tévét vagy facebookolj, ha csak ennyi az életed."
"Hamar feladsz mindent és másokban keresed a hibát."
"Remélem mikor egyszer valakibe beleszeretsz és kiderül, hogy csak meg akart fektetni, akkor eszedbe jut, hogy vannak normális emberek is, csak szartál a fejükre."
"Tök mindegy, átnézel.
Nincs az a mondat, amin elgondolkodnál."
"Téged még az sem izgatna, ha a szomszéd lakás kigyulladna, mert érdektelen önző ember vagy."
"Mindent megtettem, hogy megismerhesselek, de egy 2 hónapossal jobban elbeszélgetek, mint veled.
Annyira felületes vagy, hogy nem is emlékszel mi történt a múltban."

Jól van, te meg akkor menj el a jóbüdös picsába. :D:D:D:D

És én hülye próbáltam higgadtan viselkedni, ahelyett, hogy hagytam volna a faszba az egészet, vagy én is írtam volna neki hasonlókat!
Kibaszottul megérdemelte volna, hogy elküldjem a gecibe, de neeem, én hülye nem tettem. :s

Na most jött el az az idő, hogy szépen megyek aludni a picsába és átgondolom az életem.

ajj, néha csak a gond van veletek. :D

Most nem csak A-ra célzok, hanem egy másik fiúra is - legyen mondjuk "Ke" -, aki újabban egy másik közösségi oldalon írogat leveleket. És a legutóbbiban meg is említette a találkozást, amihez nekem semmi kedvem..
És tudom, hogy szemét vagyok, meg bunkó, meg zárkózott, de egyszerűen nem szeretnék találkozni vele. A levelezéssel még úgy vagyok, hogy "oké, legyen, attól még nem lesz semmi", de mikor már a talit hozza fel, akkor gondban vagyok.
Hogy a fenébe mondjam meg neki, hogy nem szeretnék találkozni vele? Anélkül, hogy megbántanám, vagy hasonló?
És most megint szemét leszek, de leginkább azért nem szeretnék találkozni, mert a srác.. Nem jön be. Semennyire.
Akkor meg mi értelme haverkodni, vagy bármi más?
ajj, de nehéz ügy. :s

Van egy másik fiú is, akit viszont egyre jobban birok. :D
Ki kéne találnom neki valami "fedőnevet", hogy a továbbiakban is tudjak írni róla.
Egyébként szerintem korábban már "szóba jött" itt, mert elég sokáig leveleztünk és csak nem régóta tértünk át az msn-re. :D
Ami sokkal jobb, mert így gyakrabban tudunk beszélni. :D
Nos, legyen D. De ez a D nem összekeverendő a Balatonról ismert D-vel! :) Figyeljetek oda, mert keveredés lesz. :P

Szóóóval, D-t azért kezdem egyre jobban megkedvelni, mert nagyon jókat beszélgetek vele. Akár olyan dolgokról is, amikről mással nem igazán.. [Gondolok itt akár A-ra is.]
Emellett nagyon nagyon tetszik benne, hogy nem olyan, mint a többi pasi.. Nem hozta fel a találkozást a 3. levél után, sőt, még a mai napig sem jött szóba ez a téma egyszer sem.
Tudom, hogy furán hangzik, hogy örülök neki, hogy egy fiú nem szeretne (?) találkozni velem, de ez nekem tényleg tetszik..
Amiatt is kedvelem, mert ő más szemmel látja a dolgaimat. Beszéltem neki az A-s ügyemről és elmondta a véleményét. Néha még olyan dolgokat is megemlített, amiket én korábban nem is vettem figyelembe.
Fogalmam sincs, hogy miért, de valamiért úgy érzem, hogy megbízhatok benne. Nem tudom, hogy miért van ez így, meg hogy így van-e egyáltalán, de valahányszor beszélünk, sosem tartok attól, hogy túl sokat mondok neki olyan dologról, amihez igazából nem sok köze van..
A másik; hogy még csak a teljes nevemet se kérdezte meg. És én se az övét.
Tudjuk egymás keresztnevét és ez éppen elég. :)
Tényleg nagyon jó beszélgetni vele és örülök neki, hogy nem az az első neki, hogy "mi a neved beakarlak jelölni meg találkozzunk" meg ilyenek.
Kedvelem. :D
Ma például különösen "belopta magát a szívembe" azzal, hogy ő írt nekem és nem én neki. :)) Persze aztán meg is említette hamar, hogy ritkán látni engem msn-en, de ezt sem amolyan szemrehányásképp. :)

ajj, remélem valamikor tudunk beszélni a közeljövőben, mert van egy dolog..
Egy elég bizalmas dolog, amit lehet, hogy megosztok vele..
Csak tényleg olyan bizalmas, hogy félek kicsit, hogy mit fog szólni hozzá..
De majd még meglátom.

Kérdem én;

Mi a fenének drágámoznak, babámoznak, szépségemeznek és drágáznak engem a fiúk??????
Akik történetesen nem akarnak (?) tőlem semmit?????
Mi a faszra jó ez a megtévesztés?
Mert nagyon, de nagyon nem értem.. :s

Most jön az, hogy elmesélem a tegnap este és a ma reggel eseményeit.
Ugyanis az A-s dolog szövődik tovább..

Tegnap azért voltam kibaszottul kibukva, mert A nem válaszolt az sms-emre és ez azt váltotta ki belőlem, hogy megnéztem az adatlapját. És lááám, mit láttam meg ott!? Képeket Róla meg valami haverjáról, amit az exe (!!!!!) rakott ki.
Eleinte azon döbbentem le, hogy milyen rövid most a haja..
De ahogy megláttam az exe nevét ott, elborult az agyam. De olyan szinten, hogy áááá
Ezt nem lehet leírni. xD

Utána siettem is aludni menni, mert átszerettem volna gondolni, hogy mihez kezdjek!? És arra jutottam, amit az előbb osztottam meg Veletek. :)

Aztán ugye jött az sms éjjel.. Amit ahányszor felkeltem, annyiszor elolvastam, mert biztos akartam lenni benne, hogy tényleg írt és nem csak álmodtam.

Utána eljött a reggel. :P
És reggel megint megnéztem az adatlapját.
Ahol az utolsó 2 kiírás az volt, hogy "Jobb reggelt mindenkinek... :)" és [most jön a lényeg!] "Kell egy csaj:D"
Ezzzzzzzzzzz mi???????????
Ki az a hülye, aki képes ilyeneket kiírni???
Mondjuk ez még hagyján..

A nap híre az az, hogy az exe MEGINT NEM ISMERŐSE MÁR!

És késsz. :D Itt jött el az a pont, ahol tényleg kibaszottul meguntam ezt az egészet és tényleg kibaszottul azt csinál A, amit akar. Engem már nem érdekel.
Úgy bassza el az életét, ahogy akarja. :D
Csak engem hagyjon ki belőle. :D

Vége van gyerekek!

Ez már nevetséges gyerekek..
Komolyan mondom, már olyan szinten elegem van ebből az A-s dologból, hogy áááá

Tegnap este írt sms-t.
Persze nem azt, hogy "Szija, megvagyok, veled mizu? Bocsi, hogy csak most írok, de szombaton volt a buli, amiről neked egy kibaszott szót se szóltam, aztán meg mittudoménmi.."
Hanem csak annyit - 23.30-kor (!!!) -, hogy "Szija! Msn!?"

És hát pechje volt.. :D
Mert basztam visszaírni rá bármit is. :D:D:D
Egyrészt, mert direkt lehalkítottam a telómat, hogy ne vegyem észre, ha üzenetem jön.
Másrészt - az első okból kifolyólag - nem is vettem észre az sms-t, csak valamikor hajnalban (?), amikor felkeltem.
Harmadrészt, ha észre is vettem volna, akkor sem tudtam volna már msn-re menni.
Negyedrészt pedig, ha tudtam volna menni msn-re, akkor se mentem volna!
Mert kibaszottul unom, hogy folyton én alkalmazkodok A-hoz és ahogy Ő ír valami sms-t, én rögtön begőzölök és pattanok a gépre, mint valami kiskutya..

Ennek vége!

Ideje lenne bebizonyítani Neki, hogy rohadtul elszúrta, mikor szakított velem és rohadtul elszúrta akkor is, amikor nem kezdte újra velem!
És ideje lenne végre azt is bebizonyítani Neki, hogy vége! Vége annak az időnek, amikor én ott voltam és vártam és reménykedtem!
Nem fogok leragadni Nála! akármennyire ragaszkodtam/ragaszkodok hozzá, vége!
Befejeztem, nem csinálom tovább.

Belefáradtam a folytonos reménykedésbe és abba, hogy várjak Rá.. Várjak a csodára, ami nem fog bekövetkezni.

Vége. És végre úgy érzem, hogy örülök neki, hogy végre vége!
Megerősödtem és rájöttem, hogy nincs tovább.

És akkor ti még nem is tudtok a mai nap (?) eseményeiről..

De jó is lenne, ha végre időt tudnék szakítani egy hosszabb kiruccanásra és dvd-zésre is.. De már most tudom, hogy nem fog összejönni. :(

Hm.. Ma nagy banzáj lesz nálunk, mert most ünnepeljük meg a születésnapunkat.
De nem ez foglalkoztat most leginkább, hanem az, hogy elbeszélgessek F-el.. Van miről beszélni és H is alig várja már, hogy este legyen és beszámoljak neki mindarról, amiről F-el dumáltam.
Kiváncsi leszek, mi lesz!?

A másik fiú, aki foglalkoztat.. Nehéz kitalálni..
A.
Tegnap este már nem volt erőm megvárni és kicsit rosszul érzem magam emiatt. :( Jó lett volna beszélni Vele és biztos örült volna neki, ha megvárom.. :s De nagyon fáradt voltam, meg Anya sem díjazta volna, ha hajnalban még nekiálltam volna msn-ezni.. :s
És tegnap este óta arra várok, hogy írjon sms-t.. De úgyse fog, mert ma lesz a múltkori elmaradt buli "pótlása".
Amiről mellesleg nekem 1 rohadt szót se szólt A..
És ez zavar.. Nem mintha eltudtam volna menni rá, de akkor is.. Legalább megemlíthette volna, hogy most lesz megtartva.
Az egy dolog, hogy nem hívott el, de az, hogy még csak szóba se hozta, se semmi.. :s
Ahh, ezek szerint már "látni se akar". Mármint olyan értelemben, hogy nem szeretne találkozni velem mostanában.. És főleg nem egy házibuliban nem..

Talán jobb is így..
De akkor miért érzem vacakul magam? :(
És miért várom, hogy írjon sms-t? :(

Ma egész nap Rá gondoltam.. Persze ez "nem új" abból a szempontból, hogy a szünet alatt is sokszor eszembe jutott, de bíztam benne, hogy majd a suli eltereli a figyelmem Róla.
Hát rohadtul nem így történt, sőt..
Szinte minden órán történt valami, amiről Ő jutott eszembe. Nyelvtanon például elég volt ránézni a könyvemre meg a munkafüzetemre, ugyanis a szerző neve nem csak az Övét, de még a barátnőjé-ét is tartalmazza. :'( És a legszarabb az egészben, hogy szerettem volna mondani Neki, hogy erről mindig Ő jut eszembe, csak.. már nem tudtam. :'(
Aztán ott volt a tesi óra, ahol a tanár felállt a padra, miközben mi körbe-körbe futkároztunk és eszembe jutott, mikor ezt meséltem A-nak.
Mert az a poén az egészben, hogy a tesi tanár még úgy sincs akkora, mint én.. És mikor ezt A megtudta, nagyon nevetett..
:'((((
Ezután ott volt az angol, ahol egy hülye szóról mindenkinek a 'Day and night' című Kid Cudi szám jutott eszébe, ami hallatán természetesen én kire gondoltam!??
Rá.
Mert ezt a számot is hallgattuk együtt.
Éééés ha ez nem lenne elég, suli után elmentünk a csajokkal gyros-ozni egy olyan helyre, ahol az a busz is megáll, amivel Hozzájuk mentünk. Pontosítok; nem Hozzájuk, csak arra a környékre, ahol én még soha nem voltam azelőtt, Ő viszont a környékén lakik.

Mindezek mellett voltak jó pillanatai a napnak, mert H-val jókat nevettünk odafele úton, de szerintem ő sincs túl jól lelkileg..
Ugyanis F-el szerdán vitatkoztak, tegnap pedig megint összebalhéztak, de most olyannyira, hogy F fogta magát és 1 szó nélkül otthagyta H-t. H pedig csak ült és nézett és azt sem tudta, hogy ez most mit jelent..
Aztán beszéltek F-el [mármint a tesóm F-el] és mesélte neki, hogy nagyon kivan akadva és mást sem csinál, csak ül az ágyában és sír..
Most úgy fest a helyzet, hogy szakítottak, ám F ma írt egy üzenetet H-nak azzal a szöveggel, hogy bocsássa meg neki, hogy "kissé" hülyén viselkedett.
H erre nem reagált, mert úgy döntött, hogy egy ideig most nem akar beszélni se, és találkozni se F-el.
Én konkrétan majdnem sírva fakadtam, amikor ezt megtudtam.
Hogy vége (?).
Nem akarom, hogy H is szomorú és magányos legyen!

Szemétláda pasik... :@

Ó, Jézusom, mennyi dolog történt, mióta nem írtam..
Most nagy vonalakban csak annyit, hogy a múltheti találkozó azért maradt el, mert F-el lemondtuk.. Egyrészt azért, mert nem "mertük" megkérdezni, hogy elmehetünk-e [a pénteki események miatt]. Másrészt azért, mert nekem nem is volt túl sok kedvem elmenni - és kihangsúlyoznám, hogy NEM [elsősorban] a társaság miatt.
Hanem szimplán nem tetszett az esti/éjszakai találkozás, meg az, hogy valami "idegen" helyre mentünk volna.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy D "miatt" sem akartam menni. És ha eszembejut a velük való találkozás, folyton arra gondolok, hogy mi lesz?
Mi lesz, ha találkozunk?
És még mindig félek..

A tegnapi és mai események leírásába nem is tudom hogy kezdjek bele!? Mert olyan nehéz megfogalmazni azt a sok dolgot, ami történt..
Talán azzal kéne kezdenem, hogy H-ék házibulit tartottak. Minden apró kis részletről nem fogok beszámolni. Ehelyett inkább rátérek a lényegre.
Volt a bulin egy fiú.
Aki eleinte "nem is tűnt fel" nekem [ezzel arra célzok, hogy rá is ugyanúgy tekintettem, mint a többiekre, hiszen a 12-15 főből alig ismertem pár embert], de egy idő után arra lettem figyelmes, hogy folyton a közelemben van és jóideje beszélgetünk. Közben többször is hozzámért, simogatott, később pedig még a pulcsiját is kölcsönadta, amikor fáztam.
Volt a bulinak egy olyan 'pillanata' is, amikor ő nem volt a szobában és 'egyedül' maradtam a barátjával. Elkezdtünk beszélgetni és kis idő elteltével a barátja elkezdett kérdezgetni, hogy mit gondolok A-ról, meg hogy érzem magam vele...
Az igazat mondtam neki; azt feleltem, hogy A szimpatikus és jót beszélgettem vele, de egyenlőre csak ennyi.
A beszélgetés után nem sokkal A és én lementünk a boltba és A átölelt.
Az egész utat úgy tettük meg, hogy fogta a derekam. Ami jól esett, nem is 'ellenkeztem'. De minél többet gondolkodom, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem A tetszik, hanem a törődése.
[Ami azért lehetett, mert H és F mitsem gondolva bárkire is, aki ott volt, nyalták-falták egymást, volt, hogy a közvetlen közelemben smároltak, amitől elég szarul éreztem magam.]

Az, hogy nem sokkal azután, hogy megérkezett[érkeztek], odajött hozzám és a buli végéig alig hagyott magamra. Sokat beszélgettünk, nevettünk és jól éreztem magam vele. De most úgy érzem, hogy mint fiú, annyira nem jön be. Szimpatikus, kedves, vicces, tényleg nem lehet egy rossz szavam se rá, mert tolakodó sem volt, de mégis hiányzik valami.
És most ha rá gondolok, szinte ugyanazt a félelmet érzem, amit D-vel kapcsolatban.

______________________

Azt pedig egyszerűen nem fogjátok elhinni, hogy a buli folyamán mennyiszer gondoltam RÁ.. [itt NEM D-re célzok!]
Most is, mikor ledőltem aludni akkor is és hazafelé is csak Ő járt a fejemben.
És ez számomra 2 dolgot jelent;
- vagy tényleg teljesen abnormális vagyok, hogy megszállottan Rá koncentrálok napjaim minden egyes órájában
- vagy tényleg szeretem..
Annak ellenére is, hogy valójában soha nem is beszéltem Vele..

Nem tudom, hogyan tovább.

És tudjátok mi járt még a fejemben a buli alatt? A jövőhét péntek.
Akkor teszik fel a fogszabályzót.
És lehet, hogy az minden félelmemet megszünteti majd..

_____________________________________________________

Kérdem én: Miért kell bonyolítani az életemet?
Miért jó, ha én magam sem tudok kiigazodni az érzéseimen?

Holnap VB döntő!!! Már alig várom. :D
Kicsit meglepődtetek, mi? Pedig akármennyire is hihetetlennek tűnik, engem érdekel a foci. Persze nem mondom, hogy ez mindig is így volt, mert akkor hazudnék, de az utóbbi hónapokban előtérbe került nálam ez a sportág. :D A Világbajnokságot is figyelemmel kísértem/kísérem, de leginkább csak akkor, ha olyan csapatok játszanak, akiket kedvelek. :D
Ilyen csapat például Brazília, Argentína, vagy a döntőbe (!!!) jutott Spanyolország. :D De a Portugáloknak is szorítottam..
A spanyoloknak most nagyon szurkolok. :D:D:D De ha nem ők lennének a Hollandok ellenfelei, akkor is "ennek" az oldalnak szurkolnék, hiszen a brazilok a hollandok 'miatt' estek ki.

Egyébként... nem elsősorban csak azt nézem, hogy hogyan játszanak a csapatok.. :) Hanem a játékosokat is. :D:D Van is 1-2 kedvencem. :P
Az egyik a braziloknál játszó Kaká. Nekem nagyon szimpatikus. :D De van, akit még nála is jobban kedvelek. Ő pedig nem más, mint a spanyol játékos, Pique. :D:D Nem csak helyes és magas (!!!), de még játszani is tud. :D A németek elleni meccsen nagyon sok "jó megmozdulása" volt. :))
Gyönyörködjetek benne Ti is.. :)

Tegnap szülői volt a Suliban, ami azért érdekes most, mert Anya elmondott valamit, amin kicsit meglepődtem. A dolognak hozzám és K-hoz van köze.
Arról van szó, hogy Anyától azt kérdezte B [!!!] anyukája, hogy én és K járunk-e!?
Azon lassan már nem is lepődök meg, hogy összehoznak minket, mert nem ez volt az első alkalom. De az, hogy ezt B anyukája kérdezze meg Anyától!!?!?!? Az... nagyon furcsa, és számomra még mindig érthetetlen. !? Lehet, hogy nem is kapok rá választ soha..

Egyébként, ha már K-nál tartunk, leszögezném, hogy semmit nem érzek iránta. Szóval nem kell rögtön arra gondolni, hogy volt is valami alapja ennek a feltételezésnek.. És szerintem ő is lépett volna már, ha akarna valamit..
[Bár - ahogy azt már korábban említettem is - néha vannak 'félreérthető' dolgai...]

A tegnapról még annyit érdemes megemlíteni, hogy zeneirodalom után hazáig jött velem egy srác. Ugyanis V-nek tovább kellett még maradnia, és úgy alakult, hogy ketten indultunk el haza Zs-vel.
Az, álmomban sem jutott volna eszembe, hogy majd egészen a kapuig együtt megyünk majd. Nem mondom, jót beszélgettünk, Zs egész kellemes társaság, de nekem nem nagyon fordult meg a fejemben, hogy ezt az együtt "hazamenősdit" komolyabban vegyem.
De ahogy eújságoltam F-nek, majd a többi csajszinak a Suliból, ők rögtön elkezdtek kombinálni, meg célozgatni arra, hogy majd ebből lesz valami...
Abban igazuk van, hogy tényleg rámférne már, hogy legyen VALAKI, de nem fogok rögtön az első fiúval összejönni, aki hazáig jön velem. Egyrészt, mert Zs nem tetszik, mint pasi, másrészt, ha akarnék is tőle valamit, akkor sem feltétlenül jönnénk össze, mivel ahhoz 2 ember kell.
Téma lezárva.

Nem kell engem "mindenkivel" összeboronálni.
Valamikor csak megtalálom azt, akire annyi éve várok már...

Ohh, ma láttam egy helyes fiúúút.. :) Bevallom, majdnem biztos, hogy azért tetszett annyira, mert emlékeztetett valakire.. Elmondjam kire? Vagy legyek gonosz? :P
Na jó, nem kertelek; P-re hasonlított. Olyannyira, hogy mikor először megláttam, azt hittem P az. Utána még szemmel tartottam egy darabig és megbizonyosodtam róla, hogy nem P volt.. :P Mindegy, a lényeg, hogy helyes volt.. :) És ahogy észrevettem, Ő is nézelődött arra, amerre F-el álltunk.. :D

Hamár fiúknál/pasiknál/férfiaknál tartunk.. Muszáj megemlítenem a mai nap fénypontját. [Volt olyanja is, nem csak mélypontja.. -.-]

Kémia óra közepén, egészen pontosan 14.47-kor G bejött a terembe, hogy odadhassa a tanárnőnek a naplót. A lényeg az egészben az volt, hogy épp ő volt a fejemben, és mikor kopogtak, azt mondogattam magamban, hogy "G legyen az, G legyen az." És ő volt. :)))
 

Így kivánok mindenkinek jó éjt... :)

.. Chris Pine-mániában szenvedek. Áhh, ez nem is szenvedés, hanem... valami egészen más.. Sokkal jobb... :))
Nevezzük inkább Imádatnak. :D

Emlékszem, hogy 2009. január 1-én láttam először, a Vakrandiban. :D
Korábban már beszámoltam róla, hogy egy vak srácot alakít benne.
És olyan jóóó lenne megszerezni azt a filmet!!! Nemrég láttam, hogy youtube-n fenntvan, de eredeti nyelven. :S Nekem dvd-n kell szinkronnal! ...
Na jó, amíg túlteszem magam azon, hogy egy darabig még nem tarthatom a kezemben a filmet, ti csodáljátok ezt a fotót Róla. :))
Én is azt teszem... :$ :D:D

Ja és ígérem; nem ez volt az utolsó kép Róla... :))
 

Tegnap szerettem volna leírni, mert "hivatalosan" tegnap jött vissza a Szomszéd srác. :D:D Tudom, ez így elsőre nem biztos, hogy érthető, mert arról még nem számoltam be, hogy elment.. xD Tehát, a Srác, akiről már beszéltem régebben egy keveset [2009.05.16.], valamikor a nyár elején elköltözött. Vagy legalábbis elutazott valahova, mert a közel 2 és fél hónap alatt nem is találkoztunk. :| :(
De!!!! Tegnap hazajött, mert láttam... :$ :)) Épp Anyával jöttünk haza a fehér ing-vásárlásból, amikor megláttam az ablakban. Nem akartam bunkó módon bebámulni, először csak annyit vettem észre, hogy van ott valaki. Aztán, mikor közelebb értünk, láttam az arcát.. :$ :))) Mire pedig beértünk a kapun az udvarra, már kinnt cigizett.. :D:D Örülök neki nagyon, már kezdtem sajnálni, hogy még csak a nevét sem tudtam.. :S Most majd lesz rá esély, hogy megkérdezzem.....

A tegnappal kapcsolatban van még egy storym. Abból a lakásból, ahova a Srác most visszatért, egy másik fiú elköltözött. Este jött érte valami haverja egy nagyobb kocsival, amibe befértek a cuccai. :) Ott pakolt az ablakunk előtt, mi pedig a szobából figyeltük F-el.. Aztán egyszer csak elkezdtünk beszélgetni.. És végül úgy váltunk el, hogy a fiú azt mondta; "Még találkozunk!" F-el nem gondoltuk túl komolyan, mindketten azt hittük, hogy máskor majd visszalátogat a többi fiatalhoz, akik itt laknak a szomszédban..
De nem így volt! :P Hanem még aznap este visszajöttek, persze nem miattunk elsősorban, hanem az itt maradt bőröndért.. Akkor mi már félig ágyban voltunk F-el, hiszen a mai Suli miatt nem fekhettünk 11-kor... :S De hallottuk, hogy beállt egy autó és kinéztünk az ablakunkon, úgy, hogy ne vegyenek észre minket. Nem is látták, hogy mi látjuk, hogy a fiú, akivel jókat dumáltunk miközben pakolt, állandóan odanézett az ablakhoz, ahol voltunk.. És annyira rossz volt!!!! Látni, hogy minket keres, mi pedig nem vagyunk ott.. Utána elég nehézkesen ment az elalvás is.. Állandóan az lebegett előttem, hogy nézi; ott vagyunk-e az ablakban? ... :'(
Azért nem pusztultunk bele, de rossz volt... :S 

Arról még nem is számoltam be, hogy H összejött egy fiúval.. Ami engem egyrészt váratlanul ért, másrészt viszont lehetett rá számítani.
Mikor megtudtam, eléggé kiakadtam.. Mert akkor, ott, amúgy is rossz passzban voltam. Úgy viszont, hogy az ember tudja, hogy körülötte mindenki [vagy legalábbis sokan] boldog[ok], nemigen van kedve örülni mások boldogságának. Főleg, ha ő mélységesen magányos és akkor is egyedül érzi magát, amikor körülveszik emberek.. És mivel én ehhez hasonló állapotban voltam, nem az volt az első dolgom, hogy kiugorjak a bőrömből..
Aznap nem is telt olyan csodálatosan az éjszakám azon része, amit ébren töltöttem, hiszen nem csak azon agyaltam, hogy mennyire rossz egyedül lenni, hanem azon is, hogy a régóta tartó barátság, ami hónapok óta veszélyben van, már soha nem jön rendbe. Ez a két dolog bőven elég volt ahhoz, hogy megsirasson, így aztán jól telekönnyeztem a takarómat és párnámat..
Ilyenkor az a legrosszabb, hogy még sírni sem tudok igazán, mert ha valaki meghallja a szipogást, akkor addig nem hagy békén, amíg ki nem szedi belőlem a bánatom.. Még az sem megoldás, ha mondjuk úgy döntök, hogy a wc-ben sírom ki magam, mert egyszer volt rá példa, hogy F utánam jött.. Ez körülbelül 2 éve történt, amikor megtudtam, hogy a fiú, akibe szerelmes vagyok [vagy legalábbis nagyon tetszik..], F-be van belezúgva. Természetesen nem lehettem mindkettejükre "mérges", hiszen F nem tehetett az egészről, de iszonyat szarul esett és nagyon váratlan volt.

A jelenre visszatérve; tényleg szeretnék már egy társat. Akiben megbízhatok, akivel jól érzem magam és aki viszont szeret.
Nem mondom, van 1-2 fiú, aki szimpatikus, és akivel szívesen találkoznék, de tudom, hogy ennek igen csekély az esélye.. :S Például az egyikük egy olyan helyen dolgozik, ahol Ő is. Tudom, ez most marha hülyén hangzott, de nem akarok mindent leírni. Szóval, úgy gondolom, hogy nem lenne jó olyannal "kezdeni", mint akivel egyszer már volt valami kavarás.. Arról nem is beszélve, hogy attól, hogy nekem szimpatikus a srác, még nem biztos [sőt..], hogy ő is akarna valamit... :|
A másik fiúról annyit, hogy majdnem egy utcában lakunk, de elég ritkán látom. Akkor sem történik semmi, mindössze köszönünk egymásnak, aztán mindenki megy a "dolgára". :P Ja és azt ki ne felejtsem, hogy ő szinte biztos nem akarna semmi "közelebbi" kapcsolatot, hiszen arra nem volt képes, hogy visszajelöljön iwiw-en.. :@

Végül csak annyit a pasis dolgaimról, hogy F már gondolt arra [Anyával együtt], hogy összejöhetnék a pasija haverjával. Akit mellesleg kis korom óta "ismerek", hiszen a szomszéd házban lakik.. pf. Azóta nem csak nekik jutott ez az eszébe, hanem P-nek is, aki Á-nak mesélte el az ötletét. Mondhatom, vannak körülöttem kerítők bőven. De nekem nincs a terveim közt összejönni vele, és majdnem biztos vagyok benne, hogy neki se velem...

Az élet[em] nem könnyű. Azt hiszem, senkié sem az. De miért nem? Mert túl sablonos és unalmas lenne, ha az emberek nem szenvednének? Miért kell ahhoz, hogy valaki megtalálja a boldogságot, sok-sok szenvedést átélni? És miért ilyen bonyolult minden?
Csak én nem találok kielégítő válaszokat ezekre a kérdésekre?

Most épp az a dilemmám, hogy sok fiú írogat, és úgy viselkedik, mintha akarna valamit... Nekem meg semmi kedvem beszélni velük, mert úgyis tudom, hogy a végén arra lyukadunk ki, hogy; "Mikor találkozunk?" Amihez aztán végképp semmi kedvem.. Sokféle okból, amit most nem részleteznék.
A legjobb az, amikor valaki megnéz egy közösségi portálon, levelet ír, amiben elkéri az msn-ed, aztán miután megadtad neki, ő fölvesz és miután írtál neki, nem történik semmi. Te udvariasan kérdezgeted, hogy mizu, meg hogy hány éves.. Ilyen alap dolgokat.. Erre te csak percek múlva kapsz 1-2 szavas válaszokat. Aztán észreveszed, hogy a srác már nem is elérhető és akkor döbbensz rá, hogy ezt nem csinálod tovább.
Hisz mi értelme olyannal "beszélgetni", aki nem is figyel oda??? Főleg azok után, hogy még ő akart megismerni!?

Ma pont ez történt velem. És borzasztóan feldühített. Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy legözelebb nem írok neki semmit, majd ha akar valamit, ír ő.. Aztán pedig meglátom, mihez kezdek vele!?
Emellett a fiú mellett még van 1 másik, aki fölvett msn-re. Vele egész jól eldumálgattunk, de úgyis tudom, hogy előbb-utóbb kinyögi, hogy találkozni szeretne...
Aztán ott van egy harmadik is, aki azt írta, hogyha szeretnék beszélgetni vele, vegyem fel ÉN msn-re. Nem tudom, mit csináljak, H szerint a beszélgetés nem árt. Ez mondjuk tényleg így van, de én tartok ettől az egésztől. Egyedül B az, akivel szívesen dumálok és vele találkoznék is. :)) De több, mint 1 hónapja nem hallottam róla.. Biztos fesztiválozgat, nyaral és élvezi a szünetet. Én meg itthon poshadok... :'(

...

Most egyedül az a gondolat vidít fel, hogy G lesz az ofőőőőő!!! :D:D:D:D:D:D :'D

Pont ma 1 éve, szinte percre pontosan találkoztam Vele. Ez a nap volt talán az egyik legboldogabb napom a tavalyi évben. Legalábbis ezt gondoltam néhány hétig, amíg rá nem ébredtem, hogy csak nekem jelentett sokat.
Mára azt terveztem, hogy egyedül teszem meg azt az utat, amit legutóbb mi ketten tettünk meg. Végül nem lett belőle semmi, és azt hiszem talán jobb is így. Nem kell a múltat felidézni, mert akkor soha nem 'szabadulok' tőle..

Persze azért nem voltam egész nap itthon. Egyszer F-el mentünk el kicsit sétálni, majd pedig este felé Anyával voltam fagyit venni. :)) Mindkét alkalommal találkoztam 1-1 fiúval, akik valamilyen szinten mély nyomokat hagytak bennem :P
Az egyiket már látásból ismertem a Mekiből. :D Elég vicces helyen futottunk össze, mert szinte egy időben jöttünk ki a wc-ből. :P Első pillantásra tudtam, hogy ismerem valahonnan, de kellett néhány másodperc, míg beugrott, hogy honnan!?  :D Szerintem ő is érezte, hogy látott már valahol, mert később, mikor máshol is összetalálkoztunk, nézett minket.. :$:) Helyes srác, nekem már a Mekiben szimpatikus volt.. :D
A másik fiú egy boltban dolgozik, őt most láttam életemben először. Hosszú hajú, piercinges, őszintén szólva nem igazán az "esetem".. :$ Anya csak annyit mesélt róla, hogy neki szimpatikus - legalább is viselkedésileg.. :P Végül is, én sem mondanám, hogy undorító, vagy ilyesmi, mert attól, hogy milyen a haja meg a kinézete, nem fogom rögtön leírni. Szerintem is rendes srác. És úgy érzem, nem voltam túl közömbös a számára, mert már akkor is nézett, mikor beléptünk Anyával a boltba. Mikor pedig fizetés után pakoltunk, éreztem, hogy folyton odanéz. Távozáskor még megforultam, és akkor is bámult ki a boltból.. :$:$
Persze ez nem jelent annyira sokat, csak tudjátok, én nem vagyok hozzászokva, hogy fiúk néznek.. :$ :) Ha pedig mégis történne ilyesmi, inkább zavarni szokott, mint tetszeni... :|

De ha már a fiúknál tartunk, B-ről megint jó ideje nem hallottam.. :( És ez most elszomorít, mert olyan jókat szoktunk beszélgetni.. Már amennyit tudunk, mert valamiért sosem érünk rá ugyanabban az időben.. :S Legutóbb azt mondta, hogy lemegy Balcsira, és nem tudja ő sem, mikor fogunk legközelebb "összefutni" msn-en.. Ilyenkor persze én már rég írtam volna neki valami sms-t, de most eléggé levagyok égve telefonfeltöltés-ügyileg. Meg aztán, nehogy már mindig én írjak neki, hogy mi van vele!? ...
Most úgy gondolom, hogy majd azon a bizonyos közösségi portálon írok neki, hogy mizu, aztán pedig meglátjuk, mi lesz... A napokban már az is végigfutott az agyamon, hogy talán találkozhatnánk is..... A leveleiben már többször említette, hogy ő inkább a személyesbeszélgetések híve. Én pedig azt hiszem, 'készen állok rá', hogy találkozzunk. :)

Miért van az, hogy elhatározok valamit és nem sikerül rögtön megvalósítani? Ha? Miért?
Mióta "letettem" F-ről, folyton látom. Valahogy mindig úgy hozza a sors, hogy összetalálkozunk, vagy pont egy helyen vagyunk egy időben. Amikor lemegyek a lépcsőn, Ő felmegy. Amikor én megyek föl, Ő jön le.
Tegnap tesin kimentünk futni [azt hittem ott halok meg...], erre ő és egy osztálytársa is kijön. Leültek egy padra és bámulták, ahogy futunk. Szerencsére már nincs olyan "nagy" hatással rám, de idegesít, hogy ennyiszer ott van a közelemben.

Ha már az idegesítésnél tartunk, K is folyton ott lébecol körülöttem. Ez talán néhány hónapja nem is zavart volna, de kezdek attól tartani, hogy ennek oka van. Így próbálok minnél távolságtartóbb lenni, de nem mindig sikerül. Nem akarok úgy viselkedni vele, mintha leszarnám, mert úgy különben nincs vele bajom, de ha túlságosan nyitott vagyok, a végén még félreérti!

Rajtuk kívül még ott van a "levelezőtársam", aki kurvára leszar [holnap lesz 2 hónapja, hogy nem ír levelet :@ :@], ezért aztán én is hagyom őt.. Mindig agyalok, hogy tegyek-e valamit, de végül sosem történik semmi.