[egy kicsi belőlem]

Február 28.
Színház- és Filmművészeti Főiskola, 13.30h

Nem D miatt volt fontos, sem pedig a hófordulónk miatt. Hanem másvalaki miatt...

Bárcsak újra ott lehetnék..!

"Szólni ha kezd isteni szád, fogaid kivillanók, s elűzik vak kétségem homályát.
Orcád holdkereke szemem madarait élteti, add vonagló mosolyod csodáját!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Szépfogú! ha tán neheztelsz, tépj rojtokká, semmivé, körmeidnek sok nyílvesszejével,
zárj karjaid bilincsébe, mard nyelvemet, ínyemet, vagy cselekedd, ami tetszik éppen.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Te vagy ékem, te vagy éltem, te vagy létem óriás tengerében rejlő igazgyöngyszem,
sóhajomat, óhajomat vedd kegyesen, szívesen, mert tetőled több nem menekszem.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Vízililiomkék szemed piros vízirózsa lett, átváltozva pompáz új díszében,
ha a virágnyilas isten feketére festi át, az enyémhez illik csodaképpen.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Melleden a gyöngykoszorú csillagosan ég-ragyog, fénye melegítse szíved éjét,
derekadon ezüst öved csilingelve hirdeti a szerelem hatalmas zenéjét.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Szólj, te szelíd édesszavú! Hol vidoran csillogó, szétözönlő lakk hullámzik, árad,
hagyd pirosra befesteni a szerelem harcterén diadalmas, szívem-tipró lábad!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Rakd fejemre diadémul talpad fénylő bimbait, a szerelem mérge orvosságát:
Káma nyila izzó sima napsugara lángra gyújt, lábad hűtse lelkem forróságát.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Dzsajadéva áhítatos hívek örömére most megidézi Krisna szép beszédét,
nyájasság is, bölcsesség is, közepe és partja nincs; áldozásuk sose érje végét!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét."

                                                                  /Dzsajadéva: Gíta Govinda - részlet -/

Igazából már azt sem tudom, hogy hol vesztettem el a fonalat!? Nagyon rég írtam és azóta annyi dolog történt, hogy talán az lenne a legegyszerűbb, ha előkapnám a kis naptárkámat és szépen mindent elmesélnék..
Pillanat.

Úristen.! Ha jól vettem észre, az utóbbi másfél-két év (!!!) szinte teljesen kimaradt. Héba-hóba megjelentem ugyan, de akkor is csak azért, hogy siránkozzak egy kicsit, amiért nincs időm írni. :( Jó, akkor valahol a tavalyi év eleje-közepe felé fogom felvenni a fonalat.

2012.02.13.
Valentín nap alkalmából maradjunk csak annyiban, hogy kaptam D-től egy ííírtó édes Micimackós és Malackás plüsst [fotó később], ami lassan 2 éves lesz.. :) Tartsatok gyerekesnek, de én még 20 éves fejjel is szeretem az ilyen kis mütyűröket.. A plüssökről és úgy általában "Micimackóékról" nem is beszélve.. :):$ Persze a legnagyobb kedvencem Malacka. Olyan kis édi. :)))

2012.03.15.
Március 15., tehát ünnepnap. Se suli, se meló, se semmi, így felkerekedett a kis Brigád és elindult Z-ékhez bográcsozni. Szeretem az ilyen összeröffenéseket, de valahol mélyen belül tartok is tőlük mindig valamiért. :-s Ez aznap sem volt másképp és be is jött a "félelmem", ugyanis a vonaton belebotlottunk N-be. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ő is hivatalos a bográcsozásra, úgyhogy marhára örültem neki, hogy jó pár órát az ő társaságában kell majd elviselni.
Szerencsére meg tudom állni, hogy ne köpjem szembe azt, aki nem túl szimpatikus :D, így az egész program jó hangulatban telt, és nem volt semmiféle konfliktus. Talán ő is megértette, hogy ha lekopik D-ről, nekem sem lesz vele különösebb bajom.
Mindössze 1 olyan dolog történt, amit nem hagyhatok ki az elmesélésből; épp krumplit pucoltunk N-el [tökre szeretek krumplit pucolni. De ez most mellékes :D]. Szóóóval épp krumplit pucoltunk, amikor L kihozta nekem a krumplipucolót - igazából nem is tudom, hogy miért, mert én jobban boldogulok késsel, de mindegy.. Ja, várjunk, tudom már! Voltak ilyen göcsörtök, vagy mik a krumpliban és L úgy gondolta, hogy majd a pucolóval könnyebben ki tudom azokat a részeket vágni. Igen. És ezért hozta. Én meg elfogadtam, bár neki is mondtam, hogy elvagyok a késsel..
Most jön a lényeg; mikor igyekeztem a pucolóval boldogulni, hirtelen kipattant a kis göcsört, egyenesen N felé. Pontosabban N szeme felé. [kuncog] Totál meglepődtem én is, hisz nem az volt a célom, hogy eltaláljam. Esküszöm!
És nem is esett semmi baja - a pápaszemén nem tudott áthatolni a krumplidarab -, szóval nyugi. [Jó, bevallom, nem sajnáltam egy csöppet sem, de azért nem akarok én neki rosszat. Egyenlőre..]
Mondanom sem kel, hogy bocsánatot kértem, és rögtön visszaváltottam késre, mert én azzal jobban és szívesebben is boldogulok, nem győzöm hangsúlyozni... :)

2012. D szülinapja [Ha nem bánjátok a dátumot nem írom le. :)]
Hosszas tervezgetés előzte meg ezt a napot, hisz nem csak azt kellett alaposan kieszelni, hogy mit kapjon D, hanem azt is, hogy hogyan lepjem meg?
Szerencsémre kapóra jött egy iskolai "rendezvény", pontosabban egy kiállítás megtekintése, amit a biosz tanárral néztünk volna meg pont D szülinapján. Ez tökéletes alibi volt, így hamar be is adtam D-nek nagy nagy szomorúsággal, hogy rögtön suli után nem tudunk majd találkozni, mert elmegyünk a kiállításra. És nem látott át a szitán! :D Elraktározta magában, hogy biosz óra keretén belül kiállításra megyünk, így csak a nap vége felé látjuk majd egymást..
Ám a nap végül egészen máshogy alakult. :)
Ugyanis én már korán reggel felkeltem, hogy Anya segítségét kérjem a tortasütésben és az ajándékok csomagolásában. Ezt követően pedig még délelőtt útra keltem - egyenesen D-hez -, hogy meglepjem tortástul, ajándékostul, mindenestül. :D
A meglepi tökéletesen sikerült, D egyáltalán nem számított rám. Büszke voltam magamra, hisz D mindig azt mondja, hogy kiszámítható vagyok. Azt hiszem, most sikerült rácáfolnom erre! :D

Folytatás... valamikor egyszercsak..

Na tessék.. A bloghu is megújult, mióta nem volt időm írni. [Persze ez így nem látszik, mert a háttérben lett változtatás, de ez nekem akkor is új! :Đ]
És most kicsit furcsa is újra gépelgetni a gondolataimról, meg arról, hogy mi is van velem mostanában!? :)
Hű, de furcsa.. Most komolyan.

Persze az, hogy amikor időm végre tényleg engedi leülök és pótlólag leírok ezt-azt, továbbra is fennáll, hiszen muszáj lesz megosztanom Veletek azt a rengeteg dolgot, amin az utóbbi hónapokban átmentem. :)

Most például, ahogy a múltra gondoltam vissza egy röpke kis időre, hirtelen eszembe jutott a jövő is.. Például a vészesen közeledő érettségi. Riasztó belegondolni, hogy már csak pár hét választ el életem egyik meghatározó eseményétől.
És ahogy egyre jobban közeledik, én egyre jobban félek tőle. Ami persze természetes, de ez engem nem nyugtat meg. :D
Matekból eddig két próbaérettségit írtunk, amiből az első hármas lett :))))))), a második pedig sajnos kettes. De annál is csak egyetlen ponton múlt, hogy ne hármas legyen. És ennek én nagyon nagyon örülök! Bízom a legjobbakban, ha eljön majd az érettségi ideje. :)
Magyarból is írtunk már PRÉ-t és az négyesre sikerült 66%-al! :) Az angol ezen a héten szerdán lesz. Amiatt eléggé aggódom, mert már gyakorláskor sem mentek túl jól a feladatok.. Remélem az izgulás nem fog rontani a teljesítményemen, igyekszem legjobb tudásom szerint megírni majd a tesztet.! :)

Nos, lenne még mesélnivalóm bőőőőőőőven, de hív a kötelesség; ideje ennem, picit elrámolni az asztalomról és persze a tanulást se felejtsük el..
Amint tudok, jövök és írok Nektek! :-)

Most annyira írhatnékom van. :D És ki is használom ezt, mert van egy dolog, amiről nem írtam még.
Pénteken H-nál aludtunk. :D:D Összekötöttük a kellemest a hasznossal - illetve csak szerettük volna, mert végül nem úgy alakult az este, ahogy elterveztük. Egy rég nem látott ismerős ugyanis beleköpött a levesbe..
Az eredeti terv az volt, hogy este elmegyünk bulizni, mert F már régóta szeretett volna kicsit kirúgni a hámból, meg más okból is elakart menni szórakozni és mivel ki mással menne el, mint velem és H-val, megbeszéltük, hogy egyik nap elmegyünk szórakozni. :D Ééés mivel azt is hónapok óta tervezzük, hogy H-nál alszunk, azt találtuk ki, hogy a buli után hozzá megyünk haza. :D
Őszinte leszek; a bulizáshoz nem sok kedvem volt, mert nem vagyok az a "party-face" és a tömeget sem szeretem, de nem akartam különcködni. És bíztam benne, hogy megjön majd a kedvem. :)
Nos, végül azzal nem is lett volna akkora gond, hogy van-e kedvem, vagy nincs, mert így is - úgyis az lett volna a vége, hogy nem akarok majd elmenni. Ugyanis miután találkoztunk H-val, kiderült, hogy a bátyja és a bátyja barátnője nem jön, aminek nem örültem, mert mindannyian szerettük volna, ha van velünk legalább 1 fiú. :s De ez még hagyján! "Helyettük" viszont be lett szervezve B [A (!!!) egyik legjobb barátja. Még anno írtam róla.], meg neki valami ismerősei, akiket életemben nem láttam..
Ha nem tudtam volna, hogy A 1 hete hazajött Hollandiából, talán nem zavart volna, hogy B is ott lesz, de így az volt az első gondolatom, hogy mi van, ha A még nem ment vissza és kitalálják, hogy ő is jön este!? F-el beszéltem erről és előre felkészítettem, hogy ha bekövetkezne a sejtésem, én nem megyek a betervezett helyre, ne haragudjon.. Teljesen megértette és azt beszéltük, hogy majd kitalálunk valami más helyet. [Ezzel csak annyi a bibi, hogy H-t nem engedik be sehova, mert még nem múlt el 18. :'( A tervezett helyre is csak B segítségével tudott volna bejutni.]
Nos, nem gondoltam hülyeségre, ugyanis valamivel 22h előtt H kapott egy üzenetet B-től, miszerint A is jön[ne] este. Nem lepődtem meg túlzottan. Mikor H meglepetten felkiáltott és azt mondta, hogy "Először F-nek mutatom meg..", tudtam, hogy mi van.
Ekkor mondjuk még nem gondoltam volna, hogy az egész estének lőttek, mert bíztam benne, hogy B és A megérti, hogy semmi kedvem találkozni A-val. Hát nem így volt. :D
Nem értették, hogy ha nekem úgyis van barátom, akkor miért lenne ez gond!? Hát basszák meg, arról nem én tehetek, hogy ők úgy is tudnak bulizni, ha a barátjuk/barátnőjük nincs ott, viszont az exük igen. :D:D:D:D:D
Komolyan mondom hihetetlen. :D:D:D B elég kitartó volt; sokáig próbálta "győzködni" H-t. De úgyis fogalmazhatnék, hogy sokáig értetlenkedett. Meg akkor ki volt bukva, hogy így akkor ők se mennek bulizni, mert hogy "Ha ketten megyünk az nem buli".
Hát bazdmeg és az engem hol érdekel??? Jól elcseszték az esténket és akkor még ők vannak kibukva? Illetve csak B elvileg, mert A-val nem beszéltünk. Ott volt ugyan B-nél, de állítólag a "Másik szobában beszélgetett B apjával." -.-'
Mikor végre azt hittem, hogy sikerült megértetni velük/B-vel, hogy részünkről le van mondva az esti bulizás - legalábbis azon a bizonyos szórakozóhelyen -, B rám írt facebook-on. -.-'
Ő :"Szia. Most én úgy tudom, hogy ti jóba vagytok A-val. Hallom, hogy szoktatok beszélgetni meg minden. Akkor nem értem, hogy most miért zavarna téged a jelenléte. Akkor miért beszélgetsz vele, ha ennyire nem vagy rá kiváncsi?"
Én :"Szia. Igen, szoktunk beszélgetni, illetve levelezni, de mikor felhozta a találkozást, akkor is húztam a szám, mert nem szívesen találkoznék vele. A beszélgetés meg a találkozás nem ugyanaz. Meg fordított esetben én se venném jó néven, ha a barátom az exével bulizna. Sőt.."
Ő :"Ti tudtommal nem is jártatok, ezt nem lehet járásnak nevezni. Azért mert találkozgattatok ettől még nem jártatok. A másik meg mind a ketten felnőtt emberek vagytok, tudni kéne kezelni a dolgokat.. Főleg, hogy ez nem is mostanába volt."
Én : "Most ne haragudj, de nekem ezt tényleg veled kell megbeszélnem? Azt hagyjuk, hogy ki mit nevez járásnak.. Nem akarok vele találkozni és kész. Ha ti ezt nem tudjátok megérteni, sajnálom.
Lehet, hogy te eltudnál siklani a múltban történtek fölött, de én nem. Attól, hogy beszélek A-val, még nem akarok újra találkozni vele."
Ő : "Okés, sok sikert, hogy végre letudd zárni a "járás" dolgot. ;) Szia"
Én : "Letudtam zárni, de az nem egyenlő azzal, hogy akkor minden el van felejtve és mehetünk együtt bulizni, mintha mi sem történt volna. :D Fordított esetben még ki is kapartad volna a szemem, hogy bántani merészeltem A-t. És akkor most meg én vagyok a rossz. Csá"
Ő : "uhh.. :s Te nagyon félreértettél, de okés.. Szia"

Ennyi.
És ne tudjátok meg, mennyi mindent tudtam volna írni B-nek.. Rohadtul felbaszta az agyam és csak azért nem írtam neki "durvább" dolgokat, mert mégiscsak H barátnője.. (?) És nem akartam azt, hogy ez H-nak kellemetlen legyen, vagy bármi ilyesmi. :s Helyette inkább próbáltam a lehető legnyugodtabban kezelni az egész ügyet.
De mára már bánom, hogy nem osztottam ki egy kicsit B-t. Mi az a szöveg, hogy "Tudtommal ti nem is jártatok" ???? Hát bazdmeg, ha ennyire jártas vagy ezekben a dolgokban, akkor beszéld meg A-val, hogy mi a franc van és engem hagyjatok ki belőle. Aztán ennyi.
Hát basszus, én a mai napig téma vagyok közöttük? Vagy mi a fene?
A pedig mindent elmesélt B-nek? Vagy honnan a francból tudja ilyen "jól", hogy mi volt vele és velem?
pff.. Nem is lényeg már..
A legfontosabb az, hogy A legalább szembesült azzal, hogy kurvára nem vagyok kiváncsi rá. Most már semmilyen szempontból sem! Hagyjon engem a picsába..
Egyedül azt bánom, hogy a decemberben történtek után még voltam olyan hülye és szóba álltam vele. Mikor újra felbukkant, akkor kellett volna jól elküldenem a fenébe, aztán meg hagyni.
Most már lényegtelen.
A fő, hogy eltűnjön végre az életemből! Örökre.

Vagy legalábbis A ismét felbukkant.
Először a telefonhívás, aztán megint egy levél, és most már msn-en is beszélünk.

De ez mégsem olyan, mint régen.
Már nem lüktet a szívem úgy, mint akkor és már nincs akkora görcs sem a gyomromban.!
És ez jó. :D Határozottan jó.! :D

Nem fogjátok kitalálni, kivel beszéltem nemrég telefonon.
A-val.
Felhívott Hollandiából.
És mire leesett, hogy vele beszélek, már túl késő volt ahhoz, hogy látványosan meglepődjek azon, hogy felhívott. Először azt hittem, hogy D az.. De miután eltelt 1-2 perc, rájöttem, hogy kurvára nem vele beszélek..

Még most sem fogtam fel igazán, hogy A-val beszéltem. Váratlan volt és megdöbbentő.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha is felhív kintről. Sőt, hogy egyáltalán beszélünk még telefonon..

Picit úgy éreztem/érzem, mintha a "múlt kísértett volna".. Régen is sokszor [és sokáig] beszéltünk telefonon. Ez most sem volt másképp; kis híján 39 percig tartott a társalgás.

Még most is alig térek magamhoz..
Furcsa volt újra hallani a hangját. De próbáltam "lazának" tűnni, hogy ő semmit ne vegyen észre a meglepődésemből.

A legjobb az egészben, hogy megint majdnem jókor időzített! De csak majdnem.
Majdnem megint akkor bukkant fel újra, amikor még hezitáltam a vele való viszonyomon. Amikor már csak egy nagyon kicsi hiányzott ahhoz, hogy túl legyek rajta.
Nem egyszer előfordult, hogy mikor már ott tartottam, hogy "Na jó, akkor most itt befejeztem vele", felbukkant, mondott, vagy írt valamit, amitől megint úgy álltam kettőnkhöz, hogy "Hátha.. Hátha mégis..".

De ezúttal elkésett.
Már túl vagyok a hezitáláson.
Már döntöttem.
Már nem hagyom, hogy olyan hatással legyen rám, mint korábban.
És már nem dőlök (?) be neki.

Persze tegnap is mondott olyan dolgokat, amiktől meginoghatnék.. Mondta, hogy "drága vagyok", illetve, hogy a személyiségem az, meg hogy én jobban hiányzom neki, mint B. [Tudjátok, a legjobb lány barátnője. Vagy legalábbis azt hiszem.]
Ami megint csak érdekes és kevésbé hihető, hiszen szinte naponta találkoztak. De ha nem is naponta, akkor kétnaponta biztos.
Akkor ne hogy már én jobban hiányozzak neki, mint az egyik legjobb barátja!?
Attól, hogy A elutazásakor összevesztek..

Mondjuk bánom is én..
Ha - tegyük fel - igaz, amit mondott, nekem akkor sem kéne semmit éreznem, vagy gondolnom. Hiányzom neki. És?
Nekem nem hiányzik.. (???) Örültem neki, hogy nincs a közelemben és nem kell attól tartanom, hogy bármikor összefuthatunk..

Erről jut eszembe; Ő tervezi, hogy valamikor találkozunk.
Eleinte poénkodott, hogy mivel 2-3 év múlva jön csak haza, majd én megyek ki hozzá. Lehet, hogy nem viccnek szánta..
Aztán később beavatott, hogy tervei közt szerepel, hogy augusztusban hazajön 1 hétre a szülinapján. Gondolom az is a tervei közt szerepel, hogy akkor találkozik velem..
Persze ez még hol van..!? De azért én lelkiekben gondolok arra, hogy mi lesz, ha ismét látjuk egymást!?
Legutóbb februárban találkoztunk, amikor arról beszéltünk, hogy mi is legyen velünk?
Aztán persze nem lett semmi.

Beszéltünk egy keveset a múltban történtekről is.. De aztán megegyeztünk abban, hogy ez nem telefon téma.

Sőőt, szóba jött a kiutazása is. Finoman próbáltam jelezni felé, hogy mennyire jól esett, hogy én "utólag" tudtam meg a dolgot, mire ő azt kérdezte, hogy "H nem mondta?"
MI??? Ezt most még egyszer.
"H NEM MONDTA?"
Nos, kisebb ledöbbenésem után kellett néhány másodperc, amíg magamhoz tértem. Mi az, hogy "H nem mondta"?????? H tudott róla egyáltalán????????????
Mert akkor azt köszönöm szépen neki.

Persze nem kéne meglepődnöm azok után, hogy arról is "elfelejtett" tájékoztatni, hogy A miket mondott rólam a hátam mögött..
De azért ez mégis csak hihetetlen.
Kurva jól esik, hogy a legjobb barátnőm (?) nem mond el olyan dolgokat, amik kibaszottul érintenek engem.! Ez mégis mire jó?

Az mondjuk igaz, hogy A jó ideje nem téma már köztünk, de ez is H miatt van..
Egyrészt mert ő már akkor "letett" A-ról, amikor szakított velem még decemberben,
Másrészt pedig soha nem is kérdezett semmit tőlem A-val kapcsolatban.
Én meg ezt úgy vettem, hogy akkor nem is érdekli semmi - ami egyébként így is van szerintem -, ezért aztán mindent megtartottam magamnak.
Talán azt sem tudja, hogy én tudok arról, hogy A kint van Hollandiában. Arról meg aztán végképp nem, hogy levelezünk mostanában... Arról szerintem F sem tud.
És jobb is. Ez legyen csak az én dolgom.. Majd megoldom egyedül, nagylány vagyok már..
És másra úgysem számíthatok.

Ijesztő, hogy mennyi dalszöveg tükrözi pontosan azt, amit érzek. Szó szerint olyan dolgokat énekelnek meg egyesek, amiket akár én is mondhatnék..
Íme néhány ilyen dalszöveg-részlet a Children of Distance-től;

"..Erősnek mutatom magam, de mikor nem lát senki könnyezek a szobám mélyén éjnek éjén a sötétben.."
[...]
"A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn"
[...]
"..Azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm, pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm"
[...]
"Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket, látni akartam ismét szemedben a fényeket"
[...]
"Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra, akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra, de Téged nem érdekel, amit érzek.."
[...]
"Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék, de csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék, hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám és így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám.."

/Búcsúlevél/

"Az Ő nevét lehetett hallani minden mondatomban"
[...]
"Nem akartam, hogy belém láss, de most rávisz a kényszer..."
[...]
"Minden egyes éjszaka bőgtem, mint egy ökör, elegem volt már abból, hogy én voltam a szemetesvödör, amibe beledobhattál bármit, mondhattál rá bármit..

Hozzám mindig jöhettek, hisz vigasztaltam bárkit,
de én nem kaptam ezt vissza..
Mikor rám szakadt az égbolt, mindenki csak basztatott és rosszabb lett, mint volt.."

/A karjaidban meghalni/

"Szemtől szembe elmondani nem merted, így tessék; elmondok most mindent, bár tudom ezt nem akarod.."
[...]
"Én mindig Téged akartalak, de rájöttem, hogy így nem.
Csak azt akartam, Te is tudd, nem tűnt el nyom nélkül; a seb, amit Te okoztál majd megöl engem végül."
[...]
"..Sírtam egész este, könnyektől fájt a fejem, megoldást álmaimban kerestem.."

/Gyűlöllek/

"Betelt 100 lapom, hogy leírtam bánatom"

/Kedves Naplóm/

"Vajon számít-e rám valaki? Vajon lesz-e, kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?"
[...]
"...De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek.
Nem maradt már semmi, csak egy ének, fel az égnek!
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok Rád. Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.."
[...]
"Szívem mélyén, magam mögött hagynám ezt a világot.."
[...]
"Így az idő távlatából már minden másképp fest"
[...]
"Éltem halálomig, de végig ember voltam, aki mindig csak álmodik."

/Emlékezz rám/

"..Mert a magány most az életed és erről szólnak napjaid"
[...]
"Éjszakákat sírtam át egyedül és gyáván, s könnyeimmel küszködtem más mosolyát látván"
[...]
"..Mert eltűnik a bánat, ha minden nap kisírod"
[...]
"Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik, csak egy hegyes karó, ami szúr szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát, család, vagy más,
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged, mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek, így a magány könnyek hadán talál rád, talán végleg."
[...]
"Sírni valakiért, sírni valami miatt.."
[...]
"Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az ég, akkor elszürkül a világ, akkor fakó, ami szép.
És ha nehéz szívvel fekszel, megváltoztathatatlan, hogy meglátszik majd reggel, hiába takar paplan..
Hiába menekülsz a sok nyomasztó gond elől, ha a bánat megtalál; így kap el és megöl."
[...]
"Ha könnyeid hullanak, a színes világ kifakul"
[...]
"Ha mégis nagy bánat ér és a könnyeid potyognak,
hát sírd csak ki magadat és hidd el; jobb lesz holnap!"

/Ha sírsz/

"Mint egy madár a levegőben, úgy szárnyaltam én is, nem hittem volna, hogy egyszer majd.. de akkor mégis.."
[...]
"Elmúltak a szép idők, most a magány, ami fertőz."
[...]
"Mikor velem voltál minden jó volt, minden szép és tiszta, de beborult az ég.."
[...]
"Könnyű kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét.
Eddig utánad futottam, most meg előled menekülhetek. Az emlékedet temetném, de minden reggel sírva ébredek."
[...]
"Aludjunk el együtt, remélem egyedül kelek fel,
Ha nem leszel mellettem, talán szebb lesz majd a reggel."

/Te vagy az, te voltál/

őőő, de. Most legalábbis eléggé elcsúsztam a Karácsonyi (!!!) ajándékaim megmutatásával.
Ebből is látszik, hogy az utóbbi hónapokban bőven voltak dolgok, amik elterelték a figyelmem és lefoglaltak.. :s
De ha már itt vagyok most és időm is engedi (?), megmutatom mi mindent kaptam Karácsonyra!? :D
A képen látható ajándékokat Anyáéktól kaptam. :)
~ Márai Sándor: Bölcsességek januártól decemberig [ezt imádom a legjobban :))]
~ zokniii [mert már nagyon kellett :P]
~ After Eight
~ rénszarvasos bögree :D:D
~ gyertyák [mert gyertyából sosem elég :Đ]
~ naptár
~ és egy reszelő :)

Ezen a képen egy nagyon nagyon szuper kis füzetet láthattok, aminek iszonyatosan örültem. :) Egyrészt azért, mert szeretem a füzeteket :P, másrészt pedig azért, mert mostantól ebbe gyűjtögethetem az Aranyköpéseket. :))) És olyan szééép. :)
Az a szív alakú dolog - ha nem lenne egyértelmű :P - egy ún. szappan-konfetti. Legalábbis a dobozás ez áll. :P
Valójában valami olyasmi, amit ha vízbe teszek, elolvad. Asszem.
Őszinte leszek; nem próbáltam még ki. :$
Mert annyira tetszik így becsomagolva, hogy sajnálom elhasználni. :$
Most is így van, nem nyúltam hozzá azóta, mióta megkaptam. :$ :)
Az utolsó, gömb alakú tárgy pedig nem más, mint egy csodaszép gyertya. :)) Amire első ránézésre azt hinné az ember - én legalábbis - , hogy fenyődísz.
Mert annyira szép és a csomagolástól elsőre nem is látszik a kanóc.
És ehhez megint csak nem nyúltam december óta. :$ Még csak ki se csomagoltam, mert olyan jól mutat így is, hogy nem szeretném kibontani. Akkor porosodni fog, meg minden baja lesz.. Ez így jó! :)
Kaptam ám Ferrero Rocher-t is, ami sajnos jó darabig A-t fogja eszembe juttatni.. :(
Tudjátok, aznap, mikor találkoztunk volna, odaadtam volna Neki egy 4 darabos Ferrero Rocher-t, amit Anya vett Neki Mikulásra.

De végül én ettem meg bánatomban.. :'(

Na de! Nem szomorkodunk, mert ez a bejegyzés most nem arról szól.
Inkább tessék tovább-menni, mert feltettem még néhány képet. :)

Szerdán írtam Neki egy sms-t, mert persze voltam olyan hülye és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg Tőle, hogy haragszik-e rám!? .. :s
Azt írta, hogy "Nem. Kéne úgy érzed?"
Mire én azt feleltem, hogy "Nem tudom, csak múltkor el se köszöntél msn-en, meg azóta nem is beszéltünk és féltem [??? Úristen, de hülye voltam, hogy ezt írtam.. :s], hogy haragszol."
És basszuskulcs, tudtam, hogy azt fogja írni, hogy azért nem írt, mert már nem voltam fent.!
Nézzétek csak; "Jah hát akartam írni de leléptél már!" Aztán megint rákérdezett a "haragudós dologra" -> "De kéne haragudnom?"
De ez a léléptél szöveg is milyen már???? Nehogy már rámkenje, hogy nem írt! Még én vagyok a hibás, hogy nem vártam újabb 7 percet, vagy akár többet is a válaszára? áááá :@

Nos, miközben az utolsó sms-t olvastam, H-ékkal beszélgettünk és ugye nem titkoltam előttük, hogy ki írt, ezért A-ról kezdtünk el beszélni.
Mire H egyszer csak 'kifakadt' és azt mondta, hogy nem érti, hogy azok után, hogy A "legyerekesezett" engem, miért írogatok még sms-t Neki? Mire én azt feleltem, hogy nem gyerekesezett le [vagy legalábbis nem mondta ki konkrétan] és mivel érdekesen váltunk el a legutóbbi beszélgetéskor, tényleg érdekelt, hogy most mi van!? És ezért írtam Neki sms-t.
Erre H mit csinál? Halkan megjegyzi, hogy "neked nem mondta.."

Én meg csak nézek és azonnal visszakérdezek, hogy MI????
H meg néz rám és beavat, hogy a napokban beszélt A-val msn-en, amikor is A azt mondta neki, hogy én gyerekes vagyok.

Én meg lefagytam.
Konkrétan azt sem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert egyszerűen ledöbbentett ez a sok dolog egyszerre.
Az, hogy H nem is mesélte, hogy beszélt A-val.
Az, hogy A ilyet mondott.
Az, hogy H azt sem mesélte, hogy A ezt mondta neki.
És az, hogy még ő volt fölháborodva, amikor kibaszottul kiakadtam, hogy nem mondta el!!!

Elöntött a méreg és azonnal le is támadtam H-t a kérdéseimmel.
Hogy mikor volt ez?
Hogy A-val rólam beszélnek-e msn-en?
Hogy ha így van, akkor miért beszélnek rólam?
És hogy ezt mi a faszért nem mondta el nekem??? Már aznap, mikor történt!?!?!?!?

Erre ő is tökre felháborodott, hogy miért csinálok ebből nagy ügyet, amikor nekem is mondta ezt A.. [Nem. Nem mondta!]
Meg akkor mentegetőzött, hogy azért nem mondta el, mert nem akart bekavarni ezzel, vagy valami ilyesmi.

Én meg csak néztem.
Aztán meg kimentem a wc-re, mert egyszerűen nem bírtam ott maradni.
H úgy felbaszta az agyam, hogy muszáj volt kimennem kicsit, mert különben felrobbantam volna.

Egy szempillantás alatt megbántam, hogy vettem a fáradtságot és írtam A-nak. És attól a perctől kezdve már az sem volt kérdés számomra, hogy hogyan tovább!?
Ott végleg eldöntöttem, hogy befejezem ezt.
Befejezem az utolsó utáni utáni reménykedést, hogy hátha... hátha mégis meggondolja magát és hátha mégis...
ÁÁÁ le se írom, mert a mai napig olyan mérges vagyok Rá, hogy tüzet tudnék okádni!

Nos, miután ezt a kibaszott fontos információt H a tudtomra adta, úgy bedühödtem, hogy azt írtam vissza A-nak, hogy "Régen nem volt akadály, ha nem voltam msn-en. Nem kéne haragudnod, mert én nem csináltam semmi olyat veled ellentétben! Este beszéljünk."
És szerintem még így sem voltam bunkó, vagy szemét.

A erre különböző kérdéseket tett fel az üzenetében; "Én mit csináltam? Elmondod? Dolgozom megvársz?"

Basztam válaszolni.
És jól esett, mert így legalább megtudta, milyen érzés, amikor az ember nem kap választ az üzenetére!
De nem hagyta annyiban, körülbelül 1 óra múlva megint írt, de akkor már csak annyit, hogy "Hahó!"
És én basztam erre is válaszolni!
Ő ne hahózzon nekem, amikor a hátam mögött olyanokat mond rám, hogy gyerekes vagyok!
És ne kérjen számon, hogy miért nem válaszolok az sms-ére, amikor Ő ugyanúgy csinált már velem ilyet nem is egyszer! És nekem jó okom is volt rá, hogy ne írjak vissza Neki!
És különbenis!? Hagyjon békén a picsába... Szakít velem, aztán találkozunk, csókolózunk és abban maradunk, hogy Ő kér egy kis időt, amit én teljes mértékben tiszteletben tartok [mert egy hülye fasz vagyok!], aztán elmondja, hogy az együtt alvás megoldhatatlansága miatt inkább nem kezdi újra velem, de közbe meg majdnem naponta sms-ezünk és msn-ezéskor meg állandóan célozgat a szexre. És azt meg nem "hajlandó" megbeszélni velem, hogy a történtek után miféle kapcsolat "legyen"/van köztünk!?
És ezek után legyerekesezik engem és mikor leírom Neki, hogy van okom arra, hogy haragudjak Rá, még Ő kér számon sms-be? Meg hahózik?????

És ÁÁÁÁÁ
Én vagyok a gyerekes???? ÉN?
Nem én megyek vissza huszonötezerszer ugyanahhoz a ribanc kurvához, aki állandóan csak veszekszik velem, mindenért engem hibáztat és mindig úgy intézi, hogy neki legyen igaza!!!!

Nem vártam meg msn-en aznap este.
Igazából nem is tudtam volna, mert ugye másnap suli, koránkelés, izéé.. :s
Szerintem, ha megtudtam volna, akkor tuti beszélek Vele és a fejéhez vágom, amit gondolok! Tényleg olyan szinten mérges voltam, hogy leszartam volna azt is, ha hatalmas veszekedés lett volna a beszélgetésből.

De nem lett.
És most az a helyzet, hogy azóta nem is beszéltünk. Meglepő és dühítő, mert ezek szerint kurvára hidegen hagyja A-t, hogy miért vagyok mérges Rá!?
Tegnap fentvolt msn-en, de nem írt. És ez olyan mértékben dühít, hogy el sem hiszitek..
A faszért ilyen!?!?
A faszért hagyja ennyiben és szarja le az egészet!? És engem!!!!

Menjen Ő a jóbüdös fenébe! A hülye kurvájával együtt!

Így legalább eltűnt az életemből.
Jobb is így! Sokkal jobb.

Most épp megint valahol a föld alatt, miközben körülöttem sokan a föld felett vannak.
Köztük elsősorban H, aki tényleg annyira boldog, hogy el sem hiszem. :) És én is az vagyok, persze.. De az mégsem ugyanaz. :(
Egyébként ő azért annyira de annyira boldog, mert úúúújra összejöttek F-el. :D De most már annyira, hogy.. Hogy el sem akartak szakadni egymástól, mikor találkoztak ma. :)

Hm.. És tudjátok, hogy nekem mennyi közöm van ehhez? :D Mindössze annyi, hogy én hoztam össze őket... :D
Nem volt könnyű, de küzdöttem addig, ameddig értelmét láttam és láááám; újra egy párt alkotnak. :D És újra boldogok. :D Ennél több nem is kell. :)
És komolyan mondom, mostanában sokszor irigylem H-t, amiért ilyen pasit fogott ki..
F tényleg olyan dolgokat tesz néha, hogy úgy érzem, nincs még egy ilyen fiú, mint ő.. :$
De mindemellett nagyon örülök, hogy H-val így egymásra találtak. Tényleg annyira boldogok együtt.. :)

Istenem, de irigylem őket.. :(

Ez már nevetséges gyerekek..
Komolyan mondom, már olyan szinten elegem van ebből az A-s dologból, hogy áááá

Tegnap este írt sms-t.
Persze nem azt, hogy "Szija, megvagyok, veled mizu? Bocsi, hogy csak most írok, de szombaton volt a buli, amiről neked egy kibaszott szót se szóltam, aztán meg mittudoménmi.."
Hanem csak annyit - 23.30-kor (!!!) -, hogy "Szija! Msn!?"

És hát pechje volt.. :D
Mert basztam visszaírni rá bármit is. :D:D:D
Egyrészt, mert direkt lehalkítottam a telómat, hogy ne vegyem észre, ha üzenetem jön.
Másrészt - az első okból kifolyólag - nem is vettem észre az sms-t, csak valamikor hajnalban (?), amikor felkeltem.
Harmadrészt, ha észre is vettem volna, akkor sem tudtam volna már msn-re menni.
Negyedrészt pedig, ha tudtam volna menni msn-re, akkor se mentem volna!
Mert kibaszottul unom, hogy folyton én alkalmazkodok A-hoz és ahogy Ő ír valami sms-t, én rögtön begőzölök és pattanok a gépre, mint valami kiskutya..

Ennek vége!

Ideje lenne bebizonyítani Neki, hogy rohadtul elszúrta, mikor szakított velem és rohadtul elszúrta akkor is, amikor nem kezdte újra velem!
És ideje lenne végre azt is bebizonyítani Neki, hogy vége! Vége annak az időnek, amikor én ott voltam és vártam és reménykedtem!
Nem fogok leragadni Nála! akármennyire ragaszkodtam/ragaszkodok hozzá, vége!
Befejeztem, nem csinálom tovább.

Belefáradtam a folytonos reménykedésbe és abba, hogy várjak Rá.. Várjak a csodára, ami nem fog bekövetkezni.

Vége. És végre úgy érzem, hogy örülök neki, hogy végre vége!
Megerősödtem és rájöttem, hogy nincs tovább.

És akkor ti még nem is tudtok a mai nap (?) eseményeiről..

ajjj, Istenem.. Annyira utálom ezt a helyzetet. :(
Hogy most képbe jött az együtt alvás kérdése és egyszerűen nem tudjuk megoldani.. :s

Gondolkodtam és arra jutottam, hogy talán az lesz a legjobb, ha nem kezdjük újra. :(
Bármennyire is szeretném az ellenkezőjét, sajnos nem fog menni. :( Én nem vállalom azt a kockázatot, hogy mégiscsak megpróbáljuk és "teszteljük", hogy egyáltalán eljutnánk-e odáig, aztán meg szakítanánk, mert nem tudtuk megoldani, hogy együtt legyünk este is..
Borzasztó lenne megint ugyanazt átélni, mint decemberben. Sőt, ezúttal még borzasztóbb lenne, mert nem csak egy másfél hetes kapcsolat érne véget.

Ma majdnem nekiálltam egy "mellette-ellene" listának, de amint az "ellene" oldalra néztem, rádöbbentem, hogy oda több dolgot tudnék írni.. Azokat, amikről tegnap beszéltem.

Szóval akármennyire fáj és akármennyire A-val szeretnék lenni, muszáj a legjobb belátás[om] szerint dönteni és az alapján ennek a kapcsolatnak most nem jött el a folytatása.
Direkt írtam így - hogy most nem -, mert van bennem egy gondolat, amely arra enged következtetni, hogy talán évek múlva újra egymáshoz sodor minket az élet... !?
És talán akkor ott lesz a megfelelő idő, és ott lesz a lehetőség az együtt alvásra, és akkor talán boldogok lehetünk együtt sokáig..
Ki tudja!?
Bármi előfordulhat.. És hiszem, hogy tényleg így van.

Én még nem zártam le teljesen és tényleg úgy gondolom, hogy nekünk még lehet közös jövőnk.
De nem most. :'(

Egyébként meg "nyomozgattam" egy kicsit és megtudtam, hogy A barátnője 22 éves. (!!!) Ami engem nagyon nagyon meglepett, mert 3 évvel idősebb Nála! És ez durva.. :S
Ja és azt is megtudtam, hogy a csaj születésnapja A névnapja után 1 nappal van. :(

Issstenem, de hiányzik!!!!!!! :'(:'(:'(
És.. annyira egyedül érzem magam.. Mert úgy érzem, hogy F-nek és H-nak nem mondhatok el mindent, amit érzek, mert..
mert szerintem nem értenék meg. Vagyis.. az arcomba "vágnák", amit gondolnak és az nagyon rosszul esne.. [Ebből most ne arra következtessetek, hogy nem lehet rájuk számítani ilyen helyzetben, csak szimplán más a véleményük, mint az enyém.. És amíg nem élik át azt, amit én, addig nem is érthetik, hogy mit érzek..]
Ezért aztán inkább leírom ide minden bajom, abban bízva, hogy attól jobb lesz.
De nem lesz. :'(

És ha az jut eszembe, hogy Ádámot [mostmár le"merem" írni a nevét] hónapokig nem tudtam kiverni a fejemből - pedig Vele még csak nem is jártunk -, akkor állandóan attól rettegek, hogy A-t sem fogom tudni elfelejteni még jóideig..
És nem is akarom!
Egyszerűen nem akarok lemondani Róla.. :'(:'(

Gondolkodtam egy keveset és utánaolvastam, mi minden történt velem ebben az évben, de úgy döntöttem mégsem lesz most részletes év-elemzés.
Nem vagyok abban a hangulatban, hogy minden apró kis momentumot felidézzek, ezért aztán csak azokat a dolgokat írom le, amik eszembe jutottak.
Például az, hogy ez az idei év számomra az "új dolgok kipróbálásában" volt emlékezetes. Hisz kipróbáltam a cigit, ittam pálinkát és...

Szóval kipróbáltam új dolgokat és bár nem mindegyik jött be, egyiket sem bántam meg! Azt mondjuk megkell valljam, a cigihez mindig is úgy álltam hozzá, hogy inkább húzom-halasztom a kipróbálását, nehogy a végén még rászokjak.. :P Mindig is azt hittem, hogy az olyan könnyen megy. :P
És bár most is úúgy elszívnék egy szálat.. nem kell aggódni, nem leszek dohányos! [remélem.. :P]
Ami a pálinkát illeti, talán az is jól jönne most, hogy kicsit elengedjem magam.. De mivel nincs a közelben és feltehetőleg ha lenne sem innék.. teljesen mindegy. :D

A másik fontos dolog, amiről 2010 kapcsán írhatnék, az A-val való kapcsolatom. Már ha azt a néhány napot lehet kapcsolatnak nevezni..
Nincs kedvem felidézni az együtt töltött rövid kis időt, mert akkor aztán tuti kibuggyan belőlem a régóta benem szunnyadó sírás, szóval ennyit 2010-ről.
Jövőre talán többet írok majd..

Minden jót!

A MÚLT egyszer és mindenkorra LEZÁRVA!

Képek a "tovább"-ra kattintva.

Ennél jobb címet nem is találhattam volna a mai bejegyzésemhez. Hiszen ez a 3 szó kiválóan tükrözi azt a helyzetet, amiben most vagyok.
Ma volt a 'hangszeres' évzáró, ami végérvényesen lezárta a 8 éven át tartó korszakát az életemnek. Ez volt az utolsó ilyen évzáróm. Őszintén szólva nem volt túl sok kedvem végig állni, de ki lehetett bírni.
A kezdés előtt majdnem elsírtam magam, mert mikor odaadtam a tanáromnak az ajándékot [virág, bonbon és fénykép, mert már nagyon régóta szeretett volna rólam és F-ről kapni 1-1 fotót emlékbe], én is kaptam valamit. Már az, hogy 'gondolt rám', nagyon jól esett, de mikor kinyitottam a kis verseskötetet és elolvastam azt a néhány kedves szót, amit beleírt, tényleg kicsi hiányzott ahhoz, hogy elsírjam magam.
Az a pár sor így szólt:
"Nyolc éven át tartó közös munkánk emlékére."
2010.június 15.
Sok szeretettel [és az aláírás]

Nagyon megható volt, és abban a percben hirtelen megbánást éreztem azért, mert abbahagytam a gitározást.
Persze azóta ez elmúlt és eggyáltalán nem érzem úgy, hogy rossz döntés volt. Csak azért 8 év az mégiscsak 8 év. És ha visszagondolok, hogy mennyi fellépésen, vizsgán, próbán és órán vagyok túl, büszke vagyok magamra, amiért idáig eljutottam. :D És nem bántam meg, hogy belevágtam! Voltak persze rossz napjaim, nem is 1, de visszatekintve csak jó dolgok jutnak eszembe.
És ez elsősorban a tanáromnak köszönhető, akinek mindig is hálás leszek. :D

Rég nem volt már olyan szombat-vasárnapom, amikor nem a tanulás körül forgott minden. De azért jó érzéssel tölt el, ha visszagondolok, hogy nem hiába tanultam annyit. :D Előreláthatólag az elkövetkezendő hét nem lesz nagyon megterhelő, és végre megint röplabdázhatok!!!!! :D Az elesésem óta aligha volt labda a kezemben.. :(
Sajnos emellett, a tesi órákon is ugyanúgy részt fogok venni, mint azelőtt. Ami nagyon nem jó, mert most valami kézen, vagy fejen átfordulást fogunk megtanulni. Amihez semmi kedvem. :((

Van egy csomó dolog, amiről hetek óta írni szeretnék. [Igen, írtam egy listát, ami épp itt van előttem, és segít abban, hogy semmit ne felejtsek el. :P]

A legelső dolog, amit főlírtam rá, egy magánhangzó. Ami rengeteg dolgot jutatt eszembe, de legelőször is azt, hogy; "Vajon mi van Vele?"
Mi lehet azzal a fiúval, akibe hónapokig belevoltam zúgva? Aztán egyszercsak eltűnt az életemből.. Azt sem tudom pontosan, hogy mikor láttam utoljára. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy hiányzik.
Az hiányzik, hogy nem tudom mi van Vele. Máskor bennem volt a tudat, hogy itt van a környéken és csinálja a dolgát. Vagy épp a Suliban van. De az az idő már elmúlt. Ugyanúgy, ahogy az iránta érzett szerelem is.
 

A következő feljegyzés is mindössze 1 betű.
Egy B betű, aminek láttára megint eláraszt a düh és az, hogy nem értem a dolgot. De erről nem is írok többet, mert úgysincs értelme. [A lapon különbenis "?" van mellette, azt jelezve nekem, hogy akarok-e egyáltalán szót ejteni róla...!?]

Nem túl meglepő módon a harmadik feljegyzés is 1 betű. [Ígérem, nem lesz több.]
Annak a fiúnak a kezdőbetűje, aki - mielőtt még beleszerettem volna - talált magának egy csajt a Suliból. Az ő kapcsolatuk persze azóta véget ért, és a csajszi hamar vadászott is magának másvalakit [a Suliból]..
A fiúról annyit, hogy a közelmúltban 2× is láttam. Ez persze nem jelentett túl sokat, mindössze meglepettséget, mert nem gondoltam volna, hogy a szakítás után még tartani fogják a kapcsolatot.

Mostanra ennyi. De még mindig van millió dolog, amiről szeretnék beszámolni, szóval ne lepődjetek meg, ha ma még írok. :)
 

Idén úgy gondoltam, hogy nem írok megint vázlatos összegzést az elmúlt évről, mint tavaly, hanem az emlékezetem és a telefonom segítségével mondatokba foglalva idézem fel 2009. fontosabb eseményeit. :)
Nem ígérek nagyon hosszú beszámolót és az is megtörténhet, hogy utólag még kiegészítem néhány eseménnyel az év végi "számvetést".
Nos, kezdjük.

Ez volt 2009.

Január
Legelőször talán A foci jut eszembe, amit több éve megrendez a Sulink, és amit egyre jobban szeretek. :) Arról nem is beszélve, hogy hamarosan már nem csak nézni fogom... :P Amit fontosnak tartok megemlíteni, hogy F és P itt találkoztak először. Azóta pedig nagyon boldogok együtt... :D:D

Másik dolog, amire mostmár sajnos nem túl nagy 'örömmel' gondolok vissza, hogy ekkor már leveleztem B-vel. Ami azóta megszűnt. Nagyon úgy néz ki, örökre.
De várjunk csak! Hülyeségeket beszélek! Mi az, hogy "nagyon úgy néz ki"? Elvégre - ha emlékezetem nem csal - július 4-én beszéltünk utoljára. Akkor nem tudtuk előre, hogy mikor lesz a legközelebbi alkalom, amikor összefutunk msn-en, így nem maradtunk semmiben. Eltelt 1 hét, aztán 2, 3, és végül azon kaptam magam, hogy ha én nem írok neki, akkor bizony ez a levelezgetés abbamarad. Ezért írtam neki egy levelet iwiw-en augusztus 21-én, amiben az iránt érdeklődöm, hogy hogy telik a nyár és mi van vele.. Nos, ezt a bizonyos levelet a MAI NAPIG nem sikerült elolvasnia.
Ami a legjobban idegesít az egészben, az az, hogy mégcsak arra sem vette a fáradtságot, hogy kitörölje!!! Még erre sem volt képes. És ez egyszerűen nem fér a fejembe. Az még nem is volt 'annyira' meglepő, hogy felszívódott... Mert erre volt már példa korábban is. De az, hogy 1 hónap elteltével írok neki egy kib*szott levelet és arra nem képes, hogy kitörölje [ha már elolvasni úgysem fogja..], az egyszerűen felháborító.
Most iszonyat mérges vagyok rá megint, mert eszembejutott ez az egész, és legszívesebben felhívnám, hogy érdeklődjek; mégis hogy a fenébe képzelte ezt az egészet? Megkérdezném, hogy nála ez gyakori dolog-e? Az, hogy levelezget valakivel, tök jókat dumálnak, sőt, még a találkozás is felmerül egyszer, aztán hirtelen a fiú talál egy csajt magának nyáron és a lány, akivel addig jóbarátként osztotta meg mindennapjai eseményeit, hirtelen mintha nem is lett volna; kitörlődik a fejéből.
Ez csak engem borít ki iszonyatosaaaaan???? :@:@:@
 

Február
Erről a hónapról szinte mindig 3 dolog jut eszembe először; a Valentín-nap, a Farsang, és a névnapom. :P Ez utóbbi nem olyan érdekes, ezért erről nem is nyilatkoznék többet. :)
Ami a Valentín-napot illeti, röviden csak annyit mondanék, hogy megint nem volt senki, akinek vehettem volna valamit, így azt hiszem erről sem szólnék többet, mert nem akarok szomorú hangulatba kerülni.. :)
A Farsangról pedig csak annyit, hogy idén mi szerveztük, és a legjobb benne az ügyeleteskedés, meg a régi matek tanárunkkal való beszélgetés volt. Amire máig örömmel gondolok vissza!
 

Március
Idén márciusban olyan élményben lehetett részem, amit azt hiszem jó ideig nem fogok elfelejteni. Ez pedig nem más, mint a francia osztály érkezése, egyenesen Nancy-ból. :)) Viszonylag sok időt töltöttem velük, és sokakat nagyon megkedveltem. Jól megszervezett programokban vettünk részt együtt, és úgy érzem, a Magyarországon töltött napokat ők is kellemes élményként tárolták el magukban. :)
 

Április
Jót, s rosszat is elraktározhatok magamban az április hónapot illetően, hiszen hónap elején könnyes búcsút kellett vennünk francia barátainktól, akik meg sem álltak az otthonukig és alig várták, hogy közel fél év elteltével újra találkozhassunk. Ezúttal az ő hazájukban.
Sajnos nekem és F-nek nem volt lehetőségünk kimenni Franciaországba, ezért mi április 2-án láttuk őket utoljára.. :'(
Ami viszont a jót illeti; idén áprilisban voltam először egyedül moziban. Biztos emlékeztek, hiszen egy "új élmény"-ként számoltam be az Egy boltkóros naplója c. film megnézéséről. ;)
 

Május
Május. Nem is kérdés, hogy az osztálykirándulás jut eszembe. Amire immáron második éve gondolok vissza nagy örömmel! És mindig várom, hogy elteljen 1 újabb év, és újra 3 csodás napot tölthessek az imádott osztályommal valami rendkívüli helyen. :)
Idén Debrecenbe mentünk, ahol imádtam lenni. A város szépsége, a társaság :))) és a csodaszép idő miatt. :D Örök élmény marad az a 3 együtt töltött nap... :D
 

Június
Ide mindössze 1 szót tartogattam, ami azt hiszem mindent elárul; VAKÁCIÓÓÓÓ!!! :D:D
 

Július
Erről a hónapról már a Januárnál olvashattatok, így ide már nem is írok mást. [Nem is tudnék..]
 

Augusztus
Semmi. Az ég világon semmi nincs, amit most ide tudnék írni.
De ha később beugrik valami, azonnal leírom! ;)
 

Szeptember
Pfúúúj, sulikezdés. És jeeeeeeee ittazőőősz. :D:D:D
 

Október
A gólyává avatás hónapja. :P Idén mi voltunk a szervezők. Szép volt, jó volt, ha érdekelnek a részletek katt az október 3-ai bejegyzésemre! ;) :D
 

November
Itt megintcsak van jó is, rossz is egyaránt. :|
A jó az, hogy végre eljutottam a fodrászhoz és november 20-a óta rövid hajjal élem tovább az életem... :P :D:D:D
A rossz pedig a 25.-ei elesésem, ami 2 hétre ágyba "repített", ezzel elég sok szomorú napot okozva... :S
 

December
Megérkeztünk. Eljött az év utolsó hónapja is, amely valamely furcsa módon olyan, mintha 2×-es gyorsasággal telne. Először csak Mikulás, aztán pedig sűrű havazások, végül pedig utolsó pillanatban való bevásárlás Karácsonyra.. :)
De ami még fontos; sikerült eljutnom a moziba és megnéztem Anyával és É-vel a Karácsonyi éneket!!!! :D:D
 

Ennyi 'emlékezés' után már csak egy dolgom van:
Minden kedves olvasómnak, illetve Minden olyan embernek, aki fontos az életemben, NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! És őszintén remélem, hogy mindenkinek teljesül a vágya, amit kitűzött maga elé az új évben! :D
 

*Utóirat:
A cím, a Nők Lapja 2009. december 9.-ei számából való. [Schäffer Erzsébet írása]

Olyan hülye vagyok. :( Elszúrtam egy jó kis alkalmat.. És lehet, hogy jó darabig nem lesz ilyen... :'(
áááááááááá

Ami a mai nap további részét illeti, rég nem látott 'ismerősök' jöttek át egy kis beszélgetésre és utó-Karácsonyozásra. :) V-ről és az anyukájáról beszélek.
Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen összeröffenés. Hónapok óta.. Vagy még régebben. :S De ma megint olyan volt a hangulat, mint azelőtt. Mintha nem is történt volna semmi. Ugyanúgy tudtunk örülni az apró kis ajándékoknak és ugyanúgy jókat nevettünk egymás történetein. És ugyanúgy felidéztünk régi szép emlékeket is..
Jó volt. Sajnálom, hogy idő közben ennyire eltávolodtunk egymástól, azok után, hogy [szó szerint] születésünk óta ismerjük egymást.
Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy talán még nem reménytelen visszahozni azt a kapcsolatot, ami ezelőtt volt köztünk. Hogy talán csak egy kis szünet volt az, ami kicsit szétválasztott minket, de hamarosan megint minden a régi lesz.
Talán igen, talán nem...

Pontosabban az elmúlt hét. Mert most arról fogok beszámolni, mivel hét közben nem volt időm a számítógépezésre. Nézzük naponként az eseményeket:

hétfő
F-el otthon voltunk, aztán dokinál, utána megint otthon. :'D Ennek a napnak nincs lényegesebb motívuma.. Talán csak annyi, hogy a Suliban húztak Karácsonyra. És F-el mi is megkaptuk a "maradék" neveket. F az o.fő helyettest húzta :P, én pedig egy srácot, akinek fogalmam sincs, mit vegyek.. :|

kedd
Tartottam ettől a naptól a töri T.Z miatt. Mert olyan hülye voltam, hogy nem készültem rá az őszi szünetben. Azért bízom benne, hogy nem 1-es lesz..

szerda
Ma irodalom doga várt rám a 7. órában. Amire szintén nem vittem túlzásba a készülést, így már most félek az eredménytől.. :(
Viszont! Ezt leszámítva a napom jól telt. :) Ami elég ritka, mivel év eleje óta a szerda a "heti holtpontom" legfőképp a Zeneirodalom miatt. De ez a mostani egész jó volt. És még csak írnunk sem kellett 2-3 oldalakat. :))
Mindezek mellett még muszáj megemlítenem a tesi órát, amin nem mindennapi dolog történt; majdnem sikerült egyedül kézen állnom! :D:D Ami nagy dolog, mert soha nem tudtam egyedül fellendülni, és most is csak néhány centi választott el tőle. A "majdnem - siker" miatt úgy döntöttem, hogy legközelebb csakazértis megcsinálom! :D

csütörtök
A hét legjobb napja volt.
Nekem legalábbis, mert ma volt a Chris Pine-s film, amire már hetek óta vártam. :)) Ugyan a tv2-sök elég idióta címet találtak ki a Just my luck-nak [-> Cserebere szerencse], ennek ellenére megnéztem, fölvettem és imádom. :D:D Persze nem fogok hazudni; láttam már jobb filmet is, de Chris Pine miatt nagyon imádom. :) Mert Ő annyira.. aranyos, helyes, kedves, okos, magas, édiiii. :D:D Ahhh, teljesen odavagyok érte... :$ :))) Szóval ne lepődjetek meg a fotón, amit beraktam. Úgyis ideillik. (:

péntek
Mint mindig, most is nagyon vártam. Hisz utolsó nap. És még röplabda is van.. :)
De sajnos eleinte elég szarul indult, mert megjött, aztán meg föl-le rohangáltam a Suli lépcsőin, mivel a pénteki 1. órában sosincs tornatermünk!!! És ilyenkor vagy kimegyünk futni, vagy a Suliban futkározunk. Áááá és ilyenkor annnyira utálom a tesi tanárt.. :@
Na de ezt követően jött a töri óra, ami hamar elfelejtette velem az 1. óra fájdalmait.. :))
Azt kine felejtsem, hogy a péntek sem telt el doga nélkül; 4. órában írtunk egy fincsi kis oldódás-dolgozatot kémiából. Ami, úgy érzem jól sikerült. :D
A röplabdáról annyit, hogy eleinte nem volt túl jó kedvem. Megint írtó sokan voltunk, és még H sem volt ott velem.. Ezért kicsit "elveszve" éreztem magam a sok gyerek között, de hamar túllendültem ezen, mert a játék tök jól ment. :D A legvégén beálltam a 9.-es lányokhoz, és hála a szerváimnak, mi nyertünk. :))
Szóval, a röplabda végén már nagyon jól éreztem magam, csak eleinte volt szar, mert az a drága évfolyamtársam is ott volt, aki legfőképp a nagy szájáról, meg a szereplési mániájáról híres..

Ennyit az elmúlt hétről, azt hiszem most nincs más, amiről írhatnék.. :)

Pont ma 1 éve, szinte percre pontosan találkoztam Vele. Ez a nap volt talán az egyik legboldogabb napom a tavalyi évben. Legalábbis ezt gondoltam néhány hétig, amíg rá nem ébredtem, hogy csak nekem jelentett sokat.
Mára azt terveztem, hogy egyedül teszem meg azt az utat, amit legutóbb mi ketten tettünk meg. Végül nem lett belőle semmi, és azt hiszem talán jobb is így. Nem kell a múltat felidézni, mert akkor soha nem 'szabadulok' tőle..

Persze azért nem voltam egész nap itthon. Egyszer F-el mentünk el kicsit sétálni, majd pedig este felé Anyával voltam fagyit venni. :)) Mindkét alkalommal találkoztam 1-1 fiúval, akik valamilyen szinten mély nyomokat hagytak bennem :P
Az egyiket már látásból ismertem a Mekiből. :D Elég vicces helyen futottunk össze, mert szinte egy időben jöttünk ki a wc-ből. :P Első pillantásra tudtam, hogy ismerem valahonnan, de kellett néhány másodperc, míg beugrott, hogy honnan!?  :D Szerintem ő is érezte, hogy látott már valahol, mert később, mikor máshol is összetalálkoztunk, nézett minket.. :$:) Helyes srác, nekem már a Mekiben szimpatikus volt.. :D
A másik fiú egy boltban dolgozik, őt most láttam életemben először. Hosszú hajú, piercinges, őszintén szólva nem igazán az "esetem".. :$ Anya csak annyit mesélt róla, hogy neki szimpatikus - legalább is viselkedésileg.. :P Végül is, én sem mondanám, hogy undorító, vagy ilyesmi, mert attól, hogy milyen a haja meg a kinézete, nem fogom rögtön leírni. Szerintem is rendes srác. És úgy érzem, nem voltam túl közömbös a számára, mert már akkor is nézett, mikor beléptünk Anyával a boltba. Mikor pedig fizetés után pakoltunk, éreztem, hogy folyton odanéz. Távozáskor még megforultam, és akkor is bámult ki a boltból.. :$:$
Persze ez nem jelent annyira sokat, csak tudjátok, én nem vagyok hozzászokva, hogy fiúk néznek.. :$ :) Ha pedig mégis történne ilyesmi, inkább zavarni szokott, mint tetszeni... :|

De ha már a fiúknál tartunk, B-ről megint jó ideje nem hallottam.. :( És ez most elszomorít, mert olyan jókat szoktunk beszélgetni.. Már amennyit tudunk, mert valamiért sosem érünk rá ugyanabban az időben.. :S Legutóbb azt mondta, hogy lemegy Balcsira, és nem tudja ő sem, mikor fogunk legközelebb "összefutni" msn-en.. Ilyenkor persze én már rég írtam volna neki valami sms-t, de most eléggé levagyok égve telefonfeltöltés-ügyileg. Meg aztán, nehogy már mindig én írjak neki, hogy mi van vele!? ...
Most úgy gondolom, hogy majd azon a bizonyos közösségi portálon írok neki, hogy mizu, aztán pedig meglátjuk, mi lesz... A napokban már az is végigfutott az agyamon, hogy talán találkozhatnánk is..... A leveleiben már többször említette, hogy ő inkább a személyesbeszélgetések híve. Én pedig azt hiszem, 'készen állok rá', hogy találkozzunk. :)

Fontos nap ez a mai. Nem feltétlenül nekem, hiszen elméletben már nem érzek semmit Iránta.
Pontosan egy évvel ezelőtt képes voltam Rá több mint 1 órát várni, csak azért, hogy odaadhassam Neki, amit vettem.. Éjfélig vártam arra, hogy elinduljon haza és végre alkalmam nyíljon beszélni Vele pár szót. Felköszönteni...
Végül nem jött össze, mert Ő nem jött ki, én pedig nem mentem be. Már csak az hiányzott volna, hogy mindenki engem bámuljon..
Szarul éreztem magam utána. Csalódott voltam, de amellett rébredtem arra, hogy talán jobb is így.. Hazafelé végig az járt a fejemben, hogy hogyan tovább? Elvégre is, ha már nem tudtam odaadni Neki, amit akartam, legalább a felköszöntés meglegyen.. Még ha csak számítógépen keresztül is..
Nem volt sok időm gondolkodni, hiszen fél 12-re értünk haza.. Gyorsan kellett cselekedni, ígyhát F-el azt találtuk ki, hogy megírom Neki levélben, amit akarok. Ezt most nem fontos leírni, hiszen biztos vagyok benne, hogy még évekig emlékezni fogok rá...

A lényeg, hogy most ideges vagyok és kicsit fáradt. Már tegnap este az eszemben volt a mai nap, sőt, tulajdonképpen már 1 éve az eszemben van.. Lefekvéskor a telefonomnak köszönhetően gondoltam rá, hiszen csörgött 00:00-kor, azzal a szöveggel, hogy; "...... szülinapja <333 :)". Mikor már végre kezdett kimenni a fejemből...
Egyszerűen fura érzés, magam sem tudom, miért.. Talán mert eszembe juttatja a történteket.
Folyton azon agyalok, vajon épp mit csinál? Ő hogyan éli meg ezt a napot? Eszébe jut-e egyáltalán a tavalyi év? ...

Tagadhatatlanul ideges vagyok, és ennek tetejébe a gyomrom is fáj. Épp Bob Marley-t hallgatok, hátha kicsit lenyugtat, de nem úgy tűnik, mintha bármi is változna.
Semmihez sincs kedvem, egyedül csak annak a fiúnak a gondolataiban olvasni, akiről ez az egész bejegyzés szól. Hallod!?!? Én a mai napig gondolok Rád!
Mégha nem is úgy, mint 1 évvel ezelőtt..
Legyen ez az utolsó gondolat.

Boldog Szülinapot!

Végre tudok újra írni. Eddig a blog.hu pihent, vagy átalakult, vagy mindkettő. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azt sem tudom mit akartam írni, amikor először próbálkoztam.

Talán azt, hogy tegnap vettem egy nagyon jó fehér halásznadrág-szerű gatyát 3500 Ft-ért. :)) Igaz, nem olyan, amilyenért valójában elmentünk a kínaiba, mert nekem épp az volt a célom, hogy valami rövidebb, sort-szerűt vegyek, hogy ne csak a térdemtől lefelé süssön meg a Nap. :P De nem bántam meg, mert jól néz ki, kényelmes és az ára sem volt vészes. :)
Egyébként a vásárlás vége felé találtam egy rövidet is, ami barna színű, rendelkezik 2 nagyobb zsebbel és 2200 Ft. De azt még nem szereztem be, mert egyrészt nem jöttem volna ki a pénzből, másrészt pedig nem tudom, hgy mit lehetne fölvenni hozzá?
F szerint bármit, de én úgy gondolom, hogy valami olyasmit kéne, ami egy kicsit "feldobja" vagy nem is tudom... Minden esetre, lehet, hogy azt is megveszem, mert tényleg eléggé megtetszett. :))

Talán azt, hogy hamar telik a nyár, és a július vége is egyre jobban közeledik. Ami engem annyiban érint, hogy eszembe juttatja az 1 évvel ezelőtt történteket. Augusztus elejére pl azt tervezem [tudom, kicsit korai..], hogy ugyanarra elmegyek, amerre egykor Vele voltunk..
Tudom; hülyeség és nem kéne. De egyszerűen úgy érzem, szükségem van rá. Az sem kizárt, hogy előtör belőlem a sírás..

Talán azt, hogy utálom ezt a nagy meleget, mert teljesen kiszívja belőlem az energiákat, amik biztosítják a jó kedvemet. Kicsit ingerült vagyok, ami persze nem meglepő, mert gyakran vagyok az.. :| De most ez a hőség még rátesz egy lapáttal.
Amellett pedig mostanában gyakran volt kedvem kimozdulni, de az időjárás miatt most megint tök lusta vagyok. :S Ma össz-vissz a szemetet voltam hajlandó kivinni, tehát az utcán nem is voltam, csak az udvaron és a folyosón. Remélem holnaptól már enyhül az idő, mert engem is megvisel..

Talán azt, hogy B-ről [az a srác, akivel leveleztem, de ez azóta sms-ezésbe és msn-ezésbe ment át :P] hetek óta megint nem tudok semmit. Legutóbb nem tudta megmondani, hogy mikor fogunk legközelebb beszélni, csak annyit tudok, hogy azóta volt egy kerti party-n és Balatonon is. Pont ma gondoltam rá, hogy írok neki valami sms-t, de miután megláttam, hogy mennyi pénz van a telómon, letettem erről az ötletről. :Đ
Szóval majd meglátom, ő jelentkezik-e, aztán ha egy pillanatnyi gondolattól vezérelve mégis írok neki, értesítelek titeket. :P

Talán azt, hogy tegnap voltam V-nél, mert minket kért meg a virágaik locsolására. Láttam az új bútorokat, és azt is, mennyit változott az utóbbi hónapokban a szobája. Idejét sem tudom, mikor voltam nálluk utoljára.. Ahhoz képest, hogy régen mennyit járkáltunk egymáshoz, mostanában ilyesmi szóba sem kerül..
És még mindig utálom, hogy ez a helyzet. Hiányzik a régi kapcsolatunk. Az ökörködések, a közös vásárolgatások, a pizza-rendelések, a röhögések, pletykálkodások, ajándékozások. Mióta mi is jóba vagyunk D-vel, az az érzésem, hogy már a titkainkat sem beszélhetjük meg úgy, mint régen.

Ma - igen meglepő módon - 8-kor keltem. :)) Persze nem önszántamból, hanem F telefoncsörgésére.. :P Utána vagy fél órát még az ágyban töltöttem, azon gondolkodva, hogy mit keresett Ő az álmomban? Sajnos csak részletekre emlékszem, olyasmikre, hogy belekaroltam és arról kérdeztem, hogy most milyen kapcsolat van köztünk, meg hogy elmondtam neki, mit éreztem iránta 1 évvel ezelőtt!? Furcsa volt, mert nem tudtam mire vélni, hogy "felbukkant". Persze azért nem teljesen érthetetlen, hiszen mostanában gyakrabban szoktam látni, és mivel sokszor járok arra, amerre dolgozik, mindig eszembe jut.
Mikor leültem a géphez, elolvasgattam pár msn-ezésünket, amiket azóta nem töröltem ki... [Lehet, hogy ki kellett volna?] Az egyik olyasvalamit juttatott eszembe, amiről meg is feledkeztem..
Egy barátnőmnek meséltem el, hogy mikor jegeskávét vettem, és kuponnal fizettem, amiből nem lehet visszaadni, Ő felajánlott egy tölcséres fagyit, hogy ne vesszen kárba a pénz, amit otthagyok..
Miért ilyen kedves? És miért tud engem ennyire elvarázsolni a viselkedésével?

Azt hiszem jobb is, hogy múltkor, amikor épp a cigi-szünetében találkoztunk, alig néztem rá.. Az volt a célom, hogy feltűnjön neki; már nem olvadok el tőle.. Hogy anélkül is tudok OTT lenni, hogy nem csak Őt bámulom. Persze azért jó lett volna tudni, hogy őt érdekli-e ez egyáltalán?

Azért nem minden változott. Még most is elkezdek kombinálni, amikor épp nem dolgozik, a munkatársai pedig hátramennek és telefonálgatnak.. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy biztos Neki akarják jelezni, hogy megint itt vagyok.. Holott tudom, hogy erről szó sincs, csak mindenki végzi a munkáját és az élet megy tovább..

Különös, hogy megint felbukkant és megint van helye a szívemben. Most már nem megyek el a melóhelye mellett úgy, hogy ne néznék oda, abban bízva, hogy Ő épp kint cigizik. Ne kérdezzétek, miért? Egyszerűen jól esne, ha látna. És kiváncsi lennék, ha nem pár méterről találkoznánk, köszönne-e?
...

Emlékeztek még október 26-ára? Hogy mit írtam akkor? Kiről? Miért?
...
Ahogy beleolvasgatok a régebbi írásaimba, elég sok dolog eszembe jut. Újra átélem a történteket, csak más szemszögből. Van, ami szép emlék marad, van, amit soha nem felejtek el, annyira szörnyű volt..
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a múltat le kell zárni. Akármennyire fáj, túl kell lépni rajta. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem könnyű, nekem több hónapba telt, mire lezártam. De csak akkor lehet boldog a jövőnk, ha átlépünk bizonyos dolgokon..
Oda akartam mindezzel kilyukadni, hogy amit 2008. október 26-án írtam egy bizonyos dobozzal és a RÁ emlékeztető dolgokkal kapcsolatban... azt a mai napig szinte elő se vettem. Még mindig megvan, és jó darabig meg is lesz, mert sok szép dolgot eszembe juttat. De lezártam és továbbléptem.
Mindenkinek így kellene tennie, hogy jobb legyen az élete...