[egy kicsi belőlem]

Sosem gondoltam volna, hogy valaha lehetek/leszek ennyire bizonytalan.
Szinte Napról napra változnak az érzéseim és a hozzáállásom D-vel kapcsolatban. Az egyik percben hiányzik és Vele akarok lenni, a másikban pedig csak arra tudok gondolni, hogy van-e értelme egyáltalán együtt lennünk még? Mert szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne húzna fel valamivel. Akár csak valami apró kis cselekedettel is. Amiről persze nem mindig Ő tehet, hisz én is elég feszült és idegbajos tudok lenni, sőt.. De ez akkor is kezd nagyon bosszantani.
Az elmúlt 4 napot együtt töltöttük és korántsem olyan volt, mint régen.
Már nem azt éreztem, hogy "Úristen, nem akarok hazamenni, hanem itt akarok lenni Vele" , vagy hogy "Bárcsak minden reggel úgy kezdődne, hogy mellette ébredek fel", hanem inkább úgy, hogy "Mikor mehetek már végre haza? Meddig kell még itt lennem?"
És ez marhára nem jó. Ahogy egyre közelebb kerülünk az összeköltözéshez, én egyre távolabbnak érzem magam Tőle. Egyszerűen azt érzem, hogy már nem szeretem úgy, mint régen. Vagy hogy már egyáltalán nem is szeretem..

De ugyanakkor egyik percben úgy vagyok vele, hogy küzdenék azért, hogy megint minden olyan legyen, mint régen, a másikban viszont már azon agyalok, hogy talán okosabb(?) lenne véget vetni a kapcsolatnak, mert nincs értelme húzni-halasztani. Nem tudom.
Ennyire bizonytalannak még sosem éreztem magam. :(

Azt hiszem, most már bizton állíthatom, hogy hónapok óta hullámvölgyet tapasztalok a D-vel való kapcsolatomban.
Ez alatt azt értem, hogy hónapok óta érzem egyik percben azt, hogy boldogan élném le Vele az életem [ami persze lehet, hogy kissé nevetségesen hangzik. Bár 3 év, az 3 év..], a másikban pedig azt, hogy csak idő kérdése, hogy szétmenjünk, mert nem érzem úgy, hogy Ő az "Igazi" és nem akarom tovább húzni a kapcsolatot. No meg persze azért is, mert egy belső hang azt súgja, hogy még mindig hülyére vesz..
Mostanában sokat agyalok a dolgainkon és arra jutottam, talán az könnyítené meg a helyzetemet, ha összeköltöznénk. Akkor legalább kiderülne, hogy tudunk-e egyáltalán közös életet élni? És talán az is, hogy titkolózik-e még a hátam mögött? [Erre mondjuk már most tudok biztos választ adni; igen.. :'( ]

De ha ilyeneket biztosan(?) tudok, akkor mi a faszért nem beszélek Vele? Miért nem állok oda elé,  miért nem szembesítem a dologgal és tisztázom Vele végre?
Nos, ez marha jó kérdés.. Olyannyira jó, hogy nem is tudok rá válaszolni.

Csak annyit tudok, hogy ami most van, az nem jó és ha nem történik valamiféle változás, nem is lesz jobb. :|

Ez elég hülye cím, de tartalmazza azt a rengeteg tanácstalanságot, kétségbeesést, határozatlanságot és döntésképtelenséget, amit az utóbbi pár hétben érzek.
Az egész úgy 1 hónapja kezdődött és azóta föl-le billen a mérce. Legtöbbször inkább le..
És nem tudom, hogy ez most mi!?
Fásulás?
Vágyakozás valami másra? Valami újra?
Fellángolás?
Vagy.. eltávolodás?
Nem tudom. De hetek óta ez van és kezdem unni, hogy ennyire nehéz rájönnöm, hogy mi is történik velem.
És bár marhára félek ezt "kimondani", de az utóbbi időben az is elég sokszor megfordult a fejemben, hogy D és én szakítunk.. Pontosabban én szakítok.
Csak épp azt nem tudom még, hogy miért?
Mert úgy érzem, hogy megszokottá vált a kapcsolatunk és váltani szeretnék?
Mert valaki más iránt érdeklődöm mostanában?
Mert valaki más iránt érdeklődöm mostanában, aki iránt tudom jól, hogy felesleges, értelmetlen és marhaság?
Vagy mert kezdek eltávolodni D-től és úgy érzem, hogy nincs értelme tovább folytatni?

Tudom, hogy ezt nekem kell megoldanom,
de valaki segítsen.

Nem tudom, mit tegyek.
Van egy olyan érzésem (Érzésem? Szinte biztos vagyok benne.), hogy D továbbra is levelezget a hátam mögött N-el. Nem tudom, hogy mi a büdös faszról tudnak állandóan beszélni, de engem nagyon felbosszant, hogy D megint kussol róla.
Mert ha kussol róla, akkor oka van rá, hogy nem mondja el.
Miért csinálja ezt velem? A viselkedéséből nem azt szűröm le, hogy már nem szeret, vagy ilyesmi. Akkor meg miért jó ez? Miért jó a hátam mögött pusmogni és közben a pofámba röhögni, mintha mi sem történne?
Soha nem ártottam Neki. Soha nem tettem semmi olyat, amiért megérdemelném ezt a bánásmódot.
És mégis; megint ezt csinálja.
Nekem meg gőzöm sincs, hogy mit tegyek. Amíg nem vagyok biztos benne, nem hozhatom fel. De azt sem tudom, hogy hogyan deríthetném ki, hogy igaz-e vagy sem? Gondolkodtam már azon, hogy csak simán rákérdezek, teljesen nyugodtan, hogy szoktak-e még beszélgetni? De ez csak azért problémás, mert ha D azt feleli, hogy nem, akkor arra nem tudok mit lépni. Azt mégsem mondhatom rá, hogy bizonyítsa.
Ugyanakkor meg állandóan ez jár a fejemben. És addig nem hagy nyugodni, amíg nem teszek valamit..
:(

Láttam egy fotót facebook-on.
Valami buszjegyet, vagy mit ábrázol, A nevével.
Holnap délutánra szól és az áll rajta, hogy "AMSTERDAM".

Csak nem!?
Ugye nem???

Elmegy?
A elmegy?

Egyszerűen lefagytam.
Megdöbbentem.
És konkrétan nem tudom, hogy mihez kezdjek!?
Lehet, elmegyek holnap oda, ahonnan indul.. Mert nem fér a fejembe, hogy ez most mi???
Miért megy el? Elmegy-e egyáltalán? És ha igen, mikor jön vissza?
Ugye visszajön? :(

Istenem.. nem akarom elveszíteni :'(

Ugyanakkor ez valahol meg is könnyítheti a dolgomat.. Hiszen, ha nincs itt, akkor nem hiszem, hogy beszélnénk és ezáltal talán könnyebben túllennék rajta.
De ez így akkor sem fer! Miért kell elmennie??? :'(
Ne... ne hagyj itt :'(

Különösen úgy ne, hogy "én nem is tudok az egészről".
Elvégre azt Ő nem tudhatja, hogy láttam azt a képet..

Istenem, de szar helyzet. :( Rosszul érzem magam.
És bosszant, hogy nem tudok részleteket.

És iszonyatosan félek,
Hogy ha odamegyek, belefogok őrülni, ha látom elmenni.
Ha viszont nem, akkor meg bánni fogom, hogy nem voltam ott. :'(

Istenem, mi legyen? Mihez kezdjek? :'(

A beszélgetésünk óta mást sem csinálok, csak gondolkodom. És újra meg újra lejátszom a fejemben az egész veszekedést, sőt akár még vissza is olvasom elejétől a végéig, hogy jussak valamire.
Hogy tudjam, hogy hol rontottam el!?
És hogy mi legyen ezek után?
Miközben a saját dolgaimra próbálok rájönni végre, az is sokszor eszembe jut, hogy Ő vajon hogy éli meg ezt az egészet?
Az egy dolog, hogy azt mondta, hogy egy ideig nem szeretne beszélni velem, de vajon Ő gondolkodik? Lejátssza a fejében, hogy mi legyen "velünk" ezek után? Gondolkodik azon, hogy az én szemszögemből tekintve milyen volt az, ami közöttünk zajlott?
Érdekli egyáltalán? ...

ajjj, miért vagyok én ennyire álmodozóóó? :)) De most komolyan..
Tegnap beszéltem D-vel chat-en és azóta... á, nem is írom le, mert nem tudom, hogy ez most mit jelent!?
Ahhoz előbb találkoznunk kéne.. :$:)

ajjjj :))

ajjj, Istenem.. Annyira utálom ezt a helyzetet. :(
Hogy most képbe jött az együtt alvás kérdése és egyszerűen nem tudjuk megoldani.. :s

Gondolkodtam és arra jutottam, hogy talán az lesz a legjobb, ha nem kezdjük újra. :(
Bármennyire is szeretném az ellenkezőjét, sajnos nem fog menni. :( Én nem vállalom azt a kockázatot, hogy mégiscsak megpróbáljuk és "teszteljük", hogy egyáltalán eljutnánk-e odáig, aztán meg szakítanánk, mert nem tudtuk megoldani, hogy együtt legyünk este is..
Borzasztó lenne megint ugyanazt átélni, mint decemberben. Sőt, ezúttal még borzasztóbb lenne, mert nem csak egy másfél hetes kapcsolat érne véget.

Ma majdnem nekiálltam egy "mellette-ellene" listának, de amint az "ellene" oldalra néztem, rádöbbentem, hogy oda több dolgot tudnék írni.. Azokat, amikről tegnap beszéltem.

Szóval akármennyire fáj és akármennyire A-val szeretnék lenni, muszáj a legjobb belátás[om] szerint dönteni és az alapján ennek a kapcsolatnak most nem jött el a folytatása.
Direkt írtam így - hogy most nem -, mert van bennem egy gondolat, amely arra enged következtetni, hogy talán évek múlva újra egymáshoz sodor minket az élet... !?
És talán akkor ott lesz a megfelelő idő, és ott lesz a lehetőség az együtt alvásra, és akkor talán boldogok lehetünk együtt sokáig..
Ki tudja!?
Bármi előfordulhat.. És hiszem, hogy tényleg így van.

Én még nem zártam le teljesen és tényleg úgy gondolom, hogy nekünk még lehet közös jövőnk.
De nem most. :'(

Tegnap este írt sms-t. Az állt benne, hogy "Szija! Nem lesz buli szombaton :( Mizus? Én dolgozom!"
A buliról röviden annyit, hogy egy ismerősénél lett volna házibuli, amire meghívott engem is [és F-et is]. És én a vasárnapi talink után úgy döntöttem, hogy ott őszintén beszélek majd Vele és elmondom Neki, hogy 'mit érzek'.
Hogy bármennyire is távolságtartóan viselkedtem Vele vasárnap, legbelül már hónapok óta arra várok, hogy mi újra együtt legyünk..
És hogy ezzel nem befolyásolni akarom a döntését, csak azt szeretném, hogy tudja, hogy én nyitott vagyok az újrakezdésre..

De ebből így már nem lesz semmi. :(

Az üzenetére azt írtam vissza - nagy vonalakban -, hogy miért nem lesz buli?, Vele mi újság?, Rendbejött-e már?
És..
hogy attól mi még találkozhatunk-e? :$

Féltem a válaszától, bár valójában arra számítottam, hogy a nap folyamán már nem ír vissza.
De írt.
Méghozzá ezt; "Mert hónap vége van és nincs senkinek se pénze. Még nem vagyok olyan jól de jobban vagyok [...] Hát a héten sajnos már nem érek rá mert van dolgom :s"

Erre már nem írtam vissza.. Pedig legszívesebben megkérdeztem volna Tőle, hogy mi dolga van? .. Csak az már bunkóság lett volna, mert semmi közöm hozzá..

És most megint ott tartok, hogy nem tudom; mitévő legyek? :(

- Nem tudom, hogy az időkérés mit jelent Nála?
Hogy egy darabig ne keressük egymást? Vagy beszéljünk, de ne találkozzunk?
- Nem tudom, hogy az exe miért bukkant fel már megint?
És hogy van-e valami kapcsolat köztük mostanában? [Akárcsak szimpla beszélőviszony.]
- Nem tudom, hogy mi dolga lehet a hét további részében?
Mert így, hogy a buli elmarad, inkább fel kellett volna szabadulnia az idejének, nem pedig betáblázni a hétvégét.
- Nem tudom, hogy mikor beszéljek Vele?
Vagy hogy egyáltalán beszéljek-e Vele mostanában?
- És nem tudom, hogy mi zajlik a fejében?
Hogy gondolkozik-e még rajtunk? Hogy eszébe jutok-e néha? Vagy hogy egyáltalán akar-e még valamiféle kapcsolatot kialakítani velem?

És ez.. hogy a világon semmit sem tudok, borzasztóan elkeserít és megrémít és idegesít. :'(
Mi a fenét csináljak?
Keressem?
Ne keressem?
Elmondjam Neki, amit gondolok?
Ne mondjam?

Tudjátok, mi rémít még meg igazán?
Hogy ez a 3 dolog egyszerre jött be a képbe.
1. Újra felbukkant az exe.
2. Elmarad a házibuli.
3. Nem ér rá a héten.
Ebből sok dolgot le lehet szűrni, de lehet, hogy egyiknek sincs köze a másikhoz.

Lehet, hogy a csaj próbál "visszafurakodni" és A mostanra már nem annyira dühös rá, ezért visszaigazolta facebook-on.. De semmi több. (????)
Lehet, hogy a buli tényleg a "pénztelenség" miatt marad el. [Bár nem értem, hogy erre miért csak most jöttek rá!?]
És lehet, hogy A-nak tényleg "dolga van" hétvégén. Melózik, itt-ott szerelget és nincs ideje beszorítani egy találkozót..

De az is lehet, hogy kurvára nem így van.. :'(

A és az exe ismét ismerősök..
És ahogy én ezt megláttam, azonnal pánikba estem. És elkezdtem pityeregni is, mert félek attól, hogy nem kezdhetjük újra. :'(
Nagyon félek..  :(

H azt mondta, hogy inkább azzal számoljak, hogy így lesz és ha mégsem, akkor mégiscsak jobb előre félni, mint utólag csalódni hatalmasat.

De nekem ez nem megy..
Nem akarok abba belegondolni, hogy nem jövünk össze többé. :(
Több okból sem, de nagyrészt azért sem, mert azt mondják, hogy ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, akkor nagyobb eséllyel valósulnak meg.
Most akkor én mihez kezdjek? :'(

Az külön megrémít, hogy tegnap és ma sem beszéltünk. :'(
Én direkt nem keresem Őt, mert nem akarom "zaklatni" és mivel időt kért, nem írkálhatok Neki minden nap..
De az elkeserít, hogy Ő sem keres engem. :'(
Sőt, az még jobban elkeserít, hogy nem tudom, hogy miért nem keres!?
Talán, mert nem akar áltatni, amíg Ő maga sem tudja, hogy mit akar?
Vagy már eldöntötte és így akarja jelezni?

Istenem de nehéz ez a helyzet..

És én lassan kezdek beleőrülni. :'(

Most akkor mi van?

Mindenkinek jár még 1 esély?

Beszéltem H-val.
Ezekről a dolgokról. 2 hónapra visszamenőleg is.
Ma jött el az a pillanat, amikor már nem bírtam tovább magamban tartani és muszáj volt elmondanom valakinek mindazt, amit eddig átéltem és átélek.
Sokat beszéltünk, mert mostanában H-nak is van egy csomó megosztanivalója és mivel ő nem tudja magában tartani, velem beszélte meg. :) [Mivel F most beteg, így vele csak levélben tudja közölni a dolgait/érzéseit.]
Még tudtunk volna dumálni órákon át.
De a lényeg most az, hogy neki mi a véleménye a tegnap [meg az azelőtt] történtekről!?
Igazából ő sem tud kiigazodni A-n - ahogy én sem :S -, de azt mondta, hogy ő már akkor "letett" Róla, amikor kiderült, hogy az irántam érzett "dolog" csak valami fellángolás volt a részéről.
Erre most meg hiányzom Neki...
Pár nappal azután, hogy ismét (!!!) szakított az exével. Immáron sokadszorra. (!)
H azt mondta, hogy nem akarja, hogy A játsszon velem és nem akar rosszat, de szerinte jobb lenne, ha túltenném magam rajta.
Sokszor elmondtam neki az együtt töltött délután alkalmával, hogy nem azzal van a "gond", hogy nem tudom túltenni magam A-n, hanem azzal, hogy nem is akarom!
Így meg aztán, hogy tegnap azt mondta, hogy hiányzom Neki, végképp nem.. :'(

Csak olyan rohadtul idegesít, hogy nem tudom, hogy milyen értelemben hiányzom Neki?
H is mondta, hogy - magából kiindulva - tudja, hogy A hiányolhat barátként és hiányolhat barátnőként is. És nem mindegy ám, hogy ezesetben melyikről van szó!?

És most pár napig muszáj türelmesnek lennem, amíg nem beszélünk. Addig legalább én is rendbe teszem magamban, hogy én mit szeretnék?
Csak úgy nehéz "tervezni" a folytatást, ha nem tudom, hogy A mit érez és mit gondol?
ajj, basszus.. a legjobb az lenne, ha találkoznánk.. Annyira rég láttam.. :(
És ha szemtől szemben beszélnénk meg a dolgainkat, legalább mindketten választ kapnánk a kérdéseinkre..

Már most látom, hogy nem lesz elég időm leírni mindent, de azért belekezdek és legfeljebb holnap még kipótolom. :D

Kezdem az elején.
A-val múlt hét elején sms-eztünk egy keveset, mert írtam Neki a névnapja alkalmából.
Már ez az ügy is kicsit zavaros, mert az üzenetemre csak 1 óra múlva kaptam választ, amiben amellett, hogy A megköszönte a köszöntést [XD], egyúttal bocsánatot is kért, amiért sajna nem tudja, hogy ki vagyok, mert elveszett az összes száma..
Eléggé meglepett ez az üzenet és hirtelen nem is tudtam, hogy mit reagáljak rá, meg időm se volt azonnal válaszolni, így ezúttal is én kb 1 óra múlva válaszoltam. És akkor is csak annyit, hogy ki vagyok.
Erre megint bocsánatot kért és leírta, hogy új telója van és még nem mentette át a számokat.
Nekem erre a következő volt a válaszom; "Nem baj. Csak azért írtam, hogy tudj róla, hogy nem felejtettem el. :)"
Erre Ő; "Köszönöm! És hogyhogy facebuksizol?"
Leírtam, de arra már nem válaszolt.
Innentől pedig már ismeritek a story-t, mert arról már korábban beszámoltam, hogy beszéltünk msn-en. :)

Na de.! A mai napról..
A levél után, amit írt, még volt 1-2 levélváltás, de aztán én azt javasoltam, hogy folytassuk a beszélgetést inkább msn-en.
Sok dologról beszéltünk.
Hogy kinek mennyi az átlaga, hogy kaptam egy figyelmeztetőt [erről majd később :P], hogy Ő mennyit dolgozik mostanában, meg ilyenek.

Aztán komolyabb témára váltottunk, mert egyszercsak 'kinyögte', hogy hiányzom Neki. Komolyan.
Én meg csak ültem és nem reagáltam rá semmit.
Csak próbáltam türtőztetni magam, hogy ne írjam le Neki rögtön, hogy Ő is nekem.
Mivel nem reagáltam semmit, 2 perc múlva azt kérdezte, hogy; "Megsértettelek most?" Kérdeztem Tőle, hogy ezzel? Aztán írtam, hogy nem, csak.. nem tudom, hogy mit reagáljak rá.
Később arra is rákérdeztem, hogy ha nem like-oltam volna a videót, amit kirakott, akkor nem is írt volna levelet és nem is beszéltünk volna? Erre azt felete, hogy de, biztosan, csak most szarul jött ki és hogy Ő keresett chat-en, de nem talált és csak utána írt levelet.
Hm.. a chat egy másik dolog, a lényeg az, hogy ott hiába keresett. :P
Miután tisztázódott ez a 'félreértés' vagy nem tudom mi, megkérdeztem Tőle, hogy mi a helyzet a barátnőjével? Röviden csak annyit felelt, hogy nincs.
Én; "Mi az, hogy nincs?"
Ő; "Nincs már barátnőm. Pár napja."
Én; "És miért nincs?"
Lehet, hogy nem illő dolog ennyit kérdezősködni, de most már elővigyázatos vagyok és tudni szeretnék mindent.. Vagy legalábbis sok mindent.
Ő; "Mert hülye volt. Meg feszült. Meg mindig veszekedtünk meg mittudomén. De szerinte ő nem volt hibás ő volt a tökély ő mindig jó. És ha nem neki van igaza, úgy csinálja, hogy neki legyen igaza."
Én; "És eleged lett és szakítottál?"
Ő; "Háát inkább közös."
Tulajdonképpen az egész beszélgetést leírhatnám, mert tele van fontos dolgokkal és kérdésekkel.

Amit most gondolok, az az, hogy jó, hogy beszéltünk egy kicsit "ilyen" dolgokról. Hogy Ő mit érez (?), hogy én mit érzek... Ugyanis megosztottam Vele néhány dolgot..
Hogy Ő is hiányzik nekem és hogy Neki fogalma sincs arról, hogy az elmúlt 2 hónapban mennyit gondoltam Rá!?
Meg, hogy megzavart azzal, hogy egyik nap felbukkant újra, aztán megint eltűnt.
Erre még Ő kérdezett rá, hogy "Én tűnök el?" És így folytatta; "Mindig kerestelek és vártam, hogy te is keresel-e"
Erre azt írtam, hogy arra hiába várt, mert én eldöntöttem magamban, hogy nem fogom keresni. Vagy legalábbis nem olyan "gyakran", mert hülyén vette volna ki magát, hogy Ő szakított velem, én meg "koslatok" utána.
Erre ilyet ír; "Nem hiszem."
Utána írtam Neki, hogy próbáltam elfogadni a helyzetet, mire Ő megkérdezte, hogy sikerült-e?
Írtam, hogy nem. Azt nem, hogy szakítottunk. És hogy az még pluszba megzavart, hogy néha beszéltünk.
Erre elkezdett bocsánatot kérni és olyat írt, hogy "Én kerestelek, mert jó volt veled lenni."
Ez a mondata kicsit felbosszantott, mert úgy éreztem, hogy ezzel azt akarja mondani, hogy én nem éreztem jól magam Vele. Pedig kurvára nem így van!

Most az zavar a legjobban, hogy nem tudtam "kiszedni" belőle, hogy miért mondta el, hogy hiányzom Neki. Illetve hogy ez Nála mit jelent?
Nem tudtam meg, hogy azok után, hogy szakítottak a barátnőjével, én pedig hiányzom Neki, akar-e tőlem ismét valamit?
És ez most napokig az agyamban fog motoszkálni..

Éreztétek már azt, hogy nem tudtátok mit éreztek?
Csak mert én most így érzek.. Valahányszor a nap folyamán eszembe jutott a szombati kis "akció", olyan volt, mintha valami megakadt volna bennem. Nem tudtam, hogy mi van!? Most akkor jó, vagy rossz?
És még most sem tudom. Ahogy azt sem, hogy szeretném-e még azt, amit szombat este nagyon nagyon szerettem volna... Annyira utálok ilyen helyzetben lenni.
Mikor nem tudom mi van!?!?

Hűha.. Elég sok idő eltelt a legutolsó beszámolóm [április 4.] óta. Bocsánat, hogy így eltűntem.
Talán nem is húznám az időt a magyarázkodással, inkább belekezdek az írásba. :)
A Húsvétról annyit, hogy nagyon sokan voltunk, mert - ahogy korábban említettem - idén nem csak a keresztszülők jöttek át, hanem P és H is. 11-en voltunk plusz a 3 kutya. :P Én úgy vettem észre, hogy mindenki jól érezte magát. Beszélgettünk, ettünk-ittunk és a nap végefelé néhányan belemerültünk a kockázásba is. [Amit én személy szerint eddig nem ismertem.]
Ugyan a nap locsolkodós részét nagyon szívesen kihagytam volna, végül természetesen nem úsztuk meg a kölniket. Szerencsére viszont a hajam száraz maradt! :P

Nem úgy, mint a hét első 4 napján. Amikor is szinte megállás nélkül esett az eső. :@ Mérges is voltam kellőképp. Most viszont csodálatosan süt a Nap. :) És ennek nagyon örülök, mert  így hajszárítás után lehet, hogy elmegyek kicsit. Úgyis rég voltam, és ki kell használni a jó időt! :D

Egy nagyon kicsit visszatérve a Húsvétra; mondtam Nektek azt is, hogy szülinap ünneplés is lesz. [Legalábbis a keresztszülők részéről.]
Nos, én egy harisnyát, egy piros fölsőt, meg bon-bont kaptam. :D [Emlékeim szerint F is hasonlókat, csak eltérő szinekben. :P]


Most beszéljünk egy kicsit a csütörtökről.
A fontosabb dolog, amiről írni szeretnék - és kapcsolódik a csütörtökhöz - a gitár. Most is volt - ahogy minden évben - tanszaki. Ami nagyjából annyit jelent, hogy minden gitáros megtanul egy darabot és eljátssza a szülők előtt. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mivel jövőre már 11.-es leszek, el kell gondolkodni azon, hogy szeretném-e tovább folytatni a gitárt. Az elmúlt hetekben minden nap gondolkodom rajta, és én már tudom is, hogy hogyan döntenék..
De mégis bizonytalan vagyok, mert a gitár tanárom és Anya sem szeretné, ha abbahagynám. Anya azt mondja, hogy büszke rám, mert ilyen szépen meg olyan szépen játszom, és nem akarja, hogy befejezzem. A tanárom szerint pedig eljutottam egy nagyon jó szintre, amit még lehetne tovább fejleszteni. Magyarul; "még van mit tanítania nekem".
És én ezt megértem, de ha belegondolok, hogy mennyi teher hullana le a vállamról, rögtön az jut eszembe, hogy most kell abbahagynom. Mikor novemberben a lábam miatt nem tudtam gitározni [sem], és a meggyógyulásom után még 1-2 hetet anélkül töltöttem, jól éreztem magam. Mert nem kellett a gyakorlás, a felléppések és a vizsga miatt aggódnom.
Ezek mellett persze ott van a zeneirodalom is, amit ugyan jövőre tudnék úgy folytatni, hogy havonta csak 1× járok be, de nekem nem az a fő gondom, hogy be kell járni. Hanem pl az, hogy érettségi után én nem zenei pályán szeretnék továbbmenni, így amit ott tanulok hasznos ugyan, de nem valószínű, hogy fogom tudni hasznosítani Suli után..
A döntésemre visszatérve; szívem szerint abbahagynám. Biztos nem meglepő számotokra, mert lehet, hogy az év folyamán már írtam erről.
Azért sem akarnám jövőre folytatni, mert akkor biztos az lenne, hogy azután rábeszélnének még egy évre. Az utolsóra.
Ugyanis most vagyok II. továbbképzős, ami azt jelenti, hogy még 2 évem "van hátra". [Utána egyébként nem tudom mi lenne. Talán a Zeneakadémián folytatnám tovább. !?!?]
Szóval 2 lehetőség van;
- vagy abbahagyom idén és elszomorítom a tanáromat meg Anyát [bár Anya hamar túltenné magát rajta].
- vagy nem hagyom abba, de akkor valószínű, hogy nem 1 év lenne, hanem 2..

Tulajdonképpen azért vagyok bizonytalan, mert én mindkét esetben rosszul járnék. Ha az elsőt választanám, én is szomorú lennék a tanárom miatt. 8 éve tanít, és mostanra kialakult köztünk egyfajta kötődés, ami ezáltal megszűnne..
Ha viszont a másik lehetőséget választanám, végigszenvedném a jövő évet [és az azt követőt??] a folytonos fellépések, vizsgák idegeskedése miatt. Még 8 év alatt sem sikerült hozzászoknom, hogy évente többször kell kiállnom a 'nagyközönség' elé..
Az utóbbi időben ez kicsit el is fajult. A március 31-ei duózásnál például iszonyatosan izgultam. Olyannyira, hogy bárki rám nézett, tudta, hogy tiszta ideg vagyok..

Áááááá, nem tudom, mi legyen... :(

Jó, jó Szilveszter. Na de hol? És kivel?

B ugyanis felvetette azt az ötletet, hogy mi lenne, ha átmennénk hozzá az év utolsó napján? Az ötlet persze nem rossz, de én ebben a percben legszívesebben egy kandallós, meleg és otthonos házban tölteném a Szilvesztert.... Jó, tudom, ez csak egy buta ábránd, ami még jópár évig csak álom lesz.
De tényleg annnnyira jó lenne egy kandallós ház. Főleg ilyenkor, télen. Tuti, hogy egész nap ott melegednék előtte, dvd-znék és forró kakaót/teát szürcsölgetnék. Mint a filmekben. :D

A lényegre visszatérve; ebben a percben úgy vagyok vele, hogy semmi kedvem másnál tölteni 2009. utolsó óráit.. Tudjátok mi jutott eszembe? Hogy az efajta bulikon sok minden megtörténhet.. És K is ott lesz. Aminek nem örülök, mert a mostani viselkedése alapján megint az az érzésem támadt, hogy akar valamit. Pl nem telik el nap anélkül, hogy ne érne hozzám. Vagy a vállamat ütögeti kedvtelésből [persze nem úgy, hogy fájjon, csak egyszerűen szórakozik..], vagy úgy tesz, mintha nem férne el mellettem, és azért ér hozzám. Ez elég idegesítő. És ha netalántán ottalvós lenne ez a szilveszteri összeröffenés [majdnem 100%, hogy az lesz], ki tudja, hogy még mit csinálna..
Persze, ez hülyeség, mert lehet, hogy csak én képzelem be az egészet. De nekem most még akkor sincs kedvem elmenni. És ha ez nem változik, nem tudom, mi lesz..

Hogy felejthettem el, hogy az msn minden időmet elveszi?

Végre tudok újra írni. Eddig a blog.hu pihent, vagy átalakult, vagy mindkettő. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azt sem tudom mit akartam írni, amikor először próbálkoztam.

Talán azt, hogy tegnap vettem egy nagyon jó fehér halásznadrág-szerű gatyát 3500 Ft-ért. :)) Igaz, nem olyan, amilyenért valójában elmentünk a kínaiba, mert nekem épp az volt a célom, hogy valami rövidebb, sort-szerűt vegyek, hogy ne csak a térdemtől lefelé süssön meg a Nap. :P De nem bántam meg, mert jól néz ki, kényelmes és az ára sem volt vészes. :)
Egyébként a vásárlás vége felé találtam egy rövidet is, ami barna színű, rendelkezik 2 nagyobb zsebbel és 2200 Ft. De azt még nem szereztem be, mert egyrészt nem jöttem volna ki a pénzből, másrészt pedig nem tudom, hgy mit lehetne fölvenni hozzá?
F szerint bármit, de én úgy gondolom, hogy valami olyasmit kéne, ami egy kicsit "feldobja" vagy nem is tudom... Minden esetre, lehet, hogy azt is megveszem, mert tényleg eléggé megtetszett. :))

Talán azt, hogy hamar telik a nyár, és a július vége is egyre jobban közeledik. Ami engem annyiban érint, hogy eszembe juttatja az 1 évvel ezelőtt történteket. Augusztus elejére pl azt tervezem [tudom, kicsit korai..], hogy ugyanarra elmegyek, amerre egykor Vele voltunk..
Tudom; hülyeség és nem kéne. De egyszerűen úgy érzem, szükségem van rá. Az sem kizárt, hogy előtör belőlem a sírás..

Talán azt, hogy utálom ezt a nagy meleget, mert teljesen kiszívja belőlem az energiákat, amik biztosítják a jó kedvemet. Kicsit ingerült vagyok, ami persze nem meglepő, mert gyakran vagyok az.. :| De most ez a hőség még rátesz egy lapáttal.
Amellett pedig mostanában gyakran volt kedvem kimozdulni, de az időjárás miatt most megint tök lusta vagyok. :S Ma össz-vissz a szemetet voltam hajlandó kivinni, tehát az utcán nem is voltam, csak az udvaron és a folyosón. Remélem holnaptól már enyhül az idő, mert engem is megvisel..

Talán azt, hogy B-ről [az a srác, akivel leveleztem, de ez azóta sms-ezésbe és msn-ezésbe ment át :P] hetek óta megint nem tudok semmit. Legutóbb nem tudta megmondani, hogy mikor fogunk legközelebb beszélni, csak annyit tudok, hogy azóta volt egy kerti party-n és Balatonon is. Pont ma gondoltam rá, hogy írok neki valami sms-t, de miután megláttam, hogy mennyi pénz van a telómon, letettem erről az ötletről. :Đ
Szóval majd meglátom, ő jelentkezik-e, aztán ha egy pillanatnyi gondolattól vezérelve mégis írok neki, értesítelek titeket. :P

Talán azt, hogy tegnap voltam V-nél, mert minket kért meg a virágaik locsolására. Láttam az új bútorokat, és azt is, mennyit változott az utóbbi hónapokban a szobája. Idejét sem tudom, mikor voltam nálluk utoljára.. Ahhoz képest, hogy régen mennyit járkáltunk egymáshoz, mostanában ilyesmi szóba sem kerül..
És még mindig utálom, hogy ez a helyzet. Hiányzik a régi kapcsolatunk. Az ökörködések, a közös vásárolgatások, a pizza-rendelések, a röhögések, pletykálkodások, ajándékozások. Mióta mi is jóba vagyunk D-vel, az az érzésem, hogy már a titkainkat sem beszélhetjük meg úgy, mint régen.

Holnap lesz az évfordulóm... Évfordulónk..
Tulajdonképpen nem is az. Illetve nem tudom. Azért az mégiscsak nagy dolog, hogy napra pontosan emlékszem rá, hogy mikor láttam meg azt a fiút, akit aztán 1 évig szerettem. :) Holnap lesz 2 éve.. :)
Még most is emlékszem.. Eleinte csak egy helyes fiúnak tartottam, aki biztos csak nyári munkán van ott, ahol van... :P Utána a csajokkal egyre gyakrabban jártunk ODA, és kezdtem "felfigyelni" rá. Ezután jött a Suli, és arra gondoltam, hogy tanév végéig nem is fogom látni, így aztán felejtős.. De tévedtem. Mert a Suli mellett ugyanúgy dolgozott, csak most hétvégenként. És ez azóta így van.
Persze az érzéseim megváltoztak... Azt nem mondanám, hogy megszűntek, hiszen a mai napig ott motoszkál a fejemben, hogy vajon eszébe jutok-e néha? Tudom, hülyeség. A múltat lekéne zárni.. De nekem akkor is jól esik néha visszagondolni...

Szóval, a mai írásom lényege, hogy nem tudom, mihez kezdjek? Eddig minden évben [pontosabban össz-vissz tavaly, hisz akkor volt az első éves évforduló] elmentem ODA, abban reménykedve, hogy Ő is ott lesz... Meg amúgy is, ez már amolyan megszokás-szerűség.. De mivel már nem szeretem, nem lenne túl sok értelme elmennem..
Csak érzek késztetést az iránt, hogy megkérdezzem tőle, hogy sikerült az érettségije? De azt is minek? Magam sem tudom..
Áhh.. nem hiszem, hogy lesz belőle valami...
Ki kéne már törölnöm a fejemből..

Azt sem tudom, hol kezdjem?
Pár napja már hivatalosan is tudok a "titokról", ami annyiból jó, hogy végre nem kell magamban tartanom, hogy tudok róla. Másrészről nagyon furcsa érzés, mert az utóbbi hónapokban [december óta] annyi dolog történt velem és a környezetemmel, hogy kell egy kis idő, amíg megszokom, hogy 'Változnak az idők'...
A mai napot sikeresen túléltem, mégha a 4. órában írtam is egy gyatra matek dogát. :S Legjobban azt vártam, hogy túl legyek már a gitáron, mert öszz-vissz fél órát gyakoroltam, és tartottam tőle, hogy szar lesz, és a tanár megint eléri, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen, amiért nem veszem elő elégszer a gitárt, pedig megvan hozzá a képességem, hogy szépen játsszak.. Nos, erre végül nem került sor, mert most az egyszer elég volt a fél órás gyakorlás ahhoz, hogy meggyőzzem a tanárt arról, hogy jól mennek a darabjaim. Tulajdonképpen még mindig csak a "halksággal" [létezik ilyen szó? olyan magyartalannak tűnik... :P] - amivel amúgy azóta problémáim vannak, mióta gitározom.. :P - és a tempóval volt gond.

Más;
Nemrégiben már tettem említést az idei osztálykirándulásról. Azóta gondolkodtam rajta, és eszembe jutott, mi volt tavaly!? ... K-ra célzok és az ingadozó érzéseimre..
Ma megint totál úgy viselkedett, mintha akarna tőlem valamit. Persze lehet, hogy én vagyok a hülye, és csak képzelődök. Olyanokat csinált, hogy odajött hozzám, mikor írtam a táblára és meglökött [tisztára, mint a dedóba XD], és mikor viccből olyat kérdeztem az osztálytól, hogy "Ki lesz a párom?" feltette a kezét, és elkezdett vigyorogni. Utána pedig mellém ült, mikor egy kiállításon néztünk valami filmet. Szóval egyszerűen nem bírok kiigazodni rajta. Nem tudom mi lesz Debrecenben, de igyekszem úgy viselkedni vele, hogy ne értse félre..

Ó, tudom mit szerettem volna még nagy vonalakban leírni. A tegnapot..
Ugyanis veszélybe került egy 16 éve tartó barátság. Mindent nem részleteznék, annyi a lényeg, hogy olyat tettünk F-el, amit nem kellett volna, és ezért a barátnőnk csalódott bennünk. Emellett az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk egymástól; már nem találkozgatunk hétvégén, telefonon sem beszélünk, csak a Suliban futunk össze és akkor váltunk pár szót.
Mindez - mármint az, hogy miért viselkedett mostanában kicsit távolságtartóan velünk - csak tegnap derült ki, mert találkoztunk, és megkérdeztük, hogy mi a baja. Miután elmondta, nagyon szégyelltük magunkat és kivoltunk borulva, amiért ennyi idő alatt tönkremehet egy ilyen hosszú ideje tartó barátság. Tudtuk, hogy mi hibáztunk, és azt is, hogy most hiába kérnénk ezerszer bocsánatot, úgysem tudná ilyen rövid idő alatt megbocsátani a bűnünket. Hisz a barátság egyik legfontosabb alapfeltétele a bizalom. És nálunk most ez ingott meg..
Azóta átgondoltam az egészet, lépésről lépésre, és arra jutottam, hogy nem megbocsáthatatlan, amit csináltunk, akárhogyis nézem. Így aztán szerintem ezután írok neki egy levelet, amiben megfogalmazom az érzéseimet és természetesen szeretnék vele személyesen is beszélni, úgyhogy megbeszélek vele egy találkozót is. Onnantól kezdve az ő döntése, hogy hogyan tovább, azt mindenesetre biztosan állítom, hogy NEM HAGYOM, hogy hármunk között megszűnjön a kapcsolat.

Zárásul még annyit, és utána tényleg befejezem, hogy ma vannak F-ék 3 hónapja együtt. Annyira nem izgat, de mióta valamilyen szinten 'lemondtam' róla, folyton összefutunk a Suliban. Mikor reggel megyek, ott áll a kapu előtt, a suliban szünetekben látom sokszor, és volt, hogy suli után is kint volt a kapu előtt. Próbálok nem foglalkozni vele, de nem könnyű nem észrevenni..

Fellépésünk volt egy nagyszabású 'gálán'. Hárman gitároztunk A-val. :) Én tavaly is előadtam valamit, de akkor egy fuvolás csaj kísért. Idén nemcsak, hogy sokkal jobban sikerült, de a társaság is jobb volt. A közvetlen, jókat dumálgattunk 1-1 próba alatt. :D
Az egész gála jó volt, csináltam képeket, aminek a fele sajnos elmosódott :|, és készültek iszonyat rövid; 6-7 másodperces videók is. :Đ
Mi az elején léptünk fel, így utána a nézőtérről követhettem az eseményeket. :) Örültem nagyon, hogy jól sikerült. Ezt nem azért mondom, mert utána sokan gratuláltak, hanem mert ha valaki, hát én aztán tudom, hogy hol volt és mennyi rontás. És büszkén mondhatom, talán egyszer nem voltunk együtt, de az is olyan kis hiba volt, hogy nem lehetett észrevenni. :D
Az a másik, hogy nem is izgultam annyira, mint szoktam. Tán kezdem megszokni az örökös fellépéseket? ... :P
Hmm... Mit írhatnék még!?
Á igen! Megvan. Egyszerűen nem tudom, hogy mit érzek F iránt??? Egyik percben magamnak és a csajoknak próbálom bizonygatni, hogy "ez bizony nem szerelem", másikban pedig kivagyok akadva, amiért B-vel látom.. Jó volna már tisztában lenni az érzéseimmel...

Ejjde jó nap volt ez a mai. :) És még nincs vége! ;)
Kérdés; mi legyen a holnappal? Ugyanis, elvileg hülyeség lenne bemenni 2 órára... [mert az 1. és az utolsó lesz csak megtartva, mivel a tanárok elég szép számban betegek.]
Viszont, én szeretnék bemeni, márcsak a röplabda [és F :)))] miatt is. Szerintem sokan nem jönnek majd, mert tényleg butaság lenne.. De én nem szeretnék közéjük tartozni. Ha kevesen vagyunk, akkor úgyse lesznek feleltetések se... :P
Lyukas órákon meg majd szépen elkezdem megírni a házikat. És tanulok az elmaradt T.Z-kre. :))

probléma megoldva :Đ

Azon agyalok, hogy megváltoztassam-e a blogom kinézetét. Láttam egyet-kettőt, ami tetszett, de nem tudom, hogy véglegesíteném-e bármelyiket is!?
A döntés egyszerű; beállítom mindkettőt egy kis időre [a kis idő lehet, hogy 2 perc lesz, szóval, ha nem érzékelitek a változást, az azért lesz ;)], és ha tetszik, úgy hagyom, ha nem, akkor pedig marad ez a jól bevált [??] "My pink life". :P

Tegnap már nem akartam azt is leírni, hogy mit szólok a 200 Ft-os papírpénz leváltásához, mert így is elég volt az a 4 vagy mittudomén mennyi bejegyzés egy napra. :) Úgyhogy ezt a témát mára tartogattam. :) Gondolom senkinek nem új, hogy valószínüleg jövő év elejétől már fémpénz lesz a 200-as. És azt sem most halljátok először, hogy lehet szavazni, hogy miként nézzen ki!? Noshát, én is szavaztam, meg kell mondjam, én látatlanba is a Lánchídra voksoltam volna. De úgy, hogy láttam is!  Különben nem örülök, hogy lecseréljük a régi jól bevált papírpénzt.. Talán azért nem, mert nem szeretem, ha fémszagú a kezem. :P Ráadásul, ha így haladunk, pár év múlva már akár a 20.000-res is egy darab érme lesz. :S Természetesen 100%-ig megértem a rosszul látókat, akiknek ez a 'csere' csak javukra válik, és megkönnyíti az életüket. Ha belegondolok, ez is a mi hibánk. Mármint a váltás. Mert a legtöbb emberben nem lehet megbízni, és ott ahol tudja, átveri egyik a másikat. És meglopja. És még sorolhatnám...
Egy szó mint száz, bízom benne, hogy végül a Lánchidas kép lesz a 200-as hátoldalán. :) [viszonylag] rövid időn belül kiderül! ;)

A pénteki napot az osztály LEG-jeivel töltöttem. Gólyabál után még elkószáltunk, és puszival váltunk el egymástól. :)) Megtartottuk ezen jó szokásunkat, így mostmár minden nap azzal kezdjük a köszönést. :P
Ma elmaradt az első óránk. Tegnap összedugtuk a fejünket, és megdumáltuk, mi lenne, ha a keddet a Mekiben kezdenénk?? :D Mindenki támogatta az ötletet, így beültünk zabbantani. :)) Persze az együtt töltött idő alatt sokat nevetünk, és ugratjuk egymást. Nagyon jól érzem magam v e l ü k . :D

Hogy a címben szereplő kavarodásnak is eleget tegyek, tegnap volt egy fura érzésem, amit nem tudok beleilleszteni az életembe. K-ról van szó, megint. Ő is benne van abban a 'bandában', akikkel mostanában sok időt töltök. És jól érzem magam vele is. Tegnap viszont eléggé zavart, hogy úgy viselkedett F-el, mintha járnának... Holott erről szó sincs.
Este sétáltunk egy nagyot, és nem bírtam magamban tartani, ígyhát elmondtam F-nek, mit gondolok. Nem lepődött meg túlzottan. Azt mondta, valahol érezte, hogy nem tetszett nekem az, amiket szinte az orrom előtt csináltak.
Na, ez az érzés lenne az... Ha nem vagyok szerelmes, márpedig nem vagyok az, mert Őt még nem felejtettem el olyannyira, hogy rögtön másba zúgjak bele, akkor meg miért zavar, ha K másokkal is baromkodik??? Mostanában egyre gyakrabban gondolok rá. Meg én mondtam már F-nek, hogy eltudnám magam képzelni az oldalán... De ez még nem jelenti azt, hogy szerelmes vagyok!!!! Birom, és ennyi. Ráadásul azt se tudom, ő mit gondol erről? Szokott olyan dolgokat csinálni, amik félreérthetőek.. Tegnap is, mondja nekem, de tök őszintén, hogy jó társaság vagyok... Amire én nem tudtam mit mondani, csak mosolyogtam. :$
Ha lenne is rá esély, hogy valami legyen köztünk, mert kiderülne, hogy én sem vagyok számára közömbös, nem tudom, lenne-e valami!? Mert folyamatosan az exére gondolok, aki még mindig szereti. És úgy mellesleg a barátnőm. Nem vagyunk olyan 'hűdejóba', de nem tennék vele olyat, hogy összejövök azzal a fiúval, akivel ő már járt, csak vége lett, és még mindig szereti... Igaz, egyenes barátnak tartom magam, így biztos nem csinálok olyat, amivel megbánthatom azt, akit szeretek.

[...] !?