[egy kicsi belőlem]

Miért nem múlik el ez az állandó gyomorgörcs?
Miért nem tudok egy napot úgy eltölteni, hogy ne idegeskednék és félnék?
Félnék?, Rettegnék! Állandóan elönt ez az érzés és úgy érzem, ennek soha nem lesz vége.. :'(

Félek. Holnap biosz vizsga. :s
De az a legérdekesebb, hogy egyik percben félek, a másikban meg egész nyugodtan állok hozzá.. Nem is értem!? :P
Na jó, megyek készülődni, hogy kialudhassam magam. :D
Szoríííítsatok holnap! :$

Láttam egy fotót facebook-on.
Valami buszjegyet, vagy mit ábrázol, A nevével.
Holnap délutánra szól és az áll rajta, hogy "AMSTERDAM".

Csak nem!?
Ugye nem???

Elmegy?
A elmegy?

Egyszerűen lefagytam.
Megdöbbentem.
És konkrétan nem tudom, hogy mihez kezdjek!?
Lehet, elmegyek holnap oda, ahonnan indul.. Mert nem fér a fejembe, hogy ez most mi???
Miért megy el? Elmegy-e egyáltalán? És ha igen, mikor jön vissza?
Ugye visszajön? :(

Istenem.. nem akarom elveszíteni :'(

Ugyanakkor ez valahol meg is könnyítheti a dolgomat.. Hiszen, ha nincs itt, akkor nem hiszem, hogy beszélnénk és ezáltal talán könnyebben túllennék rajta.
De ez így akkor sem fer! Miért kell elmennie??? :'(
Ne... ne hagyj itt :'(

Különösen úgy ne, hogy "én nem is tudok az egészről".
Elvégre azt Ő nem tudhatja, hogy láttam azt a képet..

Istenem, de szar helyzet. :( Rosszul érzem magam.
És bosszant, hogy nem tudok részleteket.

És iszonyatosan félek,
Hogy ha odamegyek, belefogok őrülni, ha látom elmenni.
Ha viszont nem, akkor meg bánni fogom, hogy nem voltam ott. :'(

Istenem, mi legyen? Mihez kezdjek? :'(

Tegnap este írt sms-t. Az állt benne, hogy "Szija! Nem lesz buli szombaton :( Mizus? Én dolgozom!"
A buliról röviden annyit, hogy egy ismerősénél lett volna házibuli, amire meghívott engem is [és F-et is]. És én a vasárnapi talink után úgy döntöttem, hogy ott őszintén beszélek majd Vele és elmondom Neki, hogy 'mit érzek'.
Hogy bármennyire is távolságtartóan viselkedtem Vele vasárnap, legbelül már hónapok óta arra várok, hogy mi újra együtt legyünk..
És hogy ezzel nem befolyásolni akarom a döntését, csak azt szeretném, hogy tudja, hogy én nyitott vagyok az újrakezdésre..

De ebből így már nem lesz semmi. :(

Az üzenetére azt írtam vissza - nagy vonalakban -, hogy miért nem lesz buli?, Vele mi újság?, Rendbejött-e már?
És..
hogy attól mi még találkozhatunk-e? :$

Féltem a válaszától, bár valójában arra számítottam, hogy a nap folyamán már nem ír vissza.
De írt.
Méghozzá ezt; "Mert hónap vége van és nincs senkinek se pénze. Még nem vagyok olyan jól de jobban vagyok [...] Hát a héten sajnos már nem érek rá mert van dolgom :s"

Erre már nem írtam vissza.. Pedig legszívesebben megkérdeztem volna Tőle, hogy mi dolga van? .. Csak az már bunkóság lett volna, mert semmi közöm hozzá..

És most megint ott tartok, hogy nem tudom; mitévő legyek? :(

- Nem tudom, hogy az időkérés mit jelent Nála?
Hogy egy darabig ne keressük egymást? Vagy beszéljünk, de ne találkozzunk?
- Nem tudom, hogy az exe miért bukkant fel már megint?
És hogy van-e valami kapcsolat köztük mostanában? [Akárcsak szimpla beszélőviszony.]
- Nem tudom, hogy mi dolga lehet a hét további részében?
Mert így, hogy a buli elmarad, inkább fel kellett volna szabadulnia az idejének, nem pedig betáblázni a hétvégét.
- Nem tudom, hogy mikor beszéljek Vele?
Vagy hogy egyáltalán beszéljek-e Vele mostanában?
- És nem tudom, hogy mi zajlik a fejében?
Hogy gondolkozik-e még rajtunk? Hogy eszébe jutok-e néha? Vagy hogy egyáltalán akar-e még valamiféle kapcsolatot kialakítani velem?

És ez.. hogy a világon semmit sem tudok, borzasztóan elkeserít és megrémít és idegesít. :'(
Mi a fenét csináljak?
Keressem?
Ne keressem?
Elmondjam Neki, amit gondolok?
Ne mondjam?

Tudjátok, mi rémít még meg igazán?
Hogy ez a 3 dolog egyszerre jött be a képbe.
1. Újra felbukkant az exe.
2. Elmarad a házibuli.
3. Nem ér rá a héten.
Ebből sok dolgot le lehet szűrni, de lehet, hogy egyiknek sincs köze a másikhoz.

Lehet, hogy a csaj próbál "visszafurakodni" és A mostanra már nem annyira dühös rá, ezért visszaigazolta facebook-on.. De semmi több. (????)
Lehet, hogy a buli tényleg a "pénztelenség" miatt marad el. [Bár nem értem, hogy erre miért csak most jöttek rá!?]
És lehet, hogy A-nak tényleg "dolga van" hétvégén. Melózik, itt-ott szerelget és nincs ideje beszorítani egy találkozót..

De az is lehet, hogy kurvára nem így van.. :'(

A és az exe ismét ismerősök..
És ahogy én ezt megláttam, azonnal pánikba estem. És elkezdtem pityeregni is, mert félek attól, hogy nem kezdhetjük újra. :'(
Nagyon félek..  :(

H azt mondta, hogy inkább azzal számoljak, hogy így lesz és ha mégsem, akkor mégiscsak jobb előre félni, mint utólag csalódni hatalmasat.

De nekem ez nem megy..
Nem akarok abba belegondolni, hogy nem jövünk össze többé. :(
Több okból sem, de nagyrészt azért sem, mert azt mondják, hogy ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, akkor nagyobb eséllyel valósulnak meg.
Most akkor én mihez kezdjek? :'(

Az külön megrémít, hogy tegnap és ma sem beszéltünk. :'(
Én direkt nem keresem Őt, mert nem akarom "zaklatni" és mivel időt kért, nem írkálhatok Neki minden nap..
De az elkeserít, hogy Ő sem keres engem. :'(
Sőt, az még jobban elkeserít, hogy nem tudom, hogy miért nem keres!?
Talán, mert nem akar áltatni, amíg Ő maga sem tudja, hogy mit akar?
Vagy már eldöntötte és így akarja jelezni?

Istenem de nehéz ez a helyzet..

És én lassan kezdek beleőrülni. :'(

4-kor tali.

És én már tiszta ideg vagyok.. :s :$ :D

Hát ha valaki, D aztán állandóan a "félelmet" hozza ki belőlem..
A napokban megint elkezdtünk levelezni, most meg azon a bizonyos oldalon chat-elünk.. De.. remélem nem.. mármint hogy..
ajj, azt se tudom, hogy mit akarok írni!
Csak azt tudom, hogy most fentvagyok msn-en is, abban bízva, hogy A is feljön.. Annnnyira szeretném!
Tegnap is volt fent.. És tegnap is vérzett a szívem, amiért én nem mentem föl..
De most itt az alkalom! Most itt vagyok én is!
Gyere mááár.......

ÁÁÁÁÁ, annyira.. nem tudom, hogy most mi van!?
Én nem akarok semmit D-től. És nem csak A miatt!
De ő meg most olyanokat ír, hogy "buli valamikor"? És én meg nem szeretnék bulit.. se semmit..
Csak A-t.. :'(
DenehézazéletIstenem..

Volt a mai is és a tegnapi is.
De olyannyira, hogy ugyanabban az épületben voltam 13 órán keresztül! Nem részletezem, mert ez olyan élmény volt, hogy soha nem felejtem el, viszont nem tartozik mindenkire.. Úgyhogy megtartom magamnak.
Bocsánat.
Legyen elég ennyi:

"Hírességekkel szemezni nem is 'olyan' rossz.." :P:P:D:D:D:D

____________________________________________
Arról, hogy most mi a helyzet..
Csak annyit, hogy A-ra gondolok [megint!] és folyton az jár a fejemben, hogy vajon most mit csinál? És hol van? És kivel?
[Valahányszor felnézek msn-re és látom, hogy nincs fönnt, állandóan ezek a kérdések merülnek fel bennem..]
És... mik a szándékai velem? Vannak egyáltalán szándékai? :(
Nem tudom, mi tévő legyek!? Holnap utolsó nap.. Nem fogok írni Neki újévkor.. Elvégre Karácsonykor sem írtam..
Csak.. akkor abból lehet, hogy azt veszi le, hogy "már nem érdekel". Viszont ha meg írok Neki, akkor meg lehet, hogy arra következtet majd, hogy "akarok Tőle valamit". Á! Sehogy sem jó.. :(
És most azzal, hogy írt sms-t, felhívott és msn-en is beszéltünk, megint kiszúrt velem. Mert azóta állandóan azon agyalok, hogy MIÉRT? Miért írt és miért hívott fel?
Szimplán "kedvességből"? Vagy miéééééért????

És nem értem, hogy miért csinálja ezt velem...
A fenébeis! Találkozni akarok szeretnék Vele, hogy mindent megtudjunk beszélni.
Csak félek; fájna..

És! ááá ezt a hülye "akarom-áthúzást" is Tőle vettem.. Mert Ő folyton kijavította saját magát meg "engem is", mikor azt mondtam/mondta, hogy akarom.
És ezt én is átvettem Tőle, mert minek mondja azt az ember, hogy "akarom", amikor mondhat helyette szebb kifejezést is?
Csak... olyan szar. :'(
Hiányzik. Még mindig! 22 nap eltelte után is! :(((

Ó, Jézusom, mennyi dolog történt, mióta nem írtam..
Most nagy vonalakban csak annyit, hogy a múltheti találkozó azért maradt el, mert F-el lemondtuk.. Egyrészt azért, mert nem "mertük" megkérdezni, hogy elmehetünk-e [a pénteki események miatt]. Másrészt azért, mert nekem nem is volt túl sok kedvem elmenni - és kihangsúlyoznám, hogy NEM [elsősorban] a társaság miatt.
Hanem szimplán nem tetszett az esti/éjszakai találkozás, meg az, hogy valami "idegen" helyre mentünk volna.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy D "miatt" sem akartam menni. És ha eszembejut a velük való találkozás, folyton arra gondolok, hogy mi lesz?
Mi lesz, ha találkozunk?
És még mindig félek..

A tegnapi és mai események leírásába nem is tudom hogy kezdjek bele!? Mert olyan nehéz megfogalmazni azt a sok dolgot, ami történt..
Talán azzal kéne kezdenem, hogy H-ék házibulit tartottak. Minden apró kis részletről nem fogok beszámolni. Ehelyett inkább rátérek a lényegre.
Volt a bulin egy fiú.
Aki eleinte "nem is tűnt fel" nekem [ezzel arra célzok, hogy rá is ugyanúgy tekintettem, mint a többiekre, hiszen a 12-15 főből alig ismertem pár embert], de egy idő után arra lettem figyelmes, hogy folyton a közelemben van és jóideje beszélgetünk. Közben többször is hozzámért, simogatott, később pedig még a pulcsiját is kölcsönadta, amikor fáztam.
Volt a bulinak egy olyan 'pillanata' is, amikor ő nem volt a szobában és 'egyedül' maradtam a barátjával. Elkezdtünk beszélgetni és kis idő elteltével a barátja elkezdett kérdezgetni, hogy mit gondolok A-ról, meg hogy érzem magam vele...
Az igazat mondtam neki; azt feleltem, hogy A szimpatikus és jót beszélgettem vele, de egyenlőre csak ennyi.
A beszélgetés után nem sokkal A és én lementünk a boltba és A átölelt.
Az egész utat úgy tettük meg, hogy fogta a derekam. Ami jól esett, nem is 'ellenkeztem'. De minél többet gondolkodom, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem A tetszik, hanem a törődése.
[Ami azért lehetett, mert H és F mitsem gondolva bárkire is, aki ott volt, nyalták-falták egymást, volt, hogy a közvetlen közelemben smároltak, amitől elég szarul éreztem magam.]

Az, hogy nem sokkal azután, hogy megérkezett[érkeztek], odajött hozzám és a buli végéig alig hagyott magamra. Sokat beszélgettünk, nevettünk és jól éreztem magam vele. De most úgy érzem, hogy mint fiú, annyira nem jön be. Szimpatikus, kedves, vicces, tényleg nem lehet egy rossz szavam se rá, mert tolakodó sem volt, de mégis hiányzik valami.
És most ha rá gondolok, szinte ugyanazt a félelmet érzem, amit D-vel kapcsolatban.

______________________

Azt pedig egyszerűen nem fogjátok elhinni, hogy a buli folyamán mennyiszer gondoltam RÁ.. [itt NEM D-re célzok!]
Most is, mikor ledőltem aludni akkor is és hazafelé is csak Ő járt a fejemben.
És ez számomra 2 dolgot jelent;
- vagy tényleg teljesen abnormális vagyok, hogy megszállottan Rá koncentrálok napjaim minden egyes órájában
- vagy tényleg szeretem..
Annak ellenére is, hogy valójában soha nem is beszéltem Vele..

Nem tudom, hogyan tovább.

És tudjátok mi járt még a fejemben a buli alatt? A jövőhét péntek.
Akkor teszik fel a fogszabályzót.
És lehet, hogy az minden félelmemet megszünteti majd..

_____________________________________________________

Kérdem én: Miért kell bonyolítani az életemet?
Miért jó, ha én magam sem tudok kiigazodni az érzéseimen?

Arról nem írtam, hogy ma is lesz esti programom. Találkozunk K-ékkal és újra "összeáll" a balatoni csapat.
És én már előre félek az egésztől.. Folyton D jár a fejemben és az, hogy mi lesz, ha találkozunk? Már amiatt fura lesz az egész, hogy mi leveleztünk egy darabig. Arról meg aztán nem is beszélve, hogy ő szinte egyértelműen a tudtomra adta, hogy akar tőlem valamit.
Én viszont nem tudom, hogy mit akarok. És félek a ma estétől..

Persze aztán az is lehet, hogy ez a félelem jót jelent.. ?!

Ejdejó késő van! Nem fogok hazudni, eddig direkt nem írtam, mert megakartam várni, amíg vasárnap lesz. ha-ha :D És néztem Showder Club-ot - talán annak hatására vagyok vicces kedvembe. :P
De már percek óta azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne meginni egy pohár tejet. És azt hiszem, hamarosan ki is fogok menni és ledöntök egy pohárral.

A vicceskedések meg a showder club ellenére nincs jó kedvem.
Ami persze nem túl meglepő, csak egyszerűen már elegem van abból, hogy ha tudom, hogy boldog is lehetnék (?), miért nem vagyok az? Illetve ez így nem hangzik túl értelmesen, mert tudom, hogy miért nem vagyok, csak nem tudok tenni ellene.
És ez tényleg így van. Mostanában valahányszor kiteszem a lábam a házból, vagy megnézek egy filmet, mindig azzal találom szembe magam, hogy "itt a tavasz, mindenki boldog, mindenki SZERELMES". És itt most nem is csak a nagybetűvel írt szó, hanem a MINDENKI a kulcsszó.
Egyrészt azért, mert szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne látnék szerelmespárokat, vagy valami filmet, amiben épp összejön valaki valakivel..
Másrészt azért, mert egyre többször tudatosul bennem az, hogy félek.

Félek belegondolni, hogy milyen lenne, ha találkoznék egy fiúval...
[satöbbi, most nem írom le..]
Tehát hogy milyen lenne, ha én is "találnék" [ez a szó most iszonyat hülyén hangzik] valakit.
Több dolog miatt is félek, és ez az érzés a szomorúsággal, a magánnyal és a vággyal - hogy végre én is tudhassak magam mellett valakit, akinek ugyanolyan fontos vagyok, mint ő nekem - forr össze.
Ez most biztos nagyon idiótán hangzik és elismerem, elég zavaros is.
De nem is tudjátok mióta kiakarom írni magamból..
Mert ez számomra olyan dolog, amit nem oszthatok meg mással, mert annyira személyes és annyira hozzám tartozik, hogy egyszerűen képtelen vagyok hangosan kimondani, akár magamnak is..

Mióta eltelt pár év, és kezd számomra is világossá válni, hogy hamarosan felnőtt leszek, jópár olyan dolgon elgondolkodtam már, amin eddig soha. Mert ugye fiatal voltam hozzá, vagy épp más dolgok kötötték le a figyelmem.

Nem is tudom mit írjak még, mert most annyi dolog jár a fejemben, meg annyi emberre gondolok hirtelen, hogy talán jobb lenne meginni azt a pohár tejet, aztán szép lassan aludni egy jót.

Mindezek között a 'legbetegesebb' dolog, hogy nap mint nap ugyanaz az 1 fiú jár a fejemben, akivel [már hónapok óta] a legszívesebben lennék. De nem csak abban a percben, amikor épp eszembejut, hanem mindig.
Nyomon követem az életét és minden nap arról álmodom, hogy valamikor találkozunk és onnantól kezdve soha nem válunk el egymástól.
És ez annyira gyerekes dolog. Vagy nem tudom milyen, de nem normális.
És azt hiszem, 10 emberből 9 körbe is röhögne, ha mindenről tudna, ami bennem zajlik...

Mingyárt Comet...
már előre félek.

Miért romlott meg ennyire a barátságunk egyetlen hiba miatt?

Most is annyira szarul érzem magam...
Beszéltünk/beszélünk msn-en, de úgy érzem, mintha nem is lenne itt teljesen. Aztán - csak hogy még ennél is szarabb legyen -, kérdezte, hogy láttam-e az új képeket?
Nem, nem láttam...
Mert bőven elég, hogy tudom; ők ketten milyen jól elvannak.. És ez annyira elszomorít. Nem akarom, hogy teljesen megromoljon a köztünk lévő kapcsolat, de ha így folytatódik, feladom a küzdést, és mindennek vége szakad.. :(
Gondoltam már rá ezerszer, hogy jobb lenne elmondani neki, amit érzek, hátha akkor tenne valamit, de félek, abból is csak vita lenne.
És valahányszor az a tudat van bennem, hogy biztos csak én képzelek bele mindent, ő előjön valami új storyval, amivel [a tudta nélkül] megbánt. :'(

"Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik - de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk." /Jean Webster/