[egy kicsi belőlem]

Február 28.
Színház- és Filmművészeti Főiskola, 13.30h

Nem D miatt volt fontos, sem pedig a hófordulónk miatt. Hanem másvalaki miatt...

Bárcsak újra ott lehetnék..!

"Szólni ha kezd isteni szád, fogaid kivillanók, s elűzik vak kétségem homályát.
Orcád holdkereke szemem madarait élteti, add vonagló mosolyod csodáját!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Szépfogú! ha tán neheztelsz, tépj rojtokká, semmivé, körmeidnek sok nyílvesszejével,
zárj karjaid bilincsébe, mard nyelvemet, ínyemet, vagy cselekedd, ami tetszik éppen.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Te vagy ékem, te vagy éltem, te vagy létem óriás tengerében rejlő igazgyöngyszem,
sóhajomat, óhajomat vedd kegyesen, szívesen, mert tetőled több nem menekszem.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Vízililiomkék szemed piros vízirózsa lett, átváltozva pompáz új díszében,
ha a virágnyilas isten feketére festi át, az enyémhez illik csodaképpen.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Melleden a gyöngykoszorú csillagosan ég-ragyog, fénye melegítse szíved éjét,
derekadon ezüst öved csilingelve hirdeti a szerelem hatalmas zenéjét.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Szólj, te szelíd édesszavú! Hol vidoran csillogó, szétözönlő lakk hullámzik, árad,
hagyd pirosra befesteni a szerelem harcterén diadalmas, szívem-tipró lábad!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Rakd fejemre diadémul talpad fénylő bimbait, a szerelem mérge orvosságát:
Káma nyila izzó sima napsugara lángra gyújt, lábad hűtse lelkem forróságát.
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét.

Dzsajadéva áhítatos hívek örömére most megidézi Krisna szép beszédét,
nyájasság is, bölcsesség is, közepe és partja nincs; áldozásuk sose érje végét!
Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését,
mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét."

                                                                  /Dzsajadéva: Gíta Govinda - részlet -/

Elegem van, hogy valahányszor nálunk van D, mindig talál valami kifogást, hogy hamar hazamehessen.
"Holnap dolgozom"
"Még be kell vásárolnom a vacsihoz"
"Mosnom kell"
"Takarítanom kell"

Ma is; suli után találkoztunk, feljött, erre másfél óra után benyögi, hogy Ő hazamegy, mert fáradt. [Pontosabban: "fáradt"]
Persze mondanom sem kell, hogy miután hazaért, nem dőlt le, helyette inkább mosogatott meg mittudomén mit csinált..
És tudtam, hogy ez lesz. Mert amiket felhoz "mentségül", legtöbbször csak kifogások.
Azt már meg sem említem, hogy megint kezdi ezt a "nem vagyok éhes, nem vagyok szomjas" dolgot is..
Már épp kezdtem örülni, hogy végre otthon érzi magát, mikor átjön [Ugyanis mikor legutóbb itt aludt, tényleg olyan volt, mintha kicserélték volna. És annyira örültem neki!] , erre tessék.. Ugyanaz a lemez kezdődik újra.
Kérdem én; miért jó ez?
Mert egyszer - kétszer még elnézem, hogy nem tud maradni, mert dolga van, vagy nem kér enni, mert nemrég kajált, de az, hogy folyamatosan ezt csinálja, az már bosszantó. És elszomorító. :(
Mert rosszul esik, hogy úgy viselkedik, mintha nem érezné jól magát nálunk. :( Nem iszik, nem eszik, nem marad sokáig, már-már szinte azt érzem, hogy azt várja, hogy mehessen. És ez nagyon rosszul esik. :'(

Persze én vagyok a hülye, amiért nem kérdezek rá.. Főleg, hogy tényleg sokszor előfordult már.
Bár biztos akkor is lenne valami magyarázata arra, hogy miért viselkedik így. Nem tudom..
Minden esetre, nem bánom, hogy pár napig nem találkozunk, mert most haragszom Rá.

Menj te a jó büdös picsába! :'(

Azt hiszem, még soha nem zokogtam telefonbeszélgetés alatt. Pláne nem a barátommal történő telefonbeszélgetés alatt.
Hát, mostanra ezen is túl vagyok, és őszintén mondhatom; pokolian szar érzés. Főleg akkor, ha az bassza át a fejed bosszúból [?], akit a világon mindennél jobban szeretsz.. :'(

Na már megijedtem, hogy megint akkor nem tudok belépni bloghu-ra, amikor leginkább írni akarok. De szerencsére sikerült!

Sok dologról tudnék beszámolni, de a "legfontosabb" közlendőm ebben a percben, hogy D kórházban van. :'(
Tüszős mandulagyulladása van, lázzal és torokfájással. Szegény nyelni és beszélni is alig tud. :(
És annyira aggódok Érte. :'( A legrosszabb, hogy fertőző, így mégcsak be sem tudok menni Hozzá. :'( Annyira szar itthon ülni tehetetlenül. Ennél már csak az a gondolat szarabb, hogy hétfőn elutazok Lengyelországba [végzős osztálykirándulás] 5 napra, így legközelebb max 1 hét múlva találkozhatunk. Esetleg jövőhét pénteken. Kurva szar, hogy el sem tudok búcsúzni Tőle. :'( Kedd óta nem találkoztunk és annyira hiányzik!!!! :'(

Amellett, hogy rohadtul szomorú vagyok, haragszom is Rá!
Mert nem érdekli, hogy Neki is ugyanúgy baja eshet, mint bárki másnak.. Egyszerűen leszarja. És ezek szerint azt is, hogy én meg aggódom Miatta és féltem.
Simán megiszik egyhuzamra 1 üveg jéghideg [!!!] üdítőt, ha Neki ahhoz van kedve és nem foglalkozik azzal, hogy ezzel milyen rosszat tesz a szervezetének. És akkor a cigiről meg a hülye söreiről nem is beszéltem..
De persze ha szóvá merem tenni, akkor én vagyok a rossz, meg a mittudoménmi.. :(

Ajj, nem akarom én bántani, mert van elég baja anélkül is, de tényleg haragszom Rá, amiért ilyen felelőtlen és mohó.
Faszért szarja le a saját egészségét!? :(

Kéééépzeljétek, tegnap volt nálunk D. :))) Megvolt a nagy találkozás Anyáékkal. :D Illetve igazából csak Apa volt számára új, mert csak ő nem volt lent tavaly Balatonon.
Ennek ellenére - hogy Apán kívül mindenkit "ismert" már valamilyen szinten - nagyon izgult Ő is. :) Az, hogy zavarban volt, szinte sütött Róla, de ez  egyáltalán nem baj. :) Aranyos volt. :)) És teljes mértékben megértem, hogy zavarban volt, hisz ez a helyzet Neki is új. Én is izgultam kicsit, hogy mi lesz. :$:)
Pár órát töltöttünk nálunk, utána pedig én mentem el Hozzá. :))) Viszonylag későn; fél 10 körül értünk hozzájuk, mert hétvégén csak 2 óránként járnak a buszok.
Nagyon jól éreztem magam Nála. :))) Kéépzeljétek, reggel csinált nekem reggelit! :D Szerintem eddig nem meséltem, de amellett, hogy okos, kedves, vicces, helyes, magas, aranyos, és megértő, még főzni is tud! Nem is akárhogy.! :D Ámulattal figyeltem, hogy mennyire otthonosan mozog a konyhában. :)))
Hihetetlen, hogy egy ilyen fiú férfi a barátom. :))) De komolyan..

Hú, eltelt egy hét a Balatonozás óta. Nem is értem, hogy tudtam kibírni, hogy ne üljek le megosztani Veletek mindent!? :s Talán mert nem volt idő.. :-/ DE! Most itt az alkalom, szóval tessék hátradőlni és olvasni a beszámolómat! :D
A találkozót szombat reggel 7-re beszéltük meg egy bolt előtt, de végül áttettük 10-re, mert a csapat nagy részének még józanodnia kellett az előző napi buli után.. :D:P
Azt kell mondjam; pár dolog nem úgy alakult, ahogy azt én elképzeltem. De ez nem feltétlen baj, csak.. "Nem annyira jó."
Azzal, hogy indulás előtt még felugrottunk Z-hez, az ég világon semmi bajom nem volt. :) Sőőt, örültem is neki, mert így legalább megismertem a hugát. :)) Meg láttam a lakást is. :D Viszont az, hogy végül mégiscsak kocsival mentünk le Balcsira, egyáltalán nem tetszett. Nem ez volt megbeszélve és nem örültem neki, hogy miután bepakoltuk a cuccokat a csomagtartóba, D kinyitotta nekem az ajtót. Jelezve, hogy "indulunk".
Eleinte mondjuk nem tudtam, hogy most mi van!? Kivisznek minket a vonatállomásra, vagy mi!?
Az út első 1 órájában kissé be voltam szarva, mert elég rég ültem már kocsiban, meg nem tudtam azt se, hogy Z hogy vezet. És persze az is ott lebegett a szemem előtt, hogy mihez kezdek, ha esetleg Anyáék rámtelefonálnak, vagy valami.. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy tettünk egy kis kitérőt. [Elvittük B-t innen-oda, onnan-ide.. Lényegtelen, a fő az, hogy azzal elment 1 óra legalább. :s]
Az út ezáltal legalább 3 órás volt, ami nekem egyáltalán nem okozott volna gondot, ha nem titokban történik.. :s Így viszont számoltam a perceket, hogy mikor érünk már le. :-/

Nem sokkal a leérkezés után újabb meglepetés ért; a fiúk olyanokkal riogattak, hogy remélik; lesz helyünk. :O Én meg csak néztem és nem tudtam elsőre felfogni, hogy mit akarnak ezzel mondani!? Aztán megtudtam; kiderült, hogy úgy mentünk le, hogy azt sem tudtuk; lesz-e szabad szoba!? A srácok a szerencsére bízták és úgy voltak vele, hogy ha nincs, alszunk a kocsiban, vagy valami hasonló módon oldjuk majd meg a helyzetet.. :'D
Hááát.. hazudnék, ha azt mondanám, hogy örültem ennek a spontaneitásnak.. :)
De szerencsére iszonyat mázlink volt: kaptunk 2 db 2 ágyas szobát. :))) Jeee :D:D:D

Miután kiszedtük a cuccokat a kocsiból, mindenki ment a szobájába, feltérképezni az adottságokat... :) Pééldául, hogy megfelelő-e az ágyikó!? :D:D:D:D Vagy hogy jól zárható-e az ajtó? :D:D:D:D:D:$$
Aztán átöltözés és irány a víz! :D
Szombaton mondjuk nem töltöttünk sok időt bent, mert mi is későn értünk le, meg kicsit hideg is volt. :s A nap további részét a bogrács előkészítésével töltöttük. Megmostuk és felvágtuk a zöldségeket, meg a húst. A "tábor"tűzről D gondoskodott minden szempontból. :)) Ő vágta a fát és a tüzet is Ő fújogatta, hogy meggyulladjon. :D Jó volt látni, hogy ehhez is mennyire ért.. :) Büszke voltam Rá. :)
A hozzáértése ellenére sajnos eltartott egy darabig, mire a tűz "használható" állapotba került és elkezdhettük főzni rajta a husit. Volt vagy' 23:15, mire elkezdtünk végre enni. :) De megérte várni, mert finom lett a kaja. Én nem is bírtam az egész kiszedett adagot megenni.
Evés utánra eléggé elfáradtam és ezzel nem voltam egyedül.. Miután megvacsoráztunk, D aludt is egy keveset az ölemben, amíg a többiek a tűz körül beszélgettek és cigiztek. :)) Ajj és úgy sajnálom, hogy arról nem készült kép. :( Jó lett volna kívülről látni, hogy hogy festettünk!? :)
Neki elég is volt annyi pihenés, így - velem ellentétben - Ő nem hagyta ki az éjszakai fürdőzést. :P Nekem igazából túl sok kedvem se volt hozzá [nappal sem vagyok az a vízimádó, aki állandóan vízben szeretne lenni, éjszaka meg aztán végképp nem.. :$], meg tényleg nagyon fáradt voltam már. :s Miután D elment, szerintem 10 percen belül el is aludtam. :$
Miután véget ért a pancsolás és D visszért a szobába, felkeltett.. Nem ok nélkül... :P Ennél többet nem írok le, úgysem fogom elfelejteni szerintem soha, így nem szeretném kiteregetni. Bocsánat. :$ :P

Másnap reggel meglepően korán ébredtünk fel; már 8-kor fent voltunk. :O Persze utána visszaaludtunk és lustálkodtunk. :D:D  Annyira jó érzés volt mellette aludni.. :) Vagy épp nézni, ahogy alszik.. :))) Olyan édesen aludt.. :) És úgy sajnáltam, hogy nem tudtam lefotózni. :( Kicsit össze voltunk gabalyodva, így féltem tőle, hogy ha megmozdulok, felkel. Ezért inkább csak feküdtem mellette és néztem.. :$:)
Elég gyorsan elszaladt a nap, mert a többiek is későn keltek. Viszont vasárnap már sokkal több időt töltöttünk a vízben. :) Órákig labdáztunk. :D Élveztem, jó volt nagyon. :D
Az mondjuk egy kicsit zavaró, hogy negyed óra séta után is csak derékig ér a víz, dehát.. Letérdeltem és akkor már vállig ért. :P

Vasárnap a saját készítésű étel Bolognai volt. :D Igyekeztük a legolcsóbb alapanyagokat megvenni és abból összehozni valami ehető kaját. Mondjuk a főzésből leginkább K és R vette ki a részét.. :)
Lehet, hogy az éhség miatt, de nekem nagyon ízlett a kaja! :D Jól is laktam azzal a nagy adaggal, amit Z szedett nekem. Eleinte soknak tűnt, de Z nyugtatgatott, hogy ha megmarad, majd D megeszi.. :P Végül nem volt szükség segítségre, elbírtam vele egyedül is és megettem mindet! :D
Evés után indultunk készülődni, mert úgy terveztük, hogy 6-7 körül elindulunk hazafelé.
Nos, ebből végül fél 8 lett, mert azzal nem számoltunk, hogy a stégtől való búcsúzkodás elhúzódik.. :P:)
Csináltunk soook sok képet. :))) Úgy sajnálom, hogy nem mutathatom meg.. :(
De örülök neki nagyon, hogy végre van mit nézegetni.. :) Jók lettek nagyon! :)

A mai találkozásunk alkalmával szó esett a hétvégi tervei[nk?]ről is D-vel. :) Többek között egy közös ismerősünk Pizza party-járól - ami valójában lakásavató buli :D - és Balatonozásról is.
Ugyanis K-ék idén is tudnak menni nyaralni Széplak-alsóra [oda, ahol tavaly mi is voltunk] és D lehívott engem is. :) Ma beszélt Z-vel telón és ő is azt mondta, hogy örülne, ha mennék. :D Kedvem lenne, csak félek; Anyáék nem díjazzák majd, hogy autóval mennénk.. Aminek én sem örülök túlzottan. :-/
Meg ott van a pénz kérdés is, ami ugyan nem tűnik nagy akadálynak, mert van megtakarított 4000 Ft-om [ami mondjuk másra tettem félre, de hát ha kell, hát kell :D], de az is elképzelhető, hogy megint D akar állni mindent.. Ez a mániája. :D De nem fogom hagyni! :P
Milyen már, hogy bárhova megyünk, nekem is kifizet mindent!? őőő.. udvarias, kedves, lovagias, gavallér.. :D Na de most komolyan.!
Egyébként tudjátok mi a leghihetetlenebb? :) Hogy ez számára természetes. Nem azért csinálja, mert "így illik", vagy mert "én elvárom", hanem mert Neki az a meglátása, hogy ennek így kell lennie. Mindig.
De én akkor sem fogom hagyni, hogy ő álljon mindent..! :)

Ajj, de jó lenne, ha az idő is nekünk kedvezne.. :D Szeretném jól érezni magam. :))

A Pizza party-t viszont szerintem kihagyom.. :( Akármennyire is szeretnék menni, nem hiszem, hogy elmegyek.
Talán legközelebb. :)

Kéépzeljétek, tegnap leugrottunk a Velencei tóra D-vel, K-val és K barátnőjével, R-el. :))
Ez az egész annyira hirtelen jött, hogy mikor háromnegyed 12-kor D megkérdezte a telefonban, hogy "Ma Velencei tó?", hirtelen lefagytam és szinte szóhoz sem jutottam. Őszinte leszek; eleinte nem örültem az ötletnek, mert D elég későn szólt, meg sajna fürdőruha téren is gondban voltam, de végül minden megoldódott szerencsére és boldogan mondtam igent. :)))
És nagyon jól éreztem magam!!!! :D:D:D:D:D
A vonatunk fél 4-kor indult, így fél 5-re már lent is voltunk négyen. Pár órával később Z-vel egészültünk ki, aki gondoskodott róla, hogy az amúgy is jó hangulat a továbbiakban fokozódjon. :D
Fúú, nagyon jól éreztem magam. :))) Ezt az is bizonyítja, hogy a tervezett 9 órai hazaérkezés helyett fél 11-re értem haza.. :s Kaptam is érte letolást, mert nem szóltam Anyáéknak. :s Szarul is éreztem magam miatta, mert láttam Anyán, hogy tényleg nagyon aggódott. :( De az sem volt kellemes, hogy megint az történt velem, ami lassan már az egész életemre jellemző lesz; nem tudtam örülni a saját boldogságomnak, meg a jó kis Velencézésnek, mert otthon mindenki ki volt bukva, hogy nem adtam hírt magamról.
És tudom, hogy jelentkeznem kellett volna, de egyszerűen nem érdekelt.. Végre egyszer jól akartam érezni magam és nem akartam mással foglalkozni.
És jó is volt. Élveztem, hogy nem kellett azon aggódni, hogy "nem érek haza időben" és hí meg há, mi lesz!? ...
Jó volt kicsit szabadnak lenni és spontán csinálni mindent. És leszarni, hogy mikor jön a vonat!?
És jó volt egy fél napot D-vel meg a többiekkel tölteni. :D Annyira élveztem és alig várom, hogy megismételjük! :D Ugyanis lesz folytatás! :D:D:D

És rajzolt nekem egy kutyát. :)))))
Amit sajnos nem mutathatok meg.. :(

Nem fogjátok kitalálni, kivel beszéltem nemrég telefonon.
A-val.
Felhívott Hollandiából.
És mire leesett, hogy vele beszélek, már túl késő volt ahhoz, hogy látványosan meglepődjek azon, hogy felhívott. Először azt hittem, hogy D az.. De miután eltelt 1-2 perc, rájöttem, hogy kurvára nem vele beszélek..

Még most sem fogtam fel igazán, hogy A-val beszéltem. Váratlan volt és megdöbbentő.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha is felhív kintről. Sőt, hogy egyáltalán beszélünk még telefonon..

Picit úgy éreztem/érzem, mintha a "múlt kísértett volna".. Régen is sokszor [és sokáig] beszéltünk telefonon. Ez most sem volt másképp; kis híján 39 percig tartott a társalgás.

Még most is alig térek magamhoz..
Furcsa volt újra hallani a hangját. De próbáltam "lazának" tűnni, hogy ő semmit ne vegyen észre a meglepődésemből.

A legjobb az egészben, hogy megint majdnem jókor időzített! De csak majdnem.
Majdnem megint akkor bukkant fel újra, amikor még hezitáltam a vele való viszonyomon. Amikor már csak egy nagyon kicsi hiányzott ahhoz, hogy túl legyek rajta.
Nem egyszer előfordult, hogy mikor már ott tartottam, hogy "Na jó, akkor most itt befejeztem vele", felbukkant, mondott, vagy írt valamit, amitől megint úgy álltam kettőnkhöz, hogy "Hátha.. Hátha mégis..".

De ezúttal elkésett.
Már túl vagyok a hezitáláson.
Már döntöttem.
Már nem hagyom, hogy olyan hatással legyen rám, mint korábban.
És már nem dőlök (?) be neki.

Persze tegnap is mondott olyan dolgokat, amiktől meginoghatnék.. Mondta, hogy "drága vagyok", illetve, hogy a személyiségem az, meg hogy én jobban hiányzom neki, mint B. [Tudjátok, a legjobb lány barátnője. Vagy legalábbis azt hiszem.]
Ami megint csak érdekes és kevésbé hihető, hiszen szinte naponta találkoztak. De ha nem is naponta, akkor kétnaponta biztos.
Akkor ne hogy már én jobban hiányozzak neki, mint az egyik legjobb barátja!?
Attól, hogy A elutazásakor összevesztek..

Mondjuk bánom is én..
Ha - tegyük fel - igaz, amit mondott, nekem akkor sem kéne semmit éreznem, vagy gondolnom. Hiányzom neki. És?
Nekem nem hiányzik.. (???) Örültem neki, hogy nincs a közelemben és nem kell attól tartanom, hogy bármikor összefuthatunk..

Erről jut eszembe; Ő tervezi, hogy valamikor találkozunk.
Eleinte poénkodott, hogy mivel 2-3 év múlva jön csak haza, majd én megyek ki hozzá. Lehet, hogy nem viccnek szánta..
Aztán később beavatott, hogy tervei közt szerepel, hogy augusztusban hazajön 1 hétre a szülinapján. Gondolom az is a tervei közt szerepel, hogy akkor találkozik velem..
Persze ez még hol van..!? De azért én lelkiekben gondolok arra, hogy mi lesz, ha ismét látjuk egymást!?
Legutóbb februárban találkoztunk, amikor arról beszéltünk, hogy mi is legyen velünk?
Aztán persze nem lett semmi.

Beszéltünk egy keveset a múltban történtekről is.. De aztán megegyeztünk abban, hogy ez nem telefon téma.

Sőőt, szóba jött a kiutazása is. Finoman próbáltam jelezni felé, hogy mennyire jól esett, hogy én "utólag" tudtam meg a dolgot, mire ő azt kérdezte, hogy "H nem mondta?"
MI??? Ezt most még egyszer.
"H NEM MONDTA?"
Nos, kisebb ledöbbenésem után kellett néhány másodperc, amíg magamhoz tértem. Mi az, hogy "H nem mondta"?????? H tudott róla egyáltalán????????????
Mert akkor azt köszönöm szépen neki.

Persze nem kéne meglepődnöm azok után, hogy arról is "elfelejtett" tájékoztatni, hogy A miket mondott rólam a hátam mögött..
De azért ez mégis csak hihetetlen.
Kurva jól esik, hogy a legjobb barátnőm (?) nem mond el olyan dolgokat, amik kibaszottul érintenek engem.! Ez mégis mire jó?

Az mondjuk igaz, hogy A jó ideje nem téma már köztünk, de ez is H miatt van..
Egyrészt mert ő már akkor "letett" A-ról, amikor szakított velem még decemberben,
Másrészt pedig soha nem is kérdezett semmit tőlem A-val kapcsolatban.
Én meg ezt úgy vettem, hogy akkor nem is érdekli semmi - ami egyébként így is van szerintem -, ezért aztán mindent megtartottam magamnak.
Talán azt sem tudja, hogy én tudok arról, hogy A kint van Hollandiában. Arról meg aztán végképp nem, hogy levelezünk mostanában... Arról szerintem F sem tud.
És jobb is. Ez legyen csak az én dolgom.. Majd megoldom egyedül, nagylány vagyok már..
És másra úgysem számíthatok.

Jöhet a beszámoló a második taliról. :D
Ahogy korábban említettem, ez alkalommal volt uticél, fölmentünk a Várba. :D D-nek ez is új volt kissé, mert nem nagyon szokott erre járni, úgyhogy örültem neki, hogy olyan helyre jön velem - megint -, ahol korábban nemigen volt. :)
Végül úgy alakult, hogy egész végig ott voltunk, így nem kellett azon "aggódni", hogy hova menjünk utána. :)
Jól éreztem magam. :D Minél jobban kezdem megismerni D-t, annál jobban kezdem megkedvelni is.. :$:) Vicces, kedves, magas (!!) :D, udvarias, kommunikatív - ami nagyon meglepő azok után, hogy a legelső találkozásunkkor szinte egy szót sem szólt. :o :D.
Ami talán a legérdekesebb számomra benne, hogy kettős személyiség. Egyszerre bátor, bevállalós és beszédes, ugyanakkor meg visszahúzódó és kissé bátortalan.
Utóbbi kettőt arra alapozom, hogy a második találkozás alkalmával sem közeledett hozzám "semmilyen" módon. :( Arra gondolok, hogy nem fogta meg a kezem, vagy nem ölelt meg.. Persze ezt nem szemrehányásként írom! [Csak furcsa nekem azok után, hogy A már a legelső találkozásunk alkalmával ölelgetett.]

Viszont azt elhatároztam, hogy ha kedden sem történik előrelépés az ő részéről, akkor én fogok cselekedni.! :D
Egyébként kétlem, hogy harmadszorra ne történne valami.. :$:) Sőt, most egyel több okom van ezt gondolni.. :))) Ugyanis nemrég válaszolt a levelemre, amiben megkérdeztem, hogy van-e ötlete, hogy hova menjünk kedden és azt írta, hogy "Megvan a célpont, de titkos. :) Nem túl eredeti, de hangulatos. :)"
És úúúúúúúúúristen azóta tiszta ideg vagyok és iszonyatosan kiváncsiii. :D:D:D Vajon mit tervez? :)))
Ajj és hol van még a kedd.. !? :D:D:D
Tuti, hogy mostantól ezen fogok agyalni egyfolytában. :D Ajjjjjjjjjj :))

És még csak el sem tudom mesélni senkinek, mert H nincs msn-en, F pedig Kapcsolat koncerten van.. hajj :D:D Kösz csajok! :P

A talira visszatérve; igazából szerintem lett volna alkalom arra, hogy összejöjjünk.. :$:) Csak én még kicsit tartottam tőle és ezért valahányszor - akár egy pillanatra is - csend lett, rögtön bedobtam valami témát, amiről ismét hosszú percekig tudtunk beszélgetni.. :s
Így utólag visszagondolva bánom kicsit, de most már úgy érzem, hogy fel vagyok készülve arra, hogy D-vel közelebb kerüljünk egymáshoz. :) És szeretném is, hogy így legyen.! :D

Fú, most annyi mindenről tudnék írni, hogy nem is szaporítom a szót, inkább belevágok!

Fiúkról lesz szó, mert mostanában mindig történik valami, amihez nekik elég sok közük van.
Először kezdeném Ke-vel, vagy már azt sem tudom, hogy hogy hívom itt.. :s Kezd nagyon elegem lenni belőle, mert nem hagy békén. Napi szinten beszélünk, mert vagy rám ír msn-en, vagy pedig levelet ír facebook-on..
És rohadtul idegesít most már, hogy állandóan beszélni akar, meg most már találkozni is.
Múlt szerdán találkoztam vele és rá 1-2 napra már olyanokat írt a levelében, hogy azon gondolkodik, hogy mikor tudunk legközelebb találkozni.
Hát basszus, semmikor.. Mert én nem akarok.
És most ez megint annyira szar helyzet. :s És persze megint én voltam a hülye, amiért nem ráztam le már a legelején.! Akkor most nem kéne emiatt aggódnom.. Valahogy pedig jeleznem kell felé minél előbb, hogy nem akarok tőle semmit. Olyannyira semmit, hogy már nagyon beszélni se..
Ajj, csak nem tudom, hogy hogy csináljam!? :s

A következő "story" eléggé elkeserített.. Dé -ről lesz szó, akiről kiderült (?), hogy csak amolyan "tartalékként" tekint rám.Ugyanis szombaton beszéltem F-el msn-en és szóba került Dé is. Meséltem F-nek, hogy milyen jókat szoktunk dumálni, de hogy még nem találkoztunk, sőt én azt sem tudom, hogy Dé hogy néz ki!? [Talán jobb is..]
Aztán valahogy odáig jutottunk a beszélgetésben, hogy F elmondta, hogy szerinte én csak valami tartalék lehetek Dé szemében. Például azért, mert valahányszor beszélünk, mindig én kezdeményezem a beszélgetést..

És jobban belegondolva tényleg így van! Mert olyan ritkán beszélünk, hogy amint meglátom, hogy fent van, írok neki.. De a beszélgetésekből nekem eddig nem jött le, hogy kurvára úgy áll hozzám, hogy csak "elvisel" kb.. Tehát figyeli, amiket írok neki, meg ő is ír dolgokat, de amúgy nem írna nekem.. Úgy van vele, hogy "ha beszélünk, beszélünk, ha nem, nem".

Ez kedves. :D:D:D Nagyon jól esik, hogy akiről valamiért eddig azt hittem, hogy megbízhatok benne és tök jól elbeszélgethetek vele, most kiderül, hogy valójában kurvára nem érdekli semmi, csak elviseli a dolgaimat..

Ééés persze megint ki volt a hülye? :D:D:D:D ÉN. Amiért azt hittem, hogy Dé más.."Nem olyan, mint a többi."
Hát tévedtem.

Ma egyébként direkt teszteltem is.. Mikor fölmentem fél 10-kor msn-re, már fönt volt, így tehát lát[hat]ta, hogy bejelentkeztem. Eltelt fél óra, nem írt. Aztán 1..,2.., de semmi.
7 perce jöttem le msn-ről és még akkor is fent volt!
Szóval menjen ő is a fenébe..
Mostantól nem is írok neki. Majd beszélünk, ha ő ír, azt késsz.! :@ De ha megmeri majd említeni, hogy rég hallott felőlem, vagy valami ehhez hasonló, akkor azért mondom neki, hogy "igen, rég beszéltünk, mert eddig basztál írni".
El vagyok keseredve kicsit.. Rosszul esik, hogy így viselkedik. :(

A végére hagytam D-t, akivel az utóbbi időben megint levelezünk. :) És olyanokat ír, hogy kész vagyok.. :$:D Mutatom.
"Ennyire szétkapkodnak a faszik? :) Ezt nem is csodálom szépségem."
"Én bármit megtennék érted drágám, ezek a mai faszik nem értékelik igazán a szép nőket. Ez van. Miért nem jöttök Balcsira? Hm? Pedig szerettem volna együtt fürcsizni veled :)"
"Szívesen látnálak köreimben, ha benne vagy."
"Tavaly *** már leadta a hírt, hogy van Balcsin két szép csaj. Mondjuk azt nem is sejtettem, hogy az egyik látványától elakad a szavam."

És ehhez hasonlók.. :$$
Én meg kezdem megkedvelni... :$:)

Fejeződjön már be az, hogy állandóan magam alatt vagyok, miközben F-ék 1 méterrel a föld felett járnak..
És fejeződjön már be a vizsgahét is, meg ez a sok aggódás és izgulás. Tiszta ideg vagyok, és minden bajom van. :(
Vagy azért, mert félek, hogy nem sikerülnek a vizsgák,
vagy azért, mert attól tartok, hogy nem lesz fényes az év végi bizi,
vagy azért, mert vizsgák után találkozni fogok KE-vel és már előre félek, mert van egy olyan sejtésem, hogy ő nem csak barátként tekint rám.. És akkor ebből megint csak a bonyodalom van.. :s
És olyan szar, hogy sokszor írok ilyenekről, hogy "lehet, hogy többet akar", mert ez olyan képet fest rólam, mint valami libáról, aki el van szállva magától és ha valaki azt írja neki, hogy "puszi", ő már rögtön kombinálni kezd..
Pedig nem erről van szó!
KE tényleg elég egyértelműen viselkedik, ám mégis bizonyos határokon belül teszi ezt..
Gondolok itt olyasmikre, hogy naponta nézegeti az adatlapomat; hogy mikor mit csinálok, meg ír levelet, hogy ha eltelik néhány nap anélkül, hogy beszélnénk.. Tehát hiányol..
Mi ez, ha nem valamiféle ragaszkodás? Vagymi.

Picit másabb téma:
Rohadt kellemetlen "élményben" volt ma [is] részem, F által..
Történt ugyanis, hogy reggel elmentünk reggeliért és összefutottunk P-vel, meg a haverjával. Amivel önmagában nem lenne baj, de az, hogy a találkozás helyszínéről együtt indultunk el, már rossz volt, mert ugye F és P kéz a kézben andalogtak, mi pedig ott baktattunk mellettük/mögöttük, mint 2 gyertyatartó..
De a legkellemetlenebb az elköszönés pillanata volt, mikor F és P "nyalták falták" egymást, mi pedig csak álltunk és néztük.
Életemben nem voltam még ilyen kellemetlen, szar helyzetben.
Állni tétlenül és látni, hogy ők milyen boldogok és milyen nehezen válnak el egymástól és arra gondolni, hogy az én életem egy kibaszott nagy kudarc és semmi értelme nincs. :'(
A [P haverja] is csak állt és nézett. Ő is elég kellemetlenül érezte magát..

Szar volt, na!
Nem is akarok gondolni rá.
Van nekem enélkül is elég bajom. :'(

Jóideje szeretnék már írni róla, csak szokás szerint mindig közbejött valami.
De mivel ma is itt volt nálunk és ma is csak úgy ámultam azon, hogy mennyire független és kiegyensúlyozott, eljött végre az ideje, hogy szót ejtsek róla. :)
K Apa huga és egyben V keresztanyja is. Egyedülálló, független nő, akinek sok barátja van.
Elvált és nincs most stabil kapcsolata és én pont a függetlensége miatt irigylem.!
És mert van egy szép, egy személyes kis lakása, jó környéken. És vannak barátai, és sok külföldi élménye is.
Azért is irigylem, mert idén például Pozsonyban töltötte a születésnapját. Hisz az az ő napja, 1 évben egyszer neki is jár egy nap, ami csak róla szól. :D És ő fogta magát, elutazott és 1 nagyszerű napot töltött el a barátnőjével Pozsonyban.

Lennék a helyében.
Nagyon szívesen lennék a helyében, már csak amiatt a jó kis lakás miatt is. :$:D
Meg azért, mert kurva jól beszél angolul [tanítja is] és mert tud boldog lenni pasi nélkül is. Ami persze hosszútávon nem feltétlen van így, de akkoris!

Valahányszor itt van nálunk K, folyton elkap az irigység érzése..
Mert mindig arról beszél, hogy épp mit csinált a barátnőivel, milyen volt az aktuális angol óra, amit tartott, vagy épp hova utazik el a közeljövőben!? :)
Jó neki.. A fenébe is! Nagyon jó neki.. :)

Istenem de elegem van az összes létező szemétláda görény pasiból!
Picsáért nem tudnak békén hagyni!?

És elegem van abból, hogy igaz dolgokat vágnak a fejemhez, amitől aztán megint padlóra kerülök..
És elegem van, hogy senki nem képes leszállni rólam és megérteni a helyzetem és velem lenni..
Utálom, hogy nincs senki, akivel megbeszélhetném a dolgaimat. :'(

Faszért vagyok én mindig egyedül. :'(:'(:'(:'(

Most ez a nemtudommárhogyhányadik pasi is.. Nem hagy békén, állandóan a hülye sétájával baszogat, meg hogy találkozzunk, meg mittudomén mi és mikor 100-adszorra is elutasítom [azért, mert a faszomnak van kedve ennyi "ismeretség" után találkozni], elkezd sértegetni meg felháborodik.
Idézem;
"Csőlátású vagy és zárkózott."
"Te mindenben a rosszat látod és érdektelen vagy. Nézzél tévét vagy facebookolj, ha csak ennyi az életed."
"Hamar feladsz mindent és másokban keresed a hibát."
"Remélem mikor egyszer valakibe beleszeretsz és kiderül, hogy csak meg akart fektetni, akkor eszedbe jut, hogy vannak normális emberek is, csak szartál a fejükre."
"Tök mindegy, átnézel.
Nincs az a mondat, amin elgondolkodnál."
"Téged még az sem izgatna, ha a szomszéd lakás kigyulladna, mert érdektelen önző ember vagy."
"Mindent megtettem, hogy megismerhesselek, de egy 2 hónapossal jobban elbeszélgetek, mint veled.
Annyira felületes vagy, hogy nem is emlékszel mi történt a múltban."

Jól van, te meg akkor menj el a jóbüdös picsába. :D:D:D:D

És én hülye próbáltam higgadtan viselkedni, ahelyett, hogy hagytam volna a faszba az egészet, vagy én is írtam volna neki hasonlókat!
Kibaszottul megérdemelte volna, hogy elküldjem a gecibe, de neeem, én hülye nem tettem. :s

Na most jött el az az idő, hogy szépen megyek aludni a picsába és átgondolom az életem.

Na jó, az túlzás.
De kezdek fáradt lenni, mert annak ellenére, hogy rövid napom volt a suliban [az 5-ből 2 órám is elmaradt :)))], kimerültem.

És rohadtul bosszant A viselkedése.
Engem még senki nem vett annyira semmibe, mint Ő.. :(
Az egy dolog, hogy "most egy ideig nem szeretne velem beszélni", de mi a faszért nem volt képes elmondani nekem, hogy elutazik? Hisz így, hogy elmegy, tuti nem beszélünk jó darabig. Sőt, én már azon se lepődnék meg, ha 'soha' nem beszélnénk..
Egyszerűen olyan szinten leszar engem, hogy azt el sem hiszem.. És akkor még van képe a fejemhez vágni, hogy "hát kb én kerestelek mindig te kb 2-3-szor írtál smst".
Most meg!?!?
Arra nem képes, hogy nekem basszon egy levelet azzal a szöveggel, hogy "elmegyek, majd jövök", vagy faszom tudja mi..

Tényleg nem értem Neki semmit?
Az ég világon semmit?
Annyit se, hogy tudassa velem, hogy xy ideig nem lesz az országban?

A!
Mi a faszért csinálod ezt velem?

A fenébe is..
    .  .  .       miért kellett nekünk találkoznunk? Csak megkeserítetted az életem.. :'( Anélkül, hogy tudtál volna róla!

És mindezek után én vagyok olyan hülye, hogy ne haragudjak Rád... :'(:'(
Mert egy naív fasz vagyok.

Láttam egy fotót facebook-on.
Valami buszjegyet, vagy mit ábrázol, A nevével.
Holnap délutánra szól és az áll rajta, hogy "AMSTERDAM".

Csak nem!?
Ugye nem???

Elmegy?
A elmegy?

Egyszerűen lefagytam.
Megdöbbentem.
És konkrétan nem tudom, hogy mihez kezdjek!?
Lehet, elmegyek holnap oda, ahonnan indul.. Mert nem fér a fejembe, hogy ez most mi???
Miért megy el? Elmegy-e egyáltalán? És ha igen, mikor jön vissza?
Ugye visszajön? :(

Istenem.. nem akarom elveszíteni :'(

Ugyanakkor ez valahol meg is könnyítheti a dolgomat.. Hiszen, ha nincs itt, akkor nem hiszem, hogy beszélnénk és ezáltal talán könnyebben túllennék rajta.
De ez így akkor sem fer! Miért kell elmennie??? :'(
Ne... ne hagyj itt :'(

Különösen úgy ne, hogy "én nem is tudok az egészről".
Elvégre azt Ő nem tudhatja, hogy láttam azt a képet..

Istenem, de szar helyzet. :( Rosszul érzem magam.
És bosszant, hogy nem tudok részleteket.

És iszonyatosan félek,
Hogy ha odamegyek, belefogok őrülni, ha látom elmenni.
Ha viszont nem, akkor meg bánni fogom, hogy nem voltam ott. :'(

Istenem, mi legyen? Mihez kezdjek? :'(

Nem írok címet, mert nem tudom, milyen címet adhatnék ennek a bejegyzésnek.
És azt sem tudom, hogy hogy kezdjek bele, mert most jutottam el arra a pontra, ahol már nem csak azt nem tudom, hogy most mi van, hanem azt se, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi nem!?
Semmit nem tudok. Tanácstalan vagyok, szomorú vagyok, dühös vagyok, elkeseredett vagyok, magányos vagyok, naív vagyok.
És iszonyatosan boldogtalan.

Tegnap vagy' 3 órán keresztül vitatkoztunk A-val.
Bekövetkezett a beszélgetés, amitől féltem. Nem ok nélkül.
Egymásnak estünk és olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, hogy néha már nem csak kerülgetett a sírás, hanem ki is jött belőlem. Igazából be kéne másolnom az egész beszélgetést, vagy legalábbis a 90%-át, mert tényleg egymást követték a kiakadások, meg a támadások.
Én Őt hibáztattam, Ő engem, aztán egyikünk sem értette meg a másikat.

Persze most is én kaptam a legtöbb bántást. Mert ebben A nagyon otthon van; hogy hogyan lehet jól beledöngölni a másikat a földbe és hogyan lehet még egyet belerugni, még akkor is, ha az illető már réges rég a földön van..
És ezt nem azért írom, mert Ő a hibás mindenért és én vagyok az, akit sajnálni kell.
Tudom, hogy én is hülye fasz voltam/vagyok és nekem is rengeteg hibám van, sőt.. De minden hibám ellenére én igyekeztem nem megbántani Őt. Próbáltam úgy megbeszélni a dolgokat, hogy mindenki normális hangon kommunikáljon a másikkal.
De nem sikerült, mert nálam is nagyon hamar elszakadt a cérna.
Méghozzá olyan hamar, hogy amint megkérdeztem A-tól, hogy milyen alapon gondol Ő engem gyerekesnek és azt felete, hogy "Nem tök mind1 ez csak az én véleményem", máris elborult az agyam. Kurvára kiakadtam, hogy így kezelte ezt a dolgot, utána meg még H-t is belekeverte és ahelyett, hogy válaszolt volna arra a kibaszott kérdésre, folyamatosan Ő kérdezett engem.
Hogy H-tól tudom-e?
És hogy H mondott-e mást is?
Aztán meg elkezdte, hogy ha H nem mondott mást, akkor addig Ő se mond semmit, mert Ő nem geci és nem fogja elárulni H-t meg mittudomén mi. És hogy nem mondhatja el, mert H nekem nem mondott el mindent.
Meg hogy mielőtt A ezt mondta volna, H mondott Neki valamit.
Én meg kb kurvára nem értettem semmit és attól, hogy A "kibújt" a válaszadás alól, csak még jobban kiakadtam.
Aztán felhoztam Neki, hogy Ő folyamatosan számonkér engem, mire megkérdezte, hogy mikor kért számon? Leírtam Neki, hogy múltkor sms-be [nem válaszoltam Neki negyed óráig és jött egy üzenet azzal a szöveggel, hogy 'Hahó miért nem írsz?'], utána pedig szintén sms-be, csak akkor már az volt a szitu, hogy 1 percig nem válaszoltam Neki msn-en. Rajtam kívülálló okokból! Tehát nem direkt volt így.!
Erre a következőket írta: "Jajj hallod na ezért is vagy 'gyerekes' mert nem fogod fel mi a poén és mi nem nem tudom miért"

Most nem írok le mindent, mert nagyon hosszú lenne és bonyolult. Lényeg, hogy veszekedtünk. Sokáig.
Én is a fejéhez vágtam dolgokat, Ő is a fejemhez vágott dolgokat. Aztán meg már úgy beszélt velem, hogy legszívesebben én is durvábban fogalmaztam volna.. De nem tettem, mert nem vagyok ilyen. Nem fogok Neki esni msn-en, hogy "de bazdmeg" meg mittudomén mi.
Nagy vita volt anélkül is.

És most szarul érzem magam.
Utálom, hogy a beszélgetés sokkal inkább veszekedés volt,
utálom, hogy az utóbbi időben folyamatosan vitázunk,
utálom, hogy ilyen módon vágtunk egymás fejéhez dolgokat,
utálom, hogy egyáltalán beszéltünk..
Talán jobb lett volna, ha az akkori sms-ezés után nem jelentkezik, hanem abban marad ez a 'kapcsolat'.
Talán mindkettőnknek az lett volna a legjobb, ha nem beszélünk többé. :'(

Szerdán írtam Neki egy sms-t, mert persze voltam olyan hülye és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg Tőle, hogy haragszik-e rám!? .. :s
Azt írta, hogy "Nem. Kéne úgy érzed?"
Mire én azt feleltem, hogy "Nem tudom, csak múltkor el se köszöntél msn-en, meg azóta nem is beszéltünk és féltem [??? Úristen, de hülye voltam, hogy ezt írtam.. :s], hogy haragszol."
És basszuskulcs, tudtam, hogy azt fogja írni, hogy azért nem írt, mert már nem voltam fent.!
Nézzétek csak; "Jah hát akartam írni de leléptél már!" Aztán megint rákérdezett a "haragudós dologra" -> "De kéne haragudnom?"
De ez a léléptél szöveg is milyen már???? Nehogy már rámkenje, hogy nem írt! Még én vagyok a hibás, hogy nem vártam újabb 7 percet, vagy akár többet is a válaszára? áááá :@

Nos, miközben az utolsó sms-t olvastam, H-ékkal beszélgettünk és ugye nem titkoltam előttük, hogy ki írt, ezért A-ról kezdtünk el beszélni.
Mire H egyszer csak 'kifakadt' és azt mondta, hogy nem érti, hogy azok után, hogy A "legyerekesezett" engem, miért írogatok még sms-t Neki? Mire én azt feleltem, hogy nem gyerekesezett le [vagy legalábbis nem mondta ki konkrétan] és mivel érdekesen váltunk el a legutóbbi beszélgetéskor, tényleg érdekelt, hogy most mi van!? És ezért írtam Neki sms-t.
Erre H mit csinál? Halkan megjegyzi, hogy "neked nem mondta.."

Én meg csak nézek és azonnal visszakérdezek, hogy MI????
H meg néz rám és beavat, hogy a napokban beszélt A-val msn-en, amikor is A azt mondta neki, hogy én gyerekes vagyok.

Én meg lefagytam.
Konkrétan azt sem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert egyszerűen ledöbbentett ez a sok dolog egyszerre.
Az, hogy H nem is mesélte, hogy beszélt A-val.
Az, hogy A ilyet mondott.
Az, hogy H azt sem mesélte, hogy A ezt mondta neki.
És az, hogy még ő volt fölháborodva, amikor kibaszottul kiakadtam, hogy nem mondta el!!!

Elöntött a méreg és azonnal le is támadtam H-t a kérdéseimmel.
Hogy mikor volt ez?
Hogy A-val rólam beszélnek-e msn-en?
Hogy ha így van, akkor miért beszélnek rólam?
És hogy ezt mi a faszért nem mondta el nekem??? Már aznap, mikor történt!?!?!?!?

Erre ő is tökre felháborodott, hogy miért csinálok ebből nagy ügyet, amikor nekem is mondta ezt A.. [Nem. Nem mondta!]
Meg akkor mentegetőzött, hogy azért nem mondta el, mert nem akart bekavarni ezzel, vagy valami ilyesmi.

Én meg csak néztem.
Aztán meg kimentem a wc-re, mert egyszerűen nem bírtam ott maradni.
H úgy felbaszta az agyam, hogy muszáj volt kimennem kicsit, mert különben felrobbantam volna.

Egy szempillantás alatt megbántam, hogy vettem a fáradtságot és írtam A-nak. És attól a perctől kezdve már az sem volt kérdés számomra, hogy hogyan tovább!?
Ott végleg eldöntöttem, hogy befejezem ezt.
Befejezem az utolsó utáni utáni reménykedést, hogy hátha... hátha mégis meggondolja magát és hátha mégis...
ÁÁÁ le se írom, mert a mai napig olyan mérges vagyok Rá, hogy tüzet tudnék okádni!

Nos, miután ezt a kibaszott fontos információt H a tudtomra adta, úgy bedühödtem, hogy azt írtam vissza A-nak, hogy "Régen nem volt akadály, ha nem voltam msn-en. Nem kéne haragudnod, mert én nem csináltam semmi olyat veled ellentétben! Este beszéljünk."
És szerintem még így sem voltam bunkó, vagy szemét.

A erre különböző kérdéseket tett fel az üzenetében; "Én mit csináltam? Elmondod? Dolgozom megvársz?"

Basztam válaszolni.
És jól esett, mert így legalább megtudta, milyen érzés, amikor az ember nem kap választ az üzenetére!
De nem hagyta annyiban, körülbelül 1 óra múlva megint írt, de akkor már csak annyit, hogy "Hahó!"
És én basztam erre is válaszolni!
Ő ne hahózzon nekem, amikor a hátam mögött olyanokat mond rám, hogy gyerekes vagyok!
És ne kérjen számon, hogy miért nem válaszolok az sms-ére, amikor Ő ugyanúgy csinált már velem ilyet nem is egyszer! És nekem jó okom is volt rá, hogy ne írjak vissza Neki!
És különbenis!? Hagyjon békén a picsába... Szakít velem, aztán találkozunk, csókolózunk és abban maradunk, hogy Ő kér egy kis időt, amit én teljes mértékben tiszteletben tartok [mert egy hülye fasz vagyok!], aztán elmondja, hogy az együtt alvás megoldhatatlansága miatt inkább nem kezdi újra velem, de közbe meg majdnem naponta sms-ezünk és msn-ezéskor meg állandóan célozgat a szexre. És azt meg nem "hajlandó" megbeszélni velem, hogy a történtek után miféle kapcsolat "legyen"/van köztünk!?
És ezek után legyerekesezik engem és mikor leírom Neki, hogy van okom arra, hogy haragudjak Rá, még Ő kér számon sms-be? Meg hahózik?????

És ÁÁÁÁÁ
Én vagyok a gyerekes???? ÉN?
Nem én megyek vissza huszonötezerszer ugyanahhoz a ribanc kurvához, aki állandóan csak veszekszik velem, mindenért engem hibáztat és mindig úgy intézi, hogy neki legyen igaza!!!!

Nem vártam meg msn-en aznap este.
Igazából nem is tudtam volna, mert ugye másnap suli, koránkelés, izéé.. :s
Szerintem, ha megtudtam volna, akkor tuti beszélek Vele és a fejéhez vágom, amit gondolok! Tényleg olyan szinten mérges voltam, hogy leszartam volna azt is, ha hatalmas veszekedés lett volna a beszélgetésből.

De nem lett.
És most az a helyzet, hogy azóta nem is beszéltünk. Meglepő és dühítő, mert ezek szerint kurvára hidegen hagyja A-t, hogy miért vagyok mérges Rá!?
Tegnap fentvolt msn-en, de nem írt. És ez olyan mértékben dühít, hogy el sem hiszitek..
A faszért ilyen!?!?
A faszért hagyja ennyiben és szarja le az egészet!? És engem!!!!

Menjen Ő a jóbüdös fenébe! A hülye kurvájával együtt!

Így legalább eltűnt az életemből.
Jobb is így! Sokkal jobb.

Na most nagyon kihúztad a gyufát A!
De annyira, hogy lassan ott tartok, hogy nem is beszélek Veled többé.. Akármennyire nem lesz könnyű, be kell fejeznem ezt az egészet.
Véget kell vetni neki, mert különben előbb-utóbb beleőrülök.
Én ezt már nem bírom :'(

Menj a fenébe!
Faszért intézed állandóan úgy, hogy én érezzem rosszul magam???

Övé;
"Folyamatosan azon gondolkodsz, hogy milyen új irányt vegyen az életed. A te kezedben van a sorsod, neked kell irányítanod. Ezzel eddig nem voltál tisztában, de most végre rádöbbentél, hogy így van. Hagyj időt magadnak a megfontolt döntésre."

Enyém;
"Túl sokat vársz egy olyan személyre, aki valószínűleg sosem lesz a tiéd. Eközben pedig elfelejted élvezni az életet. Ma inkább engedd el magad, lazíts, szórakozz a barátaiddal, ne búslakodj otthon a négy fal között, nem éri meg."

És bassza meg tökigaz. :|:'(

Most épp megint valahol a föld alatt, miközben körülöttem sokan a föld felett vannak.
Köztük elsősorban H, aki tényleg annyira boldog, hogy el sem hiszem. :) És én is az vagyok, persze.. De az mégsem ugyanaz. :(
Egyébként ő azért annyira de annyira boldog, mert úúúújra összejöttek F-el. :D De most már annyira, hogy.. Hogy el sem akartak szakadni egymástól, mikor találkoztak ma. :)

Hm.. És tudjátok, hogy nekem mennyi közöm van ehhez? :D Mindössze annyi, hogy én hoztam össze őket... :D
Nem volt könnyű, de küzdöttem addig, ameddig értelmét láttam és láááám; újra egy párt alkotnak. :D És újra boldogok. :D Ennél több nem is kell. :)
És komolyan mondom, mostanában sokszor irigylem H-t, amiért ilyen pasit fogott ki..
F tényleg olyan dolgokat tesz néha, hogy úgy érzem, nincs még egy ilyen fiú, mint ő.. :$
De mindemellett nagyon örülök, hogy H-val így egymásra találtak. Tényleg annyira boldogok együtt.. :)

Istenem, de irigylem őket.. :(

Tegnap A írt F-nek és érdeklődött utánam, aminek az lett a vége, hogy msn-eztünk.
Igazából legszívesebben bemásolnám az egész beszélgetést, de inkább csak a lényeges dolgokat fogom megosztani Veletek.
Mert.. A néhol olyan dolgokat írt, amitől én köpni-nyelni nem tudtam.. Meglepő dolgokat, amik...
ajjj :s
Amik megint arra kéztethetnének, hogy reménykedjek.
DE én ennél már okosabb (?) vagyok! És észnél is vagyok és nem hagyom, hogy megint bedőljek.. Nem, nem nem. Nem hagyom.. Nem hagyhatom.

Szóval, az első olyan dolog, ami meglepett, az a következő volt;
A írta, hogy megy bulizni, mire én azt feleltem, hogy Ő nagy partyarc.. Erre megkérdezte, hogy bejön-e nekem ez? És írtam Neki, hogy nem.. Ami nem volt új Neki, mert volt már ez beszédtéma köztünk. Utána azt is hozzátettem, hogy az Ő dolga, hogy mit csinál és mennyit, én nem szólok bele.
Erre mir ír?? Hogy "akkor ma belövöm magam beszívok és ami még jön". Aztán még hozzátette, hogy "najó ez már durva volt"
Erre az én reakcióm az volt, hogy "Meg ne próbáld! Kapnál érte :D"

Most jön a lényeg.
A ugyanis a következőket írta; "Aggódik értem a kis drága egyem meg :DD Szóval szeret"
"És ha szeret akkor..."
Én meg közben írtam, hogy "Azt nem mondtam :D"
Erre Ő; "Nem kell mondani látszik rajtad :P"
Aztán ezt leírta még egyszer, én meg.. csak néztem és nem tudtam hirtelen hova tenni a dolgot!?
Utána kértem, hogy folytassa azt a mondatot, hogy "És ha szeret, akkor.."
De áááá :D Nem tette. :( Hanem helyette visszautalt egy korábban tárgyalt témára.

Máris kifejtem. ;):P

Korábban ugyanis "szórakoztunk" és A is írta, hogy kapjam be meg én is írtam Neki. És Ő az enyémre rögtön írta, hogy hol szeretném és mikor? :P Mire én azt feleltem, hogy semmikor..
Erre Ő eljátszotta a sértődöttet és azt írta, hogy ki kell engesztelnem.. :P
De az nem derült ki, hogy mivel tudnám kiengesztelni, mert Ő csak valami 'szívtipró' smile-t írt, ami nekem nem jelent meg. És mikor rákérdeztem, hogy az mit jelent, ezt írta;
"Majd egyszer rájössz. Nem mondom neked  így telibe el.
Ha úgy érzed, hogy elég idős vagy kitalálni akkor kitalálod de semmi balhé meg szemét. :) Nem rossz dolog."

És erre vezette vissza a félbehagyott mondat folytatását is.
Tehát.. Feladta a leckét basszus. :D:D:D
És basszus... még úgy beszéltem volna Vele tegnap ezekről a dolgokról, de mennie "kellett"..
áá :@

És ki tudja, mikor tudjuk folytatni ezt a beszélgetést? ...

Ja és! Ki ne hagyjam, hogy úgy köszönt el - ami szintén különös.. -, hogy "szija (K)"

Ajjj.. most akkor ezek megint mit jelentenek??

Most jön az, hogy elmesélem a tegnap este és a ma reggel eseményeit.
Ugyanis az A-s dolog szövődik tovább..

Tegnap azért voltam kibaszottul kibukva, mert A nem válaszolt az sms-emre és ez azt váltotta ki belőlem, hogy megnéztem az adatlapját. És lááám, mit láttam meg ott!? Képeket Róla meg valami haverjáról, amit az exe (!!!!!) rakott ki.
Eleinte azon döbbentem le, hogy milyen rövid most a haja..
De ahogy megláttam az exe nevét ott, elborult az agyam. De olyan szinten, hogy áááá
Ezt nem lehet leírni. xD

Utána siettem is aludni menni, mert átszerettem volna gondolni, hogy mihez kezdjek!? És arra jutottam, amit az előbb osztottam meg Veletek. :)

Aztán ugye jött az sms éjjel.. Amit ahányszor felkeltem, annyiszor elolvastam, mert biztos akartam lenni benne, hogy tényleg írt és nem csak álmodtam.

Utána eljött a reggel. :P
És reggel megint megnéztem az adatlapját.
Ahol az utolsó 2 kiírás az volt, hogy "Jobb reggelt mindenkinek... :)" és [most jön a lényeg!] "Kell egy csaj:D"
Ezzzzzzzzzzz mi???????????
Ki az a hülye, aki képes ilyeneket kiírni???
Mondjuk ez még hagyján..

A nap híre az az, hogy az exe MEGINT NEM ISMERŐSE MÁR!

És késsz. :D Itt jött el az a pont, ahol tényleg kibaszottul meguntam ezt az egészet és tényleg kibaszottul azt csinál A, amit akar. Engem már nem érdekel.
Úgy bassza el az életét, ahogy akarja. :D
Csak engem hagyjon ki belőle. :D

Vége van gyerekek!