[egy kicsi belőlem]

Kéépzeljétek, tegnap leugrottunk a Velencei tóra D-vel, K-val és K barátnőjével, R-el. :))
Ez az egész annyira hirtelen jött, hogy mikor háromnegyed 12-kor D megkérdezte a telefonban, hogy "Ma Velencei tó?", hirtelen lefagytam és szinte szóhoz sem jutottam. Őszinte leszek; eleinte nem örültem az ötletnek, mert D elég későn szólt, meg sajna fürdőruha téren is gondban voltam, de végül minden megoldódott szerencsére és boldogan mondtam igent. :)))
És nagyon jól éreztem magam!!!! :D:D:D:D:D
A vonatunk fél 4-kor indult, így fél 5-re már lent is voltunk négyen. Pár órával később Z-vel egészültünk ki, aki gondoskodott róla, hogy az amúgy is jó hangulat a továbbiakban fokozódjon. :D
Fúú, nagyon jól éreztem magam. :))) Ezt az is bizonyítja, hogy a tervezett 9 órai hazaérkezés helyett fél 11-re értem haza.. :s Kaptam is érte letolást, mert nem szóltam Anyáéknak. :s Szarul is éreztem magam miatta, mert láttam Anyán, hogy tényleg nagyon aggódott. :( De az sem volt kellemes, hogy megint az történt velem, ami lassan már az egész életemre jellemző lesz; nem tudtam örülni a saját boldogságomnak, meg a jó kis Velencézésnek, mert otthon mindenki ki volt bukva, hogy nem adtam hírt magamról.
És tudom, hogy jelentkeznem kellett volna, de egyszerűen nem érdekelt.. Végre egyszer jól akartam érezni magam és nem akartam mással foglalkozni.
És jó is volt. Élveztem, hogy nem kellett azon aggódni, hogy "nem érek haza időben" és hí meg há, mi lesz!? ...
Jó volt kicsit szabadnak lenni és spontán csinálni mindent. És leszarni, hogy mikor jön a vonat!?
És jó volt egy fél napot D-vel meg a többiekkel tölteni. :D Annyira élveztem és alig várom, hogy megismételjük! :D Ugyanis lesz folytatás! :D:D:D