[egy kicsi belőlem]

Ez elég hülye cím, de tartalmazza azt a rengeteg tanácstalanságot, kétségbeesést, határozatlanságot és döntésképtelenséget, amit az utóbbi pár hétben érzek.
Az egész úgy 1 hónapja kezdődött és azóta föl-le billen a mérce. Legtöbbször inkább le..
És nem tudom, hogy ez most mi!?
Fásulás?
Vágyakozás valami másra? Valami újra?
Fellángolás?
Vagy.. eltávolodás?
Nem tudom. De hetek óta ez van és kezdem unni, hogy ennyire nehéz rájönnöm, hogy mi is történik velem.
És bár marhára félek ezt "kimondani", de az utóbbi időben az is elég sokszor megfordult a fejemben, hogy D és én szakítunk.. Pontosabban én szakítok.
Csak épp azt nem tudom még, hogy miért?
Mert úgy érzem, hogy megszokottá vált a kapcsolatunk és váltani szeretnék?
Mert valaki más iránt érdeklődöm mostanában?
Mert valaki más iránt érdeklődöm mostanában, aki iránt tudom jól, hogy felesleges, értelmetlen és marhaság?
Vagy mert kezdek eltávolodni D-től és úgy érzem, hogy nincs értelme tovább folytatni?

Tudom, hogy ezt nekem kell megoldanom,
de valaki segítsen.

Nem tudom, mit tegyek.
Van egy olyan érzésem (Érzésem? Szinte biztos vagyok benne.), hogy D továbbra is levelezget a hátam mögött N-el. Nem tudom, hogy mi a büdös faszról tudnak állandóan beszélni, de engem nagyon felbosszant, hogy D megint kussol róla.
Mert ha kussol róla, akkor oka van rá, hogy nem mondja el.
Miért csinálja ezt velem? A viselkedéséből nem azt szűröm le, hogy már nem szeret, vagy ilyesmi. Akkor meg miért jó ez? Miért jó a hátam mögött pusmogni és közben a pofámba röhögni, mintha mi sem történne?
Soha nem ártottam Neki. Soha nem tettem semmi olyat, amiért megérdemelném ezt a bánásmódot.
És mégis; megint ezt csinálja.
Nekem meg gőzöm sincs, hogy mit tegyek. Amíg nem vagyok biztos benne, nem hozhatom fel. De azt sem tudom, hogy hogyan deríthetném ki, hogy igaz-e vagy sem? Gondolkodtam már azon, hogy csak simán rákérdezek, teljesen nyugodtan, hogy szoktak-e még beszélgetni? De ez csak azért problémás, mert ha D azt feleli, hogy nem, akkor arra nem tudok mit lépni. Azt mégsem mondhatom rá, hogy bizonyítsa.
Ugyanakkor meg állandóan ez jár a fejemben. És addig nem hagy nyugodni, amíg nem teszek valamit..
:(

Elegem van, hogy valahányszor nálunk van D, mindig talál valami kifogást, hogy hamar hazamehessen.
"Holnap dolgozom"
"Még be kell vásárolnom a vacsihoz"
"Mosnom kell"
"Takarítanom kell"

Ma is; suli után találkoztunk, feljött, erre másfél óra után benyögi, hogy Ő hazamegy, mert fáradt. [Pontosabban: "fáradt"]
Persze mondanom sem kell, hogy miután hazaért, nem dőlt le, helyette inkább mosogatott meg mittudomén mit csinált..
És tudtam, hogy ez lesz. Mert amiket felhoz "mentségül", legtöbbször csak kifogások.
Azt már meg sem említem, hogy megint kezdi ezt a "nem vagyok éhes, nem vagyok szomjas" dolgot is..
Már épp kezdtem örülni, hogy végre otthon érzi magát, mikor átjön [Ugyanis mikor legutóbb itt aludt, tényleg olyan volt, mintha kicserélték volna. És annyira örültem neki!] , erre tessék.. Ugyanaz a lemez kezdődik újra.
Kérdem én; miért jó ez?
Mert egyszer - kétszer még elnézem, hogy nem tud maradni, mert dolga van, vagy nem kér enni, mert nemrég kajált, de az, hogy folyamatosan ezt csinálja, az már bosszantó. És elszomorító. :(
Mert rosszul esik, hogy úgy viselkedik, mintha nem érezné jól magát nálunk. :( Nem iszik, nem eszik, nem marad sokáig, már-már szinte azt érzem, hogy azt várja, hogy mehessen. És ez nagyon rosszul esik. :'(

Persze én vagyok a hülye, amiért nem kérdezek rá.. Főleg, hogy tényleg sokszor előfordult már.
Bár biztos akkor is lenne valami magyarázata arra, hogy miért viselkedik így. Nem tudom..
Minden esetre, nem bánom, hogy pár napig nem találkozunk, mert most haragszom Rá.

Miért nem múlik el ez az állandó gyomorgörcs?
Miért nem tudok egy napot úgy eltölteni, hogy ne idegeskednék és félnék?
Félnék?, Rettegnék! Állandóan elönt ez az érzés és úgy érzem, ennek soha nem lesz vége.. :'(

Miért érzek még most is hatalmas görcsöt a hasamban, amikor meglátom valahol a nevét?
Vagy épp akkor, amikor bejelentkezik msn-re?

ajjj, miért vagyok én ennyire álmodozóóó? :)) De most komolyan..
Tegnap beszéltem D-vel chat-en és azóta... á, nem is írom le, mert nem tudom, hogy ez most mit jelent!?
Ahhoz előbb találkoznunk kéne.. :$:)

ajjjj :))

De jó is lenne, ha végre időt tudnék szakítani egy hosszabb kiruccanásra és dvd-zésre is.. De már most tudom, hogy nem fog összejönni. :(

Hm.. Ma nagy banzáj lesz nálunk, mert most ünnepeljük meg a születésnapunkat.
De nem ez foglalkoztat most leginkább, hanem az, hogy elbeszélgessek F-el.. Van miről beszélni és H is alig várja már, hogy este legyen és beszámoljak neki mindarról, amiről F-el dumáltam.
Kiváncsi leszek, mi lesz!?

A másik fiú, aki foglalkoztat.. Nehéz kitalálni..
A.
Tegnap este már nem volt erőm megvárni és kicsit rosszul érzem magam emiatt. :( Jó lett volna beszélni Vele és biztos örült volna neki, ha megvárom.. :s De nagyon fáradt voltam, meg Anya sem díjazta volna, ha hajnalban még nekiálltam volna msn-ezni.. :s
És tegnap este óta arra várok, hogy írjon sms-t.. De úgyse fog, mert ma lesz a múltkori elmaradt buli "pótlása".
Amiről mellesleg nekem 1 rohadt szót se szólt A..
És ez zavar.. Nem mintha eltudtam volna menni rá, de akkor is.. Legalább megemlíthette volna, hogy most lesz megtartva.
Az egy dolog, hogy nem hívott el, de az, hogy még csak szóba se hozta, se semmi.. :s
Ahh, ezek szerint már "látni se akar". Mármint olyan értelemben, hogy nem szeretne találkozni velem mostanában.. És főleg nem egy házibuliban nem..

Talán jobb is így..
De akkor miért érzem vacakul magam? :(
És miért várom, hogy írjon sms-t? :(

A és az exe ismét ismerősök..
És ahogy én ezt megláttam, azonnal pánikba estem. És elkezdtem pityeregni is, mert félek attól, hogy nem kezdhetjük újra. :'(
Nagyon félek..  :(

H azt mondta, hogy inkább azzal számoljak, hogy így lesz és ha mégsem, akkor mégiscsak jobb előre félni, mint utólag csalódni hatalmasat.

De nekem ez nem megy..
Nem akarok abba belegondolni, hogy nem jövünk össze többé. :(
Több okból sem, de nagyrészt azért sem, mert azt mondják, hogy ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, akkor nagyobb eséllyel valósulnak meg.
Most akkor én mihez kezdjek? :'(

Az külön megrémít, hogy tegnap és ma sem beszéltünk. :'(
Én direkt nem keresem Őt, mert nem akarom "zaklatni" és mivel időt kért, nem írkálhatok Neki minden nap..
De az elkeserít, hogy Ő sem keres engem. :'(
Sőt, az még jobban elkeserít, hogy nem tudom, hogy miért nem keres!?
Talán, mert nem akar áltatni, amíg Ő maga sem tudja, hogy mit akar?
Vagy már eldöntötte és így akarja jelezni?

Istenem de nehéz ez a helyzet..

És én lassan kezdek beleőrülni. :'(

Annyira elegem van, hogy legszívesebben elmennék a világ végére és vissza se jönnék jódarabig!
Faszom kivan már, hogy az utóbbi időben állandóan csak szívok. :'(
Először F hetek óta tartó betegeskedése, ami nem csak Anyát, de engem is totál kikészített lelkileg, aztán a sok kibaszott 1-es a suliban, közbe persze A-t se felejtsem ki, akivel most úgy összetudnék veszni, hogy el se hinnétek, és most még F is, aki megint azt csinálja, hogy "titkos" dolgokról beszél velem msn-en és tesz erről egy célzást H-nak, akinek rohadtul nem szabadna tudnia az egészről, mert épp azért titkos beszélgetés, mert F olyanokat ír le nekem, amikről H [még] nem tudhat.
És miután célozgat rá H-nak, H rögtön engem faggat, én meg nem tudok hogy kibújni a válaszadás alól, mert ha elmondom neki az igazat, azzal F-et árulom el, ha pedig hazudok neki, az megint nekem szar érzés.
És F már nem először csinálja ezt.. Múltkor még elviccelődtük és ügyesen kibújtam a konkrét válaszadás alól, de most pont olyan hangulatban kezdte el ezt megint, hogy otthagytam a picsába.
Biztos feltűnt neki, hogy nem kéne szórakoznia - mert ezzel megint engem hoz szar helyzetbe -, mivel nem csak mérges voltam rá, hanem bunkó módon is hagytam ott.. Elköszönés nélkül.

De leszarom!
Kurvára nincs jó kedvem, már tegnap se volt.. és most még arra sincs lehetőségem, hogy megint elmennyek kicsit, mert persze holnapra megint tanulni kell.
Aminek ugyan megint nem lesz majd meg a gyümölcse, ahogy mostanában sosincs, de leszarom ezt is.
És az egész világot, amiért megint ellenem fordult.. :'(:'(:'(

Kapja be mindenki!

De főleg A, mert miatta vagyok a legjobban kikészülve.. :'(:'(
Mi a faszért hazudozik nekem olyat, hogy hiányzom Neki?
És mi a faszért szórakozik velem?
És én ezt mi a faszért nem vettem eddig észre? Vagy miért nem akartam eddig tudomást venni róla?

:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(

Istenem, miért kell ezt csinálni velem?????
Nem bírtam ki, úgyhogy - ahogy mondtam korábban - írtam Neki. A válasz 4 perc után jött, meg persze a tökéletes magyarázat is; "pancsiztam éppen" Ami miatt nem hibáztathatom, de akkor is.... Mi a faszért akkor kellett Neki fürdenie, amikor én is fentvoltam msn-en és írhatott volna nekem? :(
A legrosszabb az egészben, hogy amennyire mérges voltam Rá eleinte, annyira meg is lágyúlt a szívem kb a 4. mondata után, amikor azt írta, hogy "ohh egyelek meg".
Szerencsére "nem voltam egyedül", mikor beszéltünk; H-val is beszéltem közben és folyamatosan őt kérdeztem, hogy mit csináljak szerinte!? Meg közben próbált észhez téríteni, írta, hogy "ne hagyjam magam". Mert ő is tudja, hogy ilyenkor - amikor a fiú, akiért odavagy -, azt írja, hogy "egyelek meg", vagy bármi hasonlót, egyszerűen képtelen vagy haragudni rá.. És mindent elhiszel neki. :(
Na, aztán írta, hogy nagyon sokat dolgozott és hogy mire hazaért, én valószínűleg már aludtam. Ez volt az utolsó mondata.
Én közbe írogattam Neki, hogy igen, meglehet, hogy nem voltam már fönt, pedig előfordult, hogy este 11-ig is gépnél voltam. :P
Aztán írtam, hogy egyébként megvagyok, pótolgatok, mert 2 napot nem voltam suliban..
.hatásszünet.
Erre nem írt semmit és elegem lett. Meg mennem is kellett, mert még tanulnom kell.
Így aztán vártam egy darabig, hogy reagál-e végre valamit a kibaszott mondataimra, de hiába.
Eltelt 8 perc [Leszarom, ha nem is olyan hosszú idő! Ha egyszer gépnél vagyok és beszélgetek valakivel, akkor ennyi idő alatt reagálnom kell arra, amit a másik írt! :@] és befejeztem a "beszélgetést" ezzel:
"Na jó, látom nem nagyon figyelsz ide, mindegy, majd akkor valamikor beszélünk 1 hét múlva, vagy nem tudom.. szia"
És ennyi.

Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy tényleg (?) lezárjam ezt az egészet.
És úgy érzem, már így is elkéstem, mert megint hagytam, hogy szórakozzon velem.. :'(
Nincs értelme reménykedni, mert rohadtul nem akar már semmi komolyat tőlem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy azt írta le, amit hallani szerettem volna és persze ahogy ez bekövetkezett, felerősödtek bennem az Iránta/irántunk táplált remények.
Bíztam benne, hogy tényleg komolyan gondolja ezt a "hiányzol"-os dolgot, bár legbelül éreztem, hogy ha komolyan gondolná, akkor nem tűnne el napokra anélkül, hogy beszélnénk. :'(

De most már elegem van!
Nem fogom újra és újra ugyanabba beleélni magam, amiből úgysem lesz már semmi. :'(
Itt az ideje, hogy végre túltegyem magam Rajta... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(

Mérlegeltem, amit "az a bizonyos" rokon [F. De nem az az F, hanem egy tááávolabbi F :))] mondott a napokban; "Problémás a srác és inkább hagyni kéne"
Határozottan érzem, hogy van benne valami.. Sőt! ... :'(

Most miért kell ezt csinálni velem??
Miért kell A-nak felszívódnia? És kétségek közt hagynia engem?
Az msn beszélgetés óta elkezdtem tényleg reménykedni abban, hogy talán valami ismét kialakul köztünk. Erre Ő eltűnik.. :(
És fogadok, hogy ha legközelebb beszélünk, valami olyan hiperszuper magyarázattal rukkol majd elő, hogy megint én fogom rosszul érezni magam, amiért mérges voltam Rá, hogy felszívódott. :(

De... ha már nem találkozunk, nem beszélünk telefonon hosszú percekig, és nem is sms-ezünk, legalább msn-en hagy beszéljek Vele! :'( Úgy hiányzik... :'(

Miért? Miért csak most?
Miért csak most vagy fent msn-en? Amikor én nem tudok lenni..
áááá :'( Ez most nagyon rossz... Nem fogok tudni aludni se.
De talán holnap.. lesz majd alkalom beszélni..
Dejólenne. :)))

Talán ezzel a szóval tudnám jellemezni a mai napot.
Hiszen amellett, hogy búslakodtam A miatt, a csajokkal rettenetesen nagyokat nevettünk. :D De tényleg! Tegnap is nagyon jó volt a hangulat, de mára ez fokozódott. :) Aminek én nagyon örülök, mert addig sem vagyok szomorú.
Csak aztán ahogy elhallgatunk egy percre, A jut eszembe és hopp! Volt-nincs "jókedv". :/
Aztán ma is ott volt az angol óra, amin a tanár azt kérdezte tőlem [egy mondat kapcsán], hogy emlékszem-e a legutóbbi álmomra?
Igen, emlékszem... mert érdekes módon megint A volt benne. De most csatlakozott Hozzá a barátnője is. :'(
Persze az angol tanárnak azt hazudtam, hogy nem emlékszem. Már csak az kellett volna, hogy rákérdezzen a részletekre is. :(

Ma egyébként eldöntöttem, hogy F-éknek nem fogok többet beszélni Róla. A döntésben segített, hogy F-nek nem tetszett, amikor azt kértem tőle, hogy had nézzem meg A adatlapját facebook-on.
Rögtön azzal jött, hogy már régen történt, ami történt és hogy ne nézegessem már a profilját..
Egyszerűen nem érti meg, hogy mennyire idegesít, hogy nem tudok Róla semmit!

És azt is felhozta, hogy mikor ők mentek szét M-el, akkor ő sem nézegette M-et különböző közösségi portálokon. Erre persze rögtön mondtam neki, hogy az teljesen más, hiszen ott Ő szakított, ezért aztán érthető, hogy nem nézegette..
De nálunk én vagyok az, akit otthagytak.
Én vagyok az, akinek az érézései nem változtak. Csak felerősödtek..
Ezt miért nem lehet megérteni??? :(

És különbenis!
Ha valaki, hát én aztán nem arról vagyok híres, hogy hamar felejtek.. Szóval ne várja el tőlem senki, hogy 1 hónap után túlteszem magam mindenen..

Volt a mai is és a tegnapi is.
De olyannyira, hogy ugyanabban az épületben voltam 13 órán keresztül! Nem részletezem, mert ez olyan élmény volt, hogy soha nem felejtem el, viszont nem tartozik mindenkire.. Úgyhogy megtartom magamnak.
Bocsánat.
Legyen elég ennyi:

"Hírességekkel szemezni nem is 'olyan' rossz.." :P:P:D:D:D:D

____________________________________________
Arról, hogy most mi a helyzet..
Csak annyit, hogy A-ra gondolok [megint!] és folyton az jár a fejemben, hogy vajon most mit csinál? És hol van? És kivel?
[Valahányszor felnézek msn-re és látom, hogy nincs fönnt, állandóan ezek a kérdések merülnek fel bennem..]
És... mik a szándékai velem? Vannak egyáltalán szándékai? :(
Nem tudom, mi tévő legyek!? Holnap utolsó nap.. Nem fogok írni Neki újévkor.. Elvégre Karácsonykor sem írtam..
Csak.. akkor abból lehet, hogy azt veszi le, hogy "már nem érdekel". Viszont ha meg írok Neki, akkor meg lehet, hogy arra következtet majd, hogy "akarok Tőle valamit". Á! Sehogy sem jó.. :(
És most azzal, hogy írt sms-t, felhívott és msn-en is beszéltünk, megint kiszúrt velem. Mert azóta állandóan azon agyalok, hogy MIÉRT? Miért írt és miért hívott fel?
Szimplán "kedvességből"? Vagy miéééééért????

És nem értem, hogy miért csinálja ezt velem...
A fenébeis! Találkozni akarok szeretnék Vele, hogy mindent megtudjunk beszélni.
Csak félek; fájna..

És! ááá ezt a hülye "akarom-áthúzást" is Tőle vettem.. Mert Ő folyton kijavította saját magát meg "engem is", mikor azt mondtam/mondta, hogy akarom.
És ezt én is átvettem Tőle, mert minek mondja azt az ember, hogy "akarom", amikor mondhat helyette szebb kifejezést is?
Csak... olyan szar. :'(
Hiányzik. Még mindig! 22 nap eltelte után is! :(((

A írt sms-t..
Most az egyszer nem jól időzített, mert pont akkor jött az üzenet, amikor indultunk át Anyáék szobájába megnézni az ajándékokat.
Képzelhetitek, milyen volt az ajándékozás előtt elolvasni az sms-ét.. Legszívesebben sírva fakadtam volna, mert..
Mert jól esett, hogy gondolt rám, ugyanakkor meg rohadt szar érzés volt arra gondolni, hogy már nem vagyunk együtt.
Kicsit "le is fagytam", miután átértünk a szobába, mert minden gondolatom A körül forgott.

És tudjátok mi az érdekes?
Hogy már napok óta abban bíztam, hogy írni fog.
Nem most, Karácsonykor, hanem valamikor "csak úgy"..
Ez most nagyon nevetségesen fog hangzani, de kedden megcsörrent a telefonom este [mert beállítottam, hogy szóljon az Üvöltő szelek előtt] és ahogy megszólalt, rögtön arra gondoltam, hogy A írt.. Illetve reménykedtem benne.
Aztán persze kiderült, hogy nem és annyira elszomorodtam.. :(

Most pedig az jár a fejemben, hogy ha felmentem volna msn-re [ugyanis A fentvolt/van], akkor biztos ott írt volna.
Csak mivel nem mentem - és nem is fogok mostanában, az biztos -, így sms-t írt.

Utána volt is 1-2 üzenet váltás, mert miután írtam Neki, hogy most az egyszer nem jól időzített, megkérdezte, hogy miket kaptam és miután beszámoltam Neki az ajándékaimról, én is rákérdeztem, hogy Neki mit hozott a Jézuska?
Ennyi.

És egy újabb marhaság, amin rohadtul nem kellene agyalnom;
írjak Neki a névnapján? Januárban?

Ja és persze a leglényegesebb kérdés: miért?
Miért írt nekem?
Talán mert még szokott rám gondolni?
Talán mert jóvá szerette volna tenni azt, amit velem tett?
Vagy csak szimplán kötelességének érezte?

Most megint annyira rossz passzban vagyok, hogy legszívesebben elvonulnék bőgni valahová. Persze nincs rá lehetőségem, de most nagyon jó volna egyedül lenni..
Pedig akár örülhetnék is, hisz ma gazdagodtam 1-2 új cuccal. Azt mondják, hogy a nők többsége boldogabb lesz egy kiadós vásárlás után. Én mondjuk eleve vásárolni sem szeretek túlzottan. Sőt..

De most mégis annyira rossz..
Mert egyre többször szembesülök azzal, hogy ki kell vernem a fejemből azt a fiút, akiért hónapok óta [egyre jobban] odavagyok. Úgy tűnik, kezd felszállni a rózsaszín köd, vagy nem tudom.
De mostanában egyre gyakrabban suhan át az agyamon a gondolat, hogy; "Hé'! Te megőrültél? Mit epekedsz egy olyan fiúért, aki még csak észre sem vesz? És tuti, hogy semmi esélyed nála? Miért nem érted már meg, hogy Neki se kellesz???"
Tudom, hogy így van, de egyszerűen képtelen vagyok elfogadni. Valahol legbelül a mai napig abban bízom, hogy talán mégiscsak van remény.
Hogy talán mégiscsak érdekelném, ha meglátna egyszer..
Annyira szar..

Ilyenkor miért nincs egy kis luk, ahová nyugodtan elvonulhatok?
És miért kell folyton olyan fiúkba belezúgnom, akik a lehető legmagasabbról szarnak rám, és a tudtuk nélkül okoznak fájdalmat?
Miért?

Igyekszem nem bőlére ereszteni az írást, mert ahogy észrevettem, mostanában nem egyszer előfordult, hogy csak "száraz" mondatokat írtam.
Sok száraz mondatot.
Amit nem hinném, hogy túl szívesen olvas bárki, aki épp erre téved. Bár, ha jobban belegondolok, még mindig nem elsősorban Nektek írom a blogom [elnézést mindenkitől!!], hanem magamnak. Egyrészt, mert mostanra teljesen felfüggesztettem a kézzel és tollal való feljegyzéseket egy arra alkalmas füzetbe, másrészt pedig, mert kellemes érzés visszaolvasni azt a rengeteg dolgot, ami velem történt a hónapok [lassan évek..] során. :)
Na de befejezem a folytonos elkalandozást, mert megint túlzásba fogom vinni az írást. :P

A mai nappal kapcsolatban csak néhány [számomra] fontos dolgot szeretnék megemlíteni.
Órarend szerint haladva a matekkal kezdeném, amiről csak annyit tudok mondani, hogy; NEM ÉRTEEEEM! :'( :'( Múltheti hiányzásomnak és F eltört, jobb kézen levő mutatóujjának hála, egyikünknek sincs meg a tanult anyag, így még nem sikerült elsajátítanunk. Én speciel még a témát sem tudnám megnevezni, amiről szó volt a mai órán. :| És ez kikészít. Mert amúgy is utálom a matekot - ez amolyan genetikai tulajdonság, ami szerintem az emberek 95%-ában benne van - és mert nem akarom, hogy ez legyen az egyetlen tantárgy, amiből szarul állok. Ugyanis, úgy néz ki, hogy egyelőre minden jegyem 3-as és afölötti értékű. :D:D

A következő dolog egy rövid bejelentés lesz; 4-es lett a kémia dogám! :) Erről csak annyit dióhéjban, hogy közel 1 hónapja [!!!] írtunk egy dolgozatot az oldatokból és oldódásból. Én pedig készültem rá, és ennek köszönhető ez a jó jegy. :) Mellesleg a tanár is megdícsért, aminek külön örültem. :)

Zárásul pedig egy kis rossz hír.
Azt hiszem, ma már teljesen világossá vált számomra, hogy a fizika tanár kipécézett magának. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az osztályból én vagyok az egyik [??] gyerek, akit alkalom adtán szivat. Igen, jól olvassátok.
Ugyanis KG olyan tanár, aki lazán beszól egyes embereknek és emellett megszégyeníti őket több diák előtt. Ha jól számolom, velem ma tett hasonlót másodszorra.
F múltheti balesete ugyanis pont fizika óra előtt történt, így abban a szünetben "kellett" intézkednünk, ami fizika előtt volt. És mivel egy 10 perces szünet alatt nem lehet fájós kézzel átöltözni, megebédelni és eljutni a tanáriba, belecsúsztunk az órába is. De akartunk intézkedni, hogy később emiatt ne legyen probléma. Így hát, mikor láttam, hogy KG épp kifelé tart a tanáriból, szóltam neki, hogy F és én beszélünk az igazgatóhelyettessel a baleset miatt. De ő még csak végig sem hallgatott, csak annyit vágott a fejemhez, hogy; "Órán? KIZÁRT DOLOG." És elviharzott.
Én pedig köpni-nyelni nem tudtam a ledöbbenéstől, így gyorsan elmondtam F-nek, aki azt mondta, hogy akkor én menjek be órára, ő pedig ott marad és intézkedik. Mivel beletelt néhány másodpercbe, míg ezt letárgyaltuk, én a tanár után értem be a terembe. Ami neki rohadtul nem tetszett, így még a jelentés előtt ki is küldött, mondván, hogy nem kopogtam, így ki kell mennem és vissza kell jönnöm újra.
Ezt követően volt még egy kis nézeteltérés, mert azt, hogy menjek vissza, nem hallottam, így emiatt is kaptam lebaszást. Majd amiatt is, hogy órán akartam elintézni, hogy kapjunk kikérőt F balesete miatt. És még sorolhatnám..
Persze én mindent végighallgattam és lenyeltem. Mint egy jól nevelt 'kislány'. Mert az is vagyok.
Amit most rohadtul bánok, mert már akkor meg kellett volna mutatnom neki, hogy velem "csak úgy" nem lehet szórakozni. De mivel ma is volt egy kis 'szóváltás' [illetve beszólás az ő részéről..], és én ma sem szóltam semmi olyat vissza, amiből rájöhetne, hogy nem lehet engem mások előtt megszivatni, ma sem történt semmi. Olyan értelemben nem, hogy mostantól kezdve bármelyik órán belém köthet újra. Bármi miatt, ami neki épp nem tetszik.
Mert már tudja, hogy nem fogok visszaszólni, csak hagyom, hogy végigmondja és nyeregben érezhesse magát.

Miért kell nekem ennyire talpraesetlennek lenni? Miért nem vagyok képes "megvédeni magam" ilyen helyzetekben?

Már úgyis késő...

Az élet[em] nem könnyű. Azt hiszem, senkié sem az. De miért nem? Mert túl sablonos és unalmas lenne, ha az emberek nem szenvednének? Miért kell ahhoz, hogy valaki megtalálja a boldogságot, sok-sok szenvedést átélni? És miért ilyen bonyolult minden?
Csak én nem találok kielégítő válaszokat ezekre a kérdésekre?

Most épp az a dilemmám, hogy sok fiú írogat, és úgy viselkedik, mintha akarna valamit... Nekem meg semmi kedvem beszélni velük, mert úgyis tudom, hogy a végén arra lyukadunk ki, hogy; "Mikor találkozunk?" Amihez aztán végképp semmi kedvem.. Sokféle okból, amit most nem részleteznék.
A legjobb az, amikor valaki megnéz egy közösségi portálon, levelet ír, amiben elkéri az msn-ed, aztán miután megadtad neki, ő fölvesz és miután írtál neki, nem történik semmi. Te udvariasan kérdezgeted, hogy mizu, meg hogy hány éves.. Ilyen alap dolgokat.. Erre te csak percek múlva kapsz 1-2 szavas válaszokat. Aztán észreveszed, hogy a srác már nem is elérhető és akkor döbbensz rá, hogy ezt nem csinálod tovább.
Hisz mi értelme olyannal "beszélgetni", aki nem is figyel oda??? Főleg azok után, hogy még ő akart megismerni!?

Ma pont ez történt velem. És borzasztóan feldühített. Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy legözelebb nem írok neki semmit, majd ha akar valamit, ír ő.. Aztán pedig meglátom, mihez kezdek vele!?
Emellett a fiú mellett még van 1 másik, aki fölvett msn-re. Vele egész jól eldumálgattunk, de úgyis tudom, hogy előbb-utóbb kinyögi, hogy találkozni szeretne...
Aztán ott van egy harmadik is, aki azt írta, hogyha szeretnék beszélgetni vele, vegyem fel ÉN msn-re. Nem tudom, mit csináljak, H szerint a beszélgetés nem árt. Ez mondjuk tényleg így van, de én tartok ettől az egésztől. Egyedül B az, akivel szívesen dumálok és vele találkoznék is. :)) De több, mint 1 hónapja nem hallottam róla.. Biztos fesztiválozgat, nyaral és élvezi a szünetet. Én meg itthon poshadok... :'(

...

Most egyedül az a gondolat vidít fel, hogy G lesz az ofőőőőő!!! :D:D:D:D:D:D :'D

NEEEE!!!! Nem hiszem el!!!!!! Leszedték youtube-ról a Jason Mraz számot!!! Amit imádok, és ami ugyanúgy nincs fönnt még egyszer. Ez képtelenség. Kettő volt fenn, és mostanra egyik sincs. :'(  Picsába. Miért kell ezt tenni velem? Nem elég, hogy már nem is tudok zenét tenni a telómra, most még ez is? Már youtube-n sem hallgathatok zenét? Kapjátok be mind...

Miért romlott meg ennyire a barátságunk egyetlen hiba miatt?

Most is annyira szarul érzem magam...
Beszéltünk/beszélünk msn-en, de úgy érzem, mintha nem is lenne itt teljesen. Aztán - csak hogy még ennél is szarabb legyen -, kérdezte, hogy láttam-e az új képeket?
Nem, nem láttam...
Mert bőven elég, hogy tudom; ők ketten milyen jól elvannak.. És ez annyira elszomorít. Nem akarom, hogy teljesen megromoljon a köztünk lévő kapcsolat, de ha így folytatódik, feladom a küzdést, és mindennek vége szakad.. :(
Gondoltam már rá ezerszer, hogy jobb lenne elmondani neki, amit érzek, hátha akkor tenne valamit, de félek, abból is csak vita lenne.
És valahányszor az a tudat van bennem, hogy biztos csak én képzelek bele mindent, ő előjön valami új storyval, amivel [a tudta nélkül] megbánt. :'(

"Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik - de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk." /Jean Webster/
 

Ma - igen meglepő módon - 8-kor keltem. :)) Persze nem önszántamból, hanem F telefoncsörgésére.. :P Utána vagy fél órát még az ágyban töltöttem, azon gondolkodva, hogy mit keresett Ő az álmomban? Sajnos csak részletekre emlékszem, olyasmikre, hogy belekaroltam és arról kérdeztem, hogy most milyen kapcsolat van köztünk, meg hogy elmondtam neki, mit éreztem iránta 1 évvel ezelőtt!? Furcsa volt, mert nem tudtam mire vélni, hogy "felbukkant". Persze azért nem teljesen érthetetlen, hiszen mostanában gyakrabban szoktam látni, és mivel sokszor járok arra, amerre dolgozik, mindig eszembe jut.
Mikor leültem a géphez, elolvasgattam pár msn-ezésünket, amiket azóta nem töröltem ki... [Lehet, hogy ki kellett volna?] Az egyik olyasvalamit juttatott eszembe, amiről meg is feledkeztem..
Egy barátnőmnek meséltem el, hogy mikor jegeskávét vettem, és kuponnal fizettem, amiből nem lehet visszaadni, Ő felajánlott egy tölcséres fagyit, hogy ne vesszen kárba a pénz, amit otthagyok..
Miért ilyen kedves? És miért tud engem ennyire elvarázsolni a viselkedésével?

Azt hiszem jobb is, hogy múltkor, amikor épp a cigi-szünetében találkoztunk, alig néztem rá.. Az volt a célom, hogy feltűnjön neki; már nem olvadok el tőle.. Hogy anélkül is tudok OTT lenni, hogy nem csak Őt bámulom. Persze azért jó lett volna tudni, hogy őt érdekli-e ez egyáltalán?

Azért nem minden változott. Még most is elkezdek kombinálni, amikor épp nem dolgozik, a munkatársai pedig hátramennek és telefonálgatnak.. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy biztos Neki akarják jelezni, hogy megint itt vagyok.. Holott tudom, hogy erről szó sincs, csak mindenki végzi a munkáját és az élet megy tovább..

Különös, hogy megint felbukkant és megint van helye a szívemben. Most már nem megyek el a melóhelye mellett úgy, hogy ne néznék oda, abban bízva, hogy Ő épp kint cigizik. Ne kérdezzétek, miért? Egyszerűen jól esne, ha látna. És kiváncsi lennék, ha nem pár méterről találkoznánk, köszönne-e?
...

Miért van mindenki terepszínű cuccban?

Hmm... most veszem észre, hogy mostanság rászoktam a kisbetűvel való írkálásra a címben. Remélem titeket nem zavar, mert lehet, hogy egy darabig így lesz még. :)

Nem értem, miért van az, hogy reggel fölkelek, tök szar kedvem van, egész addig, amíg a Suliba nem érek, utána meg mintha egy másik világban lennék, egyszercsak elkezdek jókedvű lenni. !? No persze, ez nem mindig van így, mivel a dogák/felelések engem sem vidítanak fel. De ma is pl. egész jól telt a nap, leszámítva azt a kibaszott tesi órát, amiről inkább nem is nyilatkozom... Isi után benéztünk egy bevásárlóközpontba, és nem szóltunk Anyának. Mikor már egy órája otthon kellett volna lennünk, ránkcsörgött, hogy hol a ***-ba vagyunk? És ennyi. Már el is van rontva a kedvem. De ha jobban belegondolok igaza van.. Miért nem szóltunk neki? Hát jó kérdés... Nem gondoltam volna, hogy ennyire elhúzódik... Vagy arra nem gondoltam, hogy hirtelen mindenki értünk aggódik majd...

Nem is mondtam még, mert egy szenilis hülyegyerek vagyok :), hogy vettem egy Coelho-könyvet. :))) Ugyan mégcsak az 50 valahanyadik oldalon tartok, máris IMÁDOM. :))) De vissza kell vinnem kicserélni, mert a 85-86. oldal olyan, mintha kiradírozták volna. :O Egyszerűen nem látszanak a betűk. :O :S Remélem még visszalehet vinni, mert pont egy hete vettem. :) A nyugta megvan, tehát nem nagyon lehet ellenvetésük. :)

Ilyen nincs...
Voltam, de lehet, hogy nem kellett volna. Mert egyszerűen nem bírom feldolgozni a látottakat. Pedig elképzelni sem tudjátok, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy megtegyem. De bánom. Vagy nem is tudom... A fenébeis!!! Nem kértem senkit, hogy segítsen megoldani a magánéleti problémáimat. Hát pedig sikerült. De ez valami borzasztó érzés. Mert mostantól nem tudok úgy gondolni rá.. Mert eszembejut, hogy már nem olyan. És lehet, hogy nem is lesz olyan. Soha többé...
Sokat szenvedtem, sőt, olykor rengeteget, de nem volt a közeljövőbeli terveim közt az, hogy kiszeretek belőle. Hátmost sikerült.. Ha nem is kiszeretni, de egy ideig kiábrándulni... Vagy nem is tudom. Váratlanul ért az egész, és nem sikerült feldolgoznom. És megértenem.
Mért????? Miért kell velem ezt tenni??? Biztos vagyok benne, hogy a múltbéli rossz-tetteim miatt bűnhődök... Vagy mert "ez az élet rendje". [?????] És én ezzel nem vagyok kibékülve. Nagyon nem. Mert fáj, és váratlan, és rossz, és felfoghatatlan. Több jelző nem is jut eszembe... :( :'(
áhh a francba az egésszel...
A legrosszabb, hogy kedves volt. Hihetetlenül kedves, és aranyos. Azok után... Fogalmam sincs, hogyan tovább??? ....