Ajjjjj, pár napig nem volt netünk és megint nem tudtam beszámolni a történésekről! :s
Most nincs kedvem pótolni a hiányosságokat, azt majd később. Most csak a mai napról fogok írni. :)
Megint leugrottunk Velencére. :D Ezúttal hatan voltunk, mert Z is elhozta a barátnőjét. Elsősorban nem az ott töltött időről fogok írni, hanem arról, ami hazafele úton történt. Ugyanis volt egy kis mosolyszünet köztem és D között.. Úgy éreztem, hogy átlépett egy bizonyos határt és miután ez bekövetkezett, nem titkoltam a nemtetszésemet. Olyannyira nem, hogy szerintem mindenki észre vette, hogy valami bajom van. És én úgy gondolom, hogy joggal voltam kibukva kicsit..
Az nem tetszett, hogy D és Z túlzásba vitték a buzis poénkodást. Azzal nekem semmi bajom nem volt eddig [és továbbra sem lesz], hogy a fiúk szórakozásból fogdossák egymást, meg viccelődnek, de az, hogy alig pár centi válassza el D száját Z szájától, kicsit sok volt. Tényleg azt hittem, hogy mindjárt smárolnak.. Utána meg Z megnyalta D nyakát is.. Én meg csak ültem és néztem. Hogy most ez tényleg komoly-e!?
Mindenki nevetett - vagy legalábbis a többség -, én viszont csak ültem döbbenten. Ha akartam volna, sem tudtam volna leplezni, hogy nem tetszett, amit láttam, mert az arcomra volt írva. [És egyébként nem ez volt az első, de a múltkori fölött szemet hunytam, mert nem volt ennyire komoly.]
Nos, a látottak után elment a kedvem a poénkodástól meg röhögcséléstől. Csend is lett egy kis ideig, mert mindenkinek feltűnt, hogy én másképp reagálok, mint ők.
D ijedten rám nézett, majd elkezdte simogatni a lábam. Eleinte ellöktem a kezét, jelezve, hogy ott van Z, ha eddig ilyen jól elvoltak, akkor a továbbiakban is őt taperolja inkább és ne engem..
Szerintem D akkor szembesült igazán azzal, hogy nekem sok volt, amit láttam, mikor Rá se néztem.. Ő simogatta a lábam, én viszont nem értem Hozzá és nem is néztem Rá. [Úúúúristen, el sem tudjátok képzelni mennyire nehéz volt "nem ránézni". :s Szinte lyukat égetett az arcomba, annyira bámult, én meg csak hébe-hóba pillantottam Felé. :(] De hát valahogy jeleznem kellett, hogy mi van.. És veszekedni meg nem akartam ott mindenki előtt. Sőt, amúgyse. Úgy voltam vele, hogy ha leszálltunk a vonatról, megbeszéljük.
És így is lett.
Addigra persze kicsit felengedtem és mondtam Neki, hogy majd megbeszéljük a dolgot. Megérkezéskor mi mentünk leghátul és nem sokkal a leszállás után meg is álltunk, hogy tisztázzuk a dolgot. Őszintén elmondtam D-nek, hogy mit érzek és mit gondolok. Azzal kezdtem, hogy nem akarom megmondani Neki, hogy mit csinálhat és mit nem, de szeretném, ha a későbbiekben a vonaton történtekhez hasonló nem fordulna elő, mert úgy érzem, hogy kicsit több volt a kelleténél. Hozzátettem azt is, hogy néha az az érzésem, hogy Ő nem csak poénból csinálja..
Mikor ezt meghallotta, megállított és azt kérdezte; "Szerinted egy buzi tud így csókolni?" És megcsókolt.
Nem akartam kijavítani, de én 1 szóval se mondtam, hogy buzinak tartom, csak szimplán úgy tűnik néha, hogy nem csak poénkodik.
Miután befejeztem, bocsánatot kért és azt mondta, hogy ez még Neki is új. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy most már arra is figyelnie kell, hogy én mit szólok a tetteihez. Erre megint azt mondtam, hogy én nem is akarom megszabni, hogy mit tehet és mit nem, csak .. Mire közbevágott, hogy Ő meg nem akarja azt mondani, hogy megszabhatom, de valamilyen szinten mégiscsak így van vele.
Végül abban maradtunk, hogy a későbbiekben visszafogja fogni magát.
Megbeszéltük és sikerült tisztázni mindent. :) Utána már nem is haragudtam Rá. Sőőt..
Odáig voltam attól, hogy Ő nem volt mérges, amiért én kibuktam. És nem kezdett el ott magyarázni nekem, hogy pedig jobb, ha hozzászokom ehhez, meg ilyesmik.. :) Örültem neki nagyon, hogy veszekedés nélkül megtudtuk beszélni a dolgot. :D:D:D
Az is tetszett, hogy D-nek hamar feltűnt a vonaton, hogy valami bajom van és onnantól kezdve csak azzal foglalkozott, hogy valahogy kibékítsen. Picit tartottam attól, hogy ha huzamosabb ideig nem figyelek Rá "eléggé", akkor megunja és rámhagyja az egészet. De nem így lett! :D
Bocsánatot kért, nézett rám ártatlan bociszemekkel és próbált egyre jobban közeledni, hogy megtudjuk beszélni a dolgot. Láttam rajta, hogy bántja, hogy haragszom Rá egy kicsit.
Van más fontos esemény is, amely a mai naphoz és Hozzánk köthető.
Mikor K-ékhoz tartottunk, mi voltunk legelöl, mert a többiek leálltak beszélgetni és amíg bevártuk őket, alkalmunk volt beszélni pár szót.
D megkérdezte, hogy "Lehetne-e egy indiszkrét kérdése?", mire én kicsit bepánikolva azt feleltem, hogy igen.
Álmaimban nem gondoltam volna, hogy azt fogja kérdezni, hogy "Szeretem-e?" :O Nem tagadom, ledöbbentem a kérdésen, de kicsit csalafinta voltam és nem adtam konkrét választ, hanem inkább visszakérdeztem; "Miért ne szeretnélek?" Erre azt felelte, hogy "most komolyan" Mondtam Neki, hogy "Komolyan!" Aztán megölelt és azt mondta, hogy örül neki és hogy még most sem tudja elhinni, hogy együtt vagyunk.
:$$:)))
De ez még semmi..
Miután megérkeztünk a házunkhoz, még bementünk a lépcsőházba - ami egy külön story, de nektek nem fogom elmondani, bocsi. :$ - és beszélgettünk. D csak nézett rám mosolyogva és azt mondta, hogy el sem hiszi, hogy velem van. Aztán megölelt és azt mondta, hogy; "Nem hittem volna, hogy szeretni fogok egy nőt." Annyira magához szorított, amennyire csak bírt és nem is akartuk elengedni egymást.
Ezután a mondat után, komolyan mondom, majdnem elsírtam magam.. :$ De aztán D folytatta. Rám nézett és azt mondta, hogy "és még szép is, okos is.."
Tényleg alig akartam elhinni, hogy ezt nekem mondja valaki. Méghozzá egy olyan valaki, akihez én is gyengéd érzelmeket táplálok. :$
És kurva szar, hogy hónapok óta nem tudok leülni blogolni. :(
Most fejeztem be a Balaton-i beszámolót. De nem írtam még le mindent.
Szeretem, ahogy nevet.
Szombaton mondjuk nem töltöttünk sok időt bent, mert mi is későn értünk le, meg kicsit hideg is volt. :s A nap további részét a bogrács előkészítésével töltöttük. Megmostuk és felvágtuk a zöldségeket, meg a húst. A "tábor"tűzről D gondoskodott minden szempontból. :)) Ő vágta a fát és a tüzet is Ő fújogatta, hogy meggyulladjon. :D Jó volt látni, hogy ehhez is mennyire ért.. :) Büszke voltam Rá. :)
Annyira jó érzés volt mellette aludni.. :) Vagy épp nézni, ahogy alszik.. :))) Olyan édesen aludt.. :) És úgy sajnáltam, hogy nem tudtam lefotózni. :( Kicsit össze voltunk gabalyodva, így féltem tőle, hogy ha megmozdulok, felkel. Ezért inkább csak feküdtem mellette és néztem.. :$:)