[egy kicsi belőlem]

Nem maradok sokáig, mert van pár dolgom és nem szeretnék túl későn lefeküdni se.
Igazából csak szerettem volna minden erre járónak BOLDOG KARÁCSONYT kívánni így utólag is. :$ És BOLDOG ÚJ ÉVET is szeretnék kívánni, hisz ki tudja, mikor tudok megint leülni és írogatni kicsit.

Tényleg nagyon sajnálom, hogy mióta D-vel vagyok nem tudok leülni blogolni, pedig ha valakiről, hát Róla aztán tudnék írni. :))) És csak jó dolgokat!
Ajjj, egyszerűen imádom... :$ És már alig várom a holnapot, mert megint találkozunk! :)

Egyébként az, hogy nincs időm blogolni, azért jót is jelent.. :) Mert legalább nem a gép előtt töltöm a szabadidőmet, hanem mondjuk D-vel :)))))), vagy tanulással. :-/ És az előbbit egyáltalán nem bánom! :D

Na, ha már itt vagyok, akkor pár szót a Karácsonyról. :)
Rengeteg dolgot kaptam és az avonos cuccokat leszámítva minden ajándék meglepetés is volt egyben, hisz egyikről sem tudtam. :D
Anyáéktól dvd-t [Karácsonyi ének], After Eight-et, zoknikat [yeeeee :D:D], kesztyűt, avonos testápolót, tusfürdőt és testpermetet [szilva-vanília-fahéj illatút] ééés egy nagyon hangulatos kis házikót kaptam. :) Kép hamarosan! ;)
D-től pedig....

eeeegy....
.
.
.
[Csak azért húzom-halasztom, mert hetekkel Karácsony előtt én is folyamatosan ennek voltam kitéve.:P]
.
.
.
Na jó, kinyögöm! :D
Egy DIGITÁLIS KÉPKERETET kaptam Tőle. :)))))
Aminek nagyon nagyon örültem! :D És olyan aranyos volt, mert töltött is rá jópár általam készített képet, így mikor legelőször működésbe helyeztük, már lehetett gyönyörködni a fotókban. :)

Egyébként a Karácsonyozás úgy zajlott, hogy 24-én itthon volt mindenki, 25-én elmentünk [kivételesen mi mentünk és nem ők jöttek] F-ékhez [tudjátok, H barátja, csak hát nem tudom máshogy leírni :'D], 26-án pedig D jött hozzánk. :)
Ettünk, ajándékoztunk, aztán elmentünk Hozzá és csak 28-án jöttem haza. :))

Életem eddigi legemlékezetesebb és legboldogabb Karácsonya volt az idei. Több okból is, hisz arra, hogy Apa mindennek örül és nincs egy rossz szava és megjegyzése sem, ritkán van alkalom. Másrészről mindig öröm látni, ha a szeretteim boldogok. :)
Harmadrészt pedig D miatt. :D Mert jó érzés volt ajándékot venni Neki, áthívni hozzánk ebédre, utána pedig három napig csak Vele lenni.. :)
Tiszta szívből szeretem és még rengeteg Karácsonyt szeretnék Vele eltölteni! :$

Éééééééééés képzeljétek!!!! :D
December 28-án voltunk FÉL ÉVesek. :D
Annyira jó minden nap úgy lefeküdni, hogy egy csomó kép bevillan az együtt töltött hónapokról és pillanatokról. :)
Lassan minden kis mozdulata tisztán megjelenik a fejemben.. És örülök neki, hogy már csukott szemmel is Őt látom magam előtt. :$:)
Nagyon szeretem! :)
 

Ó, és mielőtt elfelejtem! :)
Úgy döntöttem, hogy az elmúlt hónapok azért itt sem maradnak nyom nélkül, ezért utólag fogok készíteni bejegyzéseket 1-1 napra. :D És talán majd azt is kiírom, hogy hol lehet elolvasgatni a pótlásokat... :)
Hm, talán még összegzést is csinálok valamikor.. Nagyon kéne, mert az idei év - vagy legalábbis a második fele az évnek - elég tartalmas volt! :) 

Na puszi mindenkinek és BUÉK! :D
A piálással meg csak óvatosan! :)

Róla nem is ejtek több szót.
Ma legalábbis biztos nem.

Helyette inkább elmesélem, hogy vééééééégre valahára tudtam beszélni Dével. [Hm, mostantól akár így is írhatnám a nevét.. :)] Kedden ugyanis én voltam este gépen és annyi hét elteltével végre ő is fent volt, így írtam neki.. :$:)
Eleinte mondjuk vártam egy kicsit, egyrészt azért, hogy hátha majd ő ír nekem, másrészt pedig azért, mert picit késő volt már és úgy voltam vele, hogy inkább nem kezdek bele a beszélgetésbe, mert úgyis hamar el kell majd köszönnöm. :-/
De végül mégis csak írtam neki, mert nagyon zavart már, hogy rég beszéltünk.. :(:$
És jól tettem, hogy írtam neki, mert végül másfél órát beszélgettünk. :) [Szerencsémre Anya elaludt a másik szobában, így nem nyaggatott, hogy menjünk már aludni. :P]

Szokás szerint jót beszélgettünk. :)
Sőőt, most felmerült 2 olyan dolog is, aminek örültem, hogy szóba került. :D Az egyik ilyen a találkozás, ami ugyan nem teljes mértékben volt terítéken, hanem csak "említve volt", de ez akkor is jó. :)
A futás kapcsán jött szóba, mert Dé gyakran jár futni, én pedig rákérdeztem, hogy kb mennyit szokott és merre!? Mire ő válaszolt és hozzátette, hogy "majd gyere el valamikor". :))
A másik dolog pedig a fénykép.
Ugyanis - asszem korábban már említettem - én nem tudom, hogy ő hogy néz ki!? :$ És miután beszéltük, hogy 1 éve levelezünk már, mondtam neki, hogy az azért durva, hogy én még csak azt sem tudom, hogy ő hogy néz ki. :P Mire ő azt írta, hogy majd akkor küld valami képet.
:)

Sok mindenről beszéltünk, de volt egy nagyon jópofa és aranyos megnyilvánulása, amit el is mesélek. :)
Írtam neki, hogy az elmúlt 1 hónapban visszaolvastam a levelezéseinket, mire ő kérdezte, hogy mióta leveleztünk!? Megnéztem és [nagyon durvaaa! :P] szinte napra pontosan 1 éve kezdtünk el levelezni! [2010.05.29.]
Mikor leírtam neki, tudjátok mit reagált? :) Idézem; "Nanee! :D Akkor évfordulónk van! :D"
És ez annyira aranyos volt... :) Nekem nagyon tetszett, hogy ezt írta. :D

Egyébként visszagondolva arra, mikor írta nekem, hogy "puszi"..
Rájöttem, hogy nem szabad emögé semmit gondolnom. Ha valaki, hát Dé biztos nem Úgy tekint rám. Ami talán nem is baj!? :)

A költészet napjának alkalmából elmentünk koszorúzni a magyar faktosokkal Márai Sándor szobrához.
Én nagyon élveztem és sajnálom, hogy erre csak most került sor. Nem is értem, eddig miért nem voltunk ott soha 1 koszorúzáson sem!? :|

[A csatolt képek nem ma készültek, utólag [ápr. 16-án] csatoltam őket!]

Hűűűha, létezik, hogy ez az ötszázadik bejegyzésem? :D:D
A user profilom alapján igen, ezért úgy gondoltam, hogy muszáj ennek nagy feneket keríteni! :D:D:D

Mit is írhatnék még!?
Boldog ötszázadikat? :P :D:D:D

Ó, Jézusom!
Alig akarom elhinni, hogy idén teljesen megfeledkeztem a blogos évfordulómról! Idén 2. éve [de ha beleszámítjuk a 2008-as évet is, akkor harmadik!], hogy megnyitottam az 'internetes naplómat'. Nem szeretnék túl sokat írogatni most, hisz aki legalább fél éve rendszeres olvasóm, az már biztos megismert valamennyire. Talán csak annyit említenék meg - ami ugyan nem mai történet -, hogy sajnálatos módon nem fogok tudni már olyan "D"-ket írni a bejegyzéseimbe, amilyeneket régen.:( Gondolok itt azokra, amelyek középen átvannak húzva egy vonallal. [Tekints csak le a klaviatúrádra egy picit, és máris tudni fogod miről beszélek. :P] Sajnos valamilyen oknál fogva én nem tudok már ilyen D-ket írni, mert valamiért a billentyűzet nem engedi. :| Hiába próbálom, nem ír be semmit. :(
Mindegy, ha nagyon nem bírom ki nélküle, akkor majd bemásolom az előző bejegyzésekből. :D

A lényeg, hogy megkésve bár, de törve nem, eszembejutott, hogy idén is volt évforduló, amiről nem [lenne] szabad megfeledkezni!
[Látjátok, ezért írok fel mindent. Mert tudom magamról, hogy iszonyat rossz a memóriám egyes dolgokban.. :|]

A hét utolsó két napját itthon töltöttem megfázás miatt. [A doki szerint valami vírusos mittudomén mi..] Azt hiszem jól is jött egy kis itthonlét a szerdai kiborulásom után.. Persze mostanra sem lettem sokkal jobban, hisz elszomorít a gondolat, hogy egy olyan dologgal kell felhagynom, amit szerettem csinálni..
Amellett az is eszembe jutott, hogy B megint milyen ügyesen felszívódott.. Sokszor gondolok arra is, hogy sokat kell tanulnia, vagy ilyesmi, de akkor is mérges vagyok rá. És még csak az sincs, hogy egyikünk sem ír a másiknak. Közel 1 hónapja írtam neki iwiw-en, de semmi válasz.. Még csak el sem olvasta. [Mentségére legyen mondva, alig volt fönn..] Nem örülök neki, hogy semmi hír róla.. De az is biztos, hogy ebből a "levelezésből" sem lesz semmi több. Pedig pont ő említette, hogy "face to face" szeret beszélgetni.. áááh..

Na de, a nap híre, hogy az én dráááága egyetlen, imádott, aranyos és még sorolhatnám milyen kutyám ma 9 éves!!!! :D:D:D El sem hiszem, hogy ennyi éve megvan. Bár ha belegondolok, tényleg jó ideje volt már, hogy Anya rátalált.. :) Életem egyik legboldogabb pillanata volt, mikor megpillantottam a kezében az akkor még induripinduri kis gombócot.. Annyira vágytam egy kutyára, emlékszem, még a Jézuskának is írtam levélben, hog kis kutyát szeretnék Karácsonyra.. Persze ez jó ideig szóba sem jöhetett, mivel nem kertes házban élünk.. De a sors végül megajándékozott egy édes kis jószággal, akit a mai napig imád az egész család. :))) Mégha gyakran ok nélkül üvölt is, és rágcsálja a lábunkat, meg az udvarra pisil.. :D
Szóval ezúton is Boldog Szülinapot kutyikámmm! :D:D:D

Pont ma 1 éve, szinte percre pontosan találkoztam Vele. Ez a nap volt talán az egyik legboldogabb napom a tavalyi évben. Legalábbis ezt gondoltam néhány hétig, amíg rá nem ébredtem, hogy csak nekem jelentett sokat.
Mára azt terveztem, hogy egyedül teszem meg azt az utat, amit legutóbb mi ketten tettünk meg. Végül nem lett belőle semmi, és azt hiszem talán jobb is így. Nem kell a múltat felidézni, mert akkor soha nem 'szabadulok' tőle..

Persze azért nem voltam egész nap itthon. Egyszer F-el mentünk el kicsit sétálni, majd pedig este felé Anyával voltam fagyit venni. :)) Mindkét alkalommal találkoztam 1-1 fiúval, akik valamilyen szinten mély nyomokat hagytak bennem :P
Az egyiket már látásból ismertem a Mekiből. :D Elég vicces helyen futottunk össze, mert szinte egy időben jöttünk ki a wc-ből. :P Első pillantásra tudtam, hogy ismerem valahonnan, de kellett néhány másodperc, míg beugrott, hogy honnan!?  :D Szerintem ő is érezte, hogy látott már valahol, mert később, mikor máshol is összetalálkoztunk, nézett minket.. :$:) Helyes srác, nekem már a Mekiben szimpatikus volt.. :D
A másik fiú egy boltban dolgozik, őt most láttam életemben először. Hosszú hajú, piercinges, őszintén szólva nem igazán az "esetem".. :$ Anya csak annyit mesélt róla, hogy neki szimpatikus - legalább is viselkedésileg.. :P Végül is, én sem mondanám, hogy undorító, vagy ilyesmi, mert attól, hogy milyen a haja meg a kinézete, nem fogom rögtön leírni. Szerintem is rendes srác. És úgy érzem, nem voltam túl közömbös a számára, mert már akkor is nézett, mikor beléptünk Anyával a boltba. Mikor pedig fizetés után pakoltunk, éreztem, hogy folyton odanéz. Távozáskor még megforultam, és akkor is bámult ki a boltból.. :$:$
Persze ez nem jelent annyira sokat, csak tudjátok, én nem vagyok hozzászokva, hogy fiúk néznek.. :$ :) Ha pedig mégis történne ilyesmi, inkább zavarni szokott, mint tetszeni... :|

De ha már a fiúknál tartunk, B-ről megint jó ideje nem hallottam.. :( És ez most elszomorít, mert olyan jókat szoktunk beszélgetni.. Már amennyit tudunk, mert valamiért sosem érünk rá ugyanabban az időben.. :S Legutóbb azt mondta, hogy lemegy Balcsira, és nem tudja ő sem, mikor fogunk legközelebb "összefutni" msn-en.. Ilyenkor persze én már rég írtam volna neki valami sms-t, de most eléggé levagyok égve telefonfeltöltés-ügyileg. Meg aztán, nehogy már mindig én írjak neki, hogy mi van vele!? ...
Most úgy gondolom, hogy majd azon a bizonyos közösségi portálon írok neki, hogy mizu, aztán pedig meglátjuk, mi lesz... A napokban már az is végigfutott az agyamon, hogy talán találkozhatnánk is..... A leveleiben már többször említette, hogy ő inkább a személyesbeszélgetések híve. Én pedig azt hiszem, 'készen állok rá', hogy találkozzunk. :)

Fontos nap ez a mai. Nem feltétlenül nekem, hiszen elméletben már nem érzek semmit Iránta.
Pontosan egy évvel ezelőtt képes voltam Rá több mint 1 órát várni, csak azért, hogy odaadhassam Neki, amit vettem.. Éjfélig vártam arra, hogy elinduljon haza és végre alkalmam nyíljon beszélni Vele pár szót. Felköszönteni...
Végül nem jött össze, mert Ő nem jött ki, én pedig nem mentem be. Már csak az hiányzott volna, hogy mindenki engem bámuljon..
Szarul éreztem magam utána. Csalódott voltam, de amellett rébredtem arra, hogy talán jobb is így.. Hazafelé végig az járt a fejemben, hogy hogyan tovább? Elvégre is, ha már nem tudtam odaadni Neki, amit akartam, legalább a felköszöntés meglegyen.. Még ha csak számítógépen keresztül is..
Nem volt sok időm gondolkodni, hiszen fél 12-re értünk haza.. Gyorsan kellett cselekedni, ígyhát F-el azt találtuk ki, hogy megírom Neki levélben, amit akarok. Ezt most nem fontos leírni, hiszen biztos vagyok benne, hogy még évekig emlékezni fogok rá...

A lényeg, hogy most ideges vagyok és kicsit fáradt. Már tegnap este az eszemben volt a mai nap, sőt, tulajdonképpen már 1 éve az eszemben van.. Lefekvéskor a telefonomnak köszönhetően gondoltam rá, hiszen csörgött 00:00-kor, azzal a szöveggel, hogy; "...... szülinapja <333 :)". Mikor már végre kezdett kimenni a fejemből...
Egyszerűen fura érzés, magam sem tudom, miért.. Talán mert eszembe juttatja a történteket.
Folyton azon agyalok, vajon épp mit csinál? Ő hogyan éli meg ezt a napot? Eszébe jut-e egyáltalán a tavalyi év? ...

Tagadhatatlanul ideges vagyok, és ennek tetejébe a gyomrom is fáj. Épp Bob Marley-t hallgatok, hátha kicsit lenyugtat, de nem úgy tűnik, mintha bármi is változna.
Semmihez sincs kedvem, egyedül csak annak a fiúnak a gondolataiban olvasni, akiről ez az egész bejegyzés szól. Hallod!?!? Én a mai napig gondolok Rád!
Mégha nem is úgy, mint 1 évvel ezelőtt..
Legyen ez az utolsó gondolat.

Boldog Szülinapot!

Még ma sem tudtam, hogy most mennyek-e vagy ne? F-el elmentünk sétálni, de össze-vissza kóvájogtunk, mert semmi ötlet nem volt, hogy merre mennyünk!? Ez mondjuk egyikünket sem zavarta, mivel én végig azon filóztam, hogy mi legyen, F pedig csak dumált és dumált.. :D
Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek, mert induláskor láttam is Őt és aggódtam, hogy ha idén kihagyom a ******-be látogatást, akkor jövőre bánni fogom.. Miután beléptem, kissé megkönnyebbülve de egyben csalódottan vettem észre, hogy Ő már nincs sehol. Emellett még csak a fagyimat sem tudtam megvenni, mert elromlott a fagyi gép. Milyen különös, ugye?
Biztos vagyok benne, hogy ez azért volt, mert órákig rágódtam. Tisztára 2 szék közt a pad alá szitu...
Lehet, hogy jobb is így...

Most pedig megyek gondolkodni azon, hogy jövőre mit csináljak ugyanekkor?

Holnap lesz az évfordulóm... Évfordulónk..
Tulajdonképpen nem is az. Illetve nem tudom. Azért az mégiscsak nagy dolog, hogy napra pontosan emlékszem rá, hogy mikor láttam meg azt a fiút, akit aztán 1 évig szerettem. :) Holnap lesz 2 éve.. :)
Még most is emlékszem.. Eleinte csak egy helyes fiúnak tartottam, aki biztos csak nyári munkán van ott, ahol van... :P Utána a csajokkal egyre gyakrabban jártunk ODA, és kezdtem "felfigyelni" rá. Ezután jött a Suli, és arra gondoltam, hogy tanév végéig nem is fogom látni, így aztán felejtős.. De tévedtem. Mert a Suli mellett ugyanúgy dolgozott, csak most hétvégenként. És ez azóta így van.
Persze az érzéseim megváltoztak... Azt nem mondanám, hogy megszűntek, hiszen a mai napig ott motoszkál a fejemben, hogy vajon eszébe jutok-e néha? Tudom, hülyeség. A múltat lekéne zárni.. De nekem akkor is jól esik néha visszagondolni...

Szóval, a mai írásom lényege, hogy nem tudom, mihez kezdjek? Eddig minden évben [pontosabban össz-vissz tavaly, hisz akkor volt az első éves évforduló] elmentem ODA, abban reménykedve, hogy Ő is ott lesz... Meg amúgy is, ez már amolyan megszokás-szerűség.. De mivel már nem szeretem, nem lenne túl sok értelme elmennem..
Csak érzek késztetést az iránt, hogy megkérdezzem tőle, hogy sikerült az érettségije? De azt is minek? Magam sem tudom..
Áhh.. nem hiszem, hogy lesz belőle valami...
Ki kéne már törölnöm a fejemből..

Méghozzá 1 éves. És blogos. :Đ
Azt hiszem ebből mindenki rájöhetett, hogy pont ma 1 éve nyitottam meg életem első blogjának kapuit. :)) Aki olvasgatta ezalatt a 12 hónap alatt az írásaimat, bizonyára rájött már, hogy 2008. április 21. óta sokat változtam én is és ezáltal az írásaim is.
Úgy vélem, közvetlenebb, nyitottabb és dinkább lettem. :Đ Mindenesetre, ma ünnepelek. Persze csak fejben, mivel nincs itthon torta. Meg azért lássuk be; kicsit beteges lenne egy ilyen alkalomra tortát meg gyertyákat venni, nemde? :P

Na, a mai napról pár szót; első órában elmaradt a matek doga [jeeeee], a második óra pedig alapjáraton elmaradt, mert nincs az o.fő-nk. Ezen az órán kicsit mérges voltam, mert nagyon úgy tűnt, F és H valamilyen szinten "összefogtak" ellenem. Ezt abból gondolom, hogy valamelyik nap, mikor F-el kicsit beszélgettünk és vitáztunk dolgokról [fiúzásról, hazudozásról és titkokról volt szó], azt mondtam neki, hogy ÉN MINDENT TUDOK. Erre ő értetlenül nézett rám, és kérdezte, hogy ezt hogy értem!? Erre nem reagáltam, inkább próbáltam elterelni  a témát.. Úgy vettem észre, ő nem tudott továbbjutni ezen, ezért beszélt H-val és megkérte, hogy próbáljon kiszedni belőlem valami konkrétumot.
Gondolom én...
Ma ugyanis a lyukas órán szóba hozott F-el kapcsolatos dolgokat és odáig terelgette a beszélgetést, hogy a végén megkérdezte; mire értettem azt, hogy ÉN MINDENT TUDOK? Kicsit csodálkoztam, amiért megkérdezte, mert nem tudtam róla, hogy F beszélt vele erről, de próbáltam rezzenéstelen arccal kibújni a konkrét válaszadás alól.
Szünetben már összeállt a kép, mert azzal végleg leleplezték, illetve elárulták magukat, amikor F kiment a teremből, H pedig kicsivel később utána ment. Ekkor eszembe jutott, hogy még 1. óra előtt is kinnt voltak a szekrényeknél, és kettesben beszélgettek. Az még annyira nem volt gyanús, mert bevettem a dumát, miszerint wc-n is voltak és már épp indultak volna befelé, stb...
Nem esett valami jól ez az "esemény", mert ebből arra következtettem, hogy az is megtörténhet, hogy márcsak én "nem tudok" a dolgokról... F pedig biztos beszart amiatt a bizonyos kijelentés miatt, és próbált rájönni, honnan tudhatnék a 'titkairól'..

Hát marha jó. Most megint ott tartok, hogy nincs senki, akivel beszélhetnék ezekről a dolgokról, így aztán kénytelen vagyok mindent magamban tartani..

Nagy nap van ma. :) Immáron egy éve láttam meg először Őt. :):) 
Voltam ugyanott, ahol először találkoztunk, és Ő is ott volt. Szeretemm....

Elnézést, hogy mostanában nemnagyon jelentkezem, de valahogy nem történnek említésre méltó dolgok. Meg regisztráltam HotDog-on, és inkább azzal vagyok elfoglalva. pusszantás minden erre járónak (K)