[egy kicsi belőlem]

Hú, eltelt egy hét a Balatonozás óta. Nem is értem, hogy tudtam kibírni, hogy ne üljek le megosztani Veletek mindent!? :s Talán mert nem volt idő.. :-/ DE! Most itt az alkalom, szóval tessék hátradőlni és olvasni a beszámolómat! :D
A találkozót szombat reggel 7-re beszéltük meg egy bolt előtt, de végül áttettük 10-re, mert a csapat nagy részének még józanodnia kellett az előző napi buli után.. :D:P
Azt kell mondjam; pár dolog nem úgy alakult, ahogy azt én elképzeltem. De ez nem feltétlen baj, csak.. "Nem annyira jó."
Azzal, hogy indulás előtt még felugrottunk Z-hez, az ég világon semmi bajom nem volt. :) Sőőt, örültem is neki, mert így legalább megismertem a hugát. :)) Meg láttam a lakást is. :D Viszont az, hogy végül mégiscsak kocsival mentünk le Balcsira, egyáltalán nem tetszett. Nem ez volt megbeszélve és nem örültem neki, hogy miután bepakoltuk a cuccokat a csomagtartóba, D kinyitotta nekem az ajtót. Jelezve, hogy "indulunk".
Eleinte mondjuk nem tudtam, hogy most mi van!? Kivisznek minket a vonatállomásra, vagy mi!?
Az út első 1 órájában kissé be voltam szarva, mert elég rég ültem már kocsiban, meg nem tudtam azt se, hogy Z hogy vezet. És persze az is ott lebegett a szemem előtt, hogy mihez kezdek, ha esetleg Anyáék rámtelefonálnak, vagy valami.. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy tettünk egy kis kitérőt. [Elvittük B-t innen-oda, onnan-ide.. Lényegtelen, a fő az, hogy azzal elment 1 óra legalább. :s]
Az út ezáltal legalább 3 órás volt, ami nekem egyáltalán nem okozott volna gondot, ha nem titokban történik.. :s Így viszont számoltam a perceket, hogy mikor érünk már le. :-/

Nem sokkal a leérkezés után újabb meglepetés ért; a fiúk olyanokkal riogattak, hogy remélik; lesz helyünk. :O Én meg csak néztem és nem tudtam elsőre felfogni, hogy mit akarnak ezzel mondani!? Aztán megtudtam; kiderült, hogy úgy mentünk le, hogy azt sem tudtuk; lesz-e szabad szoba!? A srácok a szerencsére bízták és úgy voltak vele, hogy ha nincs, alszunk a kocsiban, vagy valami hasonló módon oldjuk majd meg a helyzetet.. :'D
Hááát.. hazudnék, ha azt mondanám, hogy örültem ennek a spontaneitásnak.. :)
De szerencsére iszonyat mázlink volt: kaptunk 2 db 2 ágyas szobát. :))) Jeee :D:D:D

Miután kiszedtük a cuccokat a kocsiból, mindenki ment a szobájába, feltérképezni az adottságokat... :) Pééldául, hogy megfelelő-e az ágyikó!? :D:D:D:D Vagy hogy jól zárható-e az ajtó? :D:D:D:D:D:$$
Aztán átöltözés és irány a víz! :D
Szombaton mondjuk nem töltöttünk sok időt bent, mert mi is későn értünk le, meg kicsit hideg is volt. :s A nap további részét a bogrács előkészítésével töltöttük. Megmostuk és felvágtuk a zöldségeket, meg a húst. A "tábor"tűzről D gondoskodott minden szempontból. :)) Ő vágta a fát és a tüzet is Ő fújogatta, hogy meggyulladjon. :D Jó volt látni, hogy ehhez is mennyire ért.. :) Büszke voltam Rá. :)
A hozzáértése ellenére sajnos eltartott egy darabig, mire a tűz "használható" állapotba került és elkezdhettük főzni rajta a husit. Volt vagy' 23:15, mire elkezdtünk végre enni. :) De megérte várni, mert finom lett a kaja. Én nem is bírtam az egész kiszedett adagot megenni.
Evés utánra eléggé elfáradtam és ezzel nem voltam egyedül.. Miután megvacsoráztunk, D aludt is egy keveset az ölemben, amíg a többiek a tűz körül beszélgettek és cigiztek. :)) Ajj és úgy sajnálom, hogy arról nem készült kép. :( Jó lett volna kívülről látni, hogy hogy festettünk!? :)
Neki elég is volt annyi pihenés, így - velem ellentétben - Ő nem hagyta ki az éjszakai fürdőzést. :P Nekem igazából túl sok kedvem se volt hozzá [nappal sem vagyok az a vízimádó, aki állandóan vízben szeretne lenni, éjszaka meg aztán végképp nem.. :$], meg tényleg nagyon fáradt voltam már. :s Miután D elment, szerintem 10 percen belül el is aludtam. :$
Miután véget ért a pancsolás és D visszért a szobába, felkeltett.. Nem ok nélkül... :P Ennél többet nem írok le, úgysem fogom elfelejteni szerintem soha, így nem szeretném kiteregetni. Bocsánat. :$ :P

Másnap reggel meglepően korán ébredtünk fel; már 8-kor fent voltunk. :O Persze utána visszaaludtunk és lustálkodtunk. :D:D  Annyira jó érzés volt mellette aludni.. :) Vagy épp nézni, ahogy alszik.. :))) Olyan édesen aludt.. :) És úgy sajnáltam, hogy nem tudtam lefotózni. :( Kicsit össze voltunk gabalyodva, így féltem tőle, hogy ha megmozdulok, felkel. Ezért inkább csak feküdtem mellette és néztem.. :$:)
Elég gyorsan elszaladt a nap, mert a többiek is későn keltek. Viszont vasárnap már sokkal több időt töltöttünk a vízben. :) Órákig labdáztunk. :D Élveztem, jó volt nagyon. :D
Az mondjuk egy kicsit zavaró, hogy negyed óra séta után is csak derékig ér a víz, dehát.. Letérdeltem és akkor már vállig ért. :P

Vasárnap a saját készítésű étel Bolognai volt. :D Igyekeztük a legolcsóbb alapanyagokat megvenni és abból összehozni valami ehető kaját. Mondjuk a főzésből leginkább K és R vette ki a részét.. :)
Lehet, hogy az éhség miatt, de nekem nagyon ízlett a kaja! :D Jól is laktam azzal a nagy adaggal, amit Z szedett nekem. Eleinte soknak tűnt, de Z nyugtatgatott, hogy ha megmarad, majd D megeszi.. :P Végül nem volt szükség segítségre, elbírtam vele egyedül is és megettem mindet! :D
Evés után indultunk készülődni, mert úgy terveztük, hogy 6-7 körül elindulunk hazafelé.
Nos, ebből végül fél 8 lett, mert azzal nem számoltunk, hogy a stégtől való búcsúzkodás elhúzódik.. :P:)
Csináltunk soook sok képet. :))) Úgy sajnálom, hogy nem mutathatom meg.. :(
De örülök neki nagyon, hogy végre van mit nézegetni.. :) Jók lettek nagyon! :)

Kéépzeljétek, tegnap leugrottunk a Velencei tóra D-vel, K-val és K barátnőjével, R-el. :))
Ez az egész annyira hirtelen jött, hogy mikor háromnegyed 12-kor D megkérdezte a telefonban, hogy "Ma Velencei tó?", hirtelen lefagytam és szinte szóhoz sem jutottam. Őszinte leszek; eleinte nem örültem az ötletnek, mert D elég későn szólt, meg sajna fürdőruha téren is gondban voltam, de végül minden megoldódott szerencsére és boldogan mondtam igent. :)))
És nagyon jól éreztem magam!!!! :D:D:D:D:D
A vonatunk fél 4-kor indult, így fél 5-re már lent is voltunk négyen. Pár órával később Z-vel egészültünk ki, aki gondoskodott róla, hogy az amúgy is jó hangulat a továbbiakban fokozódjon. :D
Fúú, nagyon jól éreztem magam. :))) Ezt az is bizonyítja, hogy a tervezett 9 órai hazaérkezés helyett fél 11-re értem haza.. :s Kaptam is érte letolást, mert nem szóltam Anyáéknak. :s Szarul is éreztem magam miatta, mert láttam Anyán, hogy tényleg nagyon aggódott. :( De az sem volt kellemes, hogy megint az történt velem, ami lassan már az egész életemre jellemző lesz; nem tudtam örülni a saját boldogságomnak, meg a jó kis Velencézésnek, mert otthon mindenki ki volt bukva, hogy nem adtam hírt magamról.
És tudom, hogy jelentkeznem kellett volna, de egyszerűen nem érdekelt.. Végre egyszer jól akartam érezni magam és nem akartam mással foglalkozni.
És jó is volt. Élveztem, hogy nem kellett azon aggódni, hogy "nem érek haza időben" és hí meg há, mi lesz!? ...
Jó volt kicsit szabadnak lenni és spontán csinálni mindent. És leszarni, hogy mikor jön a vonat!?
És jó volt egy fél napot D-vel meg a többiekkel tölteni. :D Annyira élveztem és alig várom, hogy megismételjük! :D Ugyanis lesz folytatás! :D:D:D

- Müller Péter: Isten bohócai
- Michael Freeman: A digitális fényképezés kézikönyve
- Melissa Hill: Míg el nem felejtem
- Márai Sándor: Bölcsességek januártól decemberig

Ez utóbbit nem amolyan "rendes" könyvként szeretném elolvasni. Szerintem ez a Márai könyv amolyan "naponta fellapozom itt-ott" típus. :)

Kéépzeljétek, majdnem egyedül vagyok itthon. :) Apát meg a kis háziállatkákat kivéve, senki más nincs itthon, mert mindenkinek programja van.
Nekem is lett volna, csak aztán H lemondta, mert melóznia kell ma és így nem tudunk menni görkorizni. :-/ Majd megyünk jövőhéten.. :D Jó lenne addigra beszerezni egy jó kis sporttáskát, mert nem szeretem a Hervis-es szatyorban vinni a korit. :s Csak az a gond, hogy most sok mindenre szeretnék költeni és nem valószínű, hogy a táska belefog férni..
A legfontosabb most a fotónyomtatás, a winchester, a kemény fedelű füzet meg néhány nyári cucc.. :D És könnyen meglehet, hogy ezek megvételekor el is fogy a pénzem. :s
Anya mondjuk még lóg nekem 5000-rel, szóval nyugodt vagyok. :P

Jó lenne valami meló nyárra..
H-val már intézkedtünk, de sajna közel sem olyan egyszerű a dolog, mint ahogy azt mi gondoltuk. Ugyanis amit találtunk, az csak egy ledolgozott hónapot követő hónap 2-3. hetében fizet. Ami azért valljuk be, egyáltalán nem jó. :s
Gondolkodtunk tesco-ban is, de azzal meg az a helyzet, hogy olyan munkaköri feltételei vannak, mint például "alapfokú kereskedelmi ismeretek és kereskedelmi területen szerzett, legalább 6 hónapos tapasztalat". :'D
Basszus, a legjobb az lenne, amit év közben is tudtunk végezni.. Csak sajnos az nyáron nemigen van. :-/
Azért még nem adjuk fel! Valamit mindenképpen keríteni fogunk! :D Remélem. :)

Nos nézzük csak, mi mindent szeretnék csinálni nyáron!? :)

~ sokat olvasni
~ bejárni Budapest [számomra kevésbé ismert] részeit
~ lebarnulni^^
~ mozizni
~ dvd-zni [Angolul is!!!]
~ naaaagyon sokat fotózni :Đ
~ rendbe tenni a lakást, hogy ne legyen annyira zsúfolt
~ pihenni, lazítani
~ melózni!?
~ és tanulni [igen, jól látjátok!], hogy jövőre ne legyen gond az érettségivel :)

Folyt.köv. !

Valójában tegnap értünk haza, de gondolom sejtitek, hogy nem az volt az első dolgom, hogy leülök a gép elé. [Szerettem volna, de nem úgy alakult. :P]
Helyette inkább takarítottam Apa után, mert mialatt mi Balatonon voltunk, ő otthon kifestette a szobánkat. [Ami állítólag 3 napos munka, ő mégsem tudott végezni vele 1 hét alatt.] Most ezt a témát hagyom, mert csak elrontja a kedvem.

Térjünk rá a Balatonszéplak-alsón töltött 1 hetes nyaralásra! :D
Az első 2 napról nem számolnék be túl hosszan, mert számomra borzasztó élmény volt, mivel elkaptam valami vírust, aminek köszönhetően 2 napig hánytam és hasmenésem volt.

Azon gondolkodom, hogy most úgysem tudnám minden nap eseményeit felidézni, így inkább belevágnék a közepébe. :D
F-el összehaverkodtunk Balatonon pár fiúval, akik közül kettőről [akik testvérek] kiderült, hogy egy utcával lejjebb laknak, mint mi. :Đ Most persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy tényleg jóba lettünk. Olyannyira, hogy hajnalokig tartó csocsózások voltak, elmentünk együtt biciklizni, alkoholos filccel firkáltunk egymásra, 20-án vbk-ztunk és jókat nevettünk együtt. :D Igazi nyári kaland volt ez az "együtt" töltött hét. :D

A fiúk nevét természetesen nem írom le, csak a megszokott módon. :D
D fiatalabb nálunk 2 évvel. Kicsit emós [ezt nem azért írom le, mert baj] és tök jófej. :D Jókat ökörködtünk vele, bár fényképezkedni nem szeret.
M is fiatalabb nálunk; 1 évvel. Rá sem tudok mást írni, mint hogy jófej és vele is jókat hülyéskedtünk. Vicces srác. :D
K idősebb (!) nálunk, ő 22 éves. Ez érezhető is volt a viselkedésén, mert mindannyiunk közül ő volt a legmegfontoltabb. Legalábbis amikor biciklizni mentünk, mert akkor eleinte velem kullogott hátul és mindig kérdezgette, hogy hogy boldogulok, később pedig előre ment és figyelte az utat. :D Őt is megkedveltem, mert udvarias, tisztelettudó, és vicces. :D Sokszor voltam a párja csocsóban és akkor is folyton nevetetett. :D:D

Z és D valamikor a hét közepe felé érkezett, velük szombat éjszaka beszélgettünk egy jót. :D Vicces volt, mert eleinte csocsóztunk, aztán mi F-el elköszöntünk, mert másnap a pakolás meg az indulás miatt korán kellett kelni és nem akartunk hajnalokig fentmaradni. Erre Z megkérdezte, hogy meddig vagyunk fennt, és mi azt válaszoltuk, hogy még 1 óra hosszát biztos. Erre azt mondta D-nek, hogy akkor ők csak fél órát biliárdoznak..
F-el azt hittük, hogy csak viccel, de nem így volt: kis idő elteltével - mikor mi már pizsamában feküdtünk az ágyunkban - bekopogtak és megkérdezték, hogy nem "lógunk"-e ki!? :D Természetesen kimentünk és egy baráti csocsózás után kiültünk beszélgetni. :D
Abból a trécselésből azt szűrtem le, hogy Z is olyasmi felfogású, mint K. Emellett teljesen hülye [a szó jó értelmében] és marha vicces. :D:D
D-ről inkább azt mondanám, hogy csendesebb és "nyugisabb", mint a többi fiú. Róla túl sok mindent nem lehetett megtudni.

A bemutatások után beszámolnék még 1-2 dologról, például, hogy átismételtem a biciklizést. Ahogy említettem korábban, a fiúkkal egyik nap elmentünk tekerni - nem volt hosszú túra, szerintem fél óra alatt megjártuk. :)
Továbbá megtanultam csocsózni, ami azért is fura, mert engem ezidáig sosem vonzott ez a játék. Viszont minden egyes éjszakai/hajnali meccsezést nagyon élveztem és azt kell mondjam; nem most játszottam utoljára! :D

A fiúkra visszatérve; D-nek és K-nak is bejött F.
Ami persze nem baj, de azon, hogy F hogyan viselkedett K-val, meglepődtem. Azzal még nem is lett volna baj, hogy folyton kacérkodtak egymással, hisz ilyesmit mind az 5-en csináltunk a nyaralás alatt. És ezek csak kétértelmű mondatok voltak, amiken aztán órákig csámcsogtunk.. :P
De K és F [mellesleg K-nak is van barátnője] szerintem messzire mentek. K azzal, hogy folyton F-et fogdosta, sőt egyszer még bele is harapott a kezébe, F pedig azzal, hogy mindezt hagyta. Én elhiszem, hogy jól esik neki, ha körbeugrálják a fiúk, de nem kéne túlzásba vinni a barátkozást.
Nagyon nehezemre esett magamban tartani a véleményem, de muszáj volt, mert ha bármit is mondtam volna, abból biztos hatalmas veszekedés lett volna és nem szerettem volna elrontani a nyaralást, így inkább nyeltem egy nagyot. Jó nagyot..
A mai napig tartom a véleményem és biztos vagyok benne, hogy ez csak erősödni fog, ha nekem is lesz valakim. Én biztos nem fogok így viselkedni egy fiúval, ha neki is (!) és nekem is (!) lesz valakim.. Szerintem ez túl sok volt és fordított esetben nem tudnám szó nélkül hagyni.

A legfurább az, hogy nemrég F volt kiakadva, amiért P beszélgetett 2 lánnyal egy bevásárlóközpontban, mikor vele találkozott. És legszívesebben ezt vágtam volna az arcába, mikor olyan felhőtlenül elvolt a fiúkkal..

Lehet, hogy most a "féltékenység" is beszél belőlem, mert nem esett jól, hogy a fiúk F-hez jobban ragaszkodtak, de szerintem igazam van.
És jó érzés volt, amikor utolsó nap F később kelt, mint én és nem tudott elköszönni K-tól. Ha korábban nem történik meg, hogy ő kel hamarabb és eszébe sem jut, hogy keltsen engem, talán vasárnap reggel szóltam volna neki és ő is eltud köszönni, de nem így történt. És valahol én nem is bánom ezt.. Ennyit megérdemelt, azok után, ahogy viselkedett.

Mára ennyit a beszámolóból, holnap folytatom, mert van még mesélnivaló! :D

Tudom, hogy már egy ideje nyár van [ha máshonnan nem, legalább abból rájöttem, hogy hónapok óta nincs Suli xD], de én igazából csak most kezdtem el igazán élvezni. Lehet, hogy csak azért, mert örültem neki, hogy végre nem 38-40 fokok vannak, hanem kellemes 30-35, megspékelve egy kis viharos széllel. :P
Az elmúlt 2 napban H-val, illetve egy másik osztályársammal is találkoztam. Mindkét nap nagyon jó hangulatban telt, és az időjárás is nagyszerű volt. Én nem is akartam hazajönni. :'D A nagy sétálások és röhögések közepette felfedeztünk egy szuper helyet. [A nevét nem írom le, mert szeretném, ha a továbbiakban sem lenne ott tömeg... xD] Az biztos, hogy gyakran megyünk még arra, de nagy valószínűséggel csak akkor, ha bérlet is van, hiszen gyalog elég hosszú és fárasztó út lenne.. Még úgy is, hogy nem az egész utat tettük meg gyalog, volt vagy 1 óra,mire kijutottunk oda. :)) De megérte, mert csodaszép, nyugodt, kellemes kis hely. :D
Egyefene, mutatok képet, de nem azért, hogy szemétkedjek, hanem hogy könnyebb legyen elképzelni. :)) Lehet, hogy sokatok számára nem is lesz olyan nagy cucc, mivel minden évben jártok nyaralni.. Mi nem szoktunk, mert nincs nyaralónk, és az éédes drága kutyánk is megnehezíti az utazás lehetőségét... :|

Végre elért hozzánk is a vihar, ami egy kicsit felrázza az embereket. Én nagyon örülök neki, mert délelőtt eléggé nyűgös voltam a hőség miatt. Egyszerűen egy olyan helyiség sem volt a lakásban, ahol kicsit enyhült ez a nagy meleg.
Most szerencsére nyoma sincs a délelőtti időjárásnak, mert a vihar utáni hideg fuvallat átjárja a bemelegedett szobákat. :Đ Én lassan már ott tartok, hogy fázom kicsit az itthoni kis sortomban és pólómban. :P De addig jó, amíg ilyen elviselhető hűvös van. :):)

Tegnap nem osztottam meg Veletek a nagy felfedezésemet, pedig szerettem volna, csak aztán valahogy mégsem vitt rá a lélek.. Arról van szó, hogy tegnap megnéztem B adatlapját, amin ezúttal az állt a Családi állapotnál, hogy egyedülálló. Eléggé meglepődtem, hiszen épp aznap gondolkodtam azon, hogy írok egy bejegyzést arról, hogy nem is hittem volna, hogy hónapokig együtt lesznek. Erre vége.
Váratlan volt, de azt hiszem nem kéne túlságosan foglalkoznom vele..

[Drága Barátosnémnak pedig ezúton is NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!! :)]
 

Végre tudok újra írni. Eddig a blog.hu pihent, vagy átalakult, vagy mindkettő. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azt sem tudom mit akartam írni, amikor először próbálkoztam.

Talán azt, hogy tegnap vettem egy nagyon jó fehér halásznadrág-szerű gatyát 3500 Ft-ért. :)) Igaz, nem olyan, amilyenért valójában elmentünk a kínaiba, mert nekem épp az volt a célom, hogy valami rövidebb, sort-szerűt vegyek, hogy ne csak a térdemtől lefelé süssön meg a Nap. :P De nem bántam meg, mert jól néz ki, kényelmes és az ára sem volt vészes. :)
Egyébként a vásárlás vége felé találtam egy rövidet is, ami barna színű, rendelkezik 2 nagyobb zsebbel és 2200 Ft. De azt még nem szereztem be, mert egyrészt nem jöttem volna ki a pénzből, másrészt pedig nem tudom, hgy mit lehetne fölvenni hozzá?
F szerint bármit, de én úgy gondolom, hogy valami olyasmit kéne, ami egy kicsit "feldobja" vagy nem is tudom... Minden esetre, lehet, hogy azt is megveszem, mert tényleg eléggé megtetszett. :))

Talán azt, hogy hamar telik a nyár, és a július vége is egyre jobban közeledik. Ami engem annyiban érint, hogy eszembe juttatja az 1 évvel ezelőtt történteket. Augusztus elejére pl azt tervezem [tudom, kicsit korai..], hogy ugyanarra elmegyek, amerre egykor Vele voltunk..
Tudom; hülyeség és nem kéne. De egyszerűen úgy érzem, szükségem van rá. Az sem kizárt, hogy előtör belőlem a sírás..

Talán azt, hogy utálom ezt a nagy meleget, mert teljesen kiszívja belőlem az energiákat, amik biztosítják a jó kedvemet. Kicsit ingerült vagyok, ami persze nem meglepő, mert gyakran vagyok az.. :| De most ez a hőség még rátesz egy lapáttal.
Amellett pedig mostanában gyakran volt kedvem kimozdulni, de az időjárás miatt most megint tök lusta vagyok. :S Ma össz-vissz a szemetet voltam hajlandó kivinni, tehát az utcán nem is voltam, csak az udvaron és a folyosón. Remélem holnaptól már enyhül az idő, mert engem is megvisel..

Talán azt, hogy B-ről [az a srác, akivel leveleztem, de ez azóta sms-ezésbe és msn-ezésbe ment át :P] hetek óta megint nem tudok semmit. Legutóbb nem tudta megmondani, hogy mikor fogunk legközelebb beszélni, csak annyit tudok, hogy azóta volt egy kerti party-n és Balatonon is. Pont ma gondoltam rá, hogy írok neki valami sms-t, de miután megláttam, hogy mennyi pénz van a telómon, letettem erről az ötletről. :Đ
Szóval majd meglátom, ő jelentkezik-e, aztán ha egy pillanatnyi gondolattól vezérelve mégis írok neki, értesítelek titeket. :P

Talán azt, hogy tegnap voltam V-nél, mert minket kért meg a virágaik locsolására. Láttam az új bútorokat, és azt is, mennyit változott az utóbbi hónapokban a szobája. Idejét sem tudom, mikor voltam nálluk utoljára.. Ahhoz képest, hogy régen mennyit járkáltunk egymáshoz, mostanában ilyesmi szóba sem kerül..
És még mindig utálom, hogy ez a helyzet. Hiányzik a régi kapcsolatunk. Az ökörködések, a közös vásárolgatások, a pizza-rendelések, a röhögések, pletykálkodások, ajándékozások. Mióta mi is jóba vagyunk D-vel, az az érzésem, hogy már a titkainkat sem beszélhetjük meg úgy, mint régen.