Most legszívesebben kocsiba pattannék és elautóznék valahova egy totál üres és nagyon hosszú úton.
Csak mennék, mennék.. Magam sem tudom, hogy hova, csak el valahova.
Jól kiszellőztetném a fejem és üvöltetném Celine Dion-tól az 'I drove all night'-ot.
Igen. Szabadon autózni de jó is lenne most..
Vagy legalább szabadnak lenni egy kicsit.
Meglepő és váratlan dolog történt.
Tegnap, miután fölmentem lefekvés előtt facebook-ra, A írt egy levelet. És sajnos ezt én csak ma vettem észre! :o ááá
És... úgy sajnálom, hogy nem tudtam tegnap beszélni Vele..
És azt is sajnálom, hogy ma megint annyira hülyén jött ki a helyzet, hogy nem tudtunk beszélni. :'(
Ugyanis hazaérkezésem után ismét fölnéztem facebook-ra és a levél elolvasása után válaszoltam is rá - mondjuk nem volt túl tartalmas üzenete, mert csak az állt benne, hogy "Szia, itt vagy még?". A válaszom az volt, hogy "Jaaj, szia, ne haragudj! Gondolom feltűnt, hogy már nem voltam itt.. Csak felnéztem lefekvés előtt. :P Bocsi."
Miután ezt elküldtem, felnéztem chat-re, aholis megláttam, hogy A fentvan! :D:D Így hát nem haboztam sokáig, ott is írtam Neki. Gondoltam így azért mégiscsak könnyebb "megmagyarázni" a tegnapi dolgot.
De sajnos a sors ismét közbeszólt, ugyanis most A nem volt gépnél.. Vagy nem tudom mit csinált, de a fő az, hogy nem válaszolt.
Mondjuk nem is hagytam rá túl sok időt, mert közbe nekem mennem kellett - megint :( -, így hamar elköszöntem és otthagytam. :'(
És ez most annyira hülyén jött ki. :(
Jó mondjuk tegnap is hülyén jött volna ki, mert nem tudtam volna huzamosabb ideig beszélni Vele, de annyira örültem neki, mikor láttam, hogy írt..
Mert mióta otthagytam msn-en - amiért nem "figyelt oda" -, most tudtunk volna először beszélni..
És... a leglényegesebb, hogy Ő keresett engem! Illetve Ő "kezdeményezett".
És most annyira sajnálom, hogy nem tudtunk beszélni. :'(
Elegem van már, hogy sosem tudok a tanulás mellett másra is időt fordítani. :'(
Pedig én tényleg úgy szeretnék beszélni Vele! :(
A nap másik fontos történése, hogy Vele álmodtam..
És amennyire örültem ennek, annyira el is voltam keseredve miatta, mert.... áhh, sokmindenért..
Reggel még pityeregtem is, mert rossz volt megint arra gondolni, hogy nem vagyunk együtt.
És hogy nem is leszünk már... (?)
:'(
Ijesztő, hogy a környezetem mennyire nincs tisztában azzal, hogy mi van velem!? De olyan szinten nem, hogy... az már tényleg felfoghatatlan.. :o
Ezek szerint nagyon jól leplezek mindent. (?) :)
Állítom, hogy mindenki azt gondolja, hogy már rééég túlvagyok A-n.. Hogy már 1 héttel a történtek után minden rendben volt.
Pedig rohadtul nem így van! És ha ők ezt tudnák, nem is értenék meg, az tuti.. Vagy nem is tudom, csak..
Ez a helyzet nagyon érdekes.
Az, hogy a hozzád legközelebb álló emberek 'semmit' nem tudnak Rólad.
Azt hiszem, az elmúlt 3-4 év után simán elmondhatom, hogy nagyon kifinomult a titkolózási képességem. Vagy titoktartási képességem. Vagy egyszerűen csak a "magamba-folytás".
Hiszen a mai napig van egy csomó olyan dolog, amit anélkül éltem át, hogy "bárki" is tudott volna róla..
Sőt! Van olyan is, amiről még TI sem tudtok! :P De az nem olyan lényeges.
Csak ha jobban belegondolok..
Ez nem csak azt jelenti, hogy "ügyesen tartom meg magamnak a titkaimat", hanem azt is, hogy a környezetem nem figyel rám eléggé.. Mert ha jobban figyelnének és többet foglalkoznának velem, feltűnne nekik, hogy valami a mai napig nincs rendben velem.
És állítom, hogy az a köhögős betegségem sem valami egyszerű megfázás/nátha, vagy ilyesmi volt.
Már hetek [hónapok?] óta leakarom írni ide, hogy szerintem lelki okai is voltak annak a betegségnek.
Mert a szakításkor olyannyira legyengült a szervezetem, hogy nem tudta 1 hét alatt kikúrálni magát. Meg én sem "akartam" meggyógyulni, mert abban az időszakban teljesen más dolgok körül forogtak a gondolataim..
Az érdekes az, hogy később az is feltűnt, hogy ha A-ra gondoltam, rámjött a köhögés. Ijesztő volt, mert néha tényleg úgy éreztem, hogy a fizikai betegségnek köze van a lelkihez. :O
ohh, és ha már A-nál tartunk; megint (!!!) Vele álmodtam. Pontosabban fogalmazva benne volt az álmomban. De most nem csak rajta volt a hangsúly, hanem a barátján is. Most ugyanis neki nagyobb jelentősége volt.
Sajna részletekre nem emlékszem, inkább csak 1-2 kép villan fel előttem, amiben M-el egy lakásba megyünk és beszélgetünk közben.
Talán mintha megszerette volna mutatni nekem a lakását? ... Vagy valami ilyesmi.... :S gondolom.
Aztán egyszercsak A is feltűnik.. ennyi.
De komolyan mondom, mikor esténként/hajnalonként felkelek, néha nem tudom eldönteni, hogy ez most álom volt, vagy csak valami képzelődés?
Mondjuk ez a "mai" biztos nem képzelődés volt, de akkor is érdekes, hogy néhány 'kép' ennyire megtudja zavarni az ember gondolatait.
Talán ezzel a szóval tudnám jellemezni a mai napot.
Hiszen amellett, hogy búslakodtam A miatt, a csajokkal rettenetesen nagyokat nevettünk. :D De tényleg! Tegnap is nagyon jó volt a hangulat, de mára ez fokozódott. :) Aminek én nagyon örülök, mert addig sem vagyok szomorú.
Csak aztán ahogy elhallgatunk egy percre, A jut eszembe és hopp! Volt-nincs "jókedv". :/
Aztán ma is ott volt az angol óra, amin a tanár azt kérdezte tőlem [egy mondat kapcsán], hogy emlékszem-e a legutóbbi álmomra?
Igen, emlékszem... mert érdekes módon megint A volt benne. De most csatlakozott Hozzá a barátnője is. :'(
Persze az angol tanárnak azt hazudtam, hogy nem emlékszem. Már csak az kellett volna, hogy rákérdezzen a részletekre is. :(
Ma egyébként eldöntöttem, hogy F-éknek nem fogok többet beszélni Róla. A döntésben segített, hogy F-nek nem tetszett, amikor azt kértem tőle, hogy had nézzem meg A adatlapját facebook-on.
Rögtön azzal jött, hogy már régen történt, ami történt és hogy ne nézegessem már a profilját..
Egyszerűen nem érti meg, hogy mennyire idegesít, hogy nem tudok Róla semmit!
És azt is felhozta, hogy mikor ők mentek szét M-el, akkor ő sem nézegette M-et különböző közösségi portálokon. Erre persze rögtön mondtam neki, hogy az teljesen más, hiszen ott Ő szakított, ezért aztán érthető, hogy nem nézegette..
De nálunk én vagyok az, akit otthagytak.
Én vagyok az, akinek az érézései nem változtak. Csak felerősödtek..
Ezt miért nem lehet megérteni??? :(
És különbenis!
Ha valaki, hát én aztán nem arról vagyok híres, hogy hamar felejtek.. Szóval ne várja el tőlem senki, hogy 1 hónap után túlteszem magam mindenen..
Most annyira bizonytalan vagyok. Korábban szerettem volna írni, hogy "Azt hiszem, ez az a pont, ahonnan tényleg nincs tovább", de aztán megnéztem a híradót és nagyon megrémisztett az a sok szörnyűség, ami a világban történt/történik. És rögtön A-ra gondoltam.. Hogy az is lehet, hogy azért tűnt el úgy, mert történt Vele valami.
Nagyon idegesít, hogy nem tudom mi van Vele!?
De persze, mikor december 7-én "szívódott fel", akkor is attól féltem, hogy történt Vele valami, aztán kiderült, hogy semmi, csak épp az exével volt elfoglalva.
Szóval nem is értem, miért aggódok, amikor biztos most is van jobb dolga, mint írni nekem, vagy épp msn-en lenni..
Hülye vagyok. Még mindig!
Mert még mindig képes vagyok aggódni Érte és félteni Őt..
És a legelkeserítőbb az, hogy ma megint Vele álmodtam.. Nem is akármit..
Arról Ti még nem tudtok, hogy tegnap is benne volt az álmomban. És érdekes módon tegnap pont az ellenkezőjét álmodtam annak, amit ma.. Miután felriadtam, sírtam is egy sort..
Ma pedig örültem nagyon. De hiába. :(
Áááá olyan borzasztó ez a helyzet.
Vele akarok lenni!!!! :(
Mivel tudom magamról, hogy hónapok elteltével nem fogok emlékezni az álmomra, néhány dolgot leírok róla, hogy képben legyek. ;)
Vele álmodtam, ami különösen furcsa, mivel.. most már aztán tényleg nem tudom, hogy mit is érzek Iránta.
Azok után, hogy mikor A "feltűnt" és nálam Ő "megszűnt létezni", már nem merek semmit állítani, mert most totál összevagyok zavarodva.
Egyikőjükkel kapcsolatban sem merek [tudok] biztosat állítani, így aztán nem is teszem.
Mindenesetre az biztos, hogy mindkettőjükhöz kötődöm valamilyen szinten..
Szóóval, az álom mindössze néhány perc volt.
De annál jobb. :)))
Nem történt semmi különös, csak... megöleltem... és Ő is engem.
És annyira jó érzés volt... :$ Most is elmosolyodok, ha visszagondolok rá, mert tényleg annyira jó volt, hogy nem is akartam, hogy vége legyen annak a pár pillanatnak..
ahh.. :Đ:Đ:$
Fincsi álom. :)))
Vagy inkább jól eső álom. :D:D:D:D
Húú, de nem akartam kikelni utána az ágyból.. :P
És azt hiszem, a tegnap éjszaka után nagyon jól jött! Mééééég szeretnék ilyet! :Đ :))))
[azsembajhamegvalósul :'DDD]
A szakítás óta.
Ugyanis lelkileg annyira megviselt ez az egész, hogy képtelen voltam bemenni a suliba.. Az biztos, hogy bent is bőgtem volna és ezt elakartam kerülni.
Ma is kicsit vissza kellett fognom magam, mikor sokan odajöttek köszönni, aztán megöleltek és halkan megkérdezték, hogy jól vagyok-e?
És ha belegondolok, hogy V meg D még nem is tud semmit az egészről...
Abból a szempontból is jó volt, hogy 2 napig nem mentem iskolába, mert így F mindenkinek elmondta, hogy mi történt, megkímélve ezzel engem a kérdezősködésektől.
Ami a mai napot illeti, eleinte nagyon szar volt, mert éjszaka valami olyasmit álmodtam, hogy újra összejöttünk A-val.
Az a baj, hogy már nem rémlik túlzottan, mert azóta jó néhány óra eltelt.
Szóval a nap eleje azzal telt, hogy próbáltam elterelni a figyelmemet Róla. De persze nem sikerült, épp ellenkezleg történt. Se fizikán, se törin, se tesin és még magyaron sem tudtam koncentrálni az órára, mert állandóan máson kattogott az agyam..
A tesi órától tartottam, mert úgy volt, hogy tornázni fogunk és én azt kinem állhatom. :|
De végül röplabda volt, ami nagyon kapóra jött, mert a nyitás gyakorlásnál kellőképpen letudtam vezetni az elmúlt napok feszültségeit. Úgy püföltem azt a szerencsétlen labdát, mint még soha..
És nem ez volt az utolsó ilyen alkalom. A jövőheti "edzésre" még gyűjtöm az erőt..
Mindezek ellenére épp az járt az imént a fejemben, hogy a Luca nap alatt egyáltalán nem is gondoltam Rá.
Ami nagyon meglepő. Talán mikor leültem az asztalomhoz órai munkát másolni, akkor ugrott be, hogy "hopp, eltelt 2 óra anélkül, hogy eszembejutott volna"..
És ennek őszintén örülök.
Mert így kicsit azt érzem, hogy Nélküle is tovább tudom élni az életem, és talán mégsem szúrt ki velem annyira, hogy ne tudjak miatta talpraállni.
Ez jó jel!
Bárcsak valóra válna az álmom..
Most nem arról az álomról beszélek, ami már jóideje kering a fejemben, hanem arról, amit tegnap éjszaka álmodtam. :) Volt egy pillanata - sőt, ha jobban belegondolok az egész nem volt több 1-2 percnél -, ami a mai napon megvalósulhatna.. ha Isten is úgy akarja. :) És ha valóban megtörténne, azt hiszem repülnék. :)))
(: ...
És azt nem is meséltem, hogy Vele álmodtam.. :) És annyira jó volt.... :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D :$
Annyi minden van, amiről már régóta írni szeretnék, hogy azt sem tudom hol kezdjem!?
Már péntek van. És folyamatosan a közelgő osztáykirándulás jár a fejemben. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy az idei is olyan jó lesz-e, mint az előző kettő!? De ez hülye kérdés, hisz miért ne lenne jó? :D
A mai péntek hamar eltelt. Legalábbis a Suliban eltöltött része, mert a Ballagás miatt mindössze 3 óra volt megtartva, azt követően pedig az egész iskola díszített. Élveztem a díszítést, bár nem volt mindig hálás feladat fölragasztani az orgonákat az ajtókra, szekrényekre stb., mert a cellux elég sok helyzetben gyenge ragasztónak bizonyult. Ennek ellenére jó hangulatban teltek a díszítéssel töltött órák (?).
A végén - mikor "sorfalat" álltunk, várva a végzősökre - viszont már nagyon elegem volt a hiábavaló várakozásból. Mikor az A-s osztály végre leért a földszintre, nemhogy a terembe nem mentek be, amit mi díszítettünk, de még a folyosót is kihagyták. Elég mérgesek voltunk, mert mindenki elszomorodott, hogy fölöslegesen fáradoztunk..
Szerencsére a B-s osztálynak [mily meglepő :D:D] volt annyi esze, hogy az 'udvarlátogatás' előtt végigment az általunk "felvirágozott" termen és folyosón. Addigra mondjuk már mind azt vártuk, hogy végre elmehessünk, de én kimondottan élveztem azt a néhány percet. :D [Márcsak azért is, mert abban az osztályban van 1-2 fiú, akit az utóbbi időben megkedveltem.. :$:)]
Mielőtt még elfelejteném leírni, muszáj kitérnem az elmúlt 3-4 éjszakámra, mert mindegyikben voltak közös motívumok. Az egyik például az, hogy mostanában állandóan forgolódok éjszakánként. Előfordult olyan is, hogy háromszor, négyszer felkeltem egy este. Ez csak azért fura, mert eddig nem volt jellemző, hogy nem tudtam aludni.
A másik dolog érdekesebb. :P Ugyanis az elmúlt héten több alkalommal is emlékeztem néhány momentumra az álmaimból. És az a különös, hogy egy bizonyos személy többször is "felbukkant" az álmaimban.
Méghozzá tudjátok ki? :)
A szomszéd fiú. [Tudjátok, aki már vagy' 2 éve a szomszédban lakik(?) és még mindig nem tudom a nevét.. :$] Én elképzelhetőnek tartom, hogy azért "álmodtam Vele", mert az elmúlt idszakban gyakrabban láttam, mint azelőtt. Azért is tettem egy ?-et zárójelbe a 'lakik' kifejezés mögé, mert van, hogy 1 hónapig nem is látom/látjuk.
Ohh! Ha már az álmoknál tartunk.. Van mégvalaki, aki - sajnos csak egyszer - szerepelt az álmomban.. Méghozzá az a személy, akivel kapcsolatban elég szűkszavú és titokzatos bejegyzéseket olvashattatok, amikor épp írtam Róla.. [Gondolok itt például az "Annnnyira szeretném látni...", és az ehhez hasonló tartalmú bejegyzésekre.. :D]
Ami azt illeti, Róla továbbra sem nyilatkozom "tartalmasabban". És több, mint valószínű, hogy ez még jódarabig így marad. Ne haragudjatok.
Reviczky Gyula: Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen, büszkén, gúnyosan.
Egy mosolyod, egy jó szavad sincs;
Könyörgök hozzád s hasztalan.
Jársz-kelsz vidáman, hajnalarcczal,
Csak énhozzám maradsz hideg...
Én kedvesem, az álmok úgy-e
Ellenkezőt jelentek? ...
Ma - igen meglepő módon - 8-kor keltem. :)) Persze nem önszántamból, hanem F telefoncsörgésére.. :P Utána vagy fél órát még az ágyban töltöttem, azon gondolkodva, hogy mit keresett Ő az álmomban? Sajnos csak részletekre emlékszem, olyasmikre, hogy belekaroltam és arról kérdeztem, hogy most milyen kapcsolat van köztünk, meg hogy elmondtam neki, mit éreztem iránta 1 évvel ezelőtt!? Furcsa volt, mert nem tudtam mire vélni, hogy "felbukkant". Persze azért nem teljesen érthetetlen, hiszen mostanában gyakrabban szoktam látni, és mivel sokszor járok arra, amerre dolgozik, mindig eszembe jut.
Mikor leültem a géphez, elolvasgattam pár msn-ezésünket, amiket azóta nem töröltem ki... [Lehet, hogy ki kellett volna?] Az egyik olyasvalamit juttatott eszembe, amiről meg is feledkeztem..
Egy barátnőmnek meséltem el, hogy mikor jegeskávét vettem, és kuponnal fizettem, amiből nem lehet visszaadni, Ő felajánlott egy tölcséres fagyit, hogy ne vesszen kárba a pénz, amit otthagyok..
Miért ilyen kedves? És miért tud engem ennyire elvarázsolni a viselkedésével?
Azt hiszem jobb is, hogy múltkor, amikor épp a cigi-szünetében találkoztunk, alig néztem rá.. Az volt a célom, hogy feltűnjön neki; már nem olvadok el tőle.. Hogy anélkül is tudok OTT lenni, hogy nem csak Őt bámulom. Persze azért jó lett volna tudni, hogy őt érdekli-e ez egyáltalán?
Azért nem minden változott. Még most is elkezdek kombinálni, amikor épp nem dolgozik, a munkatársai pedig hátramennek és telefonálgatnak.. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy biztos Neki akarják jelezni, hogy megint itt vagyok.. Holott tudom, hogy erről szó sincs, csak mindenki végzi a munkáját és az élet megy tovább..
Különös, hogy megint felbukkant és megint van helye a szívemben. Most már nem megyek el a melóhelye mellett úgy, hogy ne néznék oda, abban bízva, hogy Ő épp kint cigizik. Ne kérdezzétek, miért? Egyszerűen jól esne, ha látna. És kiváncsi lennék, ha nem pár méterről találkoznánk, köszönne-e?
...
Az éjszakáim gyakran még mindig úgy telnek, hogy G-vel álmodom... :)) Azt hiszem, abból senkinek sem lehet baja, ha csak álmomban történnek Velünk szokatlan dolgok.. :P Egy kis ábrándozás után úgyis mindig kénytelen vagyok észhez térni, hiszen tudom, hogy a valóságban ez sosem lesz lehetséges.. :S
A való életre rátérve, tegnap előtt véget ért a Szex & New York. :'( Ami engem eléggé elszomorít, hiszen csak pár hete szoktam rá.. :( Az a másik, hogy az utolsó évadot láttam, így ha esetleg elkezdenék elölről leadni, már nem lesz annyira meglepő, hogy mi történik a lányokkal.. :|
Minden esetre bízom benne, hogy elkezdik majd vetíteni az elejétől kezdve, és akkor majd minden egyes epizódot megtudok nézni. :)) Ki tudja? Lehet, hogy még be is szerzem majd valamikor az összes évadot dvd-n... :P
Ha már filmeknél/sorozatoknál tartunk, a mai elmenés alkalmával körülnéztem a Saturnban is, ahol 1500 Ft-ért ráleltem a Megérzés c. filmre. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet ez a film, amikor moziban adták, de nem ültem be megnézni.. Most viszont, hogy azóta az előzetesét is láttam, egyre inkább afelé hajlok, hogy beszerezzem, így interneten be is rendeltem, hiszen itt kedvezményesebb az ára, és csak 1000 Ft. :))
Ha minden jól megy, néhány napon belül már a kezemben tarthatom, úgyhogy számítsatok majd a beszámolómra!!! :)
Továbbá egy számomra nagyobb csalódásról szeretnék említést tenni. Még mindig a filmek témakörében, ugyanis pár hete a tesómmal megnéztük gépen a Spanom csaja c. filmet, ami számomra akkora csalódás volt, hogy csak na! Még szerencse, hogy nem vettem meg, mert iszonyatosan megbántam volna. Egy közönséges, szar film. Nem ajánlom senkinek! Én igyekszem elkerülni, és addig biztosan nem nézem meg újra, amíg el nem felejtem, hogy nem tetszett..
Van még 1-2 olyan film, amit el fogok kerülni. Ilyen például az Igazából szerelem és a Derült égből Polly. Ha megnézitek őket, szerintem rá fogtok jönni, hogy nekem miért nem jön be egyik sem..
Zárásul pedig e mellé az Isteni kép mellé bejelentem a rossz hírt: A Mentalista jövő kedden befejeződik. :'( :'( Évadzáró rész lesz, így jó ideig "szabadok" lesznek a kedd estéim. :| Nagyon remélem, hogy kiadják dvd-n és lesz folytatás is, mert borzasztó szomorú lennék, ha csak úgy eltűnne... :'(
Nagyon megszerettem a főszereplő Simon Baker-t is, bár eleinte nem miatta kezdtem el nézni a sorozatot. Mostanra viszont előtérbe került ő is, hiszen feltűnt, milyen jó pasi... :Đ
Nálunk per pillanat, mintha szünetet tartana... De ha most fognám magam, és elkezdenék készülődni, hogy "Na akkor viszont csakazért is elmegyek!", biztos folytatná.. :P Ezért aztán nem is nagyon strapálom magam.. Azért a hajamat kivasalom, hogy mégse legyek nagyon szakadt.. :P
Tegnap ugyanis a többiekkel [azokkal, akikkel elég jóba vagyok az osztályból] elmentünk Msz-re. Persze csak azért, mert amikor még mindenki otthon volt, épp nem esett. Szerintem utána sem volt vészes, én élveztem az időtől függetlenül. :) De jó lenne, ha legközelebb már napsütésben találkoznánk és mennénk sétálni... :) Mindössze 2 óra volt az egész, de valahogy nekem mégis többnek tűnt. Mikor már hazafelé tartottunk, rendesen belehúzott az eső, így szerintem mindenki elgondolkodott magában azon, hogy "mit is keresek én itt ilyen időben?" :) De mondom, ha a hajamnak nem ártana semmit, talán most is kinnt lennék a szabadban. :))
Az eső sokszor fáradékonyabbá teszi az embert, csak úgy, mint az erős napfény. Én inkább tehetetlennek érzem magam.. Mikor már végre eltervezem, hogy elmegyek ide-oda, az idő beleköp a levesembe! Pedig ma tényleg jó lett volna valamikor délelőtt elmenni egy kicsit... Anya persze biztos nem engedte volna, hogy esőben barangoljak - ami érthető is... Sebaj, ha valamelyik nap képes leszek időben felkelni [tehát legalább 10 előtt], akkor legfeljebb sapkát és kapucnis pulcsit veszek és úgy vágok neki a "világnak". Az eső azért is jó, mert olyankor az emberek kedve elmegy a kimozdulástól, ezért nem lesz akkora a tömeg. :D
Bár, tegnap elég sok kocogót láttam, akik marhára letojják, hogy milyen az idő. Az ő céljuk az, hogy megvalósítsák a tervüket. A többiekkel poénból meg is tapsoltunk egy idősebb férfit, aki egy szál gatyában és egy melegítő fölsőben rótta a köröket... :) Szegény persze nem értett semmit, szerintem azt hihette, hogy idióta túristák vagyunk. Vagy [ami talán valószínűbb] hülye gyerekek, akiknek nincs jobb szórakozásuk, csak a másikon kacagni.. De most nehogy azt higgyétek, hogy bunkó módon a képébe röhögtünk!! Ilyenről szó sincs! Én mondtam a többieknek, hogy tapsoljuk meg, ezzel tiszteletünket jelezve felé, amiért ilyen időben is képes futni.. :)
A nap végén olyan dolgot tudtam meg, amit mostanáig nem sikerült feldolgoznom. Egyszerre különös, fura, ködös és kissé hihetetlen is.. Alvás előtt is eszembe jutott, de szerencsére nem akkora horderejű, hogy ne tudjak aludni se.. Ráadásul én valójában "nem is tudok semmit", F mondta el bizalmasan. Annyit elárulhatok, hogy nem vele kapcsolatos. :) Bár mostanság vele is annyi minden történt...
Az alvásra visszatérve; elég jól aludtam, ahhoz képest, hogy még mindig szögek állnak ki az ágyamból bizonyos helyeken.. Én mondom, nem a legkényelmesebb, az tuti. De abban nem gátol, hogy szépeket álmodjak... :) :-)
Mostanában többször előfordult, hogy az o.fő helyettesem szerepelt az álmomban. Ami persze nem rossz dolog, azok után, hogy beszámoltam róla mennyire megkedveltem idén. :)
De tegnap este mi történt!?!? Konkrétan jártunk az álmomban. Nem törődve a korkülönbséggel és mások véleményével. Valamikor hajnalban fel is keltem, de aztán egyáltalán nem volt nehéz visszaaludni azzal a gondolattal, hogy mik jártak alvás közben a fejemben.. :)
Élveztem. És még most is elmosolyodok, ha rá gondolok...
Persze másnak nem mondom el, mert onnantól kezdve nem lenne megállás. Így is gyakran jelzésszerű megjegyzéseket tesznek, amitől aztán kicsit tartok, nehogy meghalljon valamit G. [Mostantól kezdve így írok róla, hisz neki is kell valami 'becenév' :P]
Ami a mai napot illeti, jóformán alig csináltam valamit a gépezésen és az evésen kívül. Valamikor dél környékén megnéztem egy fél órás riportot a Szex & New York-al kapcsolatban, aztán ennyi. Így aztán ideje csinálnom valami hasznosabbat is, nehogy anélkül múljon el ez a nap. ;)
