[egy kicsi belőlem]

Nálunk per pillanat, mintha szünetet tartana... De ha most fognám magam, és elkezdenék készülődni, hogy "Na akkor viszont csakazért is elmegyek!", biztos folytatná.. :P Ezért aztán nem is nagyon strapálom magam.. Azért a hajamat kivasalom, hogy mégse legyek nagyon szakadt.. :P
Tegnap ugyanis a többiekkel [azokkal, akikkel elég jóba vagyok az osztályból] elmentünk Msz-re. Persze csak azért, mert amikor még mindenki otthon volt, épp nem esett. Szerintem utána sem volt vészes, én élveztem az időtől függetlenül. :) De jó lenne, ha legközelebb már napsütésben találkoznánk és mennénk sétálni... :) Mindössze 2 óra volt az egész, de valahogy nekem mégis többnek tűnt. Mikor már hazafelé tartottunk, rendesen belehúzott az eső, így szerintem mindenki elgondolkodott magában azon, hogy "mit is keresek én itt ilyen időben?" :) De mondom, ha a hajamnak nem ártana semmit, talán most is kinnt lennék a szabadban. :))
Az eső sokszor fáradékonyabbá teszi az embert, csak úgy, mint az erős napfény. Én inkább tehetetlennek érzem magam.. Mikor már végre eltervezem, hogy elmegyek ide-oda, az idő beleköp a levesembe! Pedig ma tényleg jó lett volna valamikor délelőtt elmenni egy kicsit... Anya persze biztos nem engedte volna, hogy esőben barangoljak - ami érthető is... Sebaj, ha valamelyik nap képes leszek időben felkelni [tehát legalább 10 előtt], akkor legfeljebb sapkát és kapucnis pulcsit veszek és úgy vágok neki a "világnak". Az eső azért is jó, mert olyankor az emberek kedve elmegy a kimozdulástól, ezért nem lesz akkora a tömeg. :D
Bár, tegnap elég sok kocogót láttam, akik marhára letojják, hogy milyen az idő. Az ő céljuk az, hogy megvalósítsák a tervüket. A többiekkel poénból meg is tapsoltunk egy idősebb férfit, aki egy szál gatyában és egy melegítő fölsőben rótta a köröket... :) Szegény persze nem értett semmit, szerintem azt hihette, hogy idióta túristák vagyunk. Vagy [ami talán valószínűbb] hülye gyerekek, akiknek nincs jobb szórakozásuk, csak a másikon kacagni.. De most nehogy azt higgyétek, hogy bunkó módon a képébe röhögtünk!! Ilyenről szó sincs! Én mondtam a többieknek, hogy tapsoljuk meg, ezzel tiszteletünket jelezve felé, amiért ilyen időben is képes futni.. :)

A nap végén olyan dolgot tudtam meg, amit mostanáig nem sikerült feldolgoznom. Egyszerre különös, fura, ködös és kissé hihetetlen is.. Alvás előtt is eszembe jutott, de szerencsére nem akkora horderejű, hogy ne tudjak aludni se.. Ráadásul én valójában "nem is tudok semmit", F mondta el bizalmasan. Annyit elárulhatok, hogy nem vele kapcsolatos. :) Bár mostanság vele is annyi minden történt...

Az alvásra visszatérve; elég jól aludtam, ahhoz képest, hogy még mindig szögek állnak ki az ágyamból bizonyos helyeken.. Én mondom, nem a legkényelmesebb, az tuti. De abban nem gátol, hogy szépeket álmodjak... :) :-)
Mostanában többször előfordult, hogy az o.fő helyettesem szerepelt az álmomban. Ami persze nem rossz dolog, azok után, hogy beszámoltam róla mennyire megkedveltem idén. :)
De tegnap este mi történt!?!? Konkrétan jártunk az álmomban. Nem törődve a korkülönbséggel és mások véleményével. Valamikor hajnalban fel is keltem, de aztán egyáltalán nem volt nehéz visszaaludni azzal a gondolattal, hogy mik jártak alvás közben a fejemben.. :)
Élveztem. És még most is elmosolyodok, ha rá gondolok...
Persze másnak nem mondom el, mert onnantól kezdve nem lenne megállás. Így is gyakran jelzésszerű megjegyzéseket tesznek, amitől aztán kicsit tartok, nehogy meghalljon valamit G. [Mostantól kezdve így írok róla, hisz neki is kell valami 'becenév' :P]

Ami a mai napot illeti, jóformán alig csináltam valamit a gépezésen és az evésen kívül. Valamikor dél környékén megnéztem egy fél órás riportot a Szex & New York-al kapcsolatban, aztán ennyi. Így aztán ideje csinálnom valami hasznosabbat is, nehogy anélkül múljon el ez a nap. ;)