Arról nem írtam, hogy ma is lesz esti programom. Találkozunk K-ékkal és újra "összeáll" a balatoni csapat.
És én már előre félek az egésztől.. Folyton D jár a fejemben és az, hogy mi lesz, ha találkozunk? Már amiatt fura lesz az egész, hogy mi leveleztünk egy darabig. Arról meg aztán nem is beszélve, hogy ő szinte egyértelműen a tudtomra adta, hogy akar tőlem valamit.
Én viszont nem tudom, hogy mit akarok. És félek a ma estétől..
Persze aztán az is lehet, hogy ez a félelem jót jelent.. ?!
És úgy érzem egyre rosszabb lesz. Ti éreztétek már úgy, hogy senkiben sem lehet megbízni? Annyi mindenről szereztem tudomást az elmúlt 2 napban, hogy szinte már nem is tudok másra gondolni. A legszörnyűbb az egészben, hogy mindez F-el kapcsolatos, és úgy érzem, nincs kiút. Nem tudom elmondani senkinek, és képtelen vagyok egyedül megoldani. Lehet, hogy nincs is megoldás. Közel vagyok a síráshoz és kétségbe vagyok esve.
Nem írhatom le a dolgokat, mert túl bonyolult, és elég személyes, ezért csak annyit említek meg, hogy M ismét képben van. Nagyonis.
Valamit kikéne találnom, lehet, hogy ma este ezen fogok agyalni. Muszáj cselekednem, mielőtt még nagyobb lenne a baj.
Mikor végre megoldódik egy gondom, jön helyette másik. Ez lenne az élet rendje?
A jó hír az, hogy én már hétfő óta élvezem a tavaszi szünetet. A rossz az, hogy ma reggel olyan dolgokat tudtam meg, amikről nem szeretnék tudni. És nem mondhatom el senkinek, mert akkor nagy veszekedéseket okoznék. Eleve nem is tudhatnék ezekről a 'titkokról', csakhogy tudni kell rólam, hogy szoktam nyomozgatni. Elég ügyesen csinálom, mert amit szeretnék, általában ki is derítem, és ha úgy akarom, hogy a célszemély ne tudjon róla, eltudom intézni, hogy én tudjak mindenről, ő viszont ne. Az a nehéz, amikor megoldásokat keresek. Mostmég csak segítségem sincs, aki tudna tanácsot adni, vagy valami. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy az az ember, aki segíthetne, tud néhány dologról, és most nem nekem segít, hanem annak, aki mindezt titkolni akarja előttem.
Bonyolult ügy, mi? És egyedül kell megoldanom.
A jó hírre visszatérve, a hétfői és keddi napom igazán jól telt. F-el és H-val egész délelőtt együtt voltunk, mivel H anyukája semmit sem tudott az 'akciónkból'. Így aztán, H-nak úgy kellett tennie, mint aki Suliba megy... Úgy hiszem, idén ez volt az utolsó alkalom, hogy nem voltunk iskolában, mert mostmár ideje rákapcsolni a tanulásra.
Ami a magánéletemet illeti... A srác, akivel levelezek, hetek óta nem ír. Ennek persze az is lehet az oka, hogy sokat kell tanulnia. Mondta is, hogy most "rázós" időszak jön, így annyira nem aggódom, csak kicsit zavar, hogy fél órája sincs, hogy írjon pár sort..
Ami F-et illeti, elég rég láttam, és valójában nem is gondolok rá olyan sokat. Ez talán jó is, így legalább nem bőgök végig hosszú éjszakákat. Azt hiszem, valamelyest sikerült elfogadnom, hogy barátnője van. Emellett lehet, hogy nem is olyan jó pasi.. Persze ezt így látatlanba könnyű kijelentenem.. :P
Rajtuk kívül ott van még K, aki szakított a csajával, márvagy 2 hónapja. És nemrégiben úgy vettem észre, hogy a nyakamon lóg. Ami kicsit zavar is, de valamiért jól is esik... Sokszor hozzámér, múltkor odajött hozzám, amikor egyedül voltam.. Nem tudom, mit akar, vagy hogy akar-e egyáltalán valamit!? Én igyekszem úgy viselkedni vele, hogy tudja; jófejnek tartom, de SEMMI TÖBB.
Zárásul megemlítem G-t, aki nemrég fölvett msn-re. Helyes srác, de nem hiszem, hogy bármi lenne vele. Engem annyira nem izgat. F eléggé felpörgött, mikor látta, hogy miket írt nekem, de szerintem nem gondolja komolyan. Eleinte azt sem tudta, ki vagyok, csak miután kitettem azt a képet, amelyik azon az oldalon is fönntvan, ahonnan az msn-címemet 'megszerezte'. Azután persze rögtön webkamerázni szeretett volna, meg olyanokat mondott, hogy majd nyáron följön ide, és randizhatunk, meg majd ittalszik. Mikor megemlítettem neki, hogy heti 1× röplabdázom, azt írta, biztos jó testem lehet.. :$ Nem tudom, de valamiért nekem úgy tűnt, csak szédíteni akar. Attól, hogy látott egy fotót, amin szimpatikus vagyok neki, még nem biztos, hogy az életben bejönnék neki. És fordítva. Szóval, szerintem ő felejtős. Annyira nem is vettem komolyan, majd meglátjuk, ki sül-e valami az ígéretéből nyáron!?
