[egy kicsi belőlem]

De nagyon nem!

Idejét sem tudom, mikor éreztem hasonlót egy srác közelében, mint amilyet ma. [Vagy inkább hetek óta..]
Izgatott leszek, boldog, ugyanakkor ideges és rendkívül igényes a külsejére. Sőt! Amikor ma Nála fizettem a kasszánál, egyenesen megremegett a kezem! Mint mikor az ember az első randiján van.
Totálisan megőrültem. Hisz nem lenne szabad így éreznem Iránta. Sőt, senki iránt.
Egy; mert barátom van.
Kettő; mert ha nem is lenne barátom, én biztos nem érdeklem Őt.. :'( Mert ha jópofizik is velem, akkor az mindössze azért van, mert Ő ilyen. Nem csak velem, hanem mindenkivel.
Közvetlen [talán túlságosan is], vicceskedő és nyílt.

Egyenlőre senkinem nem beszéltem a dologról, mindössze az tűnhetett fel a körülöttem lévőknek, hogy sokszor(?) beszélek Róla.
Azt hiszem nem lenne jó ötlet részletekbe merülni, hisz magam sem tudom, mi is történik most!?

A legrosszabb az egészben, hogy a mai nap után állandóan a fejemben jár.. És alig várom, hogy megint lássam. :$$$
Nem lesz ez így jó.!

Csoda történt, végre van időm írni.
És jól is fog esni, ha picit kiírogatom magamból a dolgokat, mert elég elkeseredett vagyok most. :'(
Hónapok óta én is érettségi-lázban égek - nem véletlen. Ám ezúttal nem a bátyám, nem a barátnőm és nem rokonok miatt "izgat" a dolog. Ezúttal magam miatt kell az érettségivel foglalkoznom.
Az első és legfontosabb, amit meg kell Veletek osztanom, hogy bárki bármit mond, NEM A 12. A LEGJOBB ÉV! Hiába mondják, hogy akkor már alig kell bejárni, meg szalagavató, meg ballagás, bankett, mittudoménmi.. És minden "jajdejó". Nem. Kurvára nem..!
Egyetlen jó dolog van az utolsó évben és az mindössze annyi, hogy az az utolsó év. Akkor koptatod a padokat utoljára abban a rühes iskolában, ahova évek óta jársz. A szerencsétlenebbek - mint például én - már 12 éve ugyanott rohadnak és csak az utolsó évben ébrednek rá, milyen rosszul is döntöttek.. De ezt most hagyjuk.
Azért jöttem, hogy az érettségikről számoljak be.
Az írásbeliken - mint tudjátok - már túlvagyunk. Ezek eredményeinek kihirdetése más és más időpontokban volt/lesz, ez tanárfüggő. Nekem már csak a matek és a töri kihirdetése van hátra, a többi eredményről már értesültem.
Legnagyobb meglepetésemre a maradék három [angol, magyar, biosz] mind egyformán sikerült. Sajnos a meglepetés ezúttal nem csak jót jelent, annak ellenére, hogy a biosz 3-as lett - holott eleinte azért imádkoztam, hogy a 2-es meglegyen. Nem ezzel az eredménnyel nem vagyok megelégedve, hanem a magyarral. :(
Mert az az a tantárgy, amiből igenis jó vagyok! És mégis sikerült elcsesznem az érettségit egy vacak 3-assal, holott én is és a tanár is tudom, hogy ennél jobbra vagyok képes.
A legrosszabb az egészben, hogy a félelmem vált valóra; amit eddig gond nélkül megírtam jól, azt most az érettségin nem tudtam megcsinálni.
Talán az izgalom, talán a félelem, vagy csak a feladat nehézsége miatt, de a fogalmazás egyszerűen nem sikerült. És ezt már éreztem akkor is, mikor beadtam, de bíztam benne, hogy a szövegértéssel együtt sikerülhet a 4-es.
Nem sikerült.
És nem azért vagyok elkeseredve, mert beszámítják valahol az eredményem, hanem mert tudom, hogy ennél többre vagyok képes. És ezzel az eredménnyel saját magamnak okoztam csalódást.
Elegem van az érettségiből. Elegem van a tanulásból.
És most kezdem azt érezni, hogy még messze a vége. Még sokat kell gürizni azért, hogy végül jó eredménnyel zárhassak. Már amennyire jó lehet ezek után..
:'(

Picsába. :'(
Múlt hét vége óta annyira rámjár a rúd, hogy az hihetetlen. :'( Szerda éjjel olyan szarul voltam, hogy azt hittem belepusztulok. :( Hánytam, hasmenésem volt és nagyon fájt a hasam is. Mindemellett kurvára kiszáradtam és csak kortyonként ihattam egy keveset. :-/
A lebetegedésemnek hála, nem tudtam D-nél tölteni a hétvégét, ami nagyon nagyon rosszul érintett mindkettőnket, főleg, hogy mostanában az Ő életében sincs minden rendben.. És ahelyett, hogy mellette lettem volna, még én szorultam az Ő ápolgatására. :'( Kurvajó.

Ennek tetejébe ma, mikor végre láthattam volna 20 percnél több időre D-t és végre Ő sem szétesve, legyengülve, sápadtan és smink nélkül láthatott volna engem, nem tudtunk találkozni. :'(:'(:'(
Mert most meg Ő érzi magát rosszul. :'( Akkor kelt fel, amikor délután 4 körül írtam Neki egy sms-t, hogy mi újság Vele és mikor láthatom? Néhány perccel később fel is hívott rögtön és megbeszéltük, hogy a mai tali elmarad.. :'(
És legszívesebben elsírtam volna magam. Mert tényleg annyira vártam a mai napot, hogy az számomra is meglepő volt. Szinte aludni nem tudtam az izgatottságtól. Komolyan mondom, mint valami gyerek, aki a Szent este előtt nem bír magával.
Erre tessék.. Nem hogy ma nem találkoztunk, de ha holnap sem lesz jól D, akkor lehet, hogy csak hétvégén látjuk egymást. :'( És hol van az még..!? :(

Képzeljéééétek!!!! Holnap bemegyek Apával D-hez!!! :) Mégiscsak!!!! :D:D:D:D

Úgy örülök most.. :) Alig várom, hogy lássam. :)
Elmesélem, hogyan alakult mégiscsak úgy, hogy bemegyek Hozzá. :) Ma beszéltünk telefonon és miután letettük, Apa - nem túl kedvesen - elkezdett kérdezősködni, hogy "Hogy tudunk ennyit beszélni" [10 perc volt az egész] meg hogy "D hívott-e?" Kicsit haragudtam is rá a kérdései után, mert nem értettem miért volt úgy kiakadva.. Hát basszus, ha már kedd óta nem találkoztunk és most még a találkozás halvány reménysugara is kezd elhalványulni, akkor legalább telefonon had beszéljünk annyit, amennyit szeretnénk!
A kérdések után a következőket mondta: "Egyébként csak azt akartam mondani, hogy ha gondolod, holnap bemehetünk Hozzá, elmegyek veled. Akartam mondani az előbb is, de hát hozzád nem lehet beszélni, ha telefonálsz." xD
Én meg csak néztem. :O Kicsit megdöbbentő volt ezt Apától hallani, de nagyon örültem neki. :D:D Eleinte nem akartam rögtön rávágni, hogy "igen", mert tudtam, hogy D "nem venné jó néven", mivel ugye fertőző a mandulagyulladása, meg én is kicsit vonakodtam a látogatástól emiatt.. De aztán Anyáék meggyőztek! :D Azt mondták, hogy ők sem úgy gondolták, hogy akkor majd a nyakába ugrom, hanem inkább hogy legfeljebb ablakon keresztül integetek csak Neki és a cuccokat, amiket viszünk, a nővérkével beküldetjük. (:
Ez is valami.! És most tényleg az számít, hogy lássuk egymást, mielőtt elutazom.

Most boldog is vagyok ám, mert D szóhoz sem jutott, amikor közöltem Vele, hogy márpedig én holnap bemegyek Hozzá. :Đ
Mikor megírtam Neki sms-ben és megkértem, hogy írja le a kórház nevét, így reagált; "Neeeeeem! Ne gyere ide, lebetegedsz-kimaradsz a kirándulásból és ezt nem bocsájtom meg magamnak."
Mire én sarokba szorítottam a következővel; "Dee! Ha csak ablakon keresztül is, de látni akarlak. Már megvan a jegy, Apa elkísér. Nem lesz bajom, nyugi."

A kiemelt mondat kegyes hazugság volt, mivel akkor még nem volt megvéve a jegy, amikor sms-eztünk. De tudtam, hogy ha azt írom Neki, akkor arra már nem tud mit lépni. :P
Nos, miután elolvasta a válaszomat, azonnal felhívott és az volt az első kérdése, hogy "Ezt most nem mondod komolyan?" Mire felvázoltam Neki, hogy "Deee, nagyon is komolyan gondolom. És csak nem képzeled, hogy úgy utazok el Lengyelországba, hogy előtte nem látlak?"
Erre nem jött válasz. Néhány pillanatig néma csend volt, aztán mindketten beleszóltunk a telefonba. Én azt mondtam, hogy mondjon már valamit, Ő pedig azt, hogy Imádlak. :$$$$
És hallottam is a hangján - pontosabban az elnémulásán -, hogy mennyire mélyen érinti, hogy bemegyek Hozzá. :)
És annyira örülök, hogy így reagált. :) Hogy tényleg őszintén örül annak, hogy meglátogatom, annak ellenére, hogy fertőző a betegsége.
És annak is örülök, hogy Ő pedig ennyire aggódik értem. Hogy azért nem akarja, hogy elmenjek Hozzá, mert fél, hogy elkapom és nem tudok elutazni.
úúúgy.. szeretem! :$

Na már megijedtem, hogy megint akkor nem tudok belépni bloghu-ra, amikor leginkább írni akarok. De szerencsére sikerült!

Sok dologról tudnék beszámolni, de a "legfontosabb" közlendőm ebben a percben, hogy D kórházban van. :'(
Tüszős mandulagyulladása van, lázzal és torokfájással. Szegény nyelni és beszélni is alig tud. :(
És annyira aggódok Érte. :'( A legrosszabb, hogy fertőző, így mégcsak be sem tudok menni Hozzá. :'( Annyira szar itthon ülni tehetetlenül. Ennél már csak az a gondolat szarabb, hogy hétfőn elutazok Lengyelországba [végzős osztálykirándulás] 5 napra, így legközelebb max 1 hét múlva találkozhatunk. Esetleg jövőhét pénteken. Kurva szar, hogy el sem tudok búcsúzni Tőle. :'( Kedd óta nem találkoztunk és annyira hiányzik!!!! :'(

Amellett, hogy rohadtul szomorú vagyok, haragszom is Rá!
Mert nem érdekli, hogy Neki is ugyanúgy baja eshet, mint bárki másnak.. Egyszerűen leszarja. És ezek szerint azt is, hogy én meg aggódom Miatta és féltem.
Simán megiszik egyhuzamra 1 üveg jéghideg [!!!] üdítőt, ha Neki ahhoz van kedve és nem foglalkozik azzal, hogy ezzel milyen rosszat tesz a szervezetének. És akkor a cigiről meg a hülye söreiről nem is beszéltem..
De persze ha szóvá merem tenni, akkor én vagyok a rossz, meg a mittudoménmi.. :(

Ajj, nem akarom én bántani, mert van elég baja anélkül is, de tényleg haragszom Rá, amiért ilyen felelőtlen és mohó.
Faszért szarja le a saját egészségét!? :(

Ajjjjj, pár napig nem volt netünk és megint nem tudtam beszámolni a történésekről! :s
Most nincs kedvem pótolni a hiányosságokat, azt majd később. Most csak a mai napról fogok írni. :)
Megint leugrottunk Velencére. :D Ezúttal hatan voltunk, mert Z is elhozta a barátnőjét. Elsősorban nem az ott töltött időről fogok írni, hanem arról, ami hazafele úton történt. Ugyanis volt egy kis mosolyszünet köztem és D között.. Úgy éreztem, hogy átlépett egy bizonyos határt és miután ez bekövetkezett, nem titkoltam a nemtetszésemet. Olyannyira nem, hogy szerintem mindenki észre vette, hogy valami bajom van. És én úgy gondolom, hogy joggal voltam kibukva kicsit..
Az nem tetszett, hogy D és Z túlzásba vitték a buzis poénkodást. Azzal nekem semmi bajom nem volt eddig [és továbbra sem lesz], hogy a fiúk szórakozásból fogdossák egymást, meg viccelődnek, de az, hogy alig pár centi válassza el D száját Z szájától, kicsit sok volt. Tényleg azt hittem, hogy mindjárt smárolnak.. Utána meg Z megnyalta D nyakát is.. Én meg csak ültem és néztem. Hogy most ez tényleg komoly-e!?
Mindenki nevetett - vagy legalábbis a többség -, én viszont csak ültem döbbenten. Ha akartam volna, sem tudtam volna leplezni, hogy nem tetszett, amit láttam, mert az arcomra volt írva. [És egyébként nem ez volt az első, de a múltkori fölött szemet hunytam, mert nem volt ennyire komoly.]
Nos, a látottak után elment a kedvem a poénkodástól meg röhögcséléstől. Csend is lett egy kis ideig, mert mindenkinek feltűnt, hogy én másképp reagálok, mint ők.
D ijedten rám nézett, majd elkezdte simogatni a lábam. Eleinte ellöktem a kezét, jelezve, hogy ott van Z, ha eddig ilyen jól elvoltak, akkor a továbbiakban is őt taperolja inkább és ne engem..
Szerintem D akkor szembesült igazán azzal, hogy nekem sok volt, amit láttam, mikor Rá se néztem..  Ő simogatta a lábam, én viszont nem értem Hozzá és nem is néztem Rá. [Úúúúristen, el sem tudjátok képzelni mennyire nehéz volt "nem ránézni". :s Szinte lyukat égetett az arcomba, annyira bámult, én meg csak hébe-hóba pillantottam Felé. :(] De hát valahogy jeleznem kellett, hogy mi van.. És veszekedni meg nem akartam ott mindenki előtt. Sőt, amúgyse. Úgy voltam vele, hogy ha leszálltunk a vonatról, megbeszéljük.
És így is lett.
Addigra persze kicsit felengedtem és mondtam Neki, hogy majd megbeszéljük a dolgot. Megérkezéskor mi mentünk leghátul és nem sokkal a leszállás után meg is álltunk, hogy tisztázzuk a dolgot. Őszintén elmondtam D-nek, hogy mit érzek és mit gondolok. Azzal kezdtem, hogy nem akarom megmondani Neki, hogy mit csinálhat és mit nem, de szeretném, ha a későbbiekben a vonaton történtekhez hasonló nem fordulna elő, mert úgy érzem, hogy kicsit több volt a kelleténél. Hozzátettem azt is, hogy néha az az érzésem, hogy Ő nem csak poénból csinálja..
Mikor ezt meghallotta, megállított és azt kérdezte; "Szerinted egy buzi tud így csókolni?" És megcsókolt.
Nem akartam kijavítani, de én 1 szóval se mondtam, hogy buzinak tartom, csak szimplán úgy tűnik néha, hogy nem csak poénkodik.
Miután befejeztem, bocsánatot kért és azt mondta, hogy ez még Neki is új. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy most már arra is figyelnie kell, hogy én mit szólok a tetteihez. Erre megint azt mondtam, hogy én nem is akarom megszabni, hogy mit tehet és mit nem, csak .. Mire közbevágott, hogy Ő meg nem akarja azt mondani, hogy megszabhatom, de valamilyen szinten mégiscsak így van vele.
Végül abban maradtunk, hogy a későbbiekben visszafogja fogni magát.

Megbeszéltük és sikerült tisztázni mindent. :) Utána már nem is haragudtam Rá. Sőőt..
Odáig voltam attól, hogy Ő nem volt mérges, amiért én kibuktam. És nem kezdett el ott magyarázni nekem, hogy pedig jobb, ha hozzászokom ehhez, meg ilyesmik.. :) Örültem neki nagyon, hogy veszekedés nélkül megtudtuk beszélni a dolgot. :D:D:D
Az is tetszett, hogy D-nek hamar feltűnt a vonaton, hogy valami bajom van és onnantól kezdve csak azzal foglalkozott, hogy valahogy kibékítsen. Picit tartottam attól, hogy ha huzamosabb ideig nem figyelek Rá "eléggé", akkor megunja és rámhagyja az egészet. De nem így lett! :D
Bocsánatot kért, nézett rám ártatlan bociszemekkel és próbált egyre jobban közeledni, hogy megtudjuk beszélni a dolgot. Láttam rajta, hogy bántja, hogy haragszom Rá egy kicsit.

Van más fontos esemény is, amely a mai naphoz és Hozzánk köthető.
Mikor K-ékhoz tartottunk, mi voltunk legelöl, mert a többiek leálltak beszélgetni és amíg bevártuk őket, alkalmunk volt beszélni pár szót.
D megkérdezte, hogy "Lehetne-e egy indiszkrét kérdése?", mire én kicsit bepánikolva azt feleltem, hogy igen.
Álmaimban nem gondoltam volna, hogy azt fogja kérdezni, hogy "Szeretem-e?" :O Nem tagadom, ledöbbentem a kérdésen, de kicsit csalafinta voltam és nem adtam konkrét választ, hanem inkább visszakérdeztem; "Miért ne szeretnélek?" Erre azt felelte, hogy "most komolyan" Mondtam Neki, hogy "Komolyan!" Aztán megölelt és azt mondta, hogy örül neki és hogy még most sem tudja elhinni, hogy együtt vagyunk.
:$$:)))
De ez még semmi..
Miután megérkeztünk a házunkhoz, még bementünk a lépcsőházba - ami egy külön story, de nektek nem fogom elmondani, bocsi. :$ - és beszélgettünk. D csak nézett rám mosolyogva és azt mondta, hogy el sem hiszi, hogy velem van. Aztán megölelt és azt mondta, hogy; "Nem hittem volna, hogy szeretni fogok egy nőt." Annyira magához szorított, amennyire csak bírt és nem is akartuk elengedni egymást.
Ezután a mondat után, komolyan mondom, majdnem elsírtam magam.. :$ De aztán D folytatta. Rám nézett és azt mondta, hogy "és még szép is, okos is.."
Tényleg alig akartam elhinni, hogy ezt nekem mondja valaki. Méghozzá egy olyan valaki, akihez én is gyengéd érzelmeket táplálok. :$

Vasárnap van. [Már nem sokáig.]
És basszus, elő kell vennem a naptáramat, hogy tudjam mik is történtek velem az elmúlt napokban!? Merre jártam, kivel voltam, mit csináltam!? :D
Nézzük csak..

Tehát.
Júli 19. kedd
Először is, ami a legfontosabb: mától adják az RTL-en a Mentalista III. évadát!!! :D:D:D
A nap másik fontos eseménye, hogy a csajokkal elmentünk keringő ruhapróbára. :) Semmi kedvem nem volt az egészhez, de hát azt sem szeretném, ha nem lenne csini ruhám! Így aztán minél előbb ki kell nézni valamit, amit aztán le is kell foglalni, hogy novemberben ne legyen gond. :)
Álmomban nem gondoltam volna, hogy az általam felpróbált 2. (!!!) ruha lesz a nyerő. :D De nagyon úgy néz ki, hogy azt választom, mert tényleg annyira tetszett, hogy nem is kerestem mást. Végig abban voltam, mialatt a többiek próbálgattak még. :)

Júli 20. szerda és Júli 23. szombat
Mindkét napon melóztam, erről nem szeretnék részletesen beszámolni.
Bocsánat, de titkos. :P

Júli 21. csütörtök :))))
Ez a nap volt a hét fénypontja. :D D-vel voltam és annnyira jól éreztem magam most is. :$:D A szar idő miatt moziba mentünk [Micimackóóó :P], utána pedig elnéztünk egy bevásárlóközpontba.
Utálom, mikor esik az eső, vagy iszonyat nagy hőség van, mert egyszerűen nem tudunk hova menni. :s Nem lehet órákig egy plázában sétálni.. Az egy idő után unalmas lesz.. :-/ Mondjuk mi eddig mindig megoldottuk valahogy a kellemes időtöltést :)), de akkor is.. :s

Júli 22. péntek
Na ez a nap volt az, ami egyáltalán nem úgy alakult, ahogy elképzeltem. Ugyanis azt terveztem, hogy itthon leszek egész nap és rendet rakok itt-ott, meg pakolászok.. Van tennivaló bőven.. :)
Ennek ellenére a fél napom várakozással telt, mert egyik osztálytársamat [Á] elkísértem a könyvesboltba, de mégsem 3-kor találkoztunk, hanem valamikor 4 óra magasságában. Amivel nem is lett volna gond, de én már fél 3-kor indulásra kész voltam és vártam, hogy érjen már ide.. Mindegy.
A találkozónkba beillesztettem még egy programot, mert Anya megkért, hogy ha már úgyis elmegyek otthonról, legyek olyan rendes és irassam fel F gyógyszereit. [Mivel ő nincs itthon.] Így a Libriből a dokihoz vettük az irányt, ahol közel 40 percet töltöttünk, mert a nővérke bénázott jobbra-balra.. Most nincs kedvem részletezni, a lényeg annyi, hogy nem volt előttünk egy lélek sem, mégis sokáig ott voltunk. :s
Én úgy terveztem, hogy ezután hazajövök, ami így is lett, de Á elkísért és még vagy' fél órát beszélt[ünk?..] a kapu előtt.
Mindezek után még elmentem vásárolni Anyával, majd pedig együtt szórakoztattuk K-t, aki szokás szerint váratlanul toppant be. :D
Azt leszámítva, hogy lőttek az eltervezett dolgoknak, jó nap volt! :):P

Kéépzeljétek, tegnap leugrottunk a Velencei tóra D-vel, K-val és K barátnőjével, R-el. :))
Ez az egész annyira hirtelen jött, hogy mikor háromnegyed 12-kor D megkérdezte a telefonban, hogy "Ma Velencei tó?", hirtelen lefagytam és szinte szóhoz sem jutottam. Őszinte leszek; eleinte nem örültem az ötletnek, mert D elég későn szólt, meg sajna fürdőruha téren is gondban voltam, de végül minden megoldódott szerencsére és boldogan mondtam igent. :)))
És nagyon jól éreztem magam!!!! :D:D:D:D:D
A vonatunk fél 4-kor indult, így fél 5-re már lent is voltunk négyen. Pár órával később Z-vel egészültünk ki, aki gondoskodott róla, hogy az amúgy is jó hangulat a továbbiakban fokozódjon. :D
Fúú, nagyon jól éreztem magam. :))) Ezt az is bizonyítja, hogy a tervezett 9 órai hazaérkezés helyett fél 11-re értem haza.. :s Kaptam is érte letolást, mert nem szóltam Anyáéknak. :s Szarul is éreztem magam miatta, mert láttam Anyán, hogy tényleg nagyon aggódott. :( De az sem volt kellemes, hogy megint az történt velem, ami lassan már az egész életemre jellemző lesz; nem tudtam örülni a saját boldogságomnak, meg a jó kis Velencézésnek, mert otthon mindenki ki volt bukva, hogy nem adtam hírt magamról.
És tudom, hogy jelentkeznem kellett volna, de egyszerűen nem érdekelt.. Végre egyszer jól akartam érezni magam és nem akartam mással foglalkozni.
És jó is volt. Élveztem, hogy nem kellett azon aggódni, hogy "nem érek haza időben" és hí meg há, mi lesz!? ...
Jó volt kicsit szabadnak lenni és spontán csinálni mindent. És leszarni, hogy mikor jön a vonat!?
És jó volt egy fél napot D-vel meg a többiekkel tölteni. :D Annyira élveztem és alig várom, hogy megismételjük! :D Ugyanis lesz folytatás! :D:D:D

Hmm, de spontán dolgot csináltam tegnap.. :P
Majd mesélek! :D

Jaaaaj nem fogjátok elhinni hova mentünk. :)))
Az állatkertbe. :D:D És részemről telitalálat volt ez az ötlet. :D:D Nem is akartam elhinni. :D Odafele úton vagy' háromszor rákérdeztem még, hogy "Most akkor tényleg az állatkertbe megyünk?" :))
Ajjjjj és olyan jóó volt.. :$:))
Rég voltam állatkertben, legalább 3 éve. Örülök, hogy most D-vel sikerült újra ellátogatnom oda. :D
Bejártuk az egészet. :D Láttunk orrszarvút, vizilovakat, zsiráfokat [futni is! :P], kecskéket, farkast, mackóót, jegesmacit is, sok-sok halat, pupu tevéket, fókákat, kígyót, szinte mindent. :D
A rovarházat úgy ahogy volt kihagytuk.., mert mondtam D-nek, hogy én oda biztos nem megyek be. [Tudjátok, pókoktól való félelem.. Meg úgy minden rovartól is. :$:))] Viszont mondtam neki, hogy ő nyugodtan nézzen szét, ha szeretne, én megvárom kint. Aranyos volt, végül ő sem ment be, azt mondta, hogy nem izgatja őt se túlzottan, szóval kihagyja ő is. :)
A madarakat is igyekeztünk kerülni az állatkerti séta során, mert D fél tőlük. [Gyerekkori rossz emlék miatt.]
Végül mondjuk megfordultunk olyan helyeken is, ahol szabadon (!!) repkedtek a fejünk fölött a madarak, mert D azt mondta, hogy menjünk be. Aztán persze meg is bánta szerintem, mert láttam rajta, hogy kicsit tart attól, hogy a közelébe megy valami szárnyas. :s És fogadok, hogy azért szeretett volna mégis bemenni, mert nem akart "férfiatlannak" tűnni a szememben. Pedig ha valaki, hát én aztán nagyon megértem, ha az ember fél valamitől. Legyen az kutya, vagy éppen madár.

A nap fénypontja az volt, mikor az Állatkert körbejárása után leültünk egy padra.. :) Beszélgettünk, nevettünk, aztán egyszer csak... Eljött a pillanat. :$ D közelebb hajolt és megcsókolt. :$$$
Nem volt váratlan, mert mindkettőnk úgy "tervezte", hogy a mai nap után már kéz a kézben, párként sétálunk majd haza... (: És így is lett.
És most olyan jó.. :$:D

A padon való beszélgetéskor szóba jöttek kissé személyes dolgok is. Mind D múltjából, mind az enyémből. És örülök neki, hogy még mielőtt bármi is kialakult volna köztünk, tisztáztuk ezeket a dolgokat. :D Így mindketten tiszta lappal indulunk. :)

Jöhet a beszámoló a második taliról. :D
Ahogy korábban említettem, ez alkalommal volt uticél, fölmentünk a Várba. :D D-nek ez is új volt kissé, mert nem nagyon szokott erre járni, úgyhogy örültem neki, hogy olyan helyre jön velem - megint -, ahol korábban nemigen volt. :)
Végül úgy alakult, hogy egész végig ott voltunk, így nem kellett azon "aggódni", hogy hova menjünk utána. :)
Jól éreztem magam. :D Minél jobban kezdem megismerni D-t, annál jobban kezdem megkedvelni is.. :$:) Vicces, kedves, magas (!!) :D, udvarias, kommunikatív - ami nagyon meglepő azok után, hogy a legelső találkozásunkkor szinte egy szót sem szólt. :o :D.
Ami talán a legérdekesebb számomra benne, hogy kettős személyiség. Egyszerre bátor, bevállalós és beszédes, ugyanakkor meg visszahúzódó és kissé bátortalan.
Utóbbi kettőt arra alapozom, hogy a második találkozás alkalmával sem közeledett hozzám "semmilyen" módon. :( Arra gondolok, hogy nem fogta meg a kezem, vagy nem ölelt meg.. Persze ezt nem szemrehányásként írom! [Csak furcsa nekem azok után, hogy A már a legelső találkozásunk alkalmával ölelgetett.]

Viszont azt elhatároztam, hogy ha kedden sem történik előrelépés az ő részéről, akkor én fogok cselekedni.! :D
Egyébként kétlem, hogy harmadszorra ne történne valami.. :$:) Sőt, most egyel több okom van ezt gondolni.. :))) Ugyanis nemrég válaszolt a levelemre, amiben megkérdeztem, hogy van-e ötlete, hogy hova menjünk kedden és azt írta, hogy "Megvan a célpont, de titkos. :) Nem túl eredeti, de hangulatos. :)"
És úúúúúúúúúristen azóta tiszta ideg vagyok és iszonyatosan kiváncsiii. :D:D:D Vajon mit tervez? :)))
Ajj és hol van még a kedd.. !? :D:D:D
Tuti, hogy mostantól ezen fogok agyalni egyfolytában. :D Ajjjjjjjjjj :))

És még csak el sem tudom mesélni senkinek, mert H nincs msn-en, F pedig Kapcsolat koncerten van.. hajj :D:D Kösz csajok! :P

A talira visszatérve; igazából szerintem lett volna alkalom arra, hogy összejöjjünk.. :$:) Csak én még kicsit tartottam tőle és ezért valahányszor - akár egy pillanatra is - csend lett, rögtön bedobtam valami témát, amiről ismét hosszú percekig tudtunk beszélgetni.. :s
Így utólag visszagondolva bánom kicsit, de most már úgy érzem, hogy fel vagyok készülve arra, hogy D-vel közelebb kerüljünk egymáshoz. :) És szeretném is, hogy így legyen.! :D

Fú, most annyi mindenről tudnék írni, hogy nem is szaporítom a szót, inkább belevágok!

Fiúkról lesz szó, mert mostanában mindig történik valami, amihez nekik elég sok közük van.
Először kezdeném Ke-vel, vagy már azt sem tudom, hogy hogy hívom itt.. :s Kezd nagyon elegem lenni belőle, mert nem hagy békén. Napi szinten beszélünk, mert vagy rám ír msn-en, vagy pedig levelet ír facebook-on..
És rohadtul idegesít most már, hogy állandóan beszélni akar, meg most már találkozni is.
Múlt szerdán találkoztam vele és rá 1-2 napra már olyanokat írt a levelében, hogy azon gondolkodik, hogy mikor tudunk legközelebb találkozni.
Hát basszus, semmikor.. Mert én nem akarok.
És most ez megint annyira szar helyzet. :s És persze megint én voltam a hülye, amiért nem ráztam le már a legelején.! Akkor most nem kéne emiatt aggódnom.. Valahogy pedig jeleznem kell felé minél előbb, hogy nem akarok tőle semmit. Olyannyira semmit, hogy már nagyon beszélni se..
Ajj, csak nem tudom, hogy hogy csináljam!? :s

A következő "story" eléggé elkeserített.. Dé -ről lesz szó, akiről kiderült (?), hogy csak amolyan "tartalékként" tekint rám.Ugyanis szombaton beszéltem F-el msn-en és szóba került Dé is. Meséltem F-nek, hogy milyen jókat szoktunk dumálni, de hogy még nem találkoztunk, sőt én azt sem tudom, hogy Dé hogy néz ki!? [Talán jobb is..]
Aztán valahogy odáig jutottunk a beszélgetésben, hogy F elmondta, hogy szerinte én csak valami tartalék lehetek Dé szemében. Például azért, mert valahányszor beszélünk, mindig én kezdeményezem a beszélgetést..

És jobban belegondolva tényleg így van! Mert olyan ritkán beszélünk, hogy amint meglátom, hogy fent van, írok neki.. De a beszélgetésekből nekem eddig nem jött le, hogy kurvára úgy áll hozzám, hogy csak "elvisel" kb.. Tehát figyeli, amiket írok neki, meg ő is ír dolgokat, de amúgy nem írna nekem.. Úgy van vele, hogy "ha beszélünk, beszélünk, ha nem, nem".

Ez kedves. :D:D:D Nagyon jól esik, hogy akiről valamiért eddig azt hittem, hogy megbízhatok benne és tök jól elbeszélgethetek vele, most kiderül, hogy valójában kurvára nem érdekli semmi, csak elviseli a dolgaimat..

Ééés persze megint ki volt a hülye? :D:D:D:D ÉN. Amiért azt hittem, hogy Dé más.."Nem olyan, mint a többi."
Hát tévedtem.

Ma egyébként direkt teszteltem is.. Mikor fölmentem fél 10-kor msn-re, már fönt volt, így tehát lát[hat]ta, hogy bejelentkeztem. Eltelt fél óra, nem írt. Aztán 1..,2.., de semmi.
7 perce jöttem le msn-ről és még akkor is fent volt!
Szóval menjen ő is a fenébe..
Mostantól nem is írok neki. Majd beszélünk, ha ő ír, azt késsz.! :@ De ha megmeri majd említeni, hogy rég hallott felőlem, vagy valami ehhez hasonló, akkor azért mondom neki, hogy "igen, rég beszéltünk, mert eddig basztál írni".
El vagyok keseredve kicsit.. Rosszul esik, hogy így viselkedik. :(

A végére hagytam D-t, akivel az utóbbi időben megint levelezünk. :) És olyanokat ír, hogy kész vagyok.. :$:D Mutatom.
"Ennyire szétkapkodnak a faszik? :) Ezt nem is csodálom szépségem."
"Én bármit megtennék érted drágám, ezek a mai faszik nem értékelik igazán a szép nőket. Ez van. Miért nem jöttök Balcsira? Hm? Pedig szerettem volna együtt fürcsizni veled :)"
"Szívesen látnálak köreimben, ha benne vagy."
"Tavaly *** már leadta a hírt, hogy van Balcsin két szép csaj. Mondjuk azt nem is sejtettem, hogy az egyik látványától elakad a szavam."

És ehhez hasonlók.. :$$
Én meg kezdem megkedvelni... :$:)

Először is; NEM vagyok a babád, se a drágád, se SENKID!
Kurva jó lenne, ha nem hívogatnál így. :)))
Másodszor pedig; Miért nem tudsz már kilépni az életemből?
Mert nekem sokkal könnyebb lenne? Sokkal könnyebb lenne továbblépni és elfelejteni Téged??
____________________________

Nem! Akkor sem hagyom, hogy A az újbóli felbukkanásával megint bele kavarjon az életembe!
Elég volt ebből! Egyszerűen szarnom kell rá, hogy ő folyton babámozik, drágámozik meg mittudomén hogy még miféle jelzőket használ.
Ennyi idő után rájöttem, hogy kibaszottul nem jelentenek számára semmit ezek a szavak, így huszadjára nem is dőlök már be neki. :)))

Mutatom, hogy mit írt.
"Szijjja!
Mizus babám???:) hogy vagy??? Mesélj valamit nagyon hosszan :$
Nekem is lessz majd mesélni valóm mert már nagyon régen beszéltünk:)
Valamikor facen irj rám mert msn en nemigen leszek.
Pusszantalak drágám:) (K)"

Most erre én mit szóljak? Majd valamikor írok vissza valamit azt késsz..
De basszus ez is milyen már, hogy "mesélj valamit nagyon hosszan"??? Mi vagyok én, mesélő? -.-"

ahh, kicsit most felzaklatott, hogy írt..

DE - ami nagyon lényeges! - én ennek ellenére továbbra sem nézem meg a profilját! :D
Mert nem szabad, hogy érdeklődjek utána..!

Istenem de elegem van az összes létező szemétláda görény pasiból!
Picsáért nem tudnak békén hagyni!?

És elegem van abból, hogy igaz dolgokat vágnak a fejemhez, amitől aztán megint padlóra kerülök..
És elegem van, hogy senki nem képes leszállni rólam és megérteni a helyzetem és velem lenni..
Utálom, hogy nincs senki, akivel megbeszélhetném a dolgaimat. :'(

Faszért vagyok én mindig egyedül. :'(:'(:'(:'(

Most ez a nemtudommárhogyhányadik pasi is.. Nem hagy békén, állandóan a hülye sétájával baszogat, meg hogy találkozzunk, meg mittudomén mi és mikor 100-adszorra is elutasítom [azért, mert a faszomnak van kedve ennyi "ismeretség" után találkozni], elkezd sértegetni meg felháborodik.
Idézem;
"Csőlátású vagy és zárkózott."
"Te mindenben a rosszat látod és érdektelen vagy. Nézzél tévét vagy facebookolj, ha csak ennyi az életed."
"Hamar feladsz mindent és másokban keresed a hibát."
"Remélem mikor egyszer valakibe beleszeretsz és kiderül, hogy csak meg akart fektetni, akkor eszedbe jut, hogy vannak normális emberek is, csak szartál a fejükre."
"Tök mindegy, átnézel.
Nincs az a mondat, amin elgondolkodnál."
"Téged még az sem izgatna, ha a szomszéd lakás kigyulladna, mert érdektelen önző ember vagy."
"Mindent megtettem, hogy megismerhesselek, de egy 2 hónapossal jobban elbeszélgetek, mint veled.
Annyira felületes vagy, hogy nem is emlékszel mi történt a múltban."

Jól van, te meg akkor menj el a jóbüdös picsába. :D:D:D:D

És én hülye próbáltam higgadtan viselkedni, ahelyett, hogy hagytam volna a faszba az egészet, vagy én is írtam volna neki hasonlókat!
Kibaszottul megérdemelte volna, hogy elküldjem a gecibe, de neeem, én hülye nem tettem. :s

Na most jött el az az idő, hogy szépen megyek aludni a picsába és átgondolom az életem.

Most olvastam el a tegnapi horoszkópomat és egyszerűen nem térek magamhoz.
Hogy a fenébe tudnak ilyen valós dolgokat leírni? :D
Íme:

"Még mindig nem tudod eldönteni, mi lenne számodra a legjobb. Néha feladnál mindent a szerelemért, máskor pedig hallani sem akarsz a párkapcsolatról.
Amíg ilyen nehéz rajtad kiigazodni, nem lesz egy nyugodt perced sem."

És tök igaz.! :s

"Magad sem érted, hogy mi történik veled. Talán a bolygók állása van rád ilyen hatással, vagy csak a meleg, de egyszerűen képtelen vagy magad visszafogni - feltámadt benned a vadászösztön."

És milyen igaz.. :O:$:)
Na jó, én nem vadászösztönnek nevezném, hanem.. Valamiféle új "mániának", melynek a lényege az, hogy mióta legutóbb beszéltem D-vel, egyre jobban szeretnék újra beszélni vele. :$
De sajna most sincs itt. :s Pedig én tegnap is voltam msn-en, hátha összefutunk és ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk. :s
Ajj..

Egyébként azóta "fellapoztam" a régebbi levelezéseinket. :D Jó volt visszaolvasgatni, mi mindenről beszélgettünk anno.. :) [És pluszba még képben is lettem 1-2 dologgal kapcsolatban. :P]
ajj, kár, hogy most nincs itt. :(

Arra viszont nagyon figyelnem kell, hogy NE gondoljak túl gesztusokat!
Ma megvilágosodtam, és rájöttem, hogy a csajok túlgondolják a dolgokat. Vagy legalábbis én mindenféleképpen.
Túl sokat gondolok bele szavakba, amikkel a pasik csak úgy dobálóznak.
Mint például az "életem", vagy a "puszi".
Ezekről az ember azt gondolja [én legalábbis], hogy jelentenek is valamit.
Persze lehet, hogy velem van a baj, de én például nem írogatok csak úgy "puszi"-kat fiúknak. Vagy ha mégis, akkor azt okkal teszem. Nem pedig csak úgy odaírom az elköszönéskor..
Ők viszont "csak úgy" írják.
De ha nekik ez nem jelent semmit - vagy legalábbis semmi "olyat" -, akkor miért teszik ezt? Megtévesztésképp?
Vagy eszükbe sem jut, hogy van olyan hülye csaj [én], aki ebből rögtön elkezd következtetgetni? :s

Ez most arról jutott eszembe, hogy legutóbbi beszélgetésünkkor D azt írta, hogy "puszi".
Erre korábban nem volt példa, emiatt lepődtem meg..
És persze nem csak meglepődtem, picit elkezdtem kombinálni is.
De ezzel most rögtön le kell állnom, mert különben bajok lesznek.. :s

A kiment Hollandiába.
És kurva mérges voltam/vagyok (?) Rá, amiért nem is szólt nekem, erre ma kapok Tőle egy levelet..
Hogy mi újság, meg hogy gondolja, hogy hallottam, hogy kiment..
Igen, bazdmeg, hallottam.. Facebook-ról tudtam meg, hogy elmész, mert Te basztál szólni..
ááá :s

És persze kurvára nem tudom megbeszélni senkivel, mert se H, se F nem érdeklődött az elmúlt hetekben A-val kapcsolatban.. Én meg ugye nem akartam felhozni, mert szerintem mindkettőjüknek elege van már az én piti kis ügyeimből. És igazuk van.. :s [Mondjuk F-et nem hibáztatom, mert az elmúlt hónapokban tényleg annyi minden összejött neki, hogy néha örült, hogy él.. :'(]
H-nak meg már kb december óta megvan a véleménye erről az egészről, szóval..
Talán jobb is.
Talán jobb is, hogy nem beszélem meg velük.
Az én dolgom, nekem kell megoldanom.!

Egyébként elég váratlan volt, mikor megláttam, hogy Ő írt. Sőt..
Ugyanis levelezek egy sráccal, akivel nem sokkal ezelőtt egy másik oldalon leveleztem, de mivel bejelölt facebook-on, és oda napi szinten följárok, ott folytatjuk a levelezést.
És mikor megláttam, hogy jött levelem, azt gondoltam, hogy ő írt.
Erre nem.. :s

És a legszarabb az egészben, hogy A megint akkor bukkant fel, amikor már egy miliméter kellett ahhoz, hogy végérvényesen lezárjam magamban a Róla szóló fejezetet.

Tegnap egyedül voltam itthon egy kis ideig és alkalmam nyílt hangosan is kimondani, hogy mik a céljaim.
Hogy elhatároztam, hogy a tavaszi szünetben igenis túllépek Rajta! Törlöm az sms-eit és tényleg lezárom ezt az egészet.
Erre felbukkan..
Én meg.. Ismét megingok egy kicsit. :'(

Na jó, az túlzás.
De kezdek fáradt lenni, mert annak ellenére, hogy rövid napom volt a suliban [az 5-ből 2 órám is elmaradt :)))], kimerültem.

És rohadtul bosszant A viselkedése.
Engem még senki nem vett annyira semmibe, mint Ő.. :(
Az egy dolog, hogy "most egy ideig nem szeretne velem beszélni", de mi a faszért nem volt képes elmondani nekem, hogy elutazik? Hisz így, hogy elmegy, tuti nem beszélünk jó darabig. Sőt, én már azon se lepődnék meg, ha 'soha' nem beszélnénk..
Egyszerűen olyan szinten leszar engem, hogy azt el sem hiszem.. És akkor még van képe a fejemhez vágni, hogy "hát kb én kerestelek mindig te kb 2-3-szor írtál smst".
Most meg!?!?
Arra nem képes, hogy nekem basszon egy levelet azzal a szöveggel, hogy "elmegyek, majd jövök", vagy faszom tudja mi..

Tényleg nem értem Neki semmit?
Az ég világon semmit?
Annyit se, hogy tudassa velem, hogy xy ideig nem lesz az országban?

A!
Mi a faszért csinálod ezt velem?

A fenébe is..
    .  .  .       miért kellett nekünk találkoznunk? Csak megkeserítetted az életem.. :'( Anélkül, hogy tudtál volna róla!

És mindezek után én vagyok olyan hülye, hogy ne haragudjak Rád... :'(:'(
Mert egy naív fasz vagyok.

Láttam egy fotót facebook-on.
Valami buszjegyet, vagy mit ábrázol, A nevével.
Holnap délutánra szól és az áll rajta, hogy "AMSTERDAM".

Csak nem!?
Ugye nem???

Elmegy?
A elmegy?

Egyszerűen lefagytam.
Megdöbbentem.
És konkrétan nem tudom, hogy mihez kezdjek!?
Lehet, elmegyek holnap oda, ahonnan indul.. Mert nem fér a fejembe, hogy ez most mi???
Miért megy el? Elmegy-e egyáltalán? És ha igen, mikor jön vissza?
Ugye visszajön? :(

Istenem.. nem akarom elveszíteni :'(

Ugyanakkor ez valahol meg is könnyítheti a dolgomat.. Hiszen, ha nincs itt, akkor nem hiszem, hogy beszélnénk és ezáltal talán könnyebben túllennék rajta.
De ez így akkor sem fer! Miért kell elmennie??? :'(
Ne... ne hagyj itt :'(

Különösen úgy ne, hogy "én nem is tudok az egészről".
Elvégre azt Ő nem tudhatja, hogy láttam azt a képet..

Istenem, de szar helyzet. :( Rosszul érzem magam.
És bosszant, hogy nem tudok részleteket.

És iszonyatosan félek,
Hogy ha odamegyek, belefogok őrülni, ha látom elmenni.
Ha viszont nem, akkor meg bánni fogom, hogy nem voltam ott. :'(

Istenem, mi legyen? Mihez kezdjek? :'(

Szerdán írtam Neki egy sms-t, mert persze voltam olyan hülye és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg Tőle, hogy haragszik-e rám!? .. :s
Azt írta, hogy "Nem. Kéne úgy érzed?"
Mire én azt feleltem, hogy "Nem tudom, csak múltkor el se köszöntél msn-en, meg azóta nem is beszéltünk és féltem [??? Úristen, de hülye voltam, hogy ezt írtam.. :s], hogy haragszol."
És basszuskulcs, tudtam, hogy azt fogja írni, hogy azért nem írt, mert már nem voltam fent.!
Nézzétek csak; "Jah hát akartam írni de leléptél már!" Aztán megint rákérdezett a "haragudós dologra" -> "De kéne haragudnom?"
De ez a léléptél szöveg is milyen már???? Nehogy már rámkenje, hogy nem írt! Még én vagyok a hibás, hogy nem vártam újabb 7 percet, vagy akár többet is a válaszára? áááá :@

Nos, miközben az utolsó sms-t olvastam, H-ékkal beszélgettünk és ugye nem titkoltam előttük, hogy ki írt, ezért A-ról kezdtünk el beszélni.
Mire H egyszer csak 'kifakadt' és azt mondta, hogy nem érti, hogy azok után, hogy A "legyerekesezett" engem, miért írogatok még sms-t Neki? Mire én azt feleltem, hogy nem gyerekesezett le [vagy legalábbis nem mondta ki konkrétan] és mivel érdekesen váltunk el a legutóbbi beszélgetéskor, tényleg érdekelt, hogy most mi van!? És ezért írtam Neki sms-t.
Erre H mit csinál? Halkan megjegyzi, hogy "neked nem mondta.."

Én meg csak nézek és azonnal visszakérdezek, hogy MI????
H meg néz rám és beavat, hogy a napokban beszélt A-val msn-en, amikor is A azt mondta neki, hogy én gyerekes vagyok.

Én meg lefagytam.
Konkrétan azt sem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert egyszerűen ledöbbentett ez a sok dolog egyszerre.
Az, hogy H nem is mesélte, hogy beszélt A-val.
Az, hogy A ilyet mondott.
Az, hogy H azt sem mesélte, hogy A ezt mondta neki.
És az, hogy még ő volt fölháborodva, amikor kibaszottul kiakadtam, hogy nem mondta el!!!

Elöntött a méreg és azonnal le is támadtam H-t a kérdéseimmel.
Hogy mikor volt ez?
Hogy A-val rólam beszélnek-e msn-en?
Hogy ha így van, akkor miért beszélnek rólam?
És hogy ezt mi a faszért nem mondta el nekem??? Már aznap, mikor történt!?!?!?!?

Erre ő is tökre felháborodott, hogy miért csinálok ebből nagy ügyet, amikor nekem is mondta ezt A.. [Nem. Nem mondta!]
Meg akkor mentegetőzött, hogy azért nem mondta el, mert nem akart bekavarni ezzel, vagy valami ilyesmi.

Én meg csak néztem.
Aztán meg kimentem a wc-re, mert egyszerűen nem bírtam ott maradni.
H úgy felbaszta az agyam, hogy muszáj volt kimennem kicsit, mert különben felrobbantam volna.

Egy szempillantás alatt megbántam, hogy vettem a fáradtságot és írtam A-nak. És attól a perctől kezdve már az sem volt kérdés számomra, hogy hogyan tovább!?
Ott végleg eldöntöttem, hogy befejezem ezt.
Befejezem az utolsó utáni utáni reménykedést, hogy hátha... hátha mégis meggondolja magát és hátha mégis...
ÁÁÁ le se írom, mert a mai napig olyan mérges vagyok Rá, hogy tüzet tudnék okádni!

Nos, miután ezt a kibaszott fontos információt H a tudtomra adta, úgy bedühödtem, hogy azt írtam vissza A-nak, hogy "Régen nem volt akadály, ha nem voltam msn-en. Nem kéne haragudnod, mert én nem csináltam semmi olyat veled ellentétben! Este beszéljünk."
És szerintem még így sem voltam bunkó, vagy szemét.

A erre különböző kérdéseket tett fel az üzenetében; "Én mit csináltam? Elmondod? Dolgozom megvársz?"

Basztam válaszolni.
És jól esett, mert így legalább megtudta, milyen érzés, amikor az ember nem kap választ az üzenetére!
De nem hagyta annyiban, körülbelül 1 óra múlva megint írt, de akkor már csak annyit, hogy "Hahó!"
És én basztam erre is válaszolni!
Ő ne hahózzon nekem, amikor a hátam mögött olyanokat mond rám, hogy gyerekes vagyok!
És ne kérjen számon, hogy miért nem válaszolok az sms-ére, amikor Ő ugyanúgy csinált már velem ilyet nem is egyszer! És nekem jó okom is volt rá, hogy ne írjak vissza Neki!
És különbenis!? Hagyjon békén a picsába... Szakít velem, aztán találkozunk, csókolózunk és abban maradunk, hogy Ő kér egy kis időt, amit én teljes mértékben tiszteletben tartok [mert egy hülye fasz vagyok!], aztán elmondja, hogy az együtt alvás megoldhatatlansága miatt inkább nem kezdi újra velem, de közbe meg majdnem naponta sms-ezünk és msn-ezéskor meg állandóan célozgat a szexre. És azt meg nem "hajlandó" megbeszélni velem, hogy a történtek után miféle kapcsolat "legyen"/van köztünk!?
És ezek után legyerekesezik engem és mikor leírom Neki, hogy van okom arra, hogy haragudjak Rá, még Ő kér számon sms-be? Meg hahózik?????

És ÁÁÁÁÁ
Én vagyok a gyerekes???? ÉN?
Nem én megyek vissza huszonötezerszer ugyanahhoz a ribanc kurvához, aki állandóan csak veszekszik velem, mindenért engem hibáztat és mindig úgy intézi, hogy neki legyen igaza!!!!

Nem vártam meg msn-en aznap este.
Igazából nem is tudtam volna, mert ugye másnap suli, koránkelés, izéé.. :s
Szerintem, ha megtudtam volna, akkor tuti beszélek Vele és a fejéhez vágom, amit gondolok! Tényleg olyan szinten mérges voltam, hogy leszartam volna azt is, ha hatalmas veszekedés lett volna a beszélgetésből.

De nem lett.
És most az a helyzet, hogy azóta nem is beszéltünk. Meglepő és dühítő, mert ezek szerint kurvára hidegen hagyja A-t, hogy miért vagyok mérges Rá!?
Tegnap fentvolt msn-en, de nem írt. És ez olyan mértékben dühít, hogy el sem hiszitek..
A faszért ilyen!?!?
A faszért hagyja ennyiben és szarja le az egészet!? És engem!!!!

Menjen Ő a jóbüdös fenébe! A hülye kurvájával együtt!

Így legalább eltűnt az életemből.
Jobb is így! Sokkal jobb.

Na most nagyon kihúztad a gyufát A!
De annyira, hogy lassan ott tartok, hogy nem is beszélek Veled többé.. Akármennyire nem lesz könnyű, be kell fejeznem ezt az egészet.
Véget kell vetni neki, mert különben előbb-utóbb beleőrülök.
Én ezt már nem bírom :'(

Menj a fenébe!
Faszért intézed állandóan úgy, hogy én érezzem rosszul magam???

Tegnap A írt F-nek és érdeklődött utánam, aminek az lett a vége, hogy msn-eztünk.
Igazából legszívesebben bemásolnám az egész beszélgetést, de inkább csak a lényeges dolgokat fogom megosztani Veletek.
Mert.. A néhol olyan dolgokat írt, amitől én köpni-nyelni nem tudtam.. Meglepő dolgokat, amik...
ajjj :s
Amik megint arra kéztethetnének, hogy reménykedjek.
DE én ennél már okosabb (?) vagyok! És észnél is vagyok és nem hagyom, hogy megint bedőljek.. Nem, nem nem. Nem hagyom.. Nem hagyhatom.

Szóval, az első olyan dolog, ami meglepett, az a következő volt;
A írta, hogy megy bulizni, mire én azt feleltem, hogy Ő nagy partyarc.. Erre megkérdezte, hogy bejön-e nekem ez? És írtam Neki, hogy nem.. Ami nem volt új Neki, mert volt már ez beszédtéma köztünk. Utána azt is hozzátettem, hogy az Ő dolga, hogy mit csinál és mennyit, én nem szólok bele.
Erre mir ír?? Hogy "akkor ma belövöm magam beszívok és ami még jön". Aztán még hozzátette, hogy "najó ez már durva volt"
Erre az én reakcióm az volt, hogy "Meg ne próbáld! Kapnál érte :D"

Most jön a lényeg.
A ugyanis a következőket írta; "Aggódik értem a kis drága egyem meg :DD Szóval szeret"
"És ha szeret akkor..."
Én meg közben írtam, hogy "Azt nem mondtam :D"
Erre Ő; "Nem kell mondani látszik rajtad :P"
Aztán ezt leírta még egyszer, én meg.. csak néztem és nem tudtam hirtelen hova tenni a dolgot!?
Utána kértem, hogy folytassa azt a mondatot, hogy "És ha szeret, akkor.."
De áááá :D Nem tette. :( Hanem helyette visszautalt egy korábban tárgyalt témára.

Máris kifejtem. ;):P

Korábban ugyanis "szórakoztunk" és A is írta, hogy kapjam be meg én is írtam Neki. És Ő az enyémre rögtön írta, hogy hol szeretném és mikor? :P Mire én azt feleltem, hogy semmikor..
Erre Ő eljátszotta a sértődöttet és azt írta, hogy ki kell engesztelnem.. :P
De az nem derült ki, hogy mivel tudnám kiengesztelni, mert Ő csak valami 'szívtipró' smile-t írt, ami nekem nem jelent meg. És mikor rákérdeztem, hogy az mit jelent, ezt írta;
"Majd egyszer rájössz. Nem mondom neked  így telibe el.
Ha úgy érzed, hogy elég idős vagy kitalálni akkor kitalálod de semmi balhé meg szemét. :) Nem rossz dolog."

És erre vezette vissza a félbehagyott mondat folytatását is.
Tehát.. Feladta a leckét basszus. :D:D:D
És basszus... még úgy beszéltem volna Vele tegnap ezekről a dolgokról, de mennie "kellett"..
áá :@

És ki tudja, mikor tudjuk folytatni ezt a beszélgetést? ...

Ja és! Ki ne hagyjam, hogy úgy köszönt el - ami szintén különös.. -, hogy "szija (K)"

Ajjj.. most akkor ezek megint mit jelentenek??

Asszem én most..
én most..

Bassza meg, nem tudok mit írni.
Egyszerűen nem megy.

De iszonyatosan belémnyilalt a fájdalom.

És legszívesebben pofán basznám A-t és azt a szájabakúrt fasszopó geci ribanc kurvát is!

Faszomat mindkettőbe!

:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(

Jöhet a kedvenc szavam; VÉGE!

Én itt befejeztem!

És ha még egyszer, akár egyszer is megfordul a fejemben, hogy "hátha mégis..", lőjetek le! Valaki lőjön le, mert én ezt nem bírom tovább..

rohadtféreg :@

Ismerős illat.. :O

Úristenem, nem tudok már hova kapni!
Beszélek H-val, akinek rohadtul összejött mostanában minden, beszélek F-el, akire konkrétan kib*szott mérges vagyok H miatt és emellett még levelezek A-val is, mert délután nem tudtunk beszélni. De ez most elég bonyolult.. megint.
Ja és levelezek egy másik sráccal is, aki asszem akar tőlem valamit..

Hát mi van itt???? :D:D