[egy kicsi belőlem]

Menj te a jó büdös picsába! :'(

Először is; NEM vagyok a babád, se a drágád, se SENKID!
Kurva jó lenne, ha nem hívogatnál így. :)))
Másodszor pedig; Miért nem tudsz már kilépni az életemből?
Mert nekem sokkal könnyebb lenne? Sokkal könnyebb lenne továbblépni és elfelejteni Téged??
____________________________

Nem! Akkor sem hagyom, hogy A az újbóli felbukkanásával megint bele kavarjon az életembe!
Elég volt ebből! Egyszerűen szarnom kell rá, hogy ő folyton babámozik, drágámozik meg mittudomén hogy még miféle jelzőket használ.
Ennyi idő után rájöttem, hogy kibaszottul nem jelentenek számára semmit ezek a szavak, így huszadjára nem is dőlök már be neki. :)))

Mutatom, hogy mit írt.
"Szijjja!
Mizus babám???:) hogy vagy??? Mesélj valamit nagyon hosszan :$
Nekem is lessz majd mesélni valóm mert már nagyon régen beszéltünk:)
Valamikor facen irj rám mert msn en nemigen leszek.
Pusszantalak drágám:) (K)"

Most erre én mit szóljak? Majd valamikor írok vissza valamit azt késsz..
De basszus ez is milyen már, hogy "mesélj valamit nagyon hosszan"??? Mi vagyok én, mesélő? -.-"

ahh, kicsit most felzaklatott, hogy írt..

DE - ami nagyon lényeges! - én ennek ellenére továbbra sem nézem meg a profilját! :D
Mert nem szabad, hogy érdeklődjek utána..!

Na jó, az túlzás.
De kezdek fáradt lenni, mert annak ellenére, hogy rövid napom volt a suliban [az 5-ből 2 órám is elmaradt :)))], kimerültem.

És rohadtul bosszant A viselkedése.
Engem még senki nem vett annyira semmibe, mint Ő.. :(
Az egy dolog, hogy "most egy ideig nem szeretne velem beszélni", de mi a faszért nem volt képes elmondani nekem, hogy elutazik? Hisz így, hogy elmegy, tuti nem beszélünk jó darabig. Sőt, én már azon se lepődnék meg, ha 'soha' nem beszélnénk..
Egyszerűen olyan szinten leszar engem, hogy azt el sem hiszem.. És akkor még van képe a fejemhez vágni, hogy "hát kb én kerestelek mindig te kb 2-3-szor írtál smst".
Most meg!?!?
Arra nem képes, hogy nekem basszon egy levelet azzal a szöveggel, hogy "elmegyek, majd jövök", vagy faszom tudja mi..

Tényleg nem értem Neki semmit?
Az ég világon semmit?
Annyit se, hogy tudassa velem, hogy xy ideig nem lesz az országban?

A!
Mi a faszért csinálod ezt velem?

A fenébe is..
    .  .  .       miért kellett nekünk találkoznunk? Csak megkeserítetted az életem.. :'( Anélkül, hogy tudtál volna róla!

És mindezek után én vagyok olyan hülye, hogy ne haragudjak Rád... :'(:'(
Mert egy naív fasz vagyok.

De basszuskulcs!
Nem hiszem el, hogy ezek után baszol írni! Ennyire nem szarhatod le a dolgokat.. És engem.
Vagy mégis?

Istenem, de hülye voltam eddig.. És vak és naív..
De komolyan! :| :s

Na most nagyon kihúztad a gyufát A!
De annyira, hogy lassan ott tartok, hogy nem is beszélek Veled többé.. Akármennyire nem lesz könnyű, be kell fejeznem ezt az egészet.
Véget kell vetni neki, mert különben előbb-utóbb beleőrülök.
Én ezt már nem bírom :'(

Menj a fenébe!
Faszért intézed állandóan úgy, hogy én érezzem rosszul magam???

Istenem de nehéz Veled A...
ajj de nehééééz!

Bántottál.
És még a mai napig is ezt teszed.. :'(

És ennek ellenére mégis képtelen vagyok haragudni Rád! :s

Annyira elegem van megint ebből a kurva kibaszott életből, hogy legszívesebben megdöglenék a picsába!!!!!!!

Elegem van! Mindenből! És mindenkiből!!!!!

A-ból és abból, hogy olyan köcsög hülye vagyok, hogy várok rá, hogy írjon sms-t,
a fasszopó suliból meg abból, hogy tanulni kell,
abból, hogy azon a kibaszott tesi órán elestem és fáj mindkét térdem. [Ja és persze elszakadt a kibaszott nadrágom is, amit tökre szerettem.]

És most még F is rátesz egy lapáttal és felbassza az agyam még jobban! És még ezek után ő van megsértődve! Hát bassza meg ő is! [Ilyet még akkor se, ha mérges vagyok. -lény, 2010.márc.18.]

És gáborka is, aki facebook-on írogat ilyen-olyan szövegeket nekünk/rólunk, a suliban meg kussol és nem hogy nem meri a szemünkbe mondani, hogy mi a fasz baja van, de még ránk se mer nézni!
Bazd meg gábor! Csak még egyszer írogass ki valamit, úgy neked megyek a suliban, hogy a jóédes anyád se ismer majd rád!!!!!!!!!!!

És bassza meg az egész rohadt élet!

:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(
:@!!!!!!

Mindenki hagyjon békén a gecibe!

Miért? Miért csak most?
Miért csak most vagy fent msn-en? Amikor én nem tudok lenni..
áááá :'( Ez most nagyon rossz... Nem fogok tudni aludni se.
De talán holnap.. lesz majd alkalom beszélni..
Dejólenne. :)))

"Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe mondani, ÁM sokkal értékesebb a szemébe mondani?"

"Tudod-e, hogyha valamit becsületesen, a szívedből kérsz, az a kérésed teljesül?"

"Tudod-e, hogy a 3 legnehezebben kimondható szó a 'Szeretlek!', 'Bocsáss meg!', és 'Kérlek, segíts!'?"

Azt hiszem, mindhárom nagyon elgondolkodtató..

A kiemelt mondatot NEKED küldeném.
Bár felesleges, hiszen úgyis tudod..

 

BOOOOLDOG SZÜLETÉSNAPOT F!!!!!! :D:D:D

Ennél több mára nem is kell.. :)

Ahhoz képest, hogy a szerda általában a mélypontja szokott lenni a hetemnek, ez a mai igencsak jól telt. :) Azt leszámítva, hogy reggel iszonyatosan fáradt voltam. De tényleg.
Azt nem tudom, hogy ennek az volt-e az oka, hogy későn feküdtem, vagy az, hogy elszoktam a korai keléstől, de mindenesetre azért este jót aludtam. [Csak ezek szerint nem eleget.. :S] :))
Sajnos ez a többi családtagomról nem mondható el, mert őket felverte álmából egy autó riasztója, ami hajnalban 2 percenként bekapcsolt. :| Én is felkeltem rá, de fáradtságomnak köszönhetően nem volt gond visszaaludni. :P

Ami a nap további részét illeti; a tesi tanár meggyógyulásával egyenes arányosságban betegedett le a matek tanárunk. Illetve ez nem teljesen pontos kifejezés, hiszen már múlt hét elején meg volt fázva, így talán inkább azt mondhatnánk, hogy mára rosszabbodott az állapota. :| Feltehetőleg reggel még nem volt ennyire ramatyul, hiszen egészen az óránk kezdetéig a suliban tartózkodott, de mikor láttam bemenni a kémia terembe [már órán], látszott rajta, hogy tényleg szarul van. :(
És attól függetlenül, hogy nem a kedvenc tanárom, őszintén kívánok Neki jobbulást!!! 
[Persze azért halkan annyit megjegyeznék - minden rosszindulat nélkül -, hogy szerintem ezen a héten már semmiképpen se jöjjön iskolába..]

Zárásul csak annyit, hogy holnap rövid napom lesz, úgyhogy remélem az is hasonlóan fog telni. :D És ha összejön, amit tervezek, akkor még jobban fogok örülniiii. :D:D

Akkor legalábbis ne, amikor épp úton vagyok.. :)

Ma nem zavart, hogy az egész várost elárasztod vízzel. Szünetekben az ablakból figyeltem, miként pusztítassz, nem törődve azzal, hogy ez zavar-e egyáltalán valakit!? ... Engem akkor nem zavart. Sőt, még jól is esett az a friss levegő, amit magaddal hoztál. :)
Még mostanra sem hagytad abba. Talán nem is szándékozol.. De azt már kezdem unni, hogy szünetet sem tartassz. Hogy fogok én így holnap bemenni a Suliba?

Reggel kicsit elrontottad a kedvem.. Amúgy sem volt túl jó a reggelem, mert a gondolat, hogy újabb hét kezdődik, kicsit lehangolt. Erre még te is rákezdtél.. :S
Na de talán legjobban az zavar most, hogy nem tudom megörökíteni, hogy esel. :| Ami miatt persze nem téged okollak. :)

Mára ennyit a bajokról. És az időről.

Fontos nap ez a mai. Nem feltétlenül nekem, hiszen elméletben már nem érzek semmit Iránta.
Pontosan egy évvel ezelőtt képes voltam Rá több mint 1 órát várni, csak azért, hogy odaadhassam Neki, amit vettem.. Éjfélig vártam arra, hogy elinduljon haza és végre alkalmam nyíljon beszélni Vele pár szót. Felköszönteni...
Végül nem jött össze, mert Ő nem jött ki, én pedig nem mentem be. Már csak az hiányzott volna, hogy mindenki engem bámuljon..
Szarul éreztem magam utána. Csalódott voltam, de amellett rébredtem arra, hogy talán jobb is így.. Hazafelé végig az járt a fejemben, hogy hogyan tovább? Elvégre is, ha már nem tudtam odaadni Neki, amit akartam, legalább a felköszöntés meglegyen.. Még ha csak számítógépen keresztül is..
Nem volt sok időm gondolkodni, hiszen fél 12-re értünk haza.. Gyorsan kellett cselekedni, ígyhát F-el azt találtuk ki, hogy megírom Neki levélben, amit akarok. Ezt most nem fontos leírni, hiszen biztos vagyok benne, hogy még évekig emlékezni fogok rá...

A lényeg, hogy most ideges vagyok és kicsit fáradt. Már tegnap este az eszemben volt a mai nap, sőt, tulajdonképpen már 1 éve az eszemben van.. Lefekvéskor a telefonomnak köszönhetően gondoltam rá, hiszen csörgött 00:00-kor, azzal a szöveggel, hogy; "...... szülinapja <333 :)". Mikor már végre kezdett kimenni a fejemből...
Egyszerűen fura érzés, magam sem tudom, miért.. Talán mert eszembe juttatja a történteket.
Folyton azon agyalok, vajon épp mit csinál? Ő hogyan éli meg ezt a napot? Eszébe jut-e egyáltalán a tavalyi év? ...

Tagadhatatlanul ideges vagyok, és ennek tetejébe a gyomrom is fáj. Épp Bob Marley-t hallgatok, hátha kicsit lenyugtat, de nem úgy tűnik, mintha bármi is változna.
Semmihez sincs kedvem, egyedül csak annak a fiúnak a gondolataiban olvasni, akiről ez az egész bejegyzés szól. Hallod!?!? Én a mai napig gondolok Rád!
Mégha nem is úgy, mint 1 évvel ezelőtt..
Legyen ez az utolsó gondolat.

Boldog Szülinapot!

Ahogy elnézem, Catullus: Gyűlölök és szeretek c. versét sokan szeretik. Vagy legalábbis sokan olvasták a blogomon, aminek én nagyon örülök. Ezek alapján nem csak magam szórakoztatom, hanem igenis vannak olvasóim! :D Sziasztok! ... :Đ

A mai szombatom különben 8 órai keléssel, és a Dallas felvételével kezdődött. :P Miután az utolsó csipát is eltüntettem a szemem környékéröl, hamar ráébredtem [szó szerint], hogy egyedül leszek, mert Apa és a bratyóm elmentek melózni, Anya a piacra indult, F pedig pasizott... Méghozzá M-el találkozott, mert ismét összejöttek. Nem részletezném. Ő dolguk, nekem csak az számít, hogy F boldog legyen, és ne kerüljön bajba.

Tegnap nem említettem, hogy új angol tanárt kaptunk, mivel a "régi" infarktust kapott, és jelezte az igazgatónak, hogy idén már nem jön vissza tanítani. Azt rebesgetik, hogy amúgy is beteg volt.. Én nem vettem észre konkrét jeleit valami betegségnek, de előfordulhat, hogy volt valami baja..
Mióta tudom ezeket a dolgokat, igyekszem nem szidni, mert így is elég szar lehet neki, és ha belegondolok, hogy néha elég "látványosan utáltuk", lekiismeret furdalásom támad. Az tény, hogy nem szerettem, miután megtudtam, hogy nem tud tanítani, de soha nem kívántam volna neki ilyen fajta 'betegséget'. Nem tagadom, volt mikor azt szerettem volna, hogy beteg legyen, és ne legyen angolunk 1 hétig, de azért nem gyűlöltem tiszta szívemből..
Ezúton is JÓBÚLÁST KÍVÁNOK TANÁR ÚR!

Nos, ez jó kérdés..
Talán azért, mert kicsi az esélye, hogy 18 évesen megtaláld az Igazit?
Vagy mert TE kezdettől fogva többet adtál ebbe a kapcsolatba?
Nem tudom, de nincs is jogom válaszolni, hisz az ég világon semmi közöm [már] hozzád... És a kérdést is bizonyára költőinek szántad.


Én meg nem tudom, hogy örüljek-e, vagy sírjak??? Pár hónapja kicsit sem sajnáltalak volna, mert legalább TE is megtudtad volna, hogy mit éreztem én, amikor leszartál, holott tudtad, hogy mit érzek...
De most... ennyi idő elteltével márcsak meglepődni tudok, hogy hogy, s miként érhetett véget az eddig jól működőnek tűnő kapcsolatod? Már a képek, és a kiírásaid alapján úgy tűnt, hogy TE jobban szereted, mint ő téged...
És lám, nem tartott tovább 3 hónapnál [helyesbítek, a pontos dátumot én sem tudom].

Mindenesetre, az összes dologtól eltekintve, amit valaha a TE társaságodban éltem át;
kívánom, hogy találd meg az Igazit, és élj vele boldogan egész hátralevő életeden át!

 

Majd ezen a 'címtelenségen' lehet, hogy később változtatok, de most nem jutott eszembe semmi frappáns. A Naplómba sem címmel ellátva szoktam irogatni. Már amikor persze eljutok odáig, hogy írjak bele. Mostanában a központban inkább a telefonom, és ez a blog van. Ide írom le az összes bánatom..

S hogy mi kavarog a fejemben ebben a pillanatban? [tudom, senki nem kérdezte, én mégis leírom...]
Elsősorban az, hogy mindjárt szomjan halok. Tudom, röhejesen hangzik, de nemrég kicsit elvonultam a nagy nyüzsitől, és olvastam. Ugyan eleinte nem tudtam teljesen 'átélni' az olvasottakat, mert abban a szobában, ahol voltam iszonyat hideg van, és a könyv azon része, ahol tartottam kissé unalmas volt, később sikerült friss fejjel követnem az eseményeket. Most, hogy túlvagyok a "számomra kissé felfoghatatlan, hogy az a kis 'epizód' miért került bele a könybe?" kérdésen, kicsit idemerészkedtem a géphez. Abban bízva, hogy senki nem zavar meg, és nem kell attól tartanom, hogy valamelyik családtag beleolvas az irkálásomba. Vagy hogy Anyának eszébe jut, mi is az a blog, és értetlenül kérdezgeti, mit keresek én egy ilyen oldalon!?
A másik dolog, ami foglalkoztat... az a bizonyos személy, akit immáron november 8-a óta nem láttam. Igen, Ő. Olvasás közben eszembe jutott, hmmm ez hülye szó rá, mert nem olyan dologról van szó, amit elfelejtettem. Szóval, inkább rádöbbentem, hogy Ő volt[-e] az első ember az életemben, akit igazán szerettem. [?] Azt hiszem ez a kérdés még jó ideig megválaszolatlan marad, amíg át nem gondolom, honnan indult minden, és végül hol lett vége. Abban biztos vagyok, hogy általa megmozdult bennem valami. Ami a hatalma alá kerített, és irányította a cselekedeteimet.

Minden nap máshogy érzek, és másként tennék dolgokat. Olykor legszívesebben mindent elmondanék neki, mert ez már úgysem változtatna semmin. Máskor pedig legszívesebben kiverném a fejemből a nevét, és vele együtt mindent, ami történt. De bárhogy is van; sok dologra örömmel és könnyekkel a szememben emlékszem vissza. És a mai napig nem tudom felfogni, hogy ennek vége. Ő továbblépett, mintha én nem is léteznék..
Gyakran eszembe jut, vajon Ő gondol-e rám? Eszébe jut-e, hogy hogyan néztem rá, mit éreztem iránta... Vannak-e olyan dolgok, amikről talán felidézi azt a napot, amikor együtt sétáltunk és beszélgettünk?
Mi lesz 1 év múlva? Azon a napon, ami minden embernek megadatik, és minden évben csak egyszer jön el? Felidézi majd, hogy kapott tőlem valamit? Ami ugyan valószínüleg már nincs meg, mert nem maradandó dolog volt..
És egyáltalán az, hogy mit gondol rólam? Gondol-e egyáltalán bármit is...


Az lenne a legjobb lezárása ennek az ügynek, ha látná, amiket ide írok. Hogy mi mindenen megyek és mentem keresztül. Ha legalább egy kicsit érezné, hogy mit éreztem és érzek Én?
Akkor talán nem lennék ennyire jelentéktelen... Akkor nem én tölteném be a senki szerepét az életében...
És talán végre felfogná, mennyi fájdalmat okozott nekem.