[egy kicsi belőlem]

Ahogy elnézem, Catullus: Gyűlölök és szeretek c. versét sokan szeretik. Vagy legalábbis sokan olvasták a blogomon, aminek én nagyon örülök. Ezek alapján nem csak magam szórakoztatom, hanem igenis vannak olvasóim! :D Sziasztok! ... :Đ

A mai szombatom különben 8 órai keléssel, és a Dallas felvételével kezdődött. :P Miután az utolsó csipát is eltüntettem a szemem környékéröl, hamar ráébredtem [szó szerint], hogy egyedül leszek, mert Apa és a bratyóm elmentek melózni, Anya a piacra indult, F pedig pasizott... Méghozzá M-el találkozott, mert ismét összejöttek. Nem részletezném. Ő dolguk, nekem csak az számít, hogy F boldog legyen, és ne kerüljön bajba.

Tegnap nem említettem, hogy új angol tanárt kaptunk, mivel a "régi" infarktust kapott, és jelezte az igazgatónak, hogy idén már nem jön vissza tanítani. Azt rebesgetik, hogy amúgy is beteg volt.. Én nem vettem észre konkrét jeleit valami betegségnek, de előfordulhat, hogy volt valami baja..
Mióta tudom ezeket a dolgokat, igyekszem nem szidni, mert így is elég szar lehet neki, és ha belegondolok, hogy néha elég "látványosan utáltuk", lekiismeret furdalásom támad. Az tény, hogy nem szerettem, miután megtudtam, hogy nem tud tanítani, de soha nem kívántam volna neki ilyen fajta 'betegséget'. Nem tagadom, volt mikor azt szerettem volna, hogy beteg legyen, és ne legyen angolunk 1 hétig, de azért nem gyűlöltem tiszta szívemből..
Ezúton is JÓBÚLÁST KÍVÁNOK TANÁR ÚR!