[egy kicsi belőlem]

Gondolom nem titok, hogy igazából már szerda óta itthon vagyok. Azért csak most írok, mert egyszerűen nem jutottam bloghu-közelbe. :s
Meg olyan szinten fáradt voltam a napokban, hogy az hihetetlen. :O Tegnap kb már lépni nem bírtam a kimerültségtől. És szerintem nem csak a pénteki tesi óra és röplabda miatt voltam kimerülve, hanem bennem volt még a kirándulásos fáradtság is. :s
És most megint fáradt vagyok kicsit, mert lejártam a lábam Anyával, ajándék után kutatva Apának. De sajnos nem jártunk sikerrel. :-/
Iszonyú nehéz Apának bármit is venni. :s Na de ez most mindegy, hisz azért vagyok itt, hogy beszámoljak a 2 napos osztálykirándulásról! :D

Szóóóval :D
Először is ott kezdeném, hogy meglepetésünkre átszállással utaztunk Sopronba és ennek tetejében még buszoztunk is, miután odaértünk.
Az odaút egyébként nagyon jól telt; H-val és F-el nagyon sokat röhögtünk, szinte észre sem vettük, hogy az átszállásig 2 órát vonatoztunk. Készült sok-sok kép is, amelyek készítése külön élmény volt. :P
A Sopronban töltött első néhány óra sajnos nem egészen úgy telt, ahogy terveztük. Elsősorban azért nem, mert zuhogott az eső és még a szél is fújt, így kénytelenek voltunk kapucnit venni. [Ami ugyan nem ért sokat a szél ellen. :s]
Egy röpke 20 perces séta után - amit ugye szakadó esőben, totál megpakolva tettünk meg - egy hosszú várakozás várt ránk a buszállomáson, mivel a menetrend-szerinti buszra nem fértünk volna fel, a következő pedig csak órák múlva jött volna.
[Itt a csodás alkalom, hogy elmondjam; nem csak az ások tartottak velünk Sopronba, hanem egy 10.-es osztály is. Ne kérdezzétek miért, én sem tudom a mai napig.. :s]

Nos, az 1 óráig tartó várakozás után sikeresen eljutottunk a szállásra egy bérelt busszal, amit a tanárok intéztek el nekünk.
A szállásról.. első ránézésre azt tudtam volna mondani, hogy kicsit börtön-hangulata van a szobáknak, mert mindössze 3 emeletes ágyat tartalmaznak, meg pár szekrényt.
Első pillantásra rendesen frászt is kapott mindenki, hogy miféle helyen kell majd eltöltenie az éjszakát!?
Miután bejutottunk a szobánkba, nekem a legfőbb bajom az volt, hogy nem tudtam kiegyenesedve leülni az alsó ágyra, mert olyan alacsonyan volt a fölötte levő, hogy beb*sztam volna a buksimat. :'D :D Így aztán nekem különös odafigyeléssel kellett pakolásznom, meg ágyneműt húznom. :D
Emellett nagyon hiányoltam/tuk a tükröt a szobából! Ez ugye leginkább másnap reggel volt nagy probléma, de H leleményességének hála, megoldottuk a dolgot egy kis sminktükörrel. :P
Az első nap további része - megérkezés után - szabad foglalkozással telt, hiszen a rossz idő nem engedte, hogy bármit is tudjunk csinálni kint. [Én egyébként örültem neki, hogy nem kell a megérkezés után túrázni.. :P]
A nap fénypontja az órákig tartó melegszendvics sütés volt, aminek külön története van. :D
Tudnotok kell ugyanis, hogy az okos tanáraink nem rendeltek keddre semmi kaját. Az ebédet még meg is értettem, hiszen volt vagy' 2 óra, mire a szállásra értünk, de hogy vacsorát sem kértek!?! Ez számomra felfoghatatlan volt.. :s Jó, értem én, hogy inkább a végzős kiránduláson fogjuk "elereszteni" magunkat, de akkor sem kéne minden "plusz" dologról lemondani..
A dolog érdekessége továbbá, hogy az ottaniak - bosszú képpen [gondolom] - nem engedték, hogy felhasználjunk bármit is arra, hogy vacsorát csináljunk magunknak. Ki volt zárva a pizza rendelés lehetősége is, így azt találtuk ki nagy találékonysággal, hogy az ofő által hozott 2 melegszendvics sütő, több 100 szelet kenyér és 2 benga sajt felhasználásával melegszenyát dobunk össze vacsira. :P
Az ötlet megvalósításában további akadályt jelentett az, hogy nem volt szabad elektromos berendezést használni a szobákban - így mindezt titokban csináltuk a tanárok szobájában :D:D - és sajnos a körülmények sem voltak adottak ahhoz, hogy a kaja mindenki igényét kielégítse. A szendvics ugyanis vaj és felvágott nélkül készült.. :'D
Mindezek ellenére szerintem kihoztuk a lehetőségeinkből a legjobbat és mindenki jóllakottan tért aludni. :D
Mi már a végén hányinger-közeli állapotban voltunk, mert órákig ott ültünk a szenyák meg a hozzávalók fölött. :P De élmény volt, mert közben jókat dumáltunk a tanárokkal, nevetgéltünk és legalább csináltunk valamit, amivel elütöttük az időt. :D
A vacsora után még beszélgettünk egy keveset, majd egyesével, szépen lassan kidőltünk.. :) Idén nem az volt, hogy a fáradtságom ellenére még órákig fostam a szót, mert most valahogy nem bírtam túllépni a holdponton. :D Hamar elaludtam én is. :)
Sajnos nem aludtam valami jól, mert hideg is volt, kényelmetlen volt az ágy és féltem, nehogy bogarak legyenek valahol.. :$ :s

A második nap ennél tartalmasabb volt, hiszen egyéni városnézés volt a program. :D 9-kor át kellett adnunk a szobákat, így reggeli után elhagytuk a szállást és mentünk lerakni a holmikat a vasútállomásra. Itt kisebb akadályba ütköztünk, amit most nem részletezek, legyen elég annyi, hogy sok időbe telt, mire betudtuk pakolni a táskákat a csomagmegőrzőbe.. :s
Ezt követően viszont szabad volt a pálya és mindenki oda ment, ahova csak akart. :D Mi megnéztük a Tűztornyot [ahova felújítás miatt nem lehetett felmenni] és sétáltunk Sopronban. :D
Ügyesen megoldottuk az ebédet is; vettünk finom gyros-t, fagyit ééés jégkását is. :D:D Egyébként én most jöttem csak rá, hogy a jégkása szinte kimarad az életemből. Legutóbb a tavalyi osztálykiránduláson ettem. :P Tök furcsa.. Egész évben eszembe sem jut, hogy jégkásázzak. :s Talán azért, mert nem nagyon szoktam látni és ezáltal nem kívánom meg. :P De lehet, hogy ez mostantól megváltozik! :D

Folytatás és képek később!
 

Mostanában sokszor előfordul, hogy nem írok le dolgokat, mert közben történnek fontosabbak, amik elterelik a figyelmem. :s
Most például a közelgő osztálykirándulást felejtettem el, szinte teljesen.
DE eljött az idő, amikor végre arról is szó esik! :)

Az első és legfontosabb, hogy idén az ásokkal utazunk el 2 napra.
Hogy miért? Az ofőm úgy fogalmazott, hogy ez amolyan "főpróba" lesz a szeptemberi, 5 napos külföldi út előtt, ahova szintén együtt megyünk majd.
Mondjuk megértem, hogy előtte szeretnének meggyőződni arról, hogy tud a 2 osztály együtt tölteni pár napot, de én akkor sem örülök, hogy az ő társaságukat is "élvezni" kell majd.
Nekem ez nem fog menni, mert van jó néhány olyan személy, akire rohadtul nem vagyok kiváncsi..
De azért remélem így is emlékezetes és élvezhető lesz a kirándulás. Eddig nem nagyon volt baj etéren - mert gondoskodtunk róla :P -, szóval biztos most is lesznek emlékezetes pillanatok. :D
Egyébként az idei úticél Sopron lesz.
Mi évekkel ezelőtt már voltunk ott a családdal, szóval nekünk már nem "újdonság", ha fogalmazhatok így.
Mondjuk nekem mindössze csak annyi maradt meg, hogy rendkívül sok a torony. :D:D
Gondolom az osztállyal nem csak ezeket fogjuk megcsodálni, hanem nézelődünk másfelé is. :)

Én egyébként már tervezgettem egy keveset, de mivel vonattal megyünk, rá kellett jönnöm, hogy nem úgy történnek majd a dolgok, ahogy azt én elképzeltem. :s
Terveim szerint odafele [és talán vissza is] egyedül üldögéltem volna és zenehallgatás közben elmélkedtem volna az élet nagy dolgairól.. Valamint írogattam volna ezt-azt egy füzetbe, hogy majd hazaérkezéskor legyen miből építkeznem a bloghu-s beszámolóhoz. :)
De mivel vonattal megyünk és kb mindenki ott liheg majd a másik nyakában.. Szerintem nuku zenehallgatás és nuku jegyzetelés ott mindenki előtt..
Ehelyett majd nagyban beszélgetünk, együtt csodáljuk a tájat és fotózgatunk ide-oda. :P
Hmm.. azért ez sem hangzik ám rosszul. Csak kérdés, hogy mégis kikkel kell majd egy kabinban lennem!?

Végre itt a várva várt bejegyzés az idei osztálykirándulásomról! Én már nagyon vártam, hogy végre megoszthassam Veletek! :D

Nos, akkor mennyünk is vissza hétfő reggelig.
Itthon  már kora reggel nagy volt a sürgés-forgás, legalábbis ami engem és F-et illeti, mivel már teljes lázban égtünk. Reggelre maradtak az utolsó simítások, mint például a másnap este bepakolt táska ellenőrzése és az addig kimaradt dolgok berakodása. [Gondolok itt olyan tárgyakra, amik aznap reggel még kellettek. Fésű, papucs, fogkefe, stb..] Miután ezeken is túlestünk, nekem akadt egy kis problémám a táskámmal [illetve Anya kolleganőjének a táskájával]. Ugyanis - csak úgy, mint tavaly - nem akart becsukódni a zipzárja. Én kis híján elkezdtem bőgni, mert tavaly ugyanez volt, csak akkor még volt időnk átpakolni egy másik táskába. Most pedig az utolsó pillanatban történt mindez. szerencsére végül megoldódott és Anya a biztonság kedvéért [hogy visszafelé se legyen majd gond] még be is szappanozta a zipzárt.
Elkészülésünk után idultunk is az állomásra, ahonnan körülbelül 20 perccel a megérkezésünk után indult a busz. Az odafele út nagyon kellemesen telt. Kicsit ugyan fáradt voltam, de a zenehallgatás és az ablakon való kibámulás hamar elfeledtette velem ezt az érzést. :)) Héba-hóba még fotózgattam is, mert tetszett az ablakon túli látvány. :D

Mint ahogy korábban írtam is, tudtuk előre, hogy a megérkezés után túrázni megyünk. Nos, ez a terv egy picit módosult, mivel mikor odaértünk Mátrafüredre, nem volt szállásunk. Kicsit pontosabban szólva; nem foglalhattuk el a szobáinkat, mert állítólag még nem takarították ki őket. Így aztán körülbelül másfél - 2 órát várakoztunk kint..
Ezalatt az idő alatt fölmentünk a Sástói Kilátóra, ami elég nagy próbatételnek bizonyult sokunk számára.
Egy 50 m magas kilátóra "kellett" [nem volt kötelező] fölmennünk elég szűk csigalépcsőkön. Néhányunkat szerintem már a látvány is sokkolt kicsit, de én személy szerint úgy voltam vele, hogy a látvány miatt megéri. Ezért aztán én is fölmentem. Háát, nem a lépcsőzés volt életem legnagyobb kalandja, de végül a látvány kárpótolt minden aggályomért. :D
A kilátózás után másfél órával  vééégre választhattunk magunknak szobát, és a berendezkedés után indultunk is túrázni., ami kezdetben nagyon kellemes kis időtöltés volt - a sok lejtő ellenére is. :D Viszont sajnos nem élvezhettük túl sokáig, ugyanis fél órával az elindulás után esni kezdett az eső és nem is hagyta abba jódarabig.
Imádott ofőmet és osztályfőnökömet pedig eggyáltalán nem zavarta ez a kis időváltozás, így aztán folytattuk tovább a túránkat.. :|

A nap többi eseményéről röviden csak annyit, hogy 9 körül Tábortűz volt, utána pedig mindenki "azt csinálhatta, amit akart", mert nem volt takarodó. Persze a tanárok azért ellenőrizték, hogy ki mit csinál, de nem volt senkire különösebb panasz, így elmondhatom, hogy az este is nyugodtan telt. :D A mi hármasunk [F, H és én] elég hamar kidőlt; olyan éjfél körül már mind szundikáltunk. :)) De szerintem ez nem is gond, mert így legalább kipihenten tudtunk ébredni másnap. :D
Ami még fontos lehet az első nappal kapcsolatban, az az, hogy brassóit vacsoráztunk. :P
Ami pedig a második napot illeti:
A korai fekvésnek köszönhetően idén nem késtük le a reggelit, azaz sikerült időben felkelnünk. :D [Egyébként jobb is, hogy nem aludtunk el, mert az ofő helyettes azt mondta, hogy aki késik, nem kap reggelit. :O] Én nagyon sajnáltam is volna, ha nem ehettem volna meg azt a 3 virslit [pontosabban csak kettőt] finom teával. :D
Reggeli után bobozni ment volna a kis csapat, de az eső 'megint' közbeszólt, így csak kis tolódással tudtunk kimozdulni a táborhelyről. Azalatt az idő alatt a fiúk csocsóztak, mi pedig a szobánkban kártyáztunk nagy hahotázások közepette. :D
 Az eső eláltával azonnal elindultunk a Bob-pályára. Nem volt túl egyszerű odajutni, mert közel 206 lépcsőfokot [igen, megszámoltam! :P] kellett megmászni, mire fölértünk. De megérte, mert mindenki nagyon jól érezte magát. Voltak néhányan, akik nem elégedtek meg 1 menettel; 5× is "végigkocsikáztak" a bob - pályán! :D
A legemlékezetesebb számomra egy öreg 'bábu' volt, aki wc-n ülve mondogatott vicces monológokat.
 Ebből - ha nem haragszotok - most nem idéznék. Lényeg, hogy hosszú percekig álltunk előtte és vártuk, hogy végre megszólaljon. :D

Az élvezetes bobozás után indultunk haza ebédelni. A menü ezúttal húsleves volt rántott hússal. Nem sokkal az ebédet követő szabadfoglalkozás után indultunk is haza.
Visszafelé már nem egyedül ültem, aminek kezdetben nem örültem túlzottan, mert azt terveztem, hogy a hazaúton szintén zenét hallgatok majd. De mint mondtam, nem így történt, hanem B mellett töltöttem a busz-utat. És nem telt rosszabbul ez a buszozás, mint az egyedül végigült odaút. Sőt! Meg merem kockáztatni, hogy annyiból mindenféleképpen jobb volt, hogy visszafelé nem némán, bedugott fülekkel ültem, hanem részt vettem a körülöttem zajló beszélgetésekben. :D Melyeknek másik fontos szereplője G volt. :D:D Azt, hogy jókat beszélgettünk, csak fokozta az, hogy megnézte az [osztálykiránduláson] általam készített képeket is. Kimondottan örültem neki, hogy érdekelte. :D

Mindent összevetve tehát; az idei kirándulás is nagyon jó hangulatban telt. Nem állítom, hogy ez volt mind közül a legjobb [márcsak azért sem, mert azok 3, míg ez csak 2 napos volt], de én idén is szép emlékekkel tértem haza! :D
 

Sajnálom, hogy mindent utólag írok le, de így Suli-időbe végképp nem az foglalkoztat, hogy leüljek a gép elé. Kapok is ezért rendesen sokaktól.. Már többször a fejemhez vágták, hogy sosem vagyok msn-en. Én erre mindig csak azt felelem, hogy; "Tudom, de nem szeretem [helyesbítek; utálom] az új msn-t.."
Meg ha fölmegyek, akkor egész nap csak beszélgetek olyanokkal, akiket nap mint nap látok, és nincs időm megnézni azokat a dolgokat, amik valójában érdekelnének..
Most is itt vagyok a gép előtt [nem sokáig, mert 19.30-kor filmem van ;)], de msn-en [megint] nem. Nincs kedvem fölmenni, mert akkor sosem szabadulok.. bocsánat.

Nos, ami az elmúlt napokat illeti, a Túranap nagyon jó volt. :)) Ezt is vártam tőle és nem kellett csalódnom. Szép idő volt, nem gyalogoltuk halálra magunkat - bár a 3-4 villamos-megálló lesétálásánál lehet, hogy nem így éreztem.. :P Volt pihenő is, amikor lehetett labdázni, ücsörögni, nézelődni és enni-inni. A csajokkal eleinte röplabdázni szerettünk volna, ami sajnos nem úgy sikerült, ahogy akartuk, hiszen háló és 6-6 fős csapatok nélkül nem ugyanolyan, mint a jól megszokott, koszos-büdös tornateremben. :P Így aztán egy bizonyos idő eltelte után mi is átpártoltunk a focihoz. :'D Abban persze egyikünk sincs túlzottan otthon, ezért különösen vicces volt. :)
Nekem legjobban talán a pihenő előtti kis erdei séta tetszett, hiszen én hátul 'kullogtam' pár osztálytársammal és... G-vel. :D:D Jókat beszélgettünk, örültem neki, hogy velük voltam. :))

Mivel mingyárt idő van, másról nem írnék most. A többi dolgot holnapra tartogatom. ;) Ja és tessék nézni az RTL-t [Ilyet nem írok többé, mert nem a kevencem ez a csatorna...], mert Micsoda srác, ez a lány! lesz és az jó film! :D Nekem bejön... :)

puszi

A "hon"-t csak azért tettem zárójelbe, mert valójában én nagyon szívesen maradtam volna még Debrecenben az imádott osztályommal. Amit persze nem kell 100%-osan komolyan venni, de tény és való, hogy ismét nagyon jól éreztem magam ezen a 3 együtt töltött napon. Ebben persze hatalmas szerepet játszott imádott o.fő-helyettesem is, akit a 3 nap alatt még inkább megkedveltem. Talán túlságosan is... :| Mostanában azon kapom magam, hogy egyre többet gondolok rá. Néha annyira nézem, hogy azt már bámulásnak is nevezhetjük. :S
Nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire megtetszhet egy nálam 10 évvel idősebb pasi.. :) Persze azért nem kell megijedni, nem lesz ebből semmi. Ez amolyan plátói dolog, mint a filmekben.. :D
Az osztáykirándulásról bővebben annyit, hogy vasárnap indultunk a NY-iból, a 08:17-es vonattal. Kb 3 óra alatt oda is értünk, majd az állomástól negyed óra gyaloglás után megérkeztünk a szállásra. :)
Ezt követően mindenki keresett magának szobát, és kicsit megismerkedett a 2*-os Rákóczi Panzióval. Mi azonnal készítettünk képeket, videót, és csak ezután álltunk neki a kipakolásnak.
Fél óra múlva már indultunk is a Déri Múzeumba, amely a szállástól kb 20 perce volt. Miután megtekintettük a hatalmas képeket, a Nagyerdő felé vettük az irányt, ahol kikapcsolódás gyanánt kedvünkre röplabdáztunk, fociztunk és pihentünk a napon. Szerencsére az idő nagyon kellemes volt.
Első nap melegszendvicset vacsoráztunk, amit nagyrészt 3 osztálytársunk készített. :Đ [Ezúton is köszönöm nektek, nagyon finom volt! (K) ] Az evés nagyon jó hangulatban telt, mert a családias légkörhöz nemcsak három asztal egymás mellé tolása, hanem gyertyagyújtás is hozzájárult. :D Mindenki kedvére falatozott, és közben jókat beszélgettünk és nevetgéltünk. :)
Az ezutáni program elég szines volt, mert a fiúk nagy része leült PSP-zni, a lányok pedig 3 részre szakadtak; néhányan a szobájukban folytatták a beszélgetést, mások az o.fővel dumáltak az udvaron, és volt, aki "minifocizott" néhány fiúval.
Én személy szerint a fiúkkal töltöttem az este nagy részét, és figyelemmel kísértem ahogy Forma1-eztek. :D Jólvan, belátom, hogy eleinte csak azért voltam ott, mert az o.fő helyettes is játszott... De a végén már teljes átéléssel szurkoltam mindenkinek, aki versenyzett :Đ
Körülbelül 11-kor már mindenki a szobája közelében volt, és készülődött az esti traccsparty-ra, illetve az alvásra. Én vártam már, hogy Sz [o.fő helyettes] bejöjjön szólni, hogy takarodó van, és nyomjuk le a villanyt. Fél 12 körül be is jött, és elmondta, hogy lassan öltözködjünk pizsamába és feküdjünk le aludni. :Đ

A második nap nekem negyed 7, F-éknek pedig 7 órai keléssel indult. Miután összeszedtük magunkat, együtt indult az osztály reggelizni. :D Virslit kaptunk finom friss kenyérrel és teával. :)
A kaja után G és néhány fiú már indult is bringát bérelni, mert ők azzal szerettek volna eljutni Hortobágyra. Végül ez nem sikerült, mert Debrecenben nem lehetett biciklit bérelni, ezért aztán a távolságibusznál találkozva együtt tettük meg az utat. :D Hortobágyon körülbelül 3-4 órát tölthettünk el, a Madárpark és a Madárkórház megtekintésével. Mi F-el és H-val itt vettük meg az otthoniaknak az ajándékokat is. :Đ
Mikor innen hazamentünk, mindenki azt csinálhatta, amit szeretett volna egészen fél 3-ig, amikoris már indulni kellett az Aquva Parkba. :) Idő volt, mire eljutottunk odáig, főleg a délelőtti kis kiruccanás után... Nekem már túl sok kedvem nem is volt menni, dehát az is igaz, hogy sajnáltam volna kihagyni.. Ott mindössze 3 órát tölthettük, amit előre kifizetett az o.fő. Aki tovább akart maradni [nem volt ilyen], az fizetett. Én és a másik H még szaunába is beültünk néhány percre. Jó kis élmény volt, én még úgysem voltam soha. :Đ
A nap vége kicsit másképp telt mint az előzőé, mivel a szobánkat 9 körül megszállták a fiúk. Eleinte még G is ott volt, mert nézte a Barátok köztöt [és persze minden színészre volt egy kedves megjegyzése... :P]. Utána csak ketten maradtak, ők is csak azért, mert a többi fiú miatt nem tudtak Tv-zni, ezért átjöttek hozzánk. :D B még tusolni is nálunk tusolt, mondván, hogy náluk büdös és koszos a tusoló. :P
A csajokkal már alig vártuk, hogy mindenki lelépjen, mert megakartuk enni a nap folyamán vett doboz fagyit. :Đ Éjfél körül el is jutottunk odáig, hogy békésen leüljünk és falatozzunk. De én attól tartottam, hogy majd G "benyit" és észreveszi a fagyit, aminek nem lesz jó vége... Azt hiszem fél 1 lehetett, amikor bejött hulla fáradtan, és mondta, hogy mostmár aludjunk... A lányokkal előre kiterveltük, hogy ha majd nyílik az ajtó, én direkt úgy ülök, hogy takarásban legyen a fagyiii. Szerencsére a tanár észre sem vette, így mikor elment, lenyomtuk a nagy villanyt és tovább eszegettünk.. :)
Lehet, hogy nem kellet volna túlzásba vinni, mert harmadik nap majdnem lekéstük a reggelit. :D xD Csak úgy, mint tavaly.. :P H bejött 8-kor, és mivel mi nem tértünk túl hamar magunkhoz, pizsamában mentünk enni.. :Đ :P
Utána fél óránk volt az összecsomagolásra és átöltözésre, mert időre kellett menni a Nagytemplomhoz. A mai napon ugyanis idegenvezető kíséretével kicsit jobban megismerhettük Debrecent. :) Nekem igazán tetszett ez a program. Akinek volt kedve, még a templom tornyába is felmehetett. Nanáá, hogy nem hagytam ki!! :) Mégha túl kicsik voltak a lépcsők, és sok helyen be is vertem a fejem, megérte fölmenni. Csodálatos volt a kilátás. :D
Az utcák, és templomok után a debreceni Kollégiumba mentünk, ahol megnéztük az imatermet, a könyvtárat, valamint az iskola történetét bemutató kiállítást. :) Sajnos fényképezni nem lehetett, csak akkor, ha vettünk volna valami 600 Ft-os jegyet..
Nos, az utolsó napról még annyit, hogy az idegenvezetés után mindenki oda mehetett az egész városban, ahova csak akart! :Đ Mivel nekünk megmaradt egy kis fagyi, először hazamentünk, hogy legalább ne az egészet haggyuk ott. Ezt követően benéztünk a közelben található bevásárlóközpontokba, és csak azután mentünk vissza a szállásra, ahol már felpakolva kellett várni a többiekre.
A hazaút nem teljesen úgy telt, mint az odaút, mivel nem volt elég hely, így 8-an tömörültünk egy kabinban. Mindent összevetve árasztó, de nevetéssel teli vonatozás volt.

Mégha sokszor úgy voltam vele, hogy még maradnék Debrecenben, azért örülök, hogy ismét a megszokott környezetben, a megszokott emberekkel vagyok. :Đ
[A "tovább"-ra kattintva általam készített képeket találsz. ;)]

De lehetett volna az is a 'mai' cím, hogy "Becsöngettek!". hehe . Az talán viccesebb lett volna, de remélem azért elnézitek nekem... Mesélnivalóm most is akad bőven..
Kezdeném ott, hogy bővebben kifejtem a tegnapi kiruccanást. :-) Ugyanis NEM VOLT suli, hanem Túranap. Mi a Normafához/ra mentünk. Teljesen más útvonalon, mint bárki más... :P Odafele úton 5-en dumálgattunk. Mikor leszálltunk a villamosról, sétáltunk vagy 3 buszmegállót [számomra a mai napig rejtély, hogy bérlettel és jeggyel a zsebünkben mért gyalogoltunk!?], és csak utána érkeztünk meg az erdőig. Na ott kezdődtek az izgalmak. :D
Először is, rossz felé indultunk el, így tettünk egy jókis potya-utat, aminek mindenki iszonyatosan örült... :S A 3 új csajszi közül kettő totálisan kivolt akadva, mert nem tudták, hogy erdőben fogunk bóklászni, és hát nem teljesen voltak túra felszerelésben... De ha abban is lettek volna!? Mégis kinek van kedve ennyit kirándulgatni??? Nekem semmi bajom [nem volt eddig] nincs a természettel, de inkább maradok a városban, és csak képeken nézegetem a növényeket...
Mire végre kikeveredtünk az erdőből [ami eltartott egy darabig], eljutottunk a kisvasútig, ahol szerencsére pihenőt tartottunk. :) Mindenki kipihenhette az erdő fáradalmait, és könnyíthetett magán... :P
Kb fél óra 'lézengés' után ismét útnak indultunk. A cél természetesen a Normafa volt. Én személy szerint alig vártam már, hogy odaérjünk, mert nagyon vágytam már egy jókis rétesre. :D:D És természetesen, mikor ismét megálltunk, ezúttal kicsit hosszabb időre, a gyönyörű táj megtette hatását, és elfeledtette velem/velünk a fáradalmas sétát. :) Mindenki kedvére falatozott, fotózgattunk a vak világba, dumálgattunk...
Én legjobban a libegőzést élveztem. :D Most voltam életemben először [de biztos nem utoljára]. Eleinte tartottam a fölszállástól, de mikor már 'lebegtünk', nyeregben éreztem magam. :P Nem sokkal később eszembe jutott, hogyan fogunk kiszállni?? Szerencsére ott sem volt gond, én olyasvalaki mellett ültem, aki már profi libegősnek számít hozzám képest. :D:D
Úgy érzem, nagyon kellemes hangulatban telt a kirándulás. [márcsak azért is, mert nem volt ott... valaki :)]
Szerencsére az idő is pompás volt, így nem kellett aggódni a nagy kánikula, illetve a zivatar miatt, mert mindkettő elkerülte a térséget. :)
 

Üdvözlet! :) Tudom, kicsit furának tűnhet, hogy csak 2 nappal a hazaérkezésem után számolok be az osztálykirándulásról. Csak közben sokat kellett gondolkodnom, és a gép sincs a toppon mostanában...

Szóval, ha eddig nem említettem volna, május 4-én, vasárnap 06:55-kor indult a vonatunk Balatongyörökre, illetve igazából nem is oda, mert átkellett szállnunk. Az o.fő-helyettes 06:30-ra odarendelt minket, hogy legkésőbb 06:40-kor feltudjunk szállni, hogy legyen helyünk. Mindenki ott volt időben leszámítva a tanárt... :S Nagyon bírtuk a csajokkal, hogy ő késett, és még ő dirigált, hogy igyekezzünk, nehogy lekéssük a vonatot.
Mindezt leszámítva az út nagyon mókás volt, viszonylag hamar elment az a röpke 4 óra. Csak az rontott egy kicsit a hangulaton, hogy egy megállóval korábban szálltunk le, így közel 1 órát még gyalogolni kellett, hogy odaérjünk. :S Kb. 11:45-12:00 körül értünk Balcsira. [ha jól számolok, ez kicsit több 4 óránál...]
Megérkezésünk után valamelyest megismerkedtünk a környékkel, és miután kipakoltunk, rögtön indultunk is túrázni [hip-hip-hurrááá...]. Vacsora után sokan lementünk a tábor közelében található tenisz - és focipályára. A takarodó [elvileg] 22:00-kor volt [lett volna], de természetesen mi a csajokkal tovább maradtunk fenn. Sokat dumáltunk, röhögtünk...

Másnap már fél 7-kor kukorékoltunk, és készülődtünk a 8 órai reggelire. Reggeli után az utunk a szigligeti várba, később pedig Badacsonyba vezetett. Ahonnan jómagam, tesóm és egyik osztálytársNŐM hajóval "kiruccant" Fonyódra. :) Poénos kis út volt, mert visszafelé majdnem lekéstük a hajót... :P

Nem is hittem volna, hogy egyszer mennyire élvezni fogom a focit. Márpedig most így volt, vacsi után én is beszálltam, és majdnem az egész osztály együtt játszott.
Fél 9 - 9 körül tábortűz volt, azt is mindenki élvezte. Mi 4-en olyannyira, hogy utána sokáig hangoskodtunk a szobában. H-val hajnali 1-ig dumáltunk, mert a röhögéstől nem tudtunk elaludni. :)

Kicsit meg is látszott kedd reggel, hogy nem aludtuk ki magunkat eléggé... Kis híján lekéstük a reggelit, amit kár lett volna kihagyni, mert mindhárom nap fincsi kaják voltak, kellő mennyiségben! Nem úgy, mint a Suliban... Kajálás után igyekeztünk, nehogy lekéssük a Keszthelyre tartó vonatot. Ott is jókat túráztunk. Ebédre sikeresen hazaértünk, így bőven jutott idő a pakolászásra. Kissé fáradtan ugyan, de sok élménnyel gazdagodva tértünk haza a jól megszokott környezetbe.