[egy kicsi belőlem]

Két dolog is van, amiről eddig nem ejtettem szót.
Az első a V-vel való kapcsolatom/kapcsolatunk. Pár napja beszéltem vele msn-en és szóba került a hónapok óta tartó helyzet. Nem beszéltünk meg mindent, de abban maradtunk, hogy inkább majd személyesen kéne tisztázni a dolgokat.. Ez a személyes találkozó ma lett volna. De mivel ő és a családja elutaztak, nem sikerült találkozni. A legjobb az egészben, hogy nem is szólt róla, hogy elmennek, a Bratyótól tudjuk, hogy nincsenek itthon.. Nagyon megakarhatta velünk beszélni, ha még csak nem is szólt róla, hogy neki mégsem jó ma... Nem tetszik ez a viselkedés. Nem akartam én veszekedni, de lassan már ott tartok, hogy a képébe vágom, amit gondolok. És leszarom, ha őt ez nem érdekli. Utálom, hogy soha nem lesz már a régi a kapcsolatunk, de nem tudok mit tenni. És már nem is nagyon akarok.. Ő sem töri magát, hogy jobb legyen..

A másik dolog azért jobb ennél. :) Sőt.. :D:D
Van a házunkban egy srác, akivel már kétszer találkoztam [nem nagy rekord, tudom.. xD] és nagyon szimpatikus.. Ma volt a második "találka", amikoris én köszöntem rá, mert ahogy megláttam, nem bírtam visszafogni magam.. :'D Anyáék nem is tudták hirtelen, hogy mi volt ez!? Kicsit a fiú is meglepődött, de utána szerintem leesett neki, hogy már látott egyszer. Bár akkor elég sötét volt. xD Miután visszaköszönt és sietett tovább, többször is megfordult.. :$ :)) Aminek örültem nagyon.. :$:)
Ezen kívül persze nem történt semmi konkrét, de örülnék neki, ha legközelebb már nem nekem kéne előbb köszönni... Most se volt nagyon szándékos, egyszerűen csak kicsúszott.. :'D :))

Mostanában olyan sokszor szeretnék változtatni. Az életemen, a kinézetemen, a hozzáállásomon, a stílusomon és a viselkedésemen... De valahogy sosem jutok el odáig, hogy cselekedjek is. Mindig csak elképzelem, hogy milyen jó lenne, ha.. !? Aztán egyszer csak magamhoz térek, hogy; Hahó!?!? Tegyél már valamit TE is a változásért!"
Elvégre a változás jó. És néha szüksége van rá az embernek, hogy kiszabaduljon az unalmas hétköznapokból.
Szeretnék én is változni. De úgy néz ki, ez most még nem fog összejönni. Pedig csak akarat kérdése az egész. Jó, valójában nem, mert szeretnék rövidebb hajat is, és az már pénz kérdése...  Már hónapok óta rágom Anya fülét, hogy mennyünk el a fodrászhoz, de még nem jutottunk el odáig. Ez csak annyiból jó, hogy addig legalább van időm átgondolni, hogy belevágok-e nagyobb újításba is? ...
 

Hármunk barátságáról csak annyit mondanék, hogy tegnap F megemlítette V-nek, hogy azért beszéltünk olyan rég, mert Ő leszarja a fejünket. V először azt hitte, hogy F csak viccel. Pedig erről szó sem volt. És azt hiszem még örülhet is, hogy F nem jött ki a sodrából, mert akkor lett volna nagy veszekedés is..
Én azt sem tudom, mit gondoljak!? Ma voltam msn-en, és V kiírásából az jött le, hogy mérges, amiért még mi merjük "megvádolni" azzal, hogy leszar minket.
Lehet, hogy különösebb vita nélkül ér véget ez a barátság.. Csendben, szinte észrevétlenül..

Tudjátok mi a legborzasztóbb? Visszaemlékezni arra a rengeteg élményre, amit együtt éltünk át. Esténként gyakran gondolok azokra a pillanatokra, amikor még azt tervezgettük, hogy milyen bútorokat szeretnénk a közös lakásunkba..
Mindig is azt hittem, hogy mi már örökre barátok maradunk. Mint a filmekben azok az emberek, akik együtt nőttek fel, és mindig számíthattak a másikra. V-vel szó szerint születésünk óta barátok voltunk. Gyerekként mindig együtt játszottunk, együtt mentünk sétálni, megosztottuk egymással minden bajunkat. Számíthattunk egymásra, és úgy érzem, most olyan, mintha semmit sem tudnék róla. És ő se rólam.
Megszűnt a gyerekkori összetartás. Megszűntek az órákig tartó telefonbeszélgetések, a közös plázázás, az egymás vállán való sírások és minden olyan dolog, ami egy barátságban fontos. Talán mostanra a bizalmunk is megrendült a másikban...

És egyszerűen úgy érzem, hogy ez csak engem zavar. F erősnek mutatja magát, és azt mondja, őt már nem érdekli. Ha rajta múlna, nem javulna a mostani helyzet..
És V? ... Az ő érzéseiről hónapok óta semmit sem tudok. Azokat a dolgokat is, amik év közben történtek vele, csak nyár elején tudtam/tudtuk meg, amikor még "hajlandó" volt találkozni velünk. És amikor mi még küzdöttünk ezért a barátságért..
Mára ez is kezd a homályba merülni...

Ez nem is az. Ez inkább egy hosszú barátság végének a kezdete. Hülyén hangzik, igaz? Átélni is írtózatosan szörnyű. V-vel több, mint 1 hete nem beszéltünk. Azt tudni kell, hogy nagyon közel lakunk egymáshoz, így nem meglepő, ha néha összefutunk. Hát 10 perce meg is történt a "nagy találka"... F is ott volt, és betartotta az ígéretét, miszerint nem fog "jópofáskodni" V-vel, azok után, ahogy mostanában viselkedik... És leszar minket.
Én nem így vagyok ezzel. Mégha tudom is, hogy ennek a barátságnak nem lesz nagy jövője, nem tudom 'leszarni' V-t. És nem is akarom. Szóval, az egész csak annyi volt, hogy köszöntünk egymásnak. F folyamatosan emlékeztetett V viselkedésére, így én sem csináltam egyebet, pedig igazából leálltam volna beszélgetni.
Most nagyon szarul érzem magam. V-nek biztos leesett, hogy valami nem stimmel, hiszen láttam rajta, hogy ő is beszélgetni szeretett volna.. Nem tudom mi lesz ezután.

Azt hiszem, végérvényesen megszűnt az a kapcsolat, ami egykor összetartott hármunkat. Számomra is világossá vált, hogy ezt nem lehet és nem is érdemes tovább "erőltetni". F-el tudomásul vettük, hogy az a hiba, amelyet pár hónapja elkövettünk, a barátságunk végét jelentette. Legalábbis V számára..
Akkor eszembe sem jutott olyasmi, hogy majd emiatt nem találkozunk, és beszélni is alig beszélünk.. Pedig most valami ehhez hasonló a helyzet. Beszélés helyett inkább csak msn-ezünk, találkozni pedig max 3× találkoztunk egész nyár alatt.
[...]

Miért romlott meg ennyire a barátságunk egyetlen hiba miatt?

Most is annyira szarul érzem magam...
Beszéltünk/beszélünk msn-en, de úgy érzem, mintha nem is lenne itt teljesen. Aztán - csak hogy még ennél is szarabb legyen -, kérdezte, hogy láttam-e az új képeket?
Nem, nem láttam...
Mert bőven elég, hogy tudom; ők ketten milyen jól elvannak.. És ez annyira elszomorít. Nem akarom, hogy teljesen megromoljon a köztünk lévő kapcsolat, de ha így folytatódik, feladom a küzdést, és mindennek vége szakad.. :(
Gondoltam már rá ezerszer, hogy jobb lenne elmondani neki, amit érzek, hátha akkor tenne valamit, de félek, abból is csak vita lenne.
És valahányszor az a tudat van bennem, hogy biztos csak én képzelek bele mindent, ő előjön valami új storyval, amivel [a tudta nélkül] megbánt. :'(

"Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik - de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk." /Jean Webster/
 

Már kezdtem azt hinni, hogy minden rendbe jött. De most nagyon úgy tűnik, hogy semmi sincs rendjén.
Ma ugyanis megtudtam, hogy V nyaralni megy és magával viszi D-t is. Csak jövő vasárnap jönnek haza. F már tett ezzel kapcsolatban egy "előrejelzést", de bíztam benne, hogy nem igazolódik be a jóslata.. Vagy csak egyszerűen nem akartam elhinni..
Elég rosszul esett, hogy ketten mennek. Nekem már az sem tetszik, hogy gyakran alszanak egymásnál, és olyan képeket készítenek, amiken nagy betűkkel ott díszeleg, hogy "a legjobb barátnők". Most teljesen úgy érzem magam, mint akit cserben hagytak. És nekem még lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem hívtam fel V-t, hogy találkozzunk, mert csak 1 napig lesz itthon. Aztán az is kiderült, hogy szerdán, mikor hazajött találkozott D-vel. Minket még csak felsem hívott, hogy találkozzunk, csak arra vagyunk jók, hogy locsoljuk a virágaikat, amíg távol vannak.
Rosszul érzem magam, mert most ő szar le minket. Alig beszélünk, találkozni is csak nagy ritkán szoktunk mostanában. Arról nem is beszélve, hogy régen mindig összejártunk egymás születésnapjakor, most pedig nem hogy nem találkozunk, de még ajándékot sem kapunk egymástól. Én és F legalábbis nem kapott idén semmit.. És most nem azt bánom, hogy nem kaptam ajándékot, hanem azt, hogy ez is azt jelzi, hogy mennyire megromlott a kapcsolatunk.
Lehet, hogy lekéne ülnünk megbeszélni ezeket a dolgokat, csak félek, abból sértődés lesz és még rosszabbá válik a helyzet. Nem tudom, mit kéne tenni. :'(

Na, most biztos sokan felkapták a fejüket, és nagy figyelemmel olvassák, mi minden történt az életemben a pasi-ügyek szempontjából. :P Minden apró részletet úgysem fogok megosztani kedves olvasóimmal és az idelátogatókkal, de azért érthető lesz, ígérem. :D
Szóval, aki már egy ideje olvasgatja a bejegyzéseimet, bizonyára emlékszik egy bizonyos "B"-re, akivel egy időben leveleztem. Utána arról is beszámoltam, hogy közel 2 hónapja semmit nem tudok róla, mert egy mukkot sem ír.. :(
Nos, ez a srác a napokban újra "felbukkant", szerintem a véletlennek köszönhetően, hisz egyikünk sem arról híres, hogy a napjai felét msn-en töltse. De hétvégén mégis úgy alakult, hogy egy időben voltunk fenn, így beszéltünk pár szót, és abban maradtunk, hogy majd telefonon megdumáljuk, mi is volt ez a több hónapos 'kimaradás'.
Kb 10 perc beszélgetés után azzal 'váltunk el', hogy majd keressük egymást, hogy ne csak beszélgetni, hanem honfoglalózni is tudjunk. :Đ A lényeg tehát, hogy mostmár nem teljesen levélben tartjuk a kapcsolatot, hanem telefonon és msn-en is.. :)
Mit mondhatnék, elképzelhető, hogy a nyár közeledtével találkozás is lesz belőle, utána pedig majd meglátjuk... Mindenesetre B kedves fiúnak tűnik.. :))

Mellette van egy másik "srác" is, akit azt hiszem inkább pasinak kéne 'nevezni'. Vagy inkább tanár úrnak..... DE! Nem kell rögtön azt a következtetést levonni, hogy belezúgtam a tanáromba! Csak egyszerűen olyan dolgokat képzelek el mostanában..... amiket nem kéne... :) Ezért aztán róla nem is írnék többet. Ha valami egetrengető dolog történik, azt úgysem tudom túl sokáig magamban tartani.. :P:P

Végül a "Felbomló barátság"-ról [ha most látogatsz ide először, előbb olvasd el az április 29-30.-ai bejegyzéseket, úgy érthetőbb lesz ;)] szeretnék híreket megosztani Veletek. Hála' az égnek, nem tartott túl sokáig az öri-hari, bár én így is elég szarul éreztem magam, amiért nem olyan a kapcsolatunk, mint régen. :( Mostanra viszont minden rendbejött, és a nyár közeledtével biztosan többet is találkozunk majd. :D:D:D
 

A jelenlegi állás szerint V nagy ívben szarik a fejünkre, és elérte, hogy D se törődjön velünk túl sokat. Az utóbbi 2 napban direkt Elérhető állapotban voltam msn-en, hogy ne tudjanak kifogást találni, amiért nem írtak nekem. Persze, egyikük sem írt, mégcsak annyit se, hogy; Jó utat!, vagy valamit.. Elég rosszul esik, mert nem akarnék rosszba lenni velük. Viszont én már nem tudok mit kitalálni. Nem fogok utána loholni. Bízom benne, hogy talán azért 'kerül', mert örlődik, hogy megbocsásson-e? De az is lehet, hogy ő akkor és ott végérvényesen nyugtázta, hogy a MI kapcsolatunk már soha nem lesz a régi..
Nagyon csalódott vagyok, hogy neki az elmúlt 16 év ennyit jelentett. Ezek szerint egy hiba végzetes lenne? Ilyen könnyen tönkretehet egy hosszú ideje tartó barátságot?

Nem tudom, hogy most mi van. Mióta kibukott ez a dolog, V alig beszél velünk. Ha pedig beszél is, látszik rajta, hogy nem tette még túl magát rajta, és mérges. Én viszont gondolkodtam, és ez a "bűn" nem megbocsáthatatlan! Úgyhogy ha továbbra is így viselkedik, lehet, hogy megmondom neki, amit gondolok, aztán meglátjuk, mit reagál? Az biztos, hogy nem fogok sokáig "könyörögni" neki, hogy bocsásson meg.
A levelet végül nem írtam meg, nem is tudom, miért!? De már nem is szándékozom.. Próbálok vele ismét úgy viselkedni, ahogy azelőtt. Beszélgetni, holnap találkozni, de ma is csak úgy otthagyott msn-en, ezért nem is említettem neki... :S
Nem, tudom, hogyan tovább? ...

 

Azt sem tudom, hol kezdjem?
Pár napja már hivatalosan is tudok a "titokról", ami annyiból jó, hogy végre nem kell magamban tartanom, hogy tudok róla. Másrészről nagyon furcsa érzés, mert az utóbbi hónapokban [december óta] annyi dolog történt velem és a környezetemmel, hogy kell egy kis idő, amíg megszokom, hogy 'Változnak az idők'...
A mai napot sikeresen túléltem, mégha a 4. órában írtam is egy gyatra matek dogát. :S Legjobban azt vártam, hogy túl legyek már a gitáron, mert öszz-vissz fél órát gyakoroltam, és tartottam tőle, hogy szar lesz, és a tanár megint eléri, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen, amiért nem veszem elő elégszer a gitárt, pedig megvan hozzá a képességem, hogy szépen játsszak.. Nos, erre végül nem került sor, mert most az egyszer elég volt a fél órás gyakorlás ahhoz, hogy meggyőzzem a tanárt arról, hogy jól mennek a darabjaim. Tulajdonképpen még mindig csak a "halksággal" [létezik ilyen szó? olyan magyartalannak tűnik... :P] - amivel amúgy azóta problémáim vannak, mióta gitározom.. :P - és a tempóval volt gond.

Más;
Nemrégiben már tettem említést az idei osztálykirándulásról. Azóta gondolkodtam rajta, és eszembe jutott, mi volt tavaly!? ... K-ra célzok és az ingadozó érzéseimre..
Ma megint totál úgy viselkedett, mintha akarna tőlem valamit. Persze lehet, hogy én vagyok a hülye, és csak képzelődök. Olyanokat csinált, hogy odajött hozzám, mikor írtam a táblára és meglökött [tisztára, mint a dedóba XD], és mikor viccből olyat kérdeztem az osztálytól, hogy "Ki lesz a párom?" feltette a kezét, és elkezdett vigyorogni. Utána pedig mellém ült, mikor egy kiállításon néztünk valami filmet. Szóval egyszerűen nem bírok kiigazodni rajta. Nem tudom mi lesz Debrecenben, de igyekszem úgy viselkedni vele, hogy ne értse félre..

Ó, tudom mit szerettem volna még nagy vonalakban leírni. A tegnapot..
Ugyanis veszélybe került egy 16 éve tartó barátság. Mindent nem részleteznék, annyi a lényeg, hogy olyat tettünk F-el, amit nem kellett volna, és ezért a barátnőnk csalódott bennünk. Emellett az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk egymástól; már nem találkozgatunk hétvégén, telefonon sem beszélünk, csak a Suliban futunk össze és akkor váltunk pár szót.
Mindez - mármint az, hogy miért viselkedett mostanában kicsit távolságtartóan velünk - csak tegnap derült ki, mert találkoztunk, és megkérdeztük, hogy mi a baja. Miután elmondta, nagyon szégyelltük magunkat és kivoltunk borulva, amiért ennyi idő alatt tönkremehet egy ilyen hosszú ideje tartó barátság. Tudtuk, hogy mi hibáztunk, és azt is, hogy most hiába kérnénk ezerszer bocsánatot, úgysem tudná ilyen rövid idő alatt megbocsátani a bűnünket. Hisz a barátság egyik legfontosabb alapfeltétele a bizalom. És nálunk most ez ingott meg..
Azóta átgondoltam az egészet, lépésről lépésre, és arra jutottam, hogy nem megbocsáthatatlan, amit csináltunk, akárhogyis nézem. Így aztán szerintem ezután írok neki egy levelet, amiben megfogalmazom az érzéseimet és természetesen szeretnék vele személyesen is beszélni, úgyhogy megbeszélek vele egy találkozót is. Onnantól kezdve az ő döntése, hogy hogyan tovább, azt mindenesetre biztosan állítom, hogy NEM HAGYOM, hogy hármunk között megszűnjön a kapcsolat.

Zárásul még annyit, és utána tényleg befejezem, hogy ma vannak F-ék 3 hónapja együtt. Annyira nem izgat, de mióta valamilyen szinten 'lemondtam' róla, folyton összefutunk a Suliban. Mikor reggel megyek, ott áll a kapu előtt, a suliban szünetekben látom sokszor, és volt, hogy suli után is kint volt a kapu előtt. Próbálok nem foglalkozni vele, de nem könnyű nem észrevenni..