Elegem van, hogy valahányszor nálunk van D, mindig talál valami kifogást, hogy hamar hazamehessen.
"Holnap dolgozom"
"Még be kell vásárolnom a vacsihoz"
"Mosnom kell"
"Takarítanom kell"
Ma is; suli után találkoztunk, feljött, erre másfél óra után benyögi, hogy Ő hazamegy, mert fáradt. [Pontosabban: "fáradt"]
Persze mondanom sem kell, hogy miután hazaért, nem dőlt le, helyette inkább mosogatott meg mittudomén mit csinált..
És tudtam, hogy ez lesz. Mert amiket felhoz "mentségül", legtöbbször csak kifogások.
Azt már meg sem említem, hogy megint kezdi ezt a "nem vagyok éhes, nem vagyok szomjas" dolgot is..
Már épp kezdtem örülni, hogy végre otthon érzi magát, mikor átjön [Ugyanis mikor legutóbb itt aludt, tényleg olyan volt, mintha kicserélték volna. És annyira örültem neki!] , erre tessék.. Ugyanaz a lemez kezdődik újra.
Kérdem én; miért jó ez?
Mert egyszer - kétszer még elnézem, hogy nem tud maradni, mert dolga van, vagy nem kér enni, mert nemrég kajált, de az, hogy folyamatosan ezt csinálja, az már bosszantó. És elszomorító. :(
Mert rosszul esik, hogy úgy viselkedik, mintha nem érezné jól magát nálunk. :( Nem iszik, nem eszik, nem marad sokáig, már-már szinte azt érzem, hogy azt várja, hogy mehessen. És ez nagyon rosszul esik. :'(
Persze én vagyok a hülye, amiért nem kérdezek rá.. Főleg, hogy tényleg sokszor előfordult már.
Bár biztos akkor is lenne valami magyarázata arra, hogy miért viselkedik így. Nem tudom..
Minden esetre, nem bánom, hogy pár napig nem találkozunk, mert most haragszom Rá.
