Istenem, miért kell ezt csinálni velem?????
Nem bírtam ki, úgyhogy - ahogy mondtam korábban - írtam Neki. A válasz 4 perc után jött, meg persze a tökéletes magyarázat is; "pancsiztam éppen" Ami miatt nem hibáztathatom, de akkor is.... Mi a faszért akkor kellett Neki fürdenie, amikor én is fentvoltam msn-en és írhatott volna nekem? :(
A legrosszabb az egészben, hogy amennyire mérges voltam Rá eleinte, annyira meg is lágyúlt a szívem kb a 4. mondata után, amikor azt írta, hogy "ohh egyelek meg".
Szerencsére "nem voltam egyedül", mikor beszéltünk; H-val is beszéltem közben és folyamatosan őt kérdeztem, hogy mit csináljak szerinte!? Meg közben próbált észhez téríteni, írta, hogy "ne hagyjam magam". Mert ő is tudja, hogy ilyenkor - amikor a fiú, akiért odavagy -, azt írja, hogy "egyelek meg", vagy bármi hasonlót, egyszerűen képtelen vagy haragudni rá.. És mindent elhiszel neki. :(
Na, aztán írta, hogy nagyon sokat dolgozott és hogy mire hazaért, én valószínűleg már aludtam. Ez volt az utolsó mondata.
Én közbe írogattam Neki, hogy igen, meglehet, hogy nem voltam már fönt, pedig előfordult, hogy este 11-ig is gépnél voltam. :P
Aztán írtam, hogy egyébként megvagyok, pótolgatok, mert 2 napot nem voltam suliban..
.hatásszünet.
Erre nem írt semmit és elegem lett. Meg mennem is kellett, mert még tanulnom kell.
Így aztán vártam egy darabig, hogy reagál-e végre valamit a kibaszott mondataimra, de hiába.
Eltelt 8 perc [Leszarom, ha nem is olyan hosszú idő! Ha egyszer gépnél vagyok és beszélgetek valakivel, akkor ennyi idő alatt reagálnom kell arra, amit a másik írt! :@] és befejeztem a "beszélgetést" ezzel:
"Na jó, látom nem nagyon figyelsz ide, mindegy, majd akkor valamikor beszélünk 1 hét múlva, vagy nem tudom.. szia"
És ennyi.
Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy tényleg (?) lezárjam ezt az egészet.
És úgy érzem, már így is elkéstem, mert megint hagytam, hogy szórakozzon velem.. :'(
Nincs értelme reménykedni, mert rohadtul nem akar már semmi komolyat tőlem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy azt írta le, amit hallani szerettem volna és persze ahogy ez bekövetkezett, felerősödtek bennem az Iránta/irántunk táplált remények.
Bíztam benne, hogy tényleg komolyan gondolja ezt a "hiányzol"-os dolgot, bár legbelül éreztem, hogy ha komolyan gondolná, akkor nem tűnne el napokra anélkül, hogy beszélnénk. :'(
De most már elegem van!
Nem fogom újra és újra ugyanabba beleélni magam, amiből úgysem lesz már semmi. :'(
Itt az ideje, hogy végre túltegyem magam Rajta... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(
Mérlegeltem, amit "az a bizonyos" rokon [F. De nem az az F, hanem egy tááávolabbi F :))] mondott a napokban; "Problémás a srác és inkább hagyni kéne"
Határozottan érzem, hogy van benne valami.. Sőt! ... :'(
