A írt sms-t..
Most az egyszer nem jól időzített, mert pont akkor jött az üzenet, amikor indultunk át Anyáék szobájába megnézni az ajándékokat.
Képzelhetitek, milyen volt az ajándékozás előtt elolvasni az sms-ét.. Legszívesebben sírva fakadtam volna, mert..
Mert jól esett, hogy gondolt rám, ugyanakkor meg rohadt szar érzés volt arra gondolni, hogy már nem vagyunk együtt.
Kicsit "le is fagytam", miután átértünk a szobába, mert minden gondolatom A körül forgott.
És tudjátok mi az érdekes?
Hogy már napok óta abban bíztam, hogy írni fog.
Nem most, Karácsonykor, hanem valamikor "csak úgy"..
Ez most nagyon nevetségesen fog hangzani, de kedden megcsörrent a telefonom este [mert beállítottam, hogy szóljon az Üvöltő szelek előtt] és ahogy megszólalt, rögtön arra gondoltam, hogy A írt.. Illetve reménykedtem benne.
Aztán persze kiderült, hogy nem és annyira elszomorodtam.. :(
Most pedig az jár a fejemben, hogy ha felmentem volna msn-re [ugyanis A fentvolt/van], akkor biztos ott írt volna.
Csak mivel nem mentem - és nem is fogok mostanában, az biztos -, így sms-t írt.
Utána volt is 1-2 üzenet váltás, mert miután írtam Neki, hogy most az egyszer nem jól időzített, megkérdezte, hogy miket kaptam és miután beszámoltam Neki az ajándékaimról, én is rákérdeztem, hogy Neki mit hozott a Jézuska?
Ennyi.
És egy újabb marhaság, amin rohadtul nem kellene agyalnom;
írjak Neki a névnapján? Januárban?
Ja és persze a leglényegesebb kérdés: miért?
Miért írt nekem?
Talán mert még szokott rám gondolni?
Talán mert jóvá szerette volna tenni azt, amit velem tett?
Vagy csak szimplán kötelességének érezte?
