Nem fogjátok kitalálni, kivel beszéltem nemrég telefonon.
A-val.
Felhívott Hollandiából.
És mire leesett, hogy vele beszélek, már túl késő volt ahhoz, hogy látványosan meglepődjek azon, hogy felhívott. Először azt hittem, hogy D az.. De miután eltelt 1-2 perc, rájöttem, hogy kurvára nem vele beszélek..
Még most sem fogtam fel igazán, hogy A-val beszéltem. Váratlan volt és megdöbbentő.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha is felhív kintről. Sőt, hogy egyáltalán beszélünk még telefonon..
Picit úgy éreztem/érzem, mintha a "múlt kísértett volna".. Régen is sokszor [és sokáig] beszéltünk telefonon. Ez most sem volt másképp; kis híján 39 percig tartott a társalgás.
Még most is alig térek magamhoz..
Furcsa volt újra hallani a hangját. De próbáltam "lazának" tűnni, hogy ő semmit ne vegyen észre a meglepődésemből.
A legjobb az egészben, hogy megint majdnem jókor időzített! De csak majdnem.
Majdnem megint akkor bukkant fel újra, amikor még hezitáltam a vele való viszonyomon. Amikor már csak egy nagyon kicsi hiányzott ahhoz, hogy túl legyek rajta.
Nem egyszer előfordult, hogy mikor már ott tartottam, hogy "Na jó, akkor most itt befejeztem vele", felbukkant, mondott, vagy írt valamit, amitől megint úgy álltam kettőnkhöz, hogy "Hátha.. Hátha mégis..".
De ezúttal elkésett.
Már túl vagyok a hezitáláson.
Már döntöttem.
Már nem hagyom, hogy olyan hatással legyen rám, mint korábban.
És már nem dőlök (?) be neki.
Persze tegnap is mondott olyan dolgokat, amiktől meginoghatnék.. Mondta, hogy "drága vagyok", illetve, hogy a személyiségem az, meg hogy én jobban hiányzom neki, mint B. [Tudjátok, a legjobb lány barátnője. Vagy legalábbis azt hiszem.]
Ami megint csak érdekes és kevésbé hihető, hiszen szinte naponta találkoztak. De ha nem is naponta, akkor kétnaponta biztos.
Akkor ne hogy már én jobban hiányozzak neki, mint az egyik legjobb barátja!?
Attól, hogy A elutazásakor összevesztek..
Mondjuk bánom is én..
Ha - tegyük fel - igaz, amit mondott, nekem akkor sem kéne semmit éreznem, vagy gondolnom. Hiányzom neki. És?
Nekem nem hiányzik.. (???) Örültem neki, hogy nincs a közelemben és nem kell attól tartanom, hogy bármikor összefuthatunk..
Erről jut eszembe; Ő tervezi, hogy valamikor találkozunk.
Eleinte poénkodott, hogy mivel 2-3 év múlva jön csak haza, majd én megyek ki hozzá. Lehet, hogy nem viccnek szánta..
Aztán később beavatott, hogy tervei közt szerepel, hogy augusztusban hazajön 1 hétre a szülinapján. Gondolom az is a tervei közt szerepel, hogy akkor találkozik velem..
Persze ez még hol van..!? De azért én lelkiekben gondolok arra, hogy mi lesz, ha ismét látjuk egymást!?
Legutóbb februárban találkoztunk, amikor arról beszéltünk, hogy mi is legyen velünk?
Aztán persze nem lett semmi.
Beszéltünk egy keveset a múltban történtekről is.. De aztán megegyeztünk abban, hogy ez nem telefon téma.
Sőőt, szóba jött a kiutazása is. Finoman próbáltam jelezni felé, hogy mennyire jól esett, hogy én "utólag" tudtam meg a dolgot, mire ő azt kérdezte, hogy "H nem mondta?"
MI??? Ezt most még egyszer.
"H NEM MONDTA?"
Nos, kisebb ledöbbenésem után kellett néhány másodperc, amíg magamhoz tértem. Mi az, hogy "H nem mondta"?????? H tudott róla egyáltalán????????????
Mert akkor azt köszönöm szépen neki.
Persze nem kéne meglepődnöm azok után, hogy arról is "elfelejtett" tájékoztatni, hogy A miket mondott rólam a hátam mögött..
De azért ez mégis csak hihetetlen.
Kurva jól esik, hogy a legjobb barátnőm (?) nem mond el olyan dolgokat, amik kibaszottul érintenek engem.! Ez mégis mire jó?
Az mondjuk igaz, hogy A jó ideje nem téma már köztünk, de ez is H miatt van..
Egyrészt mert ő már akkor "letett" A-ról, amikor szakított velem még decemberben,
Másrészt pedig soha nem is kérdezett semmit tőlem A-val kapcsolatban.
Én meg ezt úgy vettem, hogy akkor nem is érdekli semmi - ami egyébként így is van szerintem -, ezért aztán mindent megtartottam magamnak.
Talán azt sem tudja, hogy én tudok arról, hogy A kint van Hollandiában. Arról meg aztán végképp nem, hogy levelezünk mostanában... Arról szerintem F sem tud.
És jobb is. Ez legyen csak az én dolgom.. Majd megoldom egyedül, nagylány vagyok már..
És másra úgysem számíthatok.
