[egy kicsi belőlem]

Hááát, van egypár dolog...
Például, hogy vasárnap totálisan kivoltam, mert egyszerűen semmit se tehettem az ellen, hogy ne gondoljak RÁ... Mert bármit tettem, minden Őrá emlékeztetett.
Mostmeg lassan abba a fázisba érek, hogy a szerelemből átnyergeltünk az utálatba. Mert mérges vagyok Rá. Úgy érzem, mostanra eltűnt a rózsaszín köd, és teljesen tisztán látom a dolgokat. És hülye voltam, hogy azt gondoltam, én vagyok a hibás!!!!!!!! Mert NEM így van. Én tényleg mindent megtettem. Még senkit nem szerettem annyira, mint Őt.. De ennek már kezd vége lenni. Nem tudok mit tenni. Ő írtózatosan boldog. És nem fogok beleköpni a levesbe. Nem fogom zaklatni. Nem vagyok ilyen. Szépen lassan felszívódtam, hogy Ő tovább élhesse az idilli kis életét. nélkülem ...

De ez még semmi!! Mert megint elkezdtem 'érdeklődni' K iránt. De NEM abban az értelemben! Csak jól érzem magam vele... Meg úgy érzem, ő is velem.. Talán csak azért van ez, hogy hamarabb felejtsek. Eddig mindig az volt a megoldás, hogy jött más. És szépen lassan kiment a fejemből az, aki addig tetszett.
De most kicsit rossz. Mert eddig úgy tudtam vele hülyülni, hogy nem volt lelkiismeret-furdalásom H miatt. Mert neki meg bejött a képbe más... Ma viszont beszéltünk, és elmondta, még nem tette túl magát K-n. És tőlem kért tanácsot, hogy mit tegyen? Én meg teljesen szarul éreztem magam, amiért olyan jókat mulatok K-val. Ő pedig végig ott van, és mindent lát...
Azt hiszem, leállok. Egy időre tényleg elég a pasikból!!!!

Az imént nézegettem blogokat. És olvasgattam is közülük egy-két bejegyzést. De nem értem az olyan embereket, akik elkezdik, és egy idő után nem folytatják tovább. Mikor már végre találok egy érdekes embert, akinek tudok a mindennapjairól, egyszercsak vége. Nincs tovább. Van egy blog, amit még azelőtt elkezdtem olvasni, hogy elindítottam a sajátomat. Tulajdonképp az enyém is ennek kapcsán jött létre. Mert azelőtt nemhogy nem olvastam, de még azt sem tudtam, mi az a blog? :$ Erre most az is megszűnt létezni. Remélem csak átmenetileg szünetel...

Őt sem értem. Nemrég följött msn-re, elérhető volt. Nekem eleinte 'nincs a gépnél' volt az állapotom, de kiváncsiságból átraktam, hátha ír.. Nem túl meglepő, hogy megint semmi. Kis idő múlva le is ment. :'( Azt hiszem itt már tényleg VÉGE. Én már nem teszek semmit, pedig legszívesebben leírnám neki; mennyire szeretem...
V szerint jól tettem, hogy nem írtam neki a névnapján. Tulajdonképp ő beszélt le róla. Mondván, ha akarna valamit, lépne. De ha nem akar, akkor is létezik egy olyasféle kedvesség, ami minden emberben megtalálható. Itt arra célzok, hogy ha fordított helyzet lenne, és nekem nem jönne be ő, de ugyanilyen kedves lenne, hogy ír, sőt!, még ajándékot is vesz a szülinapomra, legalább néha én is megkérdezem tőle, hogy milyen a suli, vagy hogy hogy telt a nyári szünet... De ezek szerint belőle ez a tulajdonság hiányzik.
Biztos boldog, hogy leszálltam róla.
Azt viszont még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy mikor lenne érdemes menni? Amikor ott van? És akkor tőle rendeljek? És kezdeményezzek beszélgetést? Vagy ne tőle rendeljek? Hanem hagyjam, hátha majd így felakarja velem venni újra a kapcsolatot? Lehet, hogy a legmegfelelőbb mégis az lenne, ha olyankor mennék, amikor Ő nincs is ott... !?

 

 Elterveztem valamit, de most úgy érzem, nem fog menni. Azt gondoltam, ezzel majd Őt büntetem, de közben én fogok szenvedni, ha megteszem... Muszáj az ellenkezőjét csinálnom, különben belepusztulok. A fenébeis!!! Én SZERETEM. És ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra kitörölni. A mai éjszakámat azzal töltöm majd, hogy kitalálom, mi legyen holnap. Ma 5-e van, igaz? Mert akkor pontosan 35 napja láttam utoljára, és 28 napja beszéltünk. Azóta persze volt fönnt msn-en, de én nem írtam neki, tőle meg aztán hiába várok ilyesmit... Egy időben megvoltam rémülve, mert nem tudtam róla semmit. Ma biztos dolgozott már, hisz szeptember van, és azt mondta, Suli-időszakban ismét hétvégenként melózik majd.


Azért milyen furcsa, hogy még nem mondhatjuk azt, hogy egy hete van Suli, és máris napi több bejegyzésem is van. És hol van még a tanév vége... Annyi szent, hogy mostantól többször lesznek frissítések... ;)

... felszállunk a fogaskerekűre???

... nincs a zsebemben egész úton a kezem???

... mondom neki, hogy JÓL éreztem magam!?!?

... felhívott volna... ????

 Nem igaz... Mert van még a mai nap, meg a holnapi, meg az azutáni. És csak akkor van vége. :-) Tudom, nagyon humoros vagyok. :P Pedig nincs túl jó kedvem... Nem hagy nyugodni a tehetetlenség és a 'tudatlanság'. Nem tudok róla semmit, mert 16-án elment a net, és nem tudom, volt-e msn-en!? Akkor legalább annyit tudnék, hogy él és virul... Szerintem nem szereti az IWIW-et, mert utoljára 10-én volt fönn...
Mostmár azért kissé aggódom, ha fogalmazhatok így, mert most viszont már van net, és látom/tudom, hogy nincs msn-en. Vagy rejtve van...de azt kétlem. De talán rossz is lenne, ha lenne, mert akkor nagyon nagy lenne a kísértés...hogy írjak neki... Pedig annyi beszélgetés után igazán tudhatnám már, hogy 1-2 szavas válaszokat kapnék. :( Amit valahol azért megértek, mert mondta, hogy nem kedveli az msn-t. De még az sincs, hogy akkor a melóhelyén dumálunk! Mert augusztusban nem dolgozik...
Hétfőn akarok menni ODA.. Mióta dumálgattunk, nem nagyon járok.. De most jön a Suli, és kell majd egy kis kikapcsolódás. Azt tervezem, hogy nem az Ő sorába állok, mint régen... Mert elég sokszor végigfut az agyamon, hogy lehet, hogy azért viselkedik úgy ahogy [...], hogy finoman jelezze, hogy nem akar tőlem semmit. Honnan tudja, hogy én igen??? Na jó, hülye kérdés, hisz úgy érzem eléggé nyilvánvaló... Tettem elég sok olyan lépést, amiből rájöhetett már rég.
Most megint eszembe jutott a férfi és nő közötti barátság. Létezik???? VELE is beszéltünk erről pár szót, és azt mondta, Ő kezd hinni benne... Úgy érzem, kissé furán venné ki magát, ha ezek után barátok lennénk.. Elvégre én szeretem, és Ő ezt nagy-nagy valószínűséggel tudja. Így aztán visszaélne vele, vagy nem tudom...... Semmit sem tudok!! Kész katasztrófa vagyok...
Újabb dilemmám van. Természetesen VELE kapcsolatos. Mindjárt itt a névnapja. 1. probléma; nem tudom eldönteni, hogy mondjam-e neki!? [ajándékot tuti nem kap, de azért a szándék még meglehet..] 2. probléma; nem tudom, hogy aznap tartja-e egyáltalán???
Ő nem mondta nekem, mert akkoriban még nem voltunk 'ilyen' kapcsolatban. De mivel a szülinapjára még ajándékot is kapott, talán furán venné ki magát, ha a névnapját nem említeném meg... Félek, megbánom, ha nem mondom... A másik, hogy aznap elvileg nem dolgozik, mert Suliba van. Tehát személyesen tuti nem tudom elintézni a dolgot, msn-en meg nem tudom lesz-e!? És ott mégis mit írnék? "Szia, bocsi, tudom, hogy nem szereted az msn-t, csak annyit akarok, hogy Boldog Névnapot, ha ma tartod.. Szia" ??????? Neeeem... Akkor márcsak az IWIW marad... De levélben nem lehet megfogalmaznííí. Talán mégiscsak jobb lenne, ha hagynám a fenébe...