Hááát, van egypár dolog...
Például, hogy vasárnap totálisan kivoltam, mert egyszerűen semmit se tehettem az ellen, hogy ne gondoljak RÁ... Mert bármit tettem, minden Őrá emlékeztetett.
Mostmeg lassan abba a fázisba érek, hogy a szerelemből átnyergeltünk az utálatba. Mert mérges vagyok Rá. Úgy érzem, mostanra eltűnt a rózsaszín köd, és teljesen tisztán látom a dolgokat. És hülye voltam, hogy azt gondoltam, én vagyok a hibás!!!!!!!! Mert NEM így van. Én tényleg mindent megtettem. Még senkit nem szerettem annyira, mint Őt.. De ennek már kezd vége lenni. Nem tudok mit tenni. Ő írtózatosan boldog. És nem fogok beleköpni a levesbe. Nem fogom zaklatni. Nem vagyok ilyen. Szépen lassan felszívódtam, hogy Ő tovább élhesse az idilli kis életét. nélkülem ...
De ez még semmi!! Mert megint elkezdtem 'érdeklődni' K iránt. De NEM abban az értelemben! Csak jól érzem magam vele... Meg úgy érzem, ő is velem.. Talán csak azért van ez, hogy hamarabb felejtsek. Eddig mindig az volt a megoldás, hogy jött más. És szépen lassan kiment a fejemből az, aki addig tetszett.
De most kicsit rossz. Mert eddig úgy tudtam vele hülyülni, hogy nem volt lelkiismeret-furdalásom H miatt. Mert neki meg bejött a képbe más... Ma viszont beszéltünk, és elmondta, még nem tette túl magát K-n. És tőlem kért tanácsot, hogy mit tegyen? Én meg teljesen szarul éreztem magam, amiért olyan jókat mulatok K-val. Ő pedig végig ott van, és mindent lát...
Azt hiszem, leállok. Egy időre tényleg elég a pasikból!!!!
Helyettük inkább a tanulásra koncentrálok. Na jó, ez kissé maradian hangzott, de ha nincs v a l a k i , aki elvonja a figyelmem, talán még JÓ tanuló is lehetek. Mert tavaly már szép számmal voltak ketteseim... Idén jobb lenne a 3-as szintet tartani. :)) Már említettem, hogy mostanában jobban szeretek a Suliban lenni, mert akkor nem törődök a hétköznapok szar oldalával. Szerencsére egész jól haladok a felejtésben. Ami tulajdonképp nem is felejtés, mert mostantól minden srácról, akinek ****** a neve, Ő jut majd eszembe. Pl. ma edzésen is; jött néhány kiskölyök :)), és az egyiket pont úgy hívták.. Csakhogy egyetlen napra se tudjak megfeledkezni Róla!!! Jól kibasztak velem... és én is magammal.. Elvégreis minek kellett belezúgnom??? Akkor kellett volna leállnom, amikor tavaly ilyenkor kihagytam fél évet, mert kiderült, hogy barátnője van. Akkor és ott véget kellett volna vetnem ennek az egésznek. És akkor most talán nem itt tartanék... Csak akkor meg nem történt volna meg augusztus 1. sem. És azt sajnálnám elfelejteni... Hát, bárhogy is van, én így jártam. Most bizonytalan ideig megleszek pasik nélkül. Úgysem tudnék rögtön szerelmes lenni...
