Ijesztő, hogy mennyi dalszöveg tükrözi pontosan azt, amit érzek. Szó szerint olyan dolgokat énekelnek meg egyesek, amiket akár én is mondhatnék..
Íme néhány ilyen dalszöveg-részlet a Children of Distance-től;
"..Erősnek mutatom magam, de mikor nem lát senki könnyezek a szobám mélyén éjnek éjén a sötétben.."
[...]
"A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn"
[...]
"..Azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm, pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm"
[...]
"Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket, látni akartam ismét szemedben a fényeket"
[...]
"Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra, akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra, de Téged nem érdekel, amit érzek.."
[...]
"Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék, de csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék, hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám és így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám.."
/Búcsúlevél/
"Az Ő nevét lehetett hallani minden mondatomban"
[...]
"Nem akartam, hogy belém láss, de most rávisz a kényszer..."
[...]
"Minden egyes éjszaka bőgtem, mint egy ökör, elegem volt már abból, hogy én voltam a szemetesvödör, amibe beledobhattál bármit, mondhattál rá bármit..
Hozzám mindig jöhettek, hisz vigasztaltam bárkit,
de én nem kaptam ezt vissza..
Mikor rám szakadt az égbolt, mindenki csak basztatott és rosszabb lett, mint volt.."
/A karjaidban meghalni/
"Szemtől szembe elmondani nem merted, így tessék; elmondok most mindent, bár tudom ezt nem akarod.."
[...]
"Én mindig Téged akartalak, de rájöttem, hogy így nem.
Csak azt akartam, Te is tudd, nem tűnt el nyom nélkül; a seb, amit Te okoztál majd megöl engem végül."
[...]
"..Sírtam egész este, könnyektől fájt a fejem, megoldást álmaimban kerestem.."
/Gyűlöllek/
"Betelt 100 lapom, hogy leírtam bánatom"
/Kedves Naplóm/
"Vajon számít-e rám valaki? Vajon lesz-e, kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?"
[...]
"...De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek.
Nem maradt már semmi, csak egy ének, fel az égnek!
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok Rád. Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.."
[...]
"Szívem mélyén, magam mögött hagynám ezt a világot.."
[...]
"Így az idő távlatából már minden másképp fest"
[...]
"Éltem halálomig, de végig ember voltam, aki mindig csak álmodik."
/Emlékezz rám/
"..Mert a magány most az életed és erről szólnak napjaid"
[...]
"Éjszakákat sírtam át egyedül és gyáván, s könnyeimmel küszködtem más mosolyát látván"
[...]
"..Mert eltűnik a bánat, ha minden nap kisírod"
[...]
"Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik, csak egy hegyes karó, ami szúr szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát, család, vagy más,
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged, mert a boldogságot hajszolod, de csak csalódások érnek, így a magány könnyek hadán talál rád, talán végleg."
[...]
"Sírni valakiért, sírni valami miatt.."
[...]
"Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az ég, akkor elszürkül a világ, akkor fakó, ami szép.
És ha nehéz szívvel fekszel, megváltoztathatatlan, hogy meglátszik majd reggel, hiába takar paplan..
Hiába menekülsz a sok nyomasztó gond elől, ha a bánat megtalál; így kap el és megöl."
[...]
"Ha könnyeid hullanak, a színes világ kifakul"
[...]
"Ha mégis nagy bánat ér és a könnyeid potyognak,
hát sírd csak ki magadat és hidd el; jobb lesz holnap!"
/Ha sírsz/
"Mint egy madár a levegőben, úgy szárnyaltam én is, nem hittem volna, hogy egyszer majd.. de akkor mégis.."
[...]
"Elmúltak a szép idők, most a magány, ami fertőz."
[...]
"Mikor velem voltál minden jó volt, minden szép és tiszta, de beborult az ég.."
[...]
"Könnyű kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét.
Eddig utánad futottam, most meg előled menekülhetek. Az emlékedet temetném, de minden reggel sírva ébredek."
[...]
"Aludjunk el együtt, remélem egyedül kelek fel,
Ha nem leszel mellettem, talán szebb lesz majd a reggel."
/Te vagy az, te voltál/
