Arról még nem is számoltam be, hogy H összejött egy fiúval.. Ami engem egyrészt váratlanul ért, másrészt viszont lehetett rá számítani.
Mikor megtudtam, eléggé kiakadtam.. Mert akkor, ott, amúgy is rossz passzban voltam. Úgy viszont, hogy az ember tudja, hogy körülötte mindenki [vagy legalábbis sokan] boldog[ok], nemigen van kedve örülni mások boldogságának. Főleg, ha ő mélységesen magányos és akkor is egyedül érzi magát, amikor körülveszik emberek.. És mivel én ehhez hasonló állapotban voltam, nem az volt az első dolgom, hogy kiugorjak a bőrömből..
Aznap nem is telt olyan csodálatosan az éjszakám azon része, amit ébren töltöttem, hiszen nem csak azon agyaltam, hogy mennyire rossz egyedül lenni, hanem azon is, hogy a régóta tartó barátság, ami hónapok óta veszélyben van, már soha nem jön rendbe. Ez a két dolog bőven elég volt ahhoz, hogy megsirasson, így aztán jól telekönnyeztem a takarómat és párnámat..
Ilyenkor az a legrosszabb, hogy még sírni sem tudok igazán, mert ha valaki meghallja a szipogást, akkor addig nem hagy békén, amíg ki nem szedi belőlem a bánatom.. Még az sem megoldás, ha mondjuk úgy döntök, hogy a wc-ben sírom ki magam, mert egyszer volt rá példa, hogy F utánam jött.. Ez körülbelül 2 éve történt, amikor megtudtam, hogy a fiú, akibe szerelmes vagyok [vagy legalábbis nagyon tetszik..], F-be van belezúgva. Természetesen nem lehettem mindkettejükre "mérges", hiszen F nem tehetett az egészről, de iszonyat szarul esett és nagyon váratlan volt.
A jelenre visszatérve; tényleg szeretnék már egy társat. Akiben megbízhatok, akivel jól érzem magam és aki viszont szeret.
Nem mondom, van 1-2 fiú, aki szimpatikus, és akivel szívesen találkoznék, de tudom, hogy ennek igen csekély az esélye.. :S Például az egyikük egy olyan helyen dolgozik, ahol Ő is. Tudom, ez most marha hülyén hangzott, de nem akarok mindent leírni. Szóval, úgy gondolom, hogy nem lenne jó olyannal "kezdeni", mint akivel egyszer már volt valami kavarás.. Arról nem is beszélve, hogy attól, hogy nekem szimpatikus a srác, még nem biztos [sőt..], hogy ő is akarna valamit... :|
A másik fiúról annyit, hogy majdnem egy utcában lakunk, de elég ritkán látom. Akkor sem történik semmi, mindössze köszönünk egymásnak, aztán mindenki megy a "dolgára". :P Ja és azt ki ne felejtsem, hogy ő szinte biztos nem akarna semmi "közelebbi" kapcsolatot, hiszen arra nem volt képes, hogy visszajelöljön iwiw-en.. :@
Végül csak annyit a pasis dolgaimról, hogy F már gondolt arra [Anyával együtt], hogy összejöhetnék a pasija haverjával. Akit mellesleg kis korom óta "ismerek", hiszen a szomszéd házban lakik.. pf. Azóta nem csak nekik jutott ez az eszébe, hanem P-nek is, aki Á-nak mesélte el az ötletét. Mondhatom, vannak körülöttem kerítők bőven. De nekem nincs a terveim közt összejönni vele, és majdnem biztos vagyok benne, hogy neki se velem...
