Tegnap az asztalomon történő rendrakás közepette a kezembe bukkant egy Ernest Hemingway novella, amit anno még a gimi utolsó éveiben kellett elolvasnunk. Sajnos nem nagyon emlékszem már arra, hogy miről szólt, de azért 1-2 mondatot [anno] kiragadtam belőle. Ezeket olvashatjátok lentebb. :)
Ernest Hemingway: Francis Macomber rövid boldogsága
"Mindnyájunknak kijut a napi verés, kinek így, kinek amúgy"
"Nem volt senki, akinek bevallhatta félelmét, sem aki vele együtt félhetett volna"
"..Olyan helyzet, amikor nincs mód előre szorongani.."
"Arról van itt szó, hogy némelyik ember oly sokáig marad kisfiú. Néha egész életében. A teste még ötvenéves korában is fiús marad. Nagy amerikai férfikamaszok. Csuda fura népség."
"Úgy eltűnik a félelem, mintha kioperálták volna. Valami más támad fel a helyében. Az a legfontosabb valami, ami a férfit férfivá teszi. Emberré. A nők is tudják ezt. Nem jó az a nyavalyás félelem."
