Még jó, hogy blogolásnál nem kell leírnom a dátumot, meg az időt, amikor írok. Ha [még mindig] kézzel írt naplót vezetnék, ott már bizony erről is gondoskodnom kéne, ami nem lenne túl jó, mert lehet, hogy akkor naponta 3-4 bejegyzést is készítenék, attól függően, hogy mikor hogy érzem magam!?
Lényegtelen.
Most azzal a céllal kezdtem neki az írásnak, hogy elmeséljem, rohadtul nem tudom túltenni magam A-n és a történteken néhány nap alatt. Persze ezt nem is állítottam soha, de a tegnap után tényleg bíztam benne, hogy a továbbiakban kicsit könnyebb lesz.
Tévedtem.
Már a nap végén ismét Rá gondoltam és most nem is akármiért.
Apa ugyanis "meglátogatott" hajvasalás közben és miután elejtett 1-2 mondatot azzal kapcsolatban, hogy "hova szépülök", megkérdezte, hogy megvan-e még a barátom?
Miután válaszoltam, hogy nincs, elkezdett kicsit nevetni [gondolom nem ezt a választ várta] és azt kérdezte, hogy 'Ennyi volt?' Mondtam neki, hogy nem rajtam múlt..
Erre ő rákérdezett, hogy a fiú megmondta, hogy nem akar már járni velem? Az én válaszom a következő volt; 'Nem, nem megmondta, hanem leírta sms-ben..'
Rövid hallgatás után Apa ezzel a mondattal zárta le a beszélgetést; 'Akkor mennyen a picsába... mi?'
Szerencsére már túlvoltam azon a szakaszon, hogy rögtön kicsorduljon a könnyem, amikor csak szóbajön, vagy eszembejut, így szerencsére nem sírtam el magam Apa előtt, de szar érzés volt elmondani neki a történteket.
És tegnap óta eszembejutott, hogy nemcsak V és D nem tud az egészről [még mindig!] semmit, hanem A se [egy lány a suliból, akivel sokszor gitár-duóztam együtt].
És nem akarom elmondani nekik.. Mert kurvaszar visszagondolni rá és hosszasan ecsetelni a többieknek. :'(
Csak hogy a mai napról is tegyek említést; nem is volt olyan rossz szombaton suliba menni. :P
Eleinte persze semmi kedvem nem volt az egészhez - márcsak azért sem, mert általában ilyen helyzetben mindig úgy intézzük, hogy ne kelljen bemenni -, de a rövidített órák és szünetek miatt hamar eltelt a nap. :))
A suliban mondjuk nem mindig tűnt úgy, hogy hamar telnek az órák..
Rajzon például zenét hallgattam és firkálgattam a szokásos kis virág motívumot [mert mást nem tudok] egy lapra, de mindezek ellenére ugyanúgy A járt a fejemben. Meg egy csomó olyan dolog, amit még le sem írtam ide. [Nyugi, valamikor sor kerül rá, mert azok a dolgok újabb dolgokat vetnek fel. vagymi]
Ja és persze a "legfontosabb"...
az, hogy ma lennénk 2 hetesek. Na, ez az a gondolat, ami egész délelőttre megadta a melankólikus és szomorkás hangulatot.
áhh, annyira rossz, hogy nem tudom kiverni a fejemből!
Egyszerűen hiányzik!
És ezellen egyenlőre nem tudok semmit tenni. :(
Mert ha arra gondolok, hogy nem jó, hogy Rá gondolok, akkor is Rá gondolok..
Értitek?
Azt hiszem, a következő az lesz, hogy listát írok mindarról, amiről Ő jut eszembe..
