"Amikor várod, hogy rád írjon... de nem ír.
Amikor várod, hogy jöjjön... de nem jön.
Mikor várod, hogy láthasd... de nem láthatod.
Amikor elakarod végre felejteni, de csak rá tudsz gondolni..
Amikor meglátod mással és azt mondod; 'Már nem érdekel'... De otthon mégsem bírod ki sírás nélkül.
Őrülten, tiszta szívből szeretni valakit... aki nem viszonozza az érzelmeinket.
Tudni, hogy talán soha nem lehet a miénk, de valami mégis köt hozzá..
Ez az igazi, önzetlen szeretet."
És én így érzek?
Mert már magam sem tudom.. :(
