[egy kicsi belőlem]

Miért van az, hogy elhatározok valamit és nem sikerül rögtön megvalósítani? Ha? Miért?
Mióta "letettem" F-ről, folyton látom. Valahogy mindig úgy hozza a sors, hogy összetalálkozunk, vagy pont egy helyen vagyunk egy időben. Amikor lemegyek a lépcsőn, Ő felmegy. Amikor én megyek föl, Ő jön le.
Tegnap tesin kimentünk futni [azt hittem ott halok meg...], erre ő és egy osztálytársa is kijön. Leültek egy padra és bámulták, ahogy futunk. Szerencsére már nincs olyan "nagy" hatással rám, de idegesít, hogy ennyiszer ott van a közelemben.

Ha már az idegesítésnél tartunk, K is folyton ott lébecol körülöttem. Ez talán néhány hónapja nem is zavart volna, de kezdek attól tartani, hogy ennek oka van. Így próbálok minnél távolságtartóbb lenni, de nem mindig sikerül. Nem akarok úgy viselkedni vele, mintha leszarnám, mert úgy különben nincs vele bajom, de ha túlságosan nyitott vagyok, a végén még félreérti!

Rajtuk kívül még ott van a "levelezőtársam", aki kurvára leszar [holnap lesz 2 hónapja, hogy nem ír levelet :@ :@], ezért aztán én is hagyom őt.. Mindig agyalok, hogy tegyek-e valamit, de végül sosem történik semmi.