[egy kicsi belőlem]

Tudjátok mit szeretnék napok óta?
Menni, menni és menni. Mindegy, hogy hova és kivel, csak menni. Elhagyni a lakást, ahonnan pontosan 10 napja ki sem te[he]ttem a lábam. És annyi, de annyi hely van, amit - most, hogy nincs lehetőségem elmenni -, látni szeretnék! Kezdve a kivilágított utcáktól egészen a Moszkva téri árusokig. Arról nem is beszélve, hogy mostanra annyi pénzem gyűlt össze, hogy muszáj lesz már költenem belőle. Egyrészt, mert közeledik a Karácsony - amibe mellesleg belegondolni is szörnyű abban az értelemben, hogy idén nem is kellett várnom rá, egyszerűen "idő előtt" eljött -, másrészt pedig, mert vannak dolgok, amikre már jóideje vágyom és eddig mégsem sikerült beszereznem őket. Gondolok itt néhány új, téli ruhára, valami jó kis könyvre, filmekre... És moziba is AKAROK menni. Erősen kiemelve az akarok, mert ha nem jutok el a moziba, hogy megnézzem a Karácsonyi éneket, akkor nagyon szomorú leszek. Igazán sajnálnám, ha nem tudnám megnézni, mert nagyon kiváncsi vagyok rá.
Ez a film is olyan módszerrel készült, mint a Polar express. Amit mellesleg a mai napig imádok.. És biztos vagyok benne, hogy nem elsősorban a korom miatt, mert úgy érzem, hogy ezt 10 év múlva is ugyanolyan áhitattal fogom megnézni, mint most. Egy végtelenül kedves kis film. :)
Szóval, látni szeretném a Karácsonyi éneket is. Felmerült bennem, hogy megint egyedül megyek, de úgy néz ki, végül kettesben nézzük majd meg H-val. Remélem minnél előbb! :)