[egy kicsi belőlem]

Üdvözlet! :) Tudom, kicsit furának tűnhet, hogy csak 2 nappal a hazaérkezésem után számolok be az osztálykirándulásról. Csak közben sokat kellett gondolkodnom, és a gép sincs a toppon mostanában...

Szóval, ha eddig nem említettem volna, május 4-én, vasárnap 06:55-kor indult a vonatunk Balatongyörökre, illetve igazából nem is oda, mert átkellett szállnunk. Az o.fő-helyettes 06:30-ra odarendelt minket, hogy legkésőbb 06:40-kor feltudjunk szállni, hogy legyen helyünk. Mindenki ott volt időben leszámítva a tanárt... :S Nagyon bírtuk a csajokkal, hogy ő késett, és még ő dirigált, hogy igyekezzünk, nehogy lekéssük a vonatot.
Mindezt leszámítva az út nagyon mókás volt, viszonylag hamar elment az a röpke 4 óra. Csak az rontott egy kicsit a hangulaton, hogy egy megállóval korábban szálltunk le, így közel 1 órát még gyalogolni kellett, hogy odaérjünk. :S Kb. 11:45-12:00 körül értünk Balcsira. [ha jól számolok, ez kicsit több 4 óránál...]
Megérkezésünk után valamelyest megismerkedtünk a környékkel, és miután kipakoltunk, rögtön indultunk is túrázni [hip-hip-hurrááá...]. Vacsora után sokan lementünk a tábor közelében található tenisz - és focipályára. A takarodó [elvileg] 22:00-kor volt [lett volna], de természetesen mi a csajokkal tovább maradtunk fenn. Sokat dumáltunk, röhögtünk...

Másnap már fél 7-kor kukorékoltunk, és készülődtünk a 8 órai reggelire. Reggeli után az utunk a szigligeti várba, később pedig Badacsonyba vezetett. Ahonnan jómagam, tesóm és egyik osztálytársNŐM hajóval "kiruccant" Fonyódra. :) Poénos kis út volt, mert visszafelé majdnem lekéstük a hajót... :P

Nem is hittem volna, hogy egyszer mennyire élvezni fogom a focit. Márpedig most így volt, vacsi után én is beszálltam, és majdnem az egész osztály együtt játszott.
Fél 9 - 9 körül tábortűz volt, azt is mindenki élvezte. Mi 4-en olyannyira, hogy utána sokáig hangoskodtunk a szobában. H-val hajnali 1-ig dumáltunk, mert a röhögéstől nem tudtunk elaludni. :)

Kicsit meg is látszott kedd reggel, hogy nem aludtuk ki magunkat eléggé... Kis híján lekéstük a reggelit, amit kár lett volna kihagyni, mert mindhárom nap fincsi kaják voltak, kellő mennyiségben! Nem úgy, mint a Suliban... Kajálás után igyekeztünk, nehogy lekéssük a Keszthelyre tartó vonatot. Ott is jókat túráztunk. Ebédre sikeresen hazaértünk, így bőven jutott idő a pakolászásra. Kissé fáradtan ugyan, de sok élménnyel gazdagodva tértünk haza a jól megszokott környezetbe.