A hét utolsó két napját itthon töltöttem megfázás miatt. [A doki szerint valami vírusos mittudomén mi..] Azt hiszem jól is jött egy kis itthonlét a szerdai kiborulásom után.. Persze mostanra sem lettem sokkal jobban, hisz elszomorít a gondolat, hogy egy olyan dologgal kell felhagynom, amit szerettem csinálni..
Amellett az is eszembe jutott, hogy B megint milyen ügyesen felszívódott.. Sokszor gondolok arra is, hogy sokat kell tanulnia, vagy ilyesmi, de akkor is mérges vagyok rá. És még csak az sincs, hogy egyikünk sem ír a másiknak. Közel 1 hónapja írtam neki iwiw-en, de semmi válasz.. Még csak el sem olvasta. [Mentségére legyen mondva, alig volt fönn..] Nem örülök neki, hogy semmi hír róla.. De az is biztos, hogy ebből a "levelezésből" sem lesz semmi több. Pedig pont ő említette, hogy "face to face" szeret beszélgetni.. áááh..
Na de, a nap híre, hogy az én dráááága egyetlen, imádott, aranyos és még sorolhatnám milyen kutyám ma 9 éves!!!! :D:D:D El sem hiszem, hogy ennyi éve megvan. Bár ha belegondolok, tényleg jó ideje volt már, hogy Anya rátalált.. :) Életem egyik legboldogabb pillanata volt, mikor megpillantottam a kezében az akkor még induripinduri kis gombócot.. Annyira vágytam egy kutyára, emlékszem, még a Jézuskának is írtam levélben, hog kis kutyát szeretnék Karácsonyra.. Persze ez jó ideig szóba sem jöhetett, mivel nem kertes házban élünk.. De a sors végül megajándékozott egy édes kis jószággal, akit a mai napig imád az egész család. :))) Mégha gyakran ok nélkül üvölt is, és rágcsálja a lábunkat, meg az udvarra pisil.. :D
Szóval ezúton is Boldog Szülinapot kutyikámmm! :D:D:D
