Hűha.. Elég sok idő eltelt a legutolsó beszámolóm [április 4.] óta. Bocsánat, hogy így eltűntem.
Talán nem is húznám az időt a magyarázkodással, inkább belekezdek az írásba. :)
A Húsvétról annyit, hogy nagyon sokan voltunk, mert - ahogy korábban említettem - idén nem csak a keresztszülők jöttek át, hanem P és H is. 11-en voltunk plusz a 3 kutya. :P Én úgy vettem észre, hogy mindenki jól érezte magát. Beszélgettünk, ettünk-ittunk és a nap végefelé néhányan belemerültünk a kockázásba is. [Amit én személy szerint eddig nem ismertem.]
Ugyan a nap locsolkodós részét nagyon szívesen kihagytam volna, végül természetesen nem úsztuk meg a kölniket. Szerencsére viszont a hajam száraz maradt! :P
Nem úgy, mint a hét első 4 napján. Amikor is szinte megállás nélkül esett az eső. :@ Mérges is voltam kellőképp. Most viszont csodálatosan süt a Nap. :) És ennek nagyon örülök, mert így hajszárítás után lehet, hogy elmegyek kicsit. Úgyis rég voltam, és ki kell használni a jó időt! :D
Egy nagyon kicsit visszatérve a Húsvétra; mondtam Nektek azt is, hogy szülinap ünneplés is lesz. [Legalábbis a keresztszülők részéről.]
Nos, én egy harisnyát, egy piros fölsőt, meg bon-bont kaptam. :D [Emlékeim szerint F is hasonlókat, csak eltérő szinekben. :P]
Most beszéljünk egy kicsit a csütörtökről.
A fontosabb dolog, amiről írni szeretnék - és kapcsolódik a csütörtökhöz - a gitár. Most is volt - ahogy minden évben - tanszaki. Ami nagyjából annyit jelent, hogy minden gitáros megtanul egy darabot és eljátssza a szülők előtt. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mivel jövőre már 11.-es leszek, el kell gondolkodni azon, hogy szeretném-e tovább folytatni a gitárt. Az elmúlt hetekben minden nap gondolkodom rajta, és én már tudom is, hogy hogyan döntenék..
De mégis bizonytalan vagyok, mert a gitár tanárom és Anya sem szeretné, ha abbahagynám. Anya azt mondja, hogy büszke rám, mert ilyen szépen meg olyan szépen játszom, és nem akarja, hogy befejezzem. A tanárom szerint pedig eljutottam egy nagyon jó szintre, amit még lehetne tovább fejleszteni. Magyarul; "még van mit tanítania nekem".
És én ezt megértem, de ha belegondolok, hogy mennyi teher hullana le a vállamról, rögtön az jut eszembe, hogy most kell abbahagynom. Mikor novemberben a lábam miatt nem tudtam gitározni [sem], és a meggyógyulásom után még 1-2 hetet anélkül töltöttem, jól éreztem magam. Mert nem kellett a gyakorlás, a felléppések és a vizsga miatt aggódnom.
Ezek mellett persze ott van a zeneirodalom is, amit ugyan jövőre tudnék úgy folytatni, hogy havonta csak 1× járok be, de nekem nem az a fő gondom, hogy be kell járni. Hanem pl az, hogy érettségi után én nem zenei pályán szeretnék továbbmenni, így amit ott tanulok hasznos ugyan, de nem valószínű, hogy fogom tudni hasznosítani Suli után..
A döntésemre visszatérve; szívem szerint abbahagynám. Biztos nem meglepő számotokra, mert lehet, hogy az év folyamán már írtam erről.
Azért sem akarnám jövőre folytatni, mert akkor biztos az lenne, hogy azután rábeszélnének még egy évre. Az utolsóra.
Ugyanis most vagyok II. továbbképzős, ami azt jelenti, hogy még 2 évem "van hátra". [Utána egyébként nem tudom mi lenne. Talán a Zeneakadémián folytatnám tovább. !?!?]
Szóval 2 lehetőség van;
- vagy abbahagyom idén és elszomorítom a tanáromat meg Anyát [bár Anya hamar túltenné magát rajta].
- vagy nem hagyom abba, de akkor valószínű, hogy nem 1 év lenne, hanem 2..
Tulajdonképpen azért vagyok bizonytalan, mert én mindkét esetben rosszul járnék. Ha az elsőt választanám, én is szomorú lennék a tanárom miatt. 8 éve tanít, és mostanra kialakult köztünk egyfajta kötődés, ami ezáltal megszűnne..
Ha viszont a másik lehetőséget választanám, végigszenvedném a jövő évet [és az azt követőt??] a folytonos fellépések, vizsgák idegeskedése miatt. Még 8 év alatt sem sikerült hozzászoknom, hogy évente többször kell kiállnom a 'nagyközönség' elé..
Az utóbbi időben ez kicsit el is fajult. A március 31-ei duózásnál például iszonyatosan izgultam. Olyannyira, hogy bárki rám nézett, tudta, hogy tiszta ideg vagyok..
Áááááá, nem tudom, mi legyen... :(
