Fejeződjön már be az, hogy állandóan magam alatt vagyok, miközben F-ék 1 méterrel a föld felett járnak..
És fejeződjön már be a vizsgahét is, meg ez a sok aggódás és izgulás. Tiszta ideg vagyok, és minden bajom van. :(
Vagy azért, mert félek, hogy nem sikerülnek a vizsgák,
vagy azért, mert attól tartok, hogy nem lesz fényes az év végi bizi,
vagy azért, mert vizsgák után találkozni fogok KE-vel és már előre félek, mert van egy olyan sejtésem, hogy ő nem csak barátként tekint rám.. És akkor ebből megint csak a bonyodalom van.. :s
És olyan szar, hogy sokszor írok ilyenekről, hogy "lehet, hogy többet akar", mert ez olyan képet fest rólam, mint valami libáról, aki el van szállva magától és ha valaki azt írja neki, hogy "puszi", ő már rögtön kombinálni kezd..
Pedig nem erről van szó!
KE tényleg elég egyértelműen viselkedik, ám mégis bizonyos határokon belül teszi ezt..
Gondolok itt olyasmikre, hogy naponta nézegeti az adatlapomat; hogy mikor mit csinálok, meg ír levelet, hogy ha eltelik néhány nap anélkül, hogy beszélnénk.. Tehát hiányol..
Mi ez, ha nem valamiféle ragaszkodás? Vagymi.
Picit másabb téma:
Rohadt kellemetlen "élményben" volt ma [is] részem, F által..
Történt ugyanis, hogy reggel elmentünk reggeliért és összefutottunk P-vel, meg a haverjával. Amivel önmagában nem lenne baj, de az, hogy a találkozás helyszínéről együtt indultunk el, már rossz volt, mert ugye F és P kéz a kézben andalogtak, mi pedig ott baktattunk mellettük/mögöttük, mint 2 gyertyatartó..
De a legkellemetlenebb az elköszönés pillanata volt, mikor F és P "nyalták falták" egymást, mi pedig csak álltunk és néztük.
Életemben nem voltam még ilyen kellemetlen, szar helyzetben.
Állni tétlenül és látni, hogy ők milyen boldogok és milyen nehezen válnak el egymástól és arra gondolni, hogy az én életem egy kibaszott nagy kudarc és semmi értelme nincs. :'(
A [P haverja] is csak állt és nézett. Ő is elég kellemetlenül érezte magát..
Szar volt, na!
Nem is akarok gondolni rá.
Van nekem enélkül is elég bajom. :'(
