[egy kicsi belőlem]

Nos, ez jó kérdés..
Talán azért, mert kicsi az esélye, hogy 18 évesen megtaláld az Igazit?
Vagy mert TE kezdettől fogva többet adtál ebbe a kapcsolatba?
Nem tudom, de nincs is jogom válaszolni, hisz az ég világon semmi közöm [már] hozzád... És a kérdést is bizonyára költőinek szántad.


Én meg nem tudom, hogy örüljek-e, vagy sírjak??? Pár hónapja kicsit sem sajnáltalak volna, mert legalább TE is megtudtad volna, hogy mit éreztem én, amikor leszartál, holott tudtad, hogy mit érzek...
De most... ennyi idő elteltével márcsak meglepődni tudok, hogy hogy, s miként érhetett véget az eddig jól működőnek tűnő kapcsolatod? Már a képek, és a kiírásaid alapján úgy tűnt, hogy TE jobban szereted, mint ő téged...
És lám, nem tartott tovább 3 hónapnál [helyesbítek, a pontos dátumot én sem tudom].

Mindenesetre, az összes dologtól eltekintve, amit valaha a TE társaságodban éltem át;
kívánom, hogy találd meg az Igazit, és élj vele boldogan egész hátralevő életeden át!