Talán ezzel a szóval tudnám jellemezni a mai napot.
Hiszen amellett, hogy búslakodtam A miatt, a csajokkal rettenetesen nagyokat nevettünk. :D De tényleg! Tegnap is nagyon jó volt a hangulat, de mára ez fokozódott. :) Aminek én nagyon örülök, mert addig sem vagyok szomorú.
Csak aztán ahogy elhallgatunk egy percre, A jut eszembe és hopp! Volt-nincs "jókedv". :/
Aztán ma is ott volt az angol óra, amin a tanár azt kérdezte tőlem [egy mondat kapcsán], hogy emlékszem-e a legutóbbi álmomra?
Igen, emlékszem... mert érdekes módon megint A volt benne. De most csatlakozott Hozzá a barátnője is. :'(
Persze az angol tanárnak azt hazudtam, hogy nem emlékszem. Már csak az kellett volna, hogy rákérdezzen a részletekre is. :(
Ma egyébként eldöntöttem, hogy F-éknek nem fogok többet beszélni Róla. A döntésben segített, hogy F-nek nem tetszett, amikor azt kértem tőle, hogy had nézzem meg A adatlapját facebook-on.
Rögtön azzal jött, hogy már régen történt, ami történt és hogy ne nézegessem már a profilját..
Egyszerűen nem érti meg, hogy mennyire idegesít, hogy nem tudok Róla semmit!
És azt is felhozta, hogy mikor ők mentek szét M-el, akkor ő sem nézegette M-et különböző közösségi portálokon. Erre persze rögtön mondtam neki, hogy az teljesen más, hiszen ott Ő szakított, ezért aztán érthető, hogy nem nézegette..
De nálunk én vagyok az, akit otthagytak.
Én vagyok az, akinek az érézései nem változtak. Csak felerősödtek..
Ezt miért nem lehet megérteni??? :(
És különbenis!
Ha valaki, hát én aztán nem arról vagyok híres, hogy hamar felejtek.. Szóval ne várja el tőlem senki, hogy 1 hónap után túlteszem magam mindenen..
