Ez már nevetséges gyerekek..
Komolyan mondom, már olyan szinten elegem van ebből az A-s dologból, hogy áááá
Tegnap este írt sms-t.
Persze nem azt, hogy "Szija, megvagyok, veled mizu? Bocsi, hogy csak most írok, de szombaton volt a buli, amiről neked egy kibaszott szót se szóltam, aztán meg mittudoménmi.."
Hanem csak annyit - 23.30-kor (!!!) -, hogy "Szija! Msn!?"
És hát pechje volt.. :D
Mert basztam visszaírni rá bármit is. :D:D:D
Egyrészt, mert direkt lehalkítottam a telómat, hogy ne vegyem észre, ha üzenetem jön.
Másrészt - az első okból kifolyólag - nem is vettem észre az sms-t, csak valamikor hajnalban (?), amikor felkeltem.
Harmadrészt, ha észre is vettem volna, akkor sem tudtam volna már msn-re menni.
Negyedrészt pedig, ha tudtam volna menni msn-re, akkor se mentem volna!
Mert kibaszottul unom, hogy folyton én alkalmazkodok A-hoz és ahogy Ő ír valami sms-t, én rögtön begőzölök és pattanok a gépre, mint valami kiskutya..
Ennek vége!
Ideje lenne bebizonyítani Neki, hogy rohadtul elszúrta, mikor szakított velem és rohadtul elszúrta akkor is, amikor nem kezdte újra velem!
És ideje lenne végre azt is bebizonyítani Neki, hogy vége! Vége annak az időnek, amikor én ott voltam és vártam és reménykedtem!
Nem fogok leragadni Nála! akármennyire ragaszkodtam/ragaszkodok hozzá, vége!
Befejeztem, nem csinálom tovább.
Belefáradtam a folytonos reménykedésbe és abba, hogy várjak Rá.. Várjak a csodára, ami nem fog bekövetkezni.
Vége. És végre úgy érzem, hogy örülök neki, hogy végre vége!
Megerősödtem és rájöttem, hogy nincs tovább.
És akkor ti még nem is tudtok a mai nap (?) eseményeiről..
