Meglepő és váratlan dolog történt.
Tegnap, miután fölmentem lefekvés előtt facebook-ra, A írt egy levelet. És sajnos ezt én csak ma vettem észre! :o ááá
És... úgy sajnálom, hogy nem tudtam tegnap beszélni Vele..
És azt is sajnálom, hogy ma megint annyira hülyén jött ki a helyzet, hogy nem tudtunk beszélni. :'(
Ugyanis hazaérkezésem után ismét fölnéztem facebook-ra és a levél elolvasása után válaszoltam is rá - mondjuk nem volt túl tartalmas üzenete, mert csak az állt benne, hogy "Szia, itt vagy még?". A válaszom az volt, hogy "Jaaj, szia, ne haragudj! Gondolom feltűnt, hogy már nem voltam itt.. Csak felnéztem lefekvés előtt. :P Bocsi."
Miután ezt elküldtem, felnéztem chat-re, aholis megláttam, hogy A fentvan! :D:D Így hát nem haboztam sokáig, ott is írtam Neki. Gondoltam így azért mégiscsak könnyebb "megmagyarázni" a tegnapi dolgot.
De sajnos a sors ismét közbeszólt, ugyanis most A nem volt gépnél.. Vagy nem tudom mit csinált, de a fő az, hogy nem válaszolt.
Mondjuk nem is hagytam rá túl sok időt, mert közbe nekem mennem kellett - megint :( -, így hamar elköszöntem és otthagytam. :'(
És ez most annyira hülyén jött ki. :(
Jó mondjuk tegnap is hülyén jött volna ki, mert nem tudtam volna huzamosabb ideig beszélni Vele, de annyira örültem neki, mikor láttam, hogy írt..
Mert mióta otthagytam msn-en - amiért nem "figyelt oda" -, most tudtunk volna először beszélni..
És... a leglényegesebb, hogy Ő keresett engem! Illetve Ő "kezdeményezett".
És most annyira sajnálom, hogy nem tudtunk beszélni. :'(
Elegem van már, hogy sosem tudok a tanulás mellett másra is időt fordítani. :'(
Pedig én tényleg úgy szeretnék beszélni Vele! :(
A nap másik fontos történése, hogy Vele álmodtam..
És amennyire örültem ennek, annyira el is voltam keseredve miatta, mert.... áhh, sokmindenért..
Reggel még pityeregtem is, mert rossz volt megint arra gondolni, hogy nem vagyunk együtt.
És hogy nem is leszünk már... (?)
:'(
